2014. január 30., csütörtök

Vakszerencse - Runner, runner (2013)

Vakszerencse - Runner, runner (2013)

Rendezte: Brad Furman

Pofátlanul biztonsági játékos film, csupa klisével, nagy nevekkel, semmi extrával.

Richie Furst (Justin Timberlake) az apja csecséből szopta magába a szerencsejáték szeretetét és ismeretét. Hogy egyetemi tandíját összekaristolja, Internetes szerencsejáték oldalak reklámozásából tartja fenn magát, míg az igazgató rá nem száll, mert a campus nem nézi jó szemmel az illegális pénzszerzési formát - főleg, ha abban több diák érintett. Az igazgató - Bob Gunton a már megszokott negatív és egyben rövid szerepben - megzsarolja Richie-t, hogy vagy visszavesz életmódjából, mely szorosan összefügg a játékkal, vagy lehet csomagolni és menni a picsába.
Richie utolsó estéjét arra használja, hogy megtakarított pénzén hazardírozzon kicsit, hogy összeszedje a hatvanezer dolláros tandíjat. Ez az álom egy hosszú netes pókerjátszma alatt kar közelbe kerül, de simán átverik és lehúzzák a pénzét. Richie nem hagyja annyiban. Pár kockával rászáll az oldalra és az egyesek és nullák világában kalandozva észreveszik, hogy nem legálisan lett megkopasztva, hanem valahogy meghackelték a játékot. Ezt a filmben pár mondatban elmagyarázzák, de hiába szájbarágós, aki nem kocka nem nagyon fogja érteni. Utána hasonlóan buta néző üzemmódban megtudjuk, mi Richie terve; elmegy az oldal gazdájához és Ivan Block-hoz (Ben Affleck) - biztos szójáték - és figyelmezteti, hogy oldalán nem éppen pozitív háttérmunka folyik. Éppen nem megzsarolni akarja, dehogy, csak figyelmeztetni, hogy valakik a háta megett settenkednek.
Richie kapja magát és bár lenullázta a bankszámláját, azért még ki tud rándulni Costa Ricába, mert apja szerint és a bennfentes körök tippjét követve, éppen itt van a webpénzfaló guru, Ivan Block székhelye. Block magához édesgeti a srácot és mentorkodni kezd felette.
A néző azonban már tudja, hogy ebből sok jó nem sülhet ki. Aki mások pénztárcáján és szenvedélyén keresztül szedi meg magát, jó ember nem lehet...
Megismerjük - na ez így erős túlzás - a netes kaszinók világát, a korrupciót, a pénz és csillogás világát. Magasra lehet itt kapaszkodni, de zuhanhatsz utána lefele.
Block szarrá keni a Costa Rica-i rendőrséget és felügyeletet, hogy az üzlet simán menjen. Ám nem megy úgy. Ebben a veszélyes világban próbál Richie érvényesülni, egészen addig, míg nem érzékeli, hogy az egész talmi álom egy veszélyes húsevő virág, ő pedig a légy.
Hogy ki az üzleti élet hiénája, azt pedig az dönti el, kinek a kezében van több fegyver. Így az egyik nap kurva kemény felügyeleti szerv adja a bankot, másnap pedig akár krokodil vacsoraként végezheti. Ha jó helyre tejelsz, szinte bármit megúszhatsz.
Brad Furman rendezése nélkülöz minden egyediséget. Feszültség alig.
Érdekes, hogy ebben a világban milyen könnyen dobálóznak a pénzzel, de valahogy olyan művi az egész. A történet sajnos nem eredeti, Affleck karaktere olyan semmilyen. A mentor és tanítvány szál nem nagyon van kiemelve. Semmi Sherlock Holmes-i bűnügyi szarkavarás.
A film vége teljesen kiszámítható, csavar kevés és a legtöbbet már láttuk ezerszer, csak jobb filmekben.
Igazából egyszer röhögtem fel a filmen - a krokodilos befosatós résznél - de az meg azért volt furcsa számomra, mert az addig eszméletlenül kemény ellenfelet túl könnyen "lágyították" meg. Talán ha ezzel kezdik a munkakapcsolatot, sok egyéb keménykedés és izgalom kimarad a történetből.
Tucatkrimi, átlagos karakterek, szituációk. Egynek elmegy, de lefogadom, pár hét múlva semmire nem fogsz belőle emlékezni.
50% - jóindulattal.
A magyar címnek so

k köze nincs a filmhez... Az eredeti "runner, runner" sem nagyon jön át. Egyszerűen nem jól kufárkodnak sem az akcióval, sem a feszültséggel.
Van kötelező szerelmi szál is, de az is unalmas és Gemma Arterton valahogy most sokat nem tesz a karakterhez.
Kicsit olyan, mintha álmukban írták volna alá a szerződést a filmhez és unottan nyomták volna le, ha már megígérték. Tévéfilmes hangulat.

2014. január 29., szerda

Csapatszellem - Forever Strong (2008)

Csapatszellem - Forever Strong (2008)

Rendezte: Ryan Little

Főszereplők:
Sean Faris - Rick Panning
Sean Astin - Marcus Tate
Gary Cole - Larry Gelwix


Rick Panning szépreményű egyetemista, hatalmas sportkarrier előtt, melynek útját egykori sztárjátékos apja is egyengeti. De Rick sajnos nem egy csapatjátékos. Csak ő számít, a csak most és a csak nekem. Ebből kifolyólag gyönyörű autójával a segge alatt, gyönyörű barátnőjével az oldalon, bebaszva, ahogy kell száguldozni, kisiklik az útról, kisiklik az élete és egyszerre nullázza le a csúcsverdát és a bájos barátosnét. Ippeg csak nem halnak bele.

Ezek után választható, hogy vagy a fiatalkorúak börtönében szív magába némi tisztességet és alkalmazkodási hajlamot, vagy játszhatja az eszét és amit betölti a tizennyolcat, ugyan piát még nem vehet jogilag, de mehet a felnőtt sittre, kicsit tapasztalni, mi a hülyék jussa. Természetesen ez nem tetszik neki, de a beilleszkedés sem kicsit döcögős. Larry Gelwix edző, akinek közös múltja van Rick apjával, Richard Penning-gel (Neal McDonough), felkeresi az öntörvényű kölyköt, hogy csapatában a Highlander-ben, esélyt adjon neki, amit apja annak idején nem kaphatott meg egy sérülés miatt. Rick feladata nem az, hogy helyt álljon az edzésen és győzelemre vigye a csapatát. Gelwix szerint nem. Sokkal több.
A fiúnak magára kell találnia, hogy a lázadás helyett sokkal értelmesebb dolgokba ölje felesleges energiáit, mert egy csapatjátékban nem elég, ha az ember a saját szerencséjének a kovácsa. A csapatjátékban néha bizony el kell felejtened, hogy ÉN, mert ott csak akkor működik a játék, ha felismered, hogy valójában a csapat a MI.
Ezek mellett még fel kell nyitniuk a fiú szemét a világra, mert a társai már tudják, hogy az élet sokkal szebb és teljesebb, ha nyitott szemmel járunk, megfogva a csodák tündérszárnyát. Ami nekünk büntetésnek tűnhet, vagy unalmas feladatnak, másnak kellemesebbé teheti az életét, kicsit vidámabbá színezi a szívét. Erre jó példa pl. a fakultatív kórházlátogatás.
Szóval Ricknek nem csak a pályán kell bebizonyítania, hogy értékes ember, hanem a környezetében is, a mindennapi életben. Saját magát kell legyőznie...
Sikerül e neki?
Nézd meg a filmet.

A labdát soha, de az agyamat eldobhatom...
Sean Astin, akit ha valaki ismer, valószínűleg Samuként tud azonosítani a "Gyűrűk urából", ismét mellékszerepben. Fontos szerep, de híresebbé nem fogja tenni. A Rick-et játszó Sean Faris igazi amerikai tini, akit kezdetben még a mentőben is ütnél. Szerencsére jól adagolt forgatókönyvi fogásokkal a film végére lehet vele szimpatizálni. A show-t Gary Cole viszi el, akinek szinte már túl eszményi a karaktere. Egy igazi Csernus* rejtezett el benne.)
A mellékszereplők tűrhetőek, a csajok szépek - a második szerelem főleg. Aki kiemelkedik az átlagból, azt a film felénél kiírják, de nem erőltetik túl a drámát, kicsit súlytalan is marad ez a szál.

* - Valami pszichológus, aki tudja, mi a bajod...

A csapattárs húgi, akire rá kéne menni...
A rendezés korrekt, de nem lép túl a mozicsatornák színes sportfilmjeinek keretén. Furcsának tartom, hogy jelenleg 2014 januárjában tetszési indexe megegyezik a "Carter edző"-vel, ami szerintem egy pöttyet komolyabban vehető film a témában.
- Rendben, ha a húgit nem adod, téged smárollak le...! Kocsog!

50%
imdb: 7,2 csillag, ami szerintem ennek a filmnek sok. Iparos munka, de erős közepes.

2014. január 27., hétfő

Remake: The Evil Dead - A gonosz halott (1981-2013)



Az Evil Dead filmekről...

A "Within the Woods" hozzáférhető a youtube-on. Sajnos a minősége erősen kalózvideós. 31 perc, de innen eredeztethető Ash kálváriája.

Sam Raimi valamikor 1978-ban megteremtette a gonosz halott mítoszt, amikor megrendezte a "Within the Woods" című fél órás videó szösszenetet és ezzel útjára engedett néhány démont, hogy filmes horror kultikust teremtsenek. Szerintem sikerült.
Pár évvel később, 1981-ben némi harácsolás után együtt volt a pénz, hogy leforgassa a közben egész estéssé terebélyesedett történetet, a már "A gonosz halott" - nálunk a videós kalóz korszak keresztségében "Erdő szelleme" - címmel.
Aki gyerekkorában látta ezeket a jeleneteket, sosem fogja elfelejteni... két ágyba hugyozás között.
A kritikusok - már akinek zsánerébe és elevenébe vágott - áradoztak az ifjú tehetségről, még Stephen King is dicsérő szavakkal méltatta a friss, nem kevés gore-t, de egyben sok groteszk és fekete humort felvonultató filmet. Több országban betiltották, van ahol csak ocsmány módon - a film áldozataihoz hasonló módon - megcsonkított változatot mutattak be.
A kalózkópiák beterítették a piacot, élvezhetetlen narrátor hanggal és erősen villódzó, kékes árnyalatú színekkel együtt tarolt a film. Horrorrajongók emelték képletesen vállukra a direktort és kollégiumi tettestársát, a lassan sorozattá nőtt filmek ikonikus démonvadászát - aki kezdetben csak sodródik az árral, majd felnő a feladathoz - Ash-t (hamv), akit Bruce Campbell alakított először hihetően, majd saját magát karikírozva.

Sam Raimi saját kocsiját használta fel a filmben. Egyfajta kabalaként megmaradt, így több filmjében visszaköszön a sárga Cadillac. 
A sztori elképesztően egyszerű: öt fiatal, barátok, rokonok, erdei házikóba utaznak hétvégére, ahol egy démonok megidézésére szolgáló könyvet találnak. A körülmények összejátszásának köszönhetően egy démon megjelenik, sorban megszállja őket, módszeresen elpusztítva a fiatalokat.
A horrorfilmes klisék egyik alapja. Az ellenőrizhetetlen és irányíthatatlan gonosz belülről támad ránk és társainkra. Nem tudom, szükséges e metaforaként tekinteni a történetre, bújtatott mondanivalót keresgélni benne, hacsak nem a hetvenes évek végén mind jobban elterjedő, egyre agresszívabb kábítószerek hatását nem szőjük bele, mely miatt sok használó ön és közveszélyesen kezdett viselkedni. Már túl voltunk a virág gyermekein, a természetes drogokon. Az ecstasy pl. ugyan már 1912-ben "elkészült", ám a hetvenes évek végéig nem került ki forgalomba, amikor is orvosi célokra kezdték felhasználni, majd tudjuk, mi lett a sorsa.

Szóval nem gondolom, hogy Raimi mélyebb mondani valóval akarta felruházni meséjét, szerintem pusztán véresen akart szórakoztatni. Rendezése magán viseli a kezdő rendezők sok hibáját - technikai bakik tömkelege, olcsó és vicces megoldások, ugyanakkor érdekes kamera mozgás, vágástechnika, stb. - ennek ellenére nézhető darab.

A már emlegetett kontaktlencse, használat közben. Csoda, ha olyan ideges a csaj?
Érdekességek a filmről, amiket lehet, hogy nem tudtál:
- Eredetileg a kábítószer megjelent volna a filmben. Amikor a magnót lejátsszák, a rendezői instrukció az volt, hogy a fiatalok éppen füveznek. Kipróbálták. A fűtől a reakciók, nos, nem voltak a filmhez megfelelőek, így végül a kábítószeres ötlet simán ugrott.
- Sam Raimi humorérzékére vall, hogy a Tennessee-ben forgatott külső helyszínen - valahol Morristown-ban - , egészen pontosan a filmben fontos feladatot betöltő kandalló alá elásott egy időkapszulát a stábbal. Sajnos az épület idővel az enyészetté lett, de a kapszulát megtalálta néhány lelkes "Evil Dead" rajongó. Gondolom, féltve őrzött kincsük lett a csomag.
- Létező faházban forgatták a filmet. Úgy találták...
- Gyakorlatilag Stephen King kritikájának köszönhető, hogy a filmet forgalmazásra el tudták adni a New Line Cinema-nak.
- A két turázó, aki mellett a kis csoport elhajt az autóval, mielőtt megérkeznének, a rendező, Sam Raimi és Robert G. Tapert a producer. Kicsit kevesen voltak a forgatáshoz.
- A pince jeleneteket Robert G. Tapert tanyáján forgatták, mivel a filmes faházban nem volt kiásott pincehelyiség. Ennek ellenére az illúzió tökéletes. A házban csak egy gödröt ástak, amiben elfért egy ember, meg egy kis létra.
- Az egyik operatőr forgatás közben sikeresen szétcsapta a kamerát Bruce Campbell fején, akinek pár foga bánta az akciót. Természetesen nem direkt történt.
- A forgatás alatt sokszor fagypont alá hűlt a levegő. A stáb és a szereplők sokat panaszkodtak a mostoha körülmények miatt.
- A filmnek készült több folytatása, remake-je, képregény sorozata és musical változata is. A harmadik résznek kétféle befejezése van, melyeket az elterjedt dvd kiadásoknak köszönhetően bárki megnézhet.
- Egy városi legenda szerint a film finn változatából maga Renny Harlin faragott le közel 12 percet. Ezt nem tudtam ellenőrizni...
- A három női szereplő - Linda (Betsy Baker), Shelly (Theresa Tilly), és Cheryl (Ellen Sandweiss) - a film után minimum kilenc évig nem szerepelt másik filmben, viszont mindhárman kaptak rövid szerepet a 2013-as "Óz, a hatalmas"-ban!
- A forgatási kellékek közül a legtöbb problémát egy apróság okozta; a fehér kontaktlencse. Kényelmetlen volt viselni, a színészek nem láttak ki mögüle és negyedóránként ki kellett venni, egészségügyi okokból!!!
A nyaklánc megmaradt, a halálfejet formázó lánc szintén, csak a funkció tűnt el...
- Eredetileg a Lindának ajándékozott nyakláncnak a szerepe "komolyabb" lett volna. A nagyítós lencsével Ash összegyűjtötte volna a felkelő nap sugarait és úgy gyújtja meg a holtak könyvét. Ezt a tervet végül elvetették, hiszen még olvasva is látszik, hogy egy mészárlás közepén egyszerűen kivitelezhetetlen. Végül sokkal profánabb módon maradt bent a nyaklánc a filmben, ha már annyit tököltek vele.
- Mivel a film utómunkálatokkal együtt közel két évig készült, nem véletlen, hogy a vér mennyisége és elhelyezkedése szinte vágásról vágásra változik a szereplőkön. Ez vonatkozik szinte minden tárgyra, ami a filmben látható. Na, puff neki!

Aztán azt se felejtsük el, hogy Joseph LoDuca zeneszerző itt csatlakozott a Raimi, Tapert brigádhoz és később olyan sorozatokban dolgozott velük, mint a Xena és a Herkules.

Közben eltelt harminc év és eljött a Remake ideje.
Részemről a legtöbb Remake-t feleslegesnek tartom, mert véleményem szerint sokat nem tesznek hozzá a történethez, még akkor sem, ha nem szolgai módon utánozzák, hanem csak simán a már megszeretett eredeti drágább, mégis, ötlettelenebb másolatai.
A jó Remake viszonylag ritka. Az nem elég, hogy több pénzünk van a forgatásra, vagy úgy gondoljuk, egy franchise-ból még több pénzt akarunk kizsigerelni.
Manapság mégis a horror műfaja az, amiből a legtöbb Remake készül. Talán, mert az érzelmileg egyre eltunyulóbb nézőket a számítógépnek köszönhetően sokkal véresebb gore effektekkel akarják kirázni a fásult nézelődésből. De a sok vér szerintem nem feltétlenül segít egy Remake sikerében.
Most nem kezdek bele, az utolsó kb. 10 évben mennyi horrorfilmnek készült újra-változata. 2013-ban Raimi és néhány pénzember úgy vélte, ideje leporolni a sorozatot és elkészíteni egy modernebb változatot.
Többé kevésbé sikerült. Durva, kellően véres. De, hogy jobb lenne, mint az eredeti?
Kétlem.

"- Cuki, cuki vagyok!"
Az első, amivel frissítettek, hogy Ash figurája kimarad a filmből. (A stáblista alatt és végén narrátorkodó Bruce Campbell szereplése itt nem számít. Aki Ash-re éhezik, ezzel nincs kielégítve.) A másik, hogy bár Fede Alvarez rendező igyekszik stílusosan megragadni a híres elődöt, nem látszik a kész művön az a kísérletező kedv illetve szeretet, amivel az eredeti filmet megcsinálták. A szereplők tehetségesek, a gore jelenetek szépen el vannak készítve - a CGI effekteket igyekeztek minimálisra állítani - van izgalom, bőven, mégis, hiányzik némi koszosság, ami 81-ben jelen volt. Az "Evil Dead" tökéletesen belesimul abba a Remake hullámba, amit közel 10 éve "élvezhetünk". Hiányossága, hogy bár behozza a kábítószert, mint lehetséges metaforát, nem sokat kezd magával a szituációval és néha a szereplők cselekedetei nem hajaznak élő ember reakciójára. De ne várjunk többet egy tini horror-tól...
Öt fiatal, egy erdészház. Hol is hallottunk erről???
Vér hullik a 2013-as változatban is, van pince, van láncfűrész, csak valahogy az erdő szelleme érzés marad el. Legalábbis nekem.
A film felvezetése pedig szerintem ugyan megágyaz a lehetséges folytatásnak, de teljesen felesleges jelenet. Viszont a könyv meg sokkal kevesebb szerepet kapott szerintem, mint kellene, a legtöbbet felemlegetett fa-erőszakolós jelenetet meg egészen gyerekbarátra tompították.
2013-ban erre futotta. Hiányzik a mesteri operatőr és vágó.
Véleményem szerint amit elvettek, azt kellett volna bent hagyni, hogy Remake-ként helyt álljon a film. Ami viszont bent maradt, az inkább a tucat horrorok felé vitte az irányt.
Nem erőszak a rekettyés.

Eredeti Evil Dead: 80%
Remake Evil Dead: 50%

Ha tetszett, mindenképpen látnod kell a "Ház az erdőben" című Joss Whedon szösszenetet!

És a végére egy magyar borító, a favorit kiadó gondozásában:

Igazi, minőségi munka. Csendben jegyzem meg, hogy a Tennesse az 2 "N". :)

Ha szeretnéd megnézni valamelyiket:





És ha már szóba hoztam:



Movie 43: Botrányfilm (2013)



Movie 43: Botrányfilm (2013)

Felsorolni is nehéz, kik működtek közre ebben a botrányos és szórakoztató szkeccsfilmben, mind rendezőként, mint szereplőként. A dolgot nehezíti, hogy a baromság kétféle vágásban látott napvilágot, kétféle kerettörténettel - igaz egyik sem jobb, mint a másik. Vulgar all star.
Néhány fotó talán visszaadja az érzést, ami az embert hatalmába keríti, amikor ezt a trágár mókaságot nézi.


Robin randizni próbál a Supergirl-lel, de Batman állandóan bekavar. Egy epizód a kevésbé elborultak közül.
Első randi a tokatökű világfival. Kate Winslett komédiázik, Hugh Jackman meg egy állat.
Gerald Butler mint ír szerencsemanó, kettős szerepben.

Liev Schreiber furcsa gyereknevelési tanácsai bemutatják, mi lehet a baj Kevinnel...

A film egy nagy adag "Gálvölgyi show" amerikai módra az elborult fajtából. Oscar-díjas színészek égetik benne magukat - vagy komédiáznak önfeledten - olyan szituációban, melyeket bizonyára totálisan agybeteg emberek találtak ki, szinte minden tabut felrúgva, áthágva.
A szöszi picsa kipróbálná a kakiszexet a fiújával, de az végül le se szarja. A sportos srác mély torkozik a rajzfilm cicájának, igaz az aberrált kandúr álmaiban. Fárasztó szerelmi vallomás egy kisboltban. Első menzesz az első csók közben. Első randit feldobhatjuk a "Felelsz vagy mersz!" játékkal. stb.

Egyszeri megtekintésre ajánlani tudom, habár nem tartom sem jónak, sem filmnek. Csupán azért kell látni, mert ilyet SZERENCSÉRE ritkán látni.

30%

Figyeld:
- Naomi Watts, mint anyuka. Akarom...!
- Halle Berry és a hüvelytus. (Ember, ez a nő Oscar-díjas, baszd meg!!!)
- Elizabeth Banks és Beezel a cica. Jó az a nő!

2014. január 26., vasárnap

Poszter-mustra: 15 lengyel ordenáré

Emlékszel még a nyolcvanas évekre, amikor kis hazánkban házi készítésű poszterekkel reklámozták a külföldi filmeket? Egyik másik olyan jól sikerült - sírok - hogy kártyanaptár készült belőlük vagy a feketepiacon árulták, gyűjtőknek.
De nem csak nálunk készültek remekművek. 15 lengyel filmposztert gyűjtöttem össze, melyek egyik-másika igazi képrejtvény a filmet illetően...

1. Rosemary's Baby - Rosemary gyermeke (1968)
Anyuci pici sátán fiának érkezése felbolygatja a steril lakóépóület nyugodt mindennapjait és őrületbe kergeti anyucit, aki a film végéig nem tudja eldönteni ébren álmodik-e.
A poszter érdekessége, hogy vörös körömlakkot hordtak fel anyu (Mia Farrow) körmeire, miközben a karakter a filmen belül mellőzött minden "nőiességet" kihangsúlyozó pluszt és a sminkje is minimális volt. Gondolom a vörös szín jelképezi a démoni csábítás színeit.
Ettől függetlenül egy értékelhetőbb munka.


2. Tootsie - Aranyoskám (1982)
Dustin Hoffman filmje mára kultikus művé nőtte ki magát a szerepcserés vígjátékok között. Annak idején erre a munkára futotta a lengyel illusztrátor-iparnak köszönhetően és itt is találunk egy apró érdekességet: A főszereplő, Dorothy Michaels aka Michael Doorsey még véletlenül sem viselt szakáll-t, hiszen Hoffman világéletében kölyökképű színész volt. Szerintem a festő ezzel tudta egyszerűen jelképezni, hogy a rúzst egy férfi használja. A kép hátránya, hogy olyan, mintha valami homoszexuális témájú Fassbender filmhez készült volna...



