2015. november 30., hétfő

Víziók - Visions (2015)

Víziók - Visions (2015)


Rendezte: Kevin Greutert

Megtekintés: Thriller kedvelőknek kötelező, főleg, mert elég hideg-rázós a vége.

Isla Fishert megkedveltem, amikor a szexéhes kicsi bolond karaktert hozta az "Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)" című vígjátékban és azonnal letettem róla, amikor egyszerre tudtam meg, hogy Sacha Baron Cohen neje (Három gyermek!!!) és főszereplője a borzalmasan pocsék humorú "Lánybúcsú - Bachelorette (2012)" egyik főszereplője. Negatív véleményemen még a sikeres bűvészes thriller-akciófilm sem változtatott sokat, hiszen annak a filmnek annyi a "főszereplője", hogy a sok bába között elveszett ez a baby. Pedig a romantikus regényeket író anyuka kislánya a tetszetős külső mellé kapott drámai és komikai tehetséget egyaránt. Olyannyira, hogy gyakorlatilag egyetlen húzónévként elvisz a hátán egy egész filmet.

A thriller nehéz műfaj és sokszor a sikere a végében, a befejezésben rejlik. Lehet bármilyen ijesztő is az első nyolcvan perc, ha a lezárás bődületes baromság. A Visions ereje abban mutatkozik meg, hogy elaltatja a nézőt és elviszi egy irányba, hogy azután, jeges vizet fröcskölve arcunkba elüvöltse magát: Ébresztő!

Eveleigh és férje, David, az asszony szörnyű autóbalesete után meglépik amit korábban halogattak és egy vidéki szőlészetbe költöznek, hogy a férj kiélhesse szenvedélyét a borászat iránt. Evey kezdetben jól érzi magát a gyönyörű tanyaházban és a kies vidék megfigyelése közben, de ahogyan gyarapodik a pocakja születendő gyermekével, úgy keríti hatalmába valami misztikus erő, amely egyre durvábban igyekszik a tudomására hozni valami fontosat. Evey nem tudja, ki vagy mi akarja megfélemlíteni és egyelőre úgy tűnik, hogy a környezetében mindenki kétkedve fogadja ötleteit, történetét. A legfájóbb, hogy David sem nagyon áll ki mellette.
Evey végül enged a nyomásnak, és szedni kezdi a korábban elhagyott gyógyszereit, hátha akkor a rémálmok és a víziók, amelyek fizikai jelekkel is gyötrik, végre alább hagyjanak.
Nyomozásba kezd végül, hogy válaszokat kapjon és lassan kiderül, hogy a titok, ami után nyomoz, lehet, hogy valójában valami teljesen más, mint amit érezni vélt.

Greutert főleg vágóként öregbítette hírnevét és azzal, hogy bedolgozott a Fűrész sorozatba is. Negyedik nagyjátékfilmje nem mutat sokat, nem akar elkápráztatni, csak megborzongatni kicsit és mégis, a végén kellemesen csalódtam benne, mert jóval többet kaptam a mozitól, mint vártam. A korábbi horrorfilmjei - főleg kísértethistóriás vonulat mellé - egy kőkemény thrillert kapunk, amelynek utolsó öt perce - ha sikeresen el lettünk "altatva" a korábbi bő egy órában - rendesen meghökkenti a nézőt. Régebben az ilyen filmekre gondoltam, hogy körömrágós, leszámítva, hogy erről a rossz szokásról azért már bőven leszoktam.


A film szereplői közül egyértelműen a női főszereplő, Isla Fisher viszi a prímet. Kedves, szexi arca pont eleget látszik a vásznon ahhoz, hogy megkedveljük és vele együtt érezzük a misztikum erejét. A férje, David (Anson Mount) már sokkal papírmaséibb figura, bár, ha a végén egy elejtett mondatát vesszük, akkor kiderül, valójában korrekt karakter, aki ugyan elsőre a klisés "egy szavadat sem hiszem" figurából sikeresen vedlik át az "amúgy végig figyeltem rád" karakterbe. A színésztől már láttam pár munkát, de eddig várat magára, hogy arcát és nevét megjegyezzem.
A stáblistán bedobják Eva Longoria nevét, de őt nyugodtan felejtsük el, hiszen az összes műsoridőben talán négy percet kapott alakja, így ez a munkája csak számszerűleg növeli filmográfiáját, nem minőségileg.
A film hasonlóan mostohán bánik a másik, számomra ismert filmes névvel, a "Szárnyas fejvadász - Blade Runner (1982)" meztelenül lemészárolt replikáns nő szerepétől ismerős Joanna Cassidy-vel, aki hetven évesen sem néz ki rosszul, viszont figurájának túl sok időt nem hagynak, hogy megismerjük, pedig maga a karaktere érdekes és fontosabb is lehetett volna.
A háziorvos szerepében tetszelgő Jim Parsons inkább annak lesz ismerős, aki rendszeresen nézi az Agymenők sorozatot. Én nem.
John de Lancie meg tipikusan az a színész, akit meglátva tudom, hogy több filmben is volt hozzá szerencsém, de lehet, hogy utána kell néznem, pontosan miben is. Aztán amikor megláttam az imdb profilját, már egyértelműen beugrott, hogy ez a fickó játszotta egyik nagy kedvencemben kb. kettő percig a perverz nőgyógyászt: A kéz amelyik a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle (1992) 160 filmszerep után csak így emlékszem rá. De ez is valami, ha azt vesszük, hogy emlékszem rá.
Gillian Jacobs-ra, pedig, aki Sadie szerepét kapta, majd jobban kell figyelnem ezután. Játéka talán az egyik legerősebb a filmben.


Greutert jó irányban halad. Remélem, még sok hasonló mozit fog összedobni, mint ez. A zenéje kellemes, szép a fényképezése, megtámogatva a széles vászonnal. A vágás meg evidens, hogy jól sikerült, hiszen a rendező korábban két tucatnyi filmnél tanulta ki a szakmát.

70%

Ha szeretnéd látni a filmet, feliratosan egyik kedvenc oldalamon megtalálod: V I S I O N S

2015. november 29., vasárnap

Blog: Terjedő migráns hülyeség Vol. 1.

Borzalmas látni, hogy facebook ismeretségi körünk néha mennyire korlátolt az információ leellenőrzésében, ugyanakkor, mennyire serény, annak megosztásában. Fantasztikus találmány az Internet, de bizony, napról-napra látnunk kell, hogy az információ áramlásának gyorsasága és az ellenőrizhetetlen anonimitás mennyi tered enged a dezinformációnak és ostobaságok terjesztésének. Sikerült valakinek megint "robbantania" és már ismerőseim eseménylapján belebotlottam az alábbi baromságba:


Ennek szomorú aktualitása van, hiszen ami jelenleg, 2015 második felében legjobban foglalkoztatja az Európai lakosságot, az egyértelműen a bevándorló migránsok és a Párizsban elkövetett terrorakció és ezen események lehetséges lefolyása, esetleges kapcsolódása és a további kihatások az életünkre, stb. Nem kell elemezgetnem, mennyire frusztráló lehet sokunknak, hogy úgy érezhetjük, hogy az erőszak egy új fajtája - nekünk legalábbis, akik nyugodtan éltünk az elmúlt húsz évben kis országunkban - a szomszédban csap le és akár mi lehetünk a következő áldozatok.
Sajnos, nem elég, hogy a beérkező információkat a média sem feltétlenül tudja helyén kezelni, illetve akár önkéntelenül vagy tudatosan elferdítheti, ezért az átlagember nem nagyon képes érzékelni, mi is történik valójában körülöttünk.

Magam sem vagyok tisztában az események előrehaladásával és kihatásaival életemre, azonban az biztos, hogy ha a facebook oldalon migráns ellenes anyagokat látok, azokat megnézem és a belső félelmemet és ellenérzésemet táplálom vele. Tudatlanul és hiányosan.
A legújabb link pedig felhívta figyelmemet egy hírre, melyben egy gyönyörű Keresztény lányt megerőszakoltak és megöltek az "eltérő" kultúrájúak. Ennyi a megosztott oldalon a hír, amelyet megosztani lehet, kommentálni azonban nem. (Ez, mint korábban kifejtettem valahol, eleve gyanakvásra ad okot a hitelességet illetően, hiszen nem tudjuk véleményünket kifejteni, csak passzív továbbítóként szerepelhetünk, ami szerintem nem fér bele az információ áramlásának interaktív kontextusába.
De belinkelem a már a címében is negatív felhangú oldal megjelenő mentett képét, mert lehet, hogy később törlésre kerül:

Természetesen leszedtem minden egyéb infót, de ez látszott ezen az oldalon.

Az oldal másik fele, de lényegi információ semmi. Ki a lány? Hol történt?

Szóval, kapunk egy oldalt, semmilyen visszaellenőrizhető információról. Megnézhettem volna a cikk alján forrásként megjelölt Kulturní-t, de inkább az oldalamon korábban ismertetett fénykép ellenőrzést választottam és eljutottam egy külföldi oldalra, amely leleplezi a már pár éve keringő baromság titkát:

Egy Rémy Couture nevű úr agymenéséből elcsent képkockákkal éltek vissza. A 10 perces rövidfilm, az Inner Depravity alant megtekinthető.


A fényképre dobálja ki a találatokat, de ezek már 2013-as megjelenések, így most ismét ezekre hivatkozni csak felesleges ijesztgetés a migráns kérdés közepén: Félj csak paraszt, mert ez fog történni!
A lányról lehet, hogy találnék lényegi információt is, ha mélyebbre ásnék ebben a témában, de egyelőre beérem azzal, hogy van külföldi oldal, amely már előttem kielemezte a valóságtartalmát a hírnek és ahogyan magam is sejtettem, cáfolta hitelességét.


Jó tanács: Mielőtt megosztasz valami sokkolót, próbáld meg visszaellenőrizni. Legyél okos, mert hülyéből már sok van!

2015. november 24., kedd

Tiszta lappal - I'll Follow You Down (2013)

Tiszta lappal - I'll Follow You Down (2013)


Rendezte: Richie Mehta

Megtekintés: Embert próbáló első óra után egy elég durva és érdekes lezárást kapunk. Időutazásos filmek kedvelőinek csemege.

Remek alapötlet, egy novellához. Érezni is, hogy mintha a játékidő kissé elnyúlna az első órában. Magát, az időkép készítését nem is nagyon látjuk, működésének sikertelenségét megkapjuk némi tudományos maszlag formájában - átlagnéző, vagyis én, nem is értem - míg az utolsó kb. húsz percre felébred a film Csipkerózsika álmából. Kőkeményen figyelni kell, hogy a kevésbé fogékonyak megértsék a felvázolt időutazási problematikát, melynek végén, a főszereplő Erol megmutatja, hogy mit is kell hasonló helyzetben tennünk, ha elég tökösek vagyunk és végletekig eltökéltek.

A film befejezése az, ami az egészet kirántja az unalom sarából, de addig el kell jutni. Nem könnyű ez, hiszen a néző kezét a film elengedi, miközben arra összpontosít, hogy jól és maradéktalanul fesse fel a karakterek motivációit. Végül azonban helyére kerül minden és egy nem túl nyálas befejezést kapunk. Szerintem korrekt ár, a korábbi eltékozolt egy óráért. Ezért lesz a film végül egyike az erősebben sikerült időutazásos témát boncolgató filmeknek. Bár rövidebb és szórakoztatóbb lenne.

Metha nem rossz rendező, csak sajnos nem sokat lehet stílusáról elmondani. Semmi jellemző rendezői manír, húzás, névjegy. Igaz, egyetlen film után - amit láttam - nehéz is lenne mindjárt megfejteni stílusjegyeit.
Rufus Sewell, az apa, mindig kellemes meglepetés számomra, mert kedvelem a srácot. Kifejezetten szeretem, ha véletlenül nem a sötét oldalt képviseli a filmben. Sajnos, ebben a moziban nem ő a főszereplő, így be kell érnünk annyival, hogy vele kezdődik és végződik a film.
Gillian Andersonnal faramucibb a szitu. Különösebben nem kedvelem - ezen az X-akták sem tudott változtatni - nem is veszem eseményszámba, ha a nevét látom a stáblistám és még a forgatókönyv sem segít megkedvelni a szerepében. Talán, mert a drámai szál elmélyítése miatt karakterét gyengének írták meg.
Victor Garber nekem Victor Garber. Bármiben láttam eddig az urat, legyen az Alias akció sorozat vagy Titanic katasztrófafilm, mintha ugyanabból a dobozból rántották volna ki a színészt. Mondjuk, ettől még az ő fizimiskáját kedvelem, de még a filmben elhelyezett almát a tanárnak az asztalra "Elveszett frigyláda fosztogatói" utalás sem hozott ki belőle többet, mint máskor. Egyszerűen skatulyából kihúzott úriember forma. Kéne már látni tőle valami durván komfortzónán kívüli produktumot.
A főszereplő Erol-t alakító Haley Joel Osment meg már rég nem az a viszonylag helyes kissrác, aki szellemekkel társalog, viszont még mindig remek színész és hihetetlen apróságokkal képes színesíteni a figurákat, amit elvállal.


A történet szerint Gabriel (Rufus Sewell), elutazik pár napra egy konferenciára, hogy kicsit kikapcsolódjon a tudomány oltárán. Felesége apjával még megbeszél egy ebédet, majd örökre eltűnik. Telnek az évek és a feleség, sajnálatos módon képtelen feldolgozni az eltűnést. Magát okolja és végül a halálba menekül a nyomasztó bizonytalanság elől. Gyermekük, Erol, lassan felnő, de nem kis mértékben nagyapja hatására, lassan életcéljának tekinti, hogy megfejtse apja titkát, amelynek az időutazáshoz is köze van.

70%

Megtekintés: T I S Z T A  L A P P A L

A filmet Continuum címmel mutatták be Angliában.

Mr. Holmes - Mr. Holmes (2015)

Mr. Holmes - Mr. Holmes (2015)


Rendezte: Bill Condon

Megtekintés: Sir Ian McKellen rajongóinak feltétlenül, hiszen ez egy jutalomjáték az agg aktornak.

Látszik, hogy már kezdek kiöregedni a nagy filmbuziságomból, mert nekem Bill Condon neve az égvilágon semmit nem mondott. Azután égett a pofám, mert elolvasva a filmográfiáját, azért enyhén ciki, hogy ennyire figyelmetlen vagyok a nagy filmes dömpingben. Condon neve már a számomra is érdekes "Dreamgirls - Dreamgirls (2006)"miatt fel kellett volna kerüljön agyamban elhelyezett rendezői tabellára, vagy legkésőbb az Alkonyat sorozat kapcsán, melynek két részét is dirigálta. Mondjuk, tegyem hozzá, hogy nem kicsit felületesen szenteltem figyelmemet a tini-vámpír sorozatnak, amelyet, ha most újra néznék, biztos, hogy legalább fele teljesen ismeretlen lenne számomra. Elvileg, Condon még a "Szép és a szörnyeteg" mítoszát is öregbíti, elvileg 2017-re ígért filmjével, de az még nagyon messze van. (Zárójelben megemlítem, hogy szerintem, mostanában egyébként is túl sok figyelmet szenteltek ennek a történetnek és még mindig az egyik legjobb a Disney mese.)

A forgatókönyvíró, Mitch Cullin előző munkája, amit sikerült széles vászonra álmodni, a közönséget erősen megosztó "Tideland - Tideland (2005)" című dráma volt, amelyben elcsattan egy erősen pedofil csók is és Jeff Bridges egy halottat alakít...! Tudom, az én szegénységi bizonyítványom, hogy abból a Terry Gilliam filmből ennyi maradt meg bennem, meg, hogy Jodelle Ferland eszméletlen színésznő/kislány volt már akkor. Tényleg sajnálom, hogy őt nem hype-olják annyira, mint Abigail Breslin-t vagy Chloe Grace Moretz-et, annak ellenére, hogy jelenleg mindkettőjüknél több produkcióval van jelen az imdb oldalán.Pedig, bár szubjektív, még a trióból Ferland a legszebb külsővel megáldott színésznőpalánta. (Elkalandoztam.)
Míg az a forgatókönyv inkább felkavaró, addig a Mr. Holmes, egy sokkal nyugodtabb, egyfajta filmes búcsú egy olyan karaktertől, aki jócskán hozzátett a kultúrához. Hiszen a történet a megöregedett Sherlock Holmes öregkorának valószínűleg a vége felé jár.


Sherlock Holmes (Ian McKellen) visszavonultan él egy öreg tanyán, ahol méhészkedéssel foglalkozik és elszánta magát, hogy öregkorára megírja utolsó ügyének igaz történetét, amit Watson erősen kiszínezett korábban. Az öregembernek azonban meg kell küzdenie az öregkori szenilitással, amely mind jobban gátolja a logikus gondolkodásban és egyre inkább falat emel a jelen és múlt emlékei közé. Szerencsére, a házban rajta kívül még lakik egy házvezetőnő (Laura Linney) és annak kisfia, Roger (Milo Parker) akinek érdeklődése némi erőt ad az öreg detektívnek ahhoz, hogy maga is akarja fellibbenteni a fátylat arról, ami rég homályba borult. Közben pedig, ahogy a múlt szálait bogozgatjuk, még két rejtély megfejtése vár még ránk, amelyeken emberéletek is múlhatnak, köztük, akár a nyomozóé is.

De ne képzeljünk l nagy összeesküvéseket, világot behálózó, misztikus konspirációt. Ahogyan Holmes úr megöregedett, úgy rá váró feladatok is nagyságrendekkel kisebb titkokat fejtenek meg, még ha azok fontosak is lehetnek. Holmes ugyanis már nagyon öreg és mind a környezetének szereplői, mind, akikkel a regényeinek oldalain megvívta olykor csatáit, már rég nem léteznek. Egyedül, kóborló lélekként tévelyeg apró világában, miközben, talán már arra készül, hogy átadja a stafétabotot egy megfelelő személynek, akár Rogernek, ha az megfelel.
Az öregember és ifjú segítője között kialakul egyfajta nagypapa-unoka kapcsolat, melyben helye van az egymásra utaltságnak, egymás óvásának és megértésének mechanikája. Ezt kezdetben az anyuka nehezen viseli, sőt, félti gyermekét az amúgy fura és különc öregembertől, míg végül rá kell döbbennie, sokkal több a közös fiában és Mr. Holmes-ban, mint akár a fiában és benne.

75%

Érdekesség:
Holmes egyik visszaemlékezésében ellátogat egy filmszínházba, hogy megtekintsen egy Sherlock Holmes filmet. A filmvásznon a híres detektívet akkor éppen Nicholas Rowe alakítja, aki korábban, 1985-ben az "Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa" című kamasz-kalandfilmben már alakította a detektívet!

Ha szeretnéd látni a nagyon öreg Ian McKellen egyik legszemélyesebb munkáját, akkor: M R.  H O L M E S


2015. november 23., hétfő

Körben - Circle (2015)

Körben - Circle (2015)


Rendezte: Aaron Hann, Mario Miscione

Megtekintés: Részemről eléggé rá vagyok kattanva az ilyen témát boncolgató filmekre, de nem mindig tökéletes a végeredmény.

Ez a film is felcsigázott azért rendesen: 50 ember egy fekete helységben, középen valami fényekből álló jelző rendszer és durván két percenként meghal valaki. Tök jó indítás, mert, ugye a rejtélyek eléggé felcsigázzák az embert, meg bár a kamaradarab motívum az erősebb, hiszen egy, zárt térben vagyunk - akár a mostanában oly divatos szabadulós szobás közösségi programok - azért kapunk rengeteg karaktert, akikre ugyan nincs szinte semmi idő, de legalább sztereotípiák és elfilozofálgatnak kissé. A játékidő alatt bennem feltörő kérdések néhánya előkerült, néha csupán érintőlegesen. Azért jófajta gondolatjátékot kapunk, politikailag nem feltétlenül korrrekt befejezéssel, mégsem érzem, hogy teljesen elfecsérelt idő volt, annak ellenére, hogy kérdéseim bőven maradtak és ami választ kihámoztam magamnak, azzal nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Nem lepődtem ezen meg. A "Kocka - Cube (1997)" évente készül néhány darab olyan mozi, amely horror, akció vagy sci-fi vonalon közelíti meg a témát, hogy emberek kis csoportját olyan misztikus, erőszakos vagy egyéb problémának tegyék ki, amelybe rendesen bele lehet halni.
Nem a kocka volt az első film, amely boncolgatja ezt a műfaji leágazást. Ha kicsit engedjük, hogy szellősre hagyjuk a besorolást, akkor pl. az olyan darabok is helyet kapnak itt, mint a "Menekülő ember - Running Man (1987)" ahol a titok helyett inkább az akción a hangsúly, ám ettől még roppant kicsi csoport igyekszik életben maradni, mostoha körülmények között. Ide sorolnám a Battle Royale filmeket is, ahol szintén dominál az erőszak és akció. De megfér még itt a "Vizsga - Exam (2009), a "Szellős szoba - Breathing Room (2008) vagy az "Emberfutam - The Human Race (2013).

Jelen darab leginkább az utolsó mozira hajaz. Sőt, akár testvérfilmje is lehetne, hiszen az alapszituáció és befejezés eléggé megközelíti egymást.
A rendezőpáros első filmje nem markol sokat, viszont végig kicsit olyan érzése van az embernek, hogy kezd kifulladni a műfaj és ezt is mintha láttuk volna már valahol.
Sajnos, az alapötlet, sokkal inkább a figurák közötti interakcióra és kapcsolati rendszerre fókuszál, mint magára a rejtélyes szituációra és ennek megfelelően, ahova tart a történet, így í befejezés is inkább bizarr és drámai, mintsem különösebben érdekes lenne. Avagy, fel vagyunk csigázva és végül nem vagyunk rendesen kielégítve.
Túl sok a potenciál a történetben és ezekre, értelem szerűen, egyszerűen nincs elég idő, ezért kicsit kapkodós, töredezett lesz a film. Belenyúlunk egy témába, hirtelen kapunk egy megoldást és bár, az adott rész még közel sem volt kivesézve tökéletesen, máris egy új, morális, etikai kérdést boncolgatunk.
Ettől kicsit felületesnek tűnik a mondanivaló.
Talán kevesebb karakterrel vagy több, etapok közötti idővel, lehetett volna árnyalni a figurákat, így viszont, ahogyan látjuk is, néha túl hirtelen elvágjuk a történet irányát és máshol folytatjuk.

Különvélemény: Teszem hozzá, hasonló helyzetben szerintem alig maradnánk páran a helységben, mire rájönnénk, egyáltalán hogyan befolyásolható a masina, ami középen, halott szemével reánk bámul. :)

60%

A színészek nem rosszak, de pont azért, mert olyan sokan vannak, alig kap valaki megfelelő időt.
Akadnak azért ismerős arcok.
A legismertebb egyértelműen - számomra - Julie Benz, aki valamikor az őskorban egy Dexter nevű sorozatgyilkos tragikus sorsú feleségét alakíthatta egy sikeres tévésorozatban. Julie Benz a dögös negyvenes nő, aki nem csinált azóta sem lehengerlő karriert, ám ellenben folyamatosan dolgozik és jó őt néha újra látni. Természetesen, a filmnek nem nagyon van főszereplője, így ő sem az.
Michael Nardelli, aki a végjátékban lesz fontos szereplő, de a film első felében szinte észre sem vettem.
Lisa Pelikan a Van Damme rajongóknak lehet ismerős az "Oroszlánszív - Lionheart (1990)" című akciófilmből, meg pár moziból a nyolcvanas-kilencvenes évekből. Nevével nem is találkoztam vagy tíz éve. Itt közepes szereplehetőséget kapott. Azért, hogy elmúlt hatvan, azt nem mondtam volna meg.
The Walking Dead kapcsolat: A koreai srácot alakító Lawrence Kao játszotta 2012-ben Tim-et, három epizódon keresztül a sorozatban.

Ha szereted a hasonló történeteket és ezt még nem láttad: K Ö R


Megjegyzésben írd meg nekem, mit gondolsz a filmről és melyik mozik azok, amelyek hasonló témájúak és tetszettek neked!

2015. november 17., kedd

20 Érdekesség a Péntek 13 sorozat első részéről



20 Érdekesség a Péntek 13 sorozat első részéről


Ha eddig nem láttad, akkor itt az ideje: P É N T E K  1 3

1.) A filmben látható üdülő valójában létezik, csak a neve sokkal furább: Camp No-Be-Bo-Sco
New Jersey-ben található és 1927 óta folyamatosan üzemben tartják. A filmmel kapcsolatos relikviáknak külön pavilonja van és többek között fagerenda darabokat lehet venni Alice tábori házából, a tó vizéből és a homokból is, ami a partot fedi. Nagyon kedves termékcsalád a "Mama dühe" sorozat. A producerek adományt adtak a tábornak a forgatás lehetőségéért.

2.) Betsy Palmer, aki főleg színpadi színészként aposztrofálta magát, egyetlen okból írt alá a filmhez, amelyről később markánsan annyi volt a véleménye, hogy egy igazi szemét; új autót kellett vennie. Mellesleg egy 21 éves szünet után vállalta el ezt a filmszerepet. A kihagyott idő alatt csak televíziós produkciókban és színházban dolgozott. Ezt a szerepet, amellyel világhírű lett, Estelle Parsons elől happolta el.

A fiatal Betsy Palmer. Gondoltad volna, hogy nem egészen egy évig együtt élt James Dean-nel? :)

3.) Tom Savini, aki a film speciális effektusaiért felelt, a korábbi munkájának köszönhette ezt a munkát: Holtak hajnala. Elsőként őt szerződtették le a filmhez. Mellesleg Savini néha színészkedett is a filmjeiben. A Péntek 13 kígyós jelenetét azonban élesben vették fel, igazi kígyóval és annak igazi halálával. Nem túl korrekt.

4.) Tom Savini, néhány stábtaggal az éjszakákat a táborban töltötte a forgatás alatt. Sokszor ötleteltek trükkökről és film-klasszikusokat nézegettek.

5.) 1958.jún.13. Ekkor kezdődik a Péntek 13 sorozat, két táborlakó legyilkolásával. A legelső áldozata a sorozatnak, hasba szúrás által: Willie Adams - aki mellesleg a filmrendező asszisztense volt.

6.) Betsy Palmer 10.000.- dollárt keresett a tíz nap alatt, amíg részt vett a forgatáson. Az egész forgatás pedig egy hónap alatt lezajlott.

7.) Bármilyen hihetetlen, Sally Field is versenyben volt a főszereplő, Alice karakterének megformálására. Nem nyert. És tudod melyik az a filmes műfaj, amely szinte teljesen kimaradt Sally Field filmográfiájából? A horror!

8.) Eredetileg nem gondolkodtak folytatásban a sorozathoz és nem volt tervben, hogy Jason (Gondolkodtak a Josh neven is, de elvetették, annak lágy hangzása miatt) legyen a sorozat gyilkológépe.

9.) A film büdzséje kb. 550.000.- dollárnál állt meg és legalább 40 millió dollárt hozott.

10.) A rendező szerette volna a fiával, Noel-lel eljátszatni Jason rövid szerepét, de ebbe a felesége nem ment bele. Noel Cunningham ma is benne mozog a filmvilágban, ilyen-olyan szerepben, de nem színészként.

11.) A filmhez túl sok mindent nem kellett felépíteni, hiszen minden megtalálható volt a kempingben. A fürdőszoba kialakítását azért a stáb készítette el.

12.) A film egyik címterve az olcsó grindhouse filmeket idéző "Hosszú éj a vértáborban" lett volna. Végül a babona szerinti péntek 13.-ai napot választották, mert a nyolcvanas években lett divat valami eseményt megnevezni és ahhoz kötni a történetet. De nem ez volt az első "dátumos" horror. Korábban készült a "Fekete karácsony - Black Christmas (1974)".

13.) A film utolsó harmadában Mrs. Voorhees megpofozza Alice-t. Ezt Betsy Palmer ugyan nem tagadta meg, de mivel a szereppel ellentétben ő sosem volt erőszakos, nem tudta hihetően kivitelezni a vásznon. Végül a kamerabeállítással szórakoztak, hogy hihetőbb legyen a látvány.

14.) A főszerepet játszó Adrienne King nehezen mondott igent a filmre, annak erőszakos témája miatt.

15.) A forgatókönyv durván két hetet vett el a forgatókönyvíró Miller életéből, úgy, hogy ő maga életében nem volt hasonló intézményben korábban.

16.) A Voorhees által használt eredeti Bowie vadászkés/tőr egy Sabre Monarch 171. Német gyártmány.

Sabre Monarch 171 - Néha bele lehet futni aukciós oldalakon és 8e alatt nem nagyon lehet megúszni.

17.) A rendező Sean S. Cunningham és a forgatókönyvíró Victor Miller először 1977-ben találkoztak, amikor Cunningham megrendezte a kereskedelmileg sikertelen "Eljönnek a Tigrisek - Here Come the Tigers (1978) című filmet. Miller bemondót alakított a filmben. Az első rész rendezése után Cunningham segédrendezőként még részt vett a Péntek 13 második részének forgatásán.

18.) A film szereposztását egy New York-i színész-ügynökség szervezte ki: TNI Casting. Főleg színházi színészekkel dolgoztak és ez volt a cég első horrorfilmes casting-ja. A rendezőnek csupán annyi kérése volt, hogy a fiatalokat játszó színészek úgy nézzenek ki, mintha holmi kereskedelmi Cola reklámból léptek volna ki.

19.) Ha Amanda Voorhees a fia halálának első évfordulóján kezdett gyilkolni, akkor Jason 1957-ben fulladt a Crystal Lake-be. A Halloween sorozat Michael Myers-e pedig pont abban az évben született meg!

20.) A filmben 11 haláleset történik, beleértve a kígyót is, amit ténylegesen meggyilkoltak a jelent kedvéért.


+1

Kapható akciófigura:


Nagyon érdemes még elolvasni a filmrajongó oldalán található cikket: Péntek 13!

Filmtett oldala: Jason Voorhees története, első rész!

Ha szeretnéd látni ezt az alapfilmet: P É N T E K  1 3 .


Az idegen - The Stranger (2014)

Az idegen - The Stranger (2014)


Rendezte: Guillermo Amoedo

Megtekintés: Érdekes film. Kissé lassú, kissé elrugaszkodott a valóságtól és mégis, egyszeri alkalomra elég erős vámpír mozi. Vagy valami hasonló.

Amoedo, filmográfiáját olvasva, közeli barátja Eli Roth-nak, hiszen forgatókönyvíróként több munkáját is jegyzi. Rendezőként még nem olyan ismert a neve, köszönhetően annak, hogy spanyol ajkú a szentem, ami Amerikában pár kivételtől eltekintve, még mindig kicsit kívülálló. Második mozifilmje nem rossz alkotás, de közel sem annyira egyedi és felülértékelt, mint a korábbi sci-fi drámája a "Visszatérés - Retorno (2010). De érdemes mostantól figyelni a munkásságát.

A film elsőre misztikus, majd átmegyünk egy vámpír történetbe - leginkább annak tűnik - amely bosszú történettel keveredik. A főszereplőnek fogunk drukkolni, annak ellenére, hogy valójában egy szörnyeteg, bár ezen erősen próbál finomítani a forgatókönyv. A fő szál, amire a film épül, szerintem erőltetett és megkockáztatom, erősen logikátlan. Szpojleres az írás, úgy olvasd.

Martin (Cristobal Tapia Montt) sok-sok év után hazatér a kisvárosba, ahol egykor elhagyta szerelmét. A hölgy már nincs közöttünk ezért Martin a sírjánál tesz látogatást, ahol beleköt néhány punk és megkéseli. Elvileg belehal a szúrásba, ezért az egyik kemény-legény, Caleb (Ariel Levy - kiszőkítve a szerep kedvéért) apját hívja segítségül, hogy eltüntessék a holttestet. Persze, hogy az apuka (Luis Gnecco - az egyik legerősebb alakítás az övé a filmben) a helyi rendőri erők oszlopos tagja, aki annak ellenére, hogy véletlenül sem jön ki a semmirekellő fiával, azért szereti annyira, hogy ezt a mocsokságot is megpróbálja helyrehozni, törvény felett álló módszerekkel. Ebbe pedig belekeveredik a helyi kissrác, aki graffiti festéssel és kábítószer használattal tölti szabadidejét. Lassan összeérnek a szálak, kibontakozik ami a háttérben lappang és kapunk egy leszámolást is. Végig kimérten, lassan adagolva. Talán ez is a mozi egyetlen baja: eszméletlenül lassú. Nem nehéz végigülni a kilencven percet, amikor ezt hetvenben is el lehetett volna mesélni. Nagyjából.
Ettől függetlenül merem ajánlani, főleg téli estékre, mert elég borongós a hangulata.

A filmesek weboldala, ahol több információt találhatsz: S O B R A S

A filmet itt találod, feliratosan: A Z  I D E G E N

Egy korábbi filmje a forgatókönyvnek, amiről itt írtam: K O P P  -  K O P P

65%

Old 37 - Old 37 (2015)

Old 37 - Old 37 (2015)


Rendezte: Alan Smithee

Megtekintés: Elég nagy a dömping, amely közepén beúszik ez a film az érdeklődésünk körébe. Ha kihagyjuk sem vesszük észre.

Azért az beszédes, hogyha egy filmet az egyezményes leplező rendezői kredit alatt engednek forgalomba. Ilyenkor, a direktor valamilyen okból - többnyire kreatívra hivatkozva - úgy érzi, nem akarja gyermekét a nevére venni. Talán mert szégyelli vagy a producerek olyan szinten legyeskedtek a nyoszolya körül, hogy félő, a megszületett gyermek/termék, sokkal inkább az ő művük, mint a rendezőé.
Az "Old 37" filmterve Paul Travers rémálmára épül és előmunkálatai a filmnek már 2011-ben elkezdődtek. A rendezést az azóta Sport EMMY díjas vágó, Christian Winters kezébe helyezték és valahol félrecsúszott a dolog, hiszen az előmunkálatoktól a bemutatóig négy év telt el és Winters végül levetette a nevét a stáblistáról. Winters dokumentumfilmért kapta Sport Emmy díját a mi a két bokszoló felkészüléséről és összecsapásáról ( PACQUIAO-RIOS) szólt. A dokumentumfilm lényege, hogy folyamatosan a sportolók seggében vannak, és ebből vágják össze a hasznos anyagot.
Winters tehát még 2011 végén rábólintott a filmrendezésre és 2015-ben bemutatták a filmet. Közben ami lehet, elszaródott.

Winters kezdetben örült, hogy két filmes legenda került a kezei alá. Az egyik a Jason Voorhees alakját talán leginkább ismerten megformáló Kane Hodder lett, aki azóta is ebből a szerepéből él és ahol lehet, megjelenik. A másik pedig Bill Moseley, aki legalább akkora név horrorfilm berkeken belül, nekem mégsem maradt annyira meg az emlékezetemben. Moseley 1982 óta színészkedik és második filmje a Texas-i láncfűrészes mészárlás egyik idiótája volt. Csoda, ha benne ragadt a szerepkőrben?
Winters és Moseley nehezen jöttek ki egymással és elég bonyolult lenne kevés angol nyelvtudásommal kibogarászni, az eset részleteit a világhálóról, így nem teszem.
Mondjuk, az furcsa, hogy Moseley volt a lázadó és végül Kane Hodder alakjával a borítón jelent meg a film kiadása. Szegény Hodder, megint kapott egy szerepet, amiben csak legyűrnie kell az embereket, beszélni nem.


A film végül kikerült a világhálóra is - az USA-ban szeptember végén volt hivatalos bemutató. A történet elsőre a teljesen szokásos horrorfilmek vonalán halad előre. Őrült férfi mentősnek adja ki magát és megöl egy nőt, aki segítségre szorulna. Két fia a mentőautóból nézi végig az esetet.

Azután vannak kis változtatások, amelyek logikailag kikezdték az agyam és talán ez volt a kreatív oldala a dolognak, amely miatt volt feszkó. Ugyanis a történet sok részén, flashback meséli el, hogy mi történt a múltban, kb. 37 éve - talán innen a cím is - és a jelenben gyilkoló két testvér emlékeiből rakjuk össze, miért is teszik azt, amit.
Persze ez nem elég, mert a film fiatal szereplői szintén sok emlék jelenetet kapnak, amiből az derül ki, ők hogyan kapcsolódnak az eseményekhez. Végül a leszámolásnál elvileg összeáll a kép, mégis kissé zavaros marad.

A film úgy slasher, hogy néha elfelejti, hogy ahhoz többet kellene mutatnia. A fényképezése ettől függetlenül szép. A zene szinte végig aláfest, nem tolakodóan és amennyire hallatszik, korrekt munka. A színészek a szokásosak. Van persze karakter, aki klisés mint állat. Sosem értettem, hogy az ilyen filmekben miért kell erőltetni az egy ellenség figurát, aki elvileg kilóg a csoportból hozzáállása miatt. Mindegy. Itt is kapunk egy lányt, akit puszta kézzel fojtanánk meg... dugás után.


A főszereplő karaktere (Caitlin Harris) meg egyenesen egy seggfej csaj. A film elején fikázik egy társaságot, amelynek egyik tagjával végül csak össze szeretne jönni, még annak ellenére is, hogy korábban, mikor megtudja, hogy a csoport közvetlenül felelős egy idős asszony halálért, simán faképnél hagyja a srácot, aki részt vett a balhéban. Erre, hazamegy, műcsöcsöket (Komolyan!!!) csináltat a kiscsaj, átfesti a haját, hogy végül tiszta olyan lesz, mint a srác korábbi és utált barátnője. Ezek után randizik a gyerekkel. Normális?
Aki ezt írta, az normális?

40%

Ha szeretnéd látni: O L D  37

2015. november 16., hétfő

Kamu hirdetés: Karóra

Azért van humora egyes reklámozó oldalaknak. Most épp James Bondra hivatkoznak, hogy karórájukat még ő is megirigyelné.
Dehogy!
Ismerve a karaktert, az órája simán veri az összes kínai szart, amit a piacon látsz.
Talán még Brosnan idejében volt Omega órája. Most vajon mi lehet?

Biztos nem ez a kamu szar. :)

Mellesleg, miért is irigyelné, ha mondjuk létező személy lenne? Nincs a zsebében egy hitelkártya és nem bírja kifizetni? :)


Hú, az a Viagroll, mellette vajon mire lehet jó?

Fika: Az üreg - The Hollow (2015)

Fika: Az üreg - The Hollow (2015)


Rendezte: Sheldon Wilson

Megjegyzés: A bennem motozó kisördög azt mondja: Nézd meg! Egy szemét kis ördög az.

Azért, amikor a filmen belül ketten egy kocsiban ülve beszélgetnek egy harmadik emberrel az ablakon keresztül és közben a hátsó ülésről úgy kiszáll egy 16 év körüli lány, hogy arról a trió egyik tagja sem szerez tudomást, akkor elgondolkodom, hogy a forgatókönyvíró kit néz hülyének... Mert ez tipikusan olyan filmes húzás, amivel a nézőt akarják megvezetni. A film legnagyobb hibája, hogy tele van ilyesmivel, ami mostanra már cikinek számít egy filmben. Sheldon Wilson pedig nem kezdő amatőr, hogy ilyen olcsó húzásokkal fárasszon minket, mégis megteszi, és pont ez az oka, hogy a nevét eddig nem hallottam, filmjeit nem láttam. Mert nem nagyon éri meg.

Amikor a film eleji szereposztásban a legismertebbnek számító nevet a film első öt percében kiradírozzák a filmből, azért az intő jel: egy magára adó színész nem vállalta a szereplést a direktor keze alatt, aki meg igen, az eleve nem sok értékelhetőt tett mostanában bele a portfóliójába; bocsesz Deborah Kara Unger!

Amúgy magam sem tudom, mit várok valakitől, aki röpke hat év alatt tizenhárom filmes produkciót dirigál le? Még egy koraszülötthöz is kell legalább hat hónap, nem, hogy egy filmhez, egy igazi szerelemgyerekhez! Wilson futószalagon okádja ki magából a filmeket, ezért nem várható el, hogy eléggé koherens legyen, amit látunk.

Már az idegesítő volt számomra, hogy míg Cora (Deborah Kara Unger) vásárol a kisvárosi boltban, kutyusa megmorogja a zöld hátteret a kocsijuk hátsó üléséről. Na, gondolom, valamit lát az eb és mindjárt elkezdődik a mészárlás a kisváros főutcáján. De nem ám! Kimennek az autóval az erdőbe és nincs ráutalva, de utaznak is valamennyit, miközben a kutya egyre vadabbul ugat valamit az erdő fái között, míg végül kiugrik az ablakon - persze pont akkor áll meg a nő . és eltűnik a fák között. Anyucit nem zavarja, hogy valami kurvára nincsen rendben, ezért megy is utána. Mentségére legyen mondva, hogy biztos régen itt lakik, tehát nem fél a saját árnyékától és még világos nappal is van. A kutyus nem kerül akkor elő, viszont egy villámcsapás életre kelt egy fa odvában valami borzalmasan szar CGI effektet, ami megtámadja az egyetlen húzónevet és mire legközelebb látjuk, szarrá marcangolt testtel kapaszkodik a kocsija betört ablakkeretébe. Snitt.
Kérdés: Ha a villám akkor keltette életre a CGI nemtommit, akkor a kutya sokkal korábban mi az anyjára reagált olyan hevesen a városban?
Bízom benne, hogy ez kiderül később a filmből, mert ez így elsőre nem kicsit túl van erőltetve.

Hogy az első öt perc után nem töröltem a filmet, az annak köszönhető, hogy a főcímnek és a fényképezésnek azért van némi - szürkéskékes - hangulata, ami tetszetős.

Rögtön utána - akkor még ki sem derül Cora további sorsa - azonnal átmegyünk egy vizuálisan elég erőszakos rémálom képbe, amiről akkor derül ki, hogy a feltehetően főszereplő fiatal lány álma, mikor az autó hátsó ülésén felriadva belemarkol a sofőr lány mögött az ülésbe. Érdekes egy montázs, mert eleve olyan, mintha a filmben majd később történő eseményeket láttatnák a nézővel, ami nem rossz ötlet. Az, viszont kevésbé szimpatikus, hogy összemosták a szekvenciát a kezdő támadással. Legyen nekik, biztos rendezői húzás. Eszem.
Persze hirtelen fékezés, hiszen a hátsó ülésről rendesen a szívbajt hozta a sofőrre a kiscsaj. Erre az anyóülésről megszólal a harmadik női szereplő: - Azt mondtad, tudsz vezetni!
Különvélemény: Tudok is baszd meg, de nem úgy, hogy közben visítva rám riasztanak hátulról, te idióta!
Ennél kevesebb vehemenciával, ám hasonlóan összevesznek és csinálnak egy sofőr cserét, csak közben árnyalják a karakterek kapcsolati hálóját: Emma (Alisha Newton) a rosszakat álmodó kislány, ezért Marley (Sarah Dugdale "Dugd el"??? Érdekes, hogy születési adatot nem ad meg az imdb, bezzeg a magasság, 170cm, az fel van tüntetve.), és a merevebb nővér, Sarah (Stephanie Hunt) előtte nem ölik egymást. Fura, de mintha Sarah kezdte volna a beszólást... Egy ideig tengődtek a szüleik halálából - életbiztosítás - de mivel külső adottságaik ellenére mégsem a pornóiparban tevékenykednek, előző lakhelyüket hátra kellett hagyniuk és átköltözködés közben vannak Cora nagynénihez.

A két idősebb lány visszaül az autóba és mennek tovább. Azután itt jött az első rész, amikor már tudtam, hogy ha erről a filmről bármit írok, az fikázás lesz.
Nosza hát:
Elindulnak tehát a három lányok a komphajóhoz. Emma, aki pár perce felriadt álmából, most a bepárásodott ablakra rajzol két hatalmas macskaszem formájú ábrát és azon keresztül nézi az erdőt. A kamera perspektívát vált és most kívülről mutatja az ablakot és miközben a lány kifelé néz, felerősödik valami - akár motorhang szerű, akár farkasember morgás - és Emma hirtelen letörli a párát, vele együtt a szemeket, majd félve zihál.
Beszart a saját maga által felrajzolt két szemtől?
Na menjetek a picsába.

Ezt nevezem bazári ijesztgetésnek és az ilyen horrorfilmek simán pattannak le rólam. Ez azon kívül, hogy felidegesít - picit csak... - semmi más hatást nem vált ki belőlem. Szórakoztatnia kellene.
Tizedik perc és már tudom, hogy nem fog tetszeni az olcsó húzásai miatt.
De azért nézzük csak tovább. (Közben eltelt egy nap, megnéztem három másik filmet és egy Norvég-Magyar meccset, amelynek köszönhetően Magyarország ismét eljutott egy EB-re!)

A kislány előkerül, majd átmennek a komphajóval a szigetre. A kisváros elég csöndes, ám ott nem időznek, haladnak Cora nénihez. Közben elfogy a benzin és az erdőből is fura hangok szűrődnek ki. Természetes, hogy halálos pánikba esnek, hiszen három, erős nőről beszélünk. A kocsi viszonylag közel adja meg magát a nagynéni házához, ezért lehet futni.
- Gyorsabban! - kiáltja az egyik, és ezzel Emma megbotlik, majd azonnal lesántul. A kocsitól alig jöttek el 15 métert! Komolyan, sportosak ezek az amerikai tinilányok!
Ilyen gyorsan, ennyi klisét én még filmben nem láttam. (Az, hogy Emma figyelmezteti őket a hátsó ülésről, hogy világít az üzemanyag elfogyását jelentő lámpácska, csak hab a tortán.)

Azt hiszem, ennyi is elég, hogy megmutassam, miért nem szórakoztató film a "The Hollow" számomra. Nem kérek én tűéles logikát egy horrorfilmtől, de az elrugaszkodott történet mellett azért feleljen már meg az értelemnek egy film és hozzon egy szintet, ami valahol egy átlagos hatéves szintje fölött van. Az ilyen mozik pont olyan érzést keltenek bennem, hogy a forgatókönyvíró vagy füvet szívott az elmúlt húsz évben, vagy egy iskola udvaráról grundolták össze az alapanyagot.
2015-ben, habár a CGI is lehet bombasztikus vagy rettentő gagyi, nem biztos, hogy elveszi a kedvem, ha a történet amúgy rendelkezik szükséges plusszal.
A Syfy gyártó cégnek van még mit tanulnia. Biztos vagyok benne, hogyha összeszedettebb az egész, egy szórakoztató film is lehetett volna ez a televíziós produkció.
Sőt, biztos vagyok benne, van, akinek ez szórakoztató így is.

20%

Nézd meg ezt a rettenetet: Az üreg. (Talán célzás az író fejére.)
Vagy egyik kedvenc oldalamon: Á T O K S Z I G E T (Plusz sok minden más is van ám itt!)


2015. november 15., vasárnap

Roger és én - Roger and Me (1989)

Roger és én - Roger and Me (1989)


Rendezte: Michael Moore

Megtekintés: Dokumentum film Michael Moore-tól. Az első. Nem véletlenül, kötelező darabnak gondolom.

Michael Moore-ral az első találkozásom szerencsés volt, mindkettőnknek: ő egy Oscar-díjat kapott a filmjéért én pedig lehetőséget, hogy egy ideig jól működő filmes portál tagja lehessek, rengeteg filmbemutatóval a tarsolyomban. Ez a film volt a "Kóla, puska, sültkrumpli - Bowling For Columbine (2002)". (A magyar címhez tartozó linken Godzi álnéven publikáltam a kritikát, még 2003-ban!!!)

Azóta évek teltek el, láttam még Moore doksit és sajnos, rá kellett jönnöm, hogy bár a témák, amiket érint, tényleg fontosak, hogy jobban átlássuk, milyen bonyolult a világ, amelyben élünk, ugyanakkor egyértelmű, hogy Moore dokumentarista stílusa elítélhető módon mintha kissé egyoldalúan mutatná be a boncolgatott témát, pedig, ha valamit megtanulunk a világról - jobb esetben - az az, hogy semmi sem egyértelműen fehér vagy fekete.

Ennek ellenére nagyon örültem, amikor egyik kedvenc oldalamon végre belefutottam Moore korai gyöngyszemébe, hiszen, legyen bár kicsit/nagyon szubjektív a figura és látásmódja, az egyszeri néző, az átlag proli, mint én, természetes, hogy inkább az ő világnézetéhez érzi magát közelebbinek és nem a szemben álló, szivarozó, monoklit viselő nagyhatalommal, világcéggel és azok néha arctalan bürokratáival, ahogy egy élclap karikatúráin keresztül elképzeljük. Már a téma is és megközelítése mutatja a nézőpont irányát: Flint városában, több évtizednyi múltra visszatekintő pénzszerző gépezet felszámolás alá kerül. Az autógyárat bezárják, elbocsátják a lakosság nagy részét, akik eddig együtt éltek ezzel a vállalattal. Moore családját is érinti a téma, hiszen ahogy felnőtt, azt látta, mindenki itt dolgozik a környezetéből.


Már a film legelején húz egy egyenlőség jelet, amire épülhet a film: Ahogy Amerikában bezárnak tizenegy autógyárat, közben Mexikóban éppen akkor nyit a cég - General Motors - tizenegy másikat, ahol kb. hetven centes órabérrel számol a vállalat. Mi ez, hanem pofátlan haszonszerzési terv, hogy a részvényesek étvágyát kielégítsék? Moore gyakorlatilag arra építi az egész dokut, hogy személyesen tegye fel kérdéseit a General Motors aktuális igazgatójának, Roger Smith-nek, akinek Flint városa közvetlenül köszönheti, hogy gyakorlatilag koldusbotra jutott.

Moore a film alatt végig arra készül, hogy provokatív kérdéseit feltehesse Roger Smith-nek, de ebben nem kap segítséget a felvételek tanúsága szerint. Bárhol is keresi, ahol információi szerint összefuthat az igazgatóval, falakba ütközik. Közben, hogy ne egy szélmalomharcot nézzünk végig, színesíti a játékidőt a várost érintő gazdasági döntés hatásairól készült interjúkkal és monológokkal, melyben felváltva láthatunk érintett amerikaiakat, akik élete összeomlott és olyan embereket, akik valamilyen módon kapcsolódhatnak - sokszor esetlegesen és közvetve - a céghez. Rengeteg szempont ütközik a film során, ám a legtöbb ostoba közhelyek puffogtatásába fullad.

Moore ezzel a filmmel legalább egy tucat filmes díjat megnyert és elhintette a hírnevét a világban. Már ebben az első munkájában markánsan megjelennek a rá jellemző stílusjegyek, mint például a nyomulós és erőszakos stílusa, ahogyan igyekszik bejutni helyekre, a kis színes megjegyzések, amelyek viccessé tesznek szituációkat, a felváltott nézőpontok, és, hogy igyekszik a vélt igazát felnagyítani és nevetségessé tenni a másik oldal képviselőit. Néha egyszerűen hülyét csinál az interjúalanyaiból és talán ez az, amiért a legtöbb támadás éri munkássága során.
A filmmel kapcsolatban Moore-t fel is jelentette egyik "szereplője", amiért rossz színben tüntette fel a filmben és ez volt az egyetlen, amikor Moore elveszítette az ellen indított pert.
Ez persze talán nem éppen etikus dokumentumfilm készítés, viszont egyértelműen szórakoztató és befogadható darabokat ad a nézőnek.

A negatívumok ellenére is érdekes korképet kapunk Amerikáról, és néha bizony groteszk események tanúi lehetünk, miközben látjuk egy egykor szebb napokat megért város lassú pusztulását.
(A 100 dolláros beugrós, frissen nyitott börtönben zajló felavatási buli pl. nem semmi vagy amikor interjú közben a hölgy nyulat boncol.)
A film elején Moore nem nevez nevén egy magazint, amelyiknek alkalmazásába került, de kirúgták onnan egy címlap ötletének folyományaként. Ezt a pert a rendező megnyerte és többek között ebből, bingó játékok bevételéből és a házára felvett hitelből készítette a filmjét.

Rendkívül gyomorforgató a film utolsó tíz perce, amelyben felváltva láthatjuk a cég képmutatását támogató ünnepséget és egy fekete család kilakoltatását.
Mellékes tény, hogy mire elkészült a film nem tudták a filmet bemutatni Flintben, mert bezárt az összes mozi?

70%

Ha szeretnéd látni, akkor tessék: R O G E R  É S  É N


2015. november 14., szombat

Főgenya: David Warner

szül.: 1941.júl.29.
Bár a kezdődő sorozatomban a főgenya címmel kezdem a felkonferálást, az itt megjelenő színészekről csak elismeréssel és tisztelettel tudok nyilatkozni. Igyekszem majd a filmművészet olyan mesterembereit kiemelni, akik munkássága nélkül a filmvilág sokkal szegényebb lenne.


Első találkozásom David Warner-rel nem tartozott az általam ismert skatulyába, azaz akkor még nem főgenya szerepben láttam az urat. Egy intelligens, misztikus és vallásos témákban jártas fotóst alakított a horrorfilmes listák előkelén tanyázó "The Omen" című, apokaliptikus drámában, mely a sátán eljövetelét és hatalomra jutásának történetét mesélte el három mozifilmben majd a televízióra szánt produkciókban. Gregory Peck és Lee Remick mellett - az összes fontosabb színész korának szupersztárja volt - David Warner az egyik legfontosabb karaktert alakíthatta és ha lenne filmes halálesetek listája, biztos előkelő helyre kerülne a "Végső állomás" filmeket megelőlegező lefejezésével.
Tizenéves gyerekként nem semmi élmény a Richard Donner rendező által levezényelt jelenetsor, beégett örökre.
Azután sem kerestem Warner-t mint színészt, - hiszen abban az időben az ember csak azt nézhette, amit kéz alatt megkapott, akkor még nem elégítették ki a kereslet igényeit úgy, mint manapság - egyszerűen csak előfordult, hogy belebotlottam.
Arca jellegzetesen enyhén kiugró állával, reszelős hangjával ideális negatív hőst - főgenyát - tudott megteremteni.

A brit színész 1941-ben, július 29.-én született házasságon kívül, egy olyan időszakban, amikor a világ a pokol tüzében égett. 21 évesen debütált a "Szentiván éji álom" Shakespeare darabban, Tony Richardson, a híres filmrendező keze alatt. Nevezhetjük tipikus Shakespeare színésznek, hiszen 63-ban miután csatlakozott a Royal Shakespeare Company-hoz, a színműíró számos darabjában szerepelt. 65-ben végre címszerepben domborít, természetesen Hamletet. (brit színész, mire másra vágyna?) Első moziszerepét a "Tom Jones" című világirodalmi remekműben (Albert Finney jutalomjátéka) kapta meg, bár addigra a tévében is megfordult - tvfilm, rövidfilm, sorozat. A későbbiekben sem kerülték el a Shakespeare-i szerepek, sem a színházban, sem a moziban, és hamar kialakult a szerepkőr, amiben alkalmazták. Általában intrikus, gonosz mellékalakok szerepeit kapta meg, sok horrorfilmben és fantasztikus darabokban. Star Trek univerzum, időutazásos történet, Titanic film és különleges maszkos lények. Repertoárjában ezekből több megtalálható. 66 körül ázsiója megemelkedik, hihetetlenül népszerű lesz.

Magam ugyan nem ismerem teljes filmográfiáját - 200 munka, ami azért a rövidfilmek és sorozatok mellett sem kevés - nevét mégis hamar, tizenévesen megjegyeztem, a már említett Ómen film, Airport '79, Rémségek szigete - abban az időben elég keménynek számító, a német televízióban erősen megcsonkított változatban bemutatott jelen időben játszódó kalózos mozi, Michael Caine-nel a főszerepben. A nyolcvanas években számolatlanul jelent meg a horrorfilmekben, amiért elég komoly rajongótábora alakult ki. Én is így kedveltem meg. Megjelenése a kevésbé sikeres filmeken is emel némi színvonalat.
Belekeveredett olyan baromságokba mint pl. a Tini Ninja teknősök második része, vagy a Vadak ura 3. darabja, de nem ezek miatt fogunk rá emlékezni...



Néhány fontosabb filmje:
1963 - Tom Jones - Blifil (első mozifilmje)
1976 - The Omen - Jennings
1981 - Időbanditák - Evil Genius (sokatmondó karakternév)
1982 - Tron - Ed Dillinger, Sark
1984 - Farkasok társasága - Father
1988 - Hanna's war - Julian Simon kapitány
1989 - Star Trek - A végső határ - St. John Talbot
1991 - Star Trek - A nem ismert tartomány - Gorkon követ
1994 - Az őrület torkában - Dr. Wrenn
1997 - Money Talks - Barclay
1997 - Titanic - Spicer Lovejoy
Ezek mellett felbukkan sorozatokban, videójátékokban, narrátorként. Sokoldalú művész.

2015. november 11., szerda

Pöttöm - Little Boy (2015)

Pöttöm - Little Boy (2015)


Rendezte: Alejandro Monteverde


Megtekintés: Pontosan az ilyen filmek miatt kell leülnünk és hagyni, hogy elragadjon minket a varázslat.

Monteverde nevét meg fogom jegyezni. Az a rendező, aki képes úgy elmesélni egy történetet, hogy belelássak a karakterek világába. Képes rá, hogy néhány gesztussal megfessen komplett háttértörténetet. Van benne Jean-Pierre Jeunet gondoskodásából, mégsem annyira túlspilázott. Ez a film is kényes egyensúlyon libeg keresztül, a melódramatikus és a közönségfilmes Hallmark érzés között. Végül nem lesz sem sok, sem kevés, hanem egy kellemes emlék, amire fogok emlékezni. Talán idővel megfakul majd az emléke, de állítom, hogy a kis Pöttöm története beépül az emberbe.

A hit és a remény édestestvérek, most már ezt is tudom. Hinni kell és reménykedni és többször tenni kell érte, mint nem, de a türelem rózsát terem... és csupa hasonló közhely ütközik az eleve közhelyes történetben.
Pöttöm (Jakob Salvati) bálványozza az apját, akinek mindig van ideje második gyermekére és szívesen követi, sőt, kalauzolja el gyermekét a fantázia világába. Azután Amerika belép a második világháborúba és O'Hare kisvárosának is be kell adnia amit tud. Pöttöm bátyja, London (David Henrie) menne harcolni, ám mivel alkalmatlan, helyette a kenyérkereső apukát, James-t (Michael Rapaport) viszik el. Pöttöm nagyon nehezen dolgozza fel, hogy az egyetlen ember, akivel biztonságban érezheti magát, a halál árnyékában táncol. Anyu (Emily Watson) és London együtt kevesek a családi autószerelő műhelyet fenntartani és a legutolsó hírek szerint, apu pedig fogolytáborba került, ahonnan visszatérése erősen kétséges.

Pöttöm minden haragját és frusztrációját a város egyetlen japán származású lakosára zúdítja, Hashimoto úrra (Cary-Hiroyuki Tagawa), aki negyven éve él Amerikában, viszont a háború folyományaként gyakorlatilag ellenségképet látnak benne a bumfordi kisvárosiak. Egyedül a helyi pap, Oliver atya (Tom Wilkinson) áll ki az öreg keleti úr mellett és miután Pöttöm és bátyja egy félresikerült lakástűz előidéző akcióban lebuktatják magukat, az atya a még formálható Pöttömöt veszi rá, hogy hinnie kell abban, hogy édesapja hazatért és a hit majd csodát tesz.


Mivel Pöttöm egy nyolc éves kisfiú és az átlagnál is kisebb, nem várható el tőle, hogy elég érett legyen felfogni mindazt, amit a pap akar neki tanítani, ezért kezdetben eléggé ostobán igyekszik megfeleli a papi tanítást segítő listájának. Később azonban, társra lel a feladatok végrehajtásában az öreg Hashimoto úr személyében és lassan kialakul közöttük egy szoros barátság, amelyet sem a testvére nem néz jó szemmel, sem a túlságosan patrióta beállítottságú helyi kemény legény, Sam (Ted Levine).

Közben, meg mintha nem lenne elég baja a Busbee családnak, a kisváros özvegy orvosa, Dr. Fox (Kevin James) kinézi magának anyut, akivel akár összeköthetné az életét. Ezt nagyon megnehezíti, hogy Mr. Fox egyetlen fiacskája (Matthew Scott Miller) gyűlöli Pöttömöt és ott rúg bele, ahol csak tud.

A történet itt is látható, mennyire kiszámítható és klisés és mégis, valahogy egységes tud lenni a végig és szórakoztató. Pöttöm hite átragad a városlakókra is és ha közvetve, de kiderül, hogy egy apró fiú is élhet hatalmas szívvel.

A fényképezés nagyon szép és a színvilág olyan, amilyennek a negyvenes évek Amerikáját képzelném el vidéken. Néhány flashback kapott szürkés árnyalatot és ezek töredezett vágása kissé esetlen, azonban a film rendben van. A zene kellemes, nem tolakodó, de kellemes. Várom Monteverde következő filmjét. Már ez sem volt egyszerű produkció tőle, hiszen nem kevés híres színészt tudott megnyernie magának. Hogy mennyire hittek a moziban, mi sem bizonyítja jobban, hogy Kevin James a pletykák szerint ingyen vállalta a szereplését, miután elolvasta a forgatókönyvet. James amúgy talán a film legkomikusabb figurája, ám még az ő szereplése sem rántotta le a filmet, hanem inkább hozzánőtt a végső összképhez.
Azért az vicces, hogy előző fiaskójából a Pláza ásza második részéből hárman is átigazoltak ehhez a filmhez és bár az egy értéktelen blődli, itt valódi színészi játékot látunk tőle is, meg a London-t játszó David Henrie-től. A harmadik ász Crispin atya szerepében Eduardo Verástegui, de ő nem kapott elég teret, hogy bizonyítson, de ezt már megszokhatta a Pláza ásza folytatásánál.


A film rengeteg ismert karakterszínésze mellett egyértelműen főszereplő a majdnem tökéletes Pöttömöt alakító Jakob Salvati, akinek arcjátéka nagyon meggyőző néhány jelenetben.
Ritka, amikor ennyire le tud kötni egy mozi, amiben nem ölik egymást az emberek.

Ha némi hasonlóságot vélsz felfedezni ez között és a "Hosszú jegyesség" című Jeunet film között, az szerintem nem véletlen. Megkockáztatom, hogy Monteverde rajongója a francia filmesnek.

75%

Ha szeretnéd megnézni, akkor ne habozz: P Ö T T Ö M

007 Spectre: A fantom visszatér - Spectre (2015)

007 Spectre: A fantom visszatér - Spectre (2015)


Rendezte: Sam Mendes

Megtekintés: Életre kelt FHM Magazin. Csak azért nem a Playboy, mert ott néha látni a sunát, vagy legalábbis a prém egy részét...

Nem tudtam megkedvelni az új, 24. Bond kalandot. Eredetileg érdekelt volna, hiszen emlékszem, a legtöbb borsot korábban, az oroszok mellett ez a titokzatos csoportosulás törte Bond orra alá, amely most elbitorolta a címet is.
A magyar cím érdekes: 007 Spectre: A fantom visszatér

Erősen spojleres írás! Csak akkor olvasd el, ha láttad a filmet vagy ha nem zavar, amit itt olvasol és ennek ellenére is megtekinted. Azért meg elnézést kérek előre is, hogy szétszórt a fogalmazásom, mert valahogy így tudtam csak követni ezt az egyébként hasonlóan töredezett mozit.

A magyar címváltozat kissé ferdít. Először is mi ez a hülyeség, hogy 007 Spectre?
Ez kb olyan, mint a: Bosszúállók Hidra. Ugye?
Vagy az egyik, vagy a másik. Vagy kimaradt valami, pl. egy kontra, esetleg a vs. (ami ugyanaz).
007 kontra Spectre!
Mindjárt más.


Meg mi ez az alcím, hogy a fantom visszatér?
A Spectre a fantom vagy a vezetője?

Ha a Spectre, akkor mikor tűnt el, hogy visszatérhessen? Elvileg, amennyire a film linearitásából kiderül, végig ez a csoport állt a balhék mögött, tehát sosem tűnt el. Végig megvolt.
Ha viszont a vezetőjükre utalás a fantom, akkor ő mikor tűnt el, hogy mostanra visszatérhessen? Esetleg a film végén történő leszámolás utáni ismételt megjelenése a "visszatérés", amelyet a moziban összesen fél óra alatt lezavarnak kb.?
Tudod, először elvileg meghal ám kiderül, csodával határos módon megmenekült, hogy bosszút álljon és/vagy meghaljon.
Elképzelhető, hogy a magyar kiadó erre az utolsó tíz percre gondolt a címadás közben. Ha igen, akkor az meg szpojler a címben: Várj, Bond nem öli meg olyan könnyen, hanem nézd, a végére visszatér.

Tök jól elvagyok, amikor így fikázok egy olyan filmet, amelybe dollár százmilliókat öltek, hónapokig készítettek és nekem más dolgom nem is lenne, mint élvezni.
Csak sajnos, nem nagyon tudtam.

Elég nehéz koherensen végigmenni rajta, mi minden nem tetszett, nem fogott meg, ezért talán kapkodó lesz a cikkem. Azért igyekszem összeszedni.

A főcím előtti leszámolás egészen érdekes és szórakoztató.
Bond a Mexikói holtak karneválján vendégeskedik. Brian De Palma-t megidéző vágás nélküli snittben követünk nyomon egy leszámolást Bond és megint egy fontosnak kikiáltott bandafőnök között. A zene remek. A vágás az ugyan nem, hiszen a jelenet lényege, hogy nincs benne, viszont a kameramozgás ügyes, leszámítva talán, amikor sután kikerüli Bondot a hotelszobába érve. Ettől függetlenül a robbanásig elég jól megy minden. Thomas Newman-re annyira nem jellemző mondjuk a dobok ilyen erős használata, viszont lüktet az egész, akár egy szív, amely túlhajszolja magát és a végén, ahogy az ellenség egy része is: felrobban. Utána, hogy ne higgyük, hogy elfogyott a szusz, Bond és a gonosz bácsi közelharcot vívnak egy helikopterben, amely méterekre az ünneplő tömeg felett kering. Itt már kezdett feltűnni, hogy a kevesebb talán több. Vagy fordítva?


A bunyó gyors és unalmas, Bond megoldja, hogy az ellenség vesszen és megmenekül.
Főcím.
Sam Smith, aki prezentálja nekünk az új nyitódalt, alig három éve még nem is nagyon volt jegyezve. Az 1992-es, Angliai születésű fiatalember kapott egy esélyt, hogy hangulatot keltsen a film elején és élt vele. Ennyire borzalmas stílusú főcímzenét még a női énekesek sem tudtak eddig összehozni, ami nagy szó, hiszen, ha valakitől egy kemény férfi elvárná a rinyálást, az csakis egy női énekes lehetne, nem igaz? Ezzel szemben Smith bagzó macskaként szenveleg a pár perc alatt és lehet bármilyen magva a mondanivalónak, a végeredmény nem dúdolható, nem karaokezható, nem szerethető dal.
Nyomokban emlékeztet csupán egy Bond film nyitó dalára. Sosem fogom megérteni, miért engedték ezt a főcímbe. Akkor inkább az unásig hallott Skyfall és a kedvencem, a Goldeneye. Ezekben a számokban is van melankólia, lassú tempó, de a refrénre erősek lesznek és dübörögnek. Itt meg a refrén lesz ami belassul és elmegy Farinelli a kasztráltba.
A videóklippet ha 1.5-ös sebességen játszod le, akkor kezd értékelhetőbb lenni, de pár hanggal még lejjebb is kellene vinni.


Ezek után meg élvezzem a filmet? Már előre félek, mi az, amit még megcsinálnak Bond-dal, amit eddig nem.

Egyszerűbb lesz, ha átrohanok az egész maszlagon:

- Monica Bellucci kap pár percet és sokkal többet tud, mint amit egy gonosz feleségének tudnia kellene. Kár volt ebben az apró szerepben ellőni Bellucci karizmáját, igaz, Sophie Marceau után ideje volt, hogy a francia üdvöske helyett az olasz kanca is megmutassa, mit tud. Majd máskor. Egyszerűen nem méltó ez a belépő a színésznőhöz. Emlékezünk, milyen fontos karaktere volt korábban a Bond filmnek Marceau? És milyen durván írták ki, amikor Bondot rosszul méri fel, az pedig hidegvérrel megöli? Az egy jól felépített karakter volt és volt tétje a figurának. Itt csupán egy átvezető videó mélységét kapjuk egy videójátékban.


- Mr. Hinx betölti a világuralmi szerv szenátusában az általa keletkezett rést. Magyarul, egyik fővezér ellenkezik, ezért a sötétben rejtező, valószínűleg fő-főnök felkínálja a helyét bárkinek a csoportból, aki nem olyan beszari. Mr. Hinx - Dave Bautista ismét egyszavas X betűs figurát hoz, ezúttal a sötét oldalról, ám ennek ellenére kedvelem a fickót - érkezik az asztalhoz és rövid úton, puszta kézzel veri agyon a korábbi fontos embert.
Mit sugall ez nekem, ha elég hatalmas vagyok, hogy része legyek a világuralmi törekvéseknek, de annyira nem, hogy én üljek az asztalfőn?
Hogy hagyjam a picsába az egészet, hiszen nem elég, hogy nincs bejelentett munkahelyem, de még azt is megkockáztatom, hogy ha hibázom, eltörjék a nyakam?
Oké, korábban is előfordult, hogy a főgonosz miután részletezte terveit egy kis hallgatóság előtt, felszólalt valaki, akit kinyírtak.
Igen, de azok nem árnyékba bújt emberek voltak, hanem olyan fontos emberek, akiket megvezettek vagy erőszakkal citáltak a találkozóra, hogy ott szembesüljenek az őrült tervvel.
A Spectre esetében azonban feltételezhető, hogy a fő-főnökünk a flottul működő világuralmi tervei közé beszorította azt is, hogy csupa olyan személy ülhessen vele egy asztalhoz, akik nem kérdőjelezik meg sem kompetenciáját, sem a terveit.
Vagy azért, mert vakon bíznak benne - ez a valószínűbb, ha már eljutottak addig az asztalig, ahol találkozunk velük - vagy azért, mert meg vannak zsarolva és félnek a megtorlástól.
Ez rendben lenne mondjuk a Tim Burton féle Batman moziban, ahol Jóker azért hívja össze az ellenkező maffia főnököket, hogy közölje, átveszi a várost. Ott természetes, ha lázadnak ellene a bűnözők, hiszen semmit nem bizonyított nekik a festékes arcú őrült. Korábban.
Itt viszont egy titkos társaságról beszélünk, akik megtanultak összedolgozni és ha mégis lenne ellenvetés, akkor azt mélyen elnyomja magában az ember, hiszen tudja, kekkel dolgozik.
Az egész jelenet így nem szól másról, hogy egy roppant agresszív szereplőt behozhassanak, aki leginkább képregény-gonosznak tűnik.

- Madeleine (Léa Seydoux) belekeveredik a Spectre és Bond közötti csatába és erősen túlértékeli képességeit a kishölgy, annak ellenére, hogy többnyire ő az aki rászorul Bond segítségére és alig van ez fordítva. Kezdetben persze utálja is az ügynököt, hiszen az sokkal drámaibb út a dugásig, mintha eleve benedvesedne a bugyija, ha meglátja. És ellenérzése jó ideig megmarad, míg végül, pont akkor dobja oda magát neki, amikor nem is Bond, hanem inkább a lány menti meg Bondot.
WTF?
Tehát utállak, mert gyilkos vagy és a többi, de amikor látom, hogy majdnem meghalsz, segítek kinyírni a nálad is erősebb bérgyilkost, így te nem is vagy olyan nagy gyilkos, amiért megdughatsz!
Az külön besegít, hogy mintha a lányba korábban beletöltöttek volna némi tudatmódosítót.
A lényeg, hogy erre az alapra ráépülhet egy olyan szerelem, amit majd láthatunk.


- A Spectre vezetője, aki végül megjelenik, nem elég, hogy a korábbi három rész szálait mozgatta, de ha ez nem lenne elég, kiderül, hogy egyfajta családi kapcsolattal is bír Bond felé. Nos, apukának csak gratulálni tudok, ha felnevelt két darab gyereket, akik felnőve sem hagyták abba a durcizást, hogy kit szeretett apa jobban, hanem emberek tömegeinek halálát okozva még mindig rivalizálnak. Na jó, az egyik.
Azért ezek után megnézném azt az eredettörténetet, amely elmeséli, miféle ember volt képes felnevelni két gyereket, akikből szuper ügynök és szuper bűnöző lett. Ha ez nem képregényes csavar, akkor semmi.

- A végén Blofeld (Christoph Waltz) egy utolsó próbában igyekszik bizonyítani Bond-nak, hogy képtelen a szerelemre és inkább magát menti, mint a nőt, akit szer... akit megdugott. (Tudjuk, egyik-másik Bond lány mennyire szarul járt, hogy odaadta magát az ügynöknek.)
Bond három percet kap, hogy a romos épületből kimentse a szerelmét. Három perc, ami valljuk be, semmire nem elég. Gondolod. Csak ne lenne olyan Nolan Batman utánérzésem, mikor Batman-nek választania kellett Dent és Rachel között. De tiszta olyan.

- Blofeld lejátssza a felvételt Madeleine-nek, amely bizonyítja, hogy Bond közvetve felelős apu haláláért. Nos, az a hiszti, amit Bond közben levág, teljesen felülírt mindent, amit gondoltam Bondról. Egyszerűen kiherélte a figurát, mondjatok bármit. Ismerve Bond-ot, max. blazírt pofával benyögött volna valami egysorost és rábízza, mit érez a kiscsaj. Később úgy is elnézést kér, meg egyáltalán, addigra Madeleine már tudta, hogy apja nem feddhetetlen és Bond adta ugyan kezébe a fegyvert, de valójában a Spectre miatt halt meg az öreg.
Kár volt megmutatni egy ilyen Bondot.


- Blofeld badass könyörgése, hogy Bond ölje meg. Na hagyjad már. Ennyire nem utálhatsz valakit, hogy inkább meghalsz a keze által, mert semmi más lehetőséget nem látsz, holott korábban, éveken keresztül felépítettél egy szervezetet, amely majdnem sikeresen nullázta le a föld nagyhatalmait. Most meg te vagy a tökös, aki azt kiabálja: - Ölj meg!
Annyi pénz és annyi terv menjen füstbe egy fejlövéssel? Hát hülye vagy te? Lesittelnek, leülöd - vagy megszöksz, mint korábban sok embered - és mikor szabadulsz, ilyen-olyan okból, folytatod tevékenységedet, hiszen Sith lovag vagy, baszd meg!
Hát láttuk a császárt könyörögni Luke Skywalkernek, hogy mártsa belé a lézerkardot?
Nem láttuk.
Miért?
Mert annál jobban szerette az életet és a hatalmat, hogy dühből és arroganciából eldobja magától.

- Ja és van az a kormányember, aki harcol a MI6 ellen és annyira egyértelmű, hogy mi a célja, hogy már azért klisés, amikor kiderül, hogy a Spectre tolja. Tudtuk, baszd meg! Akkor lepődtünk volna meg, ha nem az derül ki!

- Van valami kínzóeszköz, amely satuba fogja Bond kis testét, de miután egy robbanás tönkreteszi a konzolt, ami a géptől méterekre van, használhatatlan vasJingaként hullik a padlóra. Komolyan, a robbanás elindította az ess szarrá protokolt???

Mire akartam a fenti sorokban utalni?
Hogy a forgatókönyvírók sok klisét és baromságot pakoltak a forgatókönyvbe, miközben az akciót annyira leminimalizálták, hogy a film rendesen unalmas.
A végén pl. Blofeld rejtekhelyéről két perc alatt törnek ki egybekötve egy agyaggalamb lövészettel. Fájdalmasan ötlettelen akciójelenet.

Tényleg olyan, mint egy férfiaknak készült magazin.
Tele van jó nőkkel, akiknek látod a seggét.
Van benne olyan autó, amiben nem hogy ülni nem fogsz, de mellé állni sem, egy fotó erejéig.
Tele van drága kiegészítőkkel, amik tudatják veled, milyen kevés a fizetésed, hogy elegáns és ellenállhatatlan legyél. Legyen az egy ital vagy egy karóra.
Van benne némi buzis bajtársiasság-humor két férfi között, hiszen Bond kb. ugyanúgy évődik Q,-val (Ben Whishaw), mint Monnepenny-vel (Naomie Harris). De ennyi belefér, hisz valamivel jelezni kell, hogy bírják egymást, igaz, mintha Bond itt is kihasználósabb lenne, mint Q.
Van benne akció.
Van benne rengeteg csodaszép helyszín, hiszen a férfi szeret világot látni, még akkor is, ha csak képeslapon.
Van benne bunyó, mert a harc és ami vele jár, az férfias és tesztoszteron növelő.
Van benne dugás, hiszen a férfi második kedvenc filmes műfaja a pornó. Az első a mozifilm, ami elég tág gyűjtőfogalom.
Van benne jó és rossz. Minél egyszerűbb kihámozni, ki az, annál jobb.
Van benne rejtély, ami megdolgoztatja az agyat, de mivel a férfi nem az agyával gondolkodik, egyszerűbb, ha a rejtély megoldása a végén megfelel egy Gordiuszi csomó megbontásának. Na, itt nyögi be Blofeld, hogy: - Én álltam minden mögött! Az én saram!
Kedves Blofeld, ha három részen keresztül még csak sejteni sem lehetett, hogy létezel, akkor a retkes brének jelentél most meg, hogy elbukd a sok melót.
Eddig amúgy hol voltál?
Csak te voltál az egyetlen "rokona" James Bond-nak és három rész alatt annyit nem hallottunk rólad, hogy meghívod egy vacsorára és megkérdezed, hogy megy sora?
Már csak alibiből is, hiszen, ellene is áskálódtál.


A forgatókönyv egy rakás sza... klisé.
Egyik helyről utazunk egy válaszért a másik helyre, majd onnan tovább egy másik válaszért. Ha ez városi krimi, akkor a város határain belül autózna a nyomozó, hogy begyűjtse az információt. Ez, mivel egy Bond film, ahhoz, hogy elaltassa a nézőt, mennyire uncsi ez az autózásos információ gyűjtés, beiktat jó sok, egzotikus és drága helyszínt, mert az sokkal grandiózusabbnak tűnik. Tudod, ha kicsi a történet, legalább keríts neki nagy feneket.
A fényképezés szép és hangulatban, főleg a sivatagi rész, tényleg megidézi a hatvanas évek Bond filmjeinek világát.

Hogy mégsem nézhetetlen a film?
Hiszen ez egy Bond mozi!
Mikor szólt másról?

60%

Ha szeretnél Bolondozni, akkor itt: S P E C T R E

Érdekességek:
- Rendezők, akik szóba kerültek a filmmel kapcsolatban: Christopher Nolan, Ang Lee, Danny Boyle, David Yates, Nicolas Winding Refn.
- Gary Oldman nem fogadta el Blofeld szerepét, mert nem volt kedve a filmmel járó hosszú marketing turnéhoz.
- Monica Bellucci a legidősebb klasszikus Bond "lány". (Bond lány a Pin-up girl megfelelője, vagy a Plaboy-nyuszié.) Előfordultak a sorozatban idősebb női karakterek is, de ők vagy mellékszereplők, vagy a gonosz oldalt erősítették. Bellucci valójában már jelentkezett korábban Bond lánynak, de Teri Hatcher kiütötte a nyeregből "A holnap markában" című Brosnan etapban. Közben meg eltelt majd' húsz év!!!