2015. augusztus 12., szerda

Hibakeresés - Debug (2014)

Hibakeresés - Debug (2014)


Rendezte: David Hewlett

A film Mafab adatlapja: Debug (2014)

Megtekintés: Nos, majdnem odabiggyesztettem a "Fika" jelzőt a cím elé, amit kivételesen rossz filmeknél szoktam. Nem tettem meg. Határeset...

Az első pár perc hamis ígéretében benne volt, hogy egy régen látott, érdeklődést felpiszkálós horrorsci-fi vonalú filmet fogok látni. Egy szereplő, szemlátomást számára idegen terepen cselleng, hogy végül egy felsőbb erő elvegye életét. Gy. K. telefröcsköli vérével a hófehér - feltehetően űrhajó - folyosót és indulhat a buli. A film egyértelműen a valamikor sikeres, mára inkább kultikus horror stílusában indít. A hasonlóság nem véletlen. Mindkét film Kanadai! Ba-dumm-tusschhhh!

Dehogyis! Az kurva kevés lenne a végeredmények magyarázásához. Kanadában vannak más filmek is ám.
Amiért nem véletlen a hasonlóság a két mű között, az az, hogy annak egyik szereplője rendezte ezt a filmet és olyannyira rágyógyult az egyetlen értékelhető filmes sikerére, hogy közel húsz évvel később leporolta, összekeverte a "Halálhajóval", elszívott egy spanglit, mellé tekert némi produceri pénzt, és megzsarolta Jason Momoa-t, hogy játssza el a begőzölt számítógépet, akit le kell győzni, ami már a Tron idején is uncsi volt.

David Hewlett harmadik rendezői munkája sikeresen járja azt a nyomvonalat, amit nem is olyan régen, a "Végtelenség - Infini" alkalmával már végigvettünk. Nem is ismételném magamat, leszámítva, hogy egy linkkel átugorhatsz arra az oldalra és olvasd el az űrhajós részt. Ez a film tökéletesen abba a kategóriába illik.


Maroknyi, egymástól eltérő karakter egy űrhajón találja magát és feladatuk, hogy az űrhajó számítógépeinek valamennyi memóriáját átnézve töröljék a felesleges adatokat, mert a merevlemezről csorog a felesleges egyes és nulla, így az űrhajó sehová sem mehet. A feladat megoldására kényszerűségből egy csapat kisebb kihágást végző sittes hacker-t kényszerítenek rá, de ezt abból kell megtudnunk, hogy a film elején feliratok formájában a fejünkbe verik. Később nem nagyon számít az info és mintha ez a hacker dolog sem jönne úgy át, mint elvárnánk.

A szereplők tévelyegnek egyet az űrhajó vakító fényesre exponált folyosóin és sorban elhaláloznak az űrhajó védelmi rendszerét képező, öntudatra ébredt Skynet-től, mely Schwarzenegger helyett jelenleg egy másik Conan a barbár képében jelenik meg 3D-ben. Jason Momoa színészi kvalitásainak legjavát sorakoztatja fel miközben arcának nagy részét kékeszöld pontok halmazából kell összeképzelnünk.


A halálesetek rém gyengék. Az egyetlen elegáns megoldás, amikor Capra-t (Adrian Holmes) ketté kapja egy zsilipkapu. Jól meg van oldva, hogy a képbeállítás sejteti, mi történt. Aki miatt még érdemes figyelemre a film, az a két legtöbbet mutatott női szereplő: Lara (Sidney Leeder), aki megérne egy ajtócsapkodást és Kaida (Jeananne Goossen) akinek viszont nagyon szexi az anyajegye. Utóbbiban még színészi képesség is felfedezhető.

A film kevés pozitívumához tartozik a sokszor felhasznált fedélköz és néhány folyosók, amiket felépítettek a filmhez. Sajnos, az a fajta, realitást megtámogató megkopottság, ami miatt a "Nyolcadik utas: a halál" még ma is élvezetes sci-fi, innen teljesen hiányzik, de legalább nem érezni feltétlenül a pénztelenséget a díszletekben.

A műfajhoz semmit nem tesz hozzá a film az égvilágon és a befejezése is kiszámítható. Tényleg közel volt, hogy lefikázzam, de a női főszereplő jelenléte megmentette a filmet.

40%

A film egyik leglogikátlanabb jelenete, ami azért ambivalens, mert egy sci-firől beszélünk, amiben alig van logika... De mi a francért is kell bemásznia a szereplőnek és trutyiban turkálni???
Ha esetleg megtekintenéd a filmet, itt alkalmad lesz rá: Debug!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: