2015. június 30., kedd

Agymanók - Inside Out (2015)

Agymanók - Inside Out (2015)


Rendezte: Pete Docter


Megtekintés: Igen, mert van mondanivaló, ugyanakkor, talán a figurák miatt, talán, mert a kalandok nem pörögnek a maximumon, nem lesz számomra egy sokszor nézős darab.

Pete Docter azért eléggé otthon van a gyerekek gondolatvilágának a visszaadásában. Már a "Szörny Rt." sem volt egy egyszerű darab, a mögöttes tartalom miatt és a mese több rétege rendesen visszaköszön jelen moziban is. Az "Agymanók" persze egyfajta kaland mese egy részről, hogy néhány szereplő eljusson A-ból B-be, kalandos utazás során, másrészt viszont egészen jól bemutatja, hogy egy tini, miért kezdhet mondjuk az élete, családja és úgy általában a világ ellen "lázadni". Amikor bármit mondasz neki, te, mint szülő, ő pedig úgy csinál, mindent jobban tud, vagy valami megfoghatatlan belső erő arra buzdítja, hogy ellenkezzen, bármi áron. Vagy, csak simán gondol egyet és világgá megy.

A mese pedig bemutat egy szituációt, amikor kamaszodásnak majd csak éppen induló lányunk hirtelen úgy kezd viselkedni, amit nem szoktunk meg tőle és mi tanácstalanul nézünk össze a párunkkal, hogy vajon elrontottunk valamit?
Nem!
Csak az agymanók pörögték túl magukat kissé.


Docter jól fogja össze a figurákat és olyan világot mutat be nekünk - fantáziabirodalmat - amelyen gyerekkorunkban talán mi is elméláztunk néha. Én egészen biztos; milyen lenne, ha kis emberek dolgoznának odabent, hogy tegyem, amit teszek?
Docter világa ha lehet, még összetettebb és koherensebb, mint a "Szörny Rt." univerzuma.
Öröm és Bánat kalandozása közben sok területet bejárunk és néha bizony elég találó módon vezetnek be minket az agyban lejátszódó folyamatok sűrűjébe, hogy azért lássuk, hogy van ott helye a léleknek is rendesen. Mert, ahogy látjuk, az érzések, bár fejben dőlnek el, néha önállósítják magukat az agytól.
De ez már a mély-filozófia világa, amelyben sem nem vagyok otthon, sem nem szeretem különösebben.
Tudatos én, meg világnézet, stb.

Riley (Kaitlyn Dias) szüleivel a megszokott és megszeretett Minnesotából a kevésbé izgalmas Chicago-ba költözik. A lány a fejében dolgozó öt alapérzésnek köszönhetően igyekszik jó képet vágni a hirtelen - egy gyereknek még minden ilyen költözés hirtelen - költözéshez, ám amikor rádöbben, hogy ezzel előző életének egy szakasza lezárult, érzései felbolydulnak. Lázadni kezd, ingerlékennyé válik, a korábbi lelkes énje visszahúzódik és olyasmiken kezdi törni a fejét, amellyel a gyermekkorának eddigi szakasza teljesen felülíródhat és nem feltétlenül kellemes módon.
A fejében lévő érzés-központ öt dolgozója pedig nem könnyítik meg az érzések kordában tartását.
Egy buta baleset miatt egy időre Öröm (Amy Poehler) és Szomorúság (Phyllis Smith) rövid időre elhagyja az irányító központot és akiket hátra hagynak, azok bár igyekeznek megtenni mindent, hogy Riley önmaga maradjon, ez elég nehéz feladat, ha olyan tulajdonságokkal tudjuk manipulálni, mint Undor (Mindy Kaling), Düh (Lewis Black) és Félelem (Bill Hader).


Közben nagyvonalakban megtudhatjuk, hogy egy 12 éves lány fejében mi zajlik le. Hogy mi történik egyes emlékekkel, hogyan is dolgozik a memória. Meg, hogy hová lesznek a gyermekkori képzeletbeli barátok és olyan apróságokat is láthatunk, miért keverik oly sokan a tényeket a saját véleményükkel.
A barangolás az agyban színes tevékenység, sok érdekes részlettel, amelyekre érdemes odafigyelni.

Szóval a film több rétege közül a rejtettebb, a belső filozofálgatás lett az érdekesebb, míg a külső váz, maga a vétlen kikerülés az irányítótoronyból és a visszajutás, valójában már unásig látott klisé.
Láttuk ezt, csak más köntösben.
Pl. Mindjárt ott van a nagy kedvenc, a "Fantasztikus labirintus", amelyben ugyan maga a tini csatangol egy érdekes labirintusban, de a lényeg, hogy ott is a gondolkodást és az érzelmeket kell hadrendbe állítani, hogy végül a road-movie rész egyenesbe jöjjön, közben pedig van kaland dögivel.
Itt kb. ugyanez a helyzet.
De egy felnőttet nem fog megtéveszteni, hogy magában a kalandban nincs elég kraft, mint abban a bizonyos elképzelt rakétában, amely úgy képzeltünk kis töki korunkban, hogy egyenesen a holdra repíthet minket!


Az imdb 8,8-as átlaga gondolom idővel változni fog, mert egyelőre kicsit magasnak tartom azt a majdnem 90%-ot.
Nem rossz, nem rossz, de hirtelen három mesét is tudok mondani, amik azért jóval pörgősebbek ennél és a kaland faktor is magasabb, szerintem: Rontó Ralph, Hihetetlen család, Szörny Rt. - ami meg, valljuk be, elég sokban hasonlít az "Agymanók" történetére.

60%

Ha szeretnéd megnézni ezt a mesét: itt megy majd az agyadra!

2015. június 27., szombat

Nagyvad - Big Game (2014)

Nagyvad - Big Game (2014)


Rendezte: Jalmari Helander


Megtekintés: Nekünk "Magic Boys" és Michael Madsen jutott, északra meg a Big Game és Samuel L. Jackson. Valahogy ez a film jobban üt.

Európai filmesek néha azt az ötletet veszik a fejükbe, hogy filmjüket megdobják egy Amerikai sztárral. Ahol kevesebb a pénz és kapcsolat, oda inkább kifutott sztárok jutnak, míg máshová, akár egy épp aktuális hírességet is meg lehet nyerni. Helander-nek sikerült L. Jacksont meginvitálnia, hogy együtt összedobjanak egy inkább gyerekeknek való enyhén "Cliffhanger" beütésű akció marháskodást, amelyet, szeretnél komolyan venni, csak ehhez nem játszik alád a rendező.

Az alapsztori egészen rendben van: Amerikai elnök északra érkezik egy tárgyalásra. Gépét megtámadják, az elnököt menekítik. Magára utalva zuhan az erdők rengetegébe és egyetlen lehetséges megmentője egy férfiassági próbára ideiglenesen "száműzött" finn, tizenpár éves kisfiú, miközben a terroristák aljas indokból tűlevéllé teszik értük az erdőséget.


Ezt az alapot lehet akár teljesen véresen komolyan venni, vagy lehet kikacsintva, megmosolyogtatva feldolgozni. Helander első komoly megmérettetése a 2010-es Rare Exports, amely egy télapós horrorfilm volt, morbid humorral feltöltve. Gyerekszereplő már ott is volt és elég hangulatos darab lett még akkor is, ha érezhetően olyan horrorfilmek voltak az elődök, amelyben a kis közösséget gyilkos támadás éri külső erők által. Helander négy év pihenő után összedobta ezt a kellemesen gyermeteg darabot, amiben bárkit is vennél komolyan, nem tudod. Szóval annyira azért nem röhejes, hogy rá tudd sütni, hogy egy akció-komédia, ugyanakkor a gyerek főszereplővel és a költségszegény kalandokkal együtt a film nem is vehető teljesen komolyan.


Oskari (Onni Tommila) felkészült élete férfiassági próbájára. A finn falu öreg szárazföldi medvéi kiviszik a közeli hegyre, ahol felavatják a fiút és megkapja fegyverét - elég komoly felszereléssel együtt - hogy a következő egy napot a nagy vad elejtésének szentelje. Egy másik szálon az Amerikai elnök érkezik valami tárgyalásra Finnországba, ám mielőtt megérkezne - mikor máskor, te hülye? - a célhoz, idegenkezűség által lezuhan a repülőgépe és csak az elnök és legfelkészültebb testőre (Ray Stevenson) éli túl a támadást. Elszakadnak egymástól, így az elnök, miután belebotlik Oskari, a gyerek segítségével igyekszik életben maradni, míg értük jön a segítség. Persze, menekülniük kell közben, mert a gépet elpusztító rakétát olyan emberek lőtték rájuk, akik még a mentőakció előtt szeretnék begyűjteni az Amerikai elnök skalpját, amolyan trófeaként. Drága egy vadászat, de hát egy részt az elnök a nagyvad, másrészt pedig Oskari lehetséges zsákmányállata, amelynek megszerzésével bizonyíthatja a közösségében, hogy férfivá ért. (És gondolom, utána már lehet csajozni meg lehet inni a sima méhsört, ami sima.)


Megjegyzések:
Onni Tommila gyerekszínész igazán szerencsés, hogy két ilyen nagy névvel dolgozhatott együtt és még a show-t is ellophatta. A film nagy kedvence lesz a finn kölyköknek. Nem olyan, mint mondjuk a mi "Égigérő füvünk".
A történet néha megbicsaklik, azért csavar szerűségek is jutnak bele, igaz, kiszámíthatóak, leszámítva a nyilazós részeket... Viszont a finn hadsereg és rendvédelmi erők nincsenek a helyzet magaslatán, hogy terroristák könnyen bejutnak hegyeik közé, de az elnökmentő csapat szinte fáziskéséssel jelenik meg a vásznon. A gép lelövéséről nem is beszélve, hiszen a védelmi rendszerük ennél jóval összetettebb. A védelmi tojás meg már a "Menekülés New Yorkból" című klasszikusban is feltűnt. Bár valójában nem létezik...
Aztán a nagyobb nevek mellett vannak alig kisebb nevek is, szóval Helander rendesen megszórta sztárokkal a filmjét, ami kicsit dob az összképen, annak ellenére is, hogy van, aki súlytalanul van jelen - Felicity Huffman méltánytalanul mellőzve van pl.
Victor Garber, Jim Broadbent és Ted Levine is megjelenik, ki fontosabb, ki mellékesebb szerepben.
A főgonosz karaktere sajnos inkább röhejes, pedig Mehmet Kurtulus igyekszik, csak sajnos legalább olyan karikatúra gonosz, mint a Die Hard 5. gonoszai.
Helanderre érdemes odafigyelni, mert van érzéke a hangulatkeltéshez.
A fényképezés nagyon szép, a trükkök már kicsit gyengébbek.
A karakterek szerethetőek.

50%
Nem az év akciófilmje, de legalább gyerekbarát.
Finnországi gyorstalpaló itt!

Megtekintésre váró film itt megtalálható!   És rengeteg minden más is!

2015. június 26., péntek

Keményítőkúra - Get Hard (2015)

Keményítőkúra - Get Hard (2015)


Rendezte: Etan Cohen


Megtekintés: Aki kedveli Will Ferrell "munkásságát", ezen is jól fog szórakozni. Aki nem, az nem. A film egy 100 perces blöff.

Volt pár éve egy hasonló alapötletű vígjáték, melyben a seftes béna Béla telefonos segítséget kér egy harcmestertől, hogy miután bekerül a sittre, ne kelljen egész nap be-ki-be-ki játékot játszania a sötétben. Az volt Rob Schneidertől a "Kegyenc fegyenc" és már az is egy nagy baromság volt. Ennek a filmnek hasonló a szinopszisa, de megtekintés közben derül ki, hogy a hasonlóság valójában egy blöff: ez a film nem arról szól, hogy felkészül hősünk a börtönéletre és odabent helyt áll. (szpojleres leírás)

Nem kedvelem Will Ferrell-t. Egyszerűen hiába próbálom kedvelni, mert irritál a fizimiskája. Nem jóképű ez látszik. De ezen felül az a humor, amit ő képvisel, az számomra erőltetett, ostoba és gyerekes. Amerikában persze elég menő a srác, van is egy rakomány filmje, melyekbe néha még A lista közeli sztárokat is be tud citálni, ám számomra Ferrell az antisztár. Már a megjelenése olyan, hogy számomra nem szerethető. Danny Trejo sem volt szimpatikus először, ám annyi filmben bizonyított számomra pozitívan, hogy mostanra csipázom az öreget. Ferrell pedig olyan nekem, mint Owen Wilson: látszatra olyan, mintha nagyjából önmagát hozná és ezt a karaktert variálja orrvérzésig. Ezen nem változtat az sem, hogy egy értékesebb filmben (Felforgatókönyv) is képviselte magát. Mert a karaktere ott is nagyjából ugyanaz a kisember figura, aki többnyire jól öltözik, de kisstílű, arrogáns és baromságokat hord össze. A tenyérbe-mászási mutatója lehet, hogy filmenként eltér...

Szar dolog, ha tudjuk, egy hónap múlva bevonulhatunk 10 évre Amerika egyik legdurvább börtönébe.

Ebben a filmben szokás szerint sztárolják a figurát. Ránézésre ugye sokat nem néz ki belőle az ember, ezért filmről filmre el kell sütni, hogy a nevetséges külseje ellenére mindig szépek a női és néha még fél-erotikus jelenetet is sikerül velük kierőszakolni. Most egy gazdag vállalkozót alakít, akinek barátnője a főnöke lánya. Igaz, kicsit akarnok a kiscsaj, de azért a domina bőrruciban egészen "szerethető". Ferrell persze szereti is rendesen, mert belém, nézőbe, bele kell sulykolni, hogy ez a borzas díszfaszaládé a legjobb nőket kapja meg.

James (Farrell) éli világát leendő felesége oldalán, megtámogatva após pajtás szeretetével is. A zsé dől be az ablakon, a kocsi drága a makk pedig nem éhes, hisz disznólkodik eleget. Jó ez az élet.
Darnell (Kevin Hart) fekete jómunkás ember, aki történetesen James kocsiját szokta tisztára suvikszolni. Harminc ezer dollárra lenne szüksége, hogy egy kicsit jobb környékre költözzön, ahol sem őt sem a lányát nem késelnék meg iskolába menet. Darnell úgy véli, talán James, a gazdag fehér csóka kisegíti szorult helyzetéből és megdobja a szükséges dohánnyal, amiért viszont Darnell felajánlja, hogy James élete végéig mossa majd az autóját. Nem tudom, mennyire jó üzlet lenne ez - ahelyett, hogy mondjuk 5-10% kamatra kölcsön adom, hosszú időre, ezért James nem megy bele. Illetve azért nem megy bele, mert egy seggfej, de ez nézőpont kérdése. Mellesleg Kevin Hart aki maga is egy irritáló figura számomra, ebben a jelenetben volt a legszimpatikusabb és visszafogottabb. Látszik, hogy rágyúrtak, hogy ebben a majdnem kulcsjelenetben inkább a fekete tesó mellé álljon a néző.

Kíváncsi lennék, vajon Ferrell fel tudja így emelni apró színész kollégáját?

James-ről kiderül, hogy néhány ügyletével sok pénzt sikerült kivarázsolnia emberek zsebéből. Ez mondjuk elég profán módon van vázolva a filmben, főleg, hogy eddig csak simán a főnöke keze alatt dolgozott, de az FBI és egy rossz ötletnek köszönhetően James marad szarban és egy hónap múlva vonulhat befelé San Quentin-be, ahol aki jártas kicsit a drámák és akció filmek terén, pontosan tudja, hogy bizony komoly tágítás várható, ha az ember képtelen megvédeni magát. James pedig elsőre nem úgy tűnik, hogy bírná a csendes pihenő alatt a fejére húzott takaró gyűrődést. Sok hülye ötlet villan át az agyán és ebből a leghasználhatóbb az, ha egy megfelelő embert megkér, hogy tréningezze fel a bevonulásig. Mivel persze Ferrell humor kelléktárában van bőven helye a politikailag inkorrekt humornak - rögtön a homofób viccekig - első választása a fekete bőrű Darnell-re esik, hiszen James nem reprezentatív felmérései alapján kiszaszerolta, hogy a feka bizony kemény sittes volt. Darnell első blikkre el is hajtaná a tudjuk hova, csak amikor szóba kerül, hogy némi pénzmaggal járhat a trenírozás, inkább mindent ráhagy a suttyó fehér testvérre.
Azután belekezdenek a tréningbe.

Kb. fél óráig azt is hittem, hogy a film első fele erről szól majd, míg a másik fele arról, hogy James bekerül, megvívja harcait és hősként jöhet ki a kóterből. De a percek lassan teltek és még mindig napok voltak hátra, hogy bevonuljon.
Hoppá, itt valami más lesz a poén, mert a játékidő szerint a börtönös rész kiterjedésére nem lesz idő!

Igen, a "Kegyenc fegyenc" helyett kapunk egy felkészülős filmet, hogy mire már átmenjen az egész logikátlanba és totál fárasztóba, hirtelen a forgatókönyv egy másik irányba induljon el, amivel majd jó gyorsan le lehet zárni a filmet, lehetőleg anti-hőseinknek kedvezően. Így a film utolsó húsz percében James és Darnell rájön, hogy hiába lett a lágy tojású fehér Wall Street-i csődörből kemény tojású gengszter, az egész hiábavaló vacakolás, mert sokkal egyszerűbb megkeresni az igazi bűnöst.

A film kb. három poénja közül az egyik, amin tudtam mosolyogni.

És itt vérzik el a film.
Mert, ha a töketlenkedős és humorosnak szánt tréning -nem az amúgy - végén a börtönben valahogy kihúzná hősünk, akkor a film beváltja, amit ígér.
Vagy, ha rájönnek, hogy más a bűnös és másfél órában, nyomozva, akciózva bizonyítékokat szedegetnek össze, hogy azokat benyújtva, James szabadulhasson, az is megér egy filmet.
De így, hogy van tréning, azután azt eldobják a fenébe, hogy egy tök unalmas mellékszál jelenetsorban megszerezzenek egy ősrégi számítógépet, amiben fellelhető pár adat arról, hogy az após pajtás, Martin (Craig T. Nelson) a hunyó minden vádpontban, az unalmas, klisés és profán befejezés. Annak idején volt egy hasonló, irodába belógó, károkat helyrehozó film is, a "Nekem 8". Na abban jól működött az időzítés, volt humor is, volt tétje az eseményeknek.
Itt kapunk egy szánalmas bunyót - melyben azt kell elhinnem, hogy azon kívül, hogy Ferrell jó az ágyban és remekül gitározik, még a capoiera küzdősportot is kiválóan tudja bemutatni verőembereken.
Szóval, számomra a film egy blöff.
Mint például amikor James-t be akarják szaszerolni a náci fiúk közé, hátha azok majd megvédik. Nos, az a jelenetsor sem vezet valójában sehová és értelme sincs sok.

Jaj, majd elfelejtettem:
Valaki meg tudná mondani, hogy az amerikai humoristák között mi ez a "ki csinálja meg a legbuzisabb dolgot a vásznon" verseny?
Ha azt hitted, hogy Sacha Baron Cohen kimaxolta a témát a Brüno-ban, nagyon tévedsz.
Will Ferrell a kiképzés részeként eljut majdnem egészen a szopásig egy meleg szórakozóhelyen.
Ennek a jelenetnek köszönhetjük az utóbbi pár év egyik legszimpatikusabb meleg mellékszereplőjét is és azt, hogy kínosan feszengve azon kellett mosolyognom - sejtettem amúgy, hogy messzire el fognak menni és bejött a tippem - hogy a közel ötven éves Ferrell letérdel egy férfi elé, rámozdul a farkára - hiszen szoknia kell, mert odabent kapni fog eleget - és végül egy szép lassításban legalább az arcán végigszánkázik a férfiasság. Jó, gondolom egy, az ilyenkor egyre többet használt mű implantátumról lehet szó (hacsak nem olyan vadállat, hogy tényleg bevállalta, akkor viszont kezet foghat kreténségben Johnny Knoxville-lel), ám azért elég bizarr képkockákról van szó. Meg hatásvadász is. Meg igazából, nem is vicces.
Mind az egész film...

40%

Miért van az, hogy Ferrell partnerei valahogy sokkal viccesebbnek tűnnek számomra a filmjeiben?
Kevin Hart is egy elég fárasztó figura, de itt most viszonylag szerethető figurát hozott.

Nem biztos, hogy el tudtam venni a kedved Ferrell filmjéről.
Akkor pedig meg kell nézned!
Vagy a moziban, vagy vedd meg dvd-n, vagy akár ide is ellátogathatsz, mert itt is megtalálhatod: Keményítőkúra (Azért nézz szét az oldalon, mert sok finomságot találhatsz még ott!!!)

2015. június 25., csütörtök

Score: It Follows (2014)



Score: It Follows (2014)

Zene: Disasterpeace

Viszonylag ritkán szoktam méltatni filmzenéket, mivel szakmailag hozzá sem szagolok a zenekészítéshez - ez így visszás, hiszen filmeket sem rendezek, azokról meg mégis mennyit pofázok - és ezért azon kívül, hogy néhány jól sikerült darabért rajongom, sokat nem tudok elmondani az adott szerzeményekről, albumokról.

A Disasterpeace nevét abszolút nem ismertem korábban, ami munkájukat tekintve szerintem nekem ciki. Biztos vagyok benne, - direkt nem is néztem utána munkásságuknak - hogy van egy réteg, akik között kifejezetten kedvencnek számítanak. Most már például nálam is felrajzolták magukat egy képzeletbeli iskola táblára, hogy legközelebb figyeljek rájuk, hamarabb észrevegyem őket.

Gyakorlatilag nem tettek mást számomra a film alatt, mint megidézték kissé a nyolcvanas évek szinti-zenére aprító horrorfilmjeit, kicsit visszahozták Carpenter mester munkásságának hangulatát, és egyáltalán segítettek a képek alatt a frusztráló, nyomasztó hangulatot elmélyíteni, amire a téma miatt szükség volt.
Miért?
Mert alapjában egy átok és a szex körül forog az egész film, ami könnyen elvihette volna az egészet egy átlagos, "Szem", "Átok", vagy "Kőr" szerű tinihorrorba az egész megvalósítást, de nem így.


Disasterpeace zenéje hátborzongató, nem túl bonyolult és annak ellenére, hogy meghallgatás után egyelőre nem tudom visszadúdolni a meódiákat, azért a képek alatt zsigerig hatoló, fülbemászó dallamokról van szó.
Bemásznak a fülbe, tudatalattiba, a bőrünk alá.
Ha már a bőr alá, akkor simán az a vonal, ami "A felszín alatt" zenéjét is jellemzi. Igaz, az még elborultabb filmzene.

A Disasterpeace név mögött egy Rich Vreeland nevű videójáték zeneszerző áll. A Valami követ az első nagyfilmes megmérettetése és szerintem pont vágósúlyban van az úr. Még több munkát neki. Munkásságáról teljesebb képet ad a youtube, magam nem jártam utána.
Nekem bőven elég, hogy olyan számokat pakoltak a film score-jába, amik miatt hallgatásra érdemes anyagot kaptam.
18 nyomasztó szintetizátor zene, a viszonylag könnyedtől az egészen ijesztőig.


1. Heels (2:47) - Akár egy Halloween filmbe is befért volna, amikor Michael Myers megjelenik valaki mögött.
2. Title (2:17)
3. Jay (1:28) - A főszereplőt bemutató motívum kellemes, kicsit eklektikus futamokból áll. Borzongatóan jó.
4. Anyone (1:48)
5. Old Maid (2:32) - Gyorsabb ütemek. A képek alatt kifejezetten ijesztő.
6. Company (4:12)
7. Detroit (1:20)
8. Detritus (2:18)
9. Playpen (1:28) - A legjobb Carpenteres hagyományokat idézi meg.
10. Inquiry (2:20)
11. Lakeward (1:34)
12. Doppel (5:25)
13. Relay (1:52)
14. Greg (3:28)
15. Snare (0:59)
16. Pool (1:35)
17. Father (5:01)
18. Linger (2:20)

Valami követ - It Follows (2014)

Valami követ - It Follows (2014)


Rendezte: David Robert Mitchell

Két fiatal egy autóban. Sosem volt ez még ennyire vészjósló.
Megtekintés: Miért? Még nem láttad???

Nagyon ritka érzés az, amit a film megtekintése közben éreztem, annyi szir-szart néztem össze negyven évem alatt. Félelmet. Belső, gyomorban fortyogó, halkan bizsergető félelmet. No, nem magam miatt, meg azért, mert elképzeltem, hogy mi lenne ha létezne ez az egész átok vs. szex dolog, hanem a főszereplő iránt érzett szimpátia félelmet, amely zsigeri és egyfajta testvéri óvásként kulminált végül. Ez abban merült ki nagy magányomban - igen, tök egyedül ültem neki, mert az előzetes hírek arra engedtek következtetni, hogy egyszerűbb, ha nagyon odafigyelek eme műre -, hogy egy idő után magam is paranoiásan fürkésztem a gyönyörű széles vászon hátsó harmadát, a közelgő "ellenség" miatt és felkészültem, hogy ha beazonosítom, amit be kell, hangosan rászólok a szereplőkre, hogy: - Fuss vazzeg, mögötted van!

Igen a film számomra előhozta azt a pszichológiai pluszt, amely főleg a mozi őskorában volt tetten érhető fogás, hogy behúzzák a nézőt és lebénítsák azzal, hogy egyszerűen képtelen a szereplőnek a passzív néző segítséget nyújtani. Hitchcock volt nagy mestere ennek. Nála előtérbe került, hogy a néző be legyen néha avatva és azért legyen feszült a film nézése közben, mert már tud valamit és ezt a tudást átadná az aktív szereplőnek, ami, néhány filmet eltekintve ami pont a témával foglalkozik, lehetetlen! (Már nincs élő ember, aki emlékezhetne a Lumiére fivérek vonatos "filmjére", ennek ellenére, a technika újdonsága elég erős reakciókat váltott ki az akkori nézőkből. Olyasmit, amit a mozi már régen nem képes meglépni, hiába 4D+/-3, meg 174.1 hangzás vagy ajándék dvd a jegy mellé...)

Másrészt a "Valami követ" egyfajta látlelet a fiatalokban ébredező szexualitásról és annak (itt fiktív) veszélyeiről. Kinek ne jutna megtekintés közben például a szex pestise az AIDS? A kisebb nemi-betegségekről most ne essék szó, hisz ehhez képest nem fontosak. Teljesen egyértelmű a hasonlat, igaz, itt az átok átadásával lehet némi előnyt nyerni a végzettel szemben. Apropó, van már 100%-os gyógymód az AIDS ellen??? Volt idő, amikor elkaptad, halott voltál. Ebből a szempontból a filmbeli démon még valahol humánus is - na, persze - hiszen van rá mód, hogy túlélhessük. (Valóban van?)

Csak mutatnék neked valamit...

Harmadrészt a film stílusában, képi világában - értve a színekre, helyszínekre, ruhákra, tárgyakra, zenére - főleg visszavisz minket egy kortalan korba, valahol a hetvenes-nyolcvanas évek horror világába, hogy fricskát mutasson pl. az akkori idők éledező műfaji leagázásának a slasher-nek. Mert a "Valami követ" nagyon félelmetes annak ellenére, hogy nem fröcsköl benne patakvér, nem halnak meg 8-10 percenként mellékszereplők és nincs egy szó szerint egy kézzel fogható gyilkosa, akit akár ki is nyírhatunk. (Bár tudjuk, ez mennyire nem működik, a nagy horror sorozatokat tekintve: Péntek 13., Halloween.

A "Valaki követ" ebből kiindulva, nem nagyon tudom, mikor játszódik. Van benne némi technika, de nincs teleaggatva okostelefonokkal, számítógéppel, teleport készülékkel, stb. Adva van egy valóban csendes kisváros, játszóterekkel, iskolával, még homokos tengerpart is akad. Nincsenek csicsás ékszerek a fülben, nincsenek lila hajú punk gyerekek, semmi kirívó karakter. Átlagos fiatalokról szóló, közel sem átlagos átok motívum. Még csak azt sem merem állítani, hogy a film olyan eredeti lenne, hiszen nagyjából láttunk hasonlót a "Végső állomásban" vagy a "Kőr" című horrorsorozatban.

Erős a kezdés:
Annie kiszalad a házuk előtti utcára. Apja értetlenül követi és kérdezi, mi a baja. A szomszéd lány is megjelenik, mert félti a barátnőjét. Annie senkivel nem törődik, kicsit futkározik a kertekben majd a család kocsijával lelép a szürkületbe. Eljut a tengerpartig és reggel az összetört holttestére akadnak rá. Bárki is tette ezt vele, emberfeletti ereje van és könyörtelen.
Csupa kérdés.

Egy idő után a néző a hátteret fogja fürkészni. Lát e valamit...

Jay (Maika Monroe) nem nagy bulizós típus, pasizni sem szokott sokat, most végre megismer valakit, akivel akár több is lehetne. A barátok - a szomszéd fiút leszámítva, aki persze gyerekkoruk óta a titkos hősszerelmes - mindenki drukkol a lány boldogságának, ugyanakkor óvni próbálják, hiszen az új pasit nem ismerik eléggé. Végül győz a vágy és egy autóban megtörténik, amit már a Titanicban láttunk Kate-től és Leo-tól. Jay még fel sem lélegezhet, amikor az új pasi átmegy őrültbe. Elkábítja a lányt és elvonszolja valahová, ahol a sikoly nem hallatszik. Ott megkötözi a lányt majd várnak. Várnak, mert még valaki nem érkezett meg.
Azután Jay észrevesz egy fura nőt, aki lassan közeledik hozzájuk. A pasi pedig megosztja vele az egyik ősi félelmünket: - Ez a valami, ami most jön felénk, meg fog ölni! Ez egy átok! Szeretkezéssel terjed és átadtam neked! Most rád fog vadászni és amíg meg nem öl, addig én biztonságban vagyok! - ésatöbbi.

Elég erős felütés és hatásosan van tálalva, fényképezve.
Tényleg nem emlékszem, hogy az utolsó pár évben láttam volna e hasonlóan feszült felépítésű, elgondolkodtató horrort.
Miért is az?

Mert rengeteg kérdést felvet mind morális, etikai téren, mind gyakorlatiasságból plusz egyéb.
Néhány, hogy csak a blőd gondolkodásból szemezgessek:
Ha mondjuk elítélem a prostitúciót, használhatom e az átkot arra, hogy kurvákat öljek? (Ez hülye???)
Ha mondjuk előtte szűz voltam, de most a saját védelmemben odaadom magam mindenkinek, kurva leszek vagy túlélő?
Átadhatom e az átkot olyannak, akit igazán szeretek, abban bízva, hogy ő jobban fogja kezelni, ezáltal engem is védve?

Amúgy szerethetünk valakit annyira, hogy józan fejjel átvállaljuk magunkra az átkát?
Te megtennéd?
Szereted a mostani párod annyira?

Sehol nem vagy biztonságban: Feladod vagy bármilyen eszközt megragadsz, hogy kibújj alóla?

A film rendezője saját történetét dolgozta vászonra. Le a kalappal, mert ilyen rövidke filmes múlttal szerintem elég komoly darabot készített. Könyörgöm, ha esetleg sorozat lesz belőle, nagyon figyeljenek a folytatások minőségére, ne valami kutyaütő kapja meg a melót. Mitchell jól adagolja a feszültséget, a színészeivel is elvan, van stílusa.

Kedvenc jelenetem, amikor Jay az egyik támadás után faképnél hagyja a barátait - hiszen mivel nem látják a szellemet, segíteni úgy sem tudnak, neki viszont menekülnie kell - majd a tengerpartra menekül, hogy pár óra nyugalmat leljen. Majd az amúgy eléggé visszafogott lány észrevesz egy kis csónakot, melyen pár srác tivornyázik. Látszik, hogy a lány őrlődik kicsit, majd vetkőzni kezd és besétál a vízbe. A filmben itt van egy ugrás, ám egyértelmű, mi történhetett a továbbiakban. (Vagy túlképzeltem? Mondd meg te!) Szóval, Jay, feladva elveit a szex terén, mondván, hogy nem fekszik le fűvel-fával, önnön védelmében beúszik a három sráchoz, iszik velük egyet, majd nagyon valószínű, belemegy egy többes szexbe, hogy valamennyi időre rájuk hárítsa az átkot. Persze, nem szól nekik - el sem hinnék - de míg az átok a három srácot utoléri, Jay azzal is nyerhet pár napot, amíg kitalálja, mi a következő lépés.
Egyszerűen zseniális kicsavarása ez a tinik könnyelműségének fricskájára. Nesze neked, bulizós, könnyű vérű csajok. Megfelelő motiváció hatására a szomszéd szűzike is elkapható egy fordulóra.

Egy másik jó jelenet, amikor Jay gyerekkori szerelme, miután "átvette" az átkot - tudjuk, szexeltek!!! - autójával a kupis negyedben gördül végig lassan a sarkokon. Vajon mi járhat a fejében? Talán, hogy némi apró pénzért átadhatja az átkát egy szakmabelinek, aki, munkájából kifolyólag ki tudja mennyi ideig védettséget élvezhet...
Talán meg is teszi a srác?
A film végül választ is ad, nem is.
Mi pedig elégedetten, de kissé összeszorult gyomorral állunk fel.
Majd áldjuk az eget, hogy amikor mi szexelünk, nem fenyeget minket hasonló veszély!


Pedig még mindig ott az AIDS.
Ami már közel sem olyan fenyegető...

90%
Horror filmnél szerintem ez a 100% :)
A "Valaki követ" viszont nem csak horror. Kőkemény társadalmi dráma.

Nagyon remélem, hogy a divathullámot nem lovagolják meg és nem készítenek egy hangulat romboló második részt, amolyan prequel-t, amiben megmutatják, honnan ered ez az egész átok dominó sor, sem egy alacsony költségvetésű, tékás alsó porcra fejest ugró folytatást.
Azzal pont a film egyedisége csorbulna.


2015. június 23., kedd

Túlélő - Survivor (2015)

Túlélő - Survivor (2015)

Rendezte: Philip Shelby

Megtekintés: Ha már szeretnél aludni, de kell még egy utolsó löket, kezd el ezt a filmet és garantáltan horpasztani fogsz.

Szinte biztos, hogy a magyar keresztségben valami kifacsartabb címmel fog dvd forgalomban megjelenni ez az izgalmatlan (nem elírás ám, hanem nyelvújítás) akció film, mert, hogy széles vászonra nem küldik, az tuti. Nem hiszem, hogy akadna forgalmazó, aki megtekintés után látna fantáziát egy olyan Milla Jovovich filmben, amelyben sem zombik, sem 3D és az egyetlen veszélyforrás egy ex-James Bond Pierce Brosnan. Nem azért, mert nem elég nagy név a szakmában, hanem mert valahogy a film nyögve nyelős, klisés tákolmány, amelynek alapötlete hasonló filmekből lett összegányolva, mint pl. A keselyű három napja, meg más most nem is jut eszembe. Pedig az alapötlet nem eldobni való, csak az a fránya megvalósítás. Persze, az is lehet, hogy az 1975-ös, Robert Redford filmet csupán megszépíti számomra a nosztalgia.

Kate Abbott (Milla Jovovich) Amerikai ügynök, akinek szakterülete a terror elhárítás. Elviekben, mert gyakorlatban harci felkészültsége nyomába sem ér az önreklámozó korábbi filmjeinek, ahol falon szalad, dacol a gravitációval és egy perc alatt öl százon. Nem is tetszett, hogy a legkeményebb közelharc húzása a visszakézből arcba kotorászás és ez meg is menti!
Még egy átlag verőlegénynél csak-csak és nyelek egyet, de, hogy végül a fő ellenségnél is bejön ez a húzás, ahelyett, hogy bérgyilkosunk egyetlen mozdulattal törje el a nyakát, gerincét és legalább egyik bokáját, azért az nekem kellemetlen.

Rendezői instrukció: - Tartsd közelebb a kamerához!

Szóval, Kate rájön, hogy ideiglenes állomás helyén, Londonban - bár átsiklottam felette - észreveszi, hogy olyan személyek kértek vízumot Amerikába, akik gyanúsak. Rendben, szakértő, ám itt hihetetlen intuícióval és szerencsével vesz észre másnak bagatell összefüggéseket. A felettesei egy része kézlegyintéssel reagál, míg mások hívják az emelt díjas bérgyilkos kilencvenest és megrendelik a gyors likvidálását a hölgynek. A rendelt robbantás sikeres, egy teljes osztálynyi belső ember szakad szarrá és a felettesek ahelyett, hogy komolyan vennék Abbott jóslatait és félelmeit, mintha inkább azon kezdenének rágódni, esetleg nem maga e a kisasszony a ludas a kialakult terrortámadásban.

A film amúgy szépen van fényképezve, megjelennek benne ismertebb arcok is, mint pl. Dylan McDermott és Robert Forster is, akik már a Támadás a Fehér Ház ellenben is együtt nyomták és pénzfeldobással döntötték el, ki álljon a jók oldalán. A fej és írás felcserélődött, de az akció nem lett sem látványosabb, sem izgalmasabb. Angela Bassett-ről meg nem elfelejtkezni, mert az erőskezű nőt alakította ott is, itt is. (Az a castingos biztos úgy vélte, ha átemelnek egy halom sztárt abból a filmből, talán lesz egy masszív rajongótábor, akik a film miatt jönnek majd erre a mozira is...)

Rendezői instrukció: - Tartsd közelebb a kamerához!

Shelby filmjének az egyetlen hibája, hogy tapasztalatlan a rendezője. Nem néztem utána, korábban mivel ütötte el az idejét, az imdb egyetlen munkát dobott ki ez előtt. Shelby-nek van némi érzéke az időzítéshez, a látványhoz, viszont kevés pénzt bíztak rá, ami nem hálálta meg magát. Becsúsztak olyan komolytalan jelenetek is, mint amikor a bérház lámpáján Tarzankodik fél kézzel Brosnan-unk és közben szarrá lövi a vakolatot, mert Abbott kisasszonyt nem találja el. Azért, az egy vicces rész.
Pár film és Shelby be fog érni. Csak kapjon pénzt és lehetőséget.
Brosnan részemről innentől már csak lefelé fog haladni és van egy érzésem, hogy az utolsó Resident Evil film után már Jovovich művésznő sem nagyon fog A listás filmekben "hősködni", hacsak férje ura nem szerez egy akciósabb franchise-t a popsija alá.

A film sajnos még a történet végi mostanában divatos csavart is nélkülözi a lezárás pedig egyenesen hülyének nézi a nézőt. Oké, ezért drukkolunk, ám valahogy nem hisszük el.

40%

De legalább túl lehet élni...
A trailerben erősen előtérbe került robbantás tényleg pofás, igaz, erre építve nehéz eladni a kilencven percet.
Nem emlékszem, hogy valaha hallottam volna olyasmit, hogy a Time Square szilveszteri labdáját gázzal kellene megtölteni, ahhoz, hogy ne melegedjen fel attól a több tízezer led-től, amelyik éjfélkor világít majd rajta. Már csak azért sem, mert a led nem melegszik...

Semmi baj, ha rossz szájízt hagyott maga után benned a film, hiszen 2016-ban érkezik a Támadás a Tower ellen!

Rendezői instrukció: - Tartsd közelebb a kamerához!
Sajnos, pár nappal később, hogy a cikket írtam, Roger Rees, aki a robbanó gázt kifejlesztő idegen tudóst alakítja, elhunyt. Ha nem fejeznek be közben más munkáját - jó eséllyel már nem - akkor ez volt az utolsó mozifilmje. RIP

2015. június 22., hétfő

Diliház - The Asylum (Backmask, Exeter) (2015)

Diliház - The Asylum (Backmask, Exeter) (2015)


Rendezte: Marcus Nispel

Megtekintés: Társasággal, sörrel szórakoztató.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha egy elkészült filmet több címen akarnak bemutatni, vagy több címváltozat közül egyik sem az igazi, ellenben bármelyik alatt találkozhatunk egy adott filmmel, ott gondok vannak. Nem feltétlenül komolyak, csak valószínűleg, volt egy munkacím, meg piszkoskodtak a producerek, a kiadó, forgalmazó, míg végül már senki nem emlékszik, mi is a film valódi címe. Jelen darabnak van egy főcíme, ami a látott változaton megjelenik "The Asylum". Ettől függetlenül Exeter címen akadtam rá és ha ez nem elég, az imdb még Backmask néven is hivatkozik rá.
Marcus Nispel rendező, aki amúgy kellemesen véres darabokat szokott ránk zúdítani, mostanra biztosan kiégett, vagy a két forgatókönyvíró társa, a Kirsten-ek csavarták el a fejét a nem megfelelő irányba a kamera objektívjéről, hogy ezt a hozzá mérten méltatlan darabot kiadta a kezéből. Sehol nincs az a brutális képi világ, ami a "Texas-i láncfűrészes" Remake-ben tetten érhető, vagy a két barbáros mozijában (Conan a barbár, A barbár), bár abból az egyik inkább nyomkeresős... Nem tudom, mi lett azzal a Nispellel, aki okádja a hangulatot és vért, de ebben a munkájában alig érni tetten nyomokban azt, amit szeretni lehet tőle.

Az egyetlen számomra ismer színész benne Stephen Lang, aki az Avatar előtti és utáni 5-10 évben minden vackot bevállal. (Mondjuk volt az a sci-fi sorozata - Terra Nova - , ami első évad után bukott, az tetszett...) Elvileg még fogjuk az Avatar sorozatban látni, így a hatvan feletti színésznek ismét meg kell kicsit preparálni majd CGI-vel a felső testét, hogy kinézzen annak az izmos, robusztus katonának, akit alakítani fog. Persze, mivel nem Lang a film főszereplője, alig látjuk, szinte csak mellékesen jelenik meg.

Egy csapat fiatal gondolja úgy, hogy a helyi vallási közösség által felújításra megvásárolt egykori diliházban kellene csinálni egy jó kis bulit, mielőtt kihordják a szemetet és nekiállnak kiskorúak menhelyét fabrikálni belőle. A buli fergeteges és másnapra még ott ragad a kemény mag. (Mondjuk nehezen hiszem, hogy egy több száz fős ereszd el a hajam után másnap alig pár ember maradjon a helyszínen az eseményekre, arról nem beszélve, hogy van zenekar, sör rogyásig, kurva nagy kupleráj, de arról szó nem esik - ilyen filmekben nem szokott - hogy kiállja a buli költségeit és ki fog eltakarítani utána.)

Akik maradnak, azok pedig belekeverednek egy elszigetelős, ördög által megszállós horrorba. Persze van Internet kapcsolat, meg youtube segítség, de annyi eszük már nincs, hogy az egyik ágyat faltörő kosnak használva kimeneküljenek illetve az Interneten keresztül segítséget hívjanak, amikor elszabadul a pokol. Viszont teljesen logikusan, percek alatt összedobnak egy Quija táblát, amelybe késsel még a megfelelő jelöléseket is belekaparják. Hihetetlen, hogy Amerikában mennyire előre haladottak a technika órák famegmunkálási részeivel!


Brad (Brett Dier) az atyának segít az épület pucolásánál. aznapra végeznek, holnap lehet folytatni. Teszem hozzá, alig pár ember lézeng az épület körül, pedig több tucat konténernyi szemetet kell belőle kihordani. Brad délutánra már a haverjaival lógna, de egyikük nagyon bölcsen kitalálja, hogy milyen bulit lehetne rendezni a bezárt objektumban. Nosza estére már megy is a tivornya. Brad öccse, Rory (Michael Ormsby) is képviselteti a fiatalos lendületet és megjelenik egy fekete kiscsaj is, Reign (Brittany Curran), hogy Brad-nek legyen kivel összeszűrni a levet, ha lesz rá idő.
Másnap meg elszabadul a pokol.
Meg van kötelező csavar is, de nagyon nem lepődsz meg.
Nem ez a jó irány, Mr. Nispel! Eddig Remake-ket és feldolgozásokat készített és az első saját ötlet sajnálatosan unalmas darab lett.
Majdnem egy órának kell eltelnie, hogy újra erőt vegyen magán, ám akkor rendesen kinyílik és Lang is előkerül.


A filmhez sokat hozzá tesz a szép fényképezés, viszont sokat ront rajta, hogy kissé összecsapottak a gore effektek - Nispelre ez nem jellemző - és a film minden félelmetes jelenetére jut egy angol humorba oltott válasz. Szóval, horrornak nem lehet eléggé komolyan venni, komédiának viszont rettentően vérszegény, hogy egyfajta képzavarral éljek.
Sok a kamu ijesztő momentum. Hogy egy példát írjak, két szereplő keresgél valamit az épületben és az egyik lépcsőről eléjük esik egy tekercs toalett-papír, de mivel a papír alapjában véve nem túl ijesztő, megtámogatják egy kis hangeffekttel is, biztos, ami biztos. Ez viszont szerintem a horror filmek legalja. Kb. mint amikor a Sikoly filmben a gyilkos a levegőben suhint a késsel, aminek markáns fém csúszik a fémen hangja van. Aha.
Amúgy mindig elgondolkodtat az ilyen műfajú filmekben, hogy amikor valakit megszállnak, azt ha rokon, vagy gyerek, igyekeznek nem legyilkolni - itt pl. Rory-t nem verik agyon, amikor megszállja a démoni Devon, pedig azért csak kitöri egy pacák nyakát - viszont, mikor átmegy a szöszibe, Brad már nem olyan finnyás, amikor meg akarja fékezni és simán beleszúrja a szemébe az injekciós tűket. Oké, de ha elmegy a démon, akkor ott marad egy vak csaj és Brad meg fizetheti a járadékot élete végéig...
Az épület látszik, hogy nem kicsi, de még így is meglepő, mennyi felé elbolyonganak a szereplők és ha már a hetvenhármas Ördögűzőben jól lehetett sokkolni a hídban, pókként közlekedő kislánnyal, a trendnek megfelelően, amit mostanában sok tucat hasonló filmben láthatunk, itt is van kicsavart pózolás. Azért van apró öniróniai is, mert a macskás jelenetben - melyik horrorban nincs macskás jelenet? - Brad megjegyzi, hogy mennyire klisés az egész.
Ez jellemző az egész filmre.
Sajnos.

50%

2015. június 21., vasárnap

Újjászületés - Spring (2014)

Újjászületés - Spring (2014)


Rendezte: Justin Benson, Aaron Moorhead

Megtekintés: Kissé nyögve nyelős, a végére leül, de egynek elmegy.

Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel.
A cím pedig mindkét főszereplőnkre igaz...

Nem egy tökéletes film, ellenben gyönyörűen van fényképezve és van benne némi optimizmus, ami a sok pesszimista hasonló darab között kicsit eltereli a néző figyelmét róla, hogy mindezt rövidebben is el lehetett volna mesélni, vagy izgalmasabban.
A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.

Azután kellő rejtélyt kapunk, nem elég vért és horrort és egy korrektül felépített eredettörténetet, mely egy kicsit giccses szerelmes drámában csúcsosodik ki.
Nem rossz film, de nagyon egyenetlen, néhol kapkodó, máshol szinte unalomig leül.

50%

Ha szívesen megnéznéd a filmet, egyik kedvenc oldalamon simán rá tudsz bukkanni!
Klikk ide, mert az neked jó!


2015. június 19., péntek

Boldog születésnapot: Mia Sara!

1986 Meglógtam a Ferrarival. A képen Matthew Broderick fülét láthatjuk...


Mia Sara hamar kedvencem lett gyerekkoromban. Tiszta, üde jelenség, törékeny alkat. Első filmje, a Legenda egy dark-fantasy, melyet a legendás (szóismétlés) Ridley Scott készített és habár legalább annyira igényes műfaji film, mint az Alien vagy a Szárnyas fejvadász, valahogy nem találta meg a közönségét. Ettől függetlenül Sara első filmszerepében, mint a törékeny Lili hercegnő, aki csodálatával kergeti a pusztulás szélére varászlatos birodalmát - megsimogatja az egyszarvút, pedig nem kéne piszkálni! - sok tini fiú álma lehetett, akár az enyém és még Tom Cruise is érte epekedik az erdei legény, Jack szerepében.
A film, hiába a tökéletese környezet vagy a remek filmzene (Amerikában a Tangerine Dream formáció akusztikusabb, Európában pedig Jerry Goldsmith klasszikus nagy-zenekari műve) és szép fényképezés, a film a pénztáraknál valószínűleg bukhatott, mert valahogy sosem éreztem a neten kialakult kultikus imádatot iránta, ami egy ilyen filmnél elengedhetetlen.
Sara második filmjével pedig belegyalogolt az amerikai tinik örökös panteonjában, mint Ferris Bueller enyhén koravén gondolkodású barátosnéja, akivel együtt Meglógtak egy Ferrarival. (Meglógtam a Ferrarival)
Fura, de ez a két film elég volt hozzá, hogy a színésznő nevét csont nélkül megjegyezzem. Meg talán az is, hogy olyan könnyen megjegyezhető.
Ezek után a sikerek után viszont valami félresiklott, mert apró mellékszerepek és tévés produkciók sora következett.
A csupa B film között még egy sikere volt, ami szélesebb körben ismerhetünk: Jean-Claude Van Damme akció sci-fije az Időzsaru.
Sajnos azóta Sara eléggé eltűnt a filmvilágból. Talán a tehetsége nem volt elég, vagy az ártatlan szépsége kopott meg (2006-ban egy igen komolytalanul apró szerepet játszott egy Stephen King rövidfilmben, mint a "gyönyörű utas" egy repülőgépen.)
Mia Sara egy be nem váltott biankó csekk a filmbizniszben, de mégis úgy érzem, megérdemli, hogy boldog születésnapot kívánjunk neki!

Boldog 48-at!

2015. június 17., szerda

Liza, a rókatündér - Liza, a rókatündér (2015)

Liza, a rókatündér - Liza, a rókatündér (2015)



Rendezte: Ujj Mészáros Károly

Írta: Ujj Mészáros Károly, Hegedűs Bálint

Megtekintés: Már a marketinges felhajtás miatt is eleve várós volt nálam a film. Megérte. Szórakoztató, érdekes, profi munka.

Vélemény:
A Liza, egy enyhén horrorba hajló komédia. Ezt a két műfajt nagyon nehéz megfelelően vegyíteni, ezért elég komoly bravúr, hogy ebben a filmben mégis tökéletesen sikerült. A nézőnek csak enyhén lehet kínos, hogy tud mosolyogni, miközben, szereplők halnak meg, egy ártó, gonosz szellem átka miatt.
Az utolsó, hasonlóan műfaj idegen produkció, amit láttam, volt mondanivalója, profi volt a megvalósítása és keverte a humort a vérrel, "A hangok" című Ryan Reynolds film volt. De ott valami félre siklott és összességében nem tetszett a kész mű.
A Liza viszont végig ügyesen kerülgeti azokat a csapdákat, amibe a magyar közönségfilmek bele szoktak sétálgatni. A film humora sem egyértelműen "magyar", hogy csak mi értsük meg. (Sőt, az utóbbi évek egyik legjobb j-horror filmes paródia pillanatot ehhez a filmhez merem kötni.)

Vannak feleslegesebb pillanatok, nem túl erős jelenetek vagy kissé elnagyolt karakterek. Talán nem is feltétlenül követhető teljesen mindig, hogy mit is látunk, ami persze azért is lehetséges, mert a szellemvilág és keleti kultúra ilyetén bedolgozása hazai filmbe számunkra szokatlan, nem része hiedelemvilágunknak. A végére azonban egy többé-kevésbé megbízható és nyugodt lezárást kapunk, elég színvonalas trükkökkel felturbózva.
A film remek!
A főszereplőnk remek!
A filmzene remek!
A képi világ, fényképezés, vágás, hangulat, környezet, mind remek!
A film másik komoly erénye, amiben nagyon sok munka lehetett az a poénok és információk elrejtése illetve összekötése az időzítéssel. Két példa csak:
A narrátor már majdnem elszólja magát Tomy Tani-val kapcsolatban, amikor a szellem képen kívülre jelezve leállítja a monológot, mielőtt valószínűsíthetően megtudnánk valami fontosat a történet kimeneteléből. Másik, amikor Károly falatozik és megkérdezi Lizát, hogy a lány tudja e, Károly miért kultiválja ezeket az ízharmóniában az átlagostól teljesen eltérő fogásokat, majd, mielőtt a nézőket is foglalkoztató kérdést megfejelné, félrenyeli a szálkát. Ezek az apróságok mutatják meg, mennyire precíz munka lehet egy forgatókönyv, ha a mesélő jól kufárkodik a törénettel.


A Liza egyáltalán nem kelt olcsó benyomást, vagy, hogy nálunk készült. Bármikor felveszi a versenyt a külföldi, kevesebb pénzből összehozott produkciókkal.
Nem szeretem a büszkeséget, mint fogalmat, de a Lizára büszke lehet mindenki, aki részt vett benne.
Szerencsére, az a melankolikus hozzáállás sem érhető benne annyira tetten, ami oly jellemző a hazai filmtermésre.
Kivéve...

Kivéve, magát a főszereplőt, hiszen Liza, hiába egy imádni való harmincas hölgy, ha nehezen hagyja el a komfortzónáját kitöltő képzelt álomvilágát. Liza az a szingli, aki nem azért szerelmes, mert megszereti a kiválasztott férfit, hanem azért választja ki a férfit, mert úgy érzi, ideje, hogy szerelmes legyen.
Talán ez az egyetlen hibája a filmnek, ha hibának tekintjük, hogy vannak nők és férfiak, akik sajnos, szinte bárki karjaiban képesek keresgélni a boldogságot, ha éppen egyedül vannak.

Vannak szarkalábak, mégis, ez egy gyönyörű nő. Azután felveszi a függönyt és kész...

Balsai Mónika egyszerűen imádni való. Mind gesztusai, mind arcmimikája, rezdülései, hangja, komoly hangsúlyt kap a moziban, hiszen ő a címszereplő. Erre azért is szükség van, mert ha nem értünk egyet szerelemhajszolásával, akkor is meg kell szeretnünk a karaktert, hiszen a történet lényege, hogy szorítsunk érte és az esetleg megjelenő megfelelő férfiért, és, hogy megtörje az átkot, melyet nem érdemel meg.
(Másrészt, lehet, hogy pont az átok az, amelyre szüksége van a karakternek ahhoz, hogy kiszakadjon a képzelgésből és észrevegye a valódi világot, szerelmet.)
És nem utolsó sorban kifejezetten csinos nőről van szó.
Balsai Mónika kap is lehetőséget rá, hogy megmutassa magát a kamerának, hogy ne csak a férfi szereplők, de a férfi nézők is kicsit belezúgjanak a magányos, szeretetéhes lányba.
Balsai Mónika pedig eléri ezt.
Férfi legyen a talpán, aki nem csábul el a hölgy játékát nézve.

Tomy Tani (David Sakurai) a szellem motivációi megkérdőjelezhetőek, hiszen ha valóban szerelmes lenne a lányba, miért keseríteni még az életét? Mert féltékeny? Ezek szerint a szellemek legalább annyira kisstílűek, mint egy ember? Ezen lehetne moralizálgatni... Viszont a Koppenhágai születésű színész jól hozza a karaktert és üdítő egy nem olyan ismert, fontos szerepben látni a filmben. Meg azért, reklám célok miatt sem mellékes, hogy nemzetközi legyen kicsit a stáb. Meg szükséges is volt a történet szempontjából, hogy egy keleti arc alakítsa a démoni erőt. A "kémia" pedig működik a két szereplő között.

Rengeteg remek jelenetet tettek bele nektek!

A halottakat alakító színészeink meg többnyire extravagáns, nem átlagos karakterek. Néhányuknál legalább kicsit igyekszik a forgatókönyv valami pluszt hozzátenni, hogy lássuk, mennyire nincs Lizának szüksége rájuk. Pl. Cserna Antal, aki egy igazi lúzer, úgy eszik, akár egy disznó és egyszerűen nem képes kiszakadni az előző kapcsolatából. És azok a kaják. Atyaisten...
Sajnos Molnár Piroskának egy sokkal hálátlanabb szerep jutott, ami teljesen megszokott színész világban, ahogy az évek rátelepednek az emberre. Tanaka néni szerepében egy ágyhoz kötött matrónaként kell élveznünk, amit rá rótt a forgatókönyv. Még az oly jellegzetes és kellemes hangját sem nagyon tudjuk élvezni, annál sokkal hamarabb elköszönünk tőle. Viszont, legalább látható a vásznon és egy igazán remek filmben, aminek örülni kell. Nekem mégis a gyermekkorom kedvenc meselemezeim hallgatása közben maradt meg, a néni, akinek olyan kellemes a hangja.

A film másik fontos férfi figurája pedig a burleszk filmek világából érkező Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs), aki talán elsőre nem tűnik egy hősszerelmes típusnak, a film végére mégis el tudjuk fogadni, mint az átok megtörőjét. Szív is vele eleget. Nála végig nem lehet tudni, hogy akkor most vagy szerelemes első pillanattól Lizába, vagy ennyire szerencsétlen, vagy ennyire szerencsés, hisz túléli a filmet. Azért, a legjobb Tarantinos B pillanatokat idézi, amikor sikeresen átlövi a saját tenyerét.

A finn western kultúra üti a japán szellem világot?

Figyeld:
- Liza el van átkozva. Zokog a rendőrségen, majd benne találjuk magunkat egy "Átok" szintű filmben... vagy nem?
- A film zenéje nagyon kellemes és Tony és Liza duettje szeretni való.
- Korrekt a rókatündéres átkot bemutató szál.

85%

Néhány mondat a rókatündérek mítoszáról!  (boldognapot.hu)

2015. június 15., hétfő

Baki: Kingsman - A teleportáló telefon

Tökit magára hagyják a teremben, hogy telefonálhasson egyet. Készülék egészen a vágásig nincs az asztalon...

...amikor végül egy másik szögből előkerül egy mobil, ami addig nem is létezett.

Fika: Betolakodók - The Intruders (2015)

Betolakodók - The Intruders (2015)


Rendezte: Adam Massey

Írta: Jason Juravic

Megtekintés: Észre sem veszed, ha észre sem veszed...

Vélemény:
Az ezredik a költözünk az új házba és ott rémisztő események történnek, erre bekattan a főszereplő, de senki nem hisz neki, miközben a szomszéd furcsán viselkedik, az apja furcsán viselkedik és a lehetséges barátja is furcsán viselkedik, amiből persze azonnal rájövünk, hogy csak igaza lehet a kiscsajnak és még a néző is félre van vezetve...
A valóság sokkal szürkébb. A Betolakodók - cím félrevezetés, hiszen végül egy betolakodóról van szó, a többihez meg nem elég költői a forgatókönyv - című film kiszámítható és totál érdektelen. Annyira unalmas, hogy az első pillanat, amikor kicsit felriadtam, amikor a szereposztás alatt felcsendült a Menalon és Robyn Dell'Unto közös kooperációja a +Megölsz engem" című nóta. (Amelyet még véletlenül sem találtam meg a neten)
A bajom, hogy unásig koptatták ezeket a paneleket.

Történet, nagy vonalakban:
Rose (Miranda Cosgrove) és apja, Jerry (Donal Logue) Rose anyukájának halála után kiköltözik egy kisvárosba, hogy nyugodtabb életük legyen. Sikerül is egy olyan házat szerezniük, amelyben titokzatos és rémisztő események történtek. Szokás szerint. Mindezt úgy, hogy Amerikában az ingatlanközvetítőt kötelezi a törvény, hogy felhívja ilyesmire a vásárló figyelmét. A filmekben mégis, újra meg újra áthágják ezt a szabályt, azt sugallva, hogy az ingatlanközvetítés egy igazi troll szakma. Leszámítva Leo Getz-et, aki viszont mindenre felhívja vásárlói figyelmét és még ő a troll. (Lásd Halálos fegyver sokadik része, mikor Getz árulja Murtaugh házát.)
Rose szinte azonnal érzékeli a "jelenlétet" a házban. Úgy is reagál, ahogy elvárható: szép lassan becsavarodik és még a környezetét is elmarja maga mellől, hogy véletlenül se legyen senki, aki hisz neki.
Jerry, műfajon belül maradva, nem hisz a lányának, temetné a múltat, feledné az asszonyt és az orvosi kezelés csodáiban bízik, ha lánya lelki üdvéről van szó.
Jerry amúgy építész és SPOJLER ALERT!!! - és ennek ellenére sem veszi észre, hogy az épület, amelybe beköltöztek, mintha kicsit több lehetőséget rejtene magában - szó szerint - mint elsőre az látszik. Ejj, Jerry, hol szerezted a diplomád, ha még egy átlagos kecóról sem vágod le azonnal, hogy tele van meglepetésekkel???
Rose megismerkedik a szomszédokkal, akik egyértelműen azért lettek beleírva a forgatókönyvbe, hogy a nem létező rejtélyeket bővítsék és a gyanúnkat növeljék. Aki viszont tapasztalt néző, pontosan tudja, hogy a szomszédságban történő események nem vezetnek sehova. Igaz, kissé sután, de sehová. Persze, lehet, hogy sikeresebb lett volna inkább kedvessé tenni a szomszéd apukát, akkor jobban lehetett volna rájuk építeni a filmben, de ez kihagyott ziccer. Így Tom Sizemore szerepeltetése alig lép túl a cameo fogalmán. Mindhárom mondatával és a végén elfelejtett lezárással. Biztos kell a zsé kokainra, hogy jobban pörögjön a házi-mozis, felnőtt-filmes biznisz.

Az egyetlen fürdéses jelenet vérszegény. A medencés buli nem számít...

Az ügyeletes barátnő és haversrác szál is elnagyolt, erőltetett. Ennek ellenére még Noah (Austin Butler) karaktere a legérdekesebb és őt keverik a legjobban gyanúba. Ezért is tudjuk, hogy nem ő a "megoldás".
Jerry aput is igyekeznek befeketíteni, ami mondjuk, egy jó magyarázattal még érdekes lezárás is lehetett volna. Elképzelhető, hogy volt a forgatókönyvnek egy ilyen sötétebb tónusú befejezése is, hiszen a sorozatoknál bevett klisé szerint - azaz egy mellékes esemény később kiderül, hogy jelentős információ volt - tucatszor nézhetünk végi egy videó részletet, anyuról, melyben a párbeszéd szerint, ha ő nem lenne apa és lánya valószínűleg kinyírnák egymást. De a PG-13 nem bírta el a görög drámát.

- Szóval a te apád a leggyanúsabb az utcában? - Igen, de ez csak azért van, mert egyébként húsz perccel rövidebb lenne a játékidő, ha nem kevernénk bele a filmbe.

A film az egyik leggyengébb a témán belül. Unalmas másfél óra. Kerüld el ha teheted.
Rose karaktere meg egyáltalán nem érdekes fiatal nő, hiszen első perctől érezni, hogy van baja. Ilyen filmeknél jobban szeretem, ha a szereplő kedves és imádni valóból, lassan süllyed elviselhetetlenbe és paranoiásba.
Donal Logue titkos kedvenc, mégis, csak mellékszerepekben lehet látni filmekben, sokszor teljesen felesleges és méltatlan szerepekben (pl. Szellemlovas, ahol szinte mellékesen ölik meg a figuráját). Végre kapott egy második szerepet egy thrillerben, ám nem tud vele mit kezdeni, mert karaktere nem kerül közel a nézőhöz, sőt, igazán megkedvelni sem lehet. A kontraszt miatt is írhatták ilyenre a szerepet, de manapság szerintem ennél már több kellene.
Ha egyik főszereplő sem igazán szerethető, miért izgulnánk értük?
Hacsak akkor nem, ha amúgy a befejezés is annyira unalmas, hogy az izgalom szót nem is kapcsoljuk a filmhez.

Részemről nem kérek többet Jason Juravic ötlettelen agymenéseiből.
40%

Sose adj egy önjelölt tollnok szavaira, hanem dönts magad! Ha megtekintenéd a filmet, egyik kedvenc oldalam segít ebben: Életedbe feleslegesen Betolakodó című film helye és ha már ott vagy, akkor sok minden más is van itt!

A filmet egy másik kedvenc oldalamon is megtalálod, ha úgy érzed, kétszer is megnéznéd: Betolakodó című film egy másik oldalon.

2015. június 9., kedd

Blog: Irigység a blogos társadalomban?

Ma már bárki blogolhat. Teheted ezt igazi tudás birtokában, színesen, szórakoztatóan vagy csak mert szereted a filmeket és szeretnél róluk írni pár sort, a magad kis suta módján. Ez lennék én pl. sok más blogolóhoz hasonlóan.
Azután, ha sikerül összerittyenteni egy viszonylag elfogadható vélemény szerűséget, úgy gondolod, hogy azért azt ahol lehet, ingyenes médiumokon keresztül, igyekszel terjeszteni.
Gyakorlatilag Internetes kiskapukat kihasználva "reklámozod" az oldaladat, más oldalak fórumában.
Hogy elítélhető ez?
Nem hiszem, hiszen minden link egy vélemény és a legtöbb oldal arra sarkalja olvasóit, hogy írjanak véleményt.
Megtettem én is, szórtam is a szemetem a világhálóra és már két helyről is kaptam visszajelzést, hogy nem kéne...
Az egyik udvariasan megkért rá, bár, jeleztem neki, hogy egy ingyenes facebook modult használ a fórumnál és mivel a facebook nem korlátozza a blogok linkkel való reklámozását, és ők is használják azt, elég visszás, hogy engem ebben kérés útján akadályozni kívánnak. Válasz nem jött azóta, egy héttel később még fent volt a linkem, de azért igyekszem a továbbiakban kerülni ezt az oldalt, mind reklámozásban, mind követésben. Nem lesz aktivitásom hiánya nagy érvágás oldalukon, mint ahogy reklámom sem hiszem, hogy elszipkázta volna olvasóik tömkelegét...

A másik oldal, melynek nevét nem fogom kiírni a továbbiakban, hiszen a kölcsönösség elve alapján nem érdemlik meg, a filmdroid volt.
Egy régebbi cikkükhöz kapcsoltam egy frissebb írásomat, mire hamarosan egy kioktató üzenetet kaptam az oldalam aljához csatolva, amire a továbbiakban semmilyen módon nem tudtam reagálni, mert az ügyeletes "főnök" nem tette számomra lehetővé.

Finoman megkérdezte, hogy ha ő is kitenné a linkjét az én oldalamon, az nekem, hogyan esne?
Természetesen azt írtam neki, hogy szívesen kiteszem a linket akár a cikkemben is, mert én, részemről nem vagyok irigy más oldalakra és szeretem a kölcsönösséget ha már egy ilyen nagy piacra dolgozunk hobbiból. Meg egyáltalán, ha már én felrakom az ő oldalukra a linkem, akkor miért ne tehetnék fel ők is hozzám?
Szerintem ennek így kellene helyesen működnie.
Teszem hozzá, az oldal a cikkek alá gondosan odabiggyeszti: Minden vélemény számít!
Nos, ezek szerint ez egyértelmű hazugság.
Bár, nem tudom, valójában miért fájt az illetőnek, hogy reklámozom magam az oldalukon, hiszen úgy vélem, minden média egymást támogatja nem közvetve az Interneten, ami egy nagy, közös játszótér.
A filmdroid pedig kizárt a saját kis homokozójából, mert nem úgy reagáltam, ahogy szerették volna. Az én véleményem nyilván nem számít nekik és a kölcsönösség elvében sem hisznek.
Biztos, zavaró volt, hogy ők sok pénzt tolnak oldaluk munkájába, míg én a kis forintot nem érő, ingyenes blogspotomon játszom az agyam.

Néhány virtuális "ajtót" bezártak előttem...

Mivel nem bírtam válaszolni koimbra úr kérdésére a cikk alá helyezett linkekről, gondoltam, rájuk keresek a facebookon és majd ott reagálok valamit, ha már olyan kurtán-furcsán belém lett fojtva a szó.
Egy régebbi cikkemet linkeltem be a facebook oldaluk aktuális cikkéhez, lévén, ugyanarról a filmről van szó és, hogy megmutassam, részemről mi a kölcsönösség elve, feltettem a cikkük linkjét az én véleményem alá. Nehezemre nem esett és ha csak egy valaki megy át tőlem hozzájuk, már megérte.
A filmdroid grafomán vezetője pár nap késéssel letörölte linkemet a facebookról és azt is észrevettem, hogy a továbbiakban csak lájkolni vagy megosztani tudok az oldalon.
Köszönöm szépen!
Kedves koimbra, ön akart kioktatni engem valamiből, de levizsgázott emberségből.
Kívánok önnek jó munkát, de itt jegyzem meg, hogy a továbbiakban semmilyen formában nem fogom önöket reklámozni, olvasni és követni.
Tudom, kis hal vagyok a nagy zavarosban ön meg több ezer cikket tett már le az asztalra, szóval maga a nagy filmes médiacézár.
Az oldalukat letiltottam a facebookon, hiszen ha a véleményem nem számít önnek, annak ellenére, hogy képmutatóan ezt hirdetik oldalukon, akkor én sem vagyok önökre kíváncsi, még említés szintjén sem. Nem akarom, hogy oldalukat, nevüket bármilyen formában látnom kelljen, mert minek.
Ahogy írtam, nagy az Internet, sok oldal van. Ismertebbek, kevésbé ismertebbek meg olyan alacsony követésűek, mint az enyém is.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek mag van a helye és piaca.
Én olyanok között érzem jól magamat, akik nem irigyek, hanem támogatják egymást, nem támadnak rögtön, hanem kölcsönösen segítik egymás munkáját.

Szóval, megkérem minden ismerősömet, hogy ha engem kedvelnek - mindhárman! - akkor a továbbiakban nem látogatjátok a filmdroid oldalt.
Köszönöm!
Még akkor is, ha most hallotok róla először.
Nem ezek azok a droidok, akiket keresünk...

Valójában nem is tudom, mi nem volt annyira szimpatikus a filmes oldal gazdájának. Talán zavarta a reklám, talán érezte a konkurenciát, esetleg úgy vélte, hogy ha ő pénzt fektetett az oldalába, más, aki nem fizetős oldalról érkezik, minek kapjon teret rajta keresztül. Talán csak elolvasta az adott cikkemet és olyan szarnak találta, hogy még.

Volt már egyszer hasonló tapasztalatom egy filmes oldallal, de az ő nevükre már nem is emlékszem. Ott is rengeteg filmről volt adatlap, minimális információval. Volt, ahová belinkeltem a saját kritikámoat, pár helyen jeleztem, ha elírás illetve poszter elcserélés volt. Azután kiderült, hogy a linkeket automatikusan törlik a filmek alól.
Kérdeztem is, hogy mi szükség akkor az oldalra, ha az olvasók nem tudnak egyfajta fórumként tekinteni rá és megosztani véleményeiket, akár linkeken keresztül is?
Valami olyasmi választ kaptam, hogy a linkek törlésével a vírusokat igyekeznek szűrni.
Meg is köszöntem az oldal állhatatos munkáját, de még megjegyeztem nekik, hogy ha a linkek szűrését elsődleges célnak tekintik, akkor az egyszeri netezőnek semmilyen pluszt nem adnak olyan oldalakkal szemben, mint a már megszokott és ismert imdb, így meg akkor mi szüksége lenne rá az embernek, hogy egy sokkal kisebb adatbázisú, kevesebb információval működő oldalt látogassunk?
Ma már az oldal nevére sem emlékszem és helyette továbbra is az imdb-t használom.

Nem fenyegetésként, de az iwiw-nek is írtam egyszer, hogy rengeteg kamu adatlapjuk van. Nem reagáltak és tudjuk, hol van ma az iwiw...
Egyszer Damu Roland beszólt nekem, hogy forró a leves... pár napra rá ment a börtönbe...
Hát így megy ez.