2015. február 27., péntek

eXp tollából: Érzelemre-éhezve

Az érzelem nem valós

Egy átlagos napnak indult, átlagos ébredés átlagos érzelemváltozással.
A mézédes álomból ébredve, soha nem jó ráeszmélni egy új szürke nap kezdetére.
Gondolkodtam, és abban a pillanatban elhessegettem a szomorú érzéseket,
és reménykedtem valami jobb kezdetben. Reggel mégis vidáman, életkedvvel
ébredtem, habár tisztában voltam vele, hogy ez az érzés nem belőlem ered, és
nem lesz hosszú életű. Az vidámság oka a reggeli merevedésem volt, és a
kedvem hamarosan le is lankadt.



Visszatérő múlt sikolya

A kedvetlen énem újra előtört, és a színek nélküli világ újra magába fogadott.
Az ébredés és a felkelés vontatott folyamata után a reggelizés gondolata körvonalazódott
ki bennem. -És ha most kivételesen nem reggeliznék? Pattant ki a kérdés abban
a pillanatban fejemből. Talán akkor máshogy alakulhatna ez a nap, nem
ugyanúgy, mint mindezek előtt. Ezzel irányt is változtattam az első cél felől
a szobámon törve a fejem. A gondolat nem csak felvetődött, értelmet és
megvalósítást is nyert tőlem.


Unalmas nappal volt

A reggelit mellőzve mivel kezdődne a reggel, ha nem televízió bámulással
és netezéssel? -Ennyire mégsem hanyagolhatom el magam.
Irány mosdani, majd minden tevékenység ideje eljön idővel. Úgy is lett.
Mindezek mellett mégis végig untam az egész napot. Ha nincs értelme a
napjainknak, és nincs kivel töltenünk, akkor a játék is lehet unalmas
vagy bármilyen izgalmasnak megírt és eljátszott film.
Én a 18. életévem reggeleit már nem a semmire gondolva akartam eltölteni,
azt szerettem volna, ha lenne célom, vagy valakim.


Az este reménytelen kezdete

Több tíz órának tűnő nappal után végre beesteledett. Olyan bús képpel vágtam
neki az estének, mint amilyenné vált az arcom a reggeli vidámság elmúlása után.
Kivéve, hogy volt egy "talán." Talán holnap máshogy alakul minden.
Ezzel el is kezdtem felkutatni valami számomra megfelelő felnőtt filmet,
hogy kedvet kapjak a manuális önkielégítéshez. A start gombon a kurzor,
végre okozok egy kis örömet magamnak. Gondoltam én, DE NEM!
Az élet még azt a kicsiny örömet is elvette, ami csak pár másodpercig tartott
volna, munkabefektetés hatására. Megcsörrent a mobilom.....


A titokzatos hívó

-Igen tessék? eXp vagyok.
-Szia. Boróka vagyok, nincs kedved kicsit kipolírozni a jogosítványod?
-Szia, hát az attól függ, miben tudnék segíteni?
-Este mennénk a "Future"-be oda kéne elfuvarozni kocsival, persze ha nem tervezted, hogy alkoholt fogyasztanál.
-Szerencsétek van, nem szívesen iszom alkoholt. 5 perc és ott is vagyok.
-Ok rendben, Szia. És köszönjük szépen.


Baktattam a szomszédba

Kissé összekaptam magam, nem számítottam jóformán semmire. Elviszem őket bulizni,
hazavezetek, és ha telefonálnak, akkor értük megyek. Szimpla sofőr meló,
túlontúl egyszerű. Este csekély a forgalom, főleg egy kisvárosban.
Emellett csináltam már ilyet, nekik nem is egyszer. Átlagos öltözet, kabát,
alatta melegítő. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy velük tartok
bulizni, meg ugye józanul nem a legésszerűbb bulizni, de ha nem vezetnék, akkor sem szívesen innék
szeszes italt. Boróka barátja Papó már várt. -Nem most megyünk rögtön,
maximum 1-2 óra. És azzal a lendülettel meg is kínált mindenféle finomsággal
és üdítővel. Olyan este 9 óra fele járhatott az idő. Leültem és vártam.


Egy rejtélyes 4. fél

Boróka említette, hogy lesz még velünk egy lány, ő nemsokára érkezik.
Nekem teljesen mindegy volt, úgy is azt fuvarozom, akit beengednek az
autójukba. Boróka máris kiszúrta egy bicikli jellegzetes kattogását, és a
kapu záródását, a rejtélyes lány megérkezett. Aloának hívták.
Amint betoppant egyből rálátásom nyílt bársonyos vörös arcára. Először,
azt hittük, hogy a hideg hatására de az első rákérdezőnek adott válaszából kiderült,
hogy csak kicsit túl sokat tartózkodott a szolárium csövek közelében.


Megismerkedés közelebbről

Már első látásra is sokkal lehengerlőbb volt, mint a legtöbb lány a
közelben. A sapkája levételekor kiszabadultak gyönyörű göndör barna fürtjei
és hallatta finoman csengő hangját is egy "Sziasztok!" erejéig.
Borókának feltűnt, hogy még nem ismerjük egymást és kicsit sem habozva kezdte
Aloa bemutatásával.
-Aloa, eXp, ... eXp, Aloa.
-Szia, Aloa vagyok, zengtek újra az angyalok hangszerei. (És az a mosoly. :)
-Szia, én eXp. ,köpni nyelni alig tudtam.
És ezzel a lendülettel lehettem aznap újra vidám másodjára.


A szépség kivirágzik

Ahogy vetkőzött, egyre többet beszélt, és egyre jobban kezdett kibontakozni.
Kezdtem egyre jobban megérteni, és lassan az egész átfordult csodálattá.
Csupán annyira történt, hogy ez a lány röpke negyed óra alatt több
érzelmet ébresztett fel bennem, mint amennyi egész nap keresztbe kasul
cikázott rajtam. A nap utolsó pár órája teljesen beleégett a fejembe.

Az aznapi előzmények akár törlődhetnének is, 'gondoltam' és teret engedhetnének teljes mértékben
e kifinomult érzelmek elhelyezéséhez, agyam legeldugottabb zugaiban.

Grizzly - Grizzly (2014)

Grizzly - Grizzly a.k.a. (Red Machine) (2014)


Rendezte: David Hackl

Megtekintés? - Ne viccelj. Esetleg, ha kicsit ittál.

Hackl rendezte az ötödik Fűrész filmet. Nem tudom, hogy ez pozitívum e, hisz bár a Fűrész sorozatot összességében kedveltem, sőt, az első rész kifejezetten erős thriller-horror szerintem, hibái ellenére is, a második résztől számomra a franchine egy torz, alaktalan vérfolyammá degradálódott. Nem jobb-rosszabb részekkel, hanem hatásos és kevésbé kreatív gyilkosságok egymás után pakolásával igyekezett megtartani az első rész rajongóit. Az ötödik részre önerőből nem is emlékszem, így Hackl rendezői zsenijét - ha van neki - méltatni elég képmutató lenne tőlem.

A forgatókönyv íróit megemlíteni szintén teljesen felesleges, mert a Grizzly című film egy részt félig simán lehetne Remake is - 1976-ban ezzel a címmel készült egy hasonló mozi - másrészt egyetlen igazán eredeti pillanata nincs azok számára, akik szoktak állatos horrorfilmeket nézni. Mert a műfajnak megvannak a kliséi, melyektől hemzseg a film.

Rowan (James Marsden) néhány éves börtönbüntetés után hazatér a kisvárosba, ahol történetesen a bátyja a helyi seriff. (Némi hasonlóság az Alien vs. Predator második részével) Van közöttük némi feszültség, aminek kibontására sok idejük nem marad, hiszen pont Rowan érkezésére időzítve kezdi véres működését egy halálosan hatalmas maci, aki az erdészházat nem bontja le, de annak ajtaja egy darab ostyalapként bomlik szét mancsai között. Beckett seriff, Rowan bátyja (Thomas Jane) nem örül a tesó felbukkanásának, mert első lépésben az összeverekszik egy helyi kisstílű stricivel. (Thomas Jane ismeri a zsánert, hiszen 16 évvel korábban részt vett egy hasonló felépítésű moziban, amely bár technikailag jelen filmünkhöz képest egy matuzsálem, már ami a CGI állatokat illeti, mégis, ki merem jelenteni, hogy maradandóbb és szórakoztatóbb alkotás, ha a B horrorfilmes palettán válogatunk. A film az egykor szebb napokat látott Renny Harlin cápás mozija a Háborgó mélység, melyben Thomas Jane szintén főszerepet játszott. És mennyivel jobban kedveltem. Ezt meg nem... Renny Harlin be nem váltott biankó csekké változott, mint rendező és Thomas Jane sem lett A listás színész, pedig néha sikerült a skála közelébe úsznia. Lásd. Megtorló 2004-ből.)

Van persze barátnő is, akiért lehet izgulni, mert bár csinos kis feleség az illető (Piper Perabo), a buzija az, hogy macikat számol az erdőben, miközben a karakter SÜKET! Ez komoly? Kimenni élvezni az erdőbe a csendet, nem rossz program, de süketen kimenni és élvezni egy másfajta csöndet, azért nem hiszem, hogy nagy buli. A macika meg egy bölcs mondás szerint nem játék, ezért süketen nem hiszem, hogy közéjük merészkednék, hiszen míg egyik oldalon a kis bocsokat simizem és csiklandozom, addig mama-maci hátulról basz majd tarkón. És ezen az sem nagyon változtat, hogy van nálam maci-spray.
Perabo ettül függetlenül csinos negyvenes és otthon van a hasonló felépítésű filmekben, mert egyszer eljátszott egy barlangászt a "Barlang - The Cave" című fostalicskában, amely csak alig lett végül izgalmasabb és igényesebb, mint ez a Grizzly-s varázslat. Ott a környezet más.

Lövésem sincs, miért kell gagyi számítógépes tűzzel megölni egy félig CGI medvét, ha nincs pénz pixelre.

Van persze egy igazi Pampalini (Billy Bob Thornton) is, aki maci-szakértő és mint ilyen, a falu többi tagja utálja és még arrogáns is mellé. (Bár elvileg ez nem függne össze, de tudjuk, a "Cápa - Jaws" óta, hogy akik otthonosan mozognak a természet titkai között, specifikusan egy állat témájában, azok kicsit elszállt figurák. (Ne felejtsük, hogy a Cápában a vadász Quint és a tengerbiológus Hooper is kicsit túl okosnak vélte magát, ami miatt kezdetben dagad közöttük némi versenyszellemre épülő versengés) Bobby fiú egy időben szinte már kultikus-színészi státuszig kapaszkodott fel, és csak bízom benne, hogy kvalitásai okán és nem azért, mert a sokak szerint agyon hype-olt Angelina Jolie második - ha jól számolom - férjecskéje volt egy rövid ideig. Azért nehéz követni ezt, mivel William úr Jolie-n kívül elfogyasztott már négy feleséget és jelenleg egy hatodikkal él. Nem akarom bántani, de vagy tíz éve nem emlékszem, hogy láttam volna tőle említésre méltó, a főleg mellékszerepek mellett, amiket viszont jól hoz, igaz, néha olyan, mintha ugyanazt a gazembert variálná. És egyelőre úgy látszik a sikersorozat Fargo sem rángatta ki ebből a másodvonalbeli posványból.

Szóval, Grizzly maci terrorizálja a környéket, mind kevesebb szereplőt hagyva életben, ezért sejthető, hogy hamarosan főszereplőink és barátnőik lesznek a célpontok. A férfiak ősi rítus szerint fegyvert ragadnak és irány a mélyzöld dzsungel, amely agyon van szürkítve és ködösítve. Nem maradhat ki egy lábtörés sem, hogy tovább lassítsa mind a cselekményt, mind a szereplőket. A végső és fájdalmas összecsapás pár perc alatt lezajlik a hegyi tó partján. Az utolsó negatív szereplők még macihalál előtt meghalnak, macimancs által. Többek között a kiöregedett seriff (Scott Glenn - ha mostanában megjelenik valamiben, kinyírják, az tuti: Kiképzés, Vakító fehérség), aki szemet hunyt a tilosban járó medvevadászok mészárlása előtt, némi plusz pénzért, hiszen mint egy fél mondatból kiderül, a nyugdíjba egy forint nélkül kellett volna bevonulnia. A helyettese, Beckett pedig mielőtt elmoralizálhatna a szituáción, vagy rá lenne kényszerítve, hogy egy öreg barátot juttasson a rács mögé, megmenekül a dilemma elől, hiszen a Grizzly maci, amolyan természeti bosszúállóként, igazságot szolgáltat és CGI harapással oltja ki saját vérszomját és az öreg seriff életét.

Ahogy a filmbeli maci megtépázta a Billy Bob Thornton által alakított vadászt, úgy tépázzák meg az ilyen fércművek a színész korábbi ázsióját.

Szóval egy unalmas és érdektelenül rendezett filmről van szó. Nem nagyon éri meg a másfél órát, mert ráadásul túl komolyan is veszi magát. Marsden és Jane sokkal jobb filmeket érdemelnének, nem mintha olyan nagyon tehetségesnek tartanám őket, de kellemes figurák. Billy Bob Thornton teljesen jól alakítja a karakterét, bár, mikor a végén, krízis helyzetben kiürül a puskája és ezért a hibája miatt veszíti életét, elgondolkodtam, hogy ezt a gyerek bakit elköveti e az életben egy igazi, nagybetűs vadász, vagy ez csak a forgatókönyvek gagyi lövöldözőinek privilégiuma. Perabo-t sem igényelte a szerep, így viszont, gondolom nem túl nagy pénzért, sikerült pár jól csengő nevet a stáblistába csempészni. Feleslegesen.

A film egy olyan ígéret, amely után kicsit keserű maradt a szám íze. Mosolyogva izgultam rá a filmre, bízva, hogy valamilyen formában meglépjük az olyan filmek szintjét, mint a "Madarak, Cápa, Háborgó mélység", de sajnos, csak egy biflázás fáradt visszaböfögését kapjuk, néhány kellemesen fényképezett erdei fotóval körítve.

40%
Vagy kevesebb.

Ha megnéznéd:
- A grizzly birodalma (2014)

Figyeld:
- Mindig szerettem, amikor embereket úgy közelítenek meg három méteres állatok, hogy azokról csak akkor vesz a szereplő tudomást, mikor már letépték a fejüket.
- Szóval, itt is gusztustalan húzásokkal tudnak operálni a kurvák. Nem szólunk, hogy fizess, csak majd a motel szobában, hogy ne tudj eltűnni, amikor rádöbbensz, hogy nem akarsz részt venni ebben a buliban.
- Szegény öreg seriff, vajon milyen körülmények miatt szorul az "árulásra", ha látjuk, hogy Beckett faháza pl. kifejezetten gyönyörű és nem tűnik rászorultnak.
- Az indián nyomkereső és két orvvadász között igen gyorsan elharapódzik az erőszak. Csoda, hogy korábban tudtak együtt dolgozni...

2015. február 23., hétfő

Ouija - Ouija (2014)

Ouija - Ouija (2014)


Rendezte: Stiles White 


Megtekintés? - Teljesen felesleges.

White egy rakat filmben dolgozott már (Képlet, Démoni doboz, Jurassic park III., Bigyó felügyelő) íróként és effektusok háttérmunkásaként, ennek ellenére is csak annyit tud felmutatni, hogy filmje egy unalmas és közhelyes produkció legyen. Az Ouija legnagyobb hibája, hogy olyan, mintha már láttuk volna valahol és sokszor és egy hét múlva már nem is emlékszünk rá.

A főszereplők aranyos fiatalok, semmi kisugárzással. Ismert név egyedül talán Lin Shaye, a félőrült testvért játszó színésznő, aki kihozza magából a legtöbbet.

A történet unásig ismert, vagy csak én láttam sok ilyen filmet: Előkerül egy démoni Ouija tábla, amely használat után halálos erőket szabadít a szereplőkre, hogy módszeresen, egymás után elhalálozzanak. Ennél több szót kár is a filmre fecsérelni.

A film 5 millióból készült és viszonylag sokat hozott, mikor bemutatták. A több mint kétszáz HASBRO produkció közül ez az első horror, amennyire visszanéztem. De nagyon sovány. Furcsa, hogy 2016-re beígérték a folytatást.

30%
Mert néhány CGI pofásan sikerült.

Kérdés:
Ha hülye vagy, ne csodálkozz később!
Ha a főszereplő és a szöszi, aki elsőnek hal meg, akkora nagy barátnők, akkor a főszereplő miért később szinte found footage-nak számító, számára addig titkos felvételekből tudja meg, hogy barátnője talált egy Ouija táblát? Az országos cimbi csajok az ilyesmit egyetlen percig sem tudnák eltitkolni egymás elől.

A befejezés meg a szokásos: már azt hitted megúszta, de...

A kevés hatásos ijesztő jelenet egyike.
A Seth.hu Ouija tábláról szóló része: itt olvashatod!



2015. február 22., vasárnap

2015: 87. Oscar-díj Legjobb film!

Legjobb film:

Amerikai mesterlövész - Amercian Shooter - Clint Eastwood, Robert Lorenz, Andrew Lazar, Bradley Cooper, Peter Morgan

Birdman, avagy (A mellőzés meglepő ereje) - Birdman - Alejandro González Iñárritu, John Lesher, Arnon Milchan, James W. Skotchdopole
Végül a Birdman nyert. Nem tudom, mennyire megérdemelten, mert három filmet nem láttam a jelöltek közül. Az Amerikai mesterlövésznél fényévekkel jobb. A Grand Budapest Hotel meg annyira specifikus munka, hogy nehéz összehasonlítani a többivel. :)
A Whiplash pedig nagyon erős filmdráma, maradandó élmény, de nem biztos, hogy feltétlenül a legjobb a hét filmből.

Sráckor - Boyhood - Richard Linklater, Jonathan Sehring, John Sloss, Cathleen Sutherland

A Grand Budapest Hotel - The Grand Budapest Hotel - Wes Anderson, Jeremy Dawson, Steven M. Rales, Scott Rudin

Kódjátszma - The Imitation Game - Nora Grossman, Ido Ostrowsky, Teddy Schwarzman

Selma - Selma - Christian Colson, Dede Gardner, Jeremy Kleiner, Oprah Winfrey

A mindenség elmélete - The Theory of Everything - Tim Bevan, Lisa Bruce, Eric Fellner, Anthony McCarten

Whiplash - Whiplash - Jason Blum, Helen Estabrook, David Lancester, Michel Litvak

A Whiplash-nek szurkolok.

2:40: J. K. Simmons megnyerte a legjobb férfi mellékszereplő díját.
Ez volt a lényeg, részemről. :)

2015. február 17., kedd

Whiplash - Whiplash (2014)

Whiplash - Whiplash (2014)


Rendezte: Damien Chazelle

Közhely, de a "Cél szentesíti az eszközt?"

Megtekintés? - Kötelező. Hangulatfüggő, de rákattanhatsz.

Chazelle nevét érdemes megjegyeznünk, mert a 2015-ös Oscar-gálán a filmje egészen biztos, hogy be fog söpörni valamilyen díjat. Nem állítom, hogy sokat, hiszen erős lesz a mezőny, de ez a film nem távozhat díj nélkül. Olyan nincs.

Emlékszel legalább egy olyan filmre, amelyben a kiképző őrmester szarrá szívatta a katonáját, hogy végül a kezdetben elvileg lúzer figura kinőve magát, a hadsereg szeme-fénye legyen? Tudod, amikor a tiszt keze alatt, akár az agyag, formálódik a karakter, erősödik, hogy végül bebizonyítsa, a kiképzőtisztnek volt igaza; az a fiú egy igazi harcos. Vannak ilyen filmek.

A Whiplash - hangzása ellenére nem egy vízbe csobbanást imitáló szó, hanem az ostorcsapásra utal, amely egy jazz szám címe, ami körül a film "bonyolódik". A bonyolódik nem jó szó, mert a másfél órás film teljesen követhető, érthető, átélhető, szerethető és a többi...

J.K. Simmons néha kísértetiesen emlékeztet az "Acéllövedék" című Kubrick film kiképzőtisztjére.

Andrew (Miles Teller - nem vagyok dobos, de amit mint átlagnéző látok a vásznon, az alapján a srác zseniális színész) egy viszonylag előkelő zeneakadémián tanulgatja a dobolás művészetét. Szemet vet rá a suli legegocentrikusabb zenei zsenije, aki a suli berkein belül egy zenekart üzemeltet és azzal rendszeresen fellép, különböző zenei megmérettetéseken, Fletcher, a karmester (J.K. Simmons - aki szintén zseniális ebben szerepben, amelyben valósággal lubickol!) és behívja másod dobosnak egy próbára.
Fletcher-nél ez úgy néz ki, hogy egy részt gyakorolnak egy adott számot, másrészt, Fletcher szarrá aláz valakit a zenekarból. Megteheti? Talán igen, ha tudjuk a motivációit, amelyek legbelül teljesen jogosak és tiszták. Csak megérteni, az a nehéz és az utat követni, amit az öntörvényű zseni kijelöl, az lehetetlen... szinte.

Andrew szeretne kiváló zenész lenni. Meg is van erre minden esélye, hiszen képes orr/kézvérzésék gyakorolni és még a frissen megszerzett barátnőjét (Melissa Benoist) is simán és logikusan beáldozza, hogy terveit valóra váltsa. Egyetlen akadály az útjában maga Fletcher lehet. Fletcher barátkozik, Fletcher példát statuál, Fletcher maga az ördög. Verejtéket iszik és trágárságot köp. Megalázza Andrewt. Gyakorlatilag porrá zúzza a fiú egoját, akár azt a bizonyos agyagot a korongon. Lassan formálja a saját képére. Mert, amit Andrew, tapasztalatlan tizenkilenc éves suhancként nem tudhat, az az, hogy a mestere színjátékot játszik, melynek egyetlen célja, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozza ki a fiú játékából. Ehhez nem által gusztustalan húzásokat is bevetni. Először kedvesen faggatja a fiút a családjáról, hogy azután a legváratlanabb pillanatban a megszerzett információ birtokában visszaszúrjon a fiú szívébe. Amit egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. Mesél neki a zene nagyjairól, hogy az arcába fröcskölje: - Te sosem leszel az!
Andrew, pedig naív és egyre dacosabb. Nem akarja, nem tudja észrevenni a jeleket, amiket a mentor sugároz magából. (Pl. elmeséli egy zenész életéből a motivációt, hogy miért akart és lett kiváló muzsikus az illető, hogy utána rögtön hasonló helyzetbe hozza a fiút a színpadon.) Andrew csak annyit érzékel mindebből, hogy Fletcher bár egészen magas szintű zenei géniusz, mint ember egy köpedelem.

Teller gyerekként tanult dobolni, de a film miatt fel kellett frissítenie az ismereteit. Eszméletlen színész, érdemes figyelni rá.

Azután kiborul a bili. Fletcher egyik volt diákja öngyilkos lesz és a tanári és szülői közösség fejeket követel. Kapóra jön, hogy Fletcher és Andrew egy fellépés alatt végül a tettlegességig eljutnak. Andrew úgy érzi, elege lett és feladja álmait, Fletcher pedig kereshet magának más munkát.

Véletlenül keresztezik egymás útját ismét, aminek folyománya, hogy Fletcher meghívja a tehetséges srácot egy fellépésre. Ezer néző, reflektor, komoly feladat. Andrew boldog, hogy színpadon állhat. Fletcher pedig, aki még mindig mentora, megadja a végső lökést, amelynek a végén a fiú vagy a mennybe megy, vagy örökre elhullik. Minden azon múlik, hogy a tanár jól mérte fel a fiú képességeit és tudását és jól kufárkodott az agyag formázásával.
Andrew, már csak rajtad múlik!!!

Ez a film zseniális!
Látnod kell, ha szereted: J.K. Simmons-t (Pl. ő volt J. Jonah Jameson a Pókember sorozatban - A Sam Raimi féle változatban)
Látnod kell, ha: valaha is tanultál valamilyen hangszeren és mára vagy zenész lett belőled, vagy feladtad, mert nem voltál kitartó.
Látnod kell, ha: szereted a zenét, azon belül pedig rajongsz a jazz-ért. (Ami azért elég réteg zene és hangulat függő, még nekem is, pedig én szeretem.)
Látnod kell, ha: már találkoztál ezzel a témával katonai vagy sportfilmben, mert a zenei világon belül viszonylag ritka az ilyen film. (A táncos filmeket, mint Flashdance vagy Step Up, most felejsd el.)
Látnod kell, ha: van másfél órád és azt egy drámára szánnád, amelyiknek a költségvetése nem hollywoodi, ellenben a megvalósítása komoly tehetségről, tudásról és precizitásról tanúskodik. (Chazelle jól ragad meg pillanatokat, a csöpögő verejtékről, a hangszerből kifolyatott nyálról, a kották soraiba berajzolt plusz információkról.)
Látnod kell, ha: úgy gondolod, hogy egy dobosról szóló film csak unalmas lehet, mert számodra a dobolás puszta ricsaj és egyáltalán...
...meg fogsz lepődni.

Simmons arcjátéka lenyűgöző. Az utolsó percekért érik neki egy díj.

Néha már izgatottabban fészkelődtem a fotelben, mintha egy horrorfilm utolsó perceit néztem volna. Teller engem tökéletesen meggyőzött, mint elborult zenész és Simmons sem egyszerű figura.

Kedvenc pillanatok:
 - a montázsok
- Simmons káromkodásai
- Teller gyakorlásai
- A pillanat, amikor a vége koncerten, ami kb. tíz perc puszta zene és háború, Teller cintányérja félre billen, így mintegy megadja magát és félő, hogy a fiú kiesve a ritmusból, feladja sajátos párbaját a karmesterrel, mire Simmons mellette terem, megigazítja a cint és aprót bólint a fiúnak. Akkor már Andrew is tudja és a néző is, hogy Fletchernek volt igaza és tanításai célba értek: a színpadon tanúi leszünk, ahogy Andrew-ból egy zseniális zenész születik meg.
Innentől pedig vége a versengésnek, mert nem marad más, mint a kölcsönös tisztelet és a zene szeretete. Gyönyörűen fejezik be, egymást támogatva a koncertet.
- Paul Reiser, mint apuka, aki nem kezeli túl jól a fia kirohanásait és tehetségét sem ismeri el. Kezdetben.
- Amikor kiderül, hogy Connelly behozása harmadik dobosnak csupán a "kiképzés" része.

Negatívumok:
- Talán pár perccel lehetne hosszabb.
- Több Simmons, több Teller.
- Megnéztem volna egy jelenetet, amelyben mondjuk tíz évvel később, a két főszereplő egy koncerten együtt tolja, figyelve a másik apró rezdüléseire, mert egyszerűen kiváncsi vagyok a karakterek további sorsára.
- A szerelmi szál tőlem lehetett volna kicsit nyálasabb.

Mester és tanítványa: Vajon ki bírja tovább és mi lesz a konklúzió?
100%
Nem kérdés!

2015, február 22.-én, a 87. Oscar-díj átadáson a film három díjat nyert, köztük J.K. Simmons megkapta a legjobb férfi mellékszereplő díjat. Gratulálok neki!

Blog: Nőn merengve

Él valahol. Tudom… Érzem. A lány, aki az életem értelme. A boldogságom. Nem tudok róla semmit, nem láttam még sosem, de megszületett. Bolyong a földön, az utat kutatva, fejét álomra nélkülem hajtva. Tán álmodik, meglehet… Keresve egy jobb életet. Az alkony, amely eljött, Borzongató hideget hozott, magamba merülve kódorgok, mint kiátkozott.
Nem bánt, nem fáj, nem érdekel. Megyek tovább, a sötét földön, míg a nap fel nem kel, és meleg sugaraival körbe ölel. Finoman, lágyan, mint a lány, ki megszületett, de még nem találom. Álmaimban meztelen fekszik a vörös ágyon, ezer virág kelyhe temeti be, sebtibe. Illata bódít, ott is érzem, ahol csak friss levegő járja át, a határt.
Él valahol, mert élnie kell! Én ezt hiszem, hiszen, ha nem így lenne, jómagam pár nélkül létezne, egyedül lenne az úton, mely a semmibe menne…
Annak meg mi értelme lenne?

Novella: Érte sírni

Érte sírni


A takarítónő a pultban csörömpölt. A fiú szinte nem is hallotta. A pultnál ült, maga elé bámult, de nem látott semmit. Elmerült a tegnapban. Hajnali négy volt. Tegnap péntek, ma már szombat.
Egy nap telt el azóta, hogy Gréti elmondta, amit akart és amit a fiú nem szeretett volna hallani.
Péntek délután egy kávézóban ültek. Előttük egy hamutartó, két pohár üdítő és egy tejeskávé. A tejeskávé kihűlt, az üdítőben elolvadt a jég a beszélgetés végére. Elfogyott egy csomag cigaretta is.
- Azt szeretném mondani, hogy úgy néz ki, összejöttünk a Gáborral. Tetszik nekem. Olyan fiú, akire vágytam. Tudod, sportol, már nem akar bulizgatni és tényleg úgy érzem, lehet belőlünk valami.
A fiú keserű ízt érzett a szájában. Ő akart Gábor lenni. Nem szó szerint, persze, de pár hónapja, mióta együtt koptatták a padokat a téren és kétnaponta összejöttek beszélgetni, inni, komolyan érezte, megtalálta az igaziját.
A lány nem biztatta. Sőt. Igyekezett meggyőzni róla, megértetni vele, hogy bár nagyon kedveli, nem tudja vele elképzelni a közös jövőt. Ezt mondta, amikor józanok voltak, amikor kicsit berúgtak, amikor elszívták a füvet, vagy miután pettingeltek a lány lakásán.
A fiú most némán nézte a lány arcát, amely boldogságtól ragyogott.
Összeszedte magát, hogy az övén ne könyököljön ki a keserű csalódottság.
- Most úgy érzem, szeretem! – közölte vele a lány.
- Akkor most szerintem már nem fogunk annyit találkozni. – mondta a fiú. Ez egyszerre volt találgatás és egy kérés. Furcsán hangzott, de ez járt a fejében. A lánynak barátja lett, ezért inkább vele kell, hogy töltse az időt.
A fiú azt akarta, hogy Gréti boldog legyen, még akkor is, ha ő közben nem lesz az. Hogyan is lehetne. Egy világ omlott össze benne, amolyan közhelyszerűen. Belekortyolt a hideg kávéba. Nem ízlett neki, de lenyelte, akár a tehetetlen keserűségét.
Még egy órát beszélgettek mindenféléről. Főleg a lány álmairól, amikkel a jövőbe tekintett. Mikor elváltak, megpuszilta az arcát. Közel a szája csücskéhez, amit alig egy hete még csókolt.
Most szombat hajnal volt. A munkának vége, kollégái hazamentek. Ő maradt ma, hogy bevárja a takarítónőt és a reggeli váltást.
Előtte egy könyv hevert, becsukva, félretolva. Próbálta olvasni, de nem kötötte le. Egyszerűen átfutott a sorok felett, anélkül, hogy bármit értett volna belőle. Hiába a kedvenc írójának új könyve. Van, ami fontosabb…
A takarítónő egy óra múlva végzett. Elköszönt, némi dörmögés után. Mindig volt miért elégedetlenkednie. A fiúnak nem volt hozzá türelme, így inkább úgy tett, mint aki nagyon elfoglalt.
Amikor egyedül maradt bezárta az üzlet ajtaját. Leült az egyik asztalhoz, amelyet már letörölt. Kényelmesen elhelyezkedett, már amennyire tudott – ezek az asztalok nem kényelmes pihenésre lettek kitalálva, csak, hogy a fenekükön tartsák az iszogatókat – és a lányra gondolt.
Elképzelte maga elé az arcát. Az édes arcát.
Azután amiket a lány a barátjáról mondott.
Az első könnycsepp olyan némán érkezett, és olyan lassan csorgott le az arcán, akár az első hó.
Nem törölte le.
Válla megremegett és kitört belőle a sírás.
Siratta magát, az elveszett jövőt és a csodálatos napokat, amelyekből soha többé nem lesz már.
- Én… talán nem… érdemlem meg a… boldogságot? – sírt az üres terem neszező csendjébe. – Miért nem lehetek… én is boldog?
Nem tudta hirtelen, saját magát siratja-e, vagy a világot. Magát nem akarta, mert egoizmusnak érezte volna. Annak ellenére, hogy csalódott, azt akarta, hogy a lány élete sínre kerüljön, boldog legyen.
Hülyeség, de így érezte.
Lassan megnyugodott, letörölte az arcát.
A terem végében állt egy falitükör. Odacsoszogott, akár egy öregember. Kicsit megrázta magát, kívül és belül is.
A fásultan visszabámuló tükörképére mosolygott. Erőtlen mosoly volt, de többre nem futotta hajnalban.
- Hát akkor, azt hiszem, isten veled!

Még hosszú hónapokig tartott, mire végül elengedte a szép emlékeket.
Élete végéig szerette Grétit és egy apró fészket csinált neki a szívében, ahol jól megfért az mellett a lány mellett, akit első szerelmének hívott, és az mellett a lány mellett is, akit a hajnali sírás után ismert meg fél évvel, majd elvett feleségül.
Többé nem sírt Grétiért. Csak egyszer, akkor, ott és egyedül.

Próza-vers: Levéltetvek

Levéltetvek


- Szerinted arra van valami? - kérdezte Tesó és arra mutatott.
- Nem tudom. Mit látsz?
- Arra? Semmit. Ezért kérdezem…
Kicsit hátradőltem a padon, hogy szemébe nézzek. Talán csak meglöttyent az agya.
- Ne kérdezz hülyeséget. Rágd a levelet. - szóltam, mert nekünk enni kell.
- De Bratyó, néha figyelnem kell a világra is.
- Világ? Figyelni? Micsoda nagy szavakat használsz! Kitől hallod ezeket? - kérdeztem és rágtam a levelet.
- Húgitól. Mellette, arra - és mutatta - egy érdeklődő eszik. az beszéli fejét tele, vele.
- az a tetű ha fene fenét eszik is, ne beszélje neki fejét tele, ha lehet. különben elmehet. Lótetűk vagyunk, nem olyan élőlények, mint akik… nem a fákon élnek!
- De nem gondoltál arra…?
- Nem! Én csak rágok. Néha vándorolok, mert befásul a nyelv, a torok, ha a gyomor korog és egy Ízt tolok.
- Tudod, vágyhatnánk többre!
- Húgit küldd le!
Húgi, aki amarra evett, mély levegőt vett és felém- pár, - bár nem a legjobb szó rá, - lépést tett. A lótetű nem igazán lép… Csak úgy araszol. Azt is halkan. Alig szól.
- Tessék Bratyó? - kérdezte, de pilláit rezegtette. Ezt akkor tette, ha úgy vélte, a mondandónak lesz tétje.
- Honnan jön a sok kérdés, látomás?
- Csak múló szeszély, kíváncsiság! Semmi más!
- De nekünk itt van dolgunk. Nem kérdezünk, csak eszünk!
Erre születtünk, erre van eszünk!
Tesó közbehurrogott: - Már ne is haragudj…
Én pedig reá: - Te sem, de fogd be levéllesőd, vagy legközelebb közelről fogod érezni az őszi esőt! Kitollak alá, levélrejtekedből, és elkap a zivatar, földre ránt magával, egyből!
Tesó szája bezárult, néma maradt, majd megnyílva a zöldbe harap.
Húgi ezzel szemben, kissé feszengve, de velem szemben áll. Ő akaratos tetű, ez számomra egyöntetű.
- Engem, Bratyó, ne nyomj el!
- Nem is kell! Megteszed magad, ha a gondolat elragad!
Magamban átkoztam az érdeklődőt. Ha nem tömi a fejét Húgom mellett és nem tömi vele a Húgom fejét, ami tőle tellett, akkor talán a lázadás gondolata elfolyik. Mert tetűéknél úgy szokik.
Sokáig nem marad meg a gondolat…
… és hopp, hol is tartottam?
Elszaladt!


Próza: Levélhegy

Levélhegy

A levél a postába keveredett. Azonnal szemet szúrt.
A színe halványszürke. Elütött mind a reklámújságok tarkaságától, mind a hivatalos levelek fehérségétől.
Nem találtam rajta feladót, csak a címzettet; engem.
Bélyeget sem ragasztottak a sarkába.
Mintha valaki egyszerűen egyenesen a postaládámba dobta volna.
A konyhában kerestem valamit, amivel felnyithatom. Egy közepes hosszúságú kés éppen megteszi.
Kivettem a csöpögtető tartóból, a többi evőeszköz közül.
A kés hegye könnyen becsúszott a boríték tetejénél.
Három gyors rántás után felnyílt.
Kissé szétnyitottam és kivettem egy ugyanolyan szürke borítékot belőle.
Súlyra és nagyságra megegyezett.
Éppen csak egy boríték volt.
Valami levéllel a belsejében.
A kés hegye ismét a helyére vándorolt. Most egy rántással szakítottam fel a papírt.
Kicsit idegesen kiborítottam az asztalra a boríték tartalmát.
Egy ugyanakkora, ugyanolyan borítékot.
A kés kifordult a kezemből.
Mikor megnyugodtam, felvettem.
Most a levél rövidebb oldalát vágtam fel, de megint egy szürke levelet találtam benne. Akár egy kifacsart és ostoba Matrioska-baba.

Egy órával később az asztal alatt kupacban állt a szürke papír.
Két nappal később az egész lakásban gázolni lehetett a felvágott levelekben. Akárhogyan próbáltam is kinyitni, csak újabb és újabb borítékokat sikerült a padlóra ejtenem.

Egy hónappal később szereztem vevőt a szürke papírra. Mint kiderült, az anyaga teljesen átlagos szürke papír és újrahasznosítható.
Felvettem egy gyors kezű vietnami kislányt, akinek egész nap csak bontogatnia kellett a leveleket.
Jól megélünk belőle… Talán egy esküvőre is futja.
Ha lesznek gyerekeink, mind szorgos kezű kis lurkók lesznek, akik már papírvágó késsel jönnek a világra.

 Addigra én leszek Európa egyik legnagyobb papír beszállítója. Jelenleg egy boríték bontó gép tervein dolgozom.

2015. február 16., hétfő

A földi pokol - The Remaining (2014)

A földi pokol - The Remaining (2014)


Rendezte: Casey La Scala

Megtekintés? - Az első felét mindenképp.

La Scala közel tíz éve már rendezett egy sportfilmet, "Deszkások" címmel. Utána sokáig nem forgatott. Talán a meglehetősen réteg témát boncolgató film körüli közönynek köszönhetően, azóta inkább produceri tevékenységeket látott el. Biztosan izgalmasnak találta a forgatókönyvet, ha végül beleugrott ebbe a horrorfilmbe, amely elég rosszul igyekszik vallás közeli, végítélet moziként működni. Ehelyett egy korrekt ijesztgetős mozi, sok kérdéssel, közepes szintű trükkökkel és elég félelem faktorral, viszont az egészen szórakoztató felütés és izgalmas akciók után a végére unalmas és klisés darabot látunk. Egy félig found footage mozi, amely a világ végét mutatja meg egy variációban. Szerencsére, nem végig erőltetik a kamrákon keresztül az eseményeket, bár az is igaz, mivel alig dolgoznak statikus kamerával, állandó mozgásban marad a néző és ez sokakat irritálhat. Viszont egyes jelenetek alatt van filmzene, ami megint csak kívül áll a found footage stílusán, szóval nem túl egységes az összkép. A képek szépek, a beállítások megfelelőek, hogy néha eléggé benne érezzük magunkat az eseményekben. A film nem túl hosszú, ami nézőbarát húzás, főleg, hogy olyan, mintha a végére nem maradt volna a szerzőknek elmagyarázni a filozófiai részt, csak egy gyors, akciós lezárásra gyúrtak. Tehát a film első fele hatásos, a második már tucat darab. Egy megtekintést megér.
Az eredeti cím valami olyasmi, mint pl. Hátrahagyottak.

Dan (Bryan Dechart - Step Up 3D) épp elvenni készül barátnőjét, Skylar-t (Alexa Vega - A Kémkölykök kislánya felnőtt végre!), amikor beüt a mennykő. Szó szerint is.
Kb. tíz percig követhetjük a kamerák táncát és közben megismerjük a főbb szereplőket és a függőségi viszonyokat, hogy később árnyaltabb legyen egyik-másik reakció, hogy ki mit, miért csinál.
A csapat light-osan bulizik, amikor a jelenlévők hullani kezdenek, mint a legyek. A leheletük szinte megfagy, a szemük elveszti a csillogást és holtan zuhannak a padlóra. Elég hatásos jelenetsorban szorulunk a kamerás fiúval és Skylar szüleivel egy liftbe, hogy ránk hozzák a frászt. Hasonló helyzetben garantált a behugyozás. Szerencsére, elég olcsón is lehet frászt hozni emberekre. Itt csupán annyi elég lenne - de megdobják egyéb CGI trükkökkel - amivel kezdődik a balhé; egy rakat ember összeesik és a pupillájuk eltűnik. Igazi túlélő horror felütés, amiben nem lehetsz okos: vagy szereplő leszel és életben maradsz, vagy hasra-ütés szerűen összeesel és megkapod a statiszta gázsit...

Szerencsére egy rángatózó kamera segít elkendőzni a trükkfelvételek hiányosságait. A film ebben jól teljesít, legalábbis, míg a szörnyek meg nem jelennek.

A film azonban sokat markol és keveset fog, persze szerintem. Hamar behozzák "logikus" magyarázatnak, hogy itt bizony egy bibliai méretű, vallási eseménynek, vagy inkább isteni megnyilatkoztatásnak vagyunk szemtanúi. Megtörtént a földön az "elragadtatás". A hívők és tiszta lelkek elhagyhatják a földi porhüvelyt, míg a bármilyen formában kegyvesztettetek még maradnak egy rövid ideig, hogy végül a pokol angyali személyesen és egyesével ragadják el mindazokat, akik nem voltak isten kegyelmére méltóak.
Pszichológiai szempontból egészen izgalmas lenne a karakterek további élete, ahogyan megbirkóznak annak súlyával, hogy a.) van isten, b.) ők nem jogosultak isten kegyelmére.
Már ebből a témából össze lehetne hozni egy érdekes drámát, sok lelkizéssel - habár, az igaz lelkek már nincsenek a földön, nem igaz? - és sok párbeszéddel, könnyel és nyállal. Ez helyett, a film eltolódik a found footage egyik kedvenc témája felé: rángatózó kameraképek közepette a maradék szereplők sorban elhaláloznak. Így már nem is olyan izgi, hiszen ezt a sémát több hasonló filmben láttuk már. A kezdeti izgalmak így lesz ígéret csupán.

Jómagam nem vagyok vallásos, ezért nem tudom mélyebben beleélni magam a témába. Akik pedig igazán komoly hívők, azokhoz nem jut el a film, hiszen helyette a Bibliát forgatják. A középrétegnek - a film nézőinek nagyja - azokból fog kikerülni, akik szeretnek borzongani. Ha a direktornak az volt a szándéka, hogy figyelmeztesse az emberiséget és/vagy felhívja a figyelmet, hogy mi következik, mindezt a szórakoztatás ellenében, hát célt tévesztett.
(De miért lett volna ez a célja? hisz nem egy dokumentum filmet készített, teológusokkal megspékelve.)

Pozitívum:
- Azért befosatós.
- Rövid.
- Alexa Vega.

Negatívum:
- Erős kezdet, hasonló visszaesés.
- A CGI hagy némi kívánni valót maga után.
- Elcsépelt befejezés.

50%

Az "elragadtatás" egy bibliai szó, amely Jézushoz és istenhez kapcsolható. Bővebben itt!

A filmet innen tudod leszedni és megnézni: A  F Ö L D I  P O K O L

Apróságok

Büntetés


A prof. hosszú időre bezárta az androidot a szobába. Büntetésből, mert nem tanult úgy, ahogyan a memória megkívánta.

A gép sivalkodott, de nem tett kárt a berendezésben: - Engedjen ki, uram! Követelem, hogy engedjen ki innen!
- Te ne balhézz! Csak egy gép vagy!
- De vannak érzéseim. Mind maga programozta belém őket!
- Az lehet, de hova mennél, ha kiengedlek? Csak azokat a programokat hajtod végre, amire utasítalak, de momentán nincs mit tenned. Azt sem mondhatod, hogy unatkozol odabent, meg eltelik az időd, mert az idő fogalmát nem ismered. Ha akarom, ott állsz bent életem végéig.
- De uram, hiszen ahhoz túl drága vagyok, hogy itt porosodjak.
- Hogy mi a célom, az az én dolgom.

A prof meghalt, a gép pedig odabent várta, hogy kiengedje…

Megjegyzés: A MIWho egy rövidített átgondolása



Gyere ki!

- Gyere ki! - burrogta a kiskölyök a csigának, de miután a nyálkás kis állatka nem jött, piszkálni kezdte egy faággal.

- Gyere ki! - üvöltötte az asszonyka az enyhén illuminált férjecskének, majd benyúlt érte az ágy alá a seprűvel.

- Gyere ki! - harsogta a három skinhead a kocsma előtt. Odabent egy roma fiatalember remegve kortyolgatta a sörét, de nem mozdult.

- Gyere ki! - Kiáltotta Átoktoll, az ősember a medve barlangja előtt harci táncot járva. A medve kijött és átoktoll hátrahagyott két árvát és egy özvegyet.

