2014. június 8., vasárnap

Versek 2.

A kisgyermek

Kisfiú játszik künn a porba,
Faággal a port kotorva,
Megrajzolja kedvesét,
Hallgatnád e kis mesét?
Hallgatnád e azt figyelve,
Mit grimaszol az őkelme?
Vígsága mért fene nagy?
Vajon akkor békén hagy?

Dehogy hagyna, csak mesélne,
Míg az este eljön végre.
Ágyba fekszik, és szól érte:
Mondanál e kis mesét?




A gólyamadár

Gólyamadár, szép a csőröd,
Látom tollad van, s nem szőröd.
Kémény csúcsán, ott tanyázol,
És friss békát vacsorázol.
A kislányok, ha meglátnak,
Szerte-szana szaladgálnak.
Megmozgatnak minden hegyet,
Hogy ne kapják be a legyet.

Szegény gólya, pusztul, habár,
Évek óta védett madár!
Szalma fészek közepében,
Tojást óvja a csőrében.

Jelképe ő a parasztháznak,
Rá csak rossz fiúk vadásznak.
Csecsemőt a gólya hozza.
A kis gólyát meg tán a posta?