3. Star Wars V. - Empire Strikes Back - Birodalom visszavág (1980)
Míg Amerikában csodálatos festményekkel adták el a sorozatot, addig a szomszédban erre a gyerekrajra futotta. De legalább két fontos ikon rákerült a rajzra: Yoda és a lépegető.







4. The Fly - A légy (1986)
Készíthettek volna egy minimál posztert a filmhez, mint az eredeti, amelyen egy légy pihen csupán, fekete háttér előtt, de nem, meg kellett bonyolítani, hogy jobban kihangsúlyozzák a horrort. Brundle-légy éppen gyomornedvet okádik. Sajnos elsőre a kép inkább röhejes, mint ijesztő.
Nem vagyok benne biztos, de a fordítva írt cím utalás a szereplőre, aki később a mennyezeten sétálgat. És jól olvasom, hogy a cím magyarul úgy hangzik: mucsa???
Talán a muslicából eredeztethető...



5. Crocodile Dundee - Krokodil Dundee (1986)
Mi sem illik jobban egy színes és kalandos vígjátékhoz, mint egy ilyen egyszerű fekete-fehér piktogram.
Kedvet nem nagyon csinál a filmhez, de legalább nem rontották el a képet. A hüllő fogai pedig enyhén New York városát szimbolizálják, ahová főhősünk elkalandozik.



6. Weekend at Bernie's - Hóbortos hétvége (1989)
Enyhén szólva zseniális kép. De ha nem tudnánk, melyik filmhez készült, megkockáztatom, magunktól nem jövünk rá.
Legalább nyomokban felfedeztem benne az utalást a bábként rángatott ex-főnökre, igaz, ilyen formán nem találkozunk a témával a filmben.





7. Gremlins - Szörnyecskék (1984)
Láttad a filmet? Látod a posztert? Valószínűleg kisiskolásoknak adhatták ki a témát bérmunkába és ez lehetett a díjnyertes alkotás...
Azért rákerült a karácsonyi hangulat, a szörnypofa, Hulk színben, ami annyira nem volt jellemző az első részben - a másodikban már inkább.
Az álarc motívum talán azt jelképezi, hogy a kis Mogwai milyen édes teremtmény, amíg nem szegjük meg a tartásához tartozó három applikációt, mely után viszont vérre szomjazó dögevők lesznek. Szóval az álarc lehet a "kettősség".



8. Eyes Wide Shut - Tágra zárt szemek (1999)
Stanley Kubrick filmjét egyszer láttam. Azóta nem éreztem megtekintésére ingerenciát, de kemény, maradandó filmélmény volt számomra. Akárcsak a lengyel reklám... Az álarc, mint motívum itt is visszaköszön, de legalább a filmben tényleg volt funkciója.
Az áll pedig a filmmel ellentétben nem Tom Cruise álla. Az nem lehet...





9. Short Circuit 2. - Rövidzárlat 2. (1988)
Az ötös számú robot, Johnny 5 kalandjait ilyen édesen is be lehet reklámozni, mint a mellékelt poszteren.
A filmre nem nagyon emlékszem már, így nem tudom, hogy a seriff csillag, Johnny mellén, jelent e valamit, vagy csak amolyan technikai túlkapás.






10. Fanny och Alexander - Fanny és Alexander (1982)
Ingmar Bergman munkássága sokkal komorabb, mint ez a Fidesz beütésű ajánló, mely alapján azt gondolnám, valami elcseszett bábfilmre számítsunk, de megszokhattuk már, hogy a lengyelek a komoly témákhoz is képesek röhejes képeket mellékelni.
Az álarc-álca motívum talán itt sem véletlen.



11. Kaijuto no kessen: Gojira no musuko - Godzilla fia (1967)
Nem tudom mik azok a nagy pöttyös labdák Godzilla szájánál - vagy ez már a fia... - de legalább a gyermeteg végtermék közel áll a japán szellemiségű kultikus sorozat bármelyik epizódjához.







12. Willow (1988)
Ez simán a hányinger kategória!
Nem a Beatles "Sárga tengeralattjárójához" készült fos festmény, hanem egy amúgy egészen élvezhető fantasy kedvcsinálója. Megkockáztatom, ha nálunk ezzel a szarral tapétázták volna ki a várost, akkor én a mai napig nem nézem meg Willow Ufgood remek, mára megmosolyogtató kalandjait.

13. Neverending Story - Végtelen történet (1984)
Ez egy másik gyöngyszem. Ha oldalt nem biggyesztik oda az angol címet, nem tudom, mire gondoltam volna...
A kalpag és a reneszánsz korszakot idéző körgallér meg rejtély számomra. Bár Fuhur, a sárkány ábrázolása is megérne egy csonkítást.



 14. Alien - Nyolcadik utas: a halál (1979)
Eljutottunk a 'Hú, baszd meg" kategóriáig. A képen látható bordázatba öntött véredény hálózat nem tudom milyen koncepció alapján hozható összefüggésbe a filmmel.
Ridley Scott egészen biztosan nem bólintott rá erre a plakát-tervre.
És azok a kék szemek...
Hú, baszd meg!




15. The Terminator - A halálosztó (1984)
A lengyel poszter kb. a magyar címváltozatnak felel meg. Lényegretörő, közel van a jelentéshez, semmi komplikáció.
A piros gömbök - melyek szintén visszatérő rajztechnikai bravúrjai a lengyel posztereknek - pedig legalább emlékeztetnek a gépek vörös szemeire.









Remélem tetszett ez a ciki összeállítás, de mielőtt fikáznál, ne felejtsd, mi is ilyesmiket csináltunk anno.
A röhej, hogy míg az Amerikai poszterművészek már akkor csodálatos festményeket készítettek, nekünk csak ezekre a torz gyerekrajzokra futotta.