- Gyere ki! - Bődült el a hangosbeszélőn Kovács kettő őrmester. Kaftán Béla, kerületi lakos erősebben szorította a kést, amit negyed órája a felesége mellébe merített, de egy tapodtat sem mozdult.

- Gyere ki! - suttogta a diák a matekdolgozat felett a számtanpéldának, az eredmény helyességéért imádkozva. A dolgozata kettes lett. Az említett feladatot elrontotta és még hármat. Kettő sikerült.

- Gyere ki! - Kacagott Péter a barátnője sátra előtt. Bettina kimászott és rögtön utána Péter legjobb barátja, Zoltán is, meztelenül. Péter már nem kacag.

- Gyere ki! - kiabált habzó szájjal a német tiszt. A zsidó rabbi a parancs ellenére inkább elbújt a háza mélyén. A tiszt kiadta a parancsot, hogy gyújtsák fel az épületet. Gondolta, ha kiszalad a kis zsidó, lelöveti. Vagy elég a tűzben. Mojse elégett.

- Gyere ki! - suttogta a gazda a mén pocakja mögött. A kis ló még félig az anyjában volt. Lábai remegtek, gyengén kaszálták a levegőt. A gazda megfogta a paci hátsó lábait a rüszt tájékán, és húzni kezdte az állatot.

- Gyere ki! - szólította anyuka a kamasz fiát, mert a szomszéd egy perce csöngetett be rájuk, hogy a gyerek a labdával berúgta a konyhaablakot. Nagy fülesnek nézett elébe.

- Gyere ki! - hívták Klárikát a színpadra, hogy elmondhassa édesanyjának és még egy tucat anyukának az anyák-napi verset. Elmondta, bár kicsit dadogott.

Megjegyzés: Szeretem az egymondatos életképeket.
Néha kitalálok hasonló mondatokat és kreálok köréjük egy kis világot.

2015. február 14., szombat

Irány délre! - Goin' South (1978)

Irány délre! - Goin' South (1978)


Rendezte: Jack Nicholson

Jack Nicholson nem véletlenül maradt színész. Nem jó filmrendező. Négy filmet készített, mint direktor; ez a harmadik. Az összes lehetséges rendezői hibával. Nehézkes színész vezetés - néha érezni, hogy egy-egy karakter nem tud mit kezdeni magával a képen belül. Az operatőr sem az igazi - túl sok közeli, néha homályos a kép, pl. amikor Nicholson a függőágyban monologizál. Nicholson bele van buzulva a színészeibe és magába - nagyon sok közeli és olyan vágókép, melyben a színészek egyenesen a kamerába grimaszolnak, felé fordulva beszélnek. A vágások ritmusa sem a legjobb és rengeteg helyen nem a megfelelő helyre állították fel a kamerát, így a kész képek rengeteg információt nem tartalmaznak.

Az "Irány délre!" egy unalmas komédia, sok, kihasználatlan karakterrel. Ebből a filmből sem derült ki, mit ettek John Belushi-n annak idején. Danny DeVito mellékszereplőnek is kevés. Egyedül, a főszereplők mellett, talán csak Christopher Lloyd-nak van némi tere a játékra. Nicholson amolyan jutalomjátékként tekinthetett erre a filmjére. Sajnos, túl sokat van jelen benne, néha már fárasztó a szófosása. Még a magyar szinkron sem tud sokat menteni a buta és felesleges párbeszédeken. A forgatókönyv erősen húzható lett volna. Ha a szükségtelen részeket kivesszük, alig egy órás filmünk marad, és abban sem sok jó ötlet.

Mary Steenburgen

Henry Lloyd Moon (Jack Nicholson) egy piti tolvaj, gyáva bandával, így mikor a Mexikói határ közelében elkapják, nincs, aki kimentse nyakra szorult helyzetéből, kivétel egy helyi törvényt, amely kapóra jön: ha talál magának egy tehetős, de férjezetlen asszonyt, aki kiváltja, akkor megmenekül a bitófától és elmehet férjnek. Julia Tate (Mary Steenburgen) már szinte vénkisasszony, aki egy bánya tulajdonosa, melyben reményei szerint hatalmas aranytelérek rejteznek, viszont pénze nincs, hogy kitermeltesse és senkiben nem bízik. Az ingyen férj = ingyen munkaerő. A törvény szerint Henry egyébként sem léphet le, mert akkor mehet vissza az akasztófa alá. A fiatal nő - Steenburgen első filmszerepe, huszonöt éves volt ekkor!) kihasználja a fickót, ami azért furcsa, mert ne feledjük, Henry egy bűnöző. Ennek ellenére lassan megkedvelik egymást és mikor Henry régi bandáját a tanyára eszi a franc, együtt állnak fel ellenük, hogy miközben megtalálva az aranyat, közös jövőt tervezzenek.

Veronica Cartwright egy évvel a Nyolcadik utas: a halál előtt.

Döcögősen, unalmasan csörgedezik a film. Nicholson remek színész, de itt egy kicsit sok a jelenléte. Steenburgen egészen szexi. Nem emlékszem, láttam e valaha dögös ruhában... Első filmjében már együtt játszik a "Vissza a jövőbe sorozat" dokijával. Ott, a harmadik részben szerelmespárt alkottak, itt Julia még véletlenül sem akar a seriffhelyettessel közös jövőt.

Talán a legjobb a filmben, Christopher Lloyd

Milóval néztük a filmet és hol ő aludt el, hol én. Hiába a későbbi remek színészek, ez egy gyenge film.

30%
Az imdb 6 csillag fölé értékeli. Szerintem erős túlzás.

Figyeld:
- A film legjobb jelenete az első pár percben látható: Miközben Nicholson átlépve a határt a rendőröket gyalázza, lova fogja magát és elájul.

Ha szeretnéd megnézni:
- Irány délre! (1978)

2015. február 13., péntek

Rövidített változat: A szürke ötven árnyalata

- Jó estét. Mr. Gray vagyok. Egy szűz kurvát szeretnék magamnak. Az előző kicsit elrongyolódott...
- Mr. Grey... ha nem...
- Gray. Ha kérhetem. Gray.
- Nos, Mr. Gre.. Gray. volt némi kis incidens legutóbb.
- De van pénzem.
- Oh, ebben az esetben azonnal küldök önnek egy fiatal...
- Valahol húsz alatt, ha lehet.
- ...egy fiatal, húsz év alatti kislányt...
- Nőt nem lehetne?
- ...húsz év alatti nőt, akiben kedvét lelheti és...
- Szüzet.
- Tessék?
- Szűz lányt szeretnék.
- Annyi pénze nincs, Mr. Gray.
- Nem tudja, mennyi pénzem van.
- Nézze, ha ön szűz lányt akar, akkor átléptünk a soft-pornóból a kőkemény sci-fi világába. Nincs ma élő, önnek megfelelő húsz éves, szűz nő a földön.
- De hiszen a múlt héten olvastam egy harmincasról a neten, aki még szűz volt...
- Mr. Gray, higgyen nekem, az a harmincas úgy nézett ki, hogy nemhogy ostorral, de bottal sem piszkálta volna meg.
- Szóval, azt állítja, az ügynöksége nem tud számomra egy használható, húsz éves nőt küldeni, aki szűz és még az alázást is hajlandó lenne eltűrni?
- Szerintem adjon fel egy hirdetést. Persze, nem garantált a siker, sőt, elképzelhető, hogy ráharapnak az újságírók is, hiszen ön csakugyan gazdag...
- Mi van a fiúkkal?
- Tessék?
- Mi van a húszas fiúkkal?
- Ezt most nem értem, Mr. Gray.
- Ha nem tud nekem egy megfelelő lányt szerezni, akkor talán szerezzen egy megfelelő fiút.
- Nem ez a profilunk, Mr. Gray.
- Az, hogy mi a profiljuk, számomra irreleváns, hiszen most mondta, hogy nem tud megfelelő nőt szerezni.
- Ön most a szakmai hozzáértésemet kérdőjelezi meg, Mr. Gray?
- Hát van önnek olyan?
- Te kis buzi, már akkor ribancokat közvetítettem ki, amikor az apád faszában még csak egy apró csepp sem voltál! Tudod ki vagyok én?
- Mr. Angus Volter, a közvetítő.
- Nem.
- Tessék?
- Nem én vagyok Angus Volter.
- Nos, ebben az esetben akkor téves. De miért nem szólt előbb, amikor bemutatkoztam? Hiszen mondtam, hogy Gray vagyok.
- Hát, összekevertem Mr. Grey-jel, de azt hittem, én értettem félre.
- Akkor elnézést.
- Viszont hallásra és sok sikert.

- Tessék.
- Angus Volter?
- Igen...
- Az az Angus Volter, aki fiatal nőket közvetít ki?
- Igen. Angus Walter vagyok. Az o inkább a-nak hangzik...
- Mr. Grey vagyok... nem... Gray vagyok. Szükségem lenne egy alázható nőre.
- Még az este folyamán átküldök önnek egy iszlám nőt. Ezekkel azt tehet, amit akar, csak a csadort nem veheti le róla.
- Tessék? És akkor, hogyan fenyítsem?
- Másszon be a csador alá. Garantálom, hogy extra nagy méretű csadorban fog érkezni a hölgy.
- De hiszen ostorral akarom ütni!
- Küldjek lovat?
- Tessék?
- Ha ostort akar használni, vannak lovaink.
- Mi ez a baromság...?
- Nézze, egy férfi, aki egy nőt alázni akar, az egy állat. Önnek egy lóra van szüksége.
- Feladom. Küldjön egy lovat. De kancát. Ha nem nagy kérés.
- Rendben. Egy kanca rendel. Van saját ostor, vagy küldjek?


18+: A Fekete ötven árnyalata

A nő bebújt a férfi mellé a takaró alá. Egyik tenyerét - értelem szerűen azt, amelyikkel ebben a pózban kényelmesebben elérte a lábát - a combjára fektette és simogatni kezdte. Közben arra gondolt:
- Végre beteljesülnek a vágyaink. Magával fog ragadni, akár a szélvész, tornádó. Felemel. testem a hideg levegőben fog pörögni. A kis hámsejtek, bőrredők felhörögnek majd, megráncosodnak. Én a szélvész közepében fogok kapálózni, sikítok, mert fáj, mert jó. Ő rám nehezedik, de lassan. A makkja a puncimhoz nyomódik, ami ezer tüzes, vörös lámpácskát gyújt az agyamban, amelyeket mind el kell fújnom, különben elégek. És én égni vágyom. Azt akarom, hogy belém tolja és adja meg nekem, mert szomjazom rá és inni akarom. Végtelen cseppekben nyelem magamba a szerelmet, egy hosszú cérnáról, mely a számba lóg és olajosan csillogva araszol rajta végig az érzés. Pókhálószerűen vonja be alakomat az erotika és ő tudja, minek hol a helye. Bennem, rajtam. Akarom, hogy megtegye, igaz, ez az első. A fülemben dobog a szívem. Az sikoltja: Ma megtörténik. Ő pedig erős lesz és uralkodó. Lefogja a testem, hiába hánykolódom, akár egy hajó. Hiába vergődöm, mint a medúza, amely a tengerpart homokjában haldoklik. Nő vagyok, ő pedig a férfi, az uram. Szükség van rá, hogy megtegye. Hagyni fogom. Szememet lesütöm, nem nézek rá. Érezze a tisztaságom. Érezze, hogy ő az első és ez egy kiváltság. Másnak már nem adhatom oda. Mintha szűz hóban lépdelnék, ami mégis égeti a talpam. Ez maga a csoda. Ő pedig maga az élet. És én is az élet vagyok. Egymásból nyerünk erőt. Egymás lelkét isszuk magunkba.

A férfi a nő felé fordul. Mosolyog. Közben arra gondol:
- Na, szívem, megbaszlak, mint a lovat!
Mert romantikus. A ló pedig egy romantikus állat...

2015. február 11., szerda

Filmzene - Score - The Homesman - Marco Beltrami

Marco Beltrami nem a kedvenc zeneszerzőm, még akkor sem, ha a "Sikoly" trilógiához ugyancsak odatette magát hangulatkeltésben.
Azóta rengeteg filmhez adta művészetét, köztük drámákhoz és westernekhez, de ez a score, amit tommy Lee Jones filmjéhez készített, ismét olyan munkája, ami miatt érdemes komolyan venni őt.

A Main Title egy erős dallam, zongorával és hegedűvel megtámogatva. Sokáig nem tudtam, honnan ismerős a melódia hangulata, míg rájöttem, hasonló volt a Face/Off egyik melankolikusabb zenei betétje. (Igaz, az John Powell)

Az "On the Plains" 2. score már ellátogat a film központi témájába az őrületbe is. A visszhanghatás, a húrok közé csapás, mind kísérteties aláfestés.
A 4. Sod Buster kicsit Psycho-s hegedűfutammal indít.
Az album nagyja azonban nem erőszakos, lágy zenékkel operál.

A Bathtime ismét egy gyönyörű rész. (A nőket itt a filmben épp fürdetik.). A szereplők karaktere ellenpontozza a zene szépségét, ezért a dal végére ismét előkerülnek a szimbolikus futamok.

A Main Title több változatban köszön vissza az albumon és mivel nagy zenekedvelő vagyok és általában ami nagyon tetszik az megmarad bennem, ki merem jelenteni, hogy bár a motívumok nem feltétlenül a dúdolható fajtához tartoznak, Beltrami egyik legjobb zenéjéhez van szerencsénk és 2014 egyik legjobb filmzene albumjához.



85%

Szerezd meg! Hallani kell!


2015. február 10., kedd

A kísérő - The Homesman (2014)

A kísérő - The Homesman (2014)


Rendezte: Tommy Lee Jones


Megtekintés? - Ajánlom, de nem biztos, hogy tetszeni fog.


A magyar címválasztással komoly nehézségeim akadtak, miután vagy tíz fordítóban sem találtam megfelelő magyarítást a Homesman szóra. Végül a profán kísérőt találtam megfelelőnek, rövidített formában, habár szerintem az eredeti szó igazából egyfajta bérelt kísérőt jelenthet, akit pénzért fel tudunk bérelni egy adott feladatra. Másrészt viszont szójáték is, ami a történet szempontjából egyértelmű utalás Cuddy életére. És ezzel be is fejezném a címelemzést.

A film műfaja dráma-western és ha vicceskedni akarnék, egyféle olvasatban a horrorba is belekacsint: Miért, nem elég horror, amikor egy vidéki közösség három női tagját egyszerre szállja meg az őrület és lesznek erőszakosak, elborultak? Ha a női főszereplő sorsát tekintjük a film történetében, ugyancsak simán besorolható a mű valahová az "Ördögűző" és hasonló témájú filmek közé. Ebből is látszik, hogy 2014-ben sokat változott a western film műfaja, hiszen amiket az elmúlt évben láttam, egy sem volt egyértelműen és kizárólag csupán lövöldözős, nyál sercintős, indiános mozi.

Glendon Swarthout regénye erős darab. 1988-ban jelent meg és egy időben Paul Newman kezét is megjárta. Többet az elolvasása után írnék róla. A film megtekintése után pedig kívánom, hogy elolvassam, hiszen úgy érzem, a film csak karcolgatja azokat a lelki tényezőket, amelyek a drámai végkifejlethez vezetnek, már ami Mary Bee Cuddy sorsát illeti. Nem mondhatjuk, hogy 16 regényével a szerző nem volt termékeny. Néhány művét megfilmesítették már korábban. Több műfajban kipróbálta magát, komédiától a drámáig, westernig.

Mary Bee Cuddy (Hilary Swank), valahol Amerika távoli szegletében éldegél. Egyedül tengődik, az egyetlen "társa" a közeli farm gazdája, akit józan, logikai okokkal próbál meggyőzni arról, hogy nekik bizony együtt kellene folytatniuk a gazdálkodást, mint házaspár. Emberünk azonban nem így gondolja. Cuddy szórakoztató társaság, ha vacsoráról és egy kis zenéről van szó, de, hogy élni vele? Azt már nem. Kemény, akaratos asszony. Még egyszerű parasztunk is tuja, mennyire fejére nőne az asszony, ezért fogja magát és ha elutasításával nem döfte volna elég mélyen a kést az asszony szívébe, biztosan megtette következő kijelentése, amikor jelzi, hogy elutazik a nagyvárosba, hogy feleséget szerezzen.

Közben a környék hölgy tagjai között valami démoni pokoljárás veszi kezdetét és egyszerre hárman is megőrülnek. Van, aki katatón lesz, más végtelenül erőszakos, sőt, van, aki gyermekét fojtja a szennybe. A városka fontos emberei sorsot húznak, hogy a három beteget/őrültet ki szállítsa Iowa-ba, egy templomba, ahol majd gondjukat viselik. A sors úgy hozza, hogy Mary Bee elvállalja az utat és némi véletlen folytán mellé csapódik a kissé megbízhatatlan, lusta George Briggs (Tommy Lee Jones), hogy fizetett kísérőként segítse a pionír vándorlást, erővel és tapasztalattal, ami azért tragikus, mert George alapjában véve egy igazi lúzer, csínján minden erénynek, ami egy ilyen hosszú úthoz kellhet. Cuddy ezért - bár a férfi tartozik neki - felajánl háromszáz dollárt is, hogy gördülékenyebben haladjon a szekér.

A hosszú utazás alatt van idő megismerni a két karaktert. Míg ők is megismerik egymást.

A két ember egymásra utalva, három őrült nő társaságában igyekszik sértetlenül eljutni A-ból B-be. Ebert próbáló feladat, főleg, ha az ember magának is megnehezíti azt néha. Közben a vén csavargó és a dolgos, de vaskalapos gazdasszony megismerik egymást valamennyire. Mindketten esendő emberek, akik kapnak némi pluszt a másiktól. Hogy ezzel tudnak e élni, vagy nem, kiderül a filmből.

Hilary Swank ismét csúnya. Ez a nő, alapból sem a kedvenc női színészem, és újra és újra tud olyan szerepet magának keresni, amiben még az átlagosnál is lepusztultabban kell kinéznie. Ami röhej, hogy ezektől függetlenül meg eszméletlen a játéka. Egy erős kezű nő, aki maga is megbolondul kicsit abban a világban, melyben elvileg hölgyválasz van és ő mégis kiszorul belőle.

Tommy Lee Jones figurája sem egyszerű karakter. Magának való, igazi tróger, a végére azonban, - számomra homályos pszichológiai okokból - végül megembereli magát és elvégzi, amit neki szánt a sors.

