2014. május 31., szombat

Top 10 Will Ferrell film, amit még meg bírtam nézni.

Utálom Will Ferrell-t. Nem tetszik, mint színész. Kis disznó szemei vannak, túl magas, mégis férfiatlan. A humorát az amerikaiak zabálják, de engem csak a legritkább esetben tud nevetésre ingerelni. Többnyire értetlenül nézem a baromságait és ha egy-egy film tetszik is, amiben benne van, az nem miatta szokott megtörténni, hanem valaki más húzónév miatt.
Összekaparok 10 filmet, ami még elmegy.

1. Diszkópatkányok - A Night At the Roxbury (1998)


A Butabi fiúk a kilencvenes évek legnagyobb bulikirályai. Csak a buli általában bent van, ők meg kint ragadnak, mert vállalhatatlan seggfejek és sehova nem engedik be őket. Végül csak szerencséjük lesz. Ikonikus diszkó zene, ikonikus mozgással
- Figyu, vidékről jöttél? - Kéne a testem, mi?
Két nyomoronc, akiket még a mentőben is ütnél.
A páros szimpatikusabb tagja Chris Kattan, akinek mozgása erősen megszégyenítene egy pantomimest is, mégis, valahogy a magas seggfej Ferrell lett az ismertebb, míg Kattan alig tűnik fel értékelhető szerepben.






2. Jay és néma Bob visszavág - Jay and Silent Bob Strike Back (2001)




Kevin Smith szerzői filmje a két füves csókáról, akik a bolt oldalát támasztják és filozófiájukkal terhelik azt, aki véletlenül odatéved. Azután megtudják, hogy képregényfilm készül az életükből és mivel a neten csak negatív kritikát nyomatnak,mind a képregényükről, mind a készülő filmről, annyira felbasszák magukat, hogy elhatározzák: beveszik Hollywood-ot és megakadályozzák a forgatást. Ferrell pedig egy blőd vadőr, aki végig a nyomukban lohol.






3. Zoolander, a trendkívüli - Zoolander (2001)




Ben Stiller szerintem kifejezetten ügyes rendező. Jó, a stílusa nem mindenki számára befogadható, én kedvelem. A Zoolander egy férfi modell sekélyes és dekadens világába enged bepillantást, melynek egyik szereplője a divatmogul, akit Ferrell alakít. Már itt utáltam.









4. Starsky és Hutch - Starsky and Hutch (2004)




Luke Wilson - akit szintén nem jegyzek a komoly színészek között, legyen bármilyen sikeres - és Ben Stiller a kultikus tévésorozat két nyomozóját hozta vissza az életbe egy remek rendőrfilm komédiája és persze beletuszkolták a haverokat is, így jutott szerephez egy rövid sittes alakítás képében az általam nem kedvelt művész.







5. Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)




Luke Wilson és a sokkal tehetségesebb Vince Vaughn két bulikirály, akik vadászterülete a gazdag és pénzes esküvők. Isznak, hangulatot csinálnak és akit lehet, megdöntenek. De még az ilyen nagymenőknek is van példaképük, akit történetesen Ferrell személyesít meg, szerencsére a neve már nem került fel a stáblistára. Kapott pár percet a fárasztásra.







6. Felforgatókönyv - Stranger Than Fiction (2006)




Marc Forster látott fantáziát Ferrell komolyabb oldalában és megtette főszereplőjének egy érdekes alapötletű keserédesben. Harold Crick egy nap felébredvén narrátor szövegként hallja, hogy mit csinál, mi történik vele. Első rémülete után pedig nyomozni kezd, hogy vajon mi történik vele. Ferrell kevés "komoly" szerepeinek egyike. Megmutatta, hogy nem csak egy szerencsés sík hülye celeb, hanem játszani is tud... komolyan. A film pedig 7.7-en áll az imdb-n, ami egyáltalán nem rossz értékelés.






7. Pancser Police - The Other Guys (2010)



Rendőrös marhaság, két zsaruról, akik ketten ütőképes és habitusban tökéletesen ellentétes párost alkotnak. Míg egyikük, Mark Wahlberg szeretne végre igazi akciókban részt venni, addig társa, Ferrell inkább tologatná az aktákat, de mivel senki nem kíváncsi rájuk, egymást támogatva kezdenek felgöngyölíteni egy nagy horderejű rablási ügyet. Szerintem Wahlberg figurája izgalmasabb és humorosabb is, ettől függetlenül a film nézhető darab.







8. Megaagy - Megamind (2010)




A Megaagy egy szerethető animációs mozi, melyben a fő gonosz, hogy ne legyen gonoszságával egyedül, előállítja az ellentétes pólusát, hogy legyen kivel harcolgatnia. Sajnos, a legyártott jó fiú, nem egészen a tervnek megfelelően végzi a tiszta melót, így Megaagynak végül jót kell cselekednie. A mese aranyos és külön jó pont, hogy mivel a színészek csak a hangjukat adták a darabhoz, Ferrell pofáját nem kell látnunk!!!






9. A Lego-kaland - The Lego Movie (2014)



Ismét egy animációs mozi, egyenesen lego falváról, ahol minden szupi-szuper és egy kis senki lego emberke lehet a kulcsa, hogy megszabaduljanak a gonosz és megalomán Lord Business-től, aki természetesen mindenki felett át akarja venni a hatalmat. A film nagy siker lett, várható folytatás és itt sem látjuk Ferrell-t, csak halljuk. Szerencsémre.







A 10. filmet meg még keresem...

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

Rendezte: Bryan Singer




Előre bocsátom:
Az írás hiányosságaiban szerepet játszik, hogy nem volt szerencsém a legtöbb X-Men képregényhez.



































Singer visszatért a Marvel univerzumhoz és eddigi filmjeit tekintve, itt a helye. Promóciózni már nem tudta a filmjét, egy gusztustalan szexuális botránynak köszönhetően, de nekem, mint nézőnek, ezt igazából nem kéne tudnom...

Singer egy képregényhez nyúlt hozzá, igaz eléggé megváltoztatta az eredeti koncepciót, mi pedig örülünk ennek, hiszen Logan-Rozsomák-Farkas megint főszerepet kapott egy remek akciófilmben. Érdekes, hogy ha Logan saját történeteit nézzük, azok valahogy sokkal súlytalanabbak lettek a többiek nélkül. Hiába, egy jó X-Men történethez réteges építkezés szükséges. A rajongók hiába lojálisak, nem örömködnek, ha csak két óra zúzást és karmokat látnak. Egy rajongó kielégítéséhez összetett cselekmény szükséges. (A képregények közül is azoknak van nagyobb sikere, amelyek története az érdekes, nem az, amelyikben alig akad szövegbuborék, csak szépen megrajzolt fázisrajzok. Nem véletlen, hogy a rendkívül bonyolult, fizikai mélységekbe alámerülő Watchmennek olyan masszív olvasói rajongótábora alakult ki.


A mese felütése a sötét, komor és vállalhatatlanul pesszimista jövő, amelyben egy speciális fejlesztésű robothadsereg szisztematikusan és könyörtelenül levadássza az X-Men-eket. Azt gondolnánk, hogy kedvenc mutánsaink bármilyen támadást képesek kivédeni génjeiknek köszönhetően, azonban a hetvenes években fejlesztésnek indított őrrobotok kifognak rajtuk. A robotok atyja, Dr. Bolivar Trask (Peter Dinklage) maga is mutáns, ha a törpe növést ide számítjuk. Nem mellesleg szuper intelligens tudós, aki kísérletezik a veszélyes mutánsokon és képességeiket beleépíti modern Gólemeibe. Trask saját félelmei miatt dolgozik a robotok fejlesztésén, lévén, hogy retteg a mutánsoktól és, bár nem térnek ki rá, nagyon nem kedveli a következő generációs embereket. Ettől gonosz lenne? Nem hinném. Trask tökéletesen átlátja a lehetséges jövőben rejlő veszélyeket, amelyek az emberiségre nézve kötelezőek, hiszen a történelem őt igazolja. A következő fejlettségi szint miatt az előző elkorcsosul, az enyészetté lesz. Szóval, mint ember, Trask álláspontját kellene védenem, viszont az X-Men történetek, nem kevés jellemrajz és karakter bemutatásával sikeresen a mutánsok felé dönti a kedvelési mutatót. Ezért az átlag néző nekik drukkol, velük rokonszenvezik.

Egy gyönyörű - Mátrix-ot és "Túl a sövényen-t" idéző jelenet elkezdődik...

Az őrrobotok már csupán egy tucatnyi mutáns hagytak életben. Őket keresik, hogy megtisztítsák a bolygót a következő evolúciós lépcsőfoktól. A maroknyi x elrejtőzik a föld gyomrában és Kitty Pryde (Ellen Page) segítségével (nem tudom, hogy ez a képessége miért csak most került elő a filmekben) felvillan számukra egy halvány reménysugár, melynek segítségével megszabadulhatnának gyilkosaiktól. Érezhető azért, hogy az x-ek felszámolása felér egy futurisztikus Holocausttal. Ellen Page színésznő pedig nem régen vallott szexuális identitásáról egy fellépésén, ahol beismerte, hogy saját neméhez vonzódik. Bejelentése jól reflektál a filmre, hiszen a másságot még most is kevesen tolerálják, jelenleg ez a témakör, amely a föld népességét a vallás és abortusz mellett a legjobban megosztja. A neve, hogy Pryde természetesen nem szójáték az évente megrendezett melegfelvonulásokra, hiszen a képregény karaktere nem leszbikus...

Amikor az erő már nem velük van...
Szóval, Kitty a jövő kulcsa. Új képessége - amely a képregény olvasók előtt biztos nem titok - hogy egy személy tudatát képes visszajuttatni annak saját testébe, de időben korábbra. Így az ember kiváltja magát a testében és képessé válik megváltoztatni a múltat. Elegáns megoldás, csak felvet pár problémát: akit visszaküldenek, az az időnek megfelelően a fiatalabb testébe ér vissza. Ezzel szinte a mutánsok nagyját ki is lőttük, hiszen Trask kísérleteinek idején még fiatalok, cselekvésképtelenek. Némi hezitálás után csak Logan (Hugh Jackman) marad, aki mint tudjuk, legalább kétszáz éves, így a hetvenes években az ereje teljében találja majd az idősebb egója. Viszont sietnie kell, mert az "oroszok" már a spájzban vannak.


És ez még csak az első húsz perc.
Jane Goldman ötlete és Simon Kinberg forgatókönyve pörgős, fifikás. Első megtekintés után a benyomásom, hogy egészen jól illeszkedik az eddigi részek közé, ha nem foglalkozunk olyasmivel, hogy Xavier professzor miért él a jövőben, mikor Jane Grey már atomizálta... Másrészt, felülírták az X-men 3. Piócájának véréből készült szérumot is, hiszen Magneto visszanyerte a képességét, hiába szólt a film arról, hogy a szérum végleges gyógymód. Egy képregény filmben eléggé lazán kezelik a linearitást és én, mint képregényfilm kedvelő, hasonlóan lazán veszek ilyen kisebb-nagyobb logikátlanságokat. Főleg, hogy ismerve a képregények világát - már amennyire - tudom, hogy szinte bármi megtörténhet illetve újra definiálható. Nem véletlen, hogy Nick Fury hol fehér, hol fekete, hogy Pókember egyik filmben a csuklójából a másikban meg apró gépezetből lövi a hálót, vagy, hogy filmgyártó vállalattok szerződései alapján ugyanazt a karakter több színész is eljátszhatja. Ezek felett át kell siklani, hiszen fantasztikumot nézünk - enyhe tudományos beütéssel. Bármi megtörténhet.


Logan pedig visszamegy a gyönyörűen megidézett hetvenes évekbe, hogy megakadályozza a másik kedvelt karaktert, Raven, (Jennifer Lawrence) első gyilkosságának elkövetésében, hogy átlépve egy határt, a könyörtelen Mystique-é változzon. Ez persze nem egyszerű, így fel kell keresnie a tíz évvel korábbi kubai válság miatt összekülönböző Xavier-t (James McAvoy) és Magneto-t (Michael Fassbender), hogy együttes erővel, egymást kiegészítve írják át a sötét jövőt, ami nem egyszerű, hiszen mindig lesznek tudós Trask-kek, Kelly szenátorok vagy Stryker őrnagyok, akik ilyen-olyan indokok - lehet irigység, frusztráció, közösségi érdekek vagy bosszú - miatt kötelességüknek érzik a mutáns kérdés nem túl lojális megoldását. Amúgy ki róhatja ezt fel nekik? A félelem és kellő információk hiánya néha drasztikus lépésre ragadtat befolyásos embereket. Nem véletlen, hogy Magneto egyenesen egy zsidó haláltáborból kerül ki bontakozó képességeinek birtokában. Ennél egyértelműbb utalás talán nincs is az x-men univerzumban és ez legalább egy komoly érv a karakter mellett, hogy miért gyűlöli annyira az "embereket".

Logan a hetvenes években szembesül azzal a problémával, hogy az adamantium vázat még nem kapta meg. Balhézni azonban a csontkinövés is bőven elég.

A film két órácskája maga szintén időutazás. Alig egy órának éreztem...
A legtöbb karakterre nem jut elegendő játékidő. Az öreg Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) fájóan keveset van vásznon, az új mutánsok csak a díszlet legyilkolható kellékeivé silányulnak, de legalább itt van nekünk Logan, Raven és a fiatal Xavier és Magneto. Mellettük még viszonylag sokat szerepel a Bestia és egy etap erejéig behozzák a fiatal Quicksilvert (Evan Peters), akinek viszont a film legjobb akció jelenetét köszönhetjük, amely sokkal drasztikusabb példát mutat a "Túl a sövényen" mókusának energiaital fogyasztós ámokfutására. Ennél a résznél szó szerint végig röhögtem. Még Quicksilvert!!!

A fanyalgásra tényleg csak az adhat okot, hogy remek színészek szinte csak cameozni tudnak a játékidő alatt. Rengeteg utalás van a korábbi részekhez igazítva és Singer ebben a filmben stílusilag sokkal közelebb mozog a Matthew Vaughn féle X-Men elsőkhöz, mint saját két X-men filmjéhez.
Megtekintésre csak ajánlani tudom. Mindenképpen a sikerültebb mutáns kalandok közé sorolnám.

75%

Figyeld:
- Quicksilver fergeteges akciója a Pentagonban.
- Jennifer Lawrence egészen jó. Egyedül is elvinne a hátán egy Mystique filmet.
- A mutánsok levadászása. Túl jó az ellenfél, van benne para-szint.
- A rengeteg cameo, amikor a régi karakterek feltűnnek, sokszor pillanatokra.
- Trask a törpe óriás szerepében. Színészzseni.

Olcsó játék - Cheap Thrills (2013)

Olcsó játék - Cheap Thrills (2013)

Rendezte: E.L. Katz

Az "Olcsó játék" egy kamaradarab a jobbik fajtából. Kevés helyszín, kellő feszültség, viszonylag okés szituáció. Miért adtam neki a címet? Mert a történetben felvázolt játék, olcsó játék, hülye gyerekeknek. Egy ideig.

Katz munkássága eddig főleg horrorokban merült ki, erős drámai beütéssel. Most inkább a drámán van a hangsúly és mire a végére érünk, erős lesz benne a horror faktor.



Craig (Pat Healy) totális csőd és le van csövesedve. Otthon az asszony és a gyerek sír, a munkahelyéről leépítés miatt kirúgják - nagyon finoman, hogy per ne legyen - és a végrehajtó papírja is a bejárati ajtón. Sürgősen kellene több ezer dollár. Egyetlen sörre ül be a törzshelyére, hogy kieressze a gőzt, amikor belebotlik egy volt iskolatársa, a hasonlóan legatyásodott Vince (Ethan Embry) és meghívja pár körre és múltidézésre. Javában lapogatják egymás hátát, hogy milyen fasza gyerekek, mikor hozzájuk csapódik egy elég valószínűtlen házaspár, akik kezdetben az italokat fizetik, majd elég gyorsan átveszik az este felett az irányítást.
Colin (David Koechner) és eléggé leszedáltnak tűnő asszonykája, Violet (Sara Paxton) unatkozó milliomosok, akik abban lelik szórakozásukat, hogy mindenre fogadnak, ami él és mozog. Szarul éreznék magukat egy eszkimó közösségben... Sok támpontot velük kapcsolatban nem ad a forgatókönyv, azt leszámítva, hogy nem félősek, nincsenek morális lelki kavargásaik, meg tudják védeni magukat és ha valamit mondanak, abban korrektek és következetesek. Ja, és tele vannak pénzzel.
Colin felhívja magához a két jómadarat és különféle fogadásokkal pénzt tol a zsebükbe. Kezdetben Jackass szintű marhulásokkal múlatják az időt, majd átsétálnak Morbid földjére, Mordor után, hogy megtudjuk, éj fekete a lelkük, ha feszültségkeltésről és adrenalinról van szó. A zöldhasúak marékszámra szórása után végleges és halálos játékba terelik az egykori két iskolás cimborát.


A forgatókönyv azonban egyértelműen megmutatja az irányt, hogy kinek kell szurkolnunk, végig tereli szimpátiánkat Craig irányába. Szükséges is, hiszen ha mindkét balféket megkedveli a néző, kevésbé tudja elfogadni a befejezést, vagy nem "jó oldalra" drukkol. Craig tipikus szerencsétlen karakter. Erősíti ezt olcsó inge és vastag, fekete keretes szemüvege. Enyhén emlékeztetett Gyuszi Bácsira (Koltai Róbert a "Sose halunk meg-ból" csak Gyuszi bácsi meg pont az ellentéte, a jég hátán is megélő típus.)
Vince a nagy dumás, balhés ficsúr forma - fiatalabbnak tűnik Craignél - olyan szisztematikusan vezeti bele egykori barátját a hülyeségbe, hogy egy időben a néző már gyanakodik, hogy nincs e benne a furcsa versengést kitaláló házaspár sleppjébe, és nem részese e Craig pokoljárását kikövező út egyik építőjeként.
De nem.