Csupán pár sorban 1.

R.I.P.D. (2013)
- Men in Black az élet után, földönkívüliek nélkül, de legalább olyan ocsmány ellenségek ellen. Ryan Reynolds ifjú titán seggébe állítják az öreg kurázsis ex-élő, de aktív zsaru Jeff Bridges-t. Ellenségnek ott van Kevin Bacon, aki utálja a koreai kaját vagy mit és szokás szerint a világ leigázására készül, mint bármelyik gonosz. Ha tervei sikerülnek, gondolom meghal mindenki és a holt lelkek majd tort ülhetnek egy lepusztult világon. Szerencsére a gonosz győzelme ritkán jön el. Olcsó CGI, buta koncepció, ráncosodó Marie-Louise Parker. Egyszer nézős.
40%






Salt - Salt ügynök (2010)
- Tudathasadásos Emlékmás történet, melyben girnyó néni (Angelina Jolie) legyakja a legkeményebb és legtitokzatosabb orosz gyilkoszervezetet, melynek tagja volt, de beépült a csillagsávos lobogó alá. Úgy látszik az orosz kémszervezet sem mindig végez precíz munkát. Látványos, pörgős és hihetetlen. Fizika náne.
60%








The Heat - Női szervek (2013)
Hőhullám közeli állapotban hormontomboló kerek zsarunő (Melissa McCarthy) és karót nyelt nem kóró ügynök néni (Sandra Bullock) buddie movie-ja, kevés humorral és akcióval, éppen csak karcolgatva a férfi néző ingerküszöbét. Egyenjogúság ide vagy oda, a férfiak ennél halálosabb fegyverek, még akkor is ha utoljára cserkésznek.
40%






Almost Famous - Majdnem híres (2000)
Goldie Hawn lánya (Kate Hudson) gruppie-vá nőtt, kölykök fejét csavarja el és együttes gitárosa tekeri meg. 15 éves péló (Patrick Fugit) turné közben veszíti el ártatlanságát, hogy megírja tényfeltáró cikkét a rock halál közei állapotáról, miközben arany testű istenek (Billy Crudup) még nem világítottak halvány kék fényben, hogy azután Dr. Manhattan-nek nevezzék őket. Alvin és mókusainak gazdija (Jason Lee) színpadon énekelget és mindenki annyira retro.
80%

Átemelés: Gótika - Gothika (2003)

