2016. december 26., hétfő

Café Society - Café Society (2016)

Café Society - Café Society (2016)


Rendezte: Woody Allen

Megtekintés: A mesélőkedv még nem hagyta el a rendezőt, de a történet már nem fog új rajongókat szerezni neki.

Egészen biztos, ha pályája elején Allen ilyen filmekkel kezd a nagy vásznon, ma nem lenne az a kult-státuszú rendező, mint akinek ismerjük. Én egészen biztosan nem nagyon nézném a filmjeit. Szerencsére, én akkor találkoztam vele, amikor kölyökként még nagyon fogékony voltam melankolikus hangulatú komédiáira és drámáira. Mindjárt elsőnek a "Fogd a pénzt és fuss!" című klasszikust láttam és meg is tudtam kedvelni, habár, amikor mai szemmel már újra nézem, be kell látnom, hogy sok helyen beporosodott és felfeslett rajta a varrás.

Mondanivalója most is van a filmjének, ám nem vagyok benne biztos, hogy a gyönyörű képekből kicsomagolva pont azt értettem meg, amit a direktor közölni akart. Viszont a záróképsorok alkalmassá teszik a mozit, hogy így év végén pár sorban megemlékezzek róla és ha legközelebb belebotlom, legalább a cikk segít majd emlékezni rá, mert szentségtörésként hangozhat, de én nem nagyon fogok.

Méltatnom nem kell a rendezőt és ha a cikket olvasod, feltételezem, hogy te is ismered a nevét. Magam nagyon kedveltem őt, egészen addig, amíg el nem olvastam Mia Farrow "Ami szétesik" című önéletrajzi könyvét, amelyben sok egyéb mellett kitér a művésznő Woody Allen kisiklásaira, amelyek erősen pedofil gyanússá teszik a rendezőt - Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy korábbi nevelt lányát, Soon-Yi Previn-t vette feleségül? - és ezt számomra megerősíteni látszik az is, hogy a könyvben olvasottak megjelenhettek nyomtatásban, sőt, magyar nyelven is. Az, hogy Allen nem harcolt körmeszakadtáig annak megjelenése és valóságtartalma ellen, azt jelzi, hogy a leírtak nem egy csalódott élettárs rágalmai, hanem bizonyított tények. Persze, legyinthetnénk erre csupán azzal, hogy sok nagy művész - akiket még én is tisztelek - természetellenesen (?) módon vonzódik a fiatal lányokhoz, mint pl. Chaplin, akinek kedvesei között volt, aki alig tizenhat éves volt csupán, vagy Roman Polanski, aki Amerikai karrierjét tette tönkre egy rosszul sikerült privát bulival. Soon-Yi Previn azonban mostanra már bőven elmúlt negyven és jövő decemberben kerek húsz éve lesz, hogy Woody Allen felesége, ezért borítsunk fátylat rá...


Erre a filmre sem lesz nehéz. Érződik rajta, hogy kezd kifogyni az ötlet. Vannak még jó karakterek, mint Benny bácsi (Corey Stoll) - fel sem ismertem elsőre a színészt, pedig a "Non-Stop" című Liam Nesson film miatt nagyon kedvelem - vagy a zsidó prostituált, akinek jut egy pár perces jelenet, igaz, szerintem fénykorában Allen még pörgősebb és érdekesebb párbeszédet írt volna neki és a főszereplőnek, Bobby-nak, akit Jesse Eisenberg alakít. Eisenberg szerintem korunk egyik legtehetségesebb színésze, aki csípőből hozza az enervált, zavart figurákat, ha arra van szükség. Simán elhiszed róla, hogy akár Allen alteregója is lehetne. Valamilyen formában most is az, bár, a történet a fantázia szüleménye.
Bobby, mivel otthon, Bronx-ban nem érzi magát jól és munkára sincs kilátása, elutazik Hollywood-ba, mivel a nagybácsija, Phil (Steve Carell) sikeres ügynök és talán arra is van kilátás, hogy segítse a fiú karrierjét valamilyen formában. Carell ügyesen nyergelt át az abszurd komédiák világából a drámaibb területekre és ebben a szerepében is hiteles.
Phil a titkárnőjére, Vonnie-ra (Kristen Stewart) bízza, hogy istápolja a srácot, aki hamarosan beleszeret a fiatal lányba, aki mindeközben viszont Phil bácsival kavar. Végül eléggé "gold digger" módon zárul a történet és Bobby inkább hazatér a család mellé, hogy Bob tesó szórakozóhelyét vezetgesse.
Megismerkedik egy Veronica (Blake Lively) nevű csinos nővel, összeházasodnak és családot alapítanak, de a múlt néha keresztezi az útjukat és olyankor elmélázik az ember azon, hogy vajon mi történhetett volna.


A film tehát a beteljesületlen szerelemnek állít piedesztált.

Amit hiányoltam, hogy kevés volt benne az a sziporkázó humor, remek beszólások és kikacsintások, amik miatt egy film tipikusan Allen-es lesz. Ez a fajta szikárság inkább a drámáira jellemző: azokban szintén alig találni humort és egy teljesen másfajta egyéniséget fest meg nekünk, mint a vicces Woody Allen.

A karakterek sem túl szerethetőek, hiszen Bobby fárasztó lesz, hogy ahelyett, hogy boldog lenne az amúgy tökéletes életében, néha a múltba réved, nem engedi el azt. Vonnie is egy negatív karakter, ha a fiú szemszögéből nézzük, hiszen inkább az idős férfit választja a biztos egzisztenciával, ami nem túl hízelgő egy lány esetében, inkább számító lépés, ami azért is mélyíti a nézi un-szimpátiáját, mert korábban egy jelenetben Vonnie Phil bácsival beszélget és inkább Bobby felé húzna, majd mégis másképp dönt. Phil bácsi meg simán kapuzárási pánikban szenved.
A film végi elrévedés azonban azért felesleges számomra, mert úgy tűnik, mindhárom szereplő jól megvan a bőrében, aztán meg mégis, mintha keseregnének valamin.
Miért?


Ha már Woody Allen munkásságával ismerkedsz, inkább ne ezzel a középszerű alkotással kezd. Kereknek sem mondanám, hiányzik nekem belőle valami. Mintha nem lenne rendesen befejezve. Vagy tényleg azzal kell a nézőt útjára engedni, hogy két fiatal nem tud érzelmi életében megfelelő döntést hozni és a múlton kesereg?
Valójában szerintem a két szereplőn keresztül Allen csak bevezet minket egy harmincas évekbeli életérzésbe, hogy megmutassa, ő mit gondol a korai Hollywood-ról. Erre utalás a cím is, hiszen a "Café Society" kifejezést a "nagystílű és menő" társadalmi rétegre használták, akik drága házakban éltek, drága autókkal száguldoztak és drága helyeken szórakoztak, gondtalanul.

A zene azonban a szokásos és utánozhatatlan Jazz-es filmzene, ami annyira jellemző Allen-re.

55%

Ha megnéznéd:
- Café Society (201/)

Ha belehallgatnál a film dalaiba, itt összegyűjtve megtalálod: soundtracksandyou.blogspot.com: Café Society (2016)

Inferno - Inferno (2016)

Inferno - Inferno (2016)


Rendezte: Ron Howard

Megtekintés: Az első rész után már a második sem fogott meg igazán. Ez nekem nem hiányzott.

Pedig az alaptörténet igen közel áll hozzám - mint az előző cikkemben olvashattad. Néha agyalok azon, hogy hova fut ki az emberiség. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy miként rajzunk majd ki megfelelő űrjárművekben az univerzumba, akár egy Star Trek moziban, hanem, hogy ha majdnem exponenciálisan növekszik a föld lakosságának a száma, miféle jövő vár ránk ezen a bolygón, amelynek tartalékait rendesen igyekszünk felélni? Mi lesz, ha már nem tudunk elég élelmiszert termelni, termeszteni a meglévő populációnak? Így is komoly probléma a föld bizonyos területein az éhezés, éhínség. Vagy mi lesz, amikor egyik nagyhatalom politikai vagy vallási erejét felhasználva a többi fölé nő és gondol egyet, hogy eligázza a többit. Ennek jelei mostanában pl. terrorcselekményekben csúcsosodik ki számunkra és nem ám tőlünk messze történnek atrocitások, hanem itt a szomszédban!

Szóval, a történet azon része, hogy egy milliomos antagonista, humanista indíttatásból kitenyészt egy halálos vírust, amely a föld lakosságát nagyjából megfelezi, érdekes felvetés, hiszen nem érzelmi síkon közelítve a témát, hanem logikai úton, van benne ráció. "A szűkítés - The Thinning (2016)" is foglalkozott hasonló kérdéssel és baráti körömben is visszatérő téma, hogy vajon mi lenne a helyes út és van e lehetőség azt közös nevezőre hozni mondjuk a morális tisztasággal? Nem nagyon és a film is ezt meséli el.

Az első Dan Brown mozi rendesen elszórakoztatott. No, nem azért, mert közel érzem magamhoz a történet vezérszálát, amelyben egy egyetemi professzor Jézus leszármazottját keresi, hiszen a vallás nálam sosem foglalt el előkelő helyet, ha már mindennapi életről van szó. Ezt meghagyom másoknak, ők meg hagyjanak engem békén. Két dolog maradt meg számomra a filmből. Az egyik a kis francia kedvencem, Audrey Tautou és Hans Zimmer csodálatos filmzenéje. Nem mondom, egyszer végig lehet izgulni Langdon professzor (Tom Hanks) nagy kalandját, de azért a figura közel sem egy Indiana Jones és egészen a harmadik filmig kellett várnom, hogy ne csak az agyát, hanem végre - igaz, nem nagy sikerrel - de az öklét is használja. Ebből kiindulva, nekem Langdon nem az a kimondott tökös férfias hős és így megértem, hogy Dan Brown könyvét miért inkább a nőismerőseim fogyasztották nagyobb élvezettel.

A második film már egyenesen fárasztott, főleg, mert egyszerűen nem akart kiszakadni a vallásos közegből, ami, mint már meséltem, kevés kivételtől eltekintve, nem nagyon tud engem lekötni. A készítők a harmadik Brown könyvet a történet "kicsinysége" miatt némi produkciós előkészületek után nagyvonalúan átugrották, hogy egyenesen a negyedik etaphoz jutva, tíz évvel a nagy-sikerű első rész után, ismét csatába küldjék a rejtélyek és jelképek tudorát, megint egy csinos hölggyel az oldalán, megint egy az egész világra komoly hatást gyakorló - egyenesen halálos - veszély megakadályozására. (Mellékesen jegyzem meg, hogy ha már Inferno, meg az egész világot behálózó pusztulás, akkor, hogy fitogtassam széles spektrumú kultúrámat, megemlíteném, hogy Ira Levin Rosemary gyereket vár című horror-drámájának a folytatása szintén egy hasonló cselekményt vázol fel, legalábbis a végkifejlet tekintetében: A Rosemarynek nagyfia van arról mesél, hogy az elvileg sátáni porontyból hogyan lett karizmatikus vallási vezető, aki - Rosemary szerint legalábbis - a világ elpusztítására törekszik.


Itt nem vallási vezetőt, hanem egy számítástechnikában jártas milliárdost kapunk, Bertrand Zobrist (Ben Foster) aki szent célul tűzte ki, hogy egy halálos vírussal kicsit visszanyesi a populációnk nagyságát, mert "szent" meggyőződése, hogy azzal segíthet a bolygó és az emberiség megmentésében. Azért a vallástól száz százalékig itt sem tudtak elszakadni és belekevernek a sztoriba káprázatos templomokat és Dante elképzelését is a pokolról.
Langdon (Tom Hanks) in medias res kerül a kalandok közepébe és egy fejsérülés miatt nincs épp ki mind a négy kereke. Az emlékezésben és utána a kalandos missziójában segítségére lesz egy doktornő, Sienna Brooks (Felicity Jones) akinek történetesen pont azok a gyermekkori kedvenc témái, amikben Langdon-nak a szokásos menekülős nyomozása során dolga lesz, így kapunk némi magyarázatot rá, hogy az eredetileg a professzor fejsérülését ellátó dokinő miért is marad hősünk mellet, ahelyett, hogy elvégezvén dolgát, maradjon a fenekén. (A könyvben és a filmben a motivációk erősen eltérnek, így annak is tartogat meglepetést a film, aki már közben rongyosra olvasta a könyvet.)
A nyomukban ügynökök és gyilkosok loholnak, ám szokás szerint, nem feltétlenül mindenki az, aminek elsőre látszik. Míg Langdon egyenként szerzi meg a kirakós darabkáit, amely elvezetheti a halálos méreghez, hogy megsemmisíthesse azt, addig mások bármit megtennének, hogy Zobrist rémálma végigseperjen a földön és közben megsemmisítsék magát a professzort.

Sikerül a harmadik részbe is ismertebb, már-már A listás színészeket megszerezni. A legtöbb karakter szerepe a játékidő alatt folyamatosan változik, ahogy haladunk a nyomok feltérképezésében, ezért akár az utolsó percekig érhetnek minket meglepetések és végig van miért/kiért izgulni.
Az "Inferno" simán megfelel egy James Bond mozi kritériumainak, leszámítva azt, hogy Hanks kiöregedett már a szívtipró-szexelő-gyilkológép szerepkőrből. Szóval, nagyjából ugyanaz, amit elvárunk az angol ügynöktől, csak kevesebb csihi-puhival és fedetlen kebellel.
Tom Hanks oké, ismerjük. Sajnos erősen öregszik, pedig még száz évig néznék tőle romantikus és kedves vígjátékokat, de sajnos, már felette is kezd eljárni az idő.
A következő generációt Ben Foster és Felicity Jones jelenti. Foster egészen biztosan szándékosan nem akar "normális" fickókat alakítani. Vagy külsejében vagy gondolkozásában hoz torz figurákat és Zobrist alakja szintén egy a sorból, amikor elme roggyantat formálhat meg.
Jones viszont most dobbant a sztárság felé és ebben inkább a karácsonykor bemutatott Zsivány egyes című Star Wars univerzumot szélesítő mozi lesz a segítségére.
Bouchard ügynök szerepében a francia Omar Sy kerül vászonra, aki az Életrevalók sikere után lavíroz hazai és Amerikai produkciók között. Sy 2000 óta szerepel filmekben, mégis 2011-ben figyelt fel rá a szakma. Végre nem ostoba vígjátékokban alakíthat mellékszerepeket, hanem Blockbusterekben! Azért, ez neki előrelépés.
A Jurassic World-ben már együtt játszottak az Indiai születésű és amúgy Bollywoodban híres Irrfan Khan-nal, igaz, amennyire emlékszem, közös jelenetük nem volt. Khan itt egy befolyásos üzletembert alakít, aki nem fél bepiszkolni a kezét.
Akik hiányolták a gyengéd szálakat Langdon kalandjaiból, fellélegezhetnek, mert a professzor múltjából végre előkerül egy igen csinos gyengébb nem, Elizabeth Sinskey (Sidse Babett Knudsen) aki mellesleg a járványügy keménykezű vezetője és feladata a vírus megsemmisítése, mindazokkal együtt, akik az útjába állnak.
Rövid, de izgalmas szerep még a bérgyilkos Vayentha (Ana Ularu) szerepe is. Elsőre azt hittem, Clea DuVall vett részt valami fiatalító kúrán, de kiderült, hogy egy román színésznő hasonlít a rendőrruhába bújt profi bérgyilkos bőrébe. Ularu felkeltette az érdeklődésemet.


Nem biztos, hogy készül még további Langdon kaland. Nem kellene erőltetni. Úgy érzem, nincs több ebben a figurában - hacsak nem egy prequelt akarnak tető alá hozni a hetvenes években mondjuk, egy kamasz Langdon-