Colin és Violet valószerűtlen kettőse meg egy ideig irritálja az embert, annyira elütnek egymástól a karakterek, majd amikor Vince egy kis magánakcióra buzdítja Craiget, hogy lopják el a gazadagok pénzét, kiderül, hogy lehet, hogy egy dekadens párocskáról van szó, de azért képesek megvédeni magukat és minden téren jóval a főszereplőink felett állnak a társadalmi ranglétrán.

A film kellemes másfél óra. Jól, fokozatosan csepegtetik a feszültséget és fér a történetbe némi abszurd humor. Több ilyen, precízen felépített drámát kellene gyártani. A fényképezés pedig, a zárt terek ellenére, elég szépen sikerült.
Az "Olcsó játék" olcsó forgatás lehetett, ám ezzel ellentétben a film tartalmas, van benne mondani való és társadalom kritika, és futotta egy viszonylagos csattanóra is belőle.

65%

Figyeld:
- A Craiget játszó színészt. Pat Healy nagyon jó színész. (Debütálása a "Reszkessetek betörők 3. részéhez köthető, azután sokáig sorozatokban és rövid filmekben, független darabokban tűnt fel. Mostanra olyan produkciókban is feltűnik, mint az új Captain America mozi.)

2014. május 30., péntek

Blog: A Felcsúti Stadionról

Csapongani fogok.

Sokat gondolkoztam - ne kérdezd miért - azon, hogy miért lett volna inkább fontos egy rehabilitációs egészségügyi központot létrehozni Felcsúton a mostani, majd alig kihasznált Stadion helyett.

Hirtelen - kamu, mert sokat gondolkoztam rajta - ne kérdezd miért... - két jó ok is eszembe jut:

1.) Sok futballistából lehet még beteg, de viszonylag kevés betegből lesz futballista. ergo tudjuk, melyik létesítményre van kevésbé szükség.


2.) Magyar politikusainknak nem kellene külföldre járni nyugtató kezelésekért, hanem csak leugranának a miniszterelnök falujába és ha már ott vannak, a gyógyulás alatt megbeszélhetnék az ország bajait. Mernék rá fogadni, ha egy wellness gyógypark lett volna, Vityesz most nem külföldre járna regenerálódni, mint ahogy gonosz pletykalapok terjesztik.

Blog: Felelősség a partnerkapcsolatokban

Csapongani fogok.

(A történetben elhangzott szituációkat és neveket a békesség jegyében minden alkalommal megváltoztatom.)

J. a napokban megsértődött rám, hogy sosem keresem, nem hívom buliba. Ez így persze nem igaz, de magyarázd el J.-nek ezt, ha van benne 2-3 sör. Olyankor ő a megmondóember, még akkor is, ha sem logikailag, sem érvekkel, sem etikailag, emocionálisan, sem sehogy nem tudja észrevételeit alátámasztani.
Nem is szeretek vele vitatkozni, ha piás. Szerintem a vitát jó érvekkel lehet megnyerni, nem hangerővel.


Szóval J. lebaszott, hogy nem vagyok a barátja mivel nem szólok neki ha buli van.
Szóltam.
Jött.
Bulizott.
Semmi extra, de világos volt, mire hazaértünk.

A folyosóra lépve már várt minket - inkább J.-t - a barátosnéja.
Ment a fejmosás a felelősségről, stb.
Ha van csajod, hallottál ilyet.
Ha nincs, akkor meg nem vagy rá kíváncsi.
J. megkapta az ukázt, bement, de az asszonyka még odajött hozzám, - egy ismerősöm felugrott pisilni, szintén bulitárs, őt kísértem a lifthez - mikor mentem vissza a lakásba és lebaszott gyors iramban, hogy ilyen buli többet nem lesz, meg, hogy nincs bennünk felelősség, meg az ilyen dolgok.

Nem mondhatnám, hogy ez engem érdekelt volna, hiszen:
1.) Az ő kapcsolatukban a hatalmi játszmákat és egyéb összezördüléseket tartsák meg maguknak. Nem rám tartozik. Nem szólhat bele senki. De ugyanezt én is elvárom. Nekem se szóljon be senki, kivel bulizok, mikor, stb. Mert: 2. pont...
2.) Én részemről szabadnapos voltam másnap, így tudtam, hogy én mit bírok, mások időbeosztásához sok közöm nincs. Mert 3. pont...
3.) Egy 35 év körüli felnőtt emberről beszélünk, aki szerinte és szerintem is, el tudja dönteni, mit akar.
4.) Ha valami gáz van, nem a kapcsolaton kívül kell a felelőst keresni, szerintem. Ha az ember elment bulizni, akkor nem a többi bulitárs a hunyó, hanem az ember, mert az ő döntése volt.
5.) Ha nem szólok az embernek, nem vagyok a barátja, de ha meg szólok, akkor meg az asszonytól kell hallgatnom? Most akkor, hogy is van ez?
Én, mint kívülálló miért is csak hibás lehetek? (Tény, egyszerűbb a harmadik félt hibáztatni.)
És még sok egyéb apróság, ami bizergálja az agyam.

Nyílvánvaló, hogy az otthoni összezördüléseket könnyebb elkenni, ha egy külsőst teszünk meg bűnbaknak.
Persze, lehetek én az ellenség... de leszarom, mert nem fogok két embernek tudni megfelelni, ha a két ember érdekei nem egyeznek meg egy adott kérdésben.

Példa:
A házaspár feltesz neked, a barátnak egy kérdést, amiben vitáznak:
- Lakást vegyünk az albérlet helyett.
- Nem... új kocsi kell!
Ekkor jössz te, hogy dönts helyettük.

- Nem szeretnék beleszólni!
- Hát milyen barát vagy, hogy nem állsz ki mellettem?
(Érzelmi zsarolás...)
Ha kiállsz, az is baj, ha nem, az is baj.
De majd megnyugszanak.

Másrészt, nem értem a kirohanást, mert bár igaz, hogy J. ma nem lesz a toppon a melóhelyén - ami miatt bébi annyira izgul - de gondoljuk már végig logikusan:
Nem lesz a toppon, fáradt lesz, nyűgös és legközelebb nem lesz kedve az ilyen kiruccanáshoz!

- Jössz bulizni?
- Hülye vagy! A múltkor is kész voltam egész nap...
Én pedig vagyok olyan jó fej, hogy nem folyamodom érzelmi zsaroláshoz: "- Ha nem jössz velem bulizni, nem is vagy a barátom."

Szóval, tegyük hozzá, hogy emberünk az elmúlt hosszú években - tudtommal - nem csinált ilyen reggelig kimaradós bulit, és szerintem, ebből tanulva, nem is fog.
De miért kell az asszonykának rögtön támadnia és azt mondani: - Ilyen többet nem lesz!

Miért akar két fél egy kapcsolatban a másik főlé nyomakodni? Nem hiszem,, hogy megoldja a problémákat, ha simán kötőféket próbálunk a másikra tenni. Ehhez jogunk nincs...
Persze megbeszélhetjük az esetet higgadtan és bízunk abban, hogy az érvek - logikus, józan érvek - hatással lesznek a partnerre, de tiltani valamit?
Hoppá?

Egy ismerősöm úgy járt, hogy a barátnője elvetette vele magát.
Azután eltelt vagy tíz év és a feleség rájött, hogy emberünk nem fog megváltozni, ezért beadta a válópert és lelépett.
Érted: Nem fog változni!!!

De miért kéne változnia?
Az ember már akkor kész egyéniség volt, amikor a nő hozzáment. Miért várná el, hogy a pasas változtassa meg magát, ha egyszer már a nőnek úgy kellett, ahogy.

Ez a baj veletek, csajok!
Kitaláltok valamit és majd a pasi:
- Ki kéne festeni a gyerekszobát! Megcsinálod?
- De egy hete festettem ki rózsaszínre...
- Oké, de nem tetszik.
- Nos, akkor... baszd meg! Nekem sem tetszett az ötlet, de vinnyogtál, most meg megint vinnyogsz. Miért nem nyúlsz a gatyámba, húzod ki a farkam és nyomod bele abba a kurva kaktuszba a verandán? Vagy tudok egy jobbat. Elmegyek a Praktikerbe, veszek hét különböző festéket és a hét összes napján más színűre festem neked azt a rohadt gyerekszobát. És addig teszem ezt, amíg az agyadba bevésődik, hogy melyik tetszik és akkor azt úgy hagyjuk... egy hétig, amíg az agyad nem rebootolja magát és nem találsz ki valami másik faszságot, amivel majd én szopok.