Gothika

Godzi kritikája
A gótikus stílus egyik irodalmi mellékága a rémirodalom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Varney, a vámpír, farkasemberek, lúdvércek, vérszipolyok, és nem utolsó sorban kísértetek irodalma. Minden, ami lebilincsel, elrémiszt, és imádkozásra késztet. A rémirodalom történetei a mozi megjelenésével átköltöztek a fehér vászonra. A jegyek ára olcsóbb volt a könyvekénél, és az olvasás sokaknak még mindig nagyobb luxus volt, mint passzívan nézegetni a “falat”. Az elmúlt száz évben minden komolyabb irodalmi művet átültettek a mozgókép nyelvére, ez alól így a rémtörténetek sem lehettek kivételek. A szellemek kezdetben fehér lepedőt viseltek, láncot csörgettek, de ahogyan az életünk is modernebb lett, úgy lettek a szellemek, és a kísértettörténetek is egyre bonyolultabbak, komplexebbek, valóságtól elrugaszkodóbbak. A Canterwille-i kísértet, a sátán kutyája már mind a múlté. Társaik, sokszor nőiesebbek, de annál halálosabbak! A kísértetek lassan minden környezetben és motivációval közénk telepedhetnek. Csak, hogy néhányat kiemeljek, az újabbakból:
Ház a kísértet hegyen. A kóbor lelkek sokszor, mint ebben a szimpla horrorfilmben is, egy helyszínhez kötődnek. Titokzatos erők egy csoport embert hívnak egybe a domb tetején álló házba. A milliomos vidámparkos nagyobb összeget kínál fel annak, aki egy éjszakát kibír a képzeletének legijesztőbb rémképeit felvonultató épületben. Kezdetben sokan csak egy kísérletnek, rossz viccnek veszik az egészet, de a vállvonogatásból hamar lábemelgetős futás lesz, amikor az értelmi szerző kezéből kiszakad a gyeplő, és elveszíti kontrollját az illúziók tárházában. Nem tett semmi újat a kísértetfilm műfajához, de legalább megnézhettünk egy csomó eltérő stílusú színészt egy másfél órás videoklipben bolondozni…
A kör egy sötét, komor tónusú, thriller, kicsit elnagyolt magyarázattal, de néhány remek jelenettel, és ijesztő végkifejlettel. Ez már egy olyan film, ahol a sértett szellem nemhogy segítséget kér, hanem egyenesen az ártatlanokra zúdítja féktelen haragját. Hiába sajnálná az ember a kegyetlenül lemészárolt kislányt, ha ugyanakkor arra kell gondolnia, hogy ez a kislány, a halálból visszatérve, hasonló korú gyerekeken vezeti le tehetetlen dühét. Pont, mint a hasonló forgatókönyvet birtokló Félelem.com című filmben, melyben egy fiatal lány generál magának egy weboldalt, melyet megtekintve, csakúgy, akár a kör videokazettájának végignézése után, egy igen rövid időlimittel kell szembenéznünk, hogy versenyt fussunk a saját halálunkkal. Tehát a szellemek képesek még a világhálót is behálózni. Ez sem újdonság, mert a A Fűnyíróember-ben már egyszer, a Szellem a gépben c. moziban pedig másszor hasonló alapötleteket szedtek elő, igaz, egyik film sem a szellemekre helyezte a hangsúlyt. A Mátrix második részének fehér ruhás ikrei is szellemek a javából. Igazi mészárolós szörnyetegek. A Temetetlen múlt-ban megismerkedhetünk a szimpatikusabb szellemekkel. Itt a frászt hozzák a nézőre-főszereplőre egyaránt, de legalább csak azért, hogy segítséget kérjenek az élőktől. Testvérfilmek a javából a Hatodik érzék, ahol egy kisfiú képes beszélni a holtakkal, a Hetedik érzék, melyben egy családapa életébe avatkozik be egy fiatal lány brutálisan meggyilkolt porhüvelyének szelleme, vagy a A szem, ahol egy vak kislány életét nehezíti meg, hogy a szemműtétje után nemcsak az élőket, de a földön itt ragadt holtakat is látja. Ezek a szellemek legalább némiképp semlegesek. Ellentétben az olyan, holtukban brutális szellemekkel, akiknek lételeme, hogy az élőket bosszantsák, és gyilkolják. A 13 kísértet-ben egy egész tucat garázdálkodik abban a házban, melyet csupán miattuk építettek. A Szellemhajó-ban is sokan vannak, és csak egyetlen gyermek közülük az, aki nem akar az embereknek ártani. A Gyűrűk ura-trilógia befejező részében egy szellemsereg pedig egyenesen megfordítja egy fontos csata kimenetelét, amellett, hogy Frodó nyomában is többnyire kísértetek loholnak…
És ezzel a felszínt piszkáltuk fel, meg az elmúlt éveket.
Gótika a Dark Castle új filmje. Ismét kísértetes film (igaz, tőlük nem is nagyon készül majd más, mivel pont a téma miatt alapították a céget). Megint néhány húzó névvel, és a szokásos szellemtörténettel, leszámítva azt a tényt, hogy itt a szellem csak annyira vérszomjas, amennyire feltétlen muszáj, sőt, talán jogos is a cselekedete. A film csavarjait leírni balgaság, és tiszteletlenség lenne kielemezni, mert azzal csak elrontanám a film élvezetét, így inkább kerülő úton közelítem meg a témát.
A sikeres pszichológus (Halle Berry) szereti munkáját, férjét, barátait, a környezete viszont, segítőkész, figyelmes, valóságos tündérke. Kikacsintgat néha férje mellől, incselkedik egyik kollégájával, aki (Robert Downey jr.) érzi, hogy valami kialakul közöttük, de a környezetükre való tekintettel nem engedik, hogy érzelmeik befolyásolják őket. Csendesen élik mindennapjaikat, beletemetkezve a munkába. Az asszonyka épp hazafelé tart, amikor majdnem elgázol egy lányt. Az esetet követően sokkot kap (ez erős csúsztatás), és “másnapra” ébredvén nem emlékszik rá, hogy mi történt vele; pedig jó lenne, mivel férje meggyilkolásával gyanúsítják. Hogy végképp lehetetlen helyzetbe kerüljön, a valóságtól teljesen eltérő módon, saját munkahelyének biztonságos cellái közül kapja meg az egyiket, és a kollégái felügyeletét.
Halle Berry formás alakja miatt. A film percei nagyon gyorsan elperegnek, és néhány nagyon jó flashback-ben megtudhatjuk, hogy mi történt azon a végzetes éjszakán. Különösen izgalmas az a rész, amikor a múlt homálya hirtelen értelmet kap, és az események ismét előre kezdenek peregni, mint az esőcseppek. Ezt az utalást csak az érti igazán, aki már látta a filmet!
Még sok olyan részlete van a forgatókönyvnek, amelybe bele lehetne kötni, (pl: a biztonsági őr miért engedi futni a nyilvánvalóan gyilkos asszonyt, még akkor is, ha előtte kedvelte, miközben a többiek égre-földre keresik, illetve hogyan tud úgy elbújni üldözői elől egy medencényi vízben, hogy azok nem veszik észre a zseblámpáik ellenére sem), de teljesen felesleges a hibákat keresni ennél a filmnél. Horrort egyébként sem a mély mondanivalók miatt nézünk. Szerencsére a trükkök nem túl bonyolultak, ezért aránylag rendben van a látványvilág, az utolsó robbanást leszámítva. Összességében kellemes szórakozást kínál ez az egyébként középszerű film.
Mathieu Kassovitz-nak, volt már jobb filmje is (lásd: Bíbor folyók), de amerikai viszonylatban sokkal jobban kezdett, mint az várható lett volna. Képi világa sötét, komor, természetesen “gótikus” , a helyszínek láttán a hideg borzolgatja majd hátunkat. Halle Berry játéka, főleg, amikor a választ keresi kérdéseire, a fiatal Jane Fonda-ra emlékeztet. Robert Downey Jr. Kedvesen próbál visszatérni, annak ellenére, hogy karaktere nem túl okos, és nem is túl hihető. A meggyilkolt férj hálátlan szerepében a börtönt is megjárt Charles S. Dutton-t tisztelhetjük. Még két színészt kiemelhetünk a stábból, bár szereplésük nem indokolt, inkább csak azért kelhettek, hogy több ismert név legyen a stáblistán. Penélope Cruz, mint Chloe, teljesen felesleges, hisz játszani alig van lehetősége, és még kevesebb esélyt kapott Bernard Hill, az intézet vezetőjeként. Az urat Theoden királyként ismerhetjük a Gyűrűk Ura trilógia utolsó két részéből. A zene kellemes, néha kifejezetten ijesztő. John Ottman imádja a thriller és horror műfaját, ezért nála ez egyszerű ujjgyakorlat csupán. A díszletek és az egész film összképe nyomasztó. A vége-főcím dal pedig a mai fiatalok igényeinek is megfelel. Ja, és a forgatókönyv íróját,Sebastian Gutierrez-t, előre láthatólag már le is kötötték A szem című horror amerikai remake-jéhez.

Érdekes:
- Mathieu Kassovitz rokonai között magyar leszármazottat találunk! Apukája Magyarországon született: Peter Kassovitz

Átemelés: Lilja 4-ever (2002)

Lilja 4-ever

Godzi kritikája
Rendezte: Lukas Moodysson
A volt szovjetunió sokak számára nem szól másról, mint a szegénységről, magányról, elidegenedésről és fájdalomról. A fiatalok kiábrándultak, világukból elkívánkoznak az álmok világába. Példaképeik azok a “sztárok” akiket szerencséjük és tehetségük kiemelt az átlagból, és egy jobb életbe repített. A könnyen jött sikerben bíznak, és azon keseregnek, hogy miért nem ők születtek Britney Spears-nek, vagy más csillogó tehetségnek. Igénytelenek magukkal szemben, de mindenkiről van véleményük, ami saját korlátoltságukból fakad.
Ilja (Oksana Akinshina) édesanyjával él egy lepusztult lakásban, mindennapi kenyérgondokkal küzdve, és a szerencsére várnak. A fűtés legalább annyira nagy luxus, mint elmenni egy jó filmre. A meleg ételt többnyire teaként ismerik, és még egymásra sem támaszkodhatnak. A nyomor táplálta elégedetlenség ellenséggé teszi őket, de végül egyiküknek megadatik a kiugrás lehetősége. A mama megismerkedik egy férfival, aki meglobogtatja előtte a kispolgári életből való kiút kártyáját. Egyetlen kikötése, hogy a leány majd utánuk jöjjön, mikor már minden készen várja Amerikában. A mama beleegyezik, és miért is ne tenné? Ilja nem szerelem-gyerek, nem is várták, sosem szerették igazán. Csak muszájból tartották meg. Ilja eddig ezt nem sejtette, bár sosem volt felhőtlen a viszonya édesanyjával. A mama elmegy, gyermekét egy rokonra bízza, és még utoljára meglengeti a már előtte is himbálódzó mézesmadzagot: - Te is utánunk jössz Amerikába!
Teszi mindezt úgy, hogy akkor ő már tudja; a lányt nem kívánja többé látni. Ilja magára marad és a rokonhölgynek köszönhetően szinte azonnal kénytelen elhagyni megszokott környezetét. Átköltöztetik egy kisebb lakásba, melyet egy öregember birtokolt, egészen a haláláig. Ilja lassan beletörődik a megváltoztathatatlanba, de nem is tehet mást, mivel még soha életében nem tett keresztbe egy szalmaszálat. Tiszteletlen másokkal, igénytelen magával szemben és még a tanulmányait is erősen elhanyagolja. Bukásra van ítélve, pedig ha küzdene, és nem hagyná, hogy sodródjon az árral, mely körülötte elnyel mindenkit, talán lehetne valaki.
Magányában egyetlen igazi társa lesz: Vologya (Artyom Bogucharskiy), a hasonló beállítottságú pimasz kissrác, a szomszédból. Eleinte kissé szemtelenül közel akar férkőzni Ilja-hoz, aki kerek-perec elutasítja, a másik korára hivatkozva. Ezt a fiú duzzogva elfogadja, és szépen lassan összebarátkoznak. Együtt lógnak, együtt szívják a ragasztót, és együtt bújnak a hideg elől az omladozó gyárépületek közé. Vologyát végre megérti, elfogadja valaki, és Ilja végre érezheti, hogy milyen gondoskodni másról. Egyfajta anya-fiú, nővér-báty kapcsolat alakul ki közöttük, aminek bonyolult világába senki sem nyerhet betekintést.
A felhők már gyülekeznek.
A pénz nagy úr, ezért egy “barátnője” unszolására Ilja olyan útra téved, ahonnan már nincs visszaút. A helyi szórakozó helyen idősebb urakkal keveredik alkalmi kapcsolatba, természetesen anyagi juttatásért. A hirtelen jött gazdagság megrészegíti az embert, és elveszi a kellemetlen szájízt, amit a megszerzésére fordított ártatlanság elvesztése okozott.
A két gyerek tobzódik a pénz adta lehetőségekben, és örömük még nagyobb teljesítményre sarkalja a lányt. Vologya persze mit sem tud az egészről, és az idill miatt a lány mélyen hallgat. Becsapja barátját, saját magát és környezetét. Az élete hazugságok sorozata, de egy átlagos napon feltűnik egy férfi, aki láthatóan érdeklődik a helyes arcú lány iránt, és nem azonnal az ágyba akarja vonszolni. Ilja elolvad a teljesen normális érdeklődéstől, de Vologya óva inti az elhamarkodott lépéstől.
Ilja úgy érzi, itt a nagy lehetőség, ezért azt a keveset, ami maradt neki, félredobva ugrik fejest a szép szavak tengerébe…
Sokat lehetne mesélni erről a komoly, hidegnek szerkesztett filmről. A képi világ olyan képet fest, amilyennek egy mai fiatal képzeli a FÁK országát. A házak fala málladozik, az emberek szürkén tévelyegnek az utcákon. Egymáson élősködve, egyszerű érzelmektől hajtva harcolnak meg a mindennapokért. A kézi-kamerás felvételek gerjesztik azt a zavart, ami Ilja lelkében is tombol. Lázad mindenki és minden ellen, keményen hibáztatva a világot, de arra nem mutat hajlandóságot, hogy ő tegyen valamit azért, hogy jobb legyen. A sült galambra vár, ami nem csoda, mivel még gyermek, aki hisz a mesékben. Akkor is képtelen józanul gondolkodni, amikor éppen nem ivott, nem szipózott vagy ütötte ki magát más, olcsó módon. Ha egy gazdag családba születik, jó helyre, akkor biztosan egy édes-cserfes leányzóvá cseperedik, egy szeretni való nővé, de sajnos így csak a szánalom marad meg iránta, és a tehetetlen düh, amiért nem rázhatjuk meg a vállát azt üvöltve: - Szedd már össze magad!
Ilja néha olyan, mint egy ártatlan kislány, máskor szexis csábító vagy éppen kedves anyapótlék. Belekóstol mindenbe az érzelmek skáláján, és csak azért bukik el, mert annyi rossz után még mindig hisz a mesében. Nem azért mert eredendően rossz, hanem mert még gyerek, aki hisz a mesében!
Komoly film arról, hogyan hullik szét egy élet, ami még el sem kezdődött igazán. Ha nem törődünk magunkkal, a világ sem fog…
Ha érdekel a film, feliratosan itt nézheted meg