2015. március 30., hétfő

Tusk - Tusk (2014)

Tusk - Tusk (2014)


Rendezte: Kevin Smith

Az ember a legveszélyesebb állat - közhelyes mondat egy nem közhelyes filmről.
Megtekintés: Gyomor kell hozzá.

Kevin Smith biztosan nagy kedvelője Takeshi Miike munkásságának és egészen biztos, hogy volt "szerencséje" "Az emberi százlábú" című baromsághoz, ráadásul, eszméletlen mennyiségű füvet szívhatott el közben, hogy összerakja Michael Parks jutalomjátékát és Justin Long legelbaszottabb filmjét. Eddig. Mindig is sejtettem, hogy Smith agya aberrált világok vizein evez és előző horrorfilmje is jól mutatta, hogy van érzéke a valóságtól teljesen elrugaszkodott, hangulatos horrorfilmekhez, melyek történetei a valóságból táplálkoznak és mindig emelik a tétet. A "Red State" is tinihorrorként indul, hogy azután egy teljesen elborult szekta, teljesen elborult drámájába vezesse be a nézőt. A Tusk szintén nem egyszerű történet - részemről szimplán kivitelezhetetlen ebben a formában - kiszámítható befejezéssel. Kiszámítható, ám nyugtalanító befejezéssel. (Mondjuk - spojler!!! - nehezen hiszem, hogy amit ez az őrült tudós véghez vitt pár nap alatt, azt valamilyen formában nem lehetett visszafordítani, leszámítva, hogy a kísérlet célja az volt, hogy főhősünk rozmárrá lényegüljön, mert az meg sikerült. Bár, nem hiszem, hogy hasonló helyzetben én egy üres állatkert elkerült attrakciója legyek...)

Elég hangulatos posztereket dobtak össze a filmhez.
Mellékesen azt gondolom, amit ebben a témában - embert emberi ronccsá átoperálni - ki lehet hozni, azt már korábban az Emberi százlábú című baromság megtette. Elhiszem, hogy kreatív elmére utal maga a történet, hogy egy sufni-tunning keretében egy élő emberből napok leforgása alatt zsíros emlős állatot farigcsáljunk, ugyanakkor, ha szépen leülünk, eloltjuk a jointot és kikapcsoltuk a pszichedelikus zenét, már más megvilágításban rá fogunk döbbenni, hogy az egész sztori egy faszság. (Persze, de a Terminator, a Transformers, a Star Wars meg mehet, mi?)
Smith filmje nem sci-fi, hanem egy horror-dráma. Ennél fogva, bizonyos természeti törvények (regenerálódás, sejtkilökődés) vonatkoznak rá. Ha nem, ami marad, szín tiszta baromság. Bocs, Smith.
Ha esetleg hónapok hosszú munkája alatt történik, egy sokkal lassabb változás -az hihetőbb? - az talán befogadhatóbb lett volna. Amolyan tovább vitt Tortúra történet. Mert ez kb. az a szint, megspékelve némi társadalomkritikával és abszurditásba hajló humorral.
Összességében nem rossz darab, csak valahogy kicsit kilóg az ingerküszöbömből. De ha jelképesen nézzük, akkor rendben van. (Egy frászt!)

Wallace Bryton (Justin Long) egy tenyérbe mászó stílusú - kicsit a mi Balázsunkra hajazó - gyökszi, aki internetes rádióban pusztítja az agysejteket. Műsorára komoly igény lehet, mert még arra is van pénzük, hogy néha messzire utazzon, hogy elkészítsen egy-egy interjút a világháló csodabogaraival. Legújabb alanya egy öncsonkoló garázs kölyök lenne, de mire a kanadai címre érkezik, a 15 perc hírnévért bármire képes celebünk már végzett magával. Nem derült ki számomra, hogy volt rá képes és nem e csak egy vírusvideót dobott össze. Azért combot lemetszeni egy szamurájkarddal, még Michonne-nak sem egyszerű feladat, főleg nem akkor, ha csak csuklóból tesszük azt, kevés erőkifejtéssel. Mindegy.

Vajon, ha a filmet egy plasztikai sebész szemével nézzük, milyen gondolatokat ébreszt bennünk a film? Pl. Azoka  baszom nagy szőrszálak az orra alatt, honnan jöttek???

Miután az aktuális téma egy koporsóban és nem az utcán hever, Wallace kocsmázik egyet, mielőtt hazaeszi a franc. Csővélés közben egy falragaszt vesz észre, rajta valami érdekessel. Felhívja a magát reklámozó öreg fószert (Michael Parks), mert érdekelni kezdi: hátha kap néhány érdekes történetet egy veterán életéből. Talán nem akkora siker, mint egy önamputáló szerencsétlen vegzálása, de talán megteszi.
A címen egy tolókocsis ürge fogadja és kellemes teázgatás közben mesél kicsit Forrest Gump szintű életéről. (Vagy csak kamu...)
A tea hat. Wallace elég időre elájul ahhoz, hogy tolókocsis emberünk kissé átszerkessze testszerkezetét. Mindjárt - hogy reflektáljunk a film eleji katalizátorra - csonkolja hősünk bal lábát. A továbbiakban pedig egy abszurd Frankenstein vagy Gólem történet csodálói leszünk.
Justin Long-gal mondjuk egyfajta kiszabás a mozi, hiszen az egykori humoristának csupán a film első felében van ideje legendás beszélőkéjét használnia. Mivel a rozmárok nem beszélnek, az író-rendező tesz róla, hogy közel negyven percig csak artikulálatlan üvöltés és hörgés legyen a kommunikáció közte és a nézők között. Meg esetleg a szeme játéka, mivel az arcát is egy elcseszett maszk rejti el. Nem nagyon fogom megérteni Long döntését, hogy vállalta a filmet, hacsak a.) akart egy drámai karaktert és b.) Smith lesz... leszólította és haverságukra hazardírozott.
Azért Long egészen hiteles.
Michael Parks azonban sokkal erősebb. Rezdülései, arcjátéka, gesztusai mind egy tökéletes őrültet festenek vászonra.
Amikor a hatalmas ebédlőasztal két oldalán üvöltöznek, az a film egyik esszenciális jelenete.
Vagy az egész film groteszk vélemény a világháló mocskáról és a média elítéléséről.

Ha a film őrült tudósa inkább plasztikai sebészként, csajok csöcsit varrogatta volna, vajon mennyi pénzt keresett volna már össze?

60%

Megjegyzés:
- A téma miatt inkább erősebb gyomrú és erősebb lelkű nézőknek ajánlanám.
Hasonló témájú filmek:
- Misery - Tortúra
- The Human Centipede - Az emberi százlábú
- Dobozba zárt szerelem - Boxing Helena


Sorozat: The Walking Dead S05 E16 - Conquer - Évadzáró

The Walking Dead - Conquer


Most megint várhatok a születésnapomig, mivel legutóbb azt kaptam okt. 12.-én, hogy elkezdődött a The Walking Dead ötödik évada. Röpül az idő, mert most meg megint vége. De legalább viszonylag korrekt a lezárás.

Az egész net felhördült, hogy az évadzáró másfél órás lesz. Nekünk, magyaroknak ezt nehéz volt érdemben értelmezni, hisz nálunk ami kilencven perc, az kilencven perc. Nem számolunk reklámot, pause gombot, míg dobunk egy sárgát. Semmi sallang. Az amerikai testvér oldal belebegtette a kilencven percet, csak mi elfelejtettük, hogy ott a reklámok szerves részei az epizódoknak és beleépülnek a műsoridőbe - beleszámítanak. Nem véletlenül vannak eleve úgy is vágva a részek, ha már láttál olyat. Kb. 10-15 percenként vágás az első verzióban, megjelenik a kép és a sarokba kerül az embléma. Az amerikai társadalom úgy látszik, sztoikus nyugalommal ül a tévé előtt, nem idegeskedve azon, hogy kedvenc sorozatát szarrá aprítják és belé ültetnek konyhai eszközöket kínáló, egészségügyi termékeket mosolyogva bemutató spotokat. Néha már a film a körítés a reklámhoz...

- Te, az csak nem vörös csér?

Vártam ezt a részt, mert voltak sejtéseim és az igazi rajongó szeretete fokát abban méri, hogy mennyire tudott ráhangolódni a sorozat gerincére, kitalálva a következő lépést.
Pár pontban sikerült. A sorozat nem lépte meg a kínzás határát, amit behalóztam magamnak, de így is lettek áldozatok.

Rick legutóbb fegyveres kortesbeszédet tartott az erőszak erőszakot szül témakörben. Alexandria lakói nem fogadták túl jól, ezért Michonne kihúzta a bömbidobozt. Se kép, se hang.
Most, Rick újra installálta magát és egy kevésbé erőszakos applikációval indult. Ő is érezte, hogy korábban elvetette a sulykot, miközben gyümölcsre és zöldségre lenne szükség a földben. Meg egy jó Pete-re, aki annak ellenére, hogy a város egyetlen sebésze, többet iszik, mint az egész kommuniti együtt. Csoda, hogy nem okozott műhiba pereket eddig.
Deanna azért hezitált kicsit, de egy másik fórumon megjósoltam, hogy inkább hajlik Rick megoldása felé éppen csak nincs felkészülve erre a végletes gondolkozásra. Nem csoda, hiszen nem sétálta be fél Amerikát kínai cipőben, konzervnyitó nélkül, ellenben rá éhes sétálókkal. Nem lehet felróni Alexandriának, hogy töketlenek, hiszen eddig "burokban" éltek.

Jó Rick megköszöni Michonne-nak, hogy gerjedés közben kikapcsolta. Ezt is sejtettük. Túl jól egymásra hangolódott a két karakter, hogy így legyen vége ennek az androgün kapcsolatnak. Michonne biztosította Rick-et, hogy bármi történik, rá fog szavazni. Ez olyan békemenet megelőlegező mentalitás. Csak kevesebb közpénz tűnik el.

Carol, kissé sután, kést szegezett Pete torkának, hogy elriassza a további erőszaktól, hisz abban úgy sem túl jó a pasas, kivéve, ha az a családját érinti. (Érted: "érinti") Az eredménye egy második tányér nem evésre felhasznált tésztás ragu, csak ez most nem Deanna verandáján penészedik, hanem egy egyértelműen nem Pete lakásának a padlóján. Pete kétszer is a levegőbe kiabálja, hogy ez nem az ő háza, miközben rövidet keresgél a konyhában. Ekkor már tudjuk, semmit nem fogott Carol monológjából. Carol viszont lehet jó szakács, ha ezt senki nem tudja meg. A kissrácnak sütött keksz nem számít!

Mi van még:

Ennek ellenére sem hiszem, hogy Gabriel megvilágosodott. 

Gabriel atya - továbbiakban Gatya - talán nem akart Rick ellen véteni, inkább csak saját bűntudatát vetíti ki a világra. Ki is megy az erdőbe, hogy szintet léphessen. Ehhez kell, hogy találjon egy random zombit és egy random majdnem túlélőt, akit mi már csócsa közben látunk. Gatya pedig gyakorolja a megkövezést. Nem magán, persze. Közben olyan speciális fehérítőt használt, amely taszítja a vért, mint politikust a korrektség. Miután végzett, vissza is ténfereg ostobafalvára, ahol rábízzák a bejárat bezárását. Ennek eleget is tesz. Bebassza, mint részeg az utolsó felest. Nem is záródik be rendesen. Korábban hiába emlegette Deanna, hogy a környék megtisztult, most mégis akad három walker, akik besurrannak és bújócskát játszanak a városka három utcáján.

Nicholas, a sunyi féreg kimászik a falon, de elég feltűnően, hogy Glenn-t maga után csalja. A terv Glenn halántéklebenyének megpiszkálása golyóval, de nem jön össze. Egészen sötétedésig kergetőznek a fák között, míg végül látnunk kell, hogy Glenn bármilyen tökös, addig a fokig nem romlott le "emberségből", mint amit Rick már simán átlép, ha érdekellentétről van szó.

Sacha meg akar halni, egészen addig, míg Gatya meg nem akarja ölni. Akkor már nem akar meghalni. Viszont Gatya, mint erős fekete férfi, olyan hatással van rá, hogy nem lövi a tusa után agyon, hanem az arcrezdüléseit vizsgálja a távcsöves puskán keresztül, "Hazudj, ha tudsz" stílusban. Gatya alatta fekszik és grimaszol, annyira hülye. Nem tudni, mi történik velük, ha Maggie nem ekkor lépne be a képbe. Kiderül, Maggie jobb hittérítő, mert érkezése után kört alkotnak és imádkoznak. Biztos egy új, forgatókönyvíró istenhez, hogy ne írja ki őket a soriból, pedig jelenleg ők állnak ehhez legközelebb.

Tara ágya mellett Eugene és Abraham dumcsiznak arról, milyen gyorsan gyógyul Eugene szétvert pofája. Azután mire Tara kinyitja a szemeit, már csak Rosita van mellette és mintha egy gyengéd, leszbikus mosolyt is rávillantana a kiscsajra. Valami kezdődik...

- Semmi baj. Aludtam rá egyet...

Morgan végre előkerül. Első kézből ismerheti meg a farkasokat, akik gyökerek, sík hülyék, és nem nagy harcosok. Ennek ellenére a film további része pont az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni minket, hiszen lépten-nyomon embereket kapnak el és még egy pofásra tervezett zombi csapdát is össze bírtak rakni, amely többször felhasználható. Szóval, egészen biztos, hogy még van, akit a bandából nem láttunk. Valszeg Hádész az és a két megismert farkas csupán csak farkaskölyök, akik ugatva futkároznak a világban.
Szó szerint, mert mintha Aaron arra célzott volna, hogy nyolcvan kilométerre eljöttek volna a városkától és tök véletlenül egy farkasverembe, amelyet azután ugyanaz a két kókler indít újra, akiket korábban Morgan, eléggé elítélhető módon, nem ölt meg. Nem tudom mi történt a régi Morgan-nel, aki gépfegyverrel fogadta Rick-et egy kisvárosban, de ez a Morgan jedi erejét már csak arra használja, hogy lepofozza az ellent és továbbáll.

Rick tárgyalása estére van időzítve, így mikor Rick észreveszi, hogy a városka kapuja nyitva és valami bejött rajta, a hangulat fokozásának érdekében hirtelen lekapcsolják a napfényt, beillesztenek egy erősen John Carpenteres zenei alapot, két vágás között. Nem tudom, melyik az első vágás, de a második egészen biztosan Pete kardos magánszáma, melynek végén Deanna férje meghal. Mert Pete a nem saját házában is talált alkoholt, leitta magát, magához vett egy machete-t, hogy bizonyítsa a tárgyaláson, hogy... Ricknek van igaza!
Deanna ekkor döbben rá, hogy milyenek a farkastörvények, melyet Rick csapatának volt ideje négy évad alatt magáévá tennie. Szerencsére Rick megcselekszi, amit megkövetel a haza és miután korminén elhatalmasodik a bosszú - ne felejtsük, hogy mióta Rick megérkezett, két családtagja ment a levesbe, de ő ilyen mély elemzést nem pörget át fejben - simán felülírja korábbi humanista szemléletét és megadja az ukázt Ricknek a Pete-et érintő, végleges lobotómiára. Az egyetlen, aki ilyen operációt elvégezhetne történetesen a földre fektetett Pete. Kár, hogy saját magán nem tudja elvégezni, ezért Rickre marad a feladat. Mission: Complete.

Morgan közben pont a vita végére ér ide és máris sejthető, mennyire ellenére lesz ez a szemléletmód, hogy fogat fogért. Legalábbis a beállítások, grimaszok erre engednek következtetni. Viszont, októberig sok víz lefolyik, így szerintem, mire legközelebb látjuk őket, túl lesznek egy bensőséges beszélgetésen. Végül-is csak közel együtt kezdték a sorit.


A két farkaskölyök készül valamire, de ha nem csapódik hozzájuk kétszáz tagot számláló, Harry Potter villámjelű sebhelyét hasonlóan rosszul értelmező horda, akkor reggelire sem lesznek elegek Alexandria ellen. Mondjuk, ha csak egy tucatnyian vannak, akkor sem. Nehezen hiszem, hogy a sorozatban eltelt közel két év kitermelt volna egy teljesen agybeteg bandát... mert azokat már likvidálták a Terminusban. Persze tévedek, hiszen a TWD univerzumban szinte csak beteg agyú ellenséges csoportok vannak. Charles Manson ha nem lenne benne a nyolcvanban (+ sitt), biztosan a száját nyalogatná, annyi a potenciál a túlélőkben.

Michonne érezhet valamit a levegőben, mert kardját szögre akasztás helyett gerincmerevítőnek használja ismét. Ez mondjuk jól jön majd, mikor megérkeznek Farkasék. Láttuk, hogy Morgan egy bottal mire vitte, pedig amikor forgatja, látszik, hogy nem vette át a mazsorett leckét. Michonne-ról pedig tudjuk, hogy azért egészen otthon van a bajvívás témában. Rég szúrt már le élő embert...

Ha valami kimaradt - szólj.

70%

Hogyan tovább?
- Valószínű, Rick és csapata kicsit helyre pofozza Alexandria polgárainak világlátását. Több lőgyakorlat, kevesebb csokis süti.
Glenn visszatámolygott Niklausszal, ami vagy azt jelenti, hogy nagy komák lesznek, vagy azt, hogy a hatodik évad egy "perrel" indít, melynek szenvedő és a városkából kitaszított alanya a girnyó hátulról jövős lesz.
Deanna egyetlen családtagjának kiírására leszek még kíváncsi, meg arra, mekkora tűzerővel érkeznek meg a farkasok.
Poén lenne ha Jessie lepattintaná Rick-et, hiszen az szokása a nőknek, ha friss a szakítás.
Coral talán végre felnő. Tiniszex, ja. Kislányokat lehet fejbe lőni, de megcuccolni, azt még nem...

Mindenesetre várom a folytatást, akár csak a facebook Magyar Walking Dead közössége!

Októberben ismét benézünk hozzád!!!

2015. március 25., szerda

Vélemény: Tarsoly Csaba a bedőlt Quaestor igazgatójának címezve!

Ha utálod a politikát, erről akkor is lehet véleményed.
1.) Quaestor egy pénzmosoda volt, ami mostanra bedőlt.
2.) Felröppen a csőd híre, erre a vezérigazgató átadná a céget egy strómannak?
Ilyen sincs, csak a mesében. Ekkora horderejű ügynél azonnal vinném be az embert, nemhogy még legyen ideje kamu szerződésekre, üzletátadásra.
Mikor jön rá a világ, hogy a brókerségnél nincs nagyobb semmirekellőség a földön? Tologatod a papírt, leveszed a sápot, ha meg nem jön össze vonogatod a vállad.
Tarsoly Csabát már rég le kellett volna tartóztatni, hogy amíg nem tisztázódik a cég jövője, az ő szerepe, a pénzek útja, nehogy le tudjon lépni az országból.
Könnyű is lenne, nem igaz?
Az igazi pénzmosók előkészítik a menekülését, valami halál faszára, ahol egész nap a tengert bámulhatja.
Itthon ő lesz a bűnbak, akik meg a pénzt eltették, havonta küldik neki az apanázst és élik szabadon a világukat.
Nehogy azt hidd, hogy Tarsoly Csaba egyedül tette el a hasznot. (A haszon szó erős kozmetikázása, hogy a kisemberek pénze el lett szépen lopva.)
Nem hagyta volna a politikai elit, hogy Tarsoly pilótajátékkal - igen, a brókerség az - milliomos legyen.
Tarsoly is egy stróman volt, aki lehet, hogy most bukott az egész, rádöbbent, hogy a becsülete többet ért volna.
Mert szerintem, ha van lelkiismerete, akkor arra a lopott pénz nem fedezet.

Előrejelzés:
Tarsoly Csaba csak akkor kerül börtönbe, ha valami csoda folytán belemegy abba, hogy mások helyett üljön. Kap egy lefizetett bírót, kap pár évet, a tiszta múltjára való tekintettel, pár év múlva szabadul, jó magaviselet miatt és mire ráeszmélünk, már a parlamentben fog dolgozni, mint valamilyen pénzügyi szektor szakértője.

vagy:
Tarsoly Csaba eltűnik az országból. Évekig nem tudjuk, merre jár, csak akik a pénzét utalják lesznek hollétével tisztában.

vagy, és ez a legvalószínűbb:
Tarsoly Csaba öngyilkos lesz a vizsgálati fogságban, vagy hirtelen tragikus baleset éri.

Vigyázz Csaba, ez a legvalószínűbb és legolcsóbb megoldás!
Gondolom, láttál már maffiózós sorozatot.
Intrika, kenőpénz, pénzmosás, lebukás... tanuk meghalnak.
A helyedben életbiztosítást kötnék.
Kb. 250 milliárd értékben...

2015. március 24., kedd

Csupán pár sorban 6.

A múmia hajnala - Dawn of the Mummy (1981) Különösebb előképzettség nélkül is sejthető, hogy a film a Holtak hajnala sikerét kívánja összefonni a múmiás filmekkel. Kevés sikerrel. Jó minőségben még nem láttam ezt a filmet. Már kölyökkoromban is az "ölős" részekre tekertem. Furcsa volt majdnem húsz évvel később ismét megnézni és rádöbbenni, hogy egyes filmeket az idő és az újranézés hiánya nagyon meg tud szépíteni. Fotósok, modellek mennek Egyiptomba, mert a jó fotósorozathoz elengedhetetlen, hogy a stáb nyaraljon egyet a sivatagban. A csajok magassarkúban csetlenek-botlanak, a frissen feltárt piramisban. A reflektor hője meg kiolvasztja a múmiát, aki lassan magához tér és tudatosan ölni kezdi a falu lakosságát. Van, akiből eszik kicsit, mást meg fejbe basz egy bárddal. Így van, aki visszatér élőhalottként - béna maszkban - van aki meg kiíródik a filmből. A vége lényegtelen, hiszen a hangsúly a közeli város lemészárlásán van. Persze amikor puskával aprítják az ellent, senkinek sem jut eszébe, hogy a fejüket durrantsa le. Inkább szépen megvárják, míg fojtogatás áldozatai lesznek. 20% anno 60%







Jópofa mixelése a "Világok harca" és a
Zombieland posztereinek.
Zombvilág - Zombieworld (2015) Érdekes konspiráció. A poszter egyébként egyedül értékesebb, mint a már korábban elkészült kisfilmek végső, szkeccsfilmmé összefűzött katyvasza. Tényleg irritáló, hogy az ember leül megnézni egy elvileg friss filmet és azon belül olyan szösszeneteket kell újra "izgulnia", amiket már volt szerencséje korábban megismerni. Csak kettőt emelnék ki - Jézus feltámasztja a holtat, de balul sül el és egy irodista szeretne némi brutális relaxációban senyvedni a tenger parton, míg félbe nem szakítják... a parton játszókat. Ez, így, ebben a formában számomra értékelhetetlen. Oké, nagy divatja lett pl. a found footage filmeken belül a V/H/S sorozatnak, de azért ott külön a filmhez forgatták az anyagot, nem úgy válogatták csak össze a netről. Csalódás. Mivel átpörgettem, meg merem kockáztatni, hogy ebben a formában nem is nagyon tudom miről szól a film, ha van egyáltalán története. Valami tévés hírolvasó folyamatosan amortizálódik a játékidő alatt. Bár a két általam kiemelt kisfilm, külön, élvezetes kis hentelés, a néző hülyének nézéséért - feltételezik, hogy egy zombie imádó nem ismeri az alapanyagot - simán jár a 0%. Elvárnám, hogy ezzel a címmel egy teljesen eredeti alapanyagot gyúrjanak a vászonra.




2015. március 23., hétfő

Bohóc - Clown (2014)

Bohóc - Clown (2014)


Rendezte: Jon Watts

Megtekintendő: Persze. Nem olyan rossz, de azért megugorja azt a határt, amit egy kis költségvetésű horrornak meg kell.

Nem szeretem a bohócokat. Johnny Depp, amennyire tudom, fóbiás tőlük. (Más kérdés, minek vállal akkor annyi bohóc szerepet.) Eli Roth producerkedik is, ha nem éppen a filmvilágban akarja letenni a névjegyét. Bár, én hülye, már letette!
Szóval, habár a bohócokat rühellem - nem tudom miért, hiszen sokat cirkuszba sem jártam és amennyire emlékszem a Feleki Kamill féle "A kisfiú meg az oroszlánokat" még talán kedveltem is gyerekként. Igaz, ebben nagy szerepe volt, hogy a két oroszlán szereplő színészt - Feleki Kamill-t és Dajka Margit-ot - tiszteltem és korábbi munkásságukat nem nagyon ismerve is kedveltem.
Az elmúlt időszakban két filmet is megnéztem, amelyben érintőlegesen vannak bohócok (Három bohóc, Gingerclown) és van egy virtuális, papíron nem szereplő listám, ami szerint szintén vagy egy bohócos film, amit meg kell néznem, de a címe most nem jut eszembe. Utólag pótlom.

Kent (Andy Powers) ingatlanok eladásából él. Szerencséjére, mert az amerikai társadalom elég trehányul viszonyul az ingatlanban hagyott holmikért, ha nincs ismert örökös. Tök jól jön, hogy Kent beteheti lábát abba a házba, melynek előző tulajdonosa elhunyt és eddig senki nem túrta át a pincét, kincsek után. A fia születésnapján komoly bajok vannak: nem érkezett meg a megrendelt bohóc. Valami kuplerájban igyekszik épp kimagyarázni magát szerencsétlen? Kent azonban, véletlenül, a legjobb helyen van! A pince tele szir-szarral és a sarokban egy utazó bőrönd, benne pedig a szükséges plusz: bohócruha, paróka, vörös nózi.
Magára vesz mindent - nem gondolta azért ezt végig, hiszen egy bohóctól a gyerekek elvárnak egy kb. negyven perces műsort, meg, hogy az ünnepelt tortájából felzabáljanak vagy negyven szeletet - és hazamegy, mint Girnyó, vagy Gumó, vagy Gummo, a bohóc. Nagy a siker, mert miért ne? A fia él - majd később talán hal is - az ilyesmiért.
A bulinak vége, de az élet menne tovább, ha Kentre nem tapadna annyira a gúnya. Nem elég, hogy majdnem eret vág, miközben szabadulna a göncből, de a vörös krumpli orr és a pride színű paróka sem akar letakarodni a főszereplőnk testéről.
Nem lesz belőle országos újsághír. A környezete eléggé vak módon viszonyul a problémához, amely hamarosan abban teljesedik ki, hogy Kent rendesen el van átkozva egy gonosz démon által, amely, most, hogy Kent a bőrébe bújt, jogot formáz az apukára és lassú árváltozásba hajszolja, melynek végén nem más vár emberünkre, mint a gyermekkannibalizmus.
Mert az átok szerint öt gyermeket felfalnia a démon bőrét magára húzó személynek, hogy megtörjön az átok.
Kent egészen jól halad - kicsit prűd is a film ebből a szempontból - ám az utolsó gyermek akár a sajátja is lehetne.
Anyu (Laura Allen) erre viszont nem fogékony. Totál megértem. Elkezdődik a végső leszámolás.

Nem véletlen, hogy nem ismerem a rendező nevét. Gyakorlatilag eddig a filmezés partvonalán tevékenykedett. Ennek ellenére, habár a Clown nem egy maradandó filmemlék, egészen nézhető arab. Sajnos, leginkább csak egyszer. Hangulatteremtés jó.
Színészek, erős közepes. Van kötelezően meghalni írt karakter - köcsög iskolatárs - van kötelezően kinyírásra teremtett közeli rokon - az apuka - és van viszonylag nagyobb statisztériát megmozgató, végső balhé is - gyermekmegőrző és játék park.

A befejezés pedig lefejezés!
Hú, baszd meg, ez egy telibe rakott szpojler.

Sokkal többet vártam ettől a filmtől az előzetes megtekintése alapján. Tényleg bíztam benne, hogy egy totálisan elborult, inkorrekt mészárszék lesz belőle, ahol hullanak a szingli anyukák és kölykeik. Ehhez képest egészen visszafogott a történet és az utolsó áldozati bárány - a kislány - kifejezetten gyenge volt, amíg sikítani nem kezdett.

Azért parában még mindig Stephen King Pennywise-a viszi a prímet!
A bohóc egy átlagos, közepes horrorfilm. Nem jó, nem rossz.
Kár, mert kis merészséggel lehetett volna egy amolyan titkos favorit is.
A fényképezés rendben. A zenére nem emlékszem, így gondolom, nem nagy szám.
Eli Roth azért ennél jobbakat ránt össze. Szép dolog amúgy a filmes összetartás, de többet várok, ha bizonyos nevek szárnya alatt akar valaki előre törni.
Az egyetlen ismert név a mostanában elég mellékesen foglalkoztatott Peter Stormare. Az a bohóc is bevállal bármit.

50%

2015. március 22., vasárnap

Fotóalbum: Lacika és Schwarzenegger

Anyám öccse külföldön dolgozik, jó helyen. Szakács és kiválóan főz, ezért sokszor a sztárokat is rá tudja venni egy közös fotóra.
Lehet, hogy Schwarzi már kiöregedett a szakmából, de még jó fej.


A magasság is kb. stimmel. Lacika majd két méter magas.
Schwarzi pedig kapott enni.

Blog: Hol keressek logikát? - Zombie-hörgés

Szóval, van ez a Walking Dead. Tele zombikkal, de ezt a filmben nem mondjuk ki.
Ezek a zombie-k meg ugye, hörögnek nekem.
Nem kicsit.
Amikor jönnek, morognak, hörögnek, kaffognak.

Pedig ez kb. olyan akusztikai problémát vet fel, mint a sci-fi filmek űrjelenetei, amelyekben hangokat hallunk.
Az űrben, ugye, nincs levegő. Légüres tér.
Hang nem terjed benne.

(Csak filmesztétikai szempontból sokkal ütősebb egy robbanást aláeffektezni a hangsávon - lásd. Armageddon - mintha kussban történne az akció.)