Szóval van baj elég.
Hát csoda, ha annyi házastársi perpatvar valami véres eseménnyel végződik? Két hatalmas ego összecsap és amikor elfogytak az érvek, ideje jön a vérnek... Előkerül egy konyhakés és K. B. Károly, Budapesti lakos harminc késszúrással indította el H. F. Rozált az utolsó útjára, a senki földjére.

És mindezt miért?
Mert Rozi szerint Károly nem a megfelelő időben vitte ki a szemetet...
Károly nem hunyt szemet felette, csak a Rozi... alatta... örökre.

2014. május 25., vasárnap

Ezüstkerék - Quicksilver (1986)

Ezüstkerék - Quicksilver (1986)

Rendezte: Tom Donnelly

Kevin Bacon yuppie-ból kerékpáros futárrá avanzsálós krimije biztosan szórakoztató darab volt 86-ban, de mostanra olyan idejét múlt, mint állat. Az egyetlen ok, amiért végig bírtam nézni, az Kevin Bacon maga. Segített, hogy fut még benne Jami Gertz és Laurence Fishburne is.

Jack Casey (Kevin Bacon) tök sikeres tőzsdealkusz - lenne, ha nem azzal indulna a film, hogy túl magabiztosan dobálja az adok-veszeket. Bedől a tippje és otthagyja a szakmát. Összekaparja magát és az új életében fontos szerep jut a két keréknek, mivel beáll futárnak. Komoly váltás ez egy sráctól, aki meg akarta mutatni a szüleinek, mire vitte és természetes közegében eddig csak öltönyben és nyakkendőben mozgott. Az új életforma szintén működik, Jack pedig nem vágyik másra, mint, hogy baráti környezetben szabadon tekerhessen. Barátnője néha rágja a fülét, hogy többre hivatott, de nem foglalkozik vele. Szülei szintén rágják a fülét, hogy mire vihetné, ám az ő véleményükre is szarik. Leesett a majdnem csúcsról - nem szívta a kokót a prosti seggéből, mint Di Caprio egy másik filmben - és nem ízlett neki az érzés. Amíg kerékpárján ül, szabad ember. (Nem értem azonban ezt a fajta szinonimát, hiszen a biciklis futárnak időre kell tekernie, így a megbízó a főnöke, aki rághatja a fülét, ha nem nyomja neki, így az a szabadság érzés, amit a film mutatni kíván, igencsak talmi valami.)


Mindegy. Jack elvan így.

Azután jön egy új csajszi, aki olyan bizalmatlan mindenkivel, hogy az már idegesítő, sőt, amikor a családjáról mesél, hetet-havat összehord, így komolyan sem lehet venni. Egy kolléga pedig a kerekezés mellett tilosban járva szúrni kezdi a környék kis kakas maffiózójának a szemét, így némi akció és izgalom keveredik az amúgy csendes és uncsi történetbe.
A kis kakas kiiktatja a kollégát, Voodoo-t (Laurence Fishburne) egy cserbenhagyásos gázolással, aminek Jack a szemtanúja. A rendőrség azonban átsiklik az ügy felett. Nem azért, mert a kis kakas - aki mai szinkronban nem tudom milyen néven futna, de biztos nem az amerikai változatén, hiszen nem szólíthatnak úgy egy karaktert, hogy "A cigány.". :D - annyira befolyásos, hanem mert a forgatókönyv írói simán elfelejtették ezt a szálat.
Hogy Jack még jobban érdekelt legyen - ha eddig nem lenne miért elkapnia a cigányt - az új leányzóval haverkodni kezd, ám a cigány, mivel tudja, mennyire meg van szorulva a csajszi, őt szemeli a kisebb munkákhoz, azaz, hogy a lány a kerékpárján hozza-vigye a drogot a városon belül. Kezdetben gyümölcsöző ez a munkakapcsolat, de azért a kerekesek felnyitják a hölgy szemét, mennyit veszíthet ezen az üzleten.



Jami Gertz (Elveszett fiúk, Twister)
Jack közben egyik barátjának igyekszik pénz felhajtani, kihasználva tőzsdei múltját, míg a lány, Terri (Jami Gertz) szabadulna a drogdíler karmaiból.

Az események a film végén kulminálnak egy olyan ostoba végjátékban, amilyet szerintem még 86-ban sem vett volna be a gyomrom.
Pár sorban:
A kerekesek szólnak a lánynak, hogy ne barátkozzon a cigánnyal (Rudy Ramos), mert gázos a szitu. A lány elhajtaná, de a cigány erőszakos. Terri megböki, mire elmenekül, de a cigány megy utána. Történetesen elkapja a bringások törzshelyén, de a srácok meg bejönnek és a cigány lelép. A fiúk kijelentik, hogy majd ők megvédik Terri-t (aki eddigi viselkedésével nem nagyon érdemelte ki a szimpátiát). Terri köszöni a cigány meg kocsijával visszahajt, hogy elégtételt vegyen.



Laurence Fishburne fontos mellékszerepben
Kialakul némi tusa, egy kerekes-t meglő a cigány, Terri, meg ahelyett, hogy a srácok háta mögé takarodna, elszalad a francba, egészen Jack kecójáig. Jack meg közben facér, hiszen a barátnője egyszer már látta Terri-t és különben is, Jack nem akar bróker lenni, feladva az álmait, ezért kár rá a szót...
Jack elbújtatja Terri-t a lakásán, majd ráveszi a cigányt, hogy őt üldözze. A terv fényesen beválik. Elég egy füttyentés és a cigány nem keresi tovább a csajt, aki combon szúrta, hanem inkább autós üldözésbe kezd a fiúval.

Az egyikük végül megszopja. Elég ostobán szopatja meg a másik. Vicces, nem tudod komolyan venni.
És Jack meg Terri egymásra talál. Talán Terri is elmondja az igazat a családjáról, mert az előadott "fontos énekesek Vegasban és Sinatra a család barátja" eléggé kamu.

30%


Jól működnek együtt, csak a forgatókönyvírók álltak a pár közé...
Érzések:
Néha nem értem a szereplők motivációit.
Nem értem, hogy mitől tud akkora ász lenni egy nem éppen okos bűnöző, aki egyedül rója az utcát, amikor a fél város pikkel rá. Minimum fel kéne, hogy koncolják, de nyet.
Nem értem, hogyha ez a szarházi keménykedik, a rendőrség miért nem kapja el. Elvileg ismeri mindenki és fél tőle. Egy emberről beszélünk, akinek a film alatt egyetlen segítője, verő embere, testőre nem kerül elő.
Nem értem, Jack Casey mitől olyan nagyképű bróker a film elején, amikor mutatják, hogy egy teremben több százan dolgoznak és Jack példájából kiindulva, aki bukik, lemorzsolódik, aki nyer, marad. De ezek mind öreg, tapasztalt rókák. Ők is mind ászok?
Nem értem, hogy amikor Jack és a csaja olyan jól elvannak, hogy előjátéknak még a balettot és a biciklit is felhasználják, miért hidegülnek el egymástól és miért cserélik le a kapcsolataikat a kevésbé megbízhatóra. A csaj is valami majmot kapar össze és hát Terri sem tűnik túlságosan komoly nőnek.
Szóval a forgatókönyv sok sebből vérzik, az akció szcénák ostobák és esetlenek. Korai Bacon darab, szerintem mára már nem büszke erre a filmre.
Visszanéztem nem olyan régen a "Gumiláb" - Footloose" című Bacon zenés-táncos darabot és bár azon is lerakódott némi kesernyés megkopott réteg, ennél sokkal élvezhetőbb mozi. (Pedig az korábban készült!!!)


Hajtás, pajtás!!!
Összességében olcsó film, olcsó megoldások, szimpatikus mellékkarakterek, nyolcvanas évek diszkó zenéjével megberhelve. A zenei anyag a mai fülnek egyenesen vicces.
Másrészt azért nézni azt a sok brókert, akik azzal akarnak kasszát robbantani, hogy gyakorlatilag papírokat tologatnak egy asztalon, borzalmas. A brókerek a világ legfeleslegesebb munkásai. Senkinek nem tesznek jót, csak maguknak. Azután, ha nagyot mondanak és buknak, kiugranak az ablakon. Gondolom, akkor jönnek rá, hogy mennyire nem értek el semmit az életben... Alkuszok. Megalkuvók.


Baki:
Bár a film New Yorkban játszódik, azért a Jack és Voodoo közötti verseny alatt eljutunk valahogy San Francisco-ba is. Nagyon tudnak tekerni.
Forgatási kép: Kevin Bacon a filmben használt három kerékpárjának egyikén.

2014. május 24., szombat

Fék nélkül - Premium Rush (2012)


Fék nélkül - Premium Rush (2012)

Rendezte: David Koepp



David Koepp a filmezésen belül sok mindenben kipróbálta magát. Eddigi legnagyobb teljesítménye egy szerencsétlen fickó kb. 5 másodperces szerepe a Jurassic Park második részében, amikor is a T-Rex bes(zaba)dulván (érted: zaba) a városba, őt kapja el egy benzinkút közelében.
Hazudtam.

Koepp ennél sokkal komolyabb munkákat tett le az asztalra. Az ominózus jelenet pusztán haveri szívesség volt csupán. Forgatókönyveket írt, ötleteket gyártott, filmeket rendezett.
A "Fék nélkül" a nyolcadik filmje. Akciófilm a javából, kis zsánerfüggő hibával.
Ugyanis a film elröppenő másfél órája olyan karaktereket tesz meg a film főszereplőivé, akikkel ha a városban találkozunk, nagyon nehezen tudunk azonosulni: a kerékpáros futárt.

Azokat a figurákat, akik a KRESZ-t felrúgva cikk-cakkoznak a kocsik között. Akik a piros lámpát nem látják, mert színvakok. Akik suhanás közben simán lehúzzák a kocsi oldaláról a fényezést, majd eltűnnek egy sikátorban a felelősségre vonás elől. Tudom, mert ismertem futárt, mesélt róluk.
Ettől függetlenül a film a kerékpározásról is szól, a szélről, ahogy süvít a hónod alatt. A pillanatnyi szabadság érzéséről mesél, amikor te irányíthatod a sorsod. Arról, amikor kirántod magad egy éles helyzetből. Például, amikor rád rántanák az autó ajtaját, ám te felmérted előre a lehetőséget és elkerülöd a balesetet.
A film a csoportba tartozás élményéről is mesél. Milyen egy olyan közösségbe tartozni, ami kiáll a tagjaiért, ha szakad a kötél. Lehet versengeni egymással. Lehet elküldeni a másikat a 'csába vagy épp ráhajtani a nőjére, viszont amikor baj van, ott állsz a másik mellett, mert ti vagytok és mindenki más.
Ja és van egy rossz zsaru is, jó zsaru pár nélkül, meg egy fontos cetli, amit A-ból B-be kéne vinni kurva gyorsan, meg embercsempészet, gyilkosság és bosszú. Ami mellékes, mert olyan gyorsan pörögnek a kerekek és az események - néha fordított időrendben - hogy kapkodod a fejed. Mire unalmas lehetne a film, hirtelen vége is.

Ami nincs:
Logikus történet.
Jellemfejlődés.
Vér.
Túl sok pénz.


Ettől függetlenül a "Fék nélkül" elég jó kis esti szórakozás, ha nem várunk túl sokat és szeretjük a pergő kaszkadőr munkát. Mert a CGI mellett akad az is, rendesen, hiszen másfél óra tömény kerékpározást és ami vele jár, kapunk.

Spojleres megjegyzések!

Wilee (Joseph Gordon-Levitt) fiatal bringafutár. Sokat nem tudunk meg róla, de kiderül, hogy aranyszívű, munkájában nem ismer tréfát, eszméletlen jól teker és néha a másodperc tört része alatt kapcsol az agya turbó fokozatba. (Nem csak a lehetséges útvonalak kiszámításáról van szó, hanem pl. amikor keresztül borul a rendőr kocsiján és alig ér földet, máris közeliket csinál a rendszámról, hogy le tudja nyomozni a kocsi gazdáját. Szóval tökös legény.
Barátnője, Vanessa (Dania Ramirez) ebből a tökösségből hiányol valamennyit, ezért lagymatag mód szakítani készül Wilee-vel. Nem túl komolyan persze, hogy Wilee ne az esetleges kapcsolati zsákutcán rágódjon a film alatt, hanem azért a küldetésre is maradjon figyelme. Vagy ennyire veszi komolyan a leányzót.
Vanessa szobatársa - sokmilliós városról beszélünk, ám forgatókönyvileg kellett némi plusz motiváció is a karakternek - egy csinos keleti gyöngy, belekeveredik valamibe, amelynek egyik állomása egy üzenet eljuttatása a kínai negyedbe. (A telefon kurvára nem elég, sem a fax, stb.) Wilee pedig átveszi a melót. Ami nála van, az célhoz ér.
Ugyanakkor előkerül egy korrupt és morálisan erősen ingadozó zsaru is, Bobby (Michael Shannon) akinek túl nagy tartozásai vannak, ezért kompenzáláskép be kell vállalnia, hogy az üzenetet cetlit ő maga szerzi meg és szállítja le valakinek. (Abba ne menjünk bele, hogy milyen fontos a cetli, meg, hogy miért akarja egy maffiózó megszerezni, amikor nyilván más módon is hozzá tudna jutni, vagy el tudná azt intézni, amihez a cetli szükséges. Mindegy.)
Wilee menekül, Bobby a nyomában és még a többi klisé, amire az első percek után számítani lehetséges.
Pl. Rendőrség, intrikus kolléga, határidő, balesetek.


A "Fék nélkül" nem akarja megváltani a világot és nem is tudná, hiszen főszereplői hús-vér karakterek - igaz, eléggé elnagyoltak - nem akcióhősök vagy x-menek. Van pár necces jelenet a filmben, ettől függetlenül a valóságtól nem rugaszkodtak el teljes mértékben. A képi és dramaturgiai megoldások néha elterelik a figyelmet a forgatókönyv és logika felismerhető hibáiról.

Kilencven perc zúzda.
Erős 50%
Kiemelném a zenét, ami nagyon tetszett: David Sardy munkája.

Ha tetszett:

- Ezüstkerék - Quicksilver (1986) Kevin Bacon lecsövesedik és eldobva öltönyeit beáll futárnak.
- BMX Banditák - BMX Bandits (1983) Fiatal kerékpárosok belekeverednek valami bűnügybe.
- Pee Wee nagy kalandja - Pee Wee's Big Adventure (1985)
- Start két keréken - Breaking Away (1979)
- Vagy az E.T. végén amikor a skacok elkerekeznek.

A cikkben szereplő ostoba szóviccekért az író elnézést kér.

Trash: Zombie Driftwood (2010)

Trash: Zombie Driftwood (2010)


Rendezte, vagy valami hasonló: Bob Carruthers

Bobby fiú ritkán rendez filmeket, inkább a dokumentum vonalon mozog és ez nekünk, nézőknek, jó!
A "Zombie Driftwood" egy olcsó és siralmasan humortalan - pedig próbálkoznak - hentelés, amelyben egy luxus-tengerjáró eltűnik a Bermuda háromszögben, majd miután előkerül, zombiek-kal árasztja el a Cayman szigeteket. (Kajmán szigetek???)

Színészei nincsenek, csak egy csapat amatőr, akik nem blokkolnak le a kamera előtt. A kocsma törzsvendégei akár tényleg egy alkoholista brigád. A csapos úgy izzad, hogy végig érte izgulsz, nehogy szívrohamot kapjon a színész. A főhősök csajai siralmasak. A szőke (Kaz B.) egyenesen kiábrándító, amikor elvileg "szexi" táncot lejt a kocsmában, ami inkább bárgyú és groteszk, ahogy kezdődő potrohával - igen, ebben a filmben nem húszas éveikben járó nők alakítanak zabálni való tiniket - teljesen lelohasztó. Hihetetlen, ennek ellenére milyen jó képeket lehet találni róla a neten szörfölgetve. Tipikus, nem az eszéért szeretjük típus. Csak nem értem, hogy milyen kritériumok alapján nevezi az imdb színésznőnek... Viszont haladás, hogy ebben a műben az Angliai születésű cics-mókust ruhában dugják, ami azért jelenthet valamit. (Talán még annyi pénzük sem volt, hogy kifizessenek a csajnak némi muff-mutogatást.)
Néhány Kaz B. munka itt elérhető!

A párbeszédek - főleg a kocsma pultjánál - olyan ostobák és erőltetettek, hogy kérdéses, hogy nem direkt csináltak szart. Egy magyar kocsmában öt perc alatt izgalmasabb dialógusokat rögzítenél egy diktafonnal. A színészi játék meg... igazi method acthung, acthung! Csak figyelem milyen ócska.

A trükkök amolyan sufni-tunning következményei. A nagy öregek már harminc éve jobbakat dobtak össze papír-zsebkendőből és tonhalsalátából.
Humor gyanánt pedig a zombik megszólalnak és csökött gondolataikat közvetítik a néző felé. A zombie film kedvelő néző erre pedig tökéletesen immunis.
Eltelik fél óra, mire kiderül, hogy ebben a filmben a zombiek bizony, ki akarják fejezni magukat. Elfoglalják a tévé stúdiót - hogy keveredtek oda??? - és máris, "profin" vágott zombie műsorblokkal szórakoztatják a kocsma nézőit, akiket a többi, kint sétáló halott nem tépett szét.
Zseniális!
Magnyifika!
Ha tényleg vicces lenne, akkor legalább mosolyognék, vagy valami.
De semmilyen pozitív érzést nem váltott ki belőlem, és ahogy nézem, az imdb látogatóiból sem. 2 csillag!
Kb. annyit ér, mint 2 perc maszatolós szex.
Rákészülsz, azután megkönnyebbülsz, hogy annyi.

Pozitívum?
Játékidő: 72 perc.

10%

Mert zombies.
Valójában olyan szar, hogy még a trash film jelző is felmagasztalás.

18+ : A szöszi női szereplő egy sokkal érettebb alakítása itt elérhető!

Gyilkos iroda - Not Safe for Work (2014)

Gyilkos iroda - Not Safe for Work (2014)

Rendezte: Joe Johnston

Nem volt számomra kérdés, hogy Joe Johnston filmje, ha nem is lesz túl nagy durranás, mivel nem botlottam bele semmilyen reklámba a filmmel kapcsolatban, ettől függetlenül értékelhető kis marhaság lesz egy olyan rendezőtől, aki gyerekfilmekben szintúgy otthon van, mint A listás CGI csodákban. Csak három címet írok le és akkor be tudod skatulyázni... nagyjából:
Jumanji
Jurassic Park III.
Captain America - Az első bosszúálló.
Mindhárom film közönségcsalogató blockbuster. Mindhárom film széles korosztályt szólít meg. Mindhárom film újranézhető, pörgős kis ujjgyakorlat.

Azért az jelent valamit, ha a film borítóján csak a producerek
korábbi munkáit említik meg és a rendező nevét nem emelik ki,
pedig lenne mivel kapcsolatban!
A "Gyilkos iroda" pedig ehhez képest hatalmas visszaesés. Érthetetlen minőségromlás.
A film cselekménye egy mondatban leírható, kissé emlékeztet Dean R. Koontz egyik művére, amelyben szintén egy felhőkarcolóban kergetőznek emberek és a gyilkos apránként legyakja őket.
Ezt lehet szórakoztatóan, izgalmasan tálalni.
Meg lehet úgy, hogy egy esetlen, középszer alatti tévéfilmes utánérzést kapunk.
Mindezt három évvel egy sikeres képregényfilm után.
Nem tudom, Johnston miért ezt a projectet választotta. Ez bőven alatta van rendezői "zsenijének". Nála az események pörgősek, kalandosak, pénz van bennük.
Itt meg klisések, kiszámíthatóak és az izgalom faktor szinte nulla, annyira lehet tudni, mi következik.
Ha ezt a filmet moziba küldik, el fog vérezni. Még egy éjszakai vetítést sem nagyon ér meg ebben a formában a reklámokkal spékelt, gyűlölt csatornákon.
Valamiért pedig mi is megvettük, sőt, szinkronosan már hozzáférhető ez a film.
A film egyelőre egészen jó, 6 ponton áll az imdb-n, de tegyük hozzá, hogy alig tucatnyian látták. Johnston eddigi leggyengébb munkája. Gyakorlatilag cserben hagyta azokat a nézőket, akiket a neve húzott be a moziba.
De vigasztal a tudat, hogy bármibe fog majd bele, az ennél nagyobb durranás lesz!
Csak felfelé mehet innen.
Most már tudom, hogy Johnston nem képes a szarból várat építeni.

20%
Mert tőle többet várnék. Sokkal!

Ha tetszik:
- Bármit, ami toronyházban játszódik és gyilkolnak benne.

A színészek egyszerűen nem tudnak többet kihozni magukból, mint amit látunk.
Fájóan ötlettelen alkotás.

Konklúzió: Csalódott vagyok.

2014. május 19., hétfő

Ilyen az élet - Life As We Know It (2010)

Ilyen az élet - Life As W Know It (2010)

Rendezte: Greg Berlanti

Berlanti egészen jól mozog a negyven perces, televíziós érában, ám az egész estét (hülye kifejezés a kb. 100 perces filmekre) mozi műfaján belül van még mit tanulnia.

A film elején két szingli és saját életén belül közepesen teljesítő fiatalt a barátaik igyekszenek egy vakrandi alatt összeboronálni. Nem felügyelik azonban az egészet, így csak megadják a telószámokat, hogy azok beszéljék le a találkozót, amiből azután nem is lesz semmi. Illetve ez nem teljesen igaz. A fiú elmegy a lányért, be is ülnek a lány új smart-jába, éppen csak a motort nem marad idő felbőgetni, mivel a lehetséges vacsora helyszíne valahogy végül nem lett lefixálva. Messer (Josh Duhamel) és Berenson (Katherine Heigl) kellően elküldik egymást a picsába, majd ki ki megy a dolgára.
Ez az első négy perc...
Utána persze, míg tart a főcím, láthatunk egy esküvőt, ahol megismerjük magát a cupidó párocskát és, hogy életük szerves része az egymást nem annyira kedvelő páros. Pedig de.
Még húsz perce sem megy a film, amikor jön a dráma: az ifjú házaspár egy balesetben életét veszti és furcsa mód a két egymástól elhúzó személyre hagynák gyermeküket.
Ez pedig elég furcsa döntés a felelős szülőktől - bár a film megmagyarázza - ha belevesszük, hogy a baráti páros első randija nem tartott tovább négy percnél.
És innentől már borítékolható a befejezés, hiába érezzük azt, hogy a forgatókönyv erőtlenül megpróbálja megteremteni a feszültséget. Nem sikerül neki.
Hiába egy szimpatikus doki, egy kecsegtető állásajánlat, pénzgondok, valahogy nincs súlya az egésznek. Egyenletes tempóban haladunk a befejezésig, ami kiszámítható.

Ami megmenti a filmet attól, hogy első megtekintés alatt elunjuk magunkat, hogy azért kedvesek a főszereplők és ...
Kedvesek a főszereplők. Mind a párocska, mind a baba.
Harsány nevetésre ne várjunk, de lehet mosolyogni és azért az ember elgondolkodhat, hogy mit tenne hasonló helyzetben?
Egyáltalán, egy felelős szülő hogyan kezd neki, végiggondolni az ilyesmit?
Oké, a filmben van egy ügyvéd, aki meglepően szimpatikus és elboronál szinte mindent.
Azt sem értem, hogy a szülők végakaratát miért bírálgatja felül a hatóság? Ha a házat a szülők a házukat csemetéjükre és két barátjukra hagyták - és nem még élő rokonokra - miért kell ellenőrizni annyit őket, hogy mit csinálnak? Oké, a gyermek jogai és érdekei miatt, de van erre humán erőforrás? És ha az édes szülők voltak állatok és verik a gyereket? Vagy Amerikában minden gyermekre felügyelnek, hogyan nevelik fel? Ha igen, miért szól annyi film az iskolai erőszakról...? Mi köze az államnak egy felelős döntéshez? Ha úgy gondolják, pl. elveszik a kölyköt és intézetbe dugják? És akkor elúszik a családi ház? (Gondolom, nem fogják a gyermek nagykorúságáig fenntartani és rendszeresen kitakarítani.) Ha nem felelnek meg a megbízott szülők, az állam azt hogyan közvetíti a gyermek egyéb természetes rokonai felé? (Pl. nagyszülők, egyéb rokonok - azért az esküvőn voltak még páran)

A mellékszereplők elég közepes kategória. Még a "Szívek szállodája" kövér cuki Sooki-ja (Melissa McCarthy) sem sziporkázik annyira, mint később fog a nevével eladott vígjátékokban.

40%, de azért nézhető.
Néha felröhögtem. Nem feltétlenül a poénok jó minősége miatt, hanem mert jól adták elő.

Blog: A terhes mama felzabál mindent...

avagy hogyan lehet leszokni a pattogatott kukoricáról!

Rövid leszek...

Laura, kolléganőm, amikor terhes volt - kellemetlen szó, cseréljük is le egy sokkal pozitívabb kicsengésűre - szóval, amikor állapotos volt, úgy dolgozott a PB-ben, hogy automatikusan és szisztematikusan is átváltott porszívó üzemmódba. Ez abból állt, hogy azon kívül, hogy bármit megevett a konyháról (ezért is vezették végül be a limitált étkezést a személyzet részére - míg a szakácsok stikában esznek, addig a felszolgálók már behordják a kaját.) Laura azt is magába szippantotta, amit a többiek vásároltak össze. Néha engedélyt kért erre, néha csak simán... megtörtént. Finomságok, csokoládék, édességek tűntek el egy többiek számára ismeretlen fekete lyukba... nevezzük Zoénak.
Laura anyuka szépen gyarapodott és bizony a kis fekete lyuk egy ragyogó szépséggé kerekedett!
Ha valamid eltűnt a hűtőből és rákérdeztél Lauránál - kizárásos alapon csak ő jött szóba - a válasza is megvolt a történésre: - Nem én ettem meg, hanem a Zoé!
Ez egyszerre volt vicces és bántó, hiszen Zoét még csak le sem lehet baszni, hiszen anyja hasában tökéletes védettséget élvezett az elmarasztaló véleményektől.

Egyik napon vettem egy zacsi diákcsemegét. Ritkán kívánom meg, évente talán egyszer. Ez az egyszeri megkívánás egybe esett azzal az idővel, amikor Laura bármilyen, emberi fogyasztásra alkalmas bármit magába szippantott.
A zacsi tasi mogyi magi bent maradt melóban és gondoltam, majd másnap élvezem ki az akciós termék örömeit. Csoda, hogy nem volt avas, mert sajnos előfordul az ilyesmi a leértékelt csonthéjasok között. Hogy nem volt avas, azt abból tudtam meg, hogy másnap, mire délután beértem, az, ami avas lehetett volna, már nem volt többé a zacskóban. Szőrén-szárán eltűnt. Mind egy szálig. Ami viszont megmaradt, az a diákcsemege másik összetevője: a mazsola.
Az egy zacsi tasiból maradt nekem egy fél tasi mazsi.
- Laura? Te etted meg a diákcsemegét?
- Nem én, hanem a Zoé... de a fele megmaradt!
- Az nem a fele, hanem csak a mazsola!
- Azt nem szeretem... mármint a Zoé!

Ennyi kellett hozzá, hogy bosszúm iszonyatos orkán erejű széllé dagadjon és tudjam, ezt a kellemes mazsi zacsit meg fogom valamilyen formában hálálni. Nem azért, mert irigylem, hanem mert úgy lettem nevelve, hogy ha már veszek magamnak valamit, abból szeretek én is fogyasztani. (Zoli, a kesudióért még jövök neked eggyel!!! Figyelj a hátad mögé.)

Mellesleg a viszonylag olcsó, leakciózott diákcsemege, mivel csak mazsolát tartalmazott, átvedlett nem olcsó kategóriás zacskó mazsolává. Ami félig üres...

Pár héttel később egy pár moziból jött, söröztek és miután távoztak, otthagyták a használt mozijegyeket, üres poharaikat, pénzt és borravalót, meg egy nagy doboz pattogatott kukoricát.
Nem szeretem különösebben, így beraktuk a pultba, néha csíptünk belőle és mikor késő este 'Drás megérkezett Cherry nevű vizslájával, aki arra van betanítva, hogy vacsora előtt szép és kifejező barna szemeinek csáberejét kihasználva összekoldulja  a gazdája által végigjárt valamennyi kocsmából a vacsorájának egyik felét, úgy gondoltuk, a kutyusnak adjuk a kukorica nagyját.

Cherry vizsla busa fejecskéje buzgón járt a dobozban, de 'Drás hamar leállította, mert a vizslák székletét erősen fogja a pop corn. Egy-két sör után távozott, mi meg bent hagytuk a maradékot a pult végében, hiszen holnap is van nap. Amit ma nem tud az eb megenni, majd holnap lesz szuperebb...

Másnap szintén dolgoztam és hát, mire megérkeztem, Laura bent volt. Mert nappalos műszakban dolgozott. A számunkra lényegtelen pop corn pedig előkelő helyet foglalt el abban a táplálkozási láncban, melynek csúcsán jelenleg Laura és egy leendő állampolgár, Zoé csücsült.
Meglepődtem, amikor Laura szorgosan pottyantotta a szájába a fehér és amorf, táplálkozástani szempontból felesleges nasit.
- Te eszed a kukoricát???
- Nem én, hanem a Zoé!
- De hát ebből a dobozból tegnap a Cherry zabálta a kukoricát!

Mint amikor nyár elején hirtelen felhő borítja be az eget, úgy szürkült el Laura arca. Az éppen a szájába ugrani készülő szem megállt az állától húsz centire.
- Ne már, komolyan?!
- Laura, szerinted? Valaki behozta a mozi után a kukoricát és itt hagyta. Miért ennék mi meg az idegenét?

Ildike még hozzátette, ritka éleslátásról téve tanúbizonyságot:
- Laura, mi nem is árulunk pop cornt. Sejthetted volna, hogy nem a miénk.

Nem tudom, milyen gondolatok futottak át Laura agyán, ám csak annyit mondott: - Ne már, mindjárt elhányom magam! (Szerintem egyébként, mivel Laura száján többnyire az volt, amit éppen gondolt, szerintem amikor azt mondta, mindjárt elhányja magát, akkor éppen arra is gondolt.)
- Laura, kutya után eszel kukoricát? - kérdeztem, hangos, hangsúlyozva, hogy a hányást, ha tényleg ki akar kívánkozni, még jobban elősegítsem. Az ördög, a kis köcsög, dolgozott bennem.
- Ez majdnem olyan, mintha kutyaeledelt ennél...

Soha olyan gyorsan nem került pattogatott kukorica a szemetesbe, mint akkor, pedig állítólag, egy új-mexikói denevérbarlangban talált barlangrajz szerint közel 3600 éves a pop corn története!
Ha érdekel mélyebben a pattogatott kukorica története, olvass bele itt! (külső link - nem linkelek!)

Laura valójában az eset óta bizonytalan, hogy a Cherry evett e előtte a zacskóból vagy nem, de mi váltig állítjuk, hogy nem, hogy ne legyen rosszul a szentem.
Zoé gyorsan cseperedő, egészséges kislány, még akkor is, ha édesanyja néha "kutyaeledellel" igyekszik pótolni szervezete felépítését...

(Utóirat: Cherry soha nem dugta bele fejét a zacskóba. Ha így tett volna, mi sem eszünk a kukoricából és nem is hagyjuk a pultban, hogy más egyen belőle. Az egyetlen ok, amiért a poént elsütöttem, az az alkalom szülte szituáció volt. Másrészt, meg, hogy iszonyú gyorsan kapcsolok, ha hülyeségről van szó, és mikor megláttam Laurát, falatozva, azonnal eszembe jutott a tréfa.

Laura két éve nem evett kukoricát. Semmilyent...

Most próbálom továbbfejleszteni magamat, hogy emberek ezreit hasonló módszerrel szoktassam le a dohányzásról. Még nem tudom, hogyan kapcsolom össze a két dolgot...

2014. május 16., péntek

Top 10 Jerry Goldsmith filmzene a fantázia világából

Egyik kedvenc filmzeneszerzőm Jerry Goldsmith, aki 2004-ben, 75 éves korában hunyt el, azaz már tíz éve! Hiánya pótolhatatlan a filmes zene, a score univerzumában. Goldsmith használt nagy zenekart, szintetizátort, készített dalokat, és karmester is volt. Tanult Rózsa Miklóstól, aki szintén filmzenei legenda. Egyik fia, Joel Goldsmith apja nyomdokaiba lépett. Védjegye a lófarka volt. (de ez mellékes)

Goldsmith kedvenc munkájának a Total Recall-t tartotta, pedig ezen kívül még temérdek, 250 filmnek, sorozatnak készítette el a zenéjét, ezzel az egyik legtermékenyebb zeneszerzőnek számít. 18! alkalommal jelölték Oscar díjra és egy alkalommal megkapta azt a sikeres Ómen című horrorfilmért. Rengeteg egyéb díjra jelölték munkássága során és furcsa, hogy ezeknek nagy részét nem nyerte meg. (Leszámítva a BMI Film és TV díját, amelyet ahányszor jelölték, annyiszor meg is szerzett: 12 alkalom!)

Felsorolni is nehéz lenne, mennyi műfajban alkotott maradandót, az akciótól a westernen át a rajzfilmekig. Stílusjegyei felismerhetőek, munkáit néhányan koppintották.

Most 10 score-ját szedegetem össze, amik nálam a favoritok és van egy sejtésem, hogy ahogy haladok, ez a lista bőven bővülhetne.

1. Legend - Legenda (1985)

A filmet Ridley Scott hozta össze a "Szárnyas fejvadász" és a "Testőrbőrben" között, a fiatal Tom Cruise-zal és a mára teljesen mellőzött Mia Sara-val (Időzsaru, Meglógtam a Ferrarival). A forgatókönyvet William Hjortsberg írta és ha neve nem ismerős, azt tudni kell róla, hogy az ő regényéből készült a kultikus "Angyalszív" című dráma. ennek ellenére nem sok munkáját filmesítették meg.
A Legenda egy fantasy, melyben Jack, az erdő önjelölt lovagja szerelmét azzal bizonyítja a szertelen Lili hercegnőnek, hogy megengedi, hogy megsimogasson egy egyszarvút, amely a tiszta világosságért, ártatlan szeretetért felel és emberi halandó elvileg nem érintheti. Lili megfogdossa a pacit és e nyugodt pillanatot kihasználva a gonosz Sötét nagyúr (Tim Curry) csatlósai mérgezett nyíllal sebzik halálra az utolsó egyszarvú pár egyik tagját. A másikat később elrabolják, Lili hercegnővel egyetemben, így Jackre és erdei barátaira hárul a kiszabadításuk, különben a világok Frozen szerű állapotba kerül.
A zenei anyag szerintem az egyik legcsodálatosabb score, amit valaha készítettek és érdekes, hogy az Európai változatban hallhatjuk, mivel az Amerikai piacra egy olyan változat készült, amelyet a nem kevésbé ismert formáció, a Tangerine Dream készített.


A fent megnyitható youtube elérésen belehallgathatsz a zenei anyagba.

2. Warlock - Warlock (1989)

Steve Miner rendező munkássága igazi hullámvasút, bár túl magas csúcsokat nem találunk benne. Horrorfilmekkel kezdte és szép lassan átcsúszott a tévésorozatok világába. Ez a fantasy és horrorelemeket felvonultató film még a korai, jobb munkéi közül való. A Warlocknak később készültek elhanyagolható folytatásai, de azokban még kevésbé ismert rendezők és zeneszerzők dolgoztak. Goldsmith egy nagyon finom score-t készített a boszorkányt (Julian Sands) üldöző vadász (Richard E. Grant egyik legjobb alakítása a kommerszen belül) és a fiatal, véletlenül a hajszába keveredő, jelenkori szingli csaj (Lori Singer) köré, kísérteties motívumokat felhasználva. A főmotívum remek, a feszültség érezhető, élvezetes.


3. A sorrend a Legenda után variálható, ezért legyen a harmadik kedvenc a mester kedvence is egyben.

Az emlékmás - Total Recall (1990)

Philip K. Dick összeesküvés-elméletekben és paranoiás regényekben utazó írónak egyik erős történetéből készült ez az akció sci-fi, mely elsőre véres darálásnak tűnhet, de kis odafigyeléssel egy rendkívül összetett elmejáték, melynek a befejezése sem teljesen megnyugtató.
Douglas Quaid (Arnold Schwarzenegger) unalmas nyárspolgár melós életet él gyönyörű felesége (Sharon Stone) oldalán, érezve, hogy ennél többet szánt neki a sors. Egy menőnek számító agyászati beavatkozásnak köszönhetően a mókuskerék rohangálás közbe be tudna iktatni egy kis fantázia vakációt, de az eljárás lefolytatása közben beüt valami gebasz és onnantól kezdve Quaid élete állandó menekülés lesz, mert valamiért mindenki rá vadászik, beleértve a feleségét is. Quaid válasz keresés közben eljut egy külső gyarmatra a Marson, ahol kiderül, hogy a múltjában sötét események, erők bújnak meg és végül már ő sem tudja, kinek higgyen a felkínált válaszok közül. Paul Verhoeven rendezte ezt a pörgős sci-fit és Goldsmith zenéje tömény akciómuzsika, nagyon kevés időt hagyva a pihenésre.



4. Szörnyecskék - Gremlins (1984)

Gyermekkorom egyik kedvenc "gyermekfilmje", amelyben apuka stikában édes kis kedvencet vásárol kamasz fiának a kínai negyedben, ám nem figyel eléggé a felhasználási feltételekre, aminek köszönhetően a kis kedvenc ivadékai vérengző manókká lesznek, frászt hozva az egész kisvárosi közösségre. Ennyi bőven elég is erről a klasszikus rémmeséről, és Goldsmith pár évvel később elvállalta a folytatás zenéjét is. A Gremlins témája egyszerű és nagyszerű. Ha egyszer megjegyezted, kitörölhetetlen lesz az emlékezetedből. Joe Dante rendező Spielberg produceri felügyelete alatt készítette el filmjét, amely eredetileg sokkal komorabb hangvételű lett volna, sok vérrel. a készítők véleményei nem egyeztek, végül egy sokkal család barátabb moziban állapodtak meg és lehet, hogy ennek is köszönhető a film kultikus szeretete. A folytatás már sokkal színesebb és komolytalanabb, ezért az igazi rajongók nem is nagyon vesznek róla tudomást.



5. Star Trek: A mozifilm - Star Trek: The Motiun Picture (1979)

A Star Trek sikeres sorozat volt - viszonylag sikeres - a hatvanas években, majd masszív rajongói bázisa lett, ami ugyan a sorozat felélesztésére a tévében nem volt elég, de meglovagolva a Star Wars sikereit, egy mozifilmre való pénzt össze tudtak neki grundolni. A mozis változat sorozattá terebélyesedett, annak sikere pedig egyéb, Star Trek univerzumban játszódó szériákat keltett életre. Nekem nem a kedvencem, -talán mert az akció helyett sokkal inkább a filozofálgatás mérvadó ebben a történetben - de ha már Goldsmith fantasy, sci-fi válogatás, mindenképpen itt a helye. A főmotívum azonban nem Goldsmith munkája, hiszen azt a tévésorozatban már kitalálták.


6. A majmok bolygója - Planet of the Apes (1968)

A filmtörténet egyik legfontosabb sci-fis témáját feldolgozó - az evolució változásai, az ember kontra törzsfejlődés - film írója a francia Pierre Boulle, akinek tarsolyába még belefért egy másik klasszikus darab, "A híd a Kwai folyón" című háborús dráma. A Charlton Heston nevét felhasználó elvileg ponyvának készült sci-fi dráma kultikus szintre emelkedett és a sci-fi filmtörténet szerves részévé vált a folytatásoknak és egyéb változatoknak köszönhetően. Egyelőre mégis a sorozat legemblematikusabb jelenet az első rész vége, amikor a főhős rádöbben, hogy hol van... (Ha nem láttad, nem szpojlerezünk)
Néhány űrhajós "eltéved" a világűrben és egy eléggé primitívnek tűnő bolygón kényszerül leszállni. Első találkozásuk az őslakosokkal azt sejteti, hogy az emberi faj még itt nem érte el a civilizáció csúcsát, ám ekkor ruhába bújt majmok jelennek meg, így felborul minden, amit űrhajósaink hittek. Az emberek azok, akik ezen a bolygón megrekedtek egy szinten és a majmok szárnyalták túl őket.
Goldsmith kissé eklektikus zenét komponált a filmhez, néha kifejezetten embert próbáló darab. Nem véletlenül, hiszen a téma miatt nyomasztóra kellett készíteni. sikerült.



7. Ómen - The Omen (1976)

Richard Donner nagyon színes filmes tablót állított fel, mint rendező és ebbe belefért egy kőkemény horror, amelyhez Goldsmith szerzett őrjítő zenét, mely elhozta neki a legjobb filmzene Oscar-díját. A Gregory Peck alakította nagykövet titokzatos és baljóslatú körülmények között adoptál egy csecsemőt, saját elhunyt babája helyett és erről senkinek nem szól. Csakhogy, ahogy a gyermek cseperedik, egyre több haláleset történik körülötte, míg végül kiderül a néző és az apa számára, hogy maga az antikrisztus az, akit igyekszik felnevelni és hatalmával a világra szabadítani. Vajon képes e meggátolni, hogy maga a gonosz uralja majd a világunkat?
A filmből a két legemlékezetesebb momentum a brutális halálesetek és a latin szavakat kántáló karének, amely Goldsmith egyik legerősebb munkája.

Csak akkor hallgasd meg, ha jó a szíved. Azért kapcsold fel a villanyt.

8. A NIMH titka / Rémmese - The Secret of the NIMH (1982)

Bár Goldsmith más animációs filmeken is dolgozott, ez a darab, ami a fanatsy témakörét kimeríti és mint felnőtt film is megállja a helyét. A szereplők kisállatok, főleg egerek és sajnos olyan rég láttam, hogy már nem emlékszem, mi is az a NIMH, viszont kedvet kaptam hozzá, hogy újra nézzem és ebben a gyönyörű muzsikának is van szerepe. Don Bluth első nagyfilmje, megelőzve a kedves "Az őslények országát" és a musical beütésű "Anasztáziát".


9. A nyolcadik utas: a halál - Alien (1979)

Ridley Scott horror-sci-fi-je köré mára teljes univerzum épült és ennek a filmnek köszönhetően lett egy időre Sigourney Weaver akciósztár. A filmet bizonyára ismered. Goldsmith zenéje nyomasztó, félelmetes és elég sok változatban készült el, hogy a dvd változaton még alternatív hangsávra is fussa. Talán nem nagyon lehet dudólható darabot kiemelni az eredeti zenéből, viszont a filmet tökéletesen kiegészíti és magában hallgatva rád hozza a frászt. Bizonyos motívumok később visszaköszönnek a "Gyilkos bolygóból", melyről itt írtam: Outland.




10. A múmia - The Mummy (1999)

Annyi más címet írhattam volna, míg végül tizediknek ezt a kalandfilmet választottam, mert a zenei motívumok elég erősek és ha szereted a filmzenét, valószínűleg erre emlékszel és ha meghallod, már a motívumokból felismered: ez bizony a Múmia!!!
A második részre nem hívták vissza a zeneszerzőt, ami szerintem öreg hiba.



Azt hiszem, Goldsmith simán megér majd egy másik tízes listát, hiszen elég műfaji film maradt még, amihez zenét szerzett. Talán nem ilyen emlékezetesek, de jellegzetesen Goldsmith munkák.