2015. július 29., szerda

Blog: Trollkodás barátok közt...



Van úgy, hogy ismerősökkel keveredsz vitába a neten.
Nem feltétlenül te kezded, de te akarod befejezni. (Mondjuk, mert igazad van és mellé érveid.)
Azután törlik, amit írtál.
Az cenzúra, nem?
Bassza a csőröd?
Hogyne baszná?!
Nem te kötöttél a másikba, nem te kérdőjelezted meg nyilvánosan az illető szavát.
Te írtál valamit, viccből - mondjuk volt valóságalapja - és mégis fejedhez vágják, hogy amit állítasz, az hülyeség.
Amikor kiderül, hogy mégis neked volt igazad, hirtelen a korábbi beszélgetéseitek - hipp-hopp - eltűntek. Nincs bizonyíték a vitátokra. Nem lehet visszanézni, ki kezdte, ki kötött bele kibe, kinek volt igaza.
Aki kezdeményezte a törlést, az gyakorlatilag beismerte, hogy nem volt igaza?
Kijelenthetjük, hogy ezzel palástolta, hogy nem volt igaza, tévedett?

Nem gondolom...
És pont!

De pont ő? :)

Fel nem foghatom, miért volt fontos, hogy bebizonyítsa kedves ismerősöm, hogy a por, mint példa, alkalmatlan volt, mert szerinte nem robbanhat be. Azt ugyancsak nem értem, miért kell "vegyésznek" lennem ahhoz, hogy mérvadó legyen a véleményem egy témában, ami a.) nem feltétlenül vegyész függő, b.) már olvastam róla korábban, így halvány fogalmam van róla. Mi lesz így a következő? Ha receptet írok ki az oldalamra, azon fogunk vitázni, hogy nincs szakács diplomám? Tényleg? Csak akkor írhatok majd étellel kapcsolatban, ha szakács leszek? Vagy ha egy filmről írok, akkor végezzem el a filmrendezői szakot?

A fenti mentett beszélgetés később szőrén-szálán eltűnt, egy másikkal együtt, amelyikben elkezdődött a vita, egy harmadik ismerős idővonalán.
Most lehet, szemétnek tűnök - hogy nem nevesítek - de szerintem, ez a minimum, a "kussolj be után", amit érvként kaptam. Mert ha már ott belém lett fojtva a szó, majd hazai platformon befejezem a mondandómat. Szólásszabadság.
Akinek meg nem inge... akit meg nem érdekel...



A facebook virtuális játszótér. Ki szabadabban kezeli, ki feszesebben. Van, aki viccből feltesz egy posztot, de ha nem szerencsés - nálunk elég ha celeb az illető - másnap egy ország haragjával kell szembenéznie. (Mondjuk úgy vélem, ha valaki celeb, attól még a saját oldalát arra használhatja, amire akarja. Nem az ő dolga szelektálni a gondolatait, tevékenységét. A média ne ugorjon mindenre, mohón és akkor nem lesznek félreértések. Miért? Mert ismert emberek netes tevékenységeit reklámként felhasználni, hogy klikkeljenek oldalunkra, legalább olyan gusztustalan húzás, mint egy 16 éves színésznő bugyijáról fényképet készíteni, majd azt eladni újságok címoldalára. Egyfajta visszaélés. Esetleg csak azt nem zavarja az ilyesmi, akit az életben nem fog hasonló eljárás érinteni, így soha nem is lesz rálátása, mennyire negatív a szituáció.)
Az ismerősök, akik egy asztalnál ülve jól elvitatkoznak bármiről, elképzelhető, hogy a neten sokkal jobban belelovalják magukat egy vitába. Aztán abból lesz a sértődés. Vita. Harag.
Mert van, aki akaratát rá akarja erőszakolni a másikra.
Ez is trollkodás.
Meg az is, ha komolynak szánt posztot szétoffolunk baromságokkal.
Mert a trollkodás nézőpont kérdése.
Mi még bőven az igazunkért "harcolunk", mikor a másik, már rég elérte a tűréshatárt.
Mert hiába ír egyik barát a másiknak, azt mások is látják.
Elég egy félreértés - nem nehéz, hiszen a beszélgetések közben használt gesztusok, metakommunikációs jelek egy internetes beszélgetésben nem ugyanúgy jelennek meg értelem szerűen - egy rosszul fogalmazott mondat és a másik fél akár görcsös védekezésbe kényszerülhet, akár heves támadást intézhet ellenünk.
Szóval, egy idő után tanulunk hibáinkból és eljutunk arra a pontra, amikor valakit mellőzünk annyira, hogy semmilyen formában nem reagálunk rá nyilvánosan. Abból nem lesz vita. Nem netes legalábbis.
A sérelmeket meg meg lehet beszélni személyesen. Sütögetés közben. Valahol, egy tó partján.
Messze a világhálótól.


Kivétel, ha másnap egy üzenetre ébredünk:


Szeretteink - The Loved Ones (2009)

Szeretteink - The Loved Ones (2009)


Rendezte: Sean Byrne

Megtekintés: Horror kedvelők imádni fogják, ha együtt a család.

Byrne 2009-ben összedobta ezt a színes és beteg torture horrort, azóta pedig nagy a csend. Sajnos, mert van érzéke a feszültség keltéshez és borzalomhoz, még akkor is, ha én nem kedvelem a horror ezen műfaji leágazását. Mert nem rajongok a kínzásért és még szexben sem szeretem ezt az irányt. Talán ezért sem érdekel "A szürke ötven árnyalata" sem, pedig...

Egy hónap alatt dobták össze ezt a kisvárosi környezetben játszódó drámát. A női főszereplő Robin McLeavy előtanulmányként megnézett pár Tarantino filmet és olyan darabokat, amik a témába és elevenünkbe vágnak, mint pl. a Tortúrát, Stephen Kingtől.

Csendes kisváros, apa és fia hazafelé tartanak. A fiú, Brent (Xavier Samuel) vezet, habár jogsija még nincs. Eléjük lép egy véres és félmeztelen fickó, minek következtében a kocsijuk egy fának sodródik. Édesapja meghal. Eltelik fél év. Brent otthon magába forduló kamaszként menekül a heavy zene és a kirekesztettség világába, édesanyja neheztelése elől. Mindketten felelősnek érzik a fiút. Az anya szurkálásai és Brent lelkiismerete felőrli a fiút. Érzelmeit még barátnőjének is nehezen mutatja ki, inkább elzárkózik magába.

Brent-nek van egy csodálója is, Lola hercegnő (Robin McLeavy) személyében, aki külsőre félénk lány, ám erőt vesz magán, hogy meghívja a fiút a sulibálba. Brent ugyan nem neveti ki, de kikosarazza, hiszen jól megvan Holly-val (Victoria Thaine). A csendes külső mögött azonban vérszomjas, beteges düh munkál és ha a lány őrülete nem lenne elég, ámokfutásában partnerre talált apjában, aki készségesen segédkezik az elszabaduló vérrontásban, melynek egyik főszereplője Brent, a többi mellékszereplője pedig akik vagy szemet vetnek Lola hercegnőre, vagy valamilyen formában akadályozzák törekvéseiben.
Lola végül megszerzi amit akar. Neki senki nem mondhat nemet. Apuka ebben pedig teljesen mellette áll, hisz amit az ő kis hercegnője a fejébe vett, annak úgy kell történnie.

- Ne trollkodd szét a bulifotót! Mosolyogj és nézz bele!

Brent pedig a baleset óta, néha eljátszik a gondolattal, hogy ha már hibás, követi az apját a halálba, épp csak az utolsó lépés - illetve elrugaszkodás - hiányzik, hogy halálával vezekeljen. Talán még nincs eléggé meggyőzve, hogy ha öngyilkos lenne, az megold bármit is. Talán csak jobban fél, mint amit a világ felé mutat. Talán csak nem biztos benne, hogy ezzel tenné a legjobbat özvegy édesanyjának. De mindegy is, mert mikor Lola és apukája (John Brumpton) végül "vendégül" látják egy véres ünnepségre, melyben Brent lehet a fő fogás, a fiú már élni akar és megtesz bármit a szabadulásáért. Olyasmit is, amit korábban el sem tudott képzelni.
Vajon nem lenne egyszerűbb átadnia magát az őrült család kényének-kedvének?
Vajon nem "tartozik" ezzel apjának, kinek halálát közvetve ő okozta?
Valójában nem, hiszen a baleset közvetett kiváltó oka Lola és Lola apuka.
Mert közben összeáll a kép. A véres felsőtestű férfi, aki miatt az a kormány félre lett rántva, maga is a gyilkos család egy korábbi, menekülő áldozata.
Amikor Brent összerakja az egyet és egyet, már nem meghalni akar, hanem menekülni vagy bosszút állni.
Nem másért... a szeretteiért.

Aki ismer, tudja, nem rajongok az olyan filmekért, amelyekben a főszereplőket kínzásnak vetik alá. A "Motel" sorozatban is végig azért drukkoltam, hogy jöjjön egy banda, aki felszámolja a keleti blokk mészárlós brigádját. (Talán lesz ilyen része is a sorozatnak, amely egyre fáradtabb részekkel bővül...)
Nem bírom, ha a védtelent - legyen akár nő vagy férfi - kikötözik egy székhez, ágyhoz, totem oszlophoz vagy motorháztetőhöz és utána módszeresen levagdossák a testrészeit.
Az ilyen típusú filmekben nagyon erős Japán és társai és felzárkóztak hozzájuk például a franciák is néhány kaszabolós művel.
Az Ausztrál filmesek képesek meglepni az átlag mozinézőket, mert annyira kivül esnek a sznob Európán, annyira vegyes az ott élő emberek múltja, történelme, kultúrája, hogy bármilyen témában tudnak frisset nyújtani. Ez a filmjeikre főleg érvényes.
Csak egy példa: Mad Max sorozat!
Kevés sikerültebb utópia készült a témában. A második rész konkrétan mai szemmel is tökéletesen nézhető és elfogadható.

Még nincs vége a partynak! Senkit ne hagyj az út szélén. Bár... kés-ő!

A "Szeretteink" nem hiánypótló darab, kicsit kiszámítható is a vége, de azért közben meg-meglepi a nézőt. Az erőszak ábrázolása elég naturális, a szereplők pedig az átlagosnál erősebbek. A téma pedig kap némi egyedi ízt a belekevert enyhe vérfertőző szálnak (a szál az egy l... jegyezd már meg, vagy beléd állítok egy fúrófejet!!!) köszönhetően. Amit látunk, akár a szomszédunkban is történhetne. Ha nincs szerencsénk.
Végig szurkoltam a hepiendnek. Ennél a műfaji leágazásnál szoktam. A kínzó gyilkosokat szeretem, ha utoléri a végzetük. Akár a sokadik rész után is.

Szélesvásznú változatban láttam, ami nálam plusz pont a mozis hatás miatt. A zenére nem emlékszem, gondolom, nem az volt a lényeg. A fényképezés viszont szép.
Mondom, nem maradandó élmény, de rajongóknak kellemes szórakozás lesz.
Én nehezen vettem rá magam a megtekintésére, de végül nem bántam meg. A befejezés miatt.

70%

Szerencsére kedvenc oldalaim egyike segít abban, hogy megtekintsd a filmet:
Ezt csak nektek, szeretett olvasóim! :)
A filmet ugyan két műsoridővel is megtalálod a youtube-on, de fentebb az égetett feliratos változatot tudod letölteni.
Az imdb szerint a teljes változat - gondolom a képi erőszak nincs megnyirbálva - 84 perces. Ezt tudod az oldalról letölteni.

Ezt a bulit ki bírjuk hagyni!

2015. július 28., kedd

Jurassic World - Jurassic World (2015)

Jurassic World - Jurassic World (2015)


Rendezte: Colin Trevorrow


Megtekintés: Teljesen mindegy, mit írok, ezt látnod kell. Lehetőleg moziban, 3D-ben és magassarkúban.

Valamikor a kilencvenes években készült egy dinoszauruszos mozi, amit nagyon lehetett szeretni. Viszonylag jó volt a kaland rész, a felépítés, a helyszínek szépek, ismert és tehetséges színészek, remek zene és kultikus rendező. Mindaz amiért szerettük anno azt a mozit, olyasmi, ami miatt nem kedveltem meg többszöri megtekintés után sem a legújabb, 2015-ös etapot.


Mert mi is van benne nagy vonalakban?

Van egy sziget, melyen ősállatokat mutatnak be turistáknak. Zsíros látványosság. A régiben is ez volt a terv, de mivel talán még technikailag nehéz lett volna több ezer élő statiszta közé bevarázsolni a szörnyeket, így egy állatos horrort kaptunk, melyben a szereplők sorban hullanak el, akár egy katasztrófafilmben megszokhattuk.
Van egy személy, aki vezeti a parkot, a felelősség nagy része a vállán. 1993-ban a látványosság megálmodója, John Hammond (Richard Attenborough), most pedig aki felelős a park biztonságáért és vezetéséért, Claire (Bryce Dallas Howard). Ott az unokák jöttek látogatóba, hogy azután alig lássák nagyapjukat, de kivegyék részüket a kalandokból: Tim (Joseph Mazzello) és Lex (Ariana Richards). Itt az unokatesók, Gray (Ty Simpkins) és Zach (Nick Robinson) kerül bajba.
Abban is volt egy tapasztalt vadász - igaz, karaktere nem kapott elég teret - Robert Muldoon (Bob Peck) míg itt a vadász, Owen (Chris Pratt) már nem esik ugyanabba a hibába a Raptorok okán, mint elődje.
A történet is nagyjából ugyanaz: Előbb egy T-Rex szabadul ki, azután a Raptorok és gyilkolják le a szereplőket, míg itt egy új dinoszaurusz, egy genetikai hibrid tesz a vérrontásról.
Mert miről is szólhatna másról egy dinós film, ha nem arról, hogy a múlt szörnyei elszabadulva konfrontálódnak a tápláléklánc jelenlegi csúcsával, az emberrel.
Ez az, amit már a negyedik epizódban kell végignéznem.
Pedig, már láttam az elsőben és variálva a további két filmben.
A negyedik ezért már nem tudott úgy elvarázsolni, mert ha kihámoztam a héjból, ami maradt, puszta önismétlés és ezen még az sem tudott dobni, hogy Owen nem titkoltan Indiana Jones-os figurája és a Raptorok között kialakult némi függőségi viszony.
A befejezés meg esetleges és elcsépelt. Aki látta a Star Wars filmek első részét, a baljós árnyakat, annak ez a nagy hal megeszi a kisebbet megoldás nem lehet újdonság. Abban a filmben kétszer is elsütik a víz alatti jelenetek között. Most is ezt kapjuk, csak félig száraz földön.


Nem állítom, hogy kifulladt a Jurassic Park franchise. Dehogy. A negyedik rész rekordokat döntött a bemutató óta. Benne van a tíz legjövedelmezőbb mozi filmben és még sehol nincs a házimozis kereskedelem. Nem bukás, pedig az első rész után a második és harmadik rész szinte felezte a bevételeket. Kétezerre mintha megunták volna az emberek az őslényeket. Ám közben eltelt tizenöt év. Felnőtt egy generáció, akiknek ismét el lehet adni a jegyeket.

A film sok évvel az első rész után veszi fel a fonalat, kihagyva a két folytatást. Ez nem is hiányzik a filmből. Hammond álma valóra vált végül. Az Ingen végül megnyitotta a park kapuit. Az egész varázslatért a milliárdos Masrani (Iffran Khan) a felellős, aki egyrészt hideg üzletember, másrészt, buzog benne a kalandvágy és gyermeki öröm, amiért minden egyes nap elkápráztathatja az emberiséget. Ebben segítségére van a génkutató, aki már Hammond álmának megvalósítását az elejétől felügyelte; Dr. Henry Wu (BD Wong).
Wu a mecénás kérésének eleget téve életre kelt egy olyan lényt, amely sosem létezett, viszont a technika révén gyakorlatilag össze lehetett rakni a talált és felhasznált DNS-molekulák révén. Amolyan dinó turmix, amibe sok más is keveredett.


Új dinóra szükség van. A film meg akar minket arról győzni, hogy a park veszélybe kerülhet az érdektelenség miatt. Ha nincs elég érdeklődő, akkor csökken a bevétel. Ezért van szükség kísérleti példányokra, hogy a turizmus ne csak stagnálva életben maradjon, hanem hatványozottan emelkedjen.
Milyen szerencse, hogy egy csapat tudós fáradozik azon, hogy veszélyes élőlényt teremtsen lombikban. Másrészt viszont a katonaság is kellő figyelmet fordít az állatokra, hiszen, sosem volt még olyan, hogy ha valami eszméletlen pénzeket emészt fel, azt a hadiipar ne akarná valamilyen formában hasznosítani. A megfelelő katonai szakértő, Hoskins (Vincent D'Onofrio) aki viszont egyáltalán nem fogékony az őslények viselt dolgai iránt, éppen kéznél van, amikor az új teremtmény kijátssza a védelmi rendszert - ami nem kicsi testét benn tartaná a karámjában - és vándorútra indul. Mivel génjei nem létező kombinációkat tartalmaz, valamiért az öldöklést tekinti elsődleges céljának, a vadász és egyél elv ellenében. Így viszont nyomában vér és pusztulás nyomait hagyja, hogy Owen és az ideiglenesen mellé csapódó Claire szembesüljön vele, miért is veszélyes istent játszani.

Bár felröhögtem közben, de ez legalább olyan röhejes jelenet, mint amikor Claire magassarkúban szaladgál.
Owen teljesen véletlenül - dehogy, direkt - ért valamennyire a Raptorok nyelvén. Nem szó szerint, de állatismereteit felhasználva kialakít közte és az állatok között egy köteléket, amellyel harcba szállhat a gyilkos Indominus Rex ellen. Annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor kiderül, hogy a hónapok gondos és türelmes munkája dobható a kukába, mert néhány tudós a nem megfelelő cseppeket ejtette egy pipettába. Hátra (h)arc és lehet menekülni.

A Jurassic Park filmek lényege a hatalmas állatok összecsapása, míg közben az emberek sikítva menekülnek. Kapunk ebből az új filmben, rendesen.
Az Indominus Rex befogására kiküldött csapattól kezdve a látogató turisták ezrein keresztül gyakorlatilag mindenki sikít vagy üvölt egyet a filmben.
Volt idő, amikor a szörnyeket maszkmesterek készítették el, főleg hidraulikus szerkezetekből és azokra húzott különféle anyagokból. Stan Winston munkáját dicsérte az első három rész. Winston elhunyt közben és bár lehetett volna az új filmben is szép számmal használni animált robotjait, a film nagy százalékában CGI szörnyeket kapunk.
Igaz, mostanra a technika eljutott arra a szintre, hogy az ismeretlen lényeket viszonylag hihetően tegyék a vászonra - miközben az emberi test és arc még okozhat nehézséget, hiszen a szemünk jobban érzékeli, mi nem valódi - ezért elég volt, hogy a színészek között zöld ruhás kaszkadőrök és hosszú botokra helyezett tükrös gömbök cikáztak össze-vissza.


A film nem kevés humort is magába csempészett, ami ennyire markánsan nem volt észrevehető az első részekben. A harmadikba viszont már bekerült ez az irány.
A film legnagyobb poénjai közé tartozik Claire dzsungel lady transzformációja és magassarkú cipője, mely elég komoly mém dömpinget hozott magával a neten. Komplett kisfilm is készült egy magassarkú cipős DVD változatról, megfelelő kopogó hangeffektekkel.
A legjobb dumák Chris Pratt-nek jutottak, aki csak átvette a ruháját és nagyjából ismét eljátszotta Űrlord szerepét a "A galaxis őrzői"-ből és közben motorozik és csókolózik.

Omar Sy interpretálása a francia filméletből ebben a filmben teljesen felesleges volt. Ennyire mellékes karaktert filmben mostanában nem láttam. Minden, amit a filmben tesz, kihagyható vagy Pratt karakterébe építhető lett volna.
Judy Greer nagy kedvencem, itt viszont alig kapott teret.
A korábbi részekből a fontosabb főszereplőket nem sikerült belerángatni a filmbe.
A fényképezés gyönyörű, de a zene sajnos már nem a John Williams féle munka, bár vannak felhasznált dallamok tőle.

Hangulatában kicsit Alien-es jelenet, majd egy rövidtáv-futás magassarkúban. Nekem tetszett...

A mellékszereplők közepesek, néha ripacskodásra hajlamosak. És sajnos, ismét klisések és ostobák, ahogy az ilyen filmektől megszokhattuk. A főszereplők tökösek a többiek meg vannak.
A film vége kissé összecsapottnak tűnik.
Nem nagyon vágtam, hova tüntettek el hirtelen közel húszezer embert, mikor megérkezik az Idominus Rex, de annyi baj legyen.
Nálam okosabb filmguruk kiszámolták, hogy a park gyakorlatilag fenntarthatatlan intézmény lenne, ha csupán a turisták pénzére lenne utalva, már ha nem horribilis összeget akarunk legombolni róluk. Azt viszont nem lehet, hiszen a park gyakorlatilag az átlag-amerikainak készül, így nem lehet túl sok dollárt elkérni az attrakcióért.

A film tele van utalásokkal a korábbi részekre emlékeztetve a nézőt. Van, ahol szembetűnő, máshol halványan lehet sejteni. Nem sorolom fel őket, mivel én csak párat vettem észre, de akinek van kedve, kis idő ráfordítással találhat ide vonatkozó gyűjtést a világhálón.

Ha szeretnéd megnézni a filmet: Jurassic World!

70%

Érdekességek:
- Claire ruhája tisztelgés John Hammond fehér öltözete előtt.
- Chris Pratt már került kapcsolatba a sorozattal egy korábbi dvd kiadáson, humoros formában, mint lehetséges szereplője a negyedik résznek.
- A cápával etetés tisztelgés Spielberg "Cápája" előtt.
- Chris Pratt a filmben használt motort megtarthatta. (Jó lesz az majd a folytatásra...) Pratt egyébként akkora rajongója a filmnek, hogy az első részt már a nyitónapon megnézte, kölyökkorában.

Fentebb egy magassarkú cipős paródia.

Gázos - Wrong (2012)

Gázos - Wrong (2012)

Rendezte: Quentin Dupieux

Megtekintés: Ő, hát nem tudom. Ha nem vagy fogékony egy olyan filmre, amely szerint végy három fej tojást és lepd meg a fókát, akkor nem biztos, hogy verejtékezned kellene!

Mert ez egy olyan film. Olyan elvont vagy hülye?
Már akkor gyanús volt az egész, amikor a főszereplőnk, Dolph (Jack Plotnick) ébresztőórája 7:59-ről átugrott 7:60-ra.
Ezzel indít a film, meg, hogy az unalmas kisvárosi életbe belefásult férfi kutyusa eltűnt a házból, a kertből, az utcából. Pedig olyat nem szokott. Általában már az élelmiszeres zacskó csörgetése előhozza a bujkáló ebet, de nem most. Dolph nagyon kikészül és, hogy figyelmét kicsit elterelje, egy szórólapon található telefonszámot hívja fel, hogy miért egy motoros nyúl az emblémájuk?
Stb.

Dupieux filmje nem vígjáték. Inkább filmes groteszk. A történet alapja nem teljesen baromság: Egy cég ellopja a kutyádat, hogy újra érezd, milyen fontos neked a kis állatod, társad. Persze visszakapod pár nap múlva és ismét egymásra találhattok mint gazdi és kedvenc.
Dolph a cég "áldozata" lesz. Kutyusát ellopják, csak közbejön valami, amire nem számítottak: a tolvajlással megbízott megbízott bent ég a verdában, amivel a klienset kellene elszállítania. A jelek szerint a kutyus azonban a katasztrófa előtt meglépett, így csak elő kell keríteni.

Dolph közben telefonon keresztül magába habarít egy enyhén nimfomániás és kapcsolatfüggő csini csajt (Alexis Dziena), bejár dolgozni a munkahelyére, ahol elúszik a meló és már három hónapja kirúgták. A kertésze nincs a helyzet magas platán. Egy magánnyomozó pedig kutyaürülékből próbálja kiszopni az információt a dög hollétéről, miközben a kutyalopó cég mestere, Chang mester (William Fichter) könyvekkel és apró kölcsöngesztusokkal traktálja Doplh-ot.

Dupieux-nak van érzéke a morbidhoz, elvonthoz, abszurdhoz. Ékes példája agyszüleményeinek a "Rubber" melyben egy abroncsgumi gyilkolássza a kietlen vidék-vidéki népet.
A "Gázos" egy filmdráma, melyben fura karakterek mondanak fura dolgokat és tesznek fura dolgokat. Egyáltalán nem létező problémákkal küzdenek. Ez egy filmes groteszk. Semmi több. 

50%

Különvélemény: 
- Ennek a filmnek is biztos lesz rajongói tábora, mert hangulata enyhén emlékeztet pl. a Donnie Darko-ra. A főszereplő egy neurotikus férfi, aki nehezen tud kapcsolatot kialakítani más emberekkel.
Talán minden, amit átél, pusztán a fejében játszódik úgy le, ahogy látjuk.
Egy átlagpasi átlagnapja, ha nem veszi be a megfelelő gyógyszereket...
Azok meg szétgurultak.

Megtekintenéd a filmet? Akkor itt tedd meg: Gázos  Külső link egy kedvenc léggömb. Talán lekvár...


Parkoló - Parkoló (2014)

Parkoló - Parkoló (2014)


Rendezte: Miklauzic Bence

Megtekintés: Enyhén misztikus is lehetne a film, ám lassan minden elbizonytalanító eseményre választ kapunk. Így marad egy dráma. Érdemes ráfordítani az időt.

A"Parkoló" két ember csatája. Még csak nem is vértelen. Végül, aki veszít, az győz. Vagy fordítva? Lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, amit írtam, de ha figyelmesen nézzük a filmet - nem futkározunk ki inni, vécére, vagy nem a telefont nyomogatjuk - akkor a mozi lassan beszippant magába és érdekes lesz számunkra a történet vége, még akkor is, ha alapból egyik főszereplővel sem tudunk maradéktalanul azonosulni.

Légiós (Lengyel Ferenc) kopasz, negyvenes évei végén járó, elsőre parasztlegénynek tűnő férfi, aki egy, a házak között megbúvó parkolóért felel. Nem nagy meló, nem nagy kunszt. Autók be, pénzt adnak és állhatnak cserébe a murvás területen. Cserébe Légiós figyel rájuk, hogy illetéktelen ne vigye el, de alig több. Napjait olyan apróságok teszik kellemessé, mint amikor a kora reggeli kávéját egy lakás ablakából rá tűző napfénycsík fénye alatt issza meg, vagy esténként, legközelibb barátjával, az egyik ház falára vetített fényképek nézegetése közben gitározva elmélkednek a világról. Nihil, de legalábbis nem sok.
Légiós fura figura, nem túl bőbeszédű. Talán menekül valami elől, ami eddig nem érhette itt utol.

Egyik nap begördül egy aranyszínű Mustang, melynek gazdája teljesen más világból érkezett ide. Imre (Szervét Tibor) gazdag ötvenes, befolyásos, nagyjából lenéz mindenkit, kivétel, ha az érdekei úgy hozzák és legalább annyira csökönyös, mint a Légiós.
Sikeresen össze is vesznek egy fedett részen, amely a parkoló terület egyetlen - úgy ahogy - védett területe. Imre szeretne oda beállni, Légiós pedig ezt az egy kis területet nem hajlandó a kocsik részére bocsátani. Macska-egér harc kezdődik közöttük, csak itt nem tudni a végéig, ki lesz a macska, aki előbb adja fel és hátrál meg.

A film forgatókönyvét hárman pakolták össze. A rendező: Miklauzic Bence, a Légióst alakító Lengyel Ferenc és az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmjének - Liza, a rókatündér - írója vetette papírra: Hegedűs Bálint. (Kíváncsi lennék a végső változatba melyikük hozta a kávéfőzőt morze jelként értelmező pillanatokat, hiszen hasonló poén a kávéfőzővel már a másik filmbe is becsúszott. :)

Motivációja mindkét férfinak van. Légiósé talán morálisabb, Imrére inkább süthető az, hogy azért harcol, mert megteheti. Fegyverei is sokkal drasztikusabbak. A végén, viszont elgondolkodik az ember, hogy a nagy csatának nem e az volt a lényege, hogy Imre elég bátorságot tudjon összegyűjteni a továbblépéshez és ehhez csak felhasználta a titokzatos parkolóőrt?

Az "Embert barátjáról" illetve a "Ha a barátod egy magyar, nincs szükséged ellenségre" mondások ebben a filmben egyrészt cáfolódnak, másrészt értelmet nyernek. Mikor melyik. A sok kis, látszólag mellékes esemény helyet kap a nagy egészben.
A film egy korrekt dráma, de nem mennék bele mélyebb elemzésbe a karaktereket illetően, mert akkor túl szpojler gyanús lenne az írás, azt pedig a film nem érdemli meg. Mert látni kell. Még akkor is, ha kissé elvontnak tűnhet első nekifutásra.

Azért az nálam jelent valamit, ha egy ültemben végig bírtam nézni.

70%


Kulcsjelenet:
- Légiós a kocsival a fal felé teper ezerrel, mellette Imre, aki kezdetben jól palástolja félelmét, végül mégis beijed, hogy meghalhat. Kiderül, kettejük közül Légiósnak nincs félnivalója, ő már leszámolt mindennel.

2015. július 16., csütörtök

Végtelenség - Infini (2015)

Végtelenség - Infini (2015)


Rendezte: Shane Abbess

Ez a reklámszlogen kb. minden második ilyen filmre illik.
Megtekintés: Sci-fis, horroros dark movie. Ha ezt keresed, egynek jó. Én többet várok.

Szeretem a horrorfilmek azon műfaját, amely zárt térben játszódik, viszonylag kis szereplői bázissal dolgozik, van valamilyen idegen fenyegetés, hullanak a szereplők és a végén meg van egy csattanós befejezés, ami nem feltétlenül hepiend. Ezekkel az alapokkal elég sok filmet le lehet írni és nem feltétlenül a horror műfaján belül kell keresgélnünk az első verzióakt, hanem sokkal régebben, még a világháborús időben. Amikor maroknyi ember egy lövészárokba szorul és egymásra utalva túl akarnak élni. Vagy egy mentőcsónakba, és túl akarnak élni. Vagy túlspilázom.
Filmtörténeti szempontból nem is kívánom elemezni a filmet és alapját, csak felböfögnék pár címet, amely megtekintése közben eszembe jutott.
Ha a felsorolásból legalább kettőt láttál, akkor az "Infini" teljesen kihagyható darab számodra. Kivétel, ha pont ez a filmes zsánered! :)





Földi változatok:
Az egyik kedvencem, amely földi környezetben játszódik, de megfejelték idegen lénnyel és űrjárművel, a klasszikus John Carpenter Remake: A dolog - The Thing (1982) Sarkköri kutató bázis, patriarchális közösség, nő sehol. Hideg, rengeteg barakk, terem, szoba, raktár és egyéb helység. Földönkívüli létforma, mint beszivárgó egység. Megkezdődik a harc a túlélésért, amit megnehezít, hogy az idegen lény bárki alakját képes felvenni rövid időn belül. Olyannyira, hogy a megszólalás után is megegyezik az idegen lény a felvett és addig feltehetően elpusztított eredeti alannyal; itt egy kutya és egy tucatnyi emberrel.
Ezt mindenképpen látnod kellett, ha az "Infini" tetszett.
Azután, mondjuk menjünk a föld alá, ahol valami ősi ott ragadt és kis csoportunk közéjük sétál, hogy a filmidő alatt elhalálozzanak. Ide nem kell nagy tudományos halandzsa. Elég egy kis csoportnyi karakter, valami ok, hogy a barlangot, bázist, föld alatti rejtekhelyet, stb. ne tudják elhagyni és amíg tart a film, folyosókon futkároznak vagy barlangrendszerekben csatangolnak. Itt a sci-fi vonal elsikkad, meg sem jelenik, ha a lények létezését nem vesszük ide.
"A barlang - The Descent (2005) egy egészen borzongató, hangulatos és klausztrofóbiás horror volt a témában. Szinte egy időben bemutatott "testvér filmje" pedig a sokkal profánabb és kommerszebb "A barlang - The Cave (2005)". Egy év, egy magyar címfordítás, két hasonló történet. Az első változatot ajánlanám megtekintésre, hiába dolgoztak ismertebb nevek a másikban.
Ezek a filmek azonban csak hangulatban emlékeztetnek a tárgyalt filmre, sehol egy űrhajó vagy egyéb jármű, ahol elszabadulhat a pokol. Sehol egy a világtól távol eső, üveghegyeken is túli terület, ahol kiépítettek egy bázist, ami később a helyszínként szolgálhat.

Hasonlóan fagyott holttestet a "The Thing-ben" is láthattunk az elhagyott norvég támaszponton.

Űrhajós változatok:
Szerencsére ebből is van pár olyan, amelyben megy az űrhajó, ki tudja hol áll meg, miközben a végállomás a szó szerinti legszorosabb értelemben is a szereplők végső állomása lesz. Kivétel a kevés túlélőt, már ha akad ilyen.
Néha az ellenség az utasok között van, máskor valahol ráakadnak és a zárt rendszerben elszabadulva tizedeli (tizedeli? lenullázza inkább) meg a legénységet.
Az egyik legismertebb, hosszú sorozattá nőtte ki magát, hogy egy egész univerzumnyi világot teremtsenek köré, amely filmekből, képregényekből és polcon porosodó játékokból álljon. Nem kell bemutatni az "Alien - A nyolcadik utas: a Halál (1979) című űrhajós horrort. esszenciális borzalom. A legénység jeleket fog a rádión. Elmennek, mert olyan hülyék, hogy saját szemükkel lássák, mi csipog vákuum mélyén. Egyikük azonnal megfertőződik és amit ilyenkor teszünk? Felvisszük a hajóra és elindulunk vele hazafelé, mielőtt bármi sejtésünk is lehetne a továbbiakról. Evidens nem? Filmben jól működik a valóságban már erősen kétlem.

Erre az alapra készült még pár film, melyekben az űrhajó, legénység, gyilkos fenyegetés mind megvan.
A "szupernova - Supernova (2000) esetében kevés volt a rendező hírneve - le is vetette a stáblistáról, és a tucat filmsztár is. A történet buta, és az előzmények fényében unalmas is. A végére sem emlékszem, annyira nem kötött le. Nem tudom, mire gondolt Walter Hill, amikor megrendezte, hiszen ő korábban főleg jelen időben játszódó westernek rendezésében volt otthon. Talán azt hitte, hogy ha már producerként bábáskodhatott a Nyolcadik utas: a Halál megszületésénél, elkészít egy hasonló, saját verziót is a témában. Nem sikerült. Nekem nagyon nem tetszett, pedig a zsáneren belüli hangulatos darabokat kedvelem. Ez számomra értékelhetetlen horrorfilm volt, sci-fi köntös alá bújtatva, az őrületről.
Ha már űr, meg hajó, akkor a "Napfény - Sunshine (2007)" kb. ugyanez a film, csak kék szűrő helyett talán több a barna. Internetes barangolásokon mégis ezt mintha egy kicsiny kultusz övezné, míg a korábbi, alapjaiban ikertestvérét, a Szupernovát pedig hideg közöny. Érdekes.
A legjobb és leggótikusabb dark változat azonban még hátra van. Ez a film kvintesszenciája mindennek, amiről eddig írtam: Halálhajó - Event Horizon (1997)
Kérem, szereposztás itt is akad. (Mintha ezekbe a filmekbe presztízskérdés lenne bekerülni...) Elmennek a még Star Trek sorozat által sem ismert tartományba, hogy ott, felsőbb erők vagy a jó isten hatására (nem egy és ugyanaz!) mészárszéket produkáljanak. Sikerül.
Sci-fi is, horror is.

Arcpakolás helyett arckaparás. Nem is élvezik!

Űrbázisos változatok:
Alig különbözik az előzőektől. Csak nem repülnek, hanem átmennek valahová - többnyire nagyon messze - ahol ugyanaz történik, mint eddig. Elszakadnak egymástól, az emberek is, a testrészek is.
Lehet az ok egy drog hatása, idegen lények szórakozás iránti kedve, vírus, vacsorába főtt romlott csirke, stb. A lényeg, hogy szűk folyosók, villódzó fények, erőszakos halál mindenütt, merre a szem ellát.
Egy viszonylag régi, Roger Corman film (produceri felügyelet) vegyítette az űrhajót a bázissal a kellemesen nosztalgikus emlékeket ébresztő - giliszta dugja a nőt, de legalábbis összemaszatolja - "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981)" című remekműben. A film valójában nem az, ám el lehet képzelni, hogy pisis kisiskolások milyen nyugodtan mentek csicsikálni a megtekintése után. Bevizelés garantált.
Innen ugorhatunk az új évezred médiumából, a videójátékból kinőtt rügyhajtásba. A FPS játékok az egyik legegyszerűbben létrehozott játékok voltak, miután a térmozgást sikerült lemodellezni. A játékos szemszögéből látjuk a terepet, első számú megfigyelőként. Abban haladunk, keresünk, harcolunk. A "Doom - Doom (2005)" a világsikerű játék nem túl igényes filmes átirata. Sötét, mint állat és ha nincs benne egy percnyi számítógépes animációs lövöldözés, az ember nem is értené, mi köze van a játékhoz. Mondjuk én még így sem nagyon.
Alig pár éve, mikor Dennis Quaid kitalálta, hogy főleg horror filmekben fog szerepelni, témától függetlenül, készült a "Pandorum - Pandorum (2009) című filmje. Sötét bázis, kevés túlélő és egy kannibál horda. Ja, velük együtt akkor egész sok túlélő. Gyakorlatilag megelőlegezte és más környezetbe helyezte a Wayward Pines című sorozatot. Most már legalább tudom, miért volt enyhe Deja Vu-m, mikor a könyvet elolvastam... Tényleg szegről-végről az a sorozat is beillik a műfajba. Az első kategóriába. A Pandorum meg a második kettőbe. Miért? Nézd meg, megtudod! :)

Még a főszereplőnk is vérszemet kapott. Daniel MacPherson

Az Infini pedig a harmadik csoport filmjeit erősíti. Kellene róla többet írnom? Ezek után nem hiszem. Sci-fi módszerrel egy csapat kommandóst átküldenek egy nagyon messzi helyszínre - kicsit olyan, mint a Star Trek féle lesugárzás - ahol egy túlélőre akadnak. Elsődleges feladatuk, hogy a létesítmény által szállított rakományt lekapcsolják. Másodlagos, hogy a túlélőt hazavigyék. A marcona katonák szétszélednek, fertőződnek, ahogy sejteni lehet. Hullanak, mint a legyek.
A főszereplő meg menekülés közben ugrik egy öt méterest és zuhan még mellé vagy húszat, hogy végül, enyhe bordatörésre hivatkozva tovább játsszon a filmben. Aha. Máshol itt derül ki, hogy álmodta az esést. A végét nem láttam, így simán lehet, hogy a végén ez lesz a csattanó. Álom az esés után.

Elvileg a főszereplőért kellene izgulnom. Ez elég nehéz, hiszen amikor megfertőződik, azért kellene szurkolnunk, hogy hazaérjen. Jó vicc. Menj haza, fertőzd meg a világot, haljon meg mindenki. A szereplők gyakorlatilag csak legyilkolásszák egymást a film második felében és ez nem túl érdekes. A dilis magánszámot mindenki hozza, jobban, rosszabbul, több-kevesebb ideig. De negyven perc kóválygás a támaszponton és őrület nem túl érdekes számomra.

Hangulat az akad. A díszletek jók. Nem is emlékszem, hogy azok mikor voltak gyengék a műfajon belül. A trükkök néha gagyik, de a helyszínek azok rendesen meg vannak csinálva. Villogó lámpák, falból kilógó csövek. Sziszegő párafelhők, gőzkicsapódások. Sejtelmes világítás, kék szűrű.
Ezt mind jól hozza a film. Csak ez mostanra kevés, hiszen nagyjából évente egy-két film jön ki ebben a témában. Nagyon el kell találni valamit a rendezőnek, forgatókönyv írónak ahhoz, hogy a néző ne egy tucat darabnak érezze az aktuális bemutatót. Az "Infini" azonban nem ugorja meg a képzeletbeli ... hagyjuk ezt, mert lehet, neked meg ez lesz a kedvenc filmed! :)

Mellékesen:
- Megjelenik a filmben Charlie szerepében a Hemsworth fiúk bátyja, Luke Hemsworth.

50%

Meg kell nézned a filmet. Nem gondolod? Ha igen, tessék: Infini 

Blog: Rendőr lettem... (képletesen)

Szeretek trollkodni.
Nem tudom honnan jön ez.
Beszélgetésnek indul, majd vita és végül trollkodás lesz belőle.
Vagy nem is biztos, csak a másik oldal hozza ki belőlem, hogy markánsan védjek valakit, valamit, akár egy véleményt, egy nézetet, amit egyébként sem nem tisztem védeni, sem nem biztos, hogy mellé állnék.
Mintha tudat alatt, az mellé akarnék állni, aki nem képes megvédeni magát, mert nincs jelen. Ha már jelen, akkor jelen esetben a rendőrök fikázásával nem bírtam egyet érteni egy kedves arcú, kifejezetten bájos hölgy ellenében, aki viszont számomra nem túl szórakoztató vetélytárs lett, mert az Internetes vitákat okos emberekkel érdemes vívni. Nincs abban semmi okos, amit tőle olvastam.

Print screen-nel mentettem.
Biztos lesznek, akik a hölggyel értenek egyet.
Nekik nincs mit üzennem. Nem érdemes.

A vége nem duplán lett beírva, csak lecsúszott a vége, ezért kellett betennem ismét.

Tömörítve: Bumeráng - Boomerang (1992)

Tömörítve: Bumeráng - Boomerang (1992)

Rendezte: Reginald Hudlin

Eddie Murphy gazdag nőcsábász, de amikor végül emberére (nőjére) talál, kiderül, nem is olyan jó dolog, amikor akasztják a hóhért, pedig a fojtogatós szex...
Erre inkább összejön a gyermekkori barát lehetséges nőjével, mert az hirtelen könnyebb préda lesz.
Igaz, csak az utolsó ötven percben, mert addig alig volt köztük interakció. De sokkal jobb ez így Eddie-nek, mint álmai nője, aki viszont gyakorlatilag ő, csak női testben!
Egy kis félre kúrós közjáték és mindenki happy a végére.
Kis barátnő megbocsát, a gyermekkori barát megbocsát, pedig azért, a saját ráérős tempójában még az is lehet, hogy összejött volna a kis barátnővel.
A film végén pedig a feka lompos mester mindent visz.
Nekem pedig, mint egyszeri nézőnek, ezért kellene drukkolnom?
Kizárt.
Én a klasszikus befejezés híve vagyok. A nőcsábász elbukik, a két kedves mellékszereplő boldogan él.
Mivel nem így van, 50%.
Eddie Murphy egy alapból gyökszi karaktert igyekezett megkedveltetni velem és sajnos, nem sikerült. Majdnem, de nem.
Szép próbálkozás volt, de azok a srácok, akik nem elég bátrak csajozni és valaha egy csinosabb cimborájuk leütött nőt a kezükről, azoknak nem fog tetszeni a Bumeráng.
Nekem sem.

2015. július 15., szerda

Blog: Kulcstartós marhaság generátor a facebook-on!

Amíg az Internet áll - működik - addig lesznek emberek, akik humorukat olyan poénokba fektetik, amely hisztériát generálhat. Ez olyan, amikor valami baromságot megosztanak, amit később hivatalos helyen cáfolnak, de mivel sok riadt kis nyuszi osztotta meg, beépül az esemény a "városi legendák" mondakörébe.

Nem olyan rég, mintha már olvastam volna valami hasonló baromságot, amit ma ismét sikerült észrevennem, mert egyik ismerősöm megosztotta. Bemásolom a "történetet".:

FIGYELEM FONTOS OSSZÁTOK MEG !

Pár napja a fiaimnak az utcáról egy teherautó sofőrje odaadta ezt a kulcstartót, amit most szétszereltem. Mellékelem a képeket, mert megdöbbentő !!!!!!!!!!!!!!! Azonnal összetörtem és kikukáztam!
Nissan logós papírdarab és egy fényvisszaverős papír között volt a chip.
Szétszedni csak fűrésszel tudtam.
Vigyázzatok, igaz a történet!
Sok helyen... benzinkutaknál, parkolókban, áruházaknál ingyen osztogatnak kulcstartókat, különböző dísztárgyakat az autókhoz!
NE FOGADJÁTOK EL !!!
Ez egy CHIP amit a bűnözök az áldozatuk követésére használják. Most ezek a bűnözők követni tudnak és látják, hogy merre jártok, látják, hogy mikor vagytok otthon és mikor nem! Távollétetekben bármikor betörhetnek hozzátok!
A rendőrség tájékoztatása szerint ezek romániai bűnözők!
Ez egy új bűnözési irányzat!
A hollandok már tömegtájékoztatásban leadták a lakosságnak.
Értesítsd a barátaidat!!!!

Van róla egy print screen-em is, hiszen így tudom megmutatni, hogy eme zseniális szösszenethez kapok egy "Tetszik" gombot, megoszthatom, de még véletlenül sem kommentelhetem, pedig lenne mit...

1200 ember lájkolta, de mivel írni nem lehet hozzá, egy sem kérdőjelezte meg? Rendben.
Valaki már megint nagyon vicces.


Elég életszerű, hogy a mai felületes világban gyermekünk hazajön egy tucat termékkel - kulcstartó, kis kabala állat, stb. a szülő pedig azonnal összetöri, mert ha a gyerek beállít valamivel otthonra, azt azonnal összetörjük!
Persze, találunk benne egy remek kis chip-et, amely a tolvaj bandát értesíti hollétünkről, így amikor nem vagyunk otthon, simán kirámolják a lakást. 
Aha!
Mindezt a chipre bízva.
Bele kalkulálták, hogy egyes családoknak több járműve van?
Vagy hatósugáron kívül állt meg a jármű?
Nem túl nagy befektetés ez Magyarországon, hogy csak egy esetleges kirámolást segíthet elő?
Vagy a tolvajok olyan technikával rendelkeznek, hogy több tucatnyi gépjárművet tudnak "kordában" tartani, hogy azután kiválasszák azt, amelyik nincs otthon és oda rendeljenek egy teherautót a "költözéshez"?
Hú.
És, ha sikerült egy csóró gyereknek odaadni az ajándék kulcstartót? Akkor a hűtőt viszik meg a jégkockákat?
Ha csak egy kulcstartóra figyelnek oda, merre jár, nem egyszerűbb a háztól nem messze figyelni a tulajdonosokat, mikor mennek el hazulról? Már csak azért is, mert akkor látják, hogy marad e otthon valaki, míg a chip esetében max. azt, hogy EGY valaki elment otthonról a chippel. (Ami ráadásul valószínűleg a gyerek lesz, hiszen ő kapta a kulcstartót az utcán és tudjuk, hogy sok gyerek szereti megtartani az ilyen kis szarokat.
De figyelem, a hír igaz, mert a Hollandok már figyelmeztették a lakosságot!
Mert olyan szoros az összefonódásunk Hollandiával, hogy mi meg ők már tudjuk, mi a szitu.
A német, angol hírtelevízió még nem írt róla, a kínai kormány is hallgat, sőt, a volt Szovjetunió területéről sem érkezett megerősítés, pedig ott aztán bármi előfordulhat...
Hollandia!
Miben hasonlítunk mi Hollandiára, hogy ott meg itt ugyanazzal a módszerrel keserítik meg életünket a betörők?

Szóval, megint egy baromságot osztanak meg az ismerőseink, ami több sebből vérzik, de van rá kereslet! :)

Ja, és nem ástam mélyen a témában, de így utólag felszörföltem a neten és ezt a hírt már 2012-ben is láthattuk a világhálón. Csak jól emlékeztem, hogy már volt egyszer ilyen őrület...

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)


Rendezte: Peter Yates

Megtekintés: Ne zavarjon, hogy a film "régi" és Tom Selleck mondjuk nem a kedvenced. Ez egy remek dráma, börtönfilmbe oltva.

Szeretem ezt a filmet. Vagy inkább kedvelem? Egyik pozitívuma, hogy pár évente érdemes újra nézni a másik, hogy ha most nem is nézem meg, azért nagyjából emlékszem rá, hogy pár sort írjak róla. Yates rendezői munkásságából amúgy számomra a legélvezetesebb a mai szemmel már elég gagyi "Támadás a Krull bolygó ellen - Krull" című fantasy blődli. A film sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg a gyermekkorú nézőket - néhány jelenetére ma is élénken emlékszem. Felsorolni nem kezdem, de egy film erénye, ha nem csak a zenéjére emlékszünk, hanem nagyjából az egész filmre. A zene amúgy a napokban elhunyt James Horner szerzeménye és az egyik legjobb filmzenei munkája.
Yates ezen kívül sok műfajban kipróbálta magát és az egyik élvezetesebb munkája az "Egy ártatlan ember". Első sorban dráma és fejlődéstörténet, igaz, annak nem a szokványos formája, sőt, kicsit kicsavarja a műfajt. Miért? Mert a főszereplő, Jimmie Rainwood (Tom Selleck), már alapból kiforrt egyéniség, nem lenne szüksége karakterfejlődésre, ha mondjuk egy romantikus filmről beszélünk. Jimmie szereti a barátnőjét, kedvelik és elismerik munkáját a munkatársai és élete a nagy amerikai álom. Aztán, egy nap, két túlbuzgó és korrupt zsaru, sikeresen félrehall egy információt és kábítószert kezd keresni Jimmie lakásán. A baj, hogy Jimmie éppen otthon van, beléjük botlik és meglövik. Persze, mire kiérkezik az erősítés és a mentők, kiderül a tévedés, és ha már rendőreink olyan korruptak, igyekeznek tévedésüket Jimmie nyakába varrni. Köszike!
Szarkeverésüknek eredménye, hogy Jimmie sok év letöltendőt kap és ártatlanul olyan közegbe kerül, ahol a karakterfejlődés minden, csak nem pozitív. Jimmie nem rossz ember, csupán a körülmények áldozata, akinek végül olyan útra kell térnie, ahonnan nincs vissza út. Ennek ellenére, ha úgy vesszük, megtisztulva és megerősödve kerül ki a falak mögül.
Közben, két rendőrünk, meg ahelyett, hogy elmenne a kurva anyjába - két igazi tenyérbemászó arrogáns karakterről van szó - Jimmie barátnőjét fenyegetik és Jimmiere is rászállnak a szabadulása után. Nem tudom, a valóságban is így működik ez, de ha én bemószerolnék valaki és az az én hülyeségemből éveket ülne, igyekeznék az életben többet nem az útjába kerülni. Mert az ördög nem alszik. Biztos, ami biztos.
Meg egyáltalán: Lehet én egy korrupt, kábítószereseket kiraboló gyökér zsaru, de legyen már bennem annyi zsiványbecsület, hogy ha elbasztam valaki életét véletlenül, nem szívom a vérét utána is.
Nos, két zsarunk nem így gondolkodik és meg is lesz a jutalmuk, hiszen a négy fal közül már nem az a címben is szereplő ártatlan ember lép ismét a városi élet körforgásába, hanem egy lélekben és testben megerősödött, igazi ellenfél.
Jimmie pedig kis segítséggel revánsot vesz, ahogy a néző végig drukkolt neki.
Jó főszereplő, jó alakítás. Elfogadható mellékszereplők, egy erős F. Murray Abrahammel, Virgil Cane szerepében, akinek ez az egyik legjobb mellékszerepe, de teszem hozzá, munkásságát annyira nem ismerem. (Tudom, hogy Oscar-díjas az Amadeus Salieri megformálásáért, de ettől még nem állítanám, hogy ismerem, mint színészt!)
A két rohadék zsaru másod-élvonalbeli színészek munkája: Richard Young, aki gyakorlatilag Indiana Jones titkos példaképe. Tőle kapta a kalapot a harmadik részben! Más munkái számomra nem ismertek. David Rasche pedig kicsit túl is játssza a robbanásig feszült zsaru figuráját. Igazi elmebeteg. Volt a nyolcvanas évek legvégén egy pár tucat részt megért, igen fárasztó humorú krimi sorozat, amelyben a címszereplőt alakította. Talán hallottál a Sledge Hammer!-ről... Nem a Peter Gabriel szám.

A film szinte végig karcolgatja a tévéfilmes kereteket. Nem érződik, hogy sok pénzt öltek bele és mai szemmel kissé meg is kopott. Viszont, egy próbát megér, mert Tom Selleck tényleg remek a szerepben, jól hozza a kétségbeesett kisembert, akit elragad a fogaskerék és szinte csak magában bízhat, ha túl akarja élni.
Egyáltalán nem nehéz a főszereplővel azonosulni, még azok ellenére sem, amibe belekényszerítik, a túlélésért.
Kellemes nosztalgiával ajánlom ezt a filmet mindenkinek.

70%

Szerencsére van egy hely, ahonnan mindjárt le is töltheted és megnézheted, igazam van e.
Te mennyit adnál erre a filmre egy tízes skálán?

online pont: Egy ártatlan ember


Tömören: House of Good and Evil (2013)

Tömören: House of Good and Evil (2013)

Rendezte: David Mun Soha többet ilyen uncsi filmet!

Csak divatból nem kedvelek meg egy filmet. Hiába a rengeteg fesztivál díj, hozzám nem került közel ez a darab...
Tűrőképességet erősen próbára tevő, közel két órás nyűglődés, melyben két fiatal, vidéki házba költözik, ahol se áram, sem telefon, sem lehetőség, hogy plazma tévén 3D-s mozikat élvezzünk, csak favágás és vödörrel víz hordás a kádba. Így kell új életet kezdeni.
Apu aláírja a papírt, mire kiderül, azért a ház ketté van választva és a szomszédnak egy hónapja van kiköltözni. Biztos volt...
Anyu érzi, valami történik.
Rosszakat álmodik.
Vagy hallucinál?
Apu meg elmegy cigiért és eltűnik. De mégsem.
Bár, jobb lenne, ha eltakarodna, hiszen miatta nem született meg Grace a kislány. Kicsoda?
A végére kiderül, hogy első este bebaszni az ódon házban, nem szerencsés.
Útóljára ennyire hasonlóan blöff végű film a Ganzfeld vizsgálat volt. (Ha láttad azt, akkor ez már majdnem szpojler!)
Le kéne már szokni az olyan filmekről, amik végén a főszereplő felébred a rémálmából.
Bár itt nem az történik, ám valahogy mégis...

40%

De legalább:
- Van némi hangulata.
- Nem rossz a fényképezés.
- Kellemes a női főszereplő.: Rachel Marie Lewis

Blog: Schumacher perelni fog?

Ez bizony kérdés, hiszen a cikkből pont az derül ki, hogy Schumacher (természetesen nem a Forma1 versenyző, szegény, hanem jelen esetben a felesége) pereli az összes olyan nyomtatott sajtót - illetve egyéb média formációkat - amelyek valótlan tényeket közölnek az olvasóikkal. Ez jól kiderül a cikkből.
Vajon Corinna perelné a magyar life.hu oldalát, ha tudná, hogy az egyik oldalon a cikket a férje örömködésével reklámozzák, hogy meglegyen a klikk szám?
Hiszen, nem tudjuk, hogy a komoly fejsérülést elszenvedő sportoló örülne e. Gyakorlatilag semmit nem tudunk egészségi állapotáról, hiszen a cikkek amik a témában megjelennek, összehordanak hetet-havat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a feleség sorra nyeri a pereket, amelyeket kamu és hatásvadász cikkek ellen indít.
Teszem hozzá, hogy jogosan, még akkor is, ha ez egy sziszifuszi harc. De talán hoz egy kis pénzt a konyhára, hiszen Schumi kezelése biztosan sokba kerül.

A kérdés, hogy ha a life.hu értelmes bértollnokai értik a cikk tartalmát, akkor miért mennek azzal szembe és reklámozzák egy hatásvadász címmel, amiről gyakorlatilag a cikk szól?
Oké, a magyar bulvár média könnyen ficánkol, bízva abban, hogy Corinna Schumacher az életben nem fog beléjük botlani, de azért az elemi tisztesség is azt kívánná, hogy ne fogalmazzon egy bulvár tollnok tiszteletlenül. Pedig, ez a cím így tiszteletlen és csupán egy feltételezés. Feltételezi, hogy egy beteg ember elvileg most örül.
Ez sértő.
Ne egy kamu firkász képzelgéseit kelljen már olvasnom a napi hírekben. Miért kell a sportoló nevét pofátlanul kihasználva őt megtenni a címben főszereplőnek, miközben a cikk sem róla szól, hanem a felesége harcáról, senkiházi, hazug emberek ellen. Mert a média arctalansága mögött igenis emberek vannak. Emberek, akik sokszor egy forintot nem érnek, hiszen pont emberségből vizsgáznak egyesre...

De tudod jól, hogy példákkal szoktam alátámasztani kifakadásomat:

A cím egyértelműen a sportoló nevével hirdeti magát és ráadásul egy olyan eseményt sejtet az átlagolvasó számára, amely miatt azonnal ráklikkel az ember a kamu cimkére: Csak nem felébredt végre??? - kérdezhetnénk.
Megint csak túlzás a cikk, bár itt már sejthető, hogy Michael Schumacher csak felületesen érintett az ügyben. A cikk amúgy arról szól, hogy egyes újságokat a felesége beperelt, mert felületesen érintették a férjét, miközben a férje nevével visszaélve koldultak olvasókat. 
A cikk befejezése pedig nagyjából összemosható jelen cikk valóságtartalmával: Schumacher neve szerepel benne, viszont, gyakorlatilag csak hatásvadász lépésként. Corinna pont az ilyenek ellen pereskedik.
A life.hu ismét levizsgázott korrektségből, etikából és morálból.
Ja, mondanom sem kell, hogy amikor a cikket mentettem, írói nevet keresve sem találtam a pongyola tartalom mellett.

2015. július 14., kedd

Ben Franklin-effektus


Nos, ezt az effektust még nem sikerült a szexuális életemben kamatoztatnom...:
- Csinálnám nekem orális szexet?
- Kizárt!
- Szánalomból sem???

Rettegés alkonyat után - The Town That Dreaded Sundown (2014)

Rettegés alkonyat után - The Town That Dreaded Sundown (2014)


Rendezte: Alfonso Gomez-Rejon

Megtekintés: Ha két csoportja osztjuk a horrorfilmeket, akkor ez a hangulatosabb darabokat erősíti. Szóval, ha szereted a műfajt, akkor tessék megnézni!

Tíz epizódnyi tévésorozattal a háta mögött G-J jobb horrorfilmet rendezett, mint sok, évek óta a pályán tevékenykedő rendező. A túl hosszú című horrorfilmje izgalmas, érdekes, szépen fotografált, sok egyedi kamerabeállítást használ és hangulatában igen közel áll az általam nagyon kedvelt "Valami követ - It Follows" című horrorhoz. A hangulat alatt itt értem azt, hogy bár elvileg 2013-ban játszódik a film, sokkal inkább olyan, mintha egy meghatározhatatlan nyolcvanas években lennénk. A színekkel való játék meg emlékeztet Dario Argento és George A. Romero legjobb munkáira. A sok pasztell, a sok vörös, zöld, sárga, kék.

A film nem hivatalos folytatás, pedig karcolgatja azt és talán kicsit a Remake műfaji leágazást is. Vagy spin-off. Vagy mi.

Texarkana-ban az ötvenes évek körül tevékenykedett egy sorozatgyilkos. Párokra csapott le. Később ebből a gyilkosság sorozatból mozifilm készült, amelyet évente levetítenek, okulásul, vagy csak morbid szórakoztatási vágyból. 2013-ban valaki másolgatni kezdi a gyilkosságokat. Ez a rendőrségnek igen kellemetlen, hiszen az eredeti gyilkost sosem fogták el és a város amolyan helyi átokként éli meg az eseményeket.

Jami (Addison Timlin) első komoly pasijával végre eljut addig a pontig, hogy mozi helyett szívesen szexelne a sráccal is akár a mozitól kissé félreesőbb helyen. Az aktus igazán el sem kezdődik, amikor megjelenik egy maszkos ürge, aki legyilkolja a fiút és üldözőbe veszi Jami-t. Mikor végre megölhetné, inkább elengedi a halálra rémült lányt.
A rendőrség magasabb helyről szerez segítséget és közben Jami legyőzve félelmét, nyomozgatni kezd a múltat erősen érintő gyilkossági ügyben.
Közben, ahogy elvárható a filmtől, egyre több lesz az áldozat és nem nagyon finomkodik a film a vérben tocsogásban. Szerencsére. A tini horrornak induló film nem lesz szívbajos, nem kezd nyálaskodni. Amikor gore van, akkor az nagyon a helyén van. Egy nyílt töréses jelenetnél rendesen felszisszentem és nekem fájt.
A film végére apró csavar is jutott, ami nem biztos, hogy hiányzott, de elfért.


Szomorú, de a film hiába 2014-es keltezésű, mert az ismertebb színészek közül, akik szerepelnek benne, már többen nincsenek velünk 2015-re.
Egyikük Ed Lauter, aki főleg rendőröket alakított akció filmekben és kellemetlen alakokat sorozatokban. Címeket nem írók, de az imdb segít megismerni.
A másikuk a papot alakító, 71 éves Edward Herrmann, aki pl. a "Az elveszett fiúkban" vámpírkodott.
Az ismert nevek listáját erősíti a mostanra a nagymama szerepekbe beleszokó Veronica Cartwright, aki az "Alien - Nyolcadik utas: a halálból" lehet ismerős. Többek között.
A film szemnek kellemes, érdekes megoldásokkal szórakozik az operatőr. De inkább ilyet, mint a sok unalmas tucathorror. A történet alapján ez is lehetett volna egy a tucatból, viszont GJ-ben van némi plusz tehetség, amit remélem, a továbbiakban is bőszen használni fog.

Megjegyzések:
- A helyi megbízottak és hülye kalapjaik.
- A mozgásérzékelős lámpák nem sok fényt adnak a kertek mögött.
- Ha viszonylag ismert név valaki a szakmában (A Corey-t alakító Spencer Treat Clark olyan filmekben jelent már meg, mint a Gladiátor vagy A sebezhetetlen!) és a film elején megölik, az vajon mit jelenthet?
- Aki a filmben dug, az meghal! Ez viszont spojler, amiért bocs. Kivétel a Jami, akinek a neve emlékeztet az angol Yammi szóra, ami egyfajta elégedett nyammogás. :)
- Az eddigi legvéresebb trombita játék.

Szerencsére ezt a viszonylag jobb horrorfilmet itt meg tudod nézni: Rettegés alkonyat után!

70%


Fekete-tenger - Black Sea (2014)

Fekete-tenger - Black Sea (2014)


Rendezte: Kevin Macdonald

Kellemes aranyszínű árnyalatok. Nem véletlenül.
Megtekintés: Habár Macdonald most sem adta alább a minőségi munkát rendezőként, mint korábbi filmjeinél megszoktuk, sajnos a Fekete-tenger egy középszerű, unásig elkoptatott filmdráma.

Ha a film első fél órája után már nagyjából sejtjük, mi lesz a film vége, úgy elég nehéz izgulni a film közben és a kényelmetlen fészkelődés sem a borzongás javára írható, hanem inkább a "na ugye" érzésnek tulajdonítható.

Egy kirúgott tengeralattjáró kapitány (Jude Law) fülébe jut a nagy lehetőség, hogy felszínre hozhassanak némi második világháborús aranytartalékot. Mivel eléggé belterjes a szakma, hamar összetrombitálja az elsőre megfelelőnek tűnő embereket, kiknek fele saját környezet, másik fele pedig orosz derékhad. Annyira nem logikus, de ha már csak egy orosz tengeralattjárót tudtak megszerezni, sajnos szükséges lépés.

Hamar kiéleződnek az érdekellentétek, erősödik a paranoia és van, aki az arany szavának nem bír ellenállni és teljesen kifordul magából. Kapunk a "Bolygó neve: a halál" című filmből már ismert beépített "Burke" karaktert, aki gondolkodás nélkül áldoz be másokat, akkor, amikor még közel sem biztos, hogy megmenekülhet az ürge... A másik meg gyakorlatilag sportból öli az oroszokat. Nem is értettem, hogy az első késelés után, minek köszönhetően Blackie (Konstantin Khabenskiy) elhalálozik, miért nem végezték ki a felelőst. De ott helyben, kisbaltával. Gondolnám, hogy ebben a klausztrofóbiás, igen zárt rendszerben működik a "szemet, szemért" elve, ha már a kapitány többször is megszellőzteti, hogy ha valakinek nem tetszik valami, az takarodhat. Egy késelés meg eléggé nem tetszik valami, szerintem. (Milyen szerencse, hogy a nagy késes az egyetlen tapasztalt mélytengeri búvár, akire meg szükség van az arany kiemelésénél.)

Aztán csőstül jön a baj.
Babona a szűz fiúról... ki mennyit kapjon... kapunk e valamit... hopp, elromlott valami, amit csak a másik roncs segítségével orvosolhatunk... stb.

Ha láttál legalább három tengeralattjárós filmet, akkor ezt is láttad.
Vagy három akció filmet, ami zárt térben játszódik: barlang, piramis, bánya.
A szereplők jók, a szituáció túlvezérelt. Vagy tényleg ennyire hülyék azok, akik egymás kezére bízzák odalent az életüket?
Talán csak az oxigén keverék nem volt rendesen beállítva, ezért jött olyan gyorsan elő a vérszomj faktor.
Vagy az arany szaga? Szava?
A poén, hogy a kötelező "basszameg" csavart még itt sem bírták kihagyni. Kicsit erőltetett és talán halványan esetleges, de azért kicsúszhat némi anyázás, amikor megtudjuk.

60%

Jó dolog egy búvár mentő ruha, de vajon mennyi aranyat pakolhatsz bele, hogy a víz felszínére tudjon emelkedni?
Jude Law jól hozza a lassan megtébolyodó kapitányt, de nem hiszem, hogy azért, mert korábban három egész napot eltöltött egy tengeralattjárón, hogy jobban átérezze azt, amit kell.
Részemről, ha lehetőségem lesz, akkor sem fogok tengeralattjárón utazni.


2015. július 12., vasárnap

Blog: Amiért Amerikában már perre lehetne menni...

Ha szoktál szörfözni a világháló, biztos akadtál már néha bizarr cikkekre arról, hogy milyen apróságok miatt pereskednek az elvileg lehetőségek hazájában.
Pl. Ha valaki kezet rázva valakinek ígéretet tesz, akkor egyes államokban az lehet egyfajta szerződés is, ha van tanú, amely kötelezettségekkel jár.

A következőnek felhozott példa alapján már ott simán fejest lehetne ugrani egy pereskedésbe:
Okos Internet kommentelő feldobja a lehetőségét annak, hogy a veséje eladó egy általa megnevezett összegért:


Ugye milyen vicces, hogy három millió forintért megvásárolható Várkonyi úr veséje? Honnan tudjuk?
Ő maga írta ki egy kommentben.
Amikor persze mosoly jel nélkül felhívjuk a delikvens figyelmét rá, mit is tett, azonnal megy a visszalépés. (Épp, hogy azt nem teszi hozzá, hogy feltörték az adatlapját:


Várkonyi Csaba természetesen csak viccelt! Igaz, a két mondatból, amellyel slendrián nyomott hagyott az Interneten, amely mindent megőriz az utókornak, még véletlenül sem volt képes a magyar helyesírás szabályainak megfelelni, ezért feltételezem, hogy a vesével humorkodó fiatalember egy suttyó paraszt.

Milyen kár, hogy egyelőre nincs szükségem a veséjére!
Milyen kár, hogy nincs erre a project-re kerek három millióm!
Milyen kár, hogy ez nem Amerika, mert ott még az is lehet, hogy üres zsebbel perelem be és kártérítéssel és +/- egy vesével lennék gazdagabb!

De neked lehet, hogy van, hát tessék!
Szabad felhasználást kapsz a fotóhoz!
Nem kell a mese, vesére fel!

Blog: Nem úgy illenék, hogy ha nevet írnak egy cikkbe, akkor a mellé illesztett fotón a név gazdája szerepeljen?

Természetesen nem, ha magyar bulvár oldalról van szó. Azon már meg sem lepődöm, ha egy cikket egy héten keresztül minden nap átneveznek, hogy újra és újra ráklikkeljenek az olvasók - akik már a második eset után kurva anyázva zárják be az olvasott írást - azonban az még engem is meglepett, hogy egy cikk címében megemlítenek egy francia színésznőt, hogy a mellé rendelt fotón egy amerikai pályatársa szerepeljen, még akkor is, ha volt közös filmjük és a cikk valójában ezt a filmet emlegeti fel.
Íme a nevetséges és újságíráshoz méltatlan párosítás:


Mellesleg a film címe: Az éhség - The Hunger (1983)

Aztán persze lehet, hogy a cikk mellé azért került Susan Sarandon fényképe, mert ő volt az, aki nem kívánt ágyba bújni a francia sztárral...
Ettől függetlenül is cikk(i).

Blog: Egy feltört adatlap margójára

Nagyon szar dolog, amikor az ember facebook oldalát illetéktelenek csak úgy feltörik. Ez, hogy lehetséges?
Néha, elég, ha más is hozzáfér a géphez és a megfelelő helyen megkeresi a jelszót, amely listázva van és akár egy gombnyomásra előhozható.
Máskor, elég, ha rafkós az illető és simán kifigyeli a szerencsétlent, amikor beírja a kódját.
Meg van az, amikor erős a gyanú, hogy kurvára nem törtek fel semmit, de az adatlap mögött eleve egy gyökér bujkál, aki visszaél az anonimitással és kicsal idegenektől bármit.
A következő adatlap eleve gyanúra adhat okot, hiszen alig 26 ismerőssel, egy viszonylag fiatalkorú határát súroló fényképpel (amiből persze csak egy hozzáférhető az adatlapon, amíg nem jelöljük ismerősnek, így innen is védve) máris egy olyan facebook csoport tagról van szó, aki elvileg felnőtt tartalmat használó csoportba keveredett be. Egy amolyan vad vágyakat megosztó csoportba. Mondjuk, a csoport vezetőjének is felelőssége, hogy a csoportjába milyen szűrű szerint verbuvál tagokat. Pl. ha kéretlenül helyez oda be embereket, az sem etikus, vagy erejét fitogtatja, miközben egy dedós szintjét üti meg a helyesírása, az meg nevetségessé és hiteltelenné teszi az egész csoport működését.
Alanyunknak, elvileg feltörték az adatlapját, hogy egy órán belül valami provokálót tegyenek ki a nevében, majd egy órával később, ugyanolyan borzalmas helyesírással arra hivatkoznak, hogy sajnos feltörték az adatlapot és visszaéltek azzal, így csalva ki a jelentkezőktől ilyen-olyan kommenteket és kitudja még mit privátban. Elég kényelmes, nem igaz?
Beizgatjuk a célközönséget, majd kihátrálunk.
Oh, yeah!
Teszem hozzá, a helyesírás megegyező magyartalansága alapján arra merek következtetni, hogy szó sincs feltörésről - egy hacker aki számokon keresztül utasításokat ad és ért annyira a számítógéphez, hogy feltörje azt, általában nem arról híres, hogy egy nyolc éves szellemi szintjén képes használni a magyar nyelvet.

Szóval, ha már találtunk egy érdekes esetet, miért ne osszuk meg veletek, ha érdekel titeket ez a fajta téma?


A felső kép magáért beszél. Van egy állítólagos ifjú hölgy, akinek adatlapját feltörték és nevében feltettek egy vadító üzenetet. Erre a fiúk ugrottak és kb. egy óra múlva a hölgy adatlapján a következő üzenet jelent meg:


"Ne írjon senki, mer fel torték a facémat" - Milyen érdekes. Ahogyan az is, hogy ezek az anonim nethuszárok képtelenek, helyesen, egybe írni az olyan szavakat, mint "feltörték". Komolyan sportot űznek abból, hogy külön írják.
Azért azt is megkérdezem: Ha valaki feltöri egy hülye liba adatlapját és a nevében elkezd valamit, akkor miért tud a hülye liba egy órával később belépni és figyelmeztetni a kommentelőket? A hacker élvezete komolyan kimerült a feltörés után abban, hogy beírja a szexre invitáló felhívást, majd ennyi károkozás után kilép az oldalból, hogy az igazi tulajdonosnak legyen lehetősége a korrekcióra? Hagyjuk már...