2015. augusztus 31., hétfő

R.I.P.: Elhunyt Wes Craven

Freddy Krueger kesztyűjével. Akik addig nem ismerték munkásságát, innentől már tudták a nevét. Sokan.


Egy filmes legenda ismét eltávozott. Persze, nem biztos, hogy te is kedvelted, hiszen amiben főleg alkotott - horrorfilm - annak ellenére elég mostohán kezelt műfaj, hogy évente több tucatnyi produkció készül a keretein belül...

Wes Craven 1939.-ben született, augusztus 2.-án, az Usában, Ohio állam, Cleveland városában.
Elhunyt 2015. aug. 30.-án.

Isten vele!
Most nem méltatnám, mennyit tett hozzá a horrorfilmek világához, csak összeírnám az öt kedvenc filmemet tőle.

1. Rémálom az Elm utcában - A Nightmare on Elm Street (1984)

Ebben az évben megszületett a pop-kultúrális és horrorfilm ikonná váló karakter, Freddy Krueger, aki sorozatgyilkosként kezdte pályafutását, később pedig misztikus gyilkossá vált, hogy az álmaikban ölje halomra azokat a fiatalokat, akiket életében még nem tudott megkaparintani. A karakter köré komplett mitológia épül és sikerült Remake-t is készíteni belőle. Szerintem fölöslegesen. Freddy Krueger a bennünk bujkáló félelemre épít; mi lenne, ha álmunkban meg tudnánk halni és soha, senki nem tudná meg, valójában mi történt velünk. Az évek során tucatnyi folytatást élt meg a franchise és sokkal humorosabb irányt vett fel, mint pár évvel idősebb elődje, Jason Voorhees vagy Michael Myers. Freddy-nél az öldöklést néha abszurd humor oldotta fel, így sokaknak nem is horrorfilmként funkcionált végül, hanem véres mulatságnak.



2. Halálos barát - Deadly Friend (1986)

Nálunk kevésbé ismert - vagy nem hozzá kötött - filmje, melyben egy iskolai géniusz diák mickrochipet épít be halott barátnője fejébe, hogy az öntudatra ébredve gyilkolni kezdje azokat, akik megkeserítették az életét. Sansz történet, hangulatosan megoldva. Az álom motívum visszatér és a női főszereplő bája eladja a darabot. Gyerekként tucatnyi alkalommal néztem meg és szerettem bele Kristy Swanson-ba, hogy később se ő, se a főszereplő srác ne vigyék sokra Hollywoodban. Nem azért kedveltük, mert fifikás darab. Zsigerileg hat a nézőre és az egyik legjobb filmes gore gyilkosság még most is, amikor a vénasszony szipirtyó szomszédnak a fejét szétkeni cyborg-zombi-droid lányunk egy keményre pumpált kosárlabdával.



3. Sokkoló - Shocker (1989)

Na, ez már igazi bűvésztrükk. Egy kalapba annyi filmes zsáner, hogy végül el sem fér. Az álomvilág, misztikum és valóság ötvözete ez a sorozat-gyilkosos történet, melyben egy Horace Pinker nevű tévészerelő egy kisvárosban aprítja a népet, hogy végül a harcot vele egy sportos diák vegye fel, először még fizikálisan a valóságban, majd a valóság szövetén átlépve, materiális síkon is, amolyan Freddy Krueger parafrázisként. A férfi főszereplő, Peter Berg, miután színészi képességeivel csak mérsékelten volt elégedett, olyan filmeket forgatott le, mint az Amazonas kincse, A királyság és a Csatahajó. A film nálunk belefért egy "Legendák" sorozatba is dvd-n, azonban hazájában nem tudták komolyan venni és nem lett kereskedelmi siker. Sőt, mintha innen már mélyrepülésbe kezdett volna a direktor karrierje, egészen a Sikoly-ig, ami viszont ismét felrepítette a horror panteon tetejére, ideiglenesen.



4. Sikoly - Scream (1996)

Az egyik legtisztább tini-horror, amely néha már a paródia határát súrolja, viszont valójában nem lépi azt át. Woodsborough városkában néha kinyírnak tinédzsereket. Sidney Prescott úgy érzi, valamiért ő a következő kiszemeltje a gyilkosnak és nem is téved. Halálos macska-egér játék végén a szerepek újra leosztásra kerülnek és sokan közben kihullanak a rostán. Rengeteg klisét és sztereotípiát építettek bele a filmbe, ami miatt könnyen komolytalan darabnak lehetne tekinteni, de legalább ennyi társadalomkritika van a műben, és az ötlet végül sorozattá duzzadt, nagyjából egyenletes minőségben, néha meglepő dramaturgiai húzásokkal. Abszolút kedvenc!



5. Éjszakai járat - Red Eye (2005)

Craven nem csak horrort készített, hanem belenyúlkált más műfajokba is, mint zenés dráma, vagy ez a thriller. Alig nyolcvan perces, szinte real time-ban forgó mű, melyben a csinos hotelmenedzsert belekeverik egy politikai merényletbe és csak talpraesettségén múlik, hogy megfelelően kezelve a helyzetet hőssé válik, pedig eléggé vesztes szituációból kell talpra állnia. A filmben alig van üresjárat, végig pörög. Kiszámítható a cselekmény, de néha meglep minket és annyira kedves a főszereplő, hogy szemet hunyunk a logikai bakik felett és csak szurkolunk, hogy sikerüljön a végén mindenkinek megmenekülni. Nem jellemző a film Craven-re, viszont kellemes mellékvágány, aminek talán egyetlen negatívuma, hogy kicsit összecsapottnak tűnik.




A klasszikusait, amivel kezdte, szándékosan hagytam ki.
Később filmjei sorra fognak kerülni véleményezés formájában, hiszen, sajnos, most már egy befejezett életműről van szó.

Isten veled Mr. Craven! Hiányozni fogsz, sőt, már hiányzol!

Ghostface. Nem mintha nem lenne elég Freddy a halhatatlanságához, de még mellé tehetjük a titokzatos gyilkos félelmetes maszkját is, amely sosem tudni, kit takarhat.
Jóleső nosztalgiával tekintek vissza a Videa kiadásának egyszerű borítójára. 

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)


Rendezte: Armand Mastroianni

A film Mafab adatlapja: Citizen Jane (2009)

Megtekintés: Kénytelen voltam, mert Ally Sheedy ritkán készít filmeket.

Tucatkrimi, ahol végül a hangsúly nem a csavaros nyomozáson és a gyilkos személyének leleplezésén van. Nem. A film életrajzi elemeket mutat be egy Jane Alexander (nem a színésznő) hölgyről, aki belekeveredett egy gyilkossági ügybe és nyomozásai során felgöngyölített egy a családját is érintő bűntettet, majd sikere után tehetségét hasonló ügyek tisztázására használta fel.

Meghalt Jane Alexander...

A fentebbi linken pár sort olvashatunk a hölgy haláláról. A film elkészítése előtt hetekkel hunyt el.

Ally Sheedy kedves arcú színésznő, akit én inkább tini-filmekkel és komédiákkal, vígjátékokkal ismertem el. Eladható arca van egy olyan krimiben, melyben az élettársa, akit szinte gyermekkora óta ismer, hirtelen átmegy gyilkosba. Ebből a szempontból a színésznő jó választás, igaz, a kor megkoptatta szépségét. Viszont a valódi Jane Alexandernél jóval fiatalabb, mivel az eseményeket a kétezres évekhez igazították. Így kicsit olyan érzésem lett, hogy a karakter fiatalon hunyt el, nem sokkal, hogy saját ügyében olyan jól védte meg magát... de ez részletkérdés.

A Hallmark filmjei sajnos nagyon egy tévéfilm keretei között mozognak. Nem várhatunk érdekes kameramozgást, drága jelenetsorokat - bár, a történet most nem is követeli meg. Egy idilli családi történet fordul nem túl véres krimibe, mely egy tudatos és okos nő magánnyomozására fókuszál. Egyszeri szórakozás.
Én is csak a két főszereplő miatt néztem végig.
Már maga a levezetés sem túl fifikás.
Egy hetvenes évekbeli európai krimisorozat epizód csavarosabb cselekménnyel operál.

Ha valamit ki kellene emelnem, az Meat Loaf szokatlanul intelligens nyomozója. Az ő és a főszereplő között működik a "kémia" és eleget megtudunk karaktereikről. A film megtörtént esetet dolgoz fel, abszolút nem szolgai módon.
A negatív szereplő pedig Sean Patrick Flanery, aki ma már nem olyan erős húzónév, mint lehetett volna, ha jól választ filmeket. A valamikori 20 éves Indiana Jones mostanra B filmeket erősít. Nevét látva enyhe nosztalgiát éreztem.


Szomorú látnom, hogy akiért rajongani tudtam kis tökösként, most aprópénzre váltotta tehetségét (nem tudom, valóban tehetséges színésznő e) és olyan platformon igyekszik helytállni, aminek keretein belül esélye sincs szélesebb közönséghez eljutni.
Nincs illúzióm; ezt a filmet azok fogják látni, akik tévéznek.
A mozit preferáló közönség talán soha nem fogja ezt a darabot látni.

Ezen még az sem segít, hogy direkt módon megidézik a címben Orson Welles kultikus filmjét, az Aranypolgárt. (Eredeti címe: Citizen Kane)
Olcsó szójáték, ami nem viszi el hátán a filmet.
A történet meg semmilyen formában nem idézi fel az eredeti filmet.

40%

Tévéfilmnek oké, szórakozásnak kiszámítható.

Gyakorlatilag az egyetlen oka, amiért a filmet letöltöttem, hogy az aloldalon nem a megfelelő posztert láttam kitéve, hanem egy későbbi akciófilmét, melyben a bájós hősnő egy bazi nagy rakétavetővel pózol. Aztán el is felejtettem ezt, míg újra nem futottam bele a poszterbe a neten.
Át vagyok verve!

2015. augusztus 26., szerda

Blog: Szakadár - Szabad lovat baszni

Cikktől függetlenül, itt tudod elérni a Ki Mit Tube 2015 youtube-os oldalát!
Ki Mit Tube 2015

Nem véletlen, hogy nem nagyon követem a magyar volgger társadalom életét, egy-két kivételtől eltekintve. A legtöbb csatorna, az önkifejezés olyan olcsó módjait kínálja a készítőknek és olyan sekélyes szórakozást a megtekintőknek, hogy simán nem rabolom ilyesmivel az időm. Nem mintha, más szarságokkal - pl. facebook játékok - ne tenném meg ugyanezt.
Csak akkor legalább magamat vélem kreatívnak, már amennyire a játék engedi és nem mások agyszüleményeivel baszom el az időm.



Szakadár vlogját sosem ismertem volna meg, ha nincs a 2015-ös ki mit tube, Magyarországi vlogger verseny, amelynek van 10 tagú zsűrije és ezer indulója, akik megmutatják magukat. Egy igazi látleletet kapunk értékelhető és égetni való munkákból. Van, amire a munka szó egyenesen túl pozitív kifejezés.

Szakadár - a nevét nem jegyeztem meg, pedig azt hiszem, bemutatkozott -  a mai fiatalok azon szegmensét fedi le, akik - mint én - főleg a négy fal közötti, barát nélküli életet preferálják. Mindenről van - szerintük - véleményük, holott, ez sokszor kimerül egy vakkantásban, egy baszdmegben és böfögésben.
Mert milyen vélemény alakulhat ki valakiben, aki a világot a négy fal mögül fedezi fel?
Milyen világ az, amiben szinte csak az Internetnek és a játékoknak van helye?

Szakadárral van egy másik probléma is: Humortalan és pöfeteg karakter.
Kesereg mások szar teljesítményén - legyen az egy nyílt csoport facebookon vagy egy Spar áruház - fikáz mindenkit, miközben, amit videóként felhány az Internetre, egy unatkozó, utálkozó fiatal monológja, melyben ha van saját gondolat, az is csak pesszimizmusból és a magányosságból táplálkozik.
Hogy lenne benne bármi építő?
Semmi.
Csupán rombol.

Ha soha nem látom a bemutatkozó videóját és a "produkcióját" akkor sem történik semmi, annyira nem ér semmit a fiú belefektetett munkája.
A produkció?
Beteszem azt is, mert csak így lehet érteni, amiről beszélek.

Az nem produkció, amikor egy számomra ismeretlen reakció videónak titulál egy szemlátomást humoros kiborulásnak szánt, de összeollózott videót, amelyen talán két ember derülne. Aki elkövette és annak anyukája. Apu már nem, mert felrúgná a fiát, hogy takarodjon valami hasznosat kezdeni az életével.
A reakció videó nálam az, amikor pl a Trónok harca vérnászánál sokan rögzítették párjuk arcát, mikor a Stark családot lefelezték.
Az őszinte döbbenet és harag. Az reakció.

Az, amit szakadár olcsó poénként igyekszik eladni, az nem humor, hanem vásári bohóckodás legalja. Három percig nézni, ráadásul mocsok szar minőségben, hogy már egy amúgy is röhejes videót túlreagál, az nem vicces, sőt, olyan, mintha magyarázná a poént.

A srácnak van 360 feliratkozója és lesz is még pár, a verseny miatt. Nem olyan rossz szám ez, ehhez a tartalomhoz!
De Dancsó Pétertől és Szirmai Gergőtől messze van.
Mit messze? Másik univerzum!

És az a sok erőltetett politikai kinyilatkoztatás. Valakitől, akinek fogalma nincs, miről beszél, hiszen sosem élt benne.
Meg az a rengeteg trágárság. Mikor jönnek már rá a fiatalok, hogy azért, mert valami trágár, még nem lesz igaz. Mintha minden isteni igazság lenne, ha belefűzzük a baszdmeget.

Sajnos nem. Amit közel negyed óráig kellene hallgatnunk a videóban, - nem bírtam végignézni - az közhely gyűjtemény és konyhapszichológia.
Eredeti gondolatot sokat nem sikerült hallanom belőle, amivel nincs baj, csak azt az energiát, hogy valaki meggyőzzön arról, hogy van mit mondania, inkább arra kellett fordítani, hogy tényleg elmondjon nekem valamit.

A címválasztás meg egyenesen megfelel a mai bulvár újságírás kritériumainak.





Bal alsó sarokban az én reakcióm, videó nélkül...




Hogy miért is szabad lovat baszni, az gondolom a videó azon részéből derül ki, amit már nem bírtam végignézni.

Kedvencem, a videót indító mondat:
"Próbálom magam megkímélni a beszólásoktól, ezért általában letiltom a kommenteket. Nem azért, mert nem bírnám, hanem azért, mert elbassza a napomat..."
Ha bírnád, akkor, hogyan baszhatná el a napodat, cicafiú?
Nem bírod. Te se, ők se, más se.
Miért?

Mert a másokat fikázó trollnak is fáj, ha őt fikázzák.
Nálam sem véletlen, hogy csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzám. Kinek hiányzik, hogy névtelen senkik sértegessék, ha még a trollokat is zavarja ez?

Amúgy minél igénytelenebb egy vlog, annál hevesebb ellene a támadás.
Akik minőséget képviselnek, azokat csak páran támadják, főleg trollok. Nem azért, mert képesek szakmai tanácsokat adni, hogy a készítő tanuljon belőle, csak szimplán zavarja őket, ha valakit néznek a neten és esetleg sikeresebb, mint az átlag.

Lehet védekezni, hogy ez nem irigység, de ha tényleg nem az, akkor csak az üres rosszindulat marad meg oknak a létezésükre és ugye, az sem tetszetős, mint gyűjtőhalmaz.

Én nem azért támadom szakadárt, mert irigy vagyok. Azért támadom, mert amit képvisel, az se nem minőségi szórakoztatás, se nem minőségi tevékenység.
Nem szórakoztat, nem gondolkodtat el.
Így, mint vlog, számomra értéktelen és értelmetlen.

Pedig ő is csak egy átlagos srác, aki otthon ül és szeretne híres vagy ismert lenni, akire figyelnek, aki ér valamit. Nyilván szüksége van visszaigazolásra, amit talán a közvetlen környezetében nem kap meg, vagy nem úgy, ahogy igényelné.
Ezért menekült fel a világhálóra, ahol kiöntheti a szívét és tehet valamit, amiről úgy véli, segít neki.
Talán terápiás céllal.
Szóval, nem akarom bántani, hiszen ezzel gyógyítja fájó lelkét.

Ide is eljutottunk.





2015. augusztus 25., kedd

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)


Rendezte: Chuck Bowman

A film Mafab adatlapja: The Thoot Fairy (2006)

Megtekintés: Hát persze. Borzalmas, de van célközönség. Pl. én, mert szeretem az olyan horrorfilmeket, amiben valamilyen össznépi, mitológiai figura hozza rám a frászt.

Lehet az bohóc, madárijesztő, aligátor a csatornából, egy vietnami veterán vagy maga a fogtündér! Ebben a filmben egy öregasszony az elsődleges veszélyforrás, aki a negyvenes években, miután a rákos kelései miatt nem lehetett óvónő, sokkal profánabb módon hozta a környék kölykeire a frászt: fogukért cserébe ajándékokat ígért nekik, de mivel gonosz volt, miután a fogakat megszerezte, simán szétbaltázta a kölyköket, akiket előtte azért kifaggatott róla, hogy egyedül jöttek e a házába.

Nos, hogy is van ez?
Gyerek odacsal, fogat elszed, balta elő, fej szétbasz.
Oké, és ebből lett ott a környéken egy városi legenda.

Már megint egy történet, amely szembe megy a logikával.
Ha elvileg titokban érkeznek a gyerekek, akkor hogyan terjedhet tovább a pletyka az egyáltalán nem előnyös csereüzletről?
Ha tényleg tűntek el kölykök a környéken, akkor a terjedő pletyka után a rendőrség miért nem cincálta szét a helyet, ahol elvileg mindez történik?
Vagy az összes kölyök aki eddig lépre ment, nem hiányzott otthonról anyunak?
A boszorkány - mert később így is nevezik - amolyan kényszerű és időben megkésett "fogamzásgátlásként" funkcionált?

Arról már nem is beszélve, hogy ha a gyerekek eltűnnek, miután elindulnak az ajándékokért és mint tudjuk, hogy egy ilyen információ azért el kell, hogy terjedjen, hogy városi legenda legyen, akkor kérdezem én, hogy a gyerekek minek próbálkoztak fogukért cserébe nekik tetsző ajándékot kicsikarni, ha tudják, hogy az üzlet a vérükkel lesz megpecsételve?

Mindez azért történhetett meg, mert olyan koherensen lett összerakva a forgatókönyv.

A film elején mindjárt két kis idiótát láthatunk, akik a fák között óvakodnak a házig, de mielőtt egyikük belépne utolsó tejfogát a magasba tartva, még megbeszélik, mennyire nem örülnének a szülők, ha itt a direkt marketing végül üzletté kovácsolódna.
Ezek után az egyik seggfejet lezúzzák odabent egy baltával, míg a másik istenbarma, hugyos gatyában elszalad. Mindezt 1949-ben - korhű díszletek között, amibe csak a bejárati ajtó zárszerkezete nem illik bele, bár mindegy.
A fiú nem tér vissza a korábban még mumusként emlegetett apukával sem a rendőrséggel, hogy ugyan Móriczka bement a házikóba bizniszelni, ám ki már nem jött.
Szóval lebegtették itt nekünk a prológust, nekem meg el kell hinnem. A menekülő fiú nyílván azért lett így beépítve a történetbe, hogy dramaturgiailag a párbeszédükön keresztül ismerjük meg a film alapjait. Szájbarágósan tehát - mint a cikkem - és logikátlanul.

De ennyi a felvezetés és utána a jelenbe kerülünk, ahol ezt az öreg házat - amit az enyészet nem evett meg - valaki épp felújítja panziónak.

Ugyan még van egy hét kb. a nyitásig, máris beköltözne egy mini-bombázó a sulija miatt. A kerti munkát egy izmos fiatalember végzi és ahogyan kell, érdeklődése nyílik a hölgy felé. A házigazda meg várja asszonykáját, aki kislányával érkezik, és még út közben belefut abba a Manson családba, akik korábban a házban laktak, de jogi úton kiebrudalták őket onnan és most egy benzinkutat üzemeltetnek és ott vertek tanyát.

- Hölgyem, hajnalban ne hozza ránk a frászt, hogy megossza velünk, milyen rossz döntés volt ideköltöznünk! Jöjjön nappal, mint más szomszédok és igyunk teát!

A találkozás egy röhejes menekülési jelenetbe torkollik, mert a két redneck ostoba és erőszakos módon úgy véli, hogy az ismeretlen nő megerőszakolásának eltervezését a gyermeke előtt, fényes nappal ültetik át a valóságba. A két seggfej végül beéri azzal, hogy betörik a menekülő asszony egyik hátsó ablakát. Már nem az asszonyét, hanem annak kocsijának az ablakát.
Ezek után a hölgy és a volt Megasztáros Tóth Lüszire megszólalásig hasonló kislány megérkezik pótapuhoz és az incidens simán félreteszik.

Ez is logikus.
Az erőszakos barmokat korábban hatóságilag kiebrudalják és ez nyilván csak karhatalmi erővel sikerülhetett. De megtették.
Most viszont csupán egy legyintéssel elintézik az atrocitást, melynek végén a nő valószínűleg hátulról sem lett volna szűz többé és gyermekének meg végig kellett volna azt néznie. Hát milyen logikus, nem igaz?

- Szívem, idefelé majdnem faszra húzott két paraszt a benzinkúton!
- A 34-es Balwini úton.
- Azt hiszem ja.
- Igen, azok olyanok.
- Akkor semmi baj, menjünk enni.

Valahogy így. Komolyan tudtam venni a filmet...

Amit másnap még lerendeznek a vontatás után - látni kell!
A két redneck és panzió tulaj, anyuka kombó.
A köztük lezajló verekedést tanítani kellene minden televíziós produkciós irodának. Így soha!
Nem vagyok az erőszak híve én sem nagyon, de amit ott lenyomnak egymással, azt simán felül voltam volna magam is. Ha hasonló helyzetben eljutunk addig a pontig, míg önjelölt panziósunk végül visszaüt, az biztos, hogy még most is a kerékkulccsal ütöm a két szarházit és nem itt írogatok.

Azután izmos fiút beáldozza a forgatókönyv, mint jelen idejű első áldozat.
Ott már nem is nagyon figyeltem.
A srác javítgat egy faforgácsoló gépet. Hátulról leütik, rákötözik egy deszkalapra, majd beküldik a nyíláson, mert a gép is elkészült. Vérfröccs és csk a közben kiszabaduló keze marad a gép oldalfalába kapaszkodva. A rendőrség simán megállapítja, hogy baleset volt.
Javítgatta, belefeküdt, elindult, meghalt.

Mivel így a szerelmi szál a friss lakó és a mindenes fiú között nem lett kibontva, új szereplők kellenek, akik meg is érkeznek másnap, olyan háttértörténettel, ami megint viszi a pálmát.
Panzió tulaj régi barátja, zenész. Fellépnek lépten-nyomon. Még a cédé is fogyogat a hakni alatt.
De pénz kéne a további példányok kiadásához, nyomtatásához, stb.
Segíteni nem tudnak, bár megígérték, viszont kéne 700-800 dollár a további zenei élethez. Igazi jóbarát, csak azt nem értettem, ha ennyire emelkedik az ázsió, meg a cédé is fogy, mint állat, minek is kell kölcsön számukra? Ha ennyire nem hozza ez a biznisz a pénzt, ki ölne bele egyetlen dollárt is?
Ha meg akkora nagy a siker, mint a meséből kiderül, mi ez a kunyerálás?

Ez a film egyik nagy baja, hogy úgy építkezik a történet, hogy egyetlen hiteles jelenete nincsen.

Egy másik gyöngyszemet még leírok.
Lüszi alszik, de felriad rá, hogy mintha valaki a szobájában bujkálna. És tényleg. Felverik a házat, az alak elmenekül vagy átmegy a falakon.
Másnap anyu és pótapu elviszik fagyizni, hogy egyen szépen, amíg ők beszélnek a seriffel. Azt mondjuk nem ártana a két faszfej miatt sem, de nem jut el addig a történet, mint később kiderül.

Az egyik legrosszabb szójáték, amit filmben láttam: - Hogy van a fejed? - Melyik! 

Lüszi nyalogatja a fagyit és belefut az egyik asztalnál valakibe, aki ránézésre pont olyan, min az éjszakai látogatója. Felsikkant és nézi és a kamera miatt mi is nézzük az elég lepukkant, ijesztő nőt.
Majd vágás.
Később Lüszi a napszemüvegeket próbálgatja.
Érted!
Feltehetően szembetalálkozott az éjszakai látogatóval és nem a szülőhöz rohan, eldobva fagyit és lófarkat, hanem csak... megy napszemüveget válogatni, szemlátomást kb. ugyanott, ahol félelmei tárgya egy asztalnál ül és csúnya.
Nem logikus. Vagy a dramaturgia vagy a vágás, vagy a karakter.

A vágástechnika hiányosságai a szellemlány megjelenésénél sincsenek kihasználva, hiszen gyakorlatilag a kamera és vágás elsőre lebuktatja a szellemlány figuráját, holott azt szoktuk meg az ilyen filmeknél, hogy későbbi csattanónak szánják az olyasmit, amikor egy szereplő nem létezik, csak egy másik képzeletében. Itt rosszul kufárkodnak ezzel, így a meglepetés-faktor egyetlen percig nem áll fenn.
Egy horrorfilmnél pedig erre szükség lenne.
És mindezek alatt valahol még csak az ötvenedik percben járunk.
Elnézést, ha nem szedtem eléggé lineárisan össze a látottakat, de szerintem ezzel nagyjából a film tempóját is sikerült visszaadnom.

Chuck Bowman rendező félszáz rendezésében nem véletlenül nincs mozifilm. Erősen meglepődnék, ha munkáinak bármelyike debütált volna széles vásznon.

A szereplők közül néhány ismerős lehet más filmekből, de a legnagyobb húzónév Lochlyn Munro, aki szinte soha nem játszott főszerepet, viszont alig van műfaj, amiben nem próbálta ki magát.
A főszereplő kislány, Nicole Muñoz, annyira hasonlít a mi Tóth Lüszink-re, hogy újra kellett néznem annak korábbi és sikeres klippjét:



Eszméletlen nehéz végignéznem és még hátra van a vége.

De, hogy írjak pozitívumot is:
Az első képsorok, nagyon hangulatosak a mezőről.

30%

Közben besötétedett.
Borzalmas ennyi időt ilyesmire pazarolni, még jó, hogy csak magamat hibáztathatom.

Végefelé:
Azért még tartogatott meglepetést a mozi, pedig igyekeztem lassan nézni.
A film utolsó harmadában eljuthatunk egy temetőbe is, ahol a fogtündér áldozatai vannak eltemetve, névvel, születési dátummal egy temetőben. A szellemgyerekek feloldozást kérnek Lüszitől, hogy végre szabad legyen a lelkük.
Külön temető!
Érted?
Mintha a szülők úgy döntenének, hogy ha egy sorozatgyilkos nyírja ki a gyerekeket, akkor őket egy gyűjtőhelyen kellene eltemetni, nem a család többi tagja mellé, szerte az országban. Zseniális húzás!

És igen, aki arra gondolt, hogy milyen morbid húzás lenne, ha a zenész csávó és az első panzió vendég szexelni akarna, miközben az emeleten a szétbaltázott gruppie holttestét még le sem vakarták a falról, az nyert! :) Tényleg félrevonulnak egy szobába, hogy a feszültséget alkalomhoz illő módon vezessék le.
Ki ír ilyen szarokat?
Csak meg kéne néznem, ki volt a forgatókönyvíró...

Végül, miután hőseink legyőzik az ellent, mi más maradhatna befejezésnek, mint, hogy erősebben összekovácsolódva, mint valaha, de megfutamodnak a panzióból és elhatározzák, inkább eladják azt. Ej, de ingatlanközvetítő legyen a talpán, aki értékelhető áron értékesíti majd a házat, ismerve az amerikai jogszabályozást a hasonló helyszínekre vonatkozóan.
- Kérem, tessék, olcsó ez a ház, lehet nézelődni.
- Miért adják áron alul?
- Semmi extra, egy sorozatgyilkos szellem gyerekeket ölt itt a negyvenes években, utána egy elmebeteg családé lett a közelben egy temető van, a sorozatgyilkos kis áldozataival, a múlt hónapban pedig három gyilkosság történt itt, kettő az épületben egy meg a fészerben, hogy az se maradjon ki.
- Megvesszük!
- Itt írja alá... vérrel, ha kérhetem!

Ha tök véletlenül felcsigáztam az érdeklődésedet ez iránt a remekmű iránt, egyik kedvenc oldalam segít a megtekintésben!
Tooth Fairy a fogalmatlan borzalom!



2015. augusztus 20., csütörtök

Rendőrautó - Cop Car (2015)

Rendőrautó - Cop Car (2015)


Rendezte: Jon Watts

A film Mafab adatlapja: Cop Car (2015)

Megtekintés: Bár nem voltunk teljesen elragadtatva tőle, azért a 86 perces játékidőt kibírtuk.

Amikor említettem Milónak, hogy hajnalban egy új Kevin Bacon filmet fogunk megnézni, szóvá tette, hogy nagyjából a "Hetedik érzék - Stir of Echoes (1999)" óta nem készített saját okán emlékezetes filmet. Ez azért nem teljesen igaz, másrészt tényleg nem kápráztatott el minket nagyon az elmúlt tizenöt évben, igaz, nekem a "Halálos ítélet - Death Sentence (2007)" kifejezetten bejövős volt. Azon kívül vagy nem láttuk a filmjeit, vagy ő a negatív karaktert és a mellékszerepet kapta meg, amire ráerőltetni, hogy Kevin Bacon filmről van szó, kicsit necces. Pedig dolgozik ő, csak valahogy nem jól választ.

Ebben a filmben viszont ő az abszolút főszereplő!
Ekkorát hazudni.
A film két főszereplője, két tizenpár éves töki, akik annyira segg-hülyék, hogy mindent megbeszélnek egymással - hogy a nézőnek legyen halványa fogalma róla, mit miért tesznek - amiből az átlagnéző is leszűrheti, hogy két igazi kis égetni való gyöksziről szól a film, akiknek gyakorlatilag egyetlen helyes döntést nem sikerül kierőszakolniuk magukból illetve egymásból. De szó szerint, két ilyan égetnivalóan barom gyereket még nem láttam együtt filmben.

Olyanok, mint Beavis és Butt-head, idegesítő nevetés nélkül. Ennek ellenére, mindketten Midász király ellenpólusai: amihez nyúlnak, szarrá válik.

A film elején Tarr Béla közeli felvételeken vándorolgatnak a kies amerikai pusztaságban, hogy végül (lehet félrefordítás is) vagy hetven mérföldre az otthonuktól ráakadjanak egy elhagyott rendőrautóra. A gazdi nem tudni, épp merre jár, ezért a kölykök, ahogy elvárható, finom kisegér üzemmódban becserkészik a járművet, hogy végül azzal száguldozzanak a sztrádán. Közben eltelik fél óra, mire végre megjelenik az isteni ám öregedő Kevin Beacon...


Kretzer seriff (Kevin Bacon) tilosban jár. Nem tudjuk meg, mennyire, igaz, később a film ad némi támpontot, viszont teljes és kimerítő magyarázatot a látott eseményekre nem fogunk kapni, hiszen nem része a történetnek, hogy mindent tudjunk. Nekünk a két kisgyerek a lényeges, így főleg az, ami velük történik vándorlásuktól a befejezésig.

Travis (James Freedson-Jackson) és Harrison (Hays Wellford) nem tökéletes családi idillből sétál el otthonról, hogy kalandozzanak egyet, mint Tom Sawyer és Huck Finn. Csupán két kiskrapek, akik unják magukat otthon. Csúnya szavakat kántálnak, nagyot álmodnak és belefutnak egy rendőrautóba. Mielőtt a gazdi, a környék seriffje visszatérne kocsijához - közben hullát rejtett el - a srácok meglovasítják a járművet, így a dráma magasabb fokozatba léphet. Bacon persze, nem szeretné, ha bárki megtudná, hogy a.) miket csinál munkaidőn belül b.) két pöcs, akinek a heréje sem szállt még le, leléptek a szolgálatival.

Pofon egyszerű történet, pofon egyszerű befejezéssel és még talán némi tanulságot is kapunk. No, nem sokat, csak egy kicsikét. Majd rájössz.

Jon Watts tavalyi filmje is hasonló bűnös szórakozás volt. Talán emlékeztek rá, mert írtam pár sort a "Bohóc - Clown (2014) című horrorfilmről.
Ez meg thriller és dráma keveréke és elég erős szanészi játékot sikerült belepakolni, mind a gyerekek, mind Bacon, mind a másik felnőtt szereplő, Shea Whigham részéről.

A filmet belengi egy számomra kedvelős fekete humor. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a Fargo kistestvérét nézem, kevesebb karakterrel.

55%


A filmet az alábbi linken mindjárt meg is nézheted: Rendőrautóbaconbegönygölve!

2015. augusztus 17., hétfő

Véres igazság - Prime Cut (1972)

Véres igazság - Színhús - Prime Cut (1972)


Rendezte: Michael Ritchie

A film Mafab adatlapja: Prime Cut (1972)

Megtekintés: A valamikori kult-közeli bűnözői mozi mára teljesen nevetségesen idejétmúlt darab.

És ezen az sem segít, hogy a főszereplő Lee Marvin, ellenlábasa Gene Hackman és első hivatalos nagyfilmje Sissy Spacek-nek.

Főszereplők:

Lee Marvin szerintem a csúcsra a "Piszkos 12 - Dirty Dozen (1967)" című háborús drámával ért. Imádom azt a filmet és alakítást. Személyes szégyenem, hogy Marvin munkásságának ismerése gyakorlatilag nálam ki is merül ebben, meg néhány rosszabb akció mozi ismeretében, pedig volt ott más is bőven. Pótolni fogom. 1985-ben, halála előtt két évvel még visszatért a Piszkos tizenkettőhöz, amely addigra teljesen feleslegesen sorozattá terebélyesedett. Marvin sorozatban hozta a kemény öklű hősöket, néha nem feltétlenül pozitív formában. Két feleséget fogyasztott el és rossz nyelvek szerint homoszexuális kalandjai is akadtak. Spielberg első választása volt "A cápa - Jaws (1975) Quint kapitányának főszerepére. Amerikai elnökök leszármazottja volt és mindhárom lányának C betűs nevet választott. Bármilyen hihetetlen, a legnagyobb sikerét a pénz miatt választotta és gyűlölte, mert hamisnak tartotta.

Gene Hackman ázsiója egy évvel korábban emelkedett az égig, a "Francia kapcsolatnak - The French Connenction (1971) köszönhetően. Ehhez képest a Prime Cut gonosz maffia főnökének szerepe (nem a hivatalos olasz maffia persze, csak hasonló módszerekkel éri el céljait, más környezetben) még inkább mellékszerepnek tekinthető. Hackman a nyolcvanas években lett igazán híres és népszerű, pedig legismertebb sikerei a hetvenes évekre tehetőek. (Dominó-elv, Szuperman, Magánbeszélgetés, A híd túl messze van, stb.
Az alapokat tehát a hetvenes években fektette le és később kasszírozott. Igazán népszerű pedig valamikor a nyolcvanas évek végén lett, végig a kilencvenes években. Sajnos, az 1930-ban született színész 2004-ben visszavonult a szakmától, így több, mint tíz éve alig hallani róla. Utolsó filmje egy érdektelenül közepes komédia, mely a "Szeretünk Raymond !" sorozat főszereplőjét revideálta volna, ha érdekelte volna a kutyát is. (Az elnök emberére talál - Welcome to Mooseport (2004)

Egyértelmű hadüzenet délről. 

Sissy Spacek egy igazi trashban jelenik meg először, még kislányért, hogy két évvel később, fura és érdekes arcát ebben az akció drámában ismerhesse meg a világ. 23 éves volt, amikor eljátszhatta a tizenéves Poppy szerepét. Spacek amúgy nem utoljára alakít valódi koránál fiatalabb lányokat, nőket. 27 évesen alakítja Carrie White-ot a "Carrie (1976)" című Stephen King - Brian De Palma moziban és még nagyobb bravúr, hogy elmúlt harminc, amikor elvállalta Loretta Lynn country-énekes szerepét "A szénbányász lánya - Coal Miner's Daughter (1980) amiért megkapta az Oscar-díjat, plusz Golden Globe, meg az apró!
Személy szerint a Carrie óta kedvelem a művésznőt és sajnálom, hogy mostanában alig kap tehetségéhez méltó munkát.

Michael Ritchie sorozatokkal kezdte és főleg komédiákat, vígjátékokat forgatott 2001-es haláláig. Meglepő lehet, de véres horrorfilmet is forgatott Michael Caine-nel a főszerepben "Rémségek szigete - The Island (1980)" és nem a Prime Cut volt első közös munkája Gene Hackman-nel "Verseny a lejtőn - Downhill Racer (1969)". Felsorolni is nehéz, mennyi hírességgel dolgozott együtt, míg végül visszatért halála előtt a tévézés világába. A Prime Cut a komolyabb munkái közé tartozik, és bár humort ebben is találhatunk, az inkább abszurd formában jelenik meg.

Történet:
A Chicago-i maffia szeretné behajtani bevételeit a kinnlévőségekből. Ez nagyjából zökkenőmentesen megy, kivétel a Kansas City-ben működő "leányvállalatot", ahol Mary Ann (Gene Hackman, beszédes név abból a szempontból, hogy mintha a gengszterfőnök és testvére között lenne valami meleg, testvérinél erősebb ragaszkodás...) a helyi vezető és egy ideje, ahelyett, hogy a nyereségéből utalna a központba, inkább a postásokat küldi haza, virsliként szervírozva, amivel gyakorlatilag beint egykori kinevezőinek, mint az USA tette Angliával. Az eléggé heréltnek tűnő konzorcium egyetlen lehetőségként legjobb ám független verőemberét bízza meg a feladattal, hogy tanítsa móresre a gengsztert és az eszköz vagy végeredmény alakításában szabad kezet kap. Nick Devlin (Lee Marvin) és jobb keze vállalják a feladatot és kapnak segítségként néhány tehetséges verőlegényt, hiszen bármilyen hihetetlen, a törvényeket a pénz motiválja, így a férfiak háborúba indulnak, nem hazai terepen, ahol segítséget nem remélhetnek senkitől
A mellékszereplő segédek annak rendje és módja szerint hullanak, mint a legyek, míg végül, egy western film befejezését imitáló leszámolásban Devlin érvényesíti morálisan ingoványos jogait. Közben megment egy tucat gyermekprostitúció közeli kislányt, Poppy (Sissy Spacek) segítségével.

Van, akinek mindegy, hogy szarvasmarha vagy nő, csak áruként tekint a testre.

A film 1972-ben viszonylag véresnek és témájának köszönhetően meredek alkotásnak számított. Mai szemmel nézve idejét múlt és röhejesen komolykodó. Tele van kisebb-nagyobb logikai hibákkal, viszont a színészek hozzák a maximumot.

Jó a kontraszt a nagyváros embertelensége és zsúfoltságának ellentéteként ható szellősebb Kansas-szel. Másik környezet, másfajta bűnözés és megoldások. Itt, a rendőrség és a lakosság sztoikus nyugalommal figyeli az eseményeket és nem kezdenek sikítva menekülni, ezerfelé, miközben fegyveres emberek számolnak le egymással. Elég abszurd például az első komolyabb összecsapás a vásáron, ahol a lakosság tényleg komolyan veszi a "szöveg nélküli statiszták" kitételt, hiszen blazírt figyelemmel követik az eseményeket, éppen csak nem mutatva a menekülők után, hogy "arra fut, lődd le!"

Mary Ann egy igazi szociopata, de mi is lehetne más egy olyan ember, aki bedaráltat valakit virslinek másokat meg gyermekkorban kényszerít prostitúcióra. Szükséges is a karakter "mocskolása", mert először is Hackman kisugárzása még így is pozitív és a színész kedvelése elbillentené a mérleget irányába, másrészt, akárhogy szépítjük, a főszereplők is tilosban járnak, gyilkosok és verőemberek, akikkel csak akkor tudunk némiképp azonosulni, ha jobban utáljuk az ellenséget, mint őket.

A filmet szinkronosan, "Véres igazság" (Ezzel a magyar címmel egy 2014-es Dolph Lundgren film van magyarítva az imdb szerint) címmel láttam, de olvastam, ahol "Színhús" címmel írtak róla. A "Prime Cut" szerintem inkább amolyan "első vágás"-ként aposztrofálható, amikor elvágják a marha torkát és elkezdik kivéreztetni. Másrészt jelentheti azt is, amit elsőként vágnak ki az állatból, a legfontosabb részét, ami viszont akkor már színhúsként tényleg megfogalmazható. (Gondolom, a marha legértékesebb darabjait igyekeznek minél előbb eltávolítani az állatról és megfelelő körülmények között eljuttatni a vásárlóhoz, míg a lábszár például akár hegyekben állhat, míg összegyűjtik...) De ez csak szőrözés, ne vedd komolyan... A cím simán lehet a szűz lányok megnevezése, akiket eladnak szexre, így a cím még szójátékként is funkcionálhat.

A kezdő képsorok kellemes hangulatú zenére - Lalo Schifrin munkája a filmzene - mutatják be, eléggé visszafogottan, hogy néz ki az élet a vágóhídon, miközben, utalás szinten, láthatjuk, hogy az egyik verőember hogyan kerül egy sztaniol papír csomagba, mint hot-dog virsli. A jelenetsor nagyon finoman érinti az állatgyilkolás témáját, így nem láthatjuk, amikor a szarvasmarhát a bénító lövéssel leterítik - csak a pisztolyt mutatják - és azt sem, amikor az állatot először megvágják, csak, mikor már feldolgozás alatt áll, így aki undorodik az állatok legyilkolásától, nehezen kap támadható felületet a film során.

Van, hogy némi farokméregetés szükséges, mielőtt elszabadul a pokol.

A film logikátlanságai között olyan baromságokat láthatunk, mint a vásárról menekülő Devlin, nyomában Polly-val és egy tucat puskás krapek, akik a búzamezőn feladják a pár keresését - azok lefeküdve elbújtak - és visszamennek a gazos fák közé, mert biztos ott vannak a menekültek, míg egyetlen farmer, akit egy kocsiból instruálnak egy perccel korábban, elkezdi a párost üldözni. Kapunk egy öt perces bukdácsoló menekülési jelenetet, ami egy percig félelmetes, utána már röhejes, aminek végén a vidék kontra város összecsapás vesztese a főszereplők autója lesz, amely, hogy a végzetes fogakat megállítsák, egyenesen belehajt és szegről-végről "megeteti" a kombájnt.
Ha csak egyetlen redneck úgy dönt, hogy a búzamezőt is átfésüli, más lett volna a jelenet kimenetele, de acél az volt, hogy némi izgalom után Devlinék időt nyerjen a leszámoláshoz.

A befejezésnél még megemlíthetjük, milyen cinikus, amikor Devlin eltérít egy kamion, hogy lezúzza Mary Ann portáját és megint ki szívja meg? A kisember kamionsofőr, akit belekényszerítenek egy ámokfutásba. Tudom, az én baromságom, de nem szeretem, amikor a kis gyalogok esnek el a "királyok" csatáiban. Vagy legalább legyen egy jó jelenetük előtte.
A film lezárása egyértelműen western. De mi is lenne, hiszen délen járunk, cowboyok őshazájában. (Felszisszent egy indián.)

65%
Pár perc kósza nézelődés után simán elsétálunk és hagyjuk a picsába az egész keresősdit. Nyomolvasás, vadászat: jeles.

2015. augusztus 12., szerda

Alfred Hitchcock születésnapjára!



Alfred Hitchcock (1899.aug.13. - 1980.ápr.29.) az angol és amerikai filmművészet megkerülhetetlen tehetsége, aki, legyen bármilyen nagy rajongótábora munkásságának, valahogy elkerülte az Oscar-díj, hiszen életében nem sikerült egyetlen egyet sem rendezőként megnyernie. (1941 és 1961 között ötször jelölték a legjobb rendezőnek, míg végül 1968-ban Irving G. Thalberg emlékdíjjal kellett vigasztalódnia. Valahol szégyen ez, ha belegondolunk, hogy töretlen filmes pályafutása alatt mennyi ma is idézett, sikeres filmet készített!)

Talán ebben közrejátszott az is, hogy Hitchcock egy viszonylag mostohán megítélt filmes műfaj keretein belül készített maradandó alkotásokat. A thriller és horror határát súroló filmek varázslója volt ő. (Meg a kémfilmek.)


A Londoni Leytonstone negyedben született az új évezred kapujában, 1899 augusztus 13.-án. Egy erősen vallásos ír katolikus családban kapott jezsuita neveltetést, amely szellemében és tanítási módszereiben egyáltalán nem találkozott a gyermek Hitchcock elképzeléseivel. Későbbi munkáiban, ha nem is túl erősen, de visszaköszön a vallás elleni lázadása. Pont, mint a rendőrök ellen megnyilvánuló zsigeri ellenérzése, amely egy gyermekkori "trauma" eredménye, mikor rossz viselkedését kordában tartandó, édesapja levelet küldetett vele a rendőrösre, ahol tíz percre cellába záratta csemetéjét, hogy érezze, mi jár a rosszcsontoknak. (Persze lehet, hogy ez csak egy apró marketingfogása a legendának, hogy választ adjon későbbi filmjeiben megjelenő, sokszor képletesen impotens rendőri karakterek csetlésére-botlására.)

Húsz évesen már egy amerikai érdekeltségű, de londoni leányvállalattal rendelkező stúdióban, a Famous Players-Lasky-nál végzett lóti-futi és másodlagos munkákat, mint pl. feliratok, inzertek készítése, vágások csiszolása, beállítások tervezése. Annyira jól végezte a munkáját, hogy mikor a cég anyagi okokból végül eladta angliai érdekeltségeit, a következő tulajdonos, Michael Balcon igényt tartott munkájára. Balcon végül egyik legnagyobb rajongója lett és bőszen egyengette pályáján, mert hitt a független gondolkodású fiatalemberben és ötleteiben. Hitchcock életében mindig hálával emlékezett vissza munkaadójára; Talán a köztük lévő három év is segített a gyümölcsöző kapcsolat kialakításában. Elképzelhető, hogy ha Balcon egy megcsontosodott angol milliomos, nem biztos, hogy vevő lett volna Hitchcock zsenijére. Hitch - később ezen a becenéven is illették barátai - első nagyjátékfilmjének már Balcon a producere: A gyönyörök kertje - The Pleasure Garden (1925). Ez természetesen még egy fekete-fehér némafilm volt és műfajában a romantikus drámához húzott.
Balcon néhány film erejéig bábáskodott Hitchcock feje felett, majd a mecénási szerepet John Maxwell vehette át, aki mellett tucatnyi filmet készített a rendező és kezdett kialakulni a sajátos, rejtélyek mentén haladó filmjeinek stílusa. Kedvenc témája, a gyanús ártatlan és az ártatlannak tűnő bűnös dramaturgiai keverése, hogy elbizonytalanítsa a nézőit, hogy végül, feloldva a Suspense-t, fellélegezzen a nézője. (Hitchcock hitvallása az is, hogy a Suspense és a Suprise egy filmben nem ugyanaz. Szemléltessük egy példával: Hegyi szerpentinen autó kanyarog, kerekeket csikorgatva, benne beszélgetnek ketten, azután, egy viszonylag nyugodtabb résznél hirtelen elmegy a fék és az autó átszakítva a korlátot, a mélybe zuhan! Na, ez volt kb. a Suprise, ami meglepetés. Várható, de meglephet. Másik változat szerint, mielőtt elindul az autó, látjuk, hogy mondjuk a lakáj egy ollóval bemászik a motorháztető alá és feltehetően megrongál valamit, majd látjuk, hogy eloldalog, szereplőink pedig beülnek az autóba és elindulnak a korábban felvázolt jelenetbe. Nos, az a Suspense, ami kb. a bizonytalanság. Többek között ezekről is beszélgetett a híres rendező, a francia új-hullámos filmes fenegyerekkel, François Truffaut-val, egy könyv formájában is megjelent interjúfüzér alkalmával.)

1926.dec.02.-án elveszi Alma Reville-t, aki hű társa és filmes jobbkeze lesz. Fura apróság, hogy Alma csupán egyetlen nappal született később, mint férje és alig két évvel élte túl!

Hitchcock a harmincas évek végéig tevékenykedett szülőhazájában, majd - miután a Londoni randevú (1938) és a Jamaica fogadó (1939) elég sikeresnek bizonyult, - engedett a tengeren túli csábításnak - David O. Selznick producer és filmmágnás kérésére - és áttelepült Amerikába., ahol később több korábbi filmjének elkészítette Remake változatát is.


1940-ben a Rebecca (magyar címén; A Manderley-ház asszonya) című misztikus rejtélyes filmjében már világsztár szerepelt: Laurence Olivier. (Még a Hamlet világsikere előtt egyébként) Selznick azonban csupán köztes állomás, hiszen alig pár filmet készített a rendező a producer kezei alatt.

Közel tíz évig ontotta magából a megbízható thriller elemeket felvonultató kémfilmeket és drámákat, hogy végül elkészítse azt a néhány gyöngyszemet, aminek köszönhetően én is megismertem a nevét. Az egyik a sorozatgyilkos Norman Bates históriája a másik pedig az állatos horrorfilmek egyik ősatyja, amiben az öko-katasztrófafilmek összes klisés eleme megtalálható. A Psycho (1960) és a Madarak (1963). Ne legyek azonban buta, hiszen Hitchcock nem ezzel a két filmmel lett híres és nem ezért, bár hozzá lehet tenni, hogy ezek után már alig készített igazi remekművet. Életművét folyamatosan kitöltötték a remek filmek és sokban kísérletező kedve is megmutatkozik. (Hicthcock például játszott a filmkeret adta lehetőségekkel. Egyik ötlete, hogy a történet, amely némi akciót és nem kevés thriller elemet felvonultat, egyetlen helyszínen játszódjon, korlátozott szereplőkkel - Mentőcsónak (1944) - és később a szűk környezetet megtoldotta a vágás nélküliség illúziójával, - A kötél (1948) - ami komoly technikai bravúr és valójában szükségtelen húzás, kivéve, ha a nézőt akarjuk megtenni cinkosnak, mert akkor viszont jól működik ez a filmes megoldás.

Legendás volt fura kapcsolata színésznőivel és a módszer, ahogyan néha kihozta belőlük a teljesítményük legjavát.
Előszeretettel alkalmazta filmjeiben a MacGuffins effektet, amely egy tárgyat vagy személyt fontosnak állít be a film szempontjából, hogy azután teljesen mellékes kellékké degradálja.
Elég nehéz összeszedetten írni pályájáról és életművéről annak függvényében, hogy csak kis részét ismerem és inkább vagyok rajongója - annak amit ismerek - mint kritikusa és memoárírója.
Másik Hitchcock klisé, melyet utána kezdtek el megnevezni, "A vörös hering" effektus, melynek egyértelmű példája a Psycho első harmada, amikor még azt hisszük, hogy egy olcsó komédiát látunk, benne egy tolvaj lánnyal. Azután meglepődünk, mert a történet teljesen más irányt vesz fel. Rodriguez ugyanezt alkalmazta az "Alkonyattól pirkadatig" című horror első részében.

Egy sokkal egyszerűbb módon tisztelegnék előtte. Megmutatom az öt kedvenc Hitctcock filmem.




1. A londoni randevú - The Lady Vanished (1938)

Kémtörténet, melynek értelme a legvégén áll össze. Mostani szemmel is gyönyörű női főszereplő (Margaret Lockwood). a film első fele megismertet minket a karakterekkel, hogy az egyéni motivációkat jobban megismerjük és egyes karakterek közelebb kerüljenek hozzánk. A film második fele egy rejtélyes kamaradarab, amely egy vonaton játszódik és egy eltűnés körülményeiről szól. A filmnek több feldolgozása született, de ezt láttam a legtöbbször. A remek szinkronnal együtt ma is élvezetes film, pedig majdnem hetven éves! A film itt elvileg megtalálható!




2. Mentőcsónak - Lifeboat (1944)

Tipikus thriller amely a világháború alatt játszódik egy elsüllyedt hajó mentőcsónakjában, amelybe a legkülönbözőbb emberek keverednek össze, beleértve látható és láthatatlan ellenséget. Feszült dráma, melyben nem tudni, ki jó és ki rossz, de mivel egymás után halnak meg a túlélők, van gond elég.
A film itt elvileg megtalálható!











3. Idegenek a vonaton - Strangers on a Train (1951)

Patricia Highsmith szabadította a világra a szocipata Mr. Ripley karakterét, aki több filmben gyilkolja a népet, hogy érvényesülhessen. Ebben a filmben ugyan nem ő a főszereplő, de legalább olyan beteg embereket sodor egymás mellé az élet, akik szegről-végről megegyeznek, hogy szívességből megölik a másikuk útjában álló személyeket, így biztosítva maguknak alibit. Profán alapötlet, remek megvalósítás, egyedülálló képi világ.
A film itt elvileg megtalálható!







4. Észak-északnyugat - North by Northwest (1959)

A mai napig az egyik legjobb szerepcserés kémfilm, melynek alapját és konkrét jeleneteit is sok egyéb filmben dolgoztak azóta fel. Minden a helyén van benne. Alfred Newman rángatózó zenéje, Cary Grant charme-ja, Eva Marie Saint bája. Bármilyen hihetetlen, de ez akár egy James Bond film is lehetne, csak maga a titkos-ügynök nélkül. Az első Bond film ezután három évvel készült! Bármikor újra tudom nézni és értő kezekben megérdemelne akár egy Remake-et is.
A film itt elvileg megtalálható!



Kevesen fogják végighallgatni, ezért inkább ajánlom figyelni rá a film nézése közben.
















5. Madarak - Birds (1963)

Amennyire jellemző a történet felépítése és dramaturgiája a rendezőre, annyira új számára a téma; a természet visszavág az emberiségnek. Hitchcock ragaszkodott a befejezéshez és, hogy ne akarják megmagyarázni, miért történik mindaz, amit látunk. A filmnek nincs zenéje, csak zörejezése. A film ha elvesszük a sallangot, nagyjából megfelel a későbbi Steven Spielberg blockbusternek, a Cápának a történetével és erre a sémára épültek a további állatos horrorfilmek. Legalábbis a sematikusabb változatok. Nyomasztó dráma egy kisvárosról, amely a madarak támadásának lesz kitéve. Eközben ismerjük meg a főszereplőket, akik a történések közben szeretnek egymásba. Sok mindent belemagyaráztak már a filmbe korábban, de szerintem pont úgy kell élvezni, mint egy zombie filmet; nem gondolkodni, miért történik minden, csak élvezni.
A film itt gyakorlatban is megtalálható!




Hibakeresés - Debug (2014)

Hibakeresés - Debug (2014)


Rendezte: David Hewlett

A film Mafab adatlapja: Debug (2014)

Megtekintés: Nos, majdnem odabiggyesztettem a "Fika" jelzőt a cím elé, amit kivételesen rossz filmeknél szoktam. Nem tettem meg. Határeset...

Az első pár perc hamis ígéretében benne volt, hogy egy régen látott, érdeklődést felpiszkálós horrorsci-fi vonalú filmet fogok látni. Egy szereplő, szemlátomást számára idegen terepen cselleng, hogy végül egy felsőbb erő elvegye életét. Gy. K. telefröcsköli vérével a hófehér - feltehetően űrhajó - folyosót és indulhat a buli. A film egyértelműen a valamikor sikeres, mára inkább kultikus horror stílusában indít. A hasonlóság nem véletlen. Mindkét film Kanadai! Ba-dumm-tusschhhh!

Dehogyis! Az kurva kevés lenne a végeredmények magyarázásához. Kanadában vannak más filmek is ám.
Amiért nem véletlen a hasonlóság a két mű között, az az, hogy annak egyik szereplője rendezte ezt a filmet és olyannyira rágyógyult az egyetlen értékelhető filmes sikerére, hogy közel húsz évvel később leporolta, összekeverte a "Halálhajóval", elszívott egy spanglit, mellé tekert némi produceri pénzt, és megzsarolta Jason Momoa-t, hogy játssza el a begőzölt számítógépet, akit le kell győzni, ami már a Tron idején is uncsi volt.

David Hewlett harmadik rendezői munkája sikeresen járja azt a nyomvonalat, amit nem is olyan régen, a "Végtelenség - Infini" alkalmával már végigvettünk. Nem is ismételném magamat, leszámítva, hogy egy linkkel átugorhatsz arra az oldalra és olvasd el az űrhajós részt. Ez a film tökéletesen abba a kategóriába illik.


Maroknyi, egymástól eltérő karakter egy űrhajón találja magát és feladatuk, hogy az űrhajó számítógépeinek valamennyi memóriáját átnézve töröljék a felesleges adatokat, mert a merevlemezről csorog a felesleges egyes és nulla, így az űrhajó sehová sem mehet. A feladat megoldására kényszerűségből egy csapat kisebb kihágást végző sittes hacker-t kényszerítenek rá, de ezt abból kell megtudnunk, hogy a film elején feliratok formájában a fejünkbe verik. Később nem nagyon számít az info és mintha ez a hacker dolog sem jönne úgy át, mint elvárnánk.

A szereplők tévelyegnek egyet az űrhajó vakító fényesre exponált folyosóin és sorban elhaláloznak az űrhajó védelmi rendszerét képező, öntudatra ébredt Skynet-től, mely Schwarzenegger helyett jelenleg egy másik Conan a barbár képében jelenik meg 3D-ben. Jason Momoa színészi kvalitásainak legjavát sorakoztatja fel miközben arcának nagy részét kékeszöld pontok halmazából kell összeképzelnünk.


A halálesetek rém gyengék. Az egyetlen elegáns megoldás, amikor Capra-t (Adrian Holmes) ketté kapja egy zsilipkapu. Jól meg van oldva, hogy a képbeállítás sejteti, mi történt. Aki miatt még érdemes figyelemre a film, az a két legtöbbet mutatott női szereplő: Lara (Sidney Leeder), aki megérne egy ajtócsapkodást és Kaida (Jeananne Goossen) akinek viszont nagyon szexi az anyajegye. Utóbbiban még színészi képesség is felfedezhető.

A film kevés pozitívumához tartozik a sokszor felhasznált fedélköz és néhány folyosók, amiket felépítettek a filmhez. Sajnos, az a fajta, realitást megtámogató megkopottság, ami miatt a "Nyolcadik utas: a halál" még ma is élvezetes sci-fi, innen teljesen hiányzik, de legalább nem érezni feltétlenül a pénztelenséget a díszletekben.

A műfajhoz semmit nem tesz hozzá a film az égvilágon és a befejezése is kiszámítható. Tényleg közel volt, hogy lefikázzam, de a női főszereplő jelenléte megmentette a filmet.

40%

A film egyik leglogikátlanabb jelenete, ami azért ambivalens, mert egy sci-firől beszélünk, amiben alig van logika... De mi a francért is kell bemásznia a szereplőnek és trutyiban turkálni???
Ha esetleg megtekintenéd a filmet, itt alkalmad lesz rá: Debug!

Ted 2. - Ted 2. (2015)

Ted 2. - Ted 2. (2015)


Rendezte: Seth MacFarlane

A film Mafab adatlapja: Ted 2. (2015)

Megtekintés: Ha rajongója vagy Seth MacFarlane-nek vagy bejött a Ted humora, akkor ez a te filmed.

Be kell vallanom, hogy már nem is emlékszem az első részre. Olyannyira nem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy Mila Kunis a punis játszott benne. Meg úgy a történetet is. Egyedül Giovanni Ribisi figurája maradt meg, mert a srácot valahogy mostanában nem látom filmben. Van neki, tuti, csak nekem kimaradt.
Jól szórakoztam az első részen. Elröhögcséltem a figurákon és helyzeteken. Viszont, hogy ma szinte semmire nem emlékszem a filmből, az jól példázza a film humorát és annak értékét. Számomra nehéz lesz később erre a filmre nosztalgikusan visszatekinteni, hiszen, nem lesz miről nosztalgiáznom. Mint egy fesztivál, amit részegen bulizunk végig és mikor otthon megkérdezik; Na milyen volt! - adunk válasznak egy mosolyt és vállrándítást.
Nem akarom ezzel lefitymálni MacFarlane-t. Amit ő tesz ezekben a filmekben, arra szükség van. Kell, hogy legyen valaki, aki felidézi nekünk mindazt, ami fonák és amit szeretünk Hollywoodban. Mert arra a két órára jól esik elkalandozni az emlékekben. Igen. A Ted 2. kalandozás az emlékekben és így nem várható el, hogy rá is emlékezzünk majd, hiszen azért elég fonák dolog lenne emlékek emlékeire emlékezni... vagy miről beszélek?


Spielberg például így emlékezett meg Busby Berkeley-ről, mint fent látod a videóban.

Seth MacFarlane nagy filmrajongó. Ez hamar átüt a filmben látható utalásokon keresztül. Már a főcím megidézi a harmincas évek zenés filmjeinek egyik őstípusát, a Busby Berkeley féle zeneiséget, amely a látvánnyal karöltve egy egységes táncelemet alkot. (Steven Spielberg is adózott az úrnak az Indiana Jones és a Végzet Temploma elején.) Később, a Berkeley féle stílus már cikinek számított, ám mivel megkerülhetetlen, időről-időre tisztelegnek munkássága előtt ilyen kikacsintások formájában. Egy nagyon jó kis humoros jelenetben, megidézi Spielberget is, ha már itt tartunk, csak a füves rész valahogy el lett nagyolva. Szinte csodálom is, hogy nem jelent pár red-neck, hogy halomra lőjék szereplőinket, amiért lopják a dzsangát. Vagy Liam Neeson abszurd magánszáma, amely akár egy Monthy Python szkéna is lehetett volna. Ezek az apróságok. Meg még ezer másik, amiket felsorolni is nehéz.

Apróságok, amik nem tartják össze a filmet. Sajnos.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ezekre a jelenetekre talán fogok emlékezni valamikor, később, de Ted maci kálváriája, hogy emberszámba vegyék, teljesen ki fog ürülni a szervezetemből. Így lesz.
Ezen nem segít, hogy Mark Wahlberg készségesen és szolgaian asszisztál ehhez, hogy Amanda Seyfried megkapta a Gollam jelzőt, baszom nagy kék szemeiért és, hogy Morgan Freeman-nek is megy az anyázása.


A Ted 2. olyan srácoknak szól, akik nem tudnak és nem akarnak felnőni. Csak ezt sajnos nem mi döntjük el. Az élet dönt helyettünk és akkor ez a film nem lesz más, mint egy kellemes indok a közös sörözésre, hogy másnap blokkoljunk egy órán és megkeressük a pénzt a sörre.

Persze, van erkölcsi tanítás is, ami kicsit sántít, inkább csak szükséges, hogy ne keserű szájízzel távozzunk Teddy maci életéből.
Részemről ennyi épp elég volt. Nekem is jobban esne, ha a filmet tudnám értékelni egészében, mint egy lineárisan működő komédiát, de sokkal inkább szkeccsfilm, ami ezer apró részből tevődik össze. Így viszont legalább felépítésében hű MacFarlane rajzfilmsorozataihoz, ami nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen ez egy másik médium.
Vagy csak kinőttem a beszélő macik világából.

Észrevételek:
- Amanda Seyfried eszméletlen komika. Már egy korábbi filmjében megmutatta ezt számomra, egy kivágott jelenetben, hogy nem megy a szomszédba, ha viccelődik. Itt csak rátett egy lapáttal. A Gollamos hasonlat ül.
- Dicséretes mennyi celebet és sztárt sikerült megnyerni a filmhez, néha nem éppen szimpatikus formában.
- Sam Jones, aki élő példája, hogy meg lehet élni egy filmből, amit harmincöt(!) éve forgattak le!
- Nem lepődnék meg egy folytatáson, bár, a csúcson kellene abbahagyni.
- Elég lanyha a gonosz oldal felhozatala. Donny az első részből még oké, de a Hasbro elnök mintha nem lenne eléggé tökös.

60%

Érdekességek:
- Mila Kunis babát várt Aston Kucher-től, ezért kimaradt a filmből.
- Wahlberg első folytatása!
- Gondoltad volna, hogy amikor a Stand-Up előadókkal viccelődnek 9/11-ről, annak van némi fura íze, hiszen mind a rendező, mind a főszereplő utazott volna aznap, mikor a terrortámadás történt, csak egyikük lemondta a repülőjegyét, másikuk meg másnaposság miatt késte le a gépet. Találd ki, melyik melyik.
- Az éjszakai spermavadász jelenetben Ted az öltözetével képletesen fejet hajt a Paddington macija előtt.


Ha velem ellentétben neked nagyon bejött a Ted első része, ne habozz és nézd meg a másodikat is, egyik kedvenc oldalamon! klikk a macira!

2015. augusztus 11., kedd

Sötét helyek - Dark Places (2015)

Sötét helyek - Dark Places (2015)


Rendezte: Gilles Paquet-Brenner

A film Mafab adatlapja: Dark Places (2015)

Megtekintés: Nem kihagyhatatlan dráma egy gyilkosságról, mely a múlt homályába vész.

Amikor először találkoztam a címmel és a borítóval, épp a filmzenét vadásztam le a világhálóról. Egy nő összegömbölyödve, vörös betűk; na ez egy horrorfilm lesz. Pont jó éjszakára.
Nagyon messze jártam az igazságtól. A film a dráma és thriller vonalán mozog, de nálam ez kimeríti a blöff kategóriát. Már a film megoldása és a történet.

Megnéztem és utána olvastam csak el, hogy a film a "Holtodiglan" nagy sikerű thriller írójának tollából született. Csak van egy nagy különbség: a rendező személye. Meg a történet.

A "Holtodiglan" is egy rejtély megoldásáról szólt, csak ott a rejtély nem zárult le a film végén sem igazán. Ebben a filmben viszont, Libby (Charlize Theron) ahogyan visszaköveti az eseményeket és kinyomozza, valójában mi történt a múltjában, azon a végzetes napon, amikor bátyja állítólag kiirtotta a családjuk többi tagját, azt két szálon követhetjük nyomon. Ezért is blöff a film, mert hiába helyezték egymás mellé a két szálat, ha valahogy nem logikus a két szál kapcsolódása. Viszont dramaturgiailag még így a legizgalmasabb.

Hol kezdjem:
A sötét helyek egyfajta pszichológiai megnevezés is. Ezek a tudatalatti legmélyét jelölik, ahova az alany a múlt nem kívánt emlékeit hosszú évek vagy egy pillanat alatt - traumafüggő - eltemeti és ha nem muszáj, soha többé nem is hozza elő. A főszereplő Libby Day elméjében is akad néhány foszlány, amelyet a kérdéses éjszakán magába zárt és elvileg soha nem is vett volna elő. Azután, teltek az évek és a véletlennek köszönheti Libby, hogy keresztezi egy gyilkossági nyomozásokat hobbi szinten megoldó társaság vezetőjének, Lyle-nak az útját. Azaz Lyle (Nicholas Hoult, egymás után ez a második közös filmje Theron-nal, a másik a sikeres akcióorgia a Mad Max: Fury Road)az övét, mert van egy teóriája az éjszakát illetően, amikor a vérengzés történt Libby-ék házában.

Libby totál le van égve, így némi aprópénzért vállalja, hogy utána megy az eseményeknek, beszél a börtönben senyvedő gyilkosnak kikiáltott bátyjával és segít összerakni Lyle csapatának a rejtélyes éjszaka mozaikdarabjait. Ez cseppet sem könnyű, viszont miután Libby megtette az első és legnehezebb lépéseket - szembe nézett testvérével és apjával, aki alkalmatlan volt a családfő szerepére - már elindul a lavina és a harmincas évei végét taposó elkeseredett nőt elkapja a gépszíj. Nyomozása pedig sok kis részletből áll össze egy egésszé, melyet talán sosem kellett volna felszínre küzdeni.

Hoult szerepe gyakorlatilag csak egy katalizátor és onnantól fölöslegessé is válik, hogy elindítja a nyomozás útján a főszereplőt.

A sötét helyek másrészt a szereplők elméjét is jelenthetik, hiszen ennyi beteg gondolkodású és erkölcsű embert még nem hordott hátán egy film sem.
Beteg az anya, aki pénzügyi problémáira egy nem éppen morálisan helyes megoldást választ.
Beteg a kislány, aki hagyja, hogy bátyja börtönbe kerüljön és nem mer hosszú évekig szembenézni a következményekkel illetve a történtekkel.
Beteg a bátyó, aki bár megtehetné, de inkább magával viszi a titkát a börtönbe.
Beteg a fiatalkorú barátnő, aki csak magára gondol és módszereiben fenevaddá lesz.
Beteg Lyle, hiszen hobbi tevékenysége a halálhoz és vérhez kötődik.
Betegek a mellékszereplők, mert van, akinek vaj van a füle mögött.
Beteg az egész közösség, amelyben élnek.
Az egyetlen kitörési mód, rövid időre, ha valakit erőszak ér. Azután ismét belesüppednek a szürke hétköznapokba, egy sötét helyen.
A sötét helyek valójában tehát maga a világ is és benne megannyi ember otthona, amelybe nem láthatunk be.
A Day család csak egyetlen a sok amerikai családból, akiknek nincs lehetősége a fényben élnie. Maradnak ezek a kis, sötét helyek.

A "Holtodiglan" teljesen másképpen közelít a történethez és egy remek, egyedülálló vizualitással rendelkező rendező (David Fincher) filmjéről van szó. Paquet-Brenner tehetsége nem ennyire szembeötlő. Korrekt, hangulatos filmet hozott össze, de be kell vallanom, hogy untam. Hosszú a játékidő és a történet, ahogy korábban írtam, egy blöff.
Sosem rajongtam az ilyen lineáris nyomozósdiért, amikor valaki lépésenként halad egy olyan bűnügy megoldásában, amit egy másik szereplő - itt a fiú testvér - egy perc alatt kibogozhatott volna a hősnő szeme előtt, csak az úgy könnyű. Nem vagyok meggyőzve róla, hogy egy ilyen testvérre bármikor számíthatok a jövőben, ha egy ilyen titkot inkább vinne a sírba, mint megosztana velem.
Ha esetleg a tesó nem tudott volna semmit, még azt mondom, oké, szükséges a lassú haladás, de így, csak idegesít a végeredmény.
A nyomozás sem szórakoztató. A-ból, B-be, onnan C-be. A végén nagyjából azért áll össze a kép, mert a gyilkos elárulja magát pánikjában. Ugyan már. Túl egyszerű ez és a nyakláncos szál sem tette izgalmasabbá.

Chloë Grace Moretz eddigi talán legbetegebb szerepében.

Libby is érdekes karakter. Hosszú évekig eltemet magában mindent, majd mikor nincs pénz, csak elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. Nem annyira a lelkiismeret a tudásszomja miatt, hanem kell a pénz. Elég hülye motiváció egy családi drámában.

Számomra egy mondvacsinált szituáció volt, unalmas köntösben és ezen a remek színészek sem segítettek.

A tesó szerepében Corey Stoll, akit mintha mostanában mindenhol látnék... Hangya, Non-Stop, A kór sorozat...

Ha te is el akarsz keveredni a sötét helyekre, kezd itt és nézd meg a filmet!

50%