Rendezte: Jonas Govaerts
 |
| Gyönyörűen megtervezett, minimál stílusú, mégis szép montázst rejtő filmplakát. |
Megtekintés? - Annyi unalmas és olcsó horror után javallott.
A "kölyök" nem újítja meg a horrorfilmeket. Sőt, történetében a nyolcvanas évek klasszikus és egyszerű horrorjait követi: kis csapat - pár felnőtt és főleg cserkész kölykök - elvándorolnak kisteherrel a világ végére - annyira azért nem, hisz a helyi seriff valami babettával kiér hozzájuk percek alatt, ha gáz van - és táborozni készül. Nagyjából összeszokott brigád, egyedül Sam (Maurice Luijten) lóg ki a sorból, mert ő "nehéz" kölyök. Valami gyerekkori - nem mintha még nem az lenne most is - trauma nehezedik rá és a táborvezető saját felelősségének tekinti, hogy kihozza ebből a fiút. Minimális pszichológiai ráhatással.
Már az első percekben gond akad; a kibérelt terültet nem tudják birtokba venni, mert két suttyó helyi pöcs ott qad-ozik. Pár pofon és a kis csapat inkább tovább áll. Kinek hiányzik a balhé? Nem messze az eredeti céltól, találnak megfelelő helyet, leszámítva az átkot, mellyel az idegeneket riogatják és nem is nagyon publikus; valamikor egy fafeldolgozó gyár volt itt és mikor az állam beszüntette a munkát, több melós lett öngyilkos, akasztotta magát fel a fákra. Azóta állítólag, a szellemeik visszajárnak és ha ez nem lenne elég, egy Kai nevű gyerekdémon-farkasember ritkítja a turistákat. De melyik filmben nem szarják le az ilyesmit?
Hamar kiderül, hogy tényleg van valaki a fák között és "Reszkessetek, betörők" stílusú csapdákkal ritkítja a feltételezett betolakodókat, nem ismerve kegyelmet, sem asszony, sem gyermek iránt. Sam szemtanúja lesz Kai jelenlétének és talán kicsit össze is barátkoznak, habár egy erdőben szocializálódott fiú barátsága nem nyugszik biztos alapokon.
 |
| Tényleg vannak még srácok, akik a technika korában szívesen mennek sátorozni a semmi közepébe? Főleg, hogy egyik-másik nem tűnik sem kicsi Tarzannak, sem Mauglinak. |
A szereplők fogynak, Sam-nek nem hisznek, folyik a vér.
Alap történet, szép tálalás. Engem megvesz kilóra, ha egy film szélesvásznú hatású, nem videós szemétként köszön le a monitorról. A "Welp" gyönyörűen fényképezett és vágott film. A zenéje - Steve Moore - munkája simán hozza a nyolcvanas évek szinti-zene hangulatát, azon belül néha tiszta John Carpenter hatás érződik rajta. Élvezős.
A film röpke másfél óra, a sokk effektek tetszetősek, a helyszínek, - még ha főleg csak fák és fű - kellemes.
Az Európai filmesek nem simogatják a gyerekbuksikat. Itt egy srác ugyanolyan áldozat lehet, akár egy felnőtt. Ha már cserkészekről szól, el is várható, hogy ők is hulljanak.
A befejezés elborult, beteg és kicsit kiszámítható. De nem rossz.
Megjegyzés:
- Az a fa csapda, amely kereszt formában gyilkolja meg egyik hősünket, kicsit túlfejlesztett. Oké, hogy kiszámítható, hogy az első hova dőljön. Oké, hogy feltételezzük, hogy majd jól beékelődik alá valaki. Oké.
De azután, hogy a második fát az első fa megbuherált ága hozza működésbe, azért az már kicsit sok a precíziós tervezői munkából. Igaz, a vásznon jól mutat, csak semmi köze az addig megszokott realizmushoz.
- Néhány szereplő további sorsa elsikkad a filmben, pedig nincsenek olyan sokan, és nem annyira mellékesek, hogy ne legyen a néző kíváncsi rájuk.
- Van egy jelenet, amikor Zoltán kutyustól megszabadulunk. Nem kell állatvédőnek lennünk, hogy felforduljon a jelenettől a gyomrunk.
- Az ilyen témájú horrorfilmek közül az egyik első, amolyan nagyapa, a Péntek 13. sorozat első része. Fiatalok, pár felnőtt, elátkozott táborhely, sötétben osonó gyilkos, gore effektek, végén egy maradhat, stb. Általában a gyerekek szerepét erősen leredukálják, de akadnak kivételek is: A halál angyala - Sleepaway Camp (1983) Habár a kamera látószegén kívül, de itt már hullottak a kölykök is.
A fából készült maszk egy franchise kezdete is lehetne.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: