2015. szeptember 30., szerda

Utolsó műszak - Last Shift (2014)

Utolsó műszak - Last Shift (2014)


Rendezte: Anthony DiBlasi

Megtekintés: Egész kis pofás kísértetes horrorfilm.

Az alaptörténet úgy kezdődik, akár a John Carpenter klasszikus, a "13. rendőrőrs ostroma". Annyi a különbség, hogy itt zöldfülű rendőrünk (Juliana Harkavy) tényleg tök egyedül marad az állomáson és magányosan kell felvennie a harcot bármi ellen, ami ellenségesnek bizonyul. Pozitívumok, hogy egész jól épül fel a történet. Klisésségében is szórakoztató. A fényképezés nagyon szép, széles-vászon, ami sokat dob ezeken a B filmeken. A főszereplő tehetséges és csak néha tűnik logikátlannak amit látunk, de volt, hogy amire gondoltam, - pl. a rendőr fején a lyuk - simán bejött. Végig izgalmas a befejezés pedig nem rontja le a felépített másfél órát.
Negatívum, hogy néha az ijesztgetés öncélú, vagy túl direkt. Nem a szereplőnek szól, hanem a nézőnek. Pár kérdésre nem kapunk választ és hiányzik a megnyugtató lezárás.
Nem érzem a megtekintést elvesztegetett időnek, de azért, a lezárás miatt kicsit lerontja az eredetileg szánt pontszámot pár százalékkal.
A helyszínek jól vannak megválasztva, a trükkök elfogadhatóak. Van pár jól működő jelenet, ami meglepett. Amikor már azon agyaltam, miért nem ül ki a rendőrautóba,lám, pár másodperc múlva neki is eszébe jutott, és amikor rájöttem, hogy talán ott más lenne a film folytatása, tettek róla egy remek jelenetben, hogy mégse jusson ki. (Szerintem remekül lett megoldva az ajtóba lövés és a sérülés hiánya.)

Nem váltja meg a film a kísértetes műfajt, még véletlenül sem, viszont, amit tanult belőle, azzal jól kufárkodik. Hasonló filmeket, hasonló befejezéssel, láttunk már. Nem is kell nagyon messzire menni, hiszen 2012-ben hasonló alapra épült fel "A fekete ruhás nő - The Woman in Black" című remake vagy kicsit szélesebb környezetben a Silent Hill.
Amikor belebotlottam a trailerbe, tudtam, hogy ezt látni akarom. Azután megnéztem és nem kellett csalódnom, mert az elvárásaim sem voltak túl magasak. Viszont volt hangulata, ami nagyon fontos és a rendező és forgatókönyvírót dicséri, hogy végig feszes tempót diktáltak és jól használták ki a játékidőt és a helyszín adta lehetőségeket.


Jessica Loren (Juliana Harkavy) első estéjét tölti a bezárásra ítélt rendőrőrsön. Simán otthagyják egyedül, pedig a bizonyítékraktár kipakolása még hátravan. A lány nem nagyon izgatja magát, hogy egyedül kell végigülnie a következő órákat, egészen addig, míg az épület nem kezd bele egy pszichológiai hadviselésbe a lány ellen, mely kezdődik egy csöves érkezésével, majd fokozatosan durvul a helyzet. Hangok, titokzatos telefonhívások, mozgó tárgyak és emlékképek a múltból. Jessica félelmeit legyőzve próbál helyt állni és közben abban reménykedik, hogy egy éve meghalt apja halálával kapcsolatban is sikerül néhány választ kapnia, hiszen úgy tűnik, hogy a rendőr apuka halálával kapcsolatos események valahogy visszahatnak erre az éjszakára.

Harkavy korrekt választás és The Walking Dead rajongók ismerősként fognak vele találkozni, hiszen négy epizódban alakította Alisha karakterét.

A film innen letölthető: Last Shift 2014
Vagy innen: Utolsó műszak !

65%

CreepyShake véleménye: Last Shift

2015. szeptember 29., kedd

A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014)

A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014)


Rendezte: Brad Anderson

A magyar címbe szükséges volt beemelni az "elmegyógyintézet" szavacskát,
mert egy női névre a férfi nézők nem nagyon ugranának,
hacsak nem egy ismert celeb, vagy képregény-heroikáról van szó.
Megtekintés: Ha szereted a komor, gótikus történeteket, amelyben nyikorgó ajtók mögött elhal a halálsikoly, akkor tegyél vele próbát. Engem végtelenül untatott.

Két hete néztem meg, lássuk mi maradt meg bennem:

1. Kate Beckinsale inkább szép, mint jó színésznő. Éteri szépsége miatt folyamatosan kizökkentett. Egyszerűen, ha megláttam, többé nem éreztem, hogy az időben visszautaztam, hanem mintha egy színdarabot látnék, kosztümökben.

2. Az egész film számomra élvezhetetlenné volt effektezve. Olyan színekkel, füstgépekkel támogatták meg a látványvilágot, amely miatt nehezen tudtam elképzelni - igaz, nem tudhatom - hogy van élő ember, hogy olyan vidéken dolgozzon, ahol ezek a lehúzós, borongós, depressziót kicsikaró esték  mindennaposak lennének. Jó, egy őrültekházának mindegy, mert mi magunk is beleőrülnénk.

3. Annyi remek színész. Személyes kedvencem, David Thewlis, aki Mickey Finn-t alakítja, akinek egy névrokona olyan közel került a bűnözéshez, hogy neve mellé még definíció is került a lexikonokba.

4. A forgatókönyv nem túl ügyesen kufárkodik a személycserével, ápoltak és ápolók között, mert hamar lelepleződik, amit még lehetett volna lebegtetni.

5. A befejezés közel sem olyan meglepő, mint tíz éve lehetett volna, mégis szórakoztató.

6. Ben Kingsley belerohadt egy skatulyába, viszont ismét együtt játszhatott Michael Caine-nel, akivel egyszer komédiáztak, egy Sherlock Holmes nevével játszadozó vígjátékban: Sherlock és én - Without a Clue (1988)

7. Be kell vallanom magamnak, hogy valahogy nem rajongok Edgar Allan Poe filmjeiért.

8. Jason Flemyng megint eljátszhatott egy unszimpatikus karaktert, aki nem éri/éli meg a stáblistát. Csipázom ezt a krapekot és megnézném végre főszerepben, ahol szerethető a karaktere. Tud valaki valamit?

Szóval, hirtelen ennyi maradt meg.
Végig nem kedveltem a filmet, mert egyértelműen "Viharsziget" utánérzés, meg a főszereplő nyájas-nyálas karaktere sem jött be, igaz, ez a koncepció szilárd része, ami miatt a befejés után azért át kell értékelnem kissé a véleményem, nem igaz?
A film feszes, kissé zavaros és nagyon unalmas volt számomra. Sehogy nem bírt beszippantani a miliő. Jól indult, ám, miután megérkezünk az őrültek házába - amely annyira világvége helyen van és annyira taszító, hogy nem értem, ki gondolja, hogy ott bárki meggyógyulhat - onnantól a barnás árnyalat lesz domináns és elnyom minket az álom.

Persze, lehet, hogy csak velem van a baj és ez egy remek film. Biztos van, akit Poe világa beszippant. Ez a film egy 1844-es novelláján alapul és amikor végre összeáll a vége-főcím előtt a teljes történet, rá kell döbbennünk, hogy a dráma és horror mellett ez egy erősen romantikus darab is. Több információ a wikipédián: The System of Doctor Tarr and Professor fether.


Edward Newgate (Jim Sturgess) ifjú orvos rezidens, akinek választott szakterülete az őrület, az agy és minden, ami ezeken belül megtalálható. Ellátogat a Hollóvetenyő mögötti susnyáson keresztül vezető út végén elhelyezkedő komor Stonehearst elmegyógyintézetbe, ahol már nagyon várja Silas Lamb (Ben Kingsley) a főorvos és díszes kompániája. Edward-nak pillanatok alatt feltűnik, hogy vagy nagyon elrugaszkodott módszerekkel akarják értelembe hozni a betegeket, vagy valami baj van a színfalak mögött. A fiatal orvos különleges figyelmet biztosít egy feleségnek, akit agresszív viselkedése miatt zártak a falak közé, és ami viselkedésnek itt alig van nyoma. Eliza Graves (Kate Beckinsale) törékeny ifjú hölgy, akinek lehet, hogy nincs ki mind a négy kereke, de ebből külső megfigyelő vizsgálat nélkül semmit nem tud kideríteni. Edward arra hajlik, hogy a nő inkább fogoly itt a világvégén, semmint páciens, és erre irányuló nyomozása során egyre több és veszélyes titkot fedez fel. Kezdetben az igazság hajtja, míg utóbb már a túlélés a tét.


Ha szeretnéd megtekinteni a filmet, rajtam nem múlik: Stoneheart elmegyógyintézet!
Egyik kedvenc oldalamon egyéb izgalmas filmeket is megtalálsz!
Ha elolvasnád az eredeti novellát: The System of Doctor Tarr and Professor Fether.

60%

2015. szeptember 28., hétfő

A szellem fizetsége - Pay the Ghost (2015)

A szellem fizetsége - Pay the Ghost (2015)


Rendezte: Uli Edel

Megtekintés: Még nem az igazi Cage-től, de egészen érdekes kis szellemtörténet.

Kb. 2010 óta olyan érzésem van, mintha Nicholas Cage átment volna megélhetési színészbe. Mint vagy tíz éve Seagal, vagy Robin Williams az utolsó 5-10 évében. Hogy értem ezt? - Úgy, hogy be-becsúszik pár érdekesebb, fontosabb, pénzesebb darab, mint a "Crood-ék - The Croods (2013) vagy a "Joe - Joe (2013) filmdráma, ám ezek mellett felejthető produkciók sorakoznak, melyeket a megtekintés közben töröl az agyunk, vagy, már a poszterek nézése közben döntjük el, hogy nem köszönöm. Cage frizurájáról már nem is beszélve. Olyan, mintha titkon a világ legrosszabb sérójú színészeinek listájának tetejét lőtte volna be magának... a séró helyett. Nem számítva a direkt elbaszott frizurás filmeket.
Filmválasztás és háré alapján leírni egy színészt elég pofátlanság tőlem, viszont ne felejtsük el, hogy Cage a csúcsra akkor ért, amikor leforgatta akciófilm trilógiáját és azóta, bár készít jó filmeket is, inkább a mennyiség dominál, nem a minőség. Szóval, tizenöt éve elindult lefelé a sztárságból, hogy megbízható iparos legyen, aki évi 2-3 produkcióval is jelen van a mozikban, csak a nézők vannak kevésbé jelen a bemutatókon. A magyar filmforgalmazók sem törik már érte magukat annyira. DVD-n sem jelenik meg minden filmje nálunk, vagy legalábbis, nem időben. Ezeket összerakva az a néző lettem, aki fenntartással ül neki egy filmnek, amiben Cage szerepel.

Most javított kicsit!

Uli Edel neve, mint rendező, kicsit egzotikusan európai direktort jelentett. Látszik, mennyire nem vagyok otthon ebben a közegben. Homályos okok miatt, amikor megláttam nevét a stáblistán, akkor arra gondoltam, hogy valami ínyencséget fogok látni, hiszen, amennyire emlékszem, Edel stílusa a komoly drámák, zaklatott témák. Mindezt azért mert anno olvastam róla olyan filmek kapcsán, mint a polgárpukkasztó Christina F. vagy az Utolsó kijárat Brooklyn felé, pedig egyiket sem láttam. Szóval, Uli Edel neve nekem tudatalatt épült be a memóriámba, hiszen alig láttam munkáit. Még a botrányfilmként aposztrofált A tanú testét sem, talán mert sosem voltam oda Madonnáért a celebért. Azután eszembe jutott, hogy lehet, hogy az igazi drámai műveiről eddig lemaradtam, de a kommersz, Amerikában készített tévés produkcióiból a nemrég bemutatott, magyar vonatkozású, Houdini című misztikus drámához legalább volt szerencsém. Azután még előkerült régről egy A gyűrű átka című fantasy is, de azt jobb elfelejteni. Nekem nagyjából sikerült is...
Összességében Edel neve ismerősen csengett számomra és várakozással töltött el legújabb műve.

A szellem fizetsége pedig nem lett nagyon erőszakosan nyomulós szellemfilm, vannak benne olyan gyerekbetegségek, amiket ez a műfaj egyszerűen nem tud levetkőzni magáról - pl. amikor egy szellem megjelenéséhez ijesztő hangot párosítanak, hogy a néző felriadjon a szendergésből, pedig a valóságban mitől lenne hangja egy kis levegőváltozásnak? - és a befejezése is kicsit talán összecsapott, mégis szórakoztató darab és van benne valami, ami miatt inkább a sikerültebb Cage filmek közé lehet sorolni. Az olcsó, de jobb darabokhoz. Persze, nem biztos, hogy egy hónap múlva fogsz rá emlékezni, mert most éppen nagyon pörögnek a szellemes filmek, viszont a befejezése miatt ha halványan is, de kellemes emlék lesz számodra.

Ahhoz képest, mennyire zsákutca a videokamera, elég sokat mutatják a filmben...

Szpojleres lehet:
Mostanság rengeteg horrorfilm, misztikus darab szól valamilyen formában az átkokról, melyet meg kell törni. Vagy megtörni, vagy áthárítani másra, esetleg viszont átokkal fogadni, stb. A film közben el is gondolkodtam, hogy maga a téma, hogy szellem meg átok, mennyire mesefilm kulmináció. Miért is?
Van egy nő, akit boszorkánynak néztek és feláldoztak, meglincseltek. A pikánssá teszi az áldozást, az az, hogy három gyermekét is vele áldozták, ami eléggé aljas húzás egy falu közösségétől, amin viszont már nem lepődünk meg. Ekkor mit tesz az anyuka, akinek körmére ég a máglya? Elátkozza a közösséget, hogy minden évben eljön három gyermekért és magával ragadja őket, így állva bosszút a sajátjaiért.
Azután az átok megfogan.
Ez felvet pár kérdést:
A boszorkány akkor most tényleg boszorkány volt? Ha jogosan áldozták fel, miért kellene nekem megsajnálnom - amit mégis megteszek, miközben felidézik a sötét múltat?
Ha tudta a boszorkány, hogy ilyen képessége van, akkor miért nem más módon élte le életét? Miért nem szökött el, mielőtt levadászták? Feltételezem, akinek ekkora a hatalma, durva dolgokkal tudta volna sokkolni a parasztokat, akik érte mentek.
De ez szőrszálhasogatás.
Viszont, nem értem, ha ilyen átkozási tehetsége volt - amiről lehet, hogy nem tudott??? - akkor miért nem egy füst alatt intézte el az összes ellenségét? Évente három gyerek a közösségből?
Az nem kicsi szám, ha belegondolsz, főleg egy éppen duzzadó közösség esetén. Az ezerhatszázas évekről beszélünk, amikor az emberek mindenféle démoni praktikákkal múlatták a szabadidőt. Vagy szántottak-vetettek.
Viszont, ha egy olyan közösség része vagyok, ahol évente három gyermek tűnik el, felvetődik a kérdés, kik a vétkesek?
Nyilván, akik jelen voltak a kivégzésnél, azok pontosan tudtak az átokról. Miért maradtak akkor a városban, ha nem tudták megtörni az átkot?
Miért nem hintettek be sóval mindent és telepedtek le ötven mérfölddel odébb?
Ha boszorkányvadászatban ilyen erősek voltak, nem volt köztük egy tisztességben megőszült boszivadász sem, aki akár jó pénzért megtörte volna az átkot?
És, ha voltak, akik tudták, milyen veszély leselkedik az ott lakókra, mi a francért tartották azt titokban, hogy a főszereplő végül egy hagyományőrző csoport tábortüzes bulijánál kelljen megtudja a város szomorú múltját?
A boszi miért nem inkább arra használta varázserejét, hogy a saját és szeretett gyermekeivel éljen tovább, akár egy másik létsíkon? Ennyivel jobb az örök bosszú unalmas körforgása?
Vannak azért kérdések, amikre nem kapunk még választ:
Minek neki az a sok kisgyerek?
Akiket visszalopnak tőle, azt egy év múlva nem akarja ismét elrabolni?
A szellemlétben szórakoztató dolog, egész nap egy pincében állni?
Mi az a három keselyű? És hogyan lehet fizetni a szellemnek valójában?

Oké, Cage a főhős, meg csak az ő gyerekéről van szó, de egy ilyen hatalmas misztikus történetet egy város magába nyel és elsüllyeszt gyomorba, hogy úgy kelljen kinyomozni, mi a teendő? Még jó, hogy a város számkivetettjei pontosan tudják, merre kell menni a sötétben, hogy megtaláljuk a boszorkány házát... ami megint elvisz minket meseföldre. A boszi házikója, melyben gyermekek vannak bezárva a pincébe. Nem rossz.

A megvalósítás remek, ijesztő. A menekülés kicsit gyors és kevés kalandot kínál, viszont van a történetben még kraft. Van egy érzésem, hogy A szellem fizetségének készül folytatása, akár Cage nélkül is, mert így nem lehet lezárni valamit. Egy tökös apuka már tudja a titkot! Miért ne akarna később ezzel a titokkal másokon is segíteni?

Cage a szokásos. Néha olyan fájdalmas arcot vág, hogy azt kell hinnem, ilyenkor suhant át rajta a gondolat, hogy megint nem a megfelelő filmre írt alá.
Az anyuka szerepében a sorozatokból ismert Sarah Wayne Callies hisztizik. A szeme még mindig gyönyörű, de valahogy nem tartom jó színésznőnek az asszonykát. Mutatós, de olyan, mintha mindig ugyanazt a figurát hozná. Pedig Loriként gyűlöltem, Sarah-ként csíptem.

Pár éve Cage volt az, aki bosszúálló démonként visszatért a pokolból. (Nem is egy filmben.) Most viszont ő az, aki egy hasonló teremtmény karmai közé kerül.

A film szépen van fényképezve. Az effektek kicsit gyengécskék, leszámítva a repülő dögöket. A történet kicsit darabos, kicsit bugyuta, viszont a befejezése egészen érdekes és végre, nem az a befordult, világvége érzést sugallja, hanem némi reményre ad okot. Nem támogatom a folytatásokat az ilyen átkos-szellemes filmeknél, de megnézném, mivel tölti az év 362 napját a boszi szellem és udvartartása... meg ilyen baromságok.
Akkor ott van pl. a videokamera, melyet a kissrác végig használt a halloween felvonulás alatt. Később az apja egyszer belenéz ugyan, ám később teljesen elsikkad az egész momentum, pedig egy videokamerás felvételből sok mindent ki lehetett volna hozni. Kihagyott ziccer vagy red hering effektus?

Bár a forgatókönyv már hosszú évek óta kering kézről kézre, azért lett volna mit csiszolni rajta. A szöszi likvidálása pl. teljesen felesleges, ha belegondolunk, hiszen később, más szereplők sokkal több információval segítik a főszereplőt, mégsem áll bosszút rajtuk a szellem. Ha viszont szükséges volt néhány haláljelenet, akkor viszont nem nagyon használták ki a lehetőségeket, hiszen amúgy a film eléggé vértelen.

50%

Ha szeretnéd megtekinteni, nem kell érte fizetned a szellemnek. Elég ha rákeresel itt: Szellemes Cage

2015. szeptember 26., szombat

Vakáció - Vacation (2015)

Vakáció - Vacation (2015)


Rendezte: John Francis Daley, Jonathan M. Goldstein

Megtekintés: Nehéz jó vígjátékot csinálni és Amerika nem is törekszik olyan nagyon.

Az egyetlen, amiért kétszer is megnéztem ezt a filmet, egymás után, igaz, fél szemmel, mert fogást akartam találni rajta. Bármit, amit ki lehet emelni, amiről lehet mesélni. A "Vakáció" filmek nem magáról a vakációról szólnak, hanem egy kis közösségről, amelynek lényege, hogy a megpróbáltatások után is tudnak mosolyogni és összetartanak, még akkor is, ha esetleg a film elején nem volt egyértelmű, hogy egy szerető családról szól a film.

Vagy egy családfő agymenéséről szól, amit apu véghez akar és fog vinni, akkor is ha kezdetben nem támogatják a többiek, sőt, ám a végére, minden nehézségek ellenére, apu bevégzi önmagára kiszabott feladatát és a család többi része fejet hajt előtte.

Vagy pusztán egy terápiás kalamajkáról mesél a mozi, melynek lényege, hogy az emberi közösségek legkisebb csoportját vegye górcső alá, amely rögtön a személy és a pár után következő, szűk család. Tehát, ha elkezdesz nézni egy vakáció filmet, a vakáció puszta ürügy, hogy sokkal mélyebb rétegekben legyél részese egy átlagos család életének, akik végül be fogják neked bizonyítani, hogy disszonanciájuk ellenére kiegészítik és szeretik egymást. A közben átélt vicces és erőltetett kalandok meg hab a tortán.

Egy biztos: Nem fogok nagyon emlékezni erre a filmre. Azért, mert már láttam az eredetit és ez, legyen bár folytatás, vagy reboot, esetleg remake, van mihez viszonyítanom. Nekem az igazi vakációs film az első két rész. Egy kalandtúra Amerikában, egy pedig Európában. A végén meg össze lehetett borulni. Az utána következő etapok és ez a mostani film is, halovány utánzatnak tűnnek az eredetihez képest és nem feltétlenül azért, mert rosszabb, vagy kevésbé jók a színészek. Egyszerűen, a történet, mostanra kifújt ebben a formában, mivel volt egy eredeti. Ha független mozi lenne, semmilyen előképpel, talán másképpen ítélem meg, így viszont, nekem mindig Chevy Chase lesz a vakációs filmek sztárja, még akkor is, ha szegény közben annyira megöregedett, hogy halványan sem emlékeztet a gödrös állú szívtipróra, akit tucatnyi moziban alakított. Jó színész? Nem tudom, hiszen jobbára blődlikben hozta a csetlő-botló karaktert, de amennyire emlékszem, többnyire a végére megdicsőült.

Az egyik erőltetett poén, amit tudom, hogy láttam már valahol, csak nem ugrik be.

Chase fiúgyermekének, Rusty családjának kalandjait behozni a középpontba egyértelműen nem ugyanaz a Griswold vonal, amit megszerettem. Pedig, emlékszem, a film már akkor sem az igazán frenetikus poénjaival tűnt ki a vígjátékok tömegéből, hanem Chase és a családtagok reakcióval, akcióival, ahogyan az elképesztő és hihetetlen eseményekre reagáltak, néha meg előidéztek, bumfordi figyelmetlenségükkel. Plusz a két gyerek közötti feszkó, meg apu és anyu közötti feszkó.

Rusty Griswold (Ed Helms) pilóta lett, mióta nem láttuk. Egy kis cég, fapados járatán dolgozik, hogy estére lehetőleg már otthon legyen. Felesége, Debbie (Christina Applegate) kezd belefásulni a szokványos, kispolgári életbe, két kölyke pedig problémás tini. A kisebb erőszakos akarnok, a nagyobb anyámasszony katonája. Valahogy hiányzik belőlük az igazi összetartás, amire Rusty teljesen véletlenül figyel fel, mikor barátaikkal vacsoráznak. Rusty talán fel akarja éleszteni azt a tüzet, ami egykor apjában munkált, hogy eggyé kovácsolja kissé díszfunkciós családját. Végül is, annak idején Rusty hiába ágált a családi vakációk ellen, ha örökölve apjának problémamegoldó képességét, maga is egy szűk makro-térben levezényelt utazásban látja a bajaik forrására a megoldást. Nosza, uccu neki, irány az USA másik szeglete, hogy a gyermekkori úti célt - Walley World-ot - ismét meglátogassák és felülhessenek egy Velociraptor nevű hullámvasút látványosságra. Hiszen nincs is jobb csapatépítő tréning, mint guruló koporsóban kísérteni a sorsot, összezárva.

Ahogy megszokhattuk, a másfél óra alatt bőven éri őket sorscsapás, vicces jelenetekkel tarkítva. Sajnos a humor a trendeknek megfelelően az egészen remektől a szánalmas baromkodásig széles skálán mozog.

Egyértelműen a film egy másik alpári és gyenge poénja, de legalább most már tudjuk, hogy Chris Hemsworth-nek is van humora. A távirányító direkt használata közben borzalmasan erőltetett, viszont kellett valami, amihez viszonyíthatnak a női nézők...

Vannak zseniális pillanatok, mint pl. a vidéki paraszt a kis patkányával, vagy a rafting egy öngyilkos hajlamú túravezetővel, plusz a lassításos akciók. Ezek a jobb poénok. De vannak olyan baromságok is, mint a négy államhatár rendőrei, ami úgy faszság ahogy van, viszont jó cameo lehetőség kedvelt humoristáknak, vagy másik dedós poén pl. a kisbusz távirányítójának muffin gombja, ami nettó hülyeség.
Öcsém kérdezte is, vajon mire jó berobbantani egyszerre az ablakokat? - Talán, ha belefordulsz egy tóba, megelőzheted a nyomás kiegyenlítést és hamarabb kiszabadulsz a süllyedő kocsiból... - feleltem, de a végén felrobbantó gombra már nekem sincs magyarázatom, max. annyi, hogy van, amikor a forgatókönyv írók füves cigivel a kezükben ötletelnek. (Bár, hatalmas sikerű Macskafogó című rajzfilmünkben nekünk is jutott egy olyan jármű, amely hasonló funkcióval volt felvértezve és előtte még kellemes női géphang köszönt el az utasoktól!)
Egy másik gyerekes humor, amikor a szülők a kocsi oldaláról igyekeznek letörölni a graffitit. Ott felnyögtem és nem szexuálisan...

Azután vannak elnagyolt mellékszálak, mint Adena (Catherine Missal) vonala, amely nem teljesedik ki, végül elsikkad, vagy Ethan (Ron Livingston), a másik pilóta karaktere, aki érezhetően a keretes szerkezet miatt került képbe, hogy legyen kivel leharcolni a film végét.
Valahogy nem éreztem szükségességét egy új Vakáció film elkészítésének. Azért, most, hogy itt van, ezt is láttuk.

A fényképezés szép, van szín elég, igazi festékpalettás darab. A színészek hozzák a kötelezőt, néhány mellékszereplő fárasztó. Chevy Chase megjelenése nem dob az összképen, mert borzalmasan rossz poénokkal szúrják ki a karaktere szemét. Ami még jó, hogy ismét felcsendül a régi nóta.


Nézd meg te is: Vakáció!

50%


Sajnos Randy Quaid kimaradt a filmből, mert pár éve visszavonult Kanadába, némi adózási és egyéb finanszírozási problémák miatt. A színész négy filmben is eljátszotta Eddie kuzin szerepét, ebből az egyik egy értékelhetetlen Spin-Off volt, a 2003.-as Karácsonyi vakáció 2!!!
2009 óta nem vállalt munkát filmben.

Más munkák:
Reznor111 Vakáció kritikája!
TóCsa erősen pozitív véleménye!
Scal vérben forgó szemei a filmbook oldalán!

2015. szeptember 24., csütörtök

12 menet 3.: Lezárt ügy - 12 Rounds 3: Lockdown (2015)

12 menet 3.: Lezárt ügy - 12 Rounds 3: Lockdown (2015)


Rendezte: Stephen Reynolds

Megtekintés: Reggel általában keserű szájízzel ébred az ember. Ha elalvás előtt ezt nézed, azzal is fogsz elaludni.

2009-ben Renny Harlin elkészített egy elég gyengécske akciófilmet, amellyel elvileg John Cena berobbanhatott a pankrációs üzletből a filmbizniszbe, 12 menet - 12 Rounds címmel. De ez sem volt jobb film, mint 2006-os próbálkozása "A tengerészgyalogos - The Marine.
Cena érdektelensége és a kisebb büdzsé miatt a második rész független történetként készült el, viszont ismét sikerült egy pankrátor srácot összekaparni. Ez lett a "Megint 12 menet - 12 Rounds 2: Reloaded" Randy Ortonnal, aki még kevésbé szimpatikus figura, mint a gorilla külső jegyeivel rendelkező Cena. Szerencsére, mikor ezt a filmet megnézhettem volna, épp valami mást csináltam...

A 3. részt viszont nem akartam kikerülni, mert néha kell, hogy fájjon.
Nem fogod elhinni, de úgy látszik, hogy a 12 menet franchise egyik fontos kelléke, hogy a főszereplő  a WWE világából érkezik. Ez nem véletlen, hiszen a franchise mögött tevőlegesen ott áll készítőként a WWE. Szerény véleményem szerint ezért lenne nagy szükség rá, hogy az akció jelenetek során a pankrátorunk megmutathassa az átlagos nyúlbéla nézőnek, miképpen kell 20 ellenséget nyolcvan perc alatt szarrá pofozni és túlélni a játékidőt. Nem ez lenne a normális egy cégtől, ha már pénzt fektet valamibe? Reklámozza a terméket.
A főszereplő Jonathan Good azonban nem sokat mutat munkásságának ékköveiből, mivel többnyire menekül, lövöldözik és amikor véletlenül közelharcba kerül bárki mással, nos, akkor sem viselkedik úgy, mint egy megveszekedett baromállat. Inkább csak amolyan finomkodva adnak-kapnak, de semmi extra. Ezért pankrátorok között kutakodni teljesen felesleges. Ráadásul Good fizimiskája sem olyan szerethető, kivéve talán a rajongóinak. Nem az a kedves és simulékony figura, akinek végig szorítani fogsz. Illetve fogsz érte drukkolni, de nem miatta, hanem mert az ellensége annyival genyóbb nála. Azért erre építeni elég kevés.
Ez Good első nagyfilmes debütálása, Kezdőként Jon Moxley karakterét vitte a fiú, majd 2011 után átvette a Dean Ambrose karakter nevet, azóta ezen a néven lép szorítóba. Voltak kétségei a filmet illetően, de meggyőzték róla, hogy Shaw szerepe megéri a filmes debütálást.

Aki még ma is úgy véli, hogy egy pankrátor nem jó színész, nézze meg, milyen hiteles ezen az arcon a majré!

A producerek nem sok fantáziát láthattak a filmben, mert nagyon fapados az egész. A történet sem túl nagyívű, hiszen egy zárt rendőrösön zajlik szinte a játékidő 95%-a, de tudjuk a Die Hard filmből, hogy azért a kis területből is elég sok mindent ki lehet hozni. Itt sajnos a 3. rész el is bukott, mert gyakorlatilag összevissza rohangálnak az épületben, keresve főhősünket, aki meg főleg bújkál és kiszámított precizitással, kb. nyolc percenként eltesz valakit láb alól. Sajnos, a legnagyobb unalommal.
Miért?
Mert a történet, a forgatókönyv egy blődli.

Fél éves kényszerpihenő után Shaw aznap, hogy visszatér dolgozni, sikeresen beletenyerel egy ügybe, mely oda vezet, hogy egykori rendőrsulis társa és más korrupt zsaruk összezárkóznak vele a rendőrség épületében, miközben mindenki mást kihajtanak egy kamu tűzriadóval. Persze van számítógépes guru is, aki blokkolja a telefonokat és kamerán követi hősünk sétáját, időben odaküldve egy-egy zsarut, hogy fogyatkozzon a statisztéria. Az exbarát pedig bármire képes, hogy megvédje érdekeit és társait, ami annyit tesz, Shawnak meg kell halnia.
Nem nagy ügy.

Azután, igaz, pár perce egyik kollégát még életben hagyta - kezdtem félni, hogy Shaw a továbbiakban csupán kiiktatja az ellenségeit, de azután már nem volt többé fontos a kíméletesség.

A rossz zsaru, Burke szerepében Roger R. Cross, aki tekintélyes tévéfilmes múlttal rendelkezik, a számítógépes figura meg az a Lochlyn Munro, akinek egyik katasztrofális filmjét pár hete volt szerencsém megtekinteni. Munro tehetségét megcsodálhatjuk ebben a műben, mert szinte végig egy szobában ül, monitorok előtt és arcán riadt félelem futkározik fel alá, hogy megakadályozza Shaw-t a menekülésben. (Az említett szar film, a Fogtündér, amelyről itt olvashatsz.)

Vannak olyan finomságok a filmben, mint például a teljes rendőri állomány impotenciája, mivel kint piknikeznek az épület előtt, miközben odabent a kollégák kis csoportja öli egymást. Oké, a legtöbben irodisták, de azért biztos nem csak a büfés és a takarító személyzet hagyta el az épületet...
A másik, hogy miközben Shaw és egyik ellensége szarrá lövöldözik a tetőt, ami azért nincs túl messze a népségtől, lévén, hogy pár emelete az egész rendőrség, semmilyen jelét nem láthatjuk, hogy a több száz kikényszerített ember kicsit is izgatná magát az eltéved golyók miatt, sőt, gyakorlatilag olyan, mintha a két szereplő valahol máshol vívná élethalál harcát, annyira nincs rá reakció, ami viszont komoly dramaturgiai hiba. Csoda, hogy a végén a rendőrfőkapitány végre beküldi a S.W.A.T. kommandósait, amit normális esetben egy perccel azután megtettek volna, amint kiderül, mi folyik odabent.
Nyah.

Az is hab a tortán - meg is fullad ilyesmiben a film - hogy Burke, amikor végre megkaparintja Shaw-t is és vele a bizonyítékot, nem lövi ám fejbe, ahogy normális esetben kellene. Eddig is vadásztak rá, kilőttek két mázsa skúlót rá, de amikor szemtől szemben állnak, kínos párbeszéd és időhúzás veszi kezdetét, hogy egyrészt beérjenek a kommandósok, másrészt, kiteljen a másfél órás játékidő. Tipikus James Bond gonosz hiba. Addig pofázunk, míg a hősnek lesz módja az ellentámadásra vagy szökésre. Ketten is felelősek ezért a trehány forgatókönyvért, ám gondolom, inkább azon izgultak, hogy költségen belül maradjanak, nem azon, hogy a film logikusan és szórakoztatóan épüljön fel.
A végére pedig még egy teljesen felesleges és sehova sem vezető csavart is kapunk, csak megszokásból, de mivel, a film élvezetéhez még csak hozzá sem tett.

Igazi videó szemét.
Nálam az ilyesmi már fika kategória, de ma jó fej voltam.

30%


A filmet innen letöltheted: 12 menet, ami jelen esetben főleg pisztolygolyót jelent!

Zombibi - Zombibi (2012)

Zombibi - Zombibi (2012)


Rendezte: Martijn Smits, Erwin van den Eshof

Annak ellenére, hogy a dögös nő a poszteren előkelő helyet foglal el
- és nyilván így próbálják behúzni a férfi nézőket -
valójában csupán fontos mellékszereplő.
Megtekintés: A végére lendületet veszít és logikailag is van benne kivetni való, azért, ha kedveled a zombie-s mókákat, egyszer erre is szánj időt.

Zombie-s komédiákat készíteni elég nehéz vállalás, mivel a műfajkeveredés nyögve nyelősre sikerülhet. A célközönség is sokkal szűkebb, mintha külön foglalkoznánk vele. Van aki a horrort kedveli, más a komédiát. Sokan pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni, ha e kettő téma egymásba fonódik. Néha maguk a készítők sem. Nehéz megtalálni azt az egészséges határvonalat, amely nem mérgezi meg a koncepciót. Lavírozni a két oldal között problémás és szükséges. Ha egy horror komolytalan, az legalább annyira nem működik, mintha egy vígjátékban indokolatlanul sok a vér. Ha viszont igyekszünk a filmet belőni a kettő közé, akkor kaphatunk olyan hibrideket, amellyel el lehet ütni az időt.
A poénok nagyját jó szokás szerint, ellövi a trailer.

A film amennyire tudom, holland, mégis két mig... bevándorló a főszereplője. Meg még néhány karakter. Ez kicsit visszatetsző lehet egy Európai mozinál és nekem sem volt könnyű ráhangolódni arra a keverék nyelvre, amit a hőseink használtak. A végére azonban megenyhültem irányukba és nem igyekeztem angol nyelvtudásommal megfejteni, amit hallok.

Aziz (Vahya Gaier, ne tévesszen meg, hogy elsőre olyan, mint egy szír menekült, mert Gaier holland színész, igaz, egzotikus fajta) testvérének izgágasága miatt hamar kirúgás alatt találja magát a felhőkarcolóban ügyködő irodából, miközben csinos kolléganőjével már szinte sikerült összehoznia egy randevút. Persze, hogy tele a töke. Tesó szerint szó szerint is. Megy is az ilyenkor szokásos vér szerinti vérszívás, minek folyománya, hogy két fekete bőrű és hozzájuk hasonlóan dilis duóval kerülnek éjszakára a böribe. A kezdeti un-szimpátiát hamar felváltja az egymásra utaltság, mivel míg ők édes alvás helyett egész éjjel szókaratéztak egymás idegein, addig az irodaházat centerbe-verte egy égből pottyant toi-toi, amelyből zöld szar evakuálta magát a városkára, a város kárára. Mire felkel a nap, egy egészen Resident Evil szerű városfejlesztés közepében találják a fiúk magukat, ahol szinte mindenki halott, de legalábbis össze van kenve zöld és vörös trutyival. Az egyetlen rendőri erő, aki a cellán kívül még szolgálatba van helyezve, az az őket is rendre utasító Kim járőr (Gig Ravelli), aki szőke, dögös és láthatóan az a sorsa, hogy a főszereplő összejöjjön vele. Végigverekszik magukat a walking dead-ek között, mert Aziz, mielőtt beleszeretne a rendőrnőbe, még lovagiassági okokból igyekszik az első randis barátnőjét kimenteni az ex-munkahelyről. Nagy mázli, hogy egy elszólás miatt kiderül, mekkora ribanc is a nőcske, így jöhet a happy finish, amely tartogat - kissé erőltetett - meglepit.

Nem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy a "Ponyvaregényt" megidéző autós fejlövést elszenvedő srác cameója, valami holland hírességhez köthető. Talán DJ? (Megtehetném, hogy utána nézek, de nagyobb lesz az örömöm, ha te írod meg nekem, ki a fiú a hátsó ülésen!)

A film nem sok újat tud felmutatni és valahol a "Haláli hullák hajnala - Shaun of the Dead (2004)" és az összes többi városban játszódó zombie film közé akarták belőni. A humora végtelenül egyszerű, szimpla. Inkább verbális, mint intellektuális. A legtöbb vicc a burleszkfilmek világából jött át, vagy gyermekien egyszerű, profán. A fényképezés jó. A gore viszont sokszor túl gagyi és CGI, ami nem tesz jót, ha közelikről van szó, aprítás közben. Azt sem ártott volna kitalálni a film közben, hogy mennyire sebezhetőek a zombiek, mert van, amikor szarrá lövik őket és mennek, kelnek, máskor meg egy pisztollyal rendet vágnak közöttük. A film vége vagy nagyon trehányan összecsapott munka, vagy kivágtak valamit, mert egy korábban percek alatt megtett út most olyan hosszúra sikeredett, hogy besötétedett, mire másodszor is megtették. Értsd: Kimenekülnek, autóba pattannak, vezetnek egy kicsit, de mire a gyűjtőponthoz érnek, már masszív éjszaka van. Elő szokott fordulni ilyesmi filmekben - hogy hirtelen lesz nappalból éjszaka és fordítva - de ennyire gyorsan még talán sosem láttam ilyesmit összevágni. Ebből is látszik, hogy a film egyik komoly negatívuma, hogy nincs koherens vágás. Az egész mozit végigkíséri ez a zaklatott történetmesélési mód, beleértve aár egy akciójelenetet is.

Kiemelek egyet, mire gondolok:
21:50 Hőseink verekszenek az utcán, beszaladnak egy épület mögé, ahol már felhúzott kapu alatt másznak befelé, nyomukban pár zombie, de ők 22:07-re biztonságban vannak az épületben. A zaklatott vágás pedig az, aminek felhasználásával gyakorlatilag érthetetlenre lett montázsolva ez a rövid menekülési jelenet. Ha látni fogod, megérted, mire gondolok.

A rossz, burleszkes humort pedig kimeríti pl. amikor Jeffrey (Sergio Hasselbaink) hosszú jeleneteken keresztül vonszol lépcsőházban fölfelé egy gyakorlatilag hasznavehetetlen kézi gépágyút, hogy végül, menekülés közben érzékeny búcsút kelljen tőle vennie... Komolytalan, de nem vicces.

A film azonban legalább próbálkozik. Viszont nem jobb, mint pl. az egy évvel korábban készült spanyol "Juan, a zombivadász - Juan de los Muertos (2011)", mert abban érezhetően több volt a poén, igyekeztek felturbózni. Ehhez képest a Zombibi kissé trehány vállalás, mintha igyekeztek volna gyorsan moziba küldeni. A sete-sutaság és logikátlanságok erre engednek következtetni.
Semmi kiemelkedő, leszámítva a szöszit.

50%

Ha szeretnéd a Zombibi-t megtekinteni, kérlek látogass el egyik kedvenc oldalamra, ahol sok más hasonló témájú filmet találhatsz még: Bibi, neked megvan a Zombibi!

Akinek kevés a zúzás a The Walking Dead-ben, annak biztosan tetszeni fog ez az ütős jelenet, amikor nagy erejű fegyver aprítja a tömeget.

Csupán pár sorban 7.

Frontière(s) - Frontière(s) (2007)

Xavier Gens első mozifilmje beteg, több szempontból. A történet torture horror, fajelmélet és düh. Négy francia franci a rosszul sikerült balhéjuk után vidékre menekül, ahol a Manson család ad ki szobákat egy disznóólban, teljes vérellátással. A négyes lenne a szünetmentes táp egy része. Egyikük állapotos, hárman meg pasik. Kínzó fájdalom, őrült kamerarángások, szarrá effektezések. Fáj nézni. Másfél éve, amikor láttam, úgy emlékeztem, hogy sokkal szórakoztatóbb darab. Újranézve már inkább fárasztó. Egyetlen pozitívuma a hepiend.
60%







Utódok - Descendants (2015)

Ha egy filmet többször is elkezdek, és nem bírok végignézni, akkor vagy nincs meg a szalag vége, vagy nem én vagyok a célközönség. Vannak Disney filmek, amelyek számomra is szórakoztatóak. Mint pl ebben a filmben a főcímzene. Az tetszett, ezért tucatszor láttam. Azután mire a négy főszereplő elindul megszerezni egy varázspálcát, addigra már eluntam ezt a cukormázas, affektálós mesefilmet. Biztos nagyon kedves és aranyos film és gondolom, a befejezés nem kevés erkölcsi tanulsággal szolgál, ám ahhoz én nehezen fogok eljutni, hacsak nem leszek ismét 12 éves kiskamasz.
50%






A maraton - De Marathon (2012)

Négy lepukkant ötvenes autószerelő műhelye a tét. Vagy úszik minden, vagy végigfutják promóciós céllal a maratont. Érdekes vállalás, hiszen kávét és sört vedelnek, hamburgert zabálnak és kb. annyi kitartás van bennük, mint egy kölyökvizslában, ha egyenesen kell ülni. Ennek ellenére szerethető filmdráma, csak valahogy a vége lett kissé erőltetett és színpadias, meg számomra morbid. Ami komédiának indul, az dráma lesz és nem biztos, hogy ez jót tett a filmnek. Az ember szinte már kedvet kap hozzá, hogy maga is fusson egy jót.
65%







Lost After Dark - Lost After Dark (2014)

A slasher filmek megszülettek a hetvenes évek végén és virágkorukat élték a nyolcvanasban, hogy eligénytelenedjenek a kilencvenesre, majd ismét feltámadjanak mostanra. Ez a darab is egy tiszteletadás, tucatnyi tinivel és pozitívuma, hogy senki nincs biztonságban. Lehet, hogy pont a következő áldozat az, akire fogadást kötnél, hogy túléli. Egyetlen ami fáj, hogy az igazán kult státuszú gyilkosok mind foglaltak így ki kell új figurákat találni, akik közel sem olyan markánsak, mint a nyolcvanas években gyilkolászó társaik. Egynek azért jó. Ha annyira nem vagy rajongó, tekerheted is. Robert Patrick nagyon megöregedett.
50%

2015. szeptember 21., hétfő

BeSZERvezve - American Ultra (2015)

BeSZERvezve - American Ultra (2015)


Rendezte: Nima Nourizadeh

Megtekintés: Ilyen lesz, amikor a Bourne rejtélyt összemossák a Ha/Ver-ral. Egyszerre kőkemény akció és erős fekete humor. Akciófilm kedvelőknek alap.

Láttunk már ilyet korábban. A világ végén élő magának való figura valakiknek fontos lesz, ezért igyekeznek levadászni, miközben a figura meg igyekszik kinyomozni, miért is olyan fontos ő? Ezt azután lehet sokféle módon kevergetni, hogy legyen belőle tini-akciófilm - "Elhurcolva - Abduction (2011)" - vagy kőkemény akció thriller sorozat - Bourne filmek - stb.
Az alapképlet szabadon variálható. Ha eltekintünk attól, hogy főszereplőnk esetleg mégsem beépített ember, törölt múlttal, hanem olyan valaki, aki tisztában van értékével, vagy (másik végletként) esetleg semmiről nincs fogalma, a végére mégis tevékeny részese lesz, hogy egy összeesküvést vagy bármilyen egyéb fenyegetést felgöngyölítsenek, akkor olyan filmek is beállhatnak a BeSZERvezve mögé, mint akár a Commando Schwarzeneggerrel vagy az Észak-északnyugat, Hitchcock-tól. Azért elég széles skála.
Ezekhez képest az Amerikai Ultra (jobban tetszik ez a cím, mint a trendibb, de gyermekdedebb magyar változat) sokkal letisztultabb, hiszen gyakorlatilag egyetlen helyszínen, egy fiktív kisvárosban, Liman-ban játszódik, Nyugat-Virginia-ban. (Tisztelgés Doug Liman rendező előtt, aki a Bourne filmekért volt felelős.)
Itt éli mindennapjait Mike (Jesse Eisenberg), aki főleg füvezik vagy a városka egyik bevásárló központjában dolgozik - esetleg egyszerre - , miközben arról ábrándozik, hogy gyönyörű barátnőjével egyszer elmennek Hawaii-ra, hogy kicsit kiszakadjanak a tespedésből, amely Mike-ot kielégíti, viszont Phoebe-t (Kristen Stewart) kissé untatja. (A neveket a Jóbarátok sorozatból kölcsönözték: A sorozat legfurcsább szerelmespárja a dilis Phoebe és hasonlóan elborult pasija, Mike után.)

Ha már annyi füvet elszívnak hőseink a film alatt, legalább legyen már benne némi pszichedelikus hatás is, nem igaz?

Mike, aki mellesleg komoly fóbiákkal rendelkezik és mindnek köze van ahhoz, hogy ne legyen képes elhagyni a kisvárost, végül már annyira nekidurálja magát az álmaik megvalósításának, hogy egészen a reptér mellékhelyiségéig eljut, ott viszont nem nyugszik meg, egészen addig, míg vissza nem fordulnak Liman-ba. A kényszeres kényszer kitérője egyes fejeseknek nem tetszik a CIA központban, mert amit sem Mike, sem mi nézők nem tudtunk, az az, hogy Mike egy értékes fegyver, akit nyugalmaztak, viszont ha elhagyja a kijelölt szálláshelyét, akkor kiszakadhat ebből a közegből és beláthatatlan következményei lehetnek tetteinek. (Kicsit Truman Show-san. Ott viszont nem akarták ezért megölni főszereplőnket...)

A hadi gépezet beindul és komoly erőkkel igyekeznek kiiktatni a mit sem sejtő fiút. Hatalmas szerencséje, hogy akad legalább egy ember, aki felelősnek tartja magát miatta és segítségére siet. Igaz, nem tesz többet, mint elkántál neki egy dekódoló kondicionáló szöveget, ami viszont elégnek bizonyul ahhoz, hogy Mike hatásosan védekezhessen a váratlan támadások ellen.

Totál átlagos emberek, nem átlagos szituációban: Nem csoda, ha Stephen King is elismerően nyilatkozott a filmről, hiszen neki ez az írói hitvallása.

Bugyuta történet?
Egyértelműen!
Ha lennének ilyen "fegyverei" egy olajozottan működő szervezetnek, miért engednék ki a kezük közül a gyeplőt? Mike miért nem tagja a felszámolására küldött elitcsapatnak pl.???
Miért vélte úgy bárki is, hogy egy sokmilliós költségvetésű, elit kiképzésű embert csak úgy, cél nélkül kitesznek valahová a senki földjére és plusz energiát fektetnek abba, hogy ott tartsák, hogy azután, amikor ez nem teljesül maradéktalanul, legyen egy aktakukac, aki felhatalmazva érezhesse magát, hogy ugyancsak nem kevés technikát és emberanyagot beáldozzon egy esetleges feladat ellátására?
Mintha azt sugallnák ezzel, hogy a tanúvédelmi programok mellé még ilyen fölösleges munkákkal is megterhelné magát az Amerikai Egyesült Államok.
Képezzünk ki valaki élő halálos fegyvernek, majd tegyük ki Varjúvetenyőn, hátha egy nap kattan benne valami és elindul, levadászni a Fehér házat, vagy akármi mást.
Tök logikus.

Viszont egy szórakoztató filmről van szó és nem ez az első eset, amikor karakterek hasonló helyzetbe kerülnek. Mert van benne valami szórakoztató, ahogyan egy első látásra nem akciósztárnak született színész olyasmiket visz véghez a vásznon, amiket korábban soha nem láttunk tőle. Eisenberg inkább az a sarokba kucorodó típusnak tűnik krízishelyzetben - lásd Zombieland - itt meg tőle szokatlanul, markos legényeket gyilkol le másodpercek alatt.
Hát nem jópofa?

Ostromjelenet a saját lakásunkban. Ilyet sem először látunk és a serpenyő felhasználási módja is rémlik valahonnan, csak nem ugrik be...

De az és ez a film egyik poénforrása. A nyeszlett és sérülékeny karakter amolyan Terminatorként végzi ki ellenségeit. Mostanában ez nagyon megszokott virtus lett a vásznon.
A kontraszt egyértelmű a véres lövöldözésekkel, amikor a lövedékek és egyéb fegyverek a húsba marnak. Néha már abszurd méretű a vérengzés, lepipálva horrorfilmeket.
Talán egyfajta tisztelgés a képregényekből készült, keményvonalas képregényfilmek előtt. Erre lehet utalás Mike gorilla rajzolós hobbija is.
Itt egy film, ami alapból nem képregényből készült, mégis, úgy épül fel, olyan megoldásokkal operál.

Mi van még?
A szereplők jók. Connie Britton-t, mint segítőkész ex-felettest mindig kedvelem látni. Most ugyan nem neki ajánlották fel a szerepet először, de megbirkózott vele. Sharon Stone és Uma Thurman valamiért nem harapott a lehetőségre.
Topher Grace ismét a tenyérbemászó seggfej ellenséget hozza. Ez a srác, rohadjak meg, de imádja, ha köcsög karaktereket alakíthat. Nehéz elhinnem, hogy a fizimiskája olyan, hogy akármit vállal, az a szerep inkább negatív lesz, mint szerethető.
Bill Pullman sokat nem tud hozzátenni a szerepéhez, nincs elég játékideje, akár John Leguizamonak. Nevük és fizimiskájuk inkább arra jó, hogy a filmkedvelő felszisszenjen megjelenésükkor és rádöbbenjen, milyen rég is látott tőlük igazán értékelhető alkotást utoljára.
Walton Goggins, mint a nevetős, meg odateszi magát. Pár éve figyeltem fel rá és masszívan dolgozik rajta, hogy főcímben legyen, ugyanakkor ne lássuk végig a vásznon. Tarantino egyik kedvence.
A két főszereplő között működik valami kémia, még akkor is, ha Stewart művésznő színészi adottságairól annyira nem vagyok meggyőződve. Igaz, néhány drámaibb alakítását még kihagytam, így azok pótlása után lesz értelme kvalitásait fikáznom. Ha lesz mit fikázni.
A kialakult kémia talán korábbi közös filmjükből fakadhat, ahol Eisenberg és Stewart egy hasonlóan problémás szerelmespárt alakított, az Adventureland - Kalandpark (2009) című romantikus drámában.

A film végére főszereplőnk rendesen leamortizálódik. De ez lenne a normális, nem igaz? Vajon a Seagal és Statham akciófilmeket mikor váltják le ezek a darabok, amikor "átlagos arcok" rakják helyre a világot a sarkába?

A film fényképezése remek. Csak néha lépünk ki a biztonságos fényképezés terepéről, akkor is inkább az akciójelenetek miatt.
A film eredeti zenéjét annyira nem tudtam első nézésnél kiélvezni, viszont az egyik betétdal - amelyikből alig kapunk pár másodpercet, igazi filmzenei soundtrack klasszikus!
Wang Chung - Dance Hall Days-e először az Agglegény-party-ban csendült föl, sokkal hosszabb terjedelemben. Rá egy évre, 1985-ben a dal már a Tuti dolog soundtrack albumját erősítette. Azóta tucatnyi filmben csendült fel ez a diszkós klasszikus. Hallgasd meg, alant!


Szeretnélek beszervezni egyik kedvenc oldalamra, ahol a filmet mindjárt meg is tudod nézni!
Csak egy klikk és röhöghetsz egyet te is alvás előtt!

75%

2015. szeptember 20., vasárnap

Remake: Poltergeist - Kopogó szellem - Poltergeist (2015)

Poltergeist - Kopogó szellem - Poltergeist (2015)


Rendezte: Gil Kenan

Megtekintés: Ugyan nem vagyok nagy rajongója sem az eredeti sorozatnak, sem a szellemes filmeknek - annak ellenére, hogy van, ami tetszik - ezt a darabot ajánlani merem.

Első változat, amit láttam, naná, hogy egy igénytelen kalóz változat volt, valahonnan. A kép szélei elveszve, homályos, a hang doboz, recseg, hirtelen fényeknél a kép élessége elköszönt. Nem is írtam semmit a filmről, mert így a véleményem nem lett volna túl pozitív. Végül kölcsön kaptam dvd-n és újra néztem, hogy először lássam. Mert van olyan, hogy egy kalózkópia után a film megtekintve jó minőségben, olyan, mint egy új film.

Az eredeti 1982-es változat egy igazi pokoli futam volt Tobe Hooper rendezőnek, hiszen Spielberg, a producer, gyakorlatilag rámászott a hátára és olyan erősen kapaszkodott a rendezőbe, hogy végül nem is tudni, ki készítette el a végső vágást. A film mindenesetre alig emlékeztet Hooper stílusára, viszont egyértelműen Spielberg hatást mutat, fényképezésben, vágásban, zeneiségbe, stb. Nem hiszed? Nézd meg a bohóc támadásos jelenetet és te is felismered a stílusjegyeket.

Gil Kenan nem tudom mennyire számít jó rendezőnek. Az első filmje animációs, ami ugye teljesen más metodika szerint épül fel, mint az élőszereplős darabok. A második meg egy könyv adaptációs mesefilm, aminél szintén lehet "hülyéskedni". Nem voltak rossz darabok, csak nem maradtak meg bennem. A Poltergeist viszont egyértelműen a rendező első filmjét majmolja, a "Rém rom - Monster House (2006) címűt. A röhej, hogy az készült gyerekeknek, de amennyire emlékszem, ebben több a poén, mint abban a műben. Biztos nincs ebben igazam, hiszen az gyerekeknek készült, viszont így érzem. Láttam anno a filmet és a legkevésbé sem szórakoztatott. A főszereplők alig voltak szerethetőek, de mintha a mese fiú hőse itt megelevenedve alakítaná a család középső gyermekét...

A kislány a hajszínt leszámítva egyértelműen át lett emelve a mostani filmbe, csak akkor Heather O'Rourke kis szöszi volt, Kennedi Clements viszont szeplős és barna.
1982-ben érezhetően a kislányé volt a főszerep - sőt, a további részekben már hozzá kapcsolták a szellemek érkezését, itt, mintha a kissrác felé tolódna el a történet gerince. Ő van a legtöbbet a képben, az ő karakterét ismerjük meg legjobban és talán a nagylányét a legkevésbé.

A szülők közül számomra Sam Rockwell az ismertebb arc és bár zseniális színésznek tartom és a film egyik legviccesebb jelenete is hozzá köthető, ennek ellenére, fizimiskája miatt nehezen hangolódtam rá, hogy ő egy apuka, álláskeresés közben, több gyerekkel.

Ettől függetlenül a film hozta, amit vártam. Vagy amit nem. Nincs üresjárat, szinte végig rohamtempóban haladnak az események előre és a befejezés is egészen kerek. Ennek ellenére, remélem, nem akarnak folytatást csinálni neki. Nincs rá szükség. Így kerek.

A Bowen család beköltözik a festői környezetű Westvale városába, amely teljesen szokványos városka, azt leszámítva, hogy egy temetőre épült. Ez nem nagyon számít szpojlernek, hiszen már az eredetiben is ez okozta a konfliktust élők és holtak között. Persze elvileg a holttesteket előtte átköltöztették pár száz méterrel, vagy legalábbis ez lett volna a terv, ehelyett azonban inkább csak tessék-lássék áthurcolták a sírköveket és utána beépítették a a korábbi temetőt. Ez tök jól hangzik, ám az olyan stílusú épületeket, amelyek ekkora pincével rendelkeznek, viszonylag nehéz úgy felhúzni, hogy előtte nem ürítették ki a földet, hiszen az alap ásásánál előkerülnének a koporsók. Ezen emelkedjünk nagyvonalúan felül. Bár, nem nagyon derül ki, valójában a szellemek miért pont egy kislányt ragadnak el magukkal, később, Madison eltűnése után a házba invitálnak egy szellemkutató csoportot és szerintük a kislányt elragadták és valahogy vissza kell őt hozni abból a dimenzióból, ahol a holtak szinte egységes masszaként léteznek. Bármilyen temető volt ott korábban, feltételezem, hogy akadnia kellett volna ott még egy tömegsírnak is, amennyi lélek odaát izmoskodik.


Mikor már mindenki feladná, a közeli egyetem tanszékén dolgozó szellemkutató hölgy volt férjét hívja segítségül aki egy főleg fiatalok által ismert sorozatban üldözi a szellemeket, kísértet járta házakban. Carrigan Burke (Jared Harris) meg is érkezik, hogy egyéni humorával és szakértelmével oldja a helyzetet. Harris aki remek karakterszínész és szeret főleg negatív szerepekben lubickolni, most a humoros oldalát hozza, ami szintén jól áll neki. Pillanatok alatt sikerül megkedvelni a figuráját. Legutóbb, mikor láttam, akkor is egy kísértetházban akciózott; a jóval unalmasabb és profánabb "Az elnémultak - The Quiet Ones (2014)"-ben hozta a szellemkutatót.

Ez a Remake sokat nem tesz hozzá az eredeti filmhez, mégis érdemes adni neki egy esélyt, hiszen korrekt munka. Amit nem a régiből emelték át, azt Kenan korábbi munkáiból épített a filmbe. Összességében kellemes másfél óra és még annak is tetszhet, aki annyira nincs oda a családokat zaklató kísértetes mozikért.

Ha szeretnéd látni, uccu neki: Kopogó szellemek!

70%


2015. szeptember 18., péntek

A pláza ásza Vegasban - Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)

A pláza ásza Vegasban - Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)


Rendezte: Andy Fickman

Megtekintés: Ne röhögtess!

Tudom, hogy amikor annak idején kijött, láttam az első részt. És nagyjából ez minden, amit fel tudtam idézni, miközben meló után, hajnalban nekiláttunk. Kilencven perc: mit veszíthetünk? Hát, azt a kilencven percet.

Megint meg ütköztem rajta, hogy az amerikai filmesek vajon az ilyen darabokat milyen célközönségnek lövik be? Ezeket a humorbon-bonokat, amiket kínos még nézni is, nemhogy reagálni rá arcmimikával, a nyolc és tizenöt év közötti fiatal fiúknak szánják? Mert garantált, hogy tisztességben megőszült, dolgozó ember ezen nem tud őszintén szórakozni. Lehetetlen. Ezt a fajta bárgyú humort mikor sikerül kiirtani a komédiákból?

Kevin James azért alakított már jobb filmekben is, ezért itt hiába ő a főszereplő, tiszta visszaesésnek érzem a pályája ezen pontján ezt a pontot. Pont itt. Persze, eddig nem nagyon bizonyította színészünk, hogy mackós teste mellé - amiből jócskán leadott és mintha a filmben is nagyrészt inkább mesterségesen lenne kipárnázva - örökölt szüleitől némi bárgyú arcberendezést, a hozzá applikált mimikával, ettől még nehéz elképzelnem, hogy színészként fogok tekinteni rá. Talán, egyszer kap egy drámai szerepet - ha kapott, bocsi, lemaradtam - amiben megmutatja, hogy igazi színész, addig nálam a hakni-ripacs kategória.

Hogy ezzel a kategóriával lehet élvezhető filmet csinálni? Lehet, hiszen "A maflás - Here Comes the Boom (2012)" már mutatott egy irányt. Csak mintha az ős Doug Heffernan (A férjek gyöngye szerethető maci karaktere) nem akarna kitakarodni a komfortzónájából. A pláza ásza kettő, pedig, mivel ráadásul már egy elsőre is bárgyú film folytatása, úgy vélem, ripacsunk még mélyebbre süllyedt.

A pofánkba tolt vicceskedő grimaszok elég hamar elvesztik hatásukat.

Néhány trehánysági bizonyíték:
Eleve utálom, amikor a szereplő viccesnek szánt, ámde szánalmas egysorosokkal igyekszik lereagálni szituációkat. A röhej, hogy Woody Allen és Hugh Grant esetében az ön-ironikus beszólások teljesen spontán röhögési ingert tudnak belőlem kiváltani, addig egy ilyen filmben, ha hősünk az égbe kiáltja, hogy "Még nincs itt az időm! Viszlát, kaszás!", azt nem fogom viccesnek tartani. Nem azért, mert a film kezdésén feltűnő Adam Sandler neve miatt eleve behúznám a mosolyfüggönyt, hanem mert egyszerűen nem vicces. Ez valamikor vicces volt, amikor Kevin (Nem James...) McCallister belekiabálta a kamerába, miután családja magára hagyta, hogy "Szabad vagyok! Szabad vagyok!" mert volt benne némi kulturális felhang, stb. de itt csak simán felesleges szócséplés.

A másik, pedig, amikor karakterünk vércukra lemegy "akció" közben és simán kidől, hogy egy perccel később egy kislány csöpögő fagyi tölcsére alá hengeredve feligya, ami arcába csöpög, így nyerve némi plusz manát a további harcokhoz. Oké, tök vicces 3-4 másodpercig a jelenet, de itt 16 másodpercig nyeli a ragacsot, ami érezhetően sok vágástechnikailag. Ugyanakkor, a karakter baromsága, hogyha tudja, hogy mi történik vele cukor leesés közben, akkor lenne nála mindig egy szelet csoki, amivel legalább ilyen vicces jelenetet lehetett volna összehozni, csak kevésbé erőltetett.
Ja, arról nem beszélve, hogy bár jól láthatóan már folyik a cucc lefelé a kis pracliból, azért rendőrünk egy makulátlan tisztaságú padlószeletre küzdi el magát, ahol egy petty fagyi sem foltozza a mozaikkockákat.

- Főnök, meddig leszünk a filmben? - Amíg felmarkoljuk a dohányt!

Vagy még a barna banán jelenet. Egyik öklendezik, másik meg halál unottan rágcsálja este a déli gyümölcsöt, mely már jócskán túl van gyümölcse delén, azt is indokolatlanul sokáig, arról nem is beszélve, hogy a film szempontjából egy teljesen felesleges jelenetsor betoldás, amire dramaturgiailag sincs szükség. Nem azt mondom, hogy nincs szükség spontán poénokra, de ez nem az. Ez erőltetett és fárasztó.

A női főszereplők közül a hotelportás karaktere meg trehányul van megírva, pedig jó a nő (Daniella Alonso) csak komolytalan az egész figura, főleg, mikor hirtelen, egy beszéd hatására - mintha az agyát mosták volna - átmegy vak szerelmesbe.

Pozitívumok:
A rossz embert alakító Neal McDonough már megjelenésével megdobja a mozi élvezetét, kár, hogy cselekedeteinek nagy része, végül logikátlanba csap át, pusztán azért, hogy a főszereplő megmutathassa, milyen tökös.

Szép a fényképezés.

Hú, mi volt még, ami tetszett..?
Volt két poén, amin felröhögtünk. Egyik esetben kínunkban.

Ja, és a végén, amikor a két brigád összecsap, a lassításokban feloldódó akciójelenetek egészen tetszetősek. Ellentétben Paul Bart korábbi és egyéb harcaival, amiket ebben a részben prezentál. Mert azok valahogy gagyik.
Van egy másik univerzum, ahol Kevin James áruházi ásza lehet, hogy ennyire blőd humorral operál, de az akciójelenetek szinte már megközelítik a Die Hard világát... Erre várok. Most nem jött be.

A teljesen felesleges és hiteltelen szerelmi szál szerűség, amelyiknél annyira kilóg a lóláb, hogy szinte szót sem érdemel... a filmben.

Érdemes még megemlíteni Raini Rodriguez nevét, aki kedves komika és jelenleg a főhősünk kislánya. Még óvatos távolságtartással sem lehetne csinoskának nevezni és ebből adódóan elég nehéz a mellékszálként behozott túszdrámájáért igazán izgulni, viszont annyiban legalább eredeti, hogy a filmekben ritkán látunk ennyire valódi kis bumfordi barnaságot. Kár, hogy alig tudnak mit kezdeni vele a forgatókönyvírók, hiszen a menjek, ne menjek frázist pufogtatják oda-vissza. Persze, hiszen a végén kell némi karakterfejlődés, hogy apu végül elengedhesse szeme fényének a kezét. Vagy fordítva.

Remélem, nem lesz második (Durva elírás, mert itt harmadik részt kellett volna írnom, viszont sajnálatos módon ezt senki nem tette szóvá, pedig majdnem 12 órára leléptem dolgozni. Hát nem is olvassátok amit írok? Forró könnyek marják orcámat...) :) rész, mert már most alig bírok felidézni egy jó dumát és hirtelen azt a két jelenetet sem, amin felröhögtem.
Andy Fickman "Gyerekjáték - The Game Plan (2007)" című vígjátéka sokkal jobban dolgozta fel az apa-lánya kapcsolatokat. Miért nem lehet ezen a vonalon haladni, direktor úr?
Kinek kell ez a blődség?

30%

Ha szeretnéd látni, és miért ne szeretnéd, nem igaz, akkor itt: A pláza ásza 2.
Látnod kell és írd meg, neked miért tetszett!

2015. szeptember 16., szerda

Néptelen történet - After (2012)

Néptelen történet - After (2012)


Rendezte: Ryan Smith

Megtekintés: Mindenképpen! Néha csak úgy jönnek ezek a filmek és letaglóznak.

Ez egy misztikus, romantikus dráma a megbocsátásról, lelkiismeretről és a sorsszerűségről. Semmi elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Két ember a buszon, beszélgetnek, majd lesz valami. Ami azonban a következő másfél órában történt az egy kellemes mesefilm volt, felnőtteknek. Szeretem az ilyesmit, mert ha egy film be tud szippantani, akkor valamit jól csináltak. Az After pedig megragadta  a kezemet és végigvezetett magában.

Ana (Karolina Wydra) naplóját írja egy buszon, miközben hazafelé, Pearl-be tart egy magányos utazásról, amikor Freddy (Steven Strait) mellécsapódik társaságnak. A fiú kissé tolakodó személyiség és Ana már-már sikeresen lerázná, amikor váratlan baleset éri őket a buszon.
A lány másnap otthon ébred és azt hiszi, csupán egy rossz álmot látott. A napi rutinnak megfelelően elindul a városka kórházába dolgozni, ahol végül megdöbbenve veszi tudomásul, hogy rajta kívül, úgy tűnik nincs teremtett lélek a városban. Végül, egy napi depresszióba süllyedés után azért kizökkenti egy rockzene hangos kakofóniája a tespedésből. Utána jár a zaj forrásának és kiderül, vele együtt valahogy Freddy is hátramaradt a városban, hogy azután már közösen ötleteljenek rajta, hogyan lehet kikerülni a csávából.

Jason Parish és a rendező saját ötletéből készült a forgatókönyv, amely számomra végig fenn tudta tartani az izgalmat és minden egyes újabb rejtélyes szállal csak kíváncsibbá tett. A film végül nem hagyja kétségek között a nézőit és tisztességes lezárást is kapunk, ami külön élvezetessé teszi a művet a sok hasonszőrű témát feszegető mozi között. A legtöbb túl nagy hangsúlyt fektet a misztikumra, nagyon igyekszik a nézőt elkápráztatni. Az Afterben is vannak persze olyan részek, amelyek növelik a fantasy érzést - áthatolhatatlan fekete felleg, jelképes átjáró máshová, kulcs őrzője, stb. - mégis, nagyon egyben van a film és igyekszik némi realitást csempészni a felfoghatatlan mellé. Pl. Freddy amikor kiszámítja a fekete felleg gyorsaságát és hatósugarát.

A Lost sorozatban is feltűnt köd ismét dolgozik. Vagy miben láttunk még ilyet? Az ötlet lehet, hogy elcsépelt, hogy az izolált helyszínt egy sötét, fortyogó felhőszerű massza veszi körül, de ennyire látványosat és ügyeset még nem nagyon láttam.

Az egész film egyfajta rémálom képletet követ és a purgatórium végigjárását. Erre pedig még ateistaként is lehet az ember fogékony.
Ezek mellett a zene eléggé elsikkad, viszont a fényképezés, annak ellenére is, hogy végig statikus a kamera látószöge, nagyon szép a felvétel, kifejezetten jól kufárkodnak a széles vászonnal és az effektek is teljesen rendben vannak.
Külön plusz pont, hogy a filmbeli szörnyet csak annyira mutatják, amennyire muszáj, így nem tűnik gagyinak, hanem tényleg fenyegető. A végén a CGI is korrekt, nem bántó, nem tűnik olcsó tévéfilmes munkának.

Ha van másfél órád és a film a gép mellett hever, megéri a ráfordított időt. A kétszereplős kamaradarab egyáltalán válik unalmassá. Amikor jönne egy üresjárat, kapunk egy flashback-et vagy egy új puzzle darabot a megoldáshoz.

75%

A magyar címválasztás növeli a mesei hatást és kivételesen a szójáték ellenére nem teljesen értékelhetetlen.
Mostanában mintha egyre több hasonló témájú filmbe botlanék. Ez azok közül a jobbak közé tartozik.

Ha esetleg megnéznéd a filmet, itt van rá mód, hogy letöltsd! After (2012)

Szerintem ennél a jelenetnél másnak is a Gyűrűk ura varázskapuja fog eszébe jutni, épp csak a tünde vagy milyen írás hiányzik körüle. 

Blog: A Frozen labda, amitől lefagy a gyerek.

Tecsó bevásárlás fiammal. Kiszúrtunk egy Frozen labdát, leárazva, pár százas ajánlat, de szerintem a kutyának nem fog ez kelleni, hiszen...
...jobban megnézve...

...a levegő befújására szánt lyuk pont a rajzfilmkarakter szemére került, amitől elég Terminátoros lett a kinézete.
Nekem nem kéne.

101 Sci-Fi: A kilátóterasz - La Jetée (1962)

A kilátóterasz - La Jetée (1962)


Rendezte: Chris Marker

Megtekintés: A sci-fi kedvelőinek vagy azoknak, akiknek szívéhez nőtt a 12 majom.

Chris Marker 1962 sci-fije még a 27 perces játékidejével is elég hosszú darab. Viszont úgy sci-fi, hogy nincsenek benne sci-fis dolgok. Sem robotok, sem űrhajó, sem idegen lények, sem más vilá... ja, az nem biztos.
A címfordítás kissé felemás. Máshol "A peron" címmel találkozhatunk vele, habár a kulcsjelenet repülőtéren játszódik.

A jövőben játszódó darab mára már a múlt. A világot elpusztította egy világégés, amelynek köszönhetően a kevés túlélő a föld alá kényszerült. Nem tudni, valójában mennyien maradtak életben, de egy kolónia életébe bepillantást nyerhetünk. A Palais de Challiot épülete alatt egy maroknyi kutató és tudós kidolgozik egy elvet, melynek lényege az időutazás. Abba ne menjünk bele, mennyire profán a megvalósítás. Sokkal inkább emlékeztet Farkas elmeutazására "X-Men: Az eljövendő múlt napjaiból - X-Men: Days of Future Past (2014) ,mint mondjuk Marty McFly autós kalandjaira. Ki tudja miért, de a túlélők között pont találni egy elítélt bűnözőt, akin a diódák és gépek által végzet egyfajta időutazási kísérlet viszonylag kevés nyomot hagy.

Először a múltba küldik, mert az "kevésbé macerás", majd miután itt egy nővel romantikus kapcsolatot bírt kialakítani, megkockáztatják a jövőbe küldést. A jövő azonban nem fogadja be emberünket, hiszen ahonnan érkezett, az a jövőben egy megvetett múlt. Emberünk így dolgavégezetlenül érkezik vissza a föld alá, ahol, mivel a kísérlet nem hozta a várt eredményt, készek végrehajtani rajta a korábbi ítéletet. Ekkor azonban a jövőből jött emberek közbeavatkoznak, mintegy elismerve, hogy ha a férfi képes volt felvenni velük a kapcsolatot, talán mégsem olyan elmaradott, és annak utolsó kívánságát teljesítendő, visszaküldik az időben - amit ők már biztonságosan képesek megváltoztatni - és a férfi egy gyermekkori, erősen beégett emlék helyszínére repíti, ahol sok évvel korábban tanúja volt egy férfi halálának.

A '95-ös 12 Majomban már kicsit komolyabban adják elő az időutazást.

A megdöbbentő befejezés - legalábbis, ami akkor, 1962-ben az lehetett - a néző arcába mászik. Elgondolkodtatja az embert, hogy az időutazás, mint lehetőség, már nagyon rég foglalkoztatja az embereket és már akkor is érdekes teóriákhoz vezetett, fura megoldásokkal. Hosszan lehetne erről filozofálgatni, de amit én vallok erről, azt mostanában egy filmben is mondta valaki, igaz, azt hiszem viccesen említve: "Ha egyszer lesz időutazás, akkor már most is lenne!" - és ezen véleményemet még a féreglyukas fantáziálások sem tudják megváltoztatni. Mert ezt, akkor hiszem, ha látom, bocsi!

A film is eléggé lengén kezeli az időutazás módszerének, lefolyásának megvalósítását. A férfi egy ágyon fekszik, szemére ellenzőt és diódákat helyeznek. Azután már a múltban van.
Nos, nem derül ki, hogy csak a tudata repül vissza éveket, vagy a teste is, mindenesetre a múltba materializálódik a teste és így tud kapcsolatba lépni egy nővel.
A visszahívása is rejtély ilyetén, hiszen, ha a múltba került, akkor a jelenben elvileg a teste nem fekszik az ágyon, így, a tudósok nem is tudják levenni róla a szemfedőt, ezzel megszakítva a kísérletet. Ha viszont meg ott maradt a teste, miképpen sétálgathat és érhetik hatások a múltban, miért nem csak testetlen megfigyelő?

Szóval, az alapötlet oké, teljesen rendben lenne, maga a metódus csiszolatlan.

De ha már a történet hihető lenne, akkor kössünk bele abba is.
Mit is akarnak a föld alatti világ tudósai?
Visszaküldeni és előre küldeni embereket, hogy figyelmeztessék az emberiséget a bekövetkező katasztrófára.
Aha!
Hogy képzeljük ezt el?
Visszamegy a pasas és szól a sarki rendőrnek, hogy vigyázat, jön egy gomba-bombafelhő és lefő a kávé?
Vagy elmegy egy nem ismert jövőbe és segítséget kér? Minek?
Ha a jövőben van élet, akkor nyilvánvaló, hogy már túljutottak a földet sújtó katasztrófa árnyékán. Másrészt, ha jönne is valaki egy ilyen dumával, milyen bizonyítékok után lehetne őt komolyan venni?
Azért ezt a részt valahogy csak megoldotta a forgatókönyv, mert végül a jövőben olyan emberek élnek, akik már használnak némi telepatikus képességet és az idő linearitását sem tekintik teljesen törvényesnek magukra tekintve.

Annak ellenére, hogy amikor a forgatókönyvet Terry Gilliam elolvasva beleszeretett a "12 majom - Twelve Monkeys (1995)" történetébe, a művet megihlető eredeti rövidfilmet nem látta, így elég dőreség teljesen összekapcsolni Gilliam nevével a korábbi filmet, mint alapot. A forgatókönyvírók, David Webb Peoples és Janet Peoples házaspár munkáját dicséri valójában és Elizabeth Hand magyarul is megjelent, 1995-ös posz-apokaliptikus könyvét a kész sci-fi dráma.

A La Jetée valójában egy fekete-fehér mozgó képes tabló, narrátor szöveggel és hangokkal megtoldva. Hangulatot a képek beállításaival, a fények játékával - az ébredő nő fotói elmosódottak, mintha tényleg álomból ébredne - és a képek váltásának tempójával érik el.

75% szerintem, de ne felejtsük el, hogy a 101 Sci-fi amit látnod kell, mielőtt meghalsz, beválasztotta a 101 film közé, mint megkerülhetetlen sci-fi alkotást, amit látnod kellene. Megtekintése után annyiban lehetsz csalódott, hogy a film formai nyelve egyáltalán nincs összhangban a mai ember elvárásaival.