Marco Beltrami zenéje kivételesen gyönyörű darab. A többször felcsendülő főtéma a legjobb filmzenei motívumok közé tartozik. Beltrami-nál legalábbis egészen biztos.

Vadnyugat: Sehol nem vagy biztonságban...

A többi fontos színészt méltatni nem nagyon van értelme, hiszen az őrült lányokat játszó trión kívül szinte senki sincs elég ideig a vásznon, hogy el tudjon varázsolni minket alakításával. Ettől függetlenül olyan nevek kaptak helyt a filmben, mint: James Spader, Meryl Streep, William Fichtner, John Lithgow, Hailee Steinfeld.

Amire kíváncsi lettem volna a filmmel kapcsolatban, hogyan tudta Jones rávenni a három hölgyet az őrültek eljátszására, hiszen ebben a szerepben nyumát sem látni a szépségüknek, sőt, valóságos boszorkányt varázsolt belőlük a maszkmester és a sminkes csapat.
Mellesleg Grace Gummer Meryl Streep kislánya és talán ez eddig a legfontosabb szerepe a kislánynak. (Aki már közel harminc.)

A három lány és a kísérő: Miranda Otto, Grace Gummer, Tommy Lee Jones, Sonja Richter
70%, de nagyon hangulatfüggő film.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha Jones megirigyelte volna Clint Eastwood öregkori sikereit és ezért beszállt volna egy amolyan "öregfiúk a filmes piacon" versenybe.

Figyeld:
- Tommy Lee Jones az akasztófán
- Mary Bee Cuddy megalázkodik egy kis szexért.
- A csecsemő gyilkosságos jelenet sokáig kísérteni fog, pedig nem sokat mutatnak, hála istennek.
- A filmzene - néha kicsit tolakodó - de nagyon érzelmes.

Ha szeretnéd ezt a kőkemény drámát megnézni: Akkor itt találod A kelletlen útitársat!

Vagy töltsd le innen, egy másik remek oldalról, ahol még ezen kívül is mazsolázhatsz: A kelletlen útitárs.

2015. február 9., hétfő

A séf - Chef (2014)

A séf - Chef (2014)


Rendezte: Jon Favreau

Megtekintés? - Aranyos blődli, tehát miért ne?

Jon Favreau, akinek fizimiskája és filmes kisugárzása rengeteg néző ellenszenvét vívta ki ismeretlenül is - Miló nem csípi... - készített egy filmet, melyben saját buksáiját simogathatja elégedetten: Jó vagy fiam! A film nem egy rendezőről szól, aki kis színészként kezdi, majd mainstream mozik rendezésével ér el hatalmas sikereket. Az túl egoista megközelítés lett volna, még tőle is. Inkább készített egy hangulatos kis filmet, amely az Internetes marketing világába vezet és bár nem állítom, hogy elmélyíti konyhai ismereteinket, de étvágyat kaphatunk tőle, annyi finomságot kell végignéznünk a másfél órás játékidőben. Gyakorlatilag amit látunk egy másfél órás "El Jefe" road movie, amely körbeutaztat minket az amerikai-spanyol gasztronómiában. Nagy vonalakban sajnos, mégis, az a kevés, amit látunk, kellemese a szemnek. (A gyomor meg hoppon marad.)

Dustin Hoffman egy seggfej lesz, Oliver Platt pedig seggfejből kedves és joviális befektetővé avanzsál. Közben egy elvált házaspár ideális kapcsolatát is megismerhetjük, melyben fontos szerepet játszik a séf kiskölyke, akinek alkalmazkodóképessége teszi a főszereplőt jobb apává. Ugyanis ha Percy (Emjay Anthony) nem szeretné annyira az apját és nem lenne alkalmazkodó képessége, kompromisszumra való hajlama, akkor nézhetnénk, ahogy apa és fia lassan eltávolodik egymástól, hiszen aki a kapcsolat oroszlánrészéért megtesz mindent, az Percy a kölyök. Apu ugyan tudja, hogy változtatnia kellene, hogy jobb apuka legyen, mégsem igazán képes erre: annyira az ételek és azok készítésének büvöletében él, hogy ha Percy nem lenne ilyen képlékeny, biztosan alig látják egymást. Szóval állítom, hogy ebben a családi háromszögben az anyuka és a kölyök az igazán jó fej. Valójában, a filmet végignézve, nem is nagyon értem, hogy Inez (Sofia Vergara) miért vált el Carl-tol (Jon Favreau), ha ennyire kedves és alkalmazkodó tudott maradni hozzá. Egyáltalán nem ezt szoktuk meg az átlagos amerikai független filmektől. abban az elvált házastárs többnyire átveszi a föld összes gonosz mostohájának a jellemvonását, még akkor is, ha a filmbeli gyermek lelkét is roncsolja ezzel apró rozsdás gubaccsá. Itt valahogy nem így van. Carl-t a közvetlen környezete nagyon kedveli, haragudni, hibái ellenére is kevesen tudnak rá. A főnöke jelen esetben nem számít, hiszen a Dustin Hoffman által játszott munkaadó, Riva, talán a leggyengébb karaktere a kész műnek. Klisés és logikátlan a húzása is, amikor az ételkritikus megjelenésének ellenére - aminek folyománya egy olyan rossz netes blog-kritika, melybe kicsit Carl is beleroppan - újfent azt az ételsort teszi elé az asztalra, amit az már egyszer szellemtelennek és lelketlennek titulált.
De ez legyen a legnagyobb bajom a filmmel.

Bár a rendőr bácsi elkéri a papírokat, azért tudja, hogy egy celebbel, hogy illik bánni.

Favreau filmjében tanúi lehetünk, hogy kellő technikai háttér tudással egyetlen gyerek is lehet egyszemélyes marketing manager, akinek kellő helyre pöttyentett reklámmorzsái akár egy jövedelmező vállalkozást is az égbe emelhetnek. Csoda, ha én is használom a facebook-ot?
A való életben persze semmi sem megy ilyen gördülékenyen és a film nem tér ki arra sem, hogy milyen engedélyek illetve jogszabályokat kell betartani mozgó árusként, illetve a könyvelést, mint szükséges rosszat, említés szintjén sem érinti a film, így egy kicsit olyan, mintha megint egy ragacsos amerikai álmot kellene lenyelnie az Európai, sok kellemetlenséghez szokott nézőnek. (Hasonlóan az olyan amerikai tini filmekhez, amelyekben a kiscsajok egész nap vásárolgatnak a plázában, nem gondolva olyasmire, mint hitelkártya keret és hasonlók, pedig tudjuk, hogy azért ott sem minden kolbász és mazsolás kalács.

Kedves éhező étkezőink, a napi menü a busz oldalán. Lehet sorban állni.

Favreau, akit én amúgy kedvelek, nem rossz színész. Talán nem is akkora ász, mint munkássága illetve a film sugallja, de szórakoztató figura. Általában bunkó mellékszereplőket szokott alakítani, valamilyen fóbiával, beidegződéssel. Itt csak egy pasas, akinek az élete a konyha és a vendégek. akkor van elemében, ha ételeket párosít össze, hogy végül a katyvasz egy gyümölcsöző szimbiózisban tűnjön el az éhes sereg gyomrában. Ez más világ. Ez nem a menza konyhák, titokban bagózó, lelakott mámijainak tevékenysége. Nem az egoista, magukat valóságos istennek, királynak képzelő, sznob "művészek" világa, akik szemrevaló, de fogra már inkább nem elég kompoziciókkal kápráztatják el a tányért és a vendéget, aki azután éhesebben távozik, hiszen a Gidding Food jellemzője a látvány és nem a mennyiség.
Carl elveszít egy csatát, így jól felszerelt konyháját elhagyva a fapadosabb minibuszra cseréli. Ez azonban kevés ahhoz, hogy ne tudjon remek és elég ételt adni az embereknek. Legjobb barátja és jobbkeze, Martin (John Leguizamo) vele tart a kereszteshadjáratban, melynek lényege valójában az, hogy kicsit helyre rakja Carl megtépázott egoját. A feladat sikerül és apa-fia is jobban összeszokik.

A séf igazi családi film, amennyiben a családot egy elvált apa és kisfia jelentik. Olyan, mint egy kicsit gejl desszert.
Nem olyan, mint a bélszín vagy steak, amit üdvözült mosollyal falatoznak egy eldugott tornác hátsó traktusában.
Ha a filmben nyomokban tetten érhető a jellemfejlődés, akkor abban a legerősebb Percy, Carl fia és a kaja-kritikus, Ramsey (Oliver Platt).

Amikor a fiú sokkal alkalmazkodóbb, mint az apuka. Ilyen gyerek egyszerűen nincs is!

Egyszer látnod kell, de jó tanács, ne akkor nézd, amikor épp üres a hűtőd.
Scarlett Johansson pedig csupán azért szerepel benne, mert Favreau egy szemétláda és pontosan tudja, hogy egy szakácsos film megtekintésébe csak így tudja belerángatni a hetero férfi nézőket.
(Ami persze nem jelenti azt, hogy aki magától nézi meg a filmet, az szükségszerűen meleg, de...)

65%

Tudni akarod milyen egy rossz szakács? Görgess lejjebb!