A zombiek ugyanez.
Vérkeringés smafu.
Tüdő kapacitás - mivel rothad - nothing. Nem lélegeznek.
A hangszalagok szintén elrohadnak, felbomlanak.
Ennek ellenére az összes zombie morog, mint éhes kutya a kerítés túloldalán!

Miért?

(Hát azért, hogy rám, a nézőre, ráhozzák a büdös frászt!)

De ne keressünk ott logikát, ahol nincs...

Ha csak a kerítés nyikorgását hallanánk, akkor vajon mekkora feszültséget generálna a képi anyag? :)

A cipőbűvölő - The Cobbler (2014)

A cipőbűvölő - The Cobbler (2014)


Rendezte: Thomas McCarthy

Megtekintés: Nem a szokásos Sandler móka. Ennek függvényében döntsd el te.

Nem rajongok Adam Sandler munkásságáért. Biztosan nagy arc az amerikai Stand Up történetében, biztosan nagyon vicces ember, biztos szarrá röhögi az ember magát, amikor elhúzza a száját és infantilis hangon motyog, csak én erre nem vagyok kíváncsi. Számomra az egész Sandler brand egy blöffre épül, mégpedig arra, hogy ez a srác kurva vicces. Azután nézem a vígjátékait és inkább a fárasztó, kínos, röhejes szavak ugranak be róla elsőre, nem a komoly tehetség.
Ha a fércműveiről van szó.
Mert nem felejtem el, hogy azért néha ő is megmutatta, hogy van benne valami, kicsit több, mint elsőre, a mainstream filmjei alapján gondolhatnánk. Hébe-hóba bevállal egy-egy drámát, félművész filmet, ahol saját határait vagy feszegeti, vagy simán visszafogja magát és nem emeli fel a fél seggét a fotelből, hogy kitörhessen belőle a megelőlegezett vaskos fing. Kellemes meglepetés volt tőle a "Kótyagos szerelem - Punch-Drunk Love" melynek befogadása még ma sem sikerült számomra maradéktalanul, csupán érzem, hogy ez nem az átlagos zsebben turkálós, onnan utolsó centet kihúzós mozi, hanem igényes és morbid szórakoztatás. Azután ott volt "Az 50 első randi - 50 First Date", amely azon kívül, hogy rávilágított egy nagyon komoly betegségre és annak szövődményeire, még a klasszikus jó értelemben vett hollywoodi komédiát is öregbítette. Azt meg igyekszem elfelejteni, hogy a film első tíz percében Casanovának ábrázolt fickó hirtelen monogám udvarlóvá vedlik. A "Spangol - Magamat sem értem - Spanglish" ismét egy drámára hajazó keserédes, amelyben Sandler szinte csupán ismert háttérdíszként funkcionált, alájátszva Paz Vegának a show-hoz, de szerethetően.
Stb.

Ám, Sajnos Sandler sorozatban gyártja azt a kategóriát, amit én haveri bebaszós fostalicskának hívok. T.I. amikor összeállnak a komák és elbasznak egy halom pénzt egy szarra, ami utána többnyire - és általam érthetetlen módon - még több pénzt fial a mozikban, hogy legyen majd megint pénz néhány ilyen szarra. Ördögi kör, hogy rohadjon meg én meg kurva irigy vagyok a sikereire... :D
A minőségi fos kategóriájában olyan művek sorakoznak - nálam! Neked lehet, hogy nagy kedvenced! - mint pl. Vizesnyolcas - Waterboy, Ne szórakozz Zohannal! - You Don't Mess with the Zohan, Jack és Jill - Jack and Jill, Nagyfiúk 2 - Grown Ups 2, Kavarás - Blended, stb.
Nem azt mondom, hogy ezek a filmek nézhetetlenek - én is láttam őket egyszer - csupán azt, hogy semmi logikus oka nincs, hogy ezekkel a darabokkal annyi pénzt keressen és annyira sikeres legyen.

Az unalmas kisember, unalmas munkája.

Ha ezekből indulok ki, mint az út, Sandler karakteréhez, akkor:
a.) Vonzódik az idősebb nőkhöz.
b.) Szeret kiváló színészeket a filmjeiben szerepeltetni, néha tré karakterben, hogy ez által ő kicsit erősebbnek tűnjön, szakmailag.
c.) Állandóan dumál, de a legtöbb szövege - legalábbis magyar szinkronban - kimerül a darálós, semmit mondó mondatokban. Van neked is olyan ismerősöd, akinek be nem áll a szája, kommentál mindent, de azt humor nélkül teszi, vagy unalmasan, lerágott poénokkal?
d.) Ha sérelem éri, azt erőszakkal torolja meg.
e.) Szeret a szomszéd fiú karakterben tetszelegni.
f.) Bazári a humora. Sokszor olyasmiken kellene nevetnem a filmjeiben, amik kapcsolatba hozhatóak az emberi szervezet által kitermelt váladékokkal, nedvekkel és salakanyagokkal. Ez nekem már az oviban sem volt vicces. Ha egy szereplőről annyira emlékszem, hogy mindig elesik, az elég kevés a karakterépítéshez.

Jelen filmünket azonban olyan úr rendezte, aki maga is gyakorló színész (George Clooney barátja, karakterszínész) és amikor filmeket készített, azok végül minőségi munkák lettek, elismert, kritikai sikerrel. (Pl. Az állomásfőnök - The Station Agent , ez a film indította felfelé Peter Dinklage-t Tyrion szerepében a hírnév felé.)
McCarthy talán nem túl ismert név, de legalább nem feltétlenül a gagyi humor világából érkezett Sandler útjába. A filmet az alapötlet és a lezárás is felhúzza a nézhető kategóriába, hiszen először amolyan mesefilmet kapunk, amely emlékeztethet az Alkonyzóna filmek történeteire - csak közel két órában - míg végül, mire összeáll a kép és megkapjuk a lezárást, gyakorlatilag szemtanúi lehetünk egy "szuperhős" mitológia eredettörténetének. Mert gondolj bármit, a lezárás, a titkos búvóhellyel, sofőrrel, megfelelő anyagi háttérrel, előre vetíti egy Batman szintű hős megszületését, aki különleges képességét a városa szolgálatában kamatoztatja.
Ezért végül a film nem rossz szórakozás.

Hasonló esetben kinek ne jutna eszébe közelről megnézni a szomszéd lány idomait? Férfi nézőkben ez a kérdés fel sem merül... mert nem kérdés!

Max Simkin (Adam Sandler) apjától örökölt cipőjavító műhelyében robotol naphosszat. Esténként anyjához siet haza és együtt fecsegnek kicsit a múltról, majd szunya. Másnap kezdődik minden elölről. Max-hoz betér a helyi kis-gengszter, Leon (Method Man), hogy javítsa meg a cipője talpát, gyorstalpaló módban, mert később visszatér és ha nem lesz a talpa alá való, akkor útilaput köt Max lúdtalpa alá. Method Man, aki elsősorban zenei életben van otthon, 95 óta dolgozik színészként és - a film adta kettős szerepléseknek köszönhetően kiderül - nem is rosszul!
Max gyorsan neki is ugrik a feladatnak, azután, mert így szok' lenni, bedöglik a masinája és mivel hétvégén a KDNP nem szorgalmazza a talpaló masinák szervizelését, Max kénytelen felforgatni a pincét az apai ökörségért(örökségért és előbányászni valamit a múltból. Az ósdi masina szerencsére kiválóan működik és egyet fizet, kettőt kap üzemmódba van kapcsolva: mikor Max unalmában felpróbálja a gengszter cipőjét, - mert az zárásig sem érkezett meg, habár jelezte, hogy milyen fontos cipellőről van szó, - és rádöbben, hogy az általa regenerált lábbelik felhúzásával kaméleonként veszi fel az adott tulajdonos "bőrét". Max azzá változik, akinek a cipője a lábán van.
Az első meglepetést felváltja a gyermeki kíváncsiság és öröm, ezért magán szorgalomból átjavítja a boltban található összes, lábának megfelelő méretű trappolót, hogy kicsit más ember legyen.
Persze kicsit ki is kell használni ezt az új lehetőséget, így Max álcázva kicsit más megközelítésből szemlélheti a világot.
Persze előkerül a cipő tulaja és egyéb konfliktushelyzetek alakulnak ki, melynek végére Max úgy lesz a város szegénynegyedének a hőse, hogy a titkába senkit sem avathat be, mert akkor ki tudja, mi lenne a javító masinájának a sorsa.
A történetbe nem mennék bele, hiszen unásig ismert panelekre épül.
Vannak a filmben némi logikátlanságok is és egy pillanatra ismét közel kerülünk egy Sandler idős nő pillanathoz, melyet szerencsére jól kezelnek és nem jutunk el - habár borítékoltam volna - a vérfertőzés határáig...


A film lehet, hogy azért is élvezhetőbb számomra korábbi Sandler blődlikhez képest, mert a történet adottságaiból fakadóan Sandler nem szerepel benne olyan sokat, hiszen technikai szempontból a legtöbbször más színészek alakítják őt illetve inkább saját magukat.
Sandler itt nem harsány, nem erőszakos - bár csak kinyír valakit - csak inkább sótlan.
A többi színész legalább kapott pár percnyi lehetőséget.
A szerelmi szál kissé erőltetett és súlytalan.
Elen Barkin meg-még dögös.
Így sokat nem árultam el a film cselekményéről.

60%

Megjegyzések:
- A cobbler nem csak suszter lehet, hanem egy nagyon finom sütemény fajta is.
- Azért nem bírták teljesen kiirtani a szélsőséges humor: egy travi is bekerül a képbe.
- Dustin Hoffman!
- Steve Buscemi végre nem csak idegesítő mellékszerepet kapott, hanem dramaturgiailag fontos karakter.
- Eddig sem titkolta Sandler a vallását, de ilyen markánsan azt hiszem egy filmjében sem köszönt még vissza.
- Superman kék-piros hacukája most egy zsíros kabát-Freddy sál kombó.

Szeretnéd megnézni a filmet?
Ezen nem múlik, csak klikkelj ide és nyomj a megosztásra a többit meg tudod!

2015. március 17., kedd

Eszeveszett mesék - Relatos Salvajes (2014)

Eszeveszett mesék - Relatos Salvajes (2014)


Rendezte: Damián Szifrón

Az önfeledt kacagó poszter jó kontraszt a filmmel.
Megtekintés: Kötelező

Nem rajongok annyira szkeccsfilmekért. Egy átbeszélgetett hajnalban arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos azért, mert nincs ideje az embernek megszeretnie a fő karaktereket, hogy azonosulhasson velük vagy szimpatizáljon, esetleg kellően megutálja az ember. Ez oké is lenne, de akkor mi van az olyan sorozatokkal, amelyik minden részben mást tesz meg főszereplőjének és a következő részben másért izgulhatunk. (Pl. Alkonyzóna-sorozat) Szóval keresgélnék tovább.
Talán a szkeccsekre épülő filmekkel valójában az lehet a bajom, hogy nem egységes filmként dekódolja az agy, hanem - kerettörténettől függetlenül - külön álló epizódokba szedi és ezért, mint nagy filmet, nehezebben tudja az ember értelmezni. Röviden: Sok esetben nem tetszik neki.
Persze, ennek ellenére lehet, hogy egyes darabjai tetszenek neki, csak az összkép nem feltétlenül, hiszen, nem egyetlen történetet kell feldolgoznia, megértenie és később esetleg beszélni róla, hanem 3-4 (V/H/S-sorozat), kirívó esetekben akár több tízet is. (The ABCs of Death)
Az argentin rendező előtt viszont le a kalappal!

Szifrón filmje hat történetet mesél el, nagyjából egyre hosszabban tálalva, melyek mind valahogy a bosszú tematikája köré épülnek fel. Hol hidegen tálalt, hol hirtelen indulatból fakadó bosszúról szólnak a történetek, melyek többnyire negatív végkifejlettel zárulnak.

A felütés rendesen megalapozza a filmet. A nyugodt beszélgetés, amely egy repülőn folyik, hirtelen már-már misztikus irányba megy el, majd értelmet nyer minden és egy csapat halálfélelmében sikoltozó ember között találjuk magunkat.

Kihalt vidék, csendes - túlságosan is az - autós étterem. Férfi érkezik, pincérnő fogadja, majd felismeri. A múltjának egy sötét árnya kelt ismét életre. A feszültség tapintható és miután a szakácsnő is belecsöppen a jelenetbe, lassan elharapódzik a horror.

Vidéki szerpentinek, drága autó, lepukkant kocsi, leszorítás, bemutatás, majd mindenki menne tovább, ha drága autó nem robbanna le egy defekttel. Vidéki surmó beéri az öltönyöst és elkezdődik a második felvonás, mellyel a legvégső határait feszegetik az elégtétel kivívásának.

Szülinapi tortáért megy apa (Ricardo Darín) és amíg bent fizet, kocsiját elvontatják, szerinte jog nélkül, hiszen felfestés az nem volt. Panaszkodik, de a kutya sem hallgatja meg. Kezd tele lenni a töke. Közbejön minden és a kocsit ismét elviszik. Milyen jó, hogy az ember robbantás-szakértő, aki eddig bontásoknál kamatoztatta szaktudását. Ideje kicsit másfelé orientálódni azzal a sok robbanóanyaggal.

Hajnalban kölyök hazaérkezik a családi autóval. Nem elég a horpadás az elején, de a fiúnak sikerült egy állapotos mamát is elütnie majd távoznia segítségnyújtás nélkül. Mire apuka összeszedné a lehetőségeket, hogyan mentse a fiát, megérkezik az ügyész is és kezdetét veszi egy hosszas alkudozás, melyben elvileg a kertész nem kevés pénzért magára vállalná a bűntényt. De mohó az ügyvéd is, mohó az ügyész is, így az utolsó pillanatig nem tudni, végül kit fognak átadni a törvénynek.

Két kedves harmincas esküvője lesz látványos bulvár-balhé, mikor kiderül, hogy az ifjú férj egyik hódítása is a teremben van. Vajon mindent legyőz az igaz szerelem, vagy helyét átveszi a fájdalom és őrület?

Közel két órás válogatás, erősebb, gyengébb történetekkel, de végig egyenletesen igényesen elkészítve, remek színészi játékokkal, jó arányérzékkel vágva, összerendezve. A történetek végén pedig eldönthetjük, mi is a mondanivaló, levonhatjuk a következtetéseinket.

Nekem is voltak kérdéseim, észrevételeim. Ezeket igyekeztem összerendezgetni, ezért sorban megyek, viszont csak akkor olvasgasd el, ha láttad a filmet, mert erősen szpojleres lehet!!!

1.) Repülőgép - A film legrövidebb felütése jól indul, hangulatos és még fel is csigázza az embert. Kicsit engem félre is vezetett, hiszen olyan remek az eleje, hogy azt hittem, ezen a misztikus, feszült vonalon maradunk. A magyarázat persze közel sem olyan erőteljes, mint a felvetett kérdés, hogy miért vannak ott, de érdekes. Csak nem tudom, mennyire hihető. A főszereplőt, Pasternak-ot - akit nem is látunk - a többi szereplő párbeszédéből ismerjük meg. Ami szerint egy labilis idegrendszerű, problémás, depresszióra hajlamos, sértődékeny emberről van szó. Oké.
Kérdés: Egy ilyen személyiség, valóban képes lehetne egy repülőgépnyi "ősellenséget" összeverbuválni az életéből, hogy azután együtt fúródjon velük a földbe?
Persze, ne felejtsük el, hogy ez fikciós történet és a lényeg a karakter bosszúján van, ami jó ötlet.
Na de, mennyi tanulást igényelhet, hogy valaki repülőgépen dolgozhasson? Azután, míg felkutat mindenkit, akit valaha megutált? Végül, mennyi időbe és pénzbe kerül, mindenkit egyesével, különböző történetekkel, pont akkorra, arra a gépre csalnia? Szerintem ebben a formában egy lehetetlen küldetés. Viszont nagy poén!
Lehetett volna akár egy esküvő is, ahova mindenkit meghív, majd megmérgez egy tortával. Akkor még szép keretbe is foglalta volna a filmet. Bár, nem biztos, hogy üt akkorát, mint az így felhasznált főcím vágókép.

2. Éjszakai kitérő - Nem túl bonyolult cselekmény, erős színészi játék. A film legegyszerűbb története, viszont igényesen van tálalva ez is.
Két kérdés: A maffiózó fia miért nem mesélt valamit a rendőrségnek az eseményekről, miért ül olyan nyugodtan a pincérnő mellett, akinek azért volt szerepe apu halálában?
A szakácsnőről kár, hogy nem tudunk meg többet, akár a rendőrség elejtett félmondataiból, hiszen érdekes lehet, hogyan jut el oda, amit végül tesz. Értem, hogy védte a kolléganőt, de ez így kicsit snassz.
Ja, és sokalltam a vért a padlón.

3. Országúti erőszak - Steven Spielberg örökbecsű "Párbaj"-ának egy új variációja bontakozott ki a szemeim előtt. A kamion nem kapott szerepet, viszont most személyesen ismerhetjük meg magát a suttyó sofőrt, aki nem elég, hogy szórakozásból szívatja embertársát, még utána elégtételt is akar venni, holott csak simán leparasztozták. A suttyó persze mindjárt erőszakkal és sokkal erősebb válasszal készül; összetöri majd lefekáliázza a főszereplő kocsiját.
Másik hősünk a gyáva kisember, aki biztonságban érezvén magát, simán hecceli a másik sofőrt, majd mikor ismét szembesülnek, gyáván kihátrál a konfrontációból, csak már későn. Végül mindkét ember agya elborul és visszavonhatatlan lépéseket tesznek.
A film zenéje kellemes - A Flashdance válogatás albuma képviselteti magát. Gyönyörű a fényképezés és az egész filmet végig kíséri egyfajta morbid humor, amely talán még az utolsó epizódban érhető nagyon tetten.
Csak remélhetjük, hogy a valóságban nem sokszor történnek ilyen atrocitások az úton, bár, a beszerelhető kameráknak köszönhetően már lehet látni egyesmást a világháló.

4.) Koherensen felépített történet, amely megidézte Michael Douglas "Összeomlását". A kisember fellép a rendszer ellen. Végül sikerül neki és mivel a játékidőbe nem fér bele, néhány újságkivágással és montázzsal letudjuk az erkölcsi felemelkedés részt. Kicsit kiszámítható a film, és talán erőltetett a befejezése. Viszont jól elmeséli, milyen az, amikor valakinek minden összejön.

5.) Nagyon feszes bűnügyi történet a korrupcióról és a kielégíthetetlen kapzsiságról. Az apa egészen együttműködő, míg ki nem derül, hogy akiben megbízik, simán lehúzná. Kicsit talán erőltetett, hogy harminc ezren borul a bili, de várható volt az alkudozás buktája, hisz előbb-utóbb előkerül az a pénz, nem igaz? Végül a családfő azt teszi, amit lehet, én is tennék: - Edd meg amit főztél! - és hagyná, hogy a fia bevonuljon. De itt kezd érdekesen fordulni a történet, hiszen az apán kívül már mindenkinek az az érdeke, hogy valamennyit szakítson az ügy kapcsán, leszarva a fiú felelősségét. Ennek köszönhetően az apa furcsa mód jó alku pozícióba kerül és végül, egy kalapácsos apukának köszönhetően, megnyugtatóan le is zárulhat a dolog.
Csak a gyerek lelkiismeretére lennék kíváncsi, hiszen három ember halálában lesz így ludas. Viszont, az ügyvéd és ügyész örülhetnek, hiszen a balhét elvivő - és jobb esetben a legtöbb anyagi kárpótlást érdemlő - kisember, a kertész, végül némán kerül ki a képből.
Vajon - amit nem tudunk meg a kisfilmből - családjának a sorsa mi lesz végül? Kapnak némi pénz apuért, vagy abban a hitben temetik el az öreget, hogy az megölt két ártatlant és elnyerte méltó büntetését? Nehéz, nehéz.

6.) Minden leendő férj rémálma kell ebben a kisfilmben életre: A menyasszony - feleség - balhét rendez. Nem is akármilyent. Igazi gyomorba vágó drámaiság, de ne legyen a férj már olyan hülye, hogy egy olyan nőt is meghív az eseményre, akivel stikában kavart, miközben már fűtötte a feleséget is. A nők jók az ilyesmi kiszagolásában, a retorzió meg kiszámíthatatlan.
Romina (Erica Rivas) külön méltatást érdemel, annyira tetszett a játéka, pedig az érzelmek elég széles skáláján kellett végiglépkednie. Nagyon imádni való kis nő.
A befejezés kicsit itt is borítékolható, talán ez von le kicsit az élvezetből.
Nem tudom, azt a tortát miből csinálták, de szépen fel tudta a férj szedni a földről. :)


Viszont van itt minden, ami totálisan szétcseszhet egy lagzit: félrekúrás, megcsalás, fenyegetés, balhé, örömszülők hajba kapnak, stb. Ha ez sem szakít szét egy fiatal párocskát, akkor vajon ki fog???


Nem hibátlan mozi, néha talán kicsit keveset is mond el, bizonyos helyzetekben, mert többet szeretnénk tudni, de szórakoztató választás.
Megértem, hogy miért merték jelölni 2014-ben Oscar-díjra.
Szkeccsfilm ellenére is egészen jó filmélményt ad vissza a nézőnek és lehet róla beszélgetni.

80%

Egyszerűen egy zseniális darab arról, amikor elszakad a cérna. Most megtekintheted, ha itt keresed!: Eszeveszett mesék!

2015. március 15., vasárnap

Blog: Tisztázzuk már, miért érzem fontosnak, hogy néha tüntessünk!

Tisztáznék pár dolgot, ha már tüntetés van, meg szar az élet, stb.

Egyik barátomat, akinek mindenről van véleménye, állandóan dumál emberekkel és egyébként is nagy a szája, ha az élet dolgairól van szó, meginvitáltam, hogy vasárnap együtt nézzünk ki a forradalmi tüntetésre.
Jöttek is az olcsó és ostoba kifogások:
- Minek, hiszen úgy sem változik semmi!
- Ezt először is nem tudhatjuk, másodszor így van rá esély. Azzal nincs, ha az ember otthon a puffon ülve puffog. Ne felejtsük el, mekkora volt a nyomás korábban Gy. F.-re, akit végül egyik nap egy ötvenes nő leköpött az utcán ő pedig másnap lemondott. Nem állítom, hogy van éles összefüggés, de lehet. Másrészt, ezt ma O. V. nem tudod megtenni, hiszen a Tek-kes vérebei közelebb vannak hozzá a tömegben, mint a saját, hasban bő öltönye. Volt egy román diktátor is, aki addig szívta a népe vérét, hogy végül - nagyon helyesen - félre állították. Én nem állítom, hogy humánus megoldás az erőszak, de van, aki annyira görcsösen kapaszkodik a hatalomba, hogy annak csak a halott ujjait lehet lefejteni róla.
- Engem nem érdekel a politika.
- Erre mit lehet mondani, miután annyira buta kijelentés, hogy a vérnyomásom azonnal 500/1000. Ha lehet ennyi, ha nem.: - Te idióta, itt élsz, ide adózol és nem érdekel a politika? Azt hiszed, fejedet dugod a homokba és akkor kikerülsz előle? A politikát viszont te érdekled. Azért kell tüntetni, mert a politikusok a te zsebedben turkálva vesznek maguknak olyan házakat, amelyekben te még vendégként sem járhatsz soha. A te pénzedből fizetnek olyan kurvákat, akik egy alkalomra annyit kérnek, amennyiből te egy hónapig eteted a gyereked. A te pénzedből vesznek olyan karórát, táskát és egyéb drága szarokat, melyekkel egymás előtt villoghatnak. Persze, amikor egy újságíró rákérdez, hogy miért van erre szükségük - mert ez verbális farokméregetés csupán - akkor sértődötten elvonulnak, és fenyegetőznek, átkozódnak, hogy milyen irigy a magyar kisember.
De nem vagyunk irigyek, csak nem azt látjuk a mindennapokban, hogy a pénzt el lehet herdálni és a földből ássuk ki. Mi, akik dolgozunk, néha nagyon kemény munkákat, nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmiket vegyünk, amiket szemérmesen vagy szemérmetlenül a pofánkba tolnak. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a munkájuk a mi szolgálásunk, de ez a klikk inkább minket néz rabszolgának.
- Nincs kedvem tüntetni.
- Ez jó. Minél többen gondolkodnak így, annál kevesebb az esélye annak a változásnak, amelyet már akkor leírtál, amikor a segged még ki sem emelted a fotelodból. Nincs kedved? Szerinted a gyerekednek lesz majd kedve 10-14 órát azért gürizni, hogy ez a bagázs, akik elvileg a nép érdekeiben kellene, hogy létezzenek, eleget tehessen zsebre.
- Nincs értelme tüntetni a vasárnapi bezárás ellen, hiszen én hét közben is be tudok vásárolni.
- Ne keverd össze. Nem a vasárnapi bezárás ellen tüntetsz, hiszen az csak egy csepp a tengerben. Több ezer ember, aki kimegy, nem mind ezért lesz kint, hanem azért, hogy ezt a rendszert figyelmeztesse, nem tehetnek meg mindent örökké. Persze, ettől én még kiabálhatom, hogy dögöljenek meg, hogy elbaszták a vasárnapom, de te meg majd kiabálhatsz azért, hogy a körgyűrű is fizetős lett. Ennyire egyszerű. Mindegy, miért tüntetsz, hiszen ők elvileg meg sem hallgatják, csak látnak egy halom birkát, aki béget. De ha elég hangosan béget a nyáj, a pásztor megijedhet. Másodszor pedig nem arról van szó, hogy nem lehet bevásárolni a hét többi napján, hanem arról, hogy egy olyan rendeletet szavaztak meg megint, ami a lakosság nagy részét érinti és inkább negatívan, mint pozitívan. De te is rájössz majd, ha erről beszélgetsz emberekkel, hiszen a tradicionális vásárnap lenullázása nem csak kényelmi szempontokból zavaró, de egyszerű matekkal kiszámolható, hogy gazdaságilag sem előrelépés, a piac erőszakos manipulálásáról már nem is beszélve.
Azt hiszem, hirtelen ennyi. Kiszáradt a szám.

Ne felejtsük el azt sem, hogy amikor az MSZP ellen mentek az utcára az emberek, akkor a Fidesz dörzsölte a tenyerét, meg forradalomról hadovált - holott simán csak változásokat követelő tüntetésről volt szót. Most, amikor a tömeg ellenük tüntet, akkor már nem dobálóznak a hangzatos "tüntetés" szavakkal, helyette olyanokat hallunk inkább vissza a szájukból, hogy "hazaárulás".
holott nem ők a haza, hanem te, én és a nép.
Ők árulnak el minket, minden számunkra előnytelen ötletükkel, amelyet ránk sóznak.

Viszont, ha úgy vesszük, csak tolom itt a demagóg dumámat...

a képek csupán illusztráció, nem a 2015.03.15.-i napon készültek.

2015. március 14., szombat

Termékméltatás: Bajor mustár

Haas Spicy bajor pikáns édes mustár.



Ez simán kellemes mustár. Felvágottra nyomva, nem teljesen pépesre darált, turmixolt cucc. Kicsit édeskés, nem nagyon csíp. Szendvicsekre kíváló lehet, keverve Piros Arannyal.
Az ára (A Tesco-ban: 2015.03.14. - 449 Ft.-) lehetne barátibb is talán.
Néha szoktam venni, mert felüdülés a sok ismert ízű mustár és erősen csípős cucc között.

Az élők között - Among the Living - Aux Yeux des Vivants (2014)


Az élők között - Among the Living - Aux Yeux des Vivants (2014)


Rendezte: Alexandre Bustillo, Julien Maury

A film posztere kicsit félrevezeti a nézőt.
Anya és pólyása közel sem ennyire fontos a filmben,
mint amennyire sugallják.
Megtekintés: - Ha nem zavar, ha gyerekek az áldozatok. Egyáltalán nem tökéletes horror, de vannak jó pillanatai. A Franciák a sok szar komédia mellett elég ütős horrorfilmeket tudnak összedobni.

Három igazi kis féreg kölyök - más megközelítésből, három eltévedt bárányka kisiskolás - utolsó, szünet előtti kalandjának lehetünk szemtanúi. Franciaországban, éppen tegnap olvastam erről egy cikket (2015.03.14.), az Unióval szembemenően is kiállnak a gyermekverés mellett. Nem így, szó szerint, de a francia népek nagy része még ma is úgy vélik - szerintem helyesen - hogy egy jól irányzott atyai pofon igenis szükséges ha a kölyök takony üzemmódra vált. Részemről nem számít gyermekbántalmazásnak, ha egy gyerek lemerészkedik a járt útról és viselkedésével olyan mintát mutat, melyet szép szavakkal nem lehet korrigálni. Vannak gyerekek, akik annyira magukénak érzik a liberális nevelést, hogy gyakorlatilag a felnőttek ellen fordítják azt - lásd pl. amikor az iskolában a szarházi fattyú megtámadja a tanárát, mert mondjuk, agyhalott dolgozatáért a megfelelő és még talán túl jóindulatú egyest kapta és azzal nem volt maradéktalanul elégedett.
Amikor gyerek voltam és néha kaptam - nem sűrűn - egy maflást a tanáromtól, el sem mertem árulni otthon, hiszen mielőtt apám feltette volna a kérdést a tasli jogosságáról, már indította is a sajátját. Ezzel szemben ma eljutottunk odáig, hogy egyes emberek, mindenféle önkritika nélkül, már akkor tettlegességgel fenyegetik a tanerőt, ha az csak a hangját emeli meg a diák felé. Ezzel nem tudok egyet érteni. A gyerekeket nem kell félteni és már Doktor House is megállapította nagyon találóan, hogy a gyerekek hülyék.

Ebben a francia remekben mindjárt három ilyen remek egyedet kapunk, akiket a forgatókönyv meg sem próbál megszerettetni velünk. Oké, nem kötelező, de egy horrorfilmben nem az a lényeg, hogy az elvileg gyerekkel szimpatizáljak? Itt nem, mert a gyilkosságok élét némileg tompítani kellett. Ha gyilkosunk igazi kis szarháziakat gyilkol halomra, akkor ugyan etikailag nem mentjük fel, de kevésbé basszuk fel magunkat a film megtekintése közben. (Arról nem beszélve, hogy a régi horrorfilmek - mára megszegett szabályai szerint - a néző azok halálát tűri jól esetleg kívánja, akik drogoznak, szexelnek, köcsögök.
Három tizenéves esetében eléggé durva húzás lenne ez, - főleg színészileg ábrázolni (azonnal nyálat fröcskölve jönnének a gyermekvédők) - ezért filmünkben marad az óra alatt nem odafigyelés, szemtelenség és a stikában elszívott, anyutól lopott cigi. Az, meg, hogy unalom űzésként egy pajtát is sikeresen felgyújtanak, közben majdnem megölve a tulajdonost, csak a hab a tortán. Nem fogjuk annyira sajnálni a kölyköket, de azért mivel a vásznon gyerekek leöldöklése a mai napig sem igazán szalonképes - kivételt képeznek a direkt polgárpukkasztónak szánt darabok - ezért szükséges néhány mellékszereplőt is behozni, akik karakterével egyetlen másodpercet nem fog a készítő szarakodni.

Apuci egészen jól bírja, ha a fejét baseball ütővel verik. Gyermeke ezt a tulajdonságát egészen biztosan örökölte tőle.

A film erősen indul, megalapozva az eseményeket.
Az apa, aki elsőre megfelelője a tróger szinonimájának, televíziós műsort néz és úgy tűnik, a téma gyakorlatban is érintette. A műsor szerint valami háborús kísérleti ideggáz kicsit odavágott pár katonának, akikben olyan mutáció alakult ki, amely a gyermekre öröklődött. Apuka nagyon figyeli a műsort, ezért a whiskey-ért ki sem megy a konyhába, csak terhes anyukának rázza a poharat. Ez a mozdulat egy vendéglátós halála. Az igazi parasztság benne van ebben a két másodpercben. Anyuka érzi is, hogy ideje némiképp változtatni a családi röghöz kötés alapjain, ezért rendesen pofán bassza apukát egy baseball ütővel, amely úgy látszik, Európában is kellék a családi viták elsimításához. Azután felmegy a gyerekszobába, hogy a férfi elsőszülöttjét egy késsel méretre igazítsa, mivel szitokáradatából kiderül, hogy ahogy most kinéz, az nem jó. Apa még időben felvánszorog, hogy megtörje anya lendületét, aki ha már az elsőszülött Clarence testét nem tudja felkockázni, magán végez el egy szepukuval egybekötött császármetszést.
Dráma és véres. Apa letiplizik és valahol máshol - történetesen egy elhagyott Etyeknek megfelelő filmes faluban - rendezkedik be a további életre.
Persze cseperedő fia, aki alig hét évesen kb. két méter magas, színizom monstrummá fejlődött, hölgyeket visz haza szabadidejében, hogy... nem derül ki, hogy milyen célból, de a hölgy viselkedése arra enged következtetni, hogy nem kíván anyukaként funkcionálni.
A három szarházi, suliból ellógva ide keveredik. Látják az elrabolt nőt, sőt, személyesen botlanak apába és fiába, hogy utána a rendőrség - amely két balfaszból áll egész film alatt - végül azt mondja, a gyerekek csak képzelődnek és ezért jegelik az ügyet.
A gyerekek hazaérnek, Clarence apukája pedig kiadja a feladatot: - Öld meg őket!
És a néző már tudja, hogy Clarence, aki bár elvileg még hat éves kölyök, mindenféle guglis segítség nélkül kiszagolja a három nála sokkal kevésbé ördögfiókát és egyesével, a környezetükben található egyéb egyedekkel, levadássza a kölyköket. (Fura véletlen, hogy nagyjából hasonló témában ez a második film, amit egy héten belül méltatok: Kölyök - Welp. teszem hozzá abban is elég prűden közelítették meg a gyerekgyilkosságok témáját!)

A film hangulatos. A képi világ erős közepes, a zenének vannak jó pillanatai. Az egész film valahol a Halloween filmek körül sündörög, mind megvalósításban, mind témában.
Rendezőink szeretnek együtt dolgozni és nem ez az első kirándulásuk a horror műfajában.

Hol vannak már a gyermekfilmek ártatlan hősei? Ezt a három suttyót magad vernéd cipóra.

Különvélemény:
- Nos, a srácokat magam vertem volna szarrá, azok után, amit az istállóban művelnek, különös tekintettel a baltára.
- Ennek a filmnek is komoly hibája, hogy:
a.) a rendőrök impotensek.
b.) a szereplők egyszerűen nem tudnak kitakarodni a házból, legyen bármilyen baj.
c.) a főszereplő srácék lakása - berendezés, felépítés - valahogy nem áll összhangban a család bemutatott anyagi helyzetével. Értsd, sokkal drágábbnak tűnik, mint amit megengedhetnek maguknak.
- A második - baltás - kölyök karaktere, főleg, amikor a pisztollyal "játszik", messze túlmutat egy átlagos hülyegyereken. Többet érdemelt volna, ha már amúgy is meghal.
- Túl szemérmes a kamera a két srác megölésénél.
- A bébiszitter melle az nagyon kellett. Anélkül nem alszom...
- Lábfétis rajongóknak az egyik jelenet igazán hangulat romboló lesz. Aki azt kitalálta, az tényleg beteg.
- A "Betty Blue" üdvöskéje, az egykor egy egész férfiklientúra által ismert Béatrice Dalle - még én is ismerem a nevét, pedig a sokat emlegetett filmet nem is láttam a mai napig - ötven évesen is el tudja hitetni velünk, hogy mindenórás anyuka.
- De most tényleg, a gyilkos, hogyan kutatta fel a srácokat?
- Vajon ez lesz majd Etyek sorsa is egyszer? A Blackwood stúdió maradványai hangulatos hátteret biztosítanak a film töredékéhez.

65%
Pedig csak egy horror.

Stephen King's - A dagadt sofőr - The Big Driver (2014)

Stephen King's - A dagadt sofőr - The Big Driver (2014)


Rendezte: Mikael Salomon

Megtekintés: _ Maria Bello miatt mindenképpen. Szeressük.

Nagy szerencse, hogy sem Stephen Kinget és sem Mikael Salomon-t ennek a filmnek a révén ismerhettem meg. Ha így lett volna, egészen biztosan nem Stephen King ma a kedvenc íróm és úgy vélném, hogy Salomon sem egy jó rendező, pedig de. Ezt a véleményemet a nagyon korrekt Vízözön - Hard Rain című akciófilmre alapozom, amelyben a kezdetben bűnözőnek induló Morgan Freeman-t a film végére majdnem hőssé magasztosítják.
Salomon munkája vagy nagy csalódás volt, vagy a rendező érezte úgy, hogy soha többé mozi filmet, mert írd és mondd, azóta nem forgatott szélesvásznú produkciót, csak sorozatokban és televíziós filmek munkálataiban vett részt. Sajnos.

Stephen King legtöbb története nem túl bonyolult. Ami egyedivé és érdekessé teszi ezeket az amúgy többnyire egyszerű történetű ijesztő történeteket, az a karakterek elég jó felépítése és a megfogalmazás, amellyel az egészet tálalja. Nem lehet pl. azt állítani, hogy mind a Carrie vagy a Ragyogás olyan csavaros, agymegdolgozó darab lenne, de ahogyan a középiskolás lány belső monológjait vagy Jack Torrance lassan elhatalmasodó őrületeit King a papírra álmodja, az teszi hozzá a szükséges pluszt az élvezethez.
Ha "A dagadt sofőr" lenne King első munkája amivel találkozom, nem biztos, hogy ennyire megkedvelem őt, hiszen, eleve egy novelláról beszélünk, ami azért nem húzza be feltétlenül magába az olvasót egy regénnyel ellentétben, másrészt a majdnem meggyilkolt írónő bosszúja egy kissé aberrált családon első blikkre nem tűnik olyan fogós témának, mint az író kezdeti művei. Öregszik na. Néha még beletenyerel a tutiba egy-egy könyvvel, de be kell ismernem, olvasás közben erősen érzem, hogy fárad. Három utolsó könyve - amit volt szerencsém kezemben tartani és elolvasni - nem elégített ki teljesen maradéktalanul: Joyland, Mr. Mercedes és az Álomdoktor, amelynek alaptémája - országot járó lakókocsis közösség, egyfajta vámpírként, gyermekek életerejét szívja el - nem rossz, ám végül talán az író egyik legvértelenebb leszámolásával zárul. (Értsd, nem hullanak benne markánsan a főszereplők, mint ahogy megszoktam vagy elvárnám.) Szinte már paródia szintű befejezést produkált hozzá.

Akár kampánykép is lehetne egy családi erőszakról szóló reklámban.

A dagadt sofőr King 2010-ben megjelent novellás kötetének egynegyede. (Minden sötét, csillag sehol) Egy kissé visszavonult írónő, Tess (Maria Bello) története, aki ugyan nem él nagy társadalmi életet, ennek ellenére komoly olvasói tábora van. Egy kisvárosban, amolyan felolvasó estet tart, aláírással, eladással és teázással. Hazafelé kap egy tippet, hogyan tudja közel egy órával lerövidíteni az utat. (King már írt egy novellát egy megszállott autóvezető nőről, aki mindig a rövidebb utakat keresgéli - még a GPS ideje előtti a történet - és végül olyan világon vezet keresztül, amely talán nem is létezik...) A lerövidítés olyan jól sikerül, hogy a végén örülhet, hogy nem verték agyon. Bővebben: Az autója defektet kap. Kiderül, hogy szöget tettek az alig használt szakaszra. Érkezik egy akkora csávó kisteherrel, aki szinte maga a kisteher. Elsőre úgy tűnik, hogy segít lecserélni a kereket, ám végül inkább félholtra veri Tess-t, többször megerőszakolja és bevonszolja egy olyan csatornába, melyben több nő holteste oszladozik már. Tess azonban sokkal erősebb, ezért feléled a tetszhalott állapotból és hazavonszolja magát. Megrágva a lehetőségeit, saját kezébe veszi a bosszú véghezvitelét, hiszen a jogrendszer eléggé labilis lábakon áll és még a végén a nő kerülne ki belőle vesztesen. (A filmben ezt a részt gyorsan átvesszük. Felszínes magyarázatnak érzem, hogy végül a kifejezetten törékeny nő áll a két sarkára és lesz egyfajta női Charles Bronson, vagy amolyan Jodie Foster "A másik én"-ből.

Tess, mivel a krimi területén is bír némi ismerettel, szépen kikövetkezteti, hogyan tovább, fegyvert szerez, magánnyomozásba kezd és az összegyűjtött bizonyítékok birtokában saját kezébe veszi az ítélkezést. Szép, egyenletesen véghez vitt bosszúhadjárat, néhány apró meglepetéssel, ám semmi komoly. Tess karaktere túl szerencsés, túl okos, túl ügyes. A vége felé már nem is nagyon tudsz érte izgulni, annyira kisujjból oldja meg a szituációkat. Salomon filmje tökéletesen megfelel egy másfél órás filmnek. Rövid felvezetés, tárgyalás, bosszú. Sajnos, Maria Bello lábán kívül, sok plusz pontja nincs a filmnek, annyira nem kiemelkedő a végeredmény. Gyakorlatilag a már korábban bemutatott "Egy jó házasság" (A filmről itt már írtam!)testvérfilmje, hiszen hasonló témára épül és ennek is egy kezdetben gyengének tűnő nő a főszereplője. Ahogy az Joan Allen jutalomjátéka volt, ez a darab Maria Bello karrierjének egyik felejthető állomása. Kár érte, bár erősen úgy vélem, hogy ebből az alapötletből és kisregényből-novellából nem lehetett többet kihozni.

60%

Észrevétel:
- King ismét egy írót tett meg főszereplőnek. Tess érdekes figura és dögös.
- A színész, aki a dagadt sofőrt alakítja, - Will Harris - nem kicsi!
- Tess kicsit túl ügyesen rendezi le a dolgait. Egyfajta Agatha Christie reinkarnáció, aki attól sem riad vissza, hogy bemocskolja a kezét.
- Olympia Dukakis mellékszerepe igazából nem szükséges, de legalább így ismét láthatom a hölgyet filmszerepben.

2015. március 9., hétfő

Blog: Véleményem a KDNP-s vasárnapi boltbezárásról.

Vasárnap még én is elmentem Tecsózni. Nem azért, mert a Tecsó látványosan olcsóbb lenne, vagy áruinak minősége vetekedne a három királyok által kínált mirhával, marhával, mantrával és tantrával.
Elmentem, mert nem mehetek többé.
Mehetnék hét közben, reggeltől-estig. Mehetnék szombaton is akár.
De vasárnap, amikor tényleg ráértem néha és amikor tényleg rászánhattam az időt, hogy tévelyegjek a színes szarok és polcok között, nem mehetek.
Nem mehetek, mert néhány öltönyös majom, akiket elvileg mi szavaztunk meg, akik elvileg a mi érdekeinket képviselik, a mi megkérdezésünk nélkül, saját ideológiájukat megtámogatandó, kitalálták, hogy a vasárnap a pihenés napja, a vallásé, a családé.
De én sokszor nem akarok vasárnap otthon pihenni, hiszen hét közben dolgozva, nem volt időm bevásárolni. Kényelmesen, teszem hozzá, mert most majd biztos vastagabb sorok között kell majd izzadnom, míg kitolhatom kosaram a parkolóba.
Nem akarok vasárnap vallásoskodni. Sosem voltam hívő. Annyi vallás van, hogy nem tartom értelmét, hogy bármelyikhez is ragaszkodjam, főleg, mivel tudom, hogy a világon a legtöbb fájdalom a valláshoz kapcsolható.
Másrészt nem akarom, hogy asszonyverő, korrupt emberek döntsék el, hogy nekem vasárnap hinnem kell valamiben. Hiszek én egész életemben. Amiben akarok. Parancs nélkül.
Azután ott van a család kérdése. Nincs mindenkinek klasszikus értelemben családja. Sem dolgozónak, sem vásárlónak.
Manapság divat a szingli lét. Meg a csonka család is. Meg a kirepült fiókák, idegenbe húzott gyermekek. Hol van már - tisztelet a kivételnek - az a család-modell, hogy apa-anya-nagyszülők-gyerekek, mind együtt, mennek a templomba, azután körbeülik az asztalt?
Talán vidéken.
Ott meg nem volt soha politikai kérdés, hogy vasárnap tecsó-e vagy templom. Megoldották.
Kedves KDNP. Köszönöm, hogy helyettem gondolkodtok, már ha beböffentett, államkasszát is érintő - hosszú távon derül persze ki - ötleteiteket lehet gondolkodás alapú törvényhozásnak nevezni. Egyelőre, úgy érzem, több kárt okoztatok, mint hasznot.
Eddig egyetlen Tecsóssal találkoztam, aki örült a vasárnapi bezárásnak, igaz, róla is kiderült, hogy ettől függetlenül tele van a töke a politikai elittel, habár, hölgy volt az illető.
Úgy vélem, nem folytattatok közvélemény kutatásokat a non-stop nagy-áruházak bezárásával kapcsolatban. Ez arra enged következtetni, hogy átgondolatlan, inkoherens politikát vallotok magatoknak, melyre ennek az ország nincs szüksége.
Így rátok sem.
Takarodjatok a francba.

Kölyök - Cub - Welp (2014)

Kölyök - Cub - Welp (2014)


Rendezte: Jonas Govaerts

Gyönyörűen megtervezett, minimál stílusú, mégis szép montázst rejtő filmplakát.


Megtekintés? - Annyi unalmas és olcsó horror után javallott.

A "kölyök" nem újítja meg a horrorfilmeket. Sőt, történetében a nyolcvanas évek klasszikus és egyszerű horrorjait követi: kis csapat - pár felnőtt és főleg cserkész kölykök - elvándorolnak kisteherrel a világ végére - annyira azért nem, hisz a helyi seriff valami babettával kiér hozzájuk percek alatt, ha gáz van - és táborozni készül. Nagyjából összeszokott brigád, egyedül Sam (Maurice Luijten) lóg ki a sorból, mert ő "nehéz" kölyök. Valami gyerekkori - nem mintha még nem az lenne most is - trauma nehezedik rá és a táborvezető saját felelősségének tekinti, hogy kihozza ebből a fiút. Minimális pszichológiai ráhatással.

Már az első percekben gond akad; a kibérelt terültet nem tudják birtokba venni, mert két suttyó helyi pöcs ott qad-ozik. Pár pofon és a kis csapat inkább tovább áll. Kinek hiányzik a balhé? Nem messze az eredeti céltól, találnak megfelelő helyet, leszámítva az átkot, mellyel az idegeneket riogatják és nem is nagyon publikus; valamikor egy fafeldolgozó gyár volt itt és mikor az állam beszüntette a munkát, több melós lett öngyilkos, akasztotta magát fel a fákra. Azóta állítólag, a szellemeik visszajárnak és ha ez nem lenne elég, egy Kai nevű gyerekdémon-farkasember ritkítja a turistákat. De melyik filmben nem szarják le az ilyesmit?

Hamar kiderül, hogy tényleg van valaki a fák között és "Reszkessetek, betörők" stílusú csapdákkal ritkítja a feltételezett betolakodókat, nem ismerve kegyelmet, sem asszony, sem gyermek iránt. Sam szemtanúja lesz Kai jelenlétének és talán kicsit össze is barátkoznak, habár egy erdőben szocializálódott fiú barátsága nem nyugszik biztos alapokon.

Tényleg vannak még srácok, akik a technika korában szívesen mennek sátorozni a semmi közepébe? Főleg, hogy egyik-másik nem tűnik sem kicsi Tarzannak, sem Mauglinak.

A szereplők fogynak, Sam-nek nem hisznek, folyik a vér.
Alap történet, szép tálalás. Engem megvesz kilóra, ha egy film szélesvásznú hatású, nem videós szemétként köszön le a monitorról. A "Welp" gyönyörűen fényképezett és vágott film. A zenéje - Steve Moore - munkája simán hozza a nyolcvanas évek szinti-zene hangulatát, azon belül néha tiszta John Carpenter hatás érződik rajta. Élvezős.
A film röpke másfél óra, a sokk effektek tetszetősek, a helyszínek, - még ha főleg csak fák és fű - kellemes.
Az Európai filmesek nem simogatják a gyerekbuksikat. Itt egy srác ugyanolyan áldozat lehet, akár egy felnőtt. Ha már cserkészekről szól, el is várható, hogy ők is hulljanak.
A befejezés elborult, beteg és kicsit kiszámítható. De nem rossz.

Megjegyzés:
- Az a fa csapda, amely kereszt formában gyilkolja meg egyik hősünket, kicsit túlfejlesztett. Oké, hogy kiszámítható, hogy az első hova dőljön. Oké, hogy feltételezzük, hogy majd jól beékelődik alá valaki. Oké.
De azután, hogy a második fát az első fa megbuherált ága hozza működésbe, azért az már kicsit sok a precíziós tervezői munkából. Igaz, a vásznon jól mutat, csak semmi köze az addig megszokott realizmushoz.
- Néhány szereplő további sorsa elsikkad a filmben, pedig nincsenek olyan sokan, és nem annyira mellékesek, hogy ne legyen a néző kíváncsi rájuk.
- Van egy jelenet, amikor Zoltán kutyustól megszabadulunk. Nem kell állatvédőnek lennünk, hogy felforduljon a jelenettől a gyomrunk.
- Az ilyen témájú horrorfilmek közül az egyik első, amolyan nagyapa, a Péntek 13. sorozat első része. Fiatalok, pár felnőtt, elátkozott táborhely, sötétben osonó gyilkos, gore effektek, végén egy maradhat, stb. Általában a gyerekek szerepét erősen leredukálják, de akadnak kivételek is: A halál angyala - Sleepaway Camp (1983) Habár a kamera látószegén kívül, de itt már hullottak a kölykök is.

Nem nagyon lehet belekötni a filmbe, hiszen amit vállal, hozza.
A fából készült maszk egy franchise kezdete is lehetne.

70%