2015. május 29., péntek

Found-Footage: Almanach-terv - Project Almanac (2015)

Almanach-terv - Project Almanac (2015)


Rendezte: Dean Israelite

Megtekintés: Egészen jól szórakoztam, még a komoly logikai bukfencek ellenére is.

Az írás komoly spojler elemeket tartalmaz.
A világ legjobb időutazós sorozata - számba véve sok összetevőt - a Vissza a jövőbe sorozat. Israelite filmje tiszteleg is előtte rendesen, de sajnos, a kedv ugyan megvan, az erő sajnos nincs. A forgatókönyvíró Jason Pagan és Andrew Deutschman nem tanulta meg rendesen a leckét, amikor felmondták, így ujjgyakorlatuk kb. annyira sikeres, mint amikor Quinn (Sam Lerner) a film egyik kölyke felelni kénytelen kémiaórán. És pont ez volt az ominózus jelenet, ahol számomra hitelét vesztette a film.
Kifejteném bővebben:
Többféle időben utazós filmet ismerünk és ezeket keveri is a forgatókönyv. Van a sima időutazás, amikor teszünk valamit a múltban és ez fodrokat vet - Emmet Brown szépen elmagyarázta ezt a második részben Marty McFly-nak - a jövőben. Bármit teszünk, kihatással lesz a jövőnkre.
Azután van egy speciális "időutazás", ami másik nagy kedvenc idő manipulálós filmben, az "Idétlen időkig-ben" lesz boncolgatva: nem valódi az időutazás, ugyanis főszereplőnk, Phil Connors (Bill Murray testhezálló szerepben) folyamatosan ugyanazon a napon ébred fel, de reggelre újrakezdve a napot, nem találkozik önmagával, hiszen, gyakorlatilag, ha úgy vesszük, nem időt utazik, csak újraéli a napot, igaz, beavatkozik annak kimenetelébe.
A kettőt nem szabad keverni.
Ha idő utazunk és nem sikerül egy felelés és ezért bemagolva a válaszokat, hiába ugrunk a felelés elé, felkészültebben, hiszen először gondosan félre kellene önmagunkat állítani, hogy ne felelhessünk rosszul, ami hibából elvileg tanulva, újrafelelnénk! Ördögi kőr mi?
Vagy a felelés előtt hirtelen sorszámot tépve jelenik meg annyi önmagunk, ahányszor késztetést éreztünk, hogy visszaugorjunk a felelés napjára.
A film viszont elegánsan megkerüli ezt a fajta idő-paradoxont, míg más szituációban pedig hasonlóan elegánsan megemlíti azt, mikor arról van szó, hogy az idő utazó én és a korábbi én egyszerre szerepeljen a képernyőn - és ezzel felidézze az "Időzsaru" dilemmáját, tudniillik, hogy megszűnhet a világegyetem vagy szerencsés esetben csak a mi naprendszerünk, ha ugyanaz a test tölti ki egyszerre ugyanazt a teret.
Követhetetlen? Annyira nem.

Quinn felelése nem sikerül, így másnap újra visszamegy. Egy esetben még veszik is a fáradtságot rá, hogy korábbi Quinn-t ne engedjék az osztályterembe, ám a felvétel tanulsága szerint annyiszor ugrik neki Quinn a periódusos rendszer visszaböfögésének, hogy valóság Quinn sereget kellene, visszafordítani a terem ajtajából, nehogy bekavarjanak az ötös jegyért vívott harcban.
A másik hasonlóan felépített jelenetsor, amikor David és Jessie (Sofia Black-D'Elia) a nagy buli emlékfalánál romantikázik. David újra és újra megérkezik, hogy úgy irányítsa a lányt, hogy végül ... legyen, ami lesz.

Sufni tunning időgép

A film nagy vonalakban karcolgatja az olyan, átlagember képzeletében is megforduló gondolatokat, hogy vajon mit tennénk, ha lenne időgépünk? Befolyásolnák az életünket? Sikeresek lennénk e a megismert információk birtokában? Alakítanánk e a szerelmünket?
És megnyernénk e az ötös lottót?
Nyilván meg!
És nagyon gondosan írnánk le a nyertes számokat...

Nem nagyon értettem a saját maguk által lefektetett szabályokat sem: Miért szükséges, hogy ők öten mind jelen legyenek, ha visszamennek a múltba? Nem mindegy, ha egy ember is tudja a jövőt úgy megváltoztatni, hogy abból mind az öten profitáljanak?
Egy ember, ha nem vakegér, mint én, bőven elég, ha előre ugrik egy hetet és felírja egy papírra a helyes lottó számokat. Nem kellenek ahhoz mind.
Hacsak nem akarnak együtt öregedni.
De eleve, ha visszamennek az időben és bármit is csinálnak, ha öten vannak, nem ötször nagyobb az esélye, hogy eltapossák azt a képzeletbeli pillangót, amelyiknek pont a szárnysuhogása kellett volna egy a világ másik oldalán gerjesztett tornádóhoz? Pontosan ezekkel a gondolatokkal játszott el a remek "Pillangó-hatás" és a kevésbé remek "Mennydörgő robaj" - atyám az a címfordítás!!!

Egy idő után ki tudja hányadik első csók.

David (Jonny Weston) tíz évvel korábban a születésnapján elbúcsúzott apjától, aki megígérte, hogy csak elugrik valahová és többé nem látta őt a gyerek. David évekkel később cimboráival nézegeti ráérős idejében a szülinapi videót és felfigyel egy apró anomáliára: a felvétel tanúsága szerint a tizenhét éves énje is megjelent a buli hátterében egy pillanatra.
Szakértő néző háta itt jólesően megborzong - mint a 12 majomban, mikor Willisék felhívják a szőnyegboltot vagy az Időrésben a régi pergamenen feltűnnek a jelen idejű professzor segítség kéréseit megerősítő feliratok - és előre sejti, lesz balhé rendesen.
A film szépen követi a hasonló témájú és felépítésű, found footage műfajú Az erő krónikája című művet.
Kezd olyan érzésem lenni, hogy Hollywoodban készült egy found footage számítógép program, beírnak néhány kulcsszót és abból készülnek a forgatókönyvek. Mintha ugyanazt a pizzát ennénk, alig váltakozó feltétekkel.
Nem rossz a tészta, szeretjük is épp csak kezd megszokott és uncsi lenni.

