Novella: A hídon (2005)

A lány a híd közepén állt. Lefelé bámult, az alant kavargó fehér ködbe. A fiú az autóban maradt. Zavartan dobolt a kormányon. A zene erőteljesen dübörgött a hangszórókból. Senki sem tartózkodott a közelben.

      A fiú sértetten bámult előre, keresztül a szélvédőn, bele a semmibe. Sötétedett.

A híd két végén álló szürke póznákon bekapcsolták a lámpákat. A halogén halkan duruzsolt.

A lány, fázósan magába karolt. Amit közölt a fiúval, cseppet sem volt ínyére a másiknak, sőt, kihozta sodrából. A lány a legféltettebb titkát osztotta meg a társával, ám az ahelyett, hogy vele örült volna, kikelt magából és megsértődött. A lány finoman tudatta a fiúval; terhes. Támogatást és szeretetet áhított, de értetlenséget és ellenségességet kapott. Már bánta a pillanatot, hogy szóba hozta.

A fiú kétségbe esett. Alig múlt húsz. Mindenre éretlen volt. Apaságra, családi életre, és még a kapcsolatára is. A feje lágya nem nőtt még be. Az ágyba bújni, ahhoz értett, de azon felül semmit nem ért.

A lány mind jobban elkeseredett. Benne pozitív gondolatok kavarogtak, de mivel már ismerte a másik véleményét, elhagyta a jókedv. Alig egy perce még az autóban üldögéltek, nevetve, vidáman.

Rick megállt a híd közepén. A rádióból kemény rock áradt ki, megtörve a szürkület csendjét. Sarah mosolyogva nézte a fiú profilját. A sápadt fényben idegennek tetszett a fiú arcának határozott éle. Sápadt bőre szinte világított. Orra hegye csillogott, száját beharapta. Abban a pillanatban a lány nagyon szerette. Három hónapja jártak.

Rick elfordította a kulcsot a zárban. A motor dohogva leállt, a zene elnémult.

Sarah felé fordult. Szemében mohóság játszott a kéjjel.

• Itt sosem jár senki. Megtennéd nekem?
• Tessék? - kérdezte a lány zavartan. Tett már ilyet, és élvezte, de nem a szabadban, ahol bárki megláthatja őket.
• Úgy érted, tegyem meg.

Rick bólogatott. Keze az övére csúszott. Kioldotta a szíjat, két ujjal, és kikapcsolta a gombot.

• De előtte mondani szeretnék valamit. - szólt a lány.

Rickkel megfordult a világ. Mintha a lány veséjébe látott volna, megfeszült, gyomra pedig görcsbe rándult.

A lány ebből semmit sem vett észre. Folytatta, amit elkezdett mondani.

• Azt hiszem, kicsit komolyabban kellene kezelnünk a kapcsolatunkat. Terhes vagyok.

Rick vágyai olyan gyorsan lohadtak le, mint egy tehervagon, amikor leszaladva a sínről az árokba fordul. Heréi összezsugorodtak, mint két apró mazsola. Egyetlen, durva kérdésre futotta elfúló tüdejéből.

• Megörültél?

Sarah arcán rózsaszín pír futott végig. Ha pofon vágják, az sem fájt volna jobban.

Feltépte a kocsi ajtaját és egy lendülettel a híd korlátjánál termett.

Rick nagyon rosszul lett. Ezer kérdés villant az agyába, és a felére sem tudta a választ. Alig múlt húsz, és nem érezte magát érettnek. A jövőjét olyan homályosan képzelte el, mint a szélvédő előtt elterülő látványt. Amiben biztos volt, az annyi volt, hogy nem érezte magát készen egy gyermek felnevelésére.

Még gyerek volt ő maga is. Visszakapcsolta a zenét, hogy elnyomja a gondolatait.

Sarah vékony ujjai rákulcsolódtak a korlát hideg fémjére. Vastag zománcréteg simult alulról a kezének. Sokszor átfestették már a vasat. A rozsda itt-ott kikezdte. A szél szemtelenül az arcába vágott. Haja zabolázatlanul kavargott ovális arca körül. A könnyek csípték a szemét.

Rick koncentrált a rádióra. A zene néha segített, hogy ne vesszen el a gondolatok áradatában. Eddig azt hitte, szereti a lányt, de amikor az kiugrott a kocsiból, tudta, hogy gyűlöli. Tanácstalanul verte az ütemet a műszerfalon. Nem tudott hideg fejjel gondolkodni. Menekülni akart a világból, a lehetséges felelősség elől. Nem tudta, mit akar Sarah, de abból, ahogyan közölte vele a hírt, úgy vélte, a lány meg akarja tartani a kicsit. Rick ezt nem akarta. Minden porcikája tiltakozott az események sodra ellen.

Három hónapja jártak. Sarah nagyon kedves volt, de Rick inkább csak a kedvét lelte benne. Kettejük közül a lány ragaszkodott jobban. Szülei elváltak, és alkoholista anyjával élt együtt. Rick szülei tehetőseknek voltak mondhatók, bár a gazdagtól messze álltak. A városban mindenki ismerte őket.

Sarah-t nem. 
Fél éve költöztek a városba, apja elől menekülve. A férfi, anyjához hasonlóan szerette az italt, csak ő verte is a lányt, az anyjával ellentétben. Az anyja legalább nem lett erőszakos, ha ivott.

Rick a lány felé fordult. A hátát látta. A kabátot cibálta a húzat, ugyanúgy, mint a lány haját. Máskor szívesen túrt a gesztenyebarna fürtökbe. Szerette szagolgatni a lány haját, vagy csak egyszerűen az ölére húzta a fejét.

Sarah ujjai elfehéredtek, olyan erővel markolta a korlátot. A csalódottság legyűrte, megtörte. Eleredtek a könnyei. Elhagyta az ereje. Összecsuklott.

Rick szenvtelenül nézte a lányt, amíg az leroskadt a földre. Még csak meg sem próbálta vigasztalni. Az egoizmusa legyőzte. Csak magára tudott gondolni. Végül, mivel a nap már eléggé elbújt a látóhatár szélén, kilépett a kocsiból.

A lány mellé sétált, aztán mellé guggolt. Keze bizonytalanul a lány térde felé tévedt, de nem merte megérinteni, mert tudat alatt ezzel is azt remélte, hogy meg nem történté teszi az eseményeket. Ostoba gondolat egy húszéves fiú elméjéből.

• Jól vagy, Sarah?
• Hagyj békén.
• Hazaviszlek.
• Nem kell.
• Hazaviszlek.
• Nem. Hagyj békén.

Rick kifogyott a mondandóból. Felállt és beült a kocsijába. Beindította a motort. Savanyú arccal bámult körbe.

Gyorsan sötétedett.

Letekerte az ablakot, és utoljára kiszólt a lánynak.

• Ne csináld ezt. Gyere velem. Meg kell beszélnünk a dolgokat.

Sarah ráemelte könnyáztatta arcát.

• Olyan vagy, mint a többiek. Nem szeretsz. Sohasem szerettél. Nincs miről beszélnünk.
• Megérthetnél engem is. - könyörgött a fiú. - Fiatal vagyok egy család alapításához. Nekem nem kell gyerek. Élni akarok.

Sarah elnevette magát.

• Élni? Na, tűnj el innen.

Rick nem tudta, mi a helyes ebben a pillanatban. Legszívesebben felhívta volna az apját, hogy tanácsát kérje. Az öve még mindig kioldottan tekeredett a derekára. Megigazította.

Sarah kiegyenesedett. Leseperte ruháját, majd megigazította a ruháját. Dacosan bámult a fiú arcába.

• Hord el magad.

Rick lenyelte, amit mondani akart. Elfordítva a kulcsot beröffentette a motort. Elgurult a lány mellől. Kopott autóját elnyelte a sűrűsödő köd. A zene foszlányait még vissza-visszahordta a szél.

Sarah megfordult.

• Élni akarsz? - kérdezte a semmibe üvöltve. - Adok én neked életet.

Ezzel átemelte lábait a korláton, és a mélybe vetette magát.