A főszereplő ott meghasonlik önön hatalmától míg itt kis tudósunk kénytelen a kezébe venni találmányát, hogy helyre hozza, amit a jó isten állandóan el akar rontani.
Szerencsére érdekesen van tálalva a mozi és szerethetőek a karakterek, különben az ember nem nézné szívesen végig a sokadik ilyen filmet.
Illetve, ha korábban láttad az Erő krónikáját, lehet némi Deja Vu-d.
A befejezés megint csak felemásra sikerült szerintem, mert számomra kimaradt az a rész, hogy végül is az apja hova is tűnt, miután David simán elégette a találmányt. Hogy ő a paradoxon miatt kámforrá vált, az oké, de az apja most akkor letiplizett a buliról valahová?
Csak megnézem a végét még egyszer, bár eléggé kapkodósnak tűnt a lezárás.
És mintha a kamera is indokolatlanul mindig a helyén lenne!
Hiába tolták a premiert jó egy évvel el, még lett volna csiszolni való.
Pl. a B-52-es balesetét felhasználni és később kegyeleti okokból kivenni elég gyerek hiba egy filmnél, melynek sikere a megjelenés gyorsaságától is függ.

50%

Érdekes alaptörténet, logikai bakik, kellemes "gyerekszereplők".
Ezek az új Found Footage filmek kezdik elveszíteni a "megtalált szalag" érzést.

Igen, még az unásig eljátszott jelenet is megidéződik amikor már majdnem elkapnak, de te még az utolsó pillanatban el tudsz idő utazni...
Nem voltam túl kegyes a filmhez, de azért rossz szájízem sincs tőle, így ha megtekintenéd, kutakodj itt: Project Almanac

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)


Rendezte: Lee Toland Krieger


Megtekintés: Olyan cuki! Kicsit talán szirupos is.

A film a szerelemről szól. És egy mutánsról, egy x-men lányról, aki egy véletlen és furcsa baleset miatt olyan képességre tesz szert, hogy nem öregedik tovább. Nem csak a bőre védett és ezzel együtt a külseje, hanem úgy, ahogy van. Megél vagy száz évet és a teste belül nem fonnyad, szivacsosodik el, hanem a megrekedt harmincadik évében él tovább. (Vagy nagyon vége huszonkilenc...)
Ennyi...

A magyar cím, valami bűn rossz és erőszakos fordítási marketing miatt nem véletlenül emlékeztet egy már korábbi, A betűs női névre épült, narrációt erősen nem nélkülöző, gyönyörű képi világon belül játszódó film címére: Amélie csodálatos élete. Talán a tudatalatti asszociáció erejében bíztak, hiszen az eredeti címmel a hazai közönségnek, minimális reklámra fordított pénzek nélkül a film szinte eladhatatlan, még akkor is, ha a megtekintése után sokkal gazdagabbak leszünk lelkileg. Mert azok leszünk!

Csak sajnos, a hazai közönség - más kultúrákat nem vonhatok nem reprezentatív véleményem alá - nem feltétlenül vevő a női címszerepes darabokra, még akkor sem, ha megtámogatjuk militáns szavakkal, mint G.I. vagy Tank...
Annak idején, ha jól emlékszem a mozikban az Amélie is gyengécskén muzsikált - zene Yann Tiersen - hogy végül nyolc csillag fölé araszoljon az imdb oldalán és kult státuszba emelkedjen a hazai filmnézés berkein belül. És van aki csalódott, hogy látta?
Igen?
Akkor neked közöd nincs a romantikához. Semmilyen formában.


Az Adaline egy olyan nő életéről mesél, aki nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi is az élet valódi élterme, lényege és talán nem világosodna meg akkor sem, ha arcába kiáltjuk, hogy 42, ám egészen biztosan rádöbben arra, hogy amit egy nőnek akkor sem szabad megtagadnia magától, ha száz vagy ezer éves és ez a szerelemhez való jog. Ahhoz, hogy szembe menve elvárásokkal, szokásokkal, véleménnyel, az ember felvállalja önmagát, ha szerelmes és tegye, mihez kedve van.

Adaline Marie Bowman (Blake Lively - mert Natalie Portman kihátrált a forgatásból, akárcsak Katherine Heigl.) 1908 jan 1.-én éjfél után egy perccel jött a világra. Hoppá, de ismerős ez a január elseje. Csak nem az Amélie-t alakító Audrey Tautou egy másik ismert karakterének születési dátumára respektálunk megint? Dehogynem, hiszen a "Hosszú jegyesség" Mathilde Donnay-je született 1900 január elsején! Nekem ennyi elég is. Talán csak azért nem a francia üdvöske kapta jelen film főszerepét, mert nem anyanyelve az angol és így komoly fazonírozásra lett volna szükség a karakter történetbe építését illetően.
Ugyanakkor, megkockáztatom, hogy sehol a világon nem próbálták ezt a filmet semmilyen félreérthető párhuzamban kapcsolatba hozni korábbi sikerekkel.
Vagy csak én halóztam be valamit.

Szóval Adeline 1938-ban lesodródik az útról, jeges vízben majd' megfagy, belecsap villám, She Is Live!!!
Ettől kezdve Adaline külsőre nem öregszik, belsőre tapasztaltabb lesz és szépen lassan a lánya hozzá nő és elhagyja korban.
A film simán elfilozofálgat azon, hogy az "örök" élet átok e vagy áldás, hogy mi az, ami igazán fontos az életben, hogy vannak e nagy Ők, akik miatt érdemes felrúgni a múltat és akár a jövőt, hogy az ember lánya, bizonyos körülmények között lehet e szerelme apának és fiának (Michiel Huisman), hogy...
Ebből is kiderül, hogy van miről elmélkedni a megtekintés után is.
Szerintem simán randifilm és bár van könny közeli állapot, ha moziban nézzük és bírjuk, nem lesz túl ciki, ha titokban a pasik letörölnek egy kibuggyanó könnycseppet.

Michiel Huisman szemfüleseknek a Trónok harcából lehet ismerős.

Jobban belegondolva, annyira nem is szirupos.
Öreg Han Solo-t jó újra látni!
A sminkről és Make-Upról nem kenyerem a beszéd, de ebben a filmben ha figyelünk, láthatjuk, hogy színekkel és megfelelő sminkkel, hogyan idézik meg az adott korokat.
Magam figyelmetlen vagyok, de szemfülesek észrevették, hogy két éven belül ez a második film, melyben Ellen Burstyn - Adaline leánya, öregkorában - egy nő lányát alakítja, aki valamilyen okból később idősebb lesz a film során, mint a szülője! Bravó! Nem mindennapi filmes szerep! A másik film egyébként a "Csillagok között".

70%

Ha tetszett, nézd meg mellé a véleményemben említett két francia darabot, mert talán ezek állnak hozzá legközelebb, vagy a történet alapja miatt kicsit a Brad Pitt féle "Benjamin Button különös élete", melyben egy születési rendellenesség kapott főszerepet vagy Jared Leto drámája a Mr. Nobody.

Ha van még hasonló film, írd meg véleményben és hozzá toldjuk!
Ha érdekel a film, keresd meg itt, hogy láthasd: Adaline! és azt hiszem sok más jó filmet találsz náluk!


2015. május 26., kedd

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)


Rendezte: Rob Cohen

Megtekintés: Csak ha nem bírod ki, hogy ne lásd J-Lo-t a vásznon. Egyébként felesleges időrablás.

Rob Cohen közepes rendező. Vagy rosszabb. 1996 volt Rob Cohen zsenijének forrpontja, azóta csak csúszik lefelé egy nem létező filmes-rendezői ranglétrán és nem érzem, hogy valaha is vissza akar mászni rajta. 1996-ban, bravúrosan két egészen kiváló filmet juttatott a vásznakra: Sárkányszív, Daylight - Alagút a halálba és azóta folyamatos minőségi mélyrepülést folytat. Nem állíthatom ez a két film klisé mentes lett volna - főleg nem a Stallone film, amelyben Sly kivételesen direkt senkivel szemben nem követett el valamilyen erőszakot - mégis, mindkettő jó szórakozást nyújtott a mozikban. A Daylight-ot például kétszer is megtekintettem moziban, annyira elkapott a katasztrófafilm hangulata és később videókazettán is rongyossá tudtam ezeket a filmeket nézni, mert mindkettőt megvettem, legálisan, ahogy illik. Akkor még meg voltam győződve Rob Cohen zsenijéről.


Azután jött a többi, egyre gyengébb és olcsóbb mozi és ebbe beleértem a Halálos iramban első részét is, amely szerintem csak a szerencsének köszönhetően és a jó helyről való lopásnak (Holtpont) köszönhetően lett egy később megizmosodó franchise első etapja. De Cohen csak útjára engedte, a nagy zsét később már nem az ő rendezésébe ölték bele. Cohen, mintha megfáradt volna, jó témákhoz nyúlkált azóta is, ám rosszul. Valami nem működik már a túl korán kikiáltott zseninél... megfáradt az ember és 2015-ben úgy kb. 4 millió dollárt adtak a keze alá, hogy elkészítsen egy a thriller műfajon belül unásig koptatott témát: a családi idillt fenyegető idegenét, aki megjelenik és bármilyen okból, kipécézi egyik szereplőnket, hogy halálos fenyegetésként nőjön a fejére, miközben a környezetben lézengő többi karaktert, ha szükséges, félreállítsa az útból.

Láttunk már ilyet. A műfaj a thriller és a horror mezsgyéjén kering, néha belesétálva a drámába is. Hogy csak néhány címet említsek, amiket érdemes megnézned, ha ez a film is tetszett - van ilyen ember? - A kéz, amely a bölcsőt ringatja..., A mostohaapa, amely sorozattá teljesedett, az Egyedülálló nő megosztaná..., egy tucat még, aminek a címe sem jut eszembe, mert nem láttam valójában, csak hallottam, olvastam róla, vagy "A vendég - The Guest" című, amely tavaly került mozikba és nálunk alig volt visszhangja, de írtam róla itt: A vendég vélemény.

- Ne haragudj, de túl fiatal vagy hozzám! 

A film az unásig ismert történetet variálja, unalmasan, kiszámíthatóan, vérszegényen. (Az egyetlen ami meglepett benne a szemkinyomás két másodperce, mert arra a korábbi nyolcvan perc ismeretében nem számíthattunk.)
Claire Peterson (Jennifer Lopez) fiával él kettesben, mióta férjének kiadta útját egy félrelépés sorozatnak köszönhetően. Értsd: Folyamatosan csalta egy szőkével az asszonyt. Mivel a társadalom elnéző a csapodár férjekkel, Claire is hajlik afelé, hogy visszaengedje életébe és ágyába a férfit, mégsem olyan könnyű elfogadni, ha a negyvenes korú nőt felcserélik egy hamvas huszasra. Hiába, apu kapuzárási és apuzárási pánikban volt, amikor a titkárnő bokáit marokra fogta. Viszont, mivel szereti nejét is és a fia is csajozás érett, azért visszatenné székhelyét az ágyba.
Mi épp a béküléses résznél csöppenünk a filmbe, pont, mint a szomszéd fiú, Noah (Ryan Guzman) akinek hasizma feszesebb, mint az egész Peterson családé, ezért Claire, annak ellenére, hogy tudja, hogy a srác, aki életükbe toppant, napok múlva a tanítványa is lehet az iskolában, hagyja magát egy magányos este elcsábítani és finoman szólva, a gyenge tiltakozás ellenére, megerőszakolás közeli szeretkezésbe hajszolni.
Másnap reggel az egyik félnek hirtelen lelkiismereti rohamai lesznek a másik fél meg az alig húsz éves kiscsávó, aki egyébként láthatóan annyi idős, amennyi valójában is, mert vagy harmincnak néz ki a cula.
Tanár néni már semmissé tenné az egész erotikus jelenetet, míg a felhergelt ifjú szerető belelovalta magát a nem létező kapcsolat csúfos kudarca felett érzett bosszúhadjáratába, melyben lassan már semmilyen fegyvert sem riad bevetni, hogy elérje, a forgatókönyv által is homályosan felépített célját.
A végeredmény egy unalmas, macska-egér játék, mely egy unalmas végső ütközetben csúcsosodik ki, miközben az egyetlen viszonylag józan gondolkodású szereplő halálozik el, tehát még a body count is unalmas.
Ez pedig, be kell látnom, borzalmasan kevés manapság.

Jennifer Lopez védjegye a feneke és a kamera ezt igyekszik is kihasználva felhasználni. Az összképen azonban sokat ront, hogy ha viszont a művésznő arcát mutatják, mintha túl sok lenne hirtelen a "fényezés", és szűrő a képernyőn. Lopez jelenleg 46 éves és lassan neki is be kell látnia, hogy vannak természeti törvények, amikkel nem lehet szembe menni. Sokkal szimpatikusabb számomra, ha egy nő nem akar istennő lenni úgy, hogy ehhez külső segítséget használ - kamera trükkök - mert akkor azt érzem, nincs magával kibékülve és elódázná az elkerülhetetlent. De a J-Lo filmek nem nekem készülnek, hanem olyan férfiaknak, akik az istennőre kíváncsiak és lehetőleg úgy, ahogy vagy huszonöt éve először botlottak bele.

Az éves filmtermés egyik legvértelenebb szexjelenete.

Ami a film előnyére szólhat, hogy a színésznő, bármilyen cikisnek is érezték a jelenet leforgatását, de saját maga "játszotta" a szeretkezős jelenetet. A film hátránya viszont, hogy ez a jelenet nem igazán lett erotikus, inkább izzadtság szagú és kötelező menet jellegű. Ha Lopez kisasszony kicsit több érzést visz bele, vagy szenvedélyesebb csókokat produkál, talán elhiszem, hogy egy kontrollt vesztett háziasszony elgyengülését látom. Így viszont egy mesterkélt szexjelenettel lettem gazdagabb, amiben kb. annyi finomságot éreztem, mint egy videóra forgatott, hat perces pornó jelenetben, amelyben megjelenik a szerelő, köszön, megkérdezi, hol a problémás készülék, majd a készülék tetején hágja meg a ledér háziasszonyt, aki előre fizet testével a szolgáltatásért és később még a szerelésre váró masinát is elfelejti a "forgatókönyv".

Ryan Guzman se nem húzónév, sem nem elég charme-os, bár az egyik jelenetben igyekszik nagyon szexisen, száját nyeglén félre húzva vigyorogni. Akkor néztem utána és megdöbbenve tapasztaltam, hogy valami táncos sorozatban nedvesítette eddig a bugyit. Szerintem csupán azért vállalta el a sármőr szociopata szerepét, hogy végre lerángassa magáról a több ezer kislány rajongóját, bízva abban, ha egy anyukát dönget a vásznon, megsértődnek a tinik és legközelebb nem zavarják meg, ha egy étteremben szeretne nyugodtan vacsorázni. Nem tudom miért, de nekem, ezek a mostanában, filmekben megjelenő fiatalemberek, akik húsz és harminc között hajtják a celebritás szekerét, mintha egy család fiú rokonai lennének. Alig tudom megkülönböztetni őket.

John Corbett meg mintha sportot űzne abból, hogy totál mellékes pasi figurákat alakítson, totál mellékes szerepekben. Egyszer bulizott egy bazi nagy görög lagziban és akkor úgy kitáncolta magát, hogy azóta csak akkor érzi jól magát, ha egy film játékidejében maximum tíz percet szerepel.

Az egyetlen, aki tényleg szimpatikus figura, az anyu fiacskája. Beszéljünk Kevinről, akit Ian Nelson formáz meg. Tipikus thriller fiú. Zrikálják néhányan a suliból, nem meri elhívni randira álmai nőjét és kezdetben a gonosz hatása alatt áll, mígnem ráébred, hogy komoly baj van. Akkor meg már majdnem késő.

Még jó, hogy nem pitét mondd, mert akkor azonnal levágja apu is, az öcsi is, hogy mi történt a hétvégén...

Lopez hasonló témát, teljesen hasonló képi világgal már elmesélt a "Most már elég" című moziban, amelyben bántalmazott anyukaként végül felveszi a harcot erőszakoskodó férje ellen. Az tizenpár évvel korábban készült film, de ehhez képest műremek.

A szomszéd fiú hemzseg a logikai bakiktól, a legtöbb szereplő még véletlenül sem úgy reagál az eseményekre, ahogy a valóságban tennénk. Claire egyetlen egyszer fordul a rendőrséghez, ám akkor is csak a múltat kutatja kissé. Az okos barinő, szokás szerint, ad jó tanácsokat, ám ezzel szerepe ki is merül. Apukát anyuka véletlenül sem vonja be a fenyegető veszély kitárgyalásába, még egy balul sikerült "gyilkossági" kísérlet után sem, pedig akkor már erősen lóg a lóláb. Noah pedig nem kerül sittre, még akkor sem, amikor kis híján agyonveri Kevin nemezisét, a deszkás majmot.

Ha szeretsz intelligens filmeken szórakozni, akkor ezen nem fogsz.
Unásig ismert panelekből építettek össze egy ezerszer látott történetet.
Motiváció nem sok. Őrület meg indokolatlanul nagy. Persze, egy szociopatának nem kell sok indok, ám itt, mintha valami nagyobb dolog állna a háttérben. És nem.
A pincében például félelmetes az adattár...
És az is érdekelne, hogy a valóságban egy fotókkal feldíszített osztálytermet mennyi idő alatt lehet kitakarítani, mert abban a formában, ahogy a filmben látjuk, nem fogadom el.
És mi lett a fiú vécében falra mázolt felirat sorsa?
Elbambulhattam, de ha nem lett lemosva, hétfőre az egész iskola tisztában lesz Claire tanárnéni vérbő kiteljesedésével!
Arról nem is beszélve, hogy a befejezés elég kérdést hagy maga után, amit majd a rendőröknek viszonylag összeszedetten kéne tálalni.
Szóval, nem érzem, hogy tanárnőnk megérdemli azt, amit a stáblista után még kapni fog.


30%
Rajtam nem fog Lopez kerek feneke.
Mintha fogyott volna...

Mégis szeretnéd megtekinteni a filmet?
A szomszéd fiú - Próbáld itt!




2015. május 22., péntek

10 Afroamerikai színész..


...aki nélkül ma sehol sem lenne a filmművészet. (Vagy legalábbis sokat színesítettek rajta és ez nem csak szójáték.)

Nem fogok visszamenni az időben. Nem vesézzük ki az első behurcolt rabszolgák életét, a KKK megalakulását, a faji előítélet eredetét. Semmi nagy lélegzetvételű esszémunka.
Kiragadok csupán 10 olyan fekete művészt a sok százból, akik nélkül nem lenne olyan SZÍNES a mozizás világa.

1. Rex Ingram (1895.Okt.20. - 1969.szept.19.)


Hosszú munkával talán találnánk más nevet is, de hirtelen, ha az első afroamerikai színészt szeretnénk fellelni, az Internet az ő nevét dobja ki. Ingram a Mississippi folyón, egy hajón született, 1895.október.20.-án és miután fiatalon Hollywoodba ment, munkát keresni, Elmo Lincoln fedezte fel egy Tarzan filmhez, úgy, hogy Ingram neve nem is jelent meg a stáblistán. (Abban az időben a fontosabb színészek nevét írták ki a film elején, a végére többnyire csak egy "The End" feliratra futotta, mivel nem volt olcsó a nyersanyag.)
Nem kerülték el a tipikus néger szerepek, 1929-től pedig a Broadway-n is kamatoztatta tehetségét.
Abban is első, hogy 1962-ben első afroamerikai színészként szerződés kötötte egy televíziós szappanopera sorozathoz.
1973-ban bekövetkezett haláláig félszáz filmben és tévéshowban szerepelt, utoljára a Bill Cosby show-ban.


2. Hattie McDaniel (1892.Jun.10. - 1952.Okt.26.)


Hattie McDaniel afroamerikai színésznőként több területen is csúcstartó:
Az első afroamerikai nő, aki a rádióban énekelhetett, 1915-ben. Első volt, afroamerikaiként, akit eltemettek a New York-i Rosedale temetőben.
A legfontosabb titulusa azonban, hogy első fekete bőrű színésznőként kapott Oscar-díjat, (Elfújta a szél, 1940, legjobb női mellékszereplő Oscar) jócskán megelőzve ezzel Halle Berry-t.
Hattie közel 100 filmes produkcióban vett részt és rá épült a Tom és Jerry rajzfilmek nagydarab fekete gazdasszonya is.







3. James Baskett (1904.Feb.16. - 1948.Júl.9.)


Korosztályunktól megkérdezve, hogy ki az a James Baskett, értetlen fejrázást kapnánk, ellenben arra a kérdésre, hogy emlékeznek-e Rémusz bácsira, talán igen lenne a válasz, hisz a mesét még a magyar televízió is nagy sikerrel vetítette.
James Baskett 1948-ban, posztumusz tiszteletbeli Oscar-t kapott a filmművészetben elért teljesítményéért, ide értve Rémusz bácsi karakterének megformálását is, ami azért szép gesztus, mert csupán alig tucatnyi filmes produkcióban vett részt.
Baskett rádiózással kezdte, később olyan nevekkel dolgozott együtt színpadon, mint Louis Armstrong, a "Forró csokoládé" revü-műsorban.
Baskett, faji okok miatt nem vehette át személyesen a díjat.




4. Bill Cosby (1937.Júl.12.)



Bill Cosby már a fekete filmművészet megkerülhetetlen alakja. Cosby egyetemi tanulmányai elvégzése közben, ismerősei kérték meg, hogy mivel remek stílussal tud humorizálni, próbálja ki magát a Stand-Up műfajban, amivel gyorsan ismertségre is tett szert, ami közben felfedezte a híres producer, Carl Reiner (Fia Rob Reiner, ismert színész és filmrendező!)
Alexander Scott szerepe az "Én, a kém" sorozatban meghozta az áttörést, (első feketeként kapott érte Emmy díjat) amit 1969-től a Bill Cosby Show csak tovább mélyített. Nevét viselő sorozatokat indított utána is, kisebb-nagyobb megszakításokkal és mellette családi komédiákat forgatott.
Bár Európában nem cseng olyan jól a neve, ettől 85-87-ben műsora nézettségi rekordokat döntött meg egyik legnagyobb versenytársa pedig a Simpson család lett.
Gyermekét, Ennis-t 97-ben meggyilkolták. Cosby tudatosan alakította ki azt az imázst, amit ma ismernek róla és ennek része a nagy, boldog család, mint kiteljesedési forma.
Nálunk néhány filmje videón jelent meg: Túlvilági papa, Leonard a titkos ügynök.



5. Eddie Murphy (1961.Ápr.3.)


Kicsit Murphy vonzereje mára megkopott, de vitathatatlanul a nyolcvanas évek egyik legnagyobb filmes fekete komikusa volt. Stan-Up-ban utazott és a színpadról vitték át a vászonra. Elsőre nem ő volt kiszemelve a Beverly Hills-izsaru főszerepére, de miután megkapta Axel Foley szerepét, kiderült, jó választás az izgága öntörvényű és dumamániás kopó szerepére.
Murphy Brooklyn-ban született. 19 évesen már szerződés köti a híres "Saturday Night Live" show-hoz, amely számtalan művészt nevelt ki a mozi világának. Bálványozta Richard Pryort, akivel első rendezésében, a Harlemi éjszakákban együtt is játszottak, de rajta kívül még Elvis Presley-t, Peter Sellers-t is. Murphy visszautasította a Szellemirtókat, ellenben olyan filmeket vállalt be később, mint a Bölcsek kövére és Dr. Dolittle remake-k. A kilencvenes évek óta fokozatosan esik az ázsiója, amit az olyan remek karakter szerepek sem akadályoznak meg sajnos, mint a Dreamgirls alkoholista énekesének szerepe.



6. Morgan Freeman (1937.Jún.1.)


Morgan Freeman gyakorlatilag eljátszott már mindent. Volt ügyvéd, katona, rabszolga, sittes, bankrabló, mór harcos, de alakította az amerikai elnököt és magát az istent is. Ezt még a fehér színészek sem tudják elmondani magukról!
Hiresen kiegyensúlyozott, nyugodt színész. Még a rosszabb filmeket is képes színvonalban emelni megjelenésével. Kezdetben televíziós munkákat kapott, gyermekműsorokban, sorozatokban és lassan lett A listás mozisztár.
Öt esetben is jelölték Oscar-díjra, melyből egyet kapott a Millió dolláros Bébi mellékszerepéért. Egyik legismertebb karaktere Red a fegyenc szerepe a minden idők egyik legjobb filmjének kikiáltott Remény rabjai narrátoráé. Védjegye finom, nyugodt hangja, ezért több dokumentumfilmhez, rajzfilmhez és egyéb munkához kérték fel, hogy az ő hangja szólaljon meg benne. Kevesen tudják, de folyékonyan beszél franciául és dolgozott szerelőként az USA légierőjénél. Legfontosabb filmjének az 54. hadtestet tartja.


7. Denzel Washington (1954.Dec.28.)

Vitathatatlanul korunk egyik legismertebb és legsikeresebb néger színésze. Aki szereti a filmeket, az ismeri a nevét és legalább egy tucat filmjét látta.
Négy gyermek apja. Édesapja lelkész, anyukája kozmetikus. Külsejének és kisugárzásának köszönhető, hogy viszonylag hamar felfedezte a mozi magának, habár eredetileg újságírónak tanult.
A nyolcvanas évek elején faji és politikai témájú filmekben szerepelt, majd hirtelen blockbusterek és bestsellerek adaptációiban jelent meg: Visszakézből, Pelikán ügyirat, Sok hűhó semmiért.
A kilencvenes években váltakoztak a nagy filmek és a független, kisebb produkciók.
Öt Oscar jelölésből kettőt váltott díjra: Az 54. hadtest, Kiképzés. így ő az első afroamerikai aki két Oscarral is büszkélkedhet.
Védjegye, hogy gyakran játszik egyenruhás szerepeket és létező személyeket.
Még Tom Hanks is elismerően nyilatkozta róla, hogy már csak azzal is tanult tőle, hogy figyelte, ahogy jár a díszletben.
Egyik legrosszabb döntése, hogy elutasította a Hetedik főszerepét, amit Freeman vett át és vitt sikerre. Washington magyarázata, hogy abban az évben már forgatott egy thrillert, de az viszont elhasalt a pénztáraknál.



8. Halle Berry (1966.Aug.14.)



Berry talán aki legjobban kilóg a sorból, habár azért második fekete művésznőként, aki megkapta a legrangosabbnak titulált filmdíjat, szerintem helye van itt.
Gyönyörű színésznő, aki még a válogatós férfiak szívét is képes megdobogtatni.
Eddig egyszer jelölték Oscar-díjra (Szörnyek keringője) és azt meg is kapta. Számtalan egyéb díjra jelölték és egyike azoknak a sztároknak, akik még az Arany Málnát is (Macskanő)  személyesen (első színésznőként) vették át. Erről videó található a neten.
17 évesen megnyeri a teen America első helyezettét, egy évvel később 86-ban Miss Ohióként lett udvarhölgy. Modellként kezdte, kicsi szerepekben, majd hamar megismerte a szakma.
Kétszer ment férjhez és vált el.
Nem vállalta a Féktelenül főszerepét, így adva esélyt annak, hogy Sandra Bullock csillag legyen. (Ezt mondjuk köszönöm!)
Cukorbeteg. Egy tévéfilmben alakította Dorothy Dandridge-t, az első színésznőt, akit női főszerep Oscarra jelöltek, annak ellenére, hogy afroamerikai. A sors fintora, hogy végül Berry lett az első ilyen színésznő!
Tucatnyi magazin választotta már be a legszebb emberek sorába. Basinger után ő a második James Bond lány, akinek van Oscar-díja.


9. Samuel L. Jackson (1948.Dec.21.)


Jelenleg az egyik legfoglalkoztatottabb fekete színész. Sokat köszönhet Tarantino-nak, aki megtette a Ponyvaregény egyik főszereplőjének, majd ismét foglalkoztatta a Jackie Brown-ban. Napjaink egyik legismertebb karakterszínészei közé tartozik és akárcsak Morgan Freeman, ő is játszott már szinte mindent.
Független filmek és A filmek között lavírozszívesen játszva barátok, ismerősök filmjeiben.
Első, kis szerepét 72-ben kapta, de a siker végül a Ponyvaregénnyel érkezett meg számára, pedig addigra olyan produkciókon volt túl, mint a Ragtime, Amerikába jöttem, Jurassic Park vagy a Dzsungelláz, Férfias játékok. Egyszerű az oka: Addig szinte csak rövid mellékszerepekben jelent meg.
Kilencvenes évekig drogozott is, de a Dzsungelláz előtt leszokott szenvedélyéről, hogy alakíthasson egy drogost!
Kevesen tudják, de nem támogatja a rapperekből színésszé váló művészeket, mondván, hogy két különböző szakma és a színészethez sok munka kell. Ennek ellenére úgy hozta a sors, hogy majdnem egy tucat olyan filmet forgatott, amelyben rapperek lettek a partnerei.
Kedvenc színe a lila és ez több filmjében visszaköszön: pl. Mace Windu lézerkardja is lila.
Nem csak sok képregényfilmben játszik, de olyan karaktert is alakított, aki képregények világába képzeli magát. (Sebezhetetlen)
Olyan szenvedélyes golfos, hogy szerződéseiben állandóan kiköti, hogy a forgatási helyszín közelében kell lennie egynek. Akkor is, ha nem ér rá azután játszani.


10. Sidney Poitier (1927.Feb.20)



Színészóriás, aki gyakorlatilag, szerintem, olyan a filmművészetben, mint Malcolm X és Martin Luther King.
Szerepei mai szemmel is izgalmasak.
Róla már beszéltem a "Tanár úrnak szeretettel" kapcsán.
Borzalmasan rossz körülmények közé született és fiatalon bátyjához küldték szülei, hogy megelőzzék, hogy rossz útra térjen. Fiatalon találkozott a faji előítéletekkel és végigjárta a poklot, mielőtt a színészettel is megpróbálkozott. Hamar észrevette, hogy a feketék háttérbe szorulnak a filmekben, még akkor is, ha főszerepet kapnak. Szerepvállalásait később ennek rendelte alá. Ennek eredménye, hogy 59-ben megkapta első jelölését (A megbilincseltek) és öt évvel később, 64-ben meg is kapta (Nézzétek a mező liliomait!) 2002-ben megkapta a tiszteletbeli Oscar-t is.
Félszáz szerepével megkerülhetetlen alakja a filmművészetnek, amely olyan remek filmekben csúcsosodik ki, mit a Tanár úrnak szeretettel vagy a Találd ki, ki jön vacsorára.
Nem tudod róla, de folyékonyan beszéli az orosz nyelvet!


A felsorolás közel sem teljes, hiszen lehetne vitatkozni, itt van-e helye Oprah Winfrey-nek,  Whoopi Goldberg-nek, Laurence Fishburne-nek vagy Cuba Gooding Jr.-nak?
Mindenesetre nevek még lennének és később talán sorra is kerülnek.


2015. május 21., csütörtök

Blog: Mr. Méreg

Mr. Méreg

Gyors-kassza? Meg a faszom!

A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.

Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.

Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk! :)
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!

A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!
A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...

Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! :) Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".

P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?


Hiéna - Hyena (2014)

Hiéna - Hyena (2014)


Rendezte: Gerard Johnson

Megtekintés: Erősen javasolt!

Sokat - két napot - gondolkodtam, hogy mitől érzem másabbnak az Európai bűnfilmeket az Amerikai felhozatalhoz képest, míg hajnal kettőkor rádöbbentem, hogy szerintem az USA főleg akció orientált rendőr-rabló drámákat dobál ki a mozihálózatba, míg az Európai filmek sokkal inkább karakterközpontúak, az akció szinte csak mellékesen van jelen. Ezzel nem mondtam persze teljesen, minden filmre ráhúzható igazságot, ám szerintem közel járok.
Azt a zsigeri lepusztultságot, amit ezen a műfajon belül látok az angol filmeknél, annyira nem érem tetten a tengeren túli produkciókban vagy csak nyomokban.
Az elmúlt pár évben volt szerencsém északi népek filmjeibe belenyúlnom, mint angol, svéd, dán, finn, stb. de még a közelebbi nációk, német, francia produkciói is sokkal nyomasztóbbak, mint amit a producerekhez jobban igazodó amerikai filmesek készítenek.

Gerard Johnson "Hiénája" elgondolkodtató, erős dráma, amely egy félig beépülő kábítószeres - minden értelemben az! - zsaru néhány napját meséli el, amikor összecsapnak feje felett a hullámok. Ezt rángatózó, intim közelségbe helyezett optikával, sok arc közelivel éri el. Az akció szinte alig érezhető, mégis, végig izgalmas és feszült filmet látunk, hogy a végén még szurkolunk is az amúgy nem nagyon szerethető főszereplőnek. Igyekszik a film végig a realitás talaján megmaradni - néha észrevenni apróbb logikátlanságokat, mégis, együtt a film hatásos és életszerűnek tűnik.

Michael (Peter Ferdinando) jó barátságot ápol egy török másodrangú gengszterrel és nem kevés pénzt invesztál be a tuti balhéba, amelynek lényege egy védett kábítószer beszállító útvonal, melyet a rendőrség nem ismer, viszont hosszabb ideig lehet majd a csatornát használni. Michael épp a következő lépéseket beszéli meg "társával", amikor megjelenik a konkurencia és néhány machete csapással lerendezik a törököt, míg Michael, féltve inkognitóját, a raktár egyik szegletében rejtőzik el és végignézi a gyilkosságot. Már itt elindul a lejtőn, lefelé, pedig még sikerül meglépnie, visszavéve az alig pár perce leadott, korábbi razzia alatt elcsent drogból egy csomagnyit. Nyakát behúzva inal a tetthelyről, hiszen tilosban járt.

Stephen Graham, kicsi de fontos szerepben.

A konkurencia megjelenése azonban komoly gondot jelent, hiszen presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy lehetőleg ne nagyon tejeljenek a rendőröknek, azok meg - Michael bandája, mert az is van neki a kapitányságon belül - mivel mohóak és korruptak, inkább lehúznák a százalékot a gyilkos-kurvás albánokról, mintsem hagyva az egészet a picsába, inkább bilincsbe verve elvinnék őket. Mi már tudjuk, hogy aki az ördöggel üzletel, az megégeti magát.
Michael nyakában liheg a belső ellenőrzés, előkerül egy volt társ, akivel nem szépen váltak el és mert semmi nem megy simán, az egykori haver, mára fél-ellenség és annak a csoportnak a vezetője, akinek az albánok elkapása a feladata.
Michael magánélete sem túl nyugodt, hiszen barátnője nyugalmat szeretne és letelepedni, esetleg gyereket szülni.
Hogy kerek legyen a történet, Michael jelenlegi társai, a kábítószeres csoport fenegyerekei meg igazi gyermeki lélekkel megvert idióták, akik a film szerint roppant sikeres nyomozók a munkájukban, ám a nézők többnyire annyit látnak belőlük, hogy dedós poénokkal ugratják egymást és annyi port szívnak fel, mint egy háztartási gép a vasárnapi nagytakarításkor.
A bili pedig egyszerre borul ki. Ami szar csak lehetséges, rendőrünk nyakába ömlik.

Az albánok kezdenek bekeményíteni: mondjuk, ha vagyok annyira korrupt, mint Michael-ék, szerintem egy rajtaütést eszközöltem volna rajtuk és telelőttem volna a mocskos pofájukat...
A belső ellenőr még arra is képes, hogy pusztán mert "tudja", hogy Michael fekete bárány, akár törvénytelen eszközökkel is, de ráverné a török meggyilkolását: ami viszont nem túl korrekt egy olyan embertől, akinek elvileg pont a korrupció mentes vizsgálat lenne a feladata. Amit ezért cserébe a forgatókönyv kioszt neki, az megjósolható.
Az albánoktól pedig, ki tudja milyen megfontolásból, Michael kimenekít egy könyvelő lányt, akinek beígérték, hogyha susog a rendőrnek, kiirtják a családját.
Szóval több szálon komorodik a történet, a végső fináléig, aminek kimenetelét nem látjuk előre.


Jó a fényképezés, a zene kellően nyomasztó.
A színészek meglepően jók. Még azok a színészek is, akiknek ez az első filmjük. Még ők is hitelesek.

70%

A címben megemlített hiéna pedig szinte bárki lehet a filmben...
A befejezés pedig nem nyújt feloldozást.

Ha tetszett ajánlom mellé:
- Sweneey - A törvény ereje - The Sweneey, 2012
- Animal Kingdom - Animal Kingdom, 2010
- Országúti bosszú - The Rover, 2014
- 36 - 36 Quai de Orfévres, 2004
- A guardista - The Guard, 2011
- A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard, 2012

2015. május 20., szerda

Kult: X-tro - X-tro (1982)

X-tro - X-tro (1982)


Rendezte: Harry Bromley Davenport

Megtekintés: Habár egykor nagyot "ütött" horrorfilm imádók körein belül, talán ma is tehetsz vele egy próbát.

Azok az áldott nyolcvanas évek. Gyerekek voltunk, videó kazettákat gyűrtünk és tiltott gyümölcsnek számító, narrátoros horrorfilmeket néztünk tucatszám. Az X-tro a nyolcvanas évek egyik markáns sci-fi, horror filmje, melyet, ha egyszer láttál, elképzelhető, hogy ma is vannak olyan jelenetei, melyekre még ma is jól emlékszel. (Ha nem is tisztán.)

Az egyik, a film kb. tizedék percében felnőtt férfit szülő asszony, aki a konyha padlóján ad életet ismét a film elején "elrabolt" apukának. A másik ilyen groteszk és agyba beégő jelenetsor, amikor az idős szomszéd nénit legyilkolja egy ember nagyságú action man katona. Szürreális egy film, gondolhatnád és mennyire igazad van.
Amikor először láttam a filmet - nem mintha emlékeznék - összeszartam magam rajta. Azután többször megnéztem és hosszú évekre elfelejtettem. Azaz, nem is annyira, hiszen újra nézve csak feltörtek az emlékek és emlékeztem, nagyjából mindenre. Persze, mostanra jócskán megkopott számomra a film értéke, mégis, úgy gondolom, érdemes róla írni, mert a borzalmasan olcsó és igénytelen folytatásokkal szemben az X-tro mindenek ellenére hozzátett a műfajhoz, igaz a 101 horrorfilmbe azért nem csúszott be. Mert nem annyira klasszikus, mint inkább egy szűk körben kultikus.

Sam Philips (Philip Sayer) és fia, Tony (Simon Nash - pár film után abbahagyta a mozizást) vidéki lakuk kertjében játszik a kutyával, amikor hirtelen a nappalt éjszaka váltja fel és az apukát elragadja egy erős fény - ami valószínűleg valami földönkívüli jármű vonósugara...
Apuka eltűnik három évre. Se egy levél, sem gyerektartás, ezért anyuka tovább neveli gyermekét, de új apukával. Senkinek nem tűnik fel, hogy mintha a három év alatt a kicsi Tony egyetlen percet sem öregedett volna. Ne keressünk ebben semmi fantasztikumot, hogy teszem azt pszichológiai okai vannak, hogy nem nőtt tovább. Simán csak benézték: Nem volt két gyerekszereplő, hogy áthidalják azt a három évet.
Három évvel később, ismét erős fény jelenik meg a horizonton és egy meglehetősen csúnya idegen lény hullik az út szélére. (Egy színészt öltöztettek be, aki pókjárásban helyezkedett el, de a fejet a tarkójára illesztették, így érve el a hátborzongató hatást. Eszméletlen, milyen hatásosak voltak ezek a "trükkök" annak idején, mikor a CGI még gyerekcipőben járt. Az első számítógépes trükk filmek ekkoriban jöttek ki, mint pl. Az utolsó csillagharcos vagy a Tron.)
Egy autó, ahogy megszokhattuk, sikeresen el is ba... üti a lényt. A sofőr, azt gondolja, hogy szarvas és megvan a fejedelmi vacsi a következő hétre, míg barátnője inkább húzna a picsába. Mivel felesleges mellékszereplők, perceken belül végez velük a szörny, aki szinte azonnal elkolbászol egy erdei házba, ahol meg egy csinos szöszi tengeti napjait ott, ahol bárki más összekulázná magát.
Az idegen lény enyhén Nyolcadik utas a halál módban megtermékenyíti orálisan, hogy pár perccel, miután feleszmél, megtermékenyítve essen keljen a konyhában és gátszakadással együtt világra hozza a korábban elrabolt apukát, akinek, mintha tök természetes lenne, egyetlen vágya, hogy a családja közelébe férkőzzön.
Hogy miért, arra a titokra a film vége ad véres magyarázatot.

Ügyes testmaszk

Az X-tro megkerülhetetlen mozi, ha magadat horrorfilm kedvelőnek tartod.

Megjegyzés: Azért az meleg, hogy a nyanya bebújik a kanapé alá az embernagyságú és életre kelt katona elől és pusztán azért hal meg, mert olyan idióta, hogy pont akkor akar kinyúlkálni egy bon-bonért, hogy libikókázó cukorszintjét ezzel billentse helyre.

A "szülési" jelenet még ma is tökéletesen megállja a helyét.

Mindenesetre, Tyrion Lannister érkezéséig nem nagyon csíptem sem a törpéket, sem a bohócokat és pont erre a filmre vezethető vissza halvány fóbiám.
Az arctámadó lufiból meg egyértelmű koppintás.

70%

Különvélemény: A film elején a földönkívüli erő csípőből elrabolja a főszereplőt, hogy azután három évvel később gyakorlatilag visszajöjjön a a fiáért, akit végül magával is visz. Azt nem értem, hogy ha a film elején apu elrablásához elég volt egy perc, akkor apu, akinek mint kiderül, komoly képességei vannak, minek túráztatja magát és jár tisztelet köröket? Simán kapja el a kiskölyköt és vigye. Ehhez képest eljátssza, hogy beilleszkedik és módszeresen öl meg fél tucat embert.

Igaz a nosztalgia sokat hozzátesz, ugyanakkor, ha leszámítom, milyen borzalmas néhány szereplő játéka és mennyire gány az angol hang, egész pofás film.
a zenét a rendező tákolta össze szintetizátorral és eszméletlen hatásos. Annyira jól sikerült, hogy a fő tételt álmomból is el tudom dúdolni, pedig gyerekként láttam!

Talán ezért sem volt soha Action Man katonám, csak G.I. Joe-m...
Sean Crawford pantomimművész ezen kívül még egy filmben jelent meg, de nem tudjuk, hogyan nézhet ki. :) A másik film a Jedi visszatér és ebben Jabba egyik bandatagját "alakította". Ott is maszkban:


Vicceltem. Az alábbi fotón Sean Crawford a Jedi egyik korábbi címváltozatával reklámozott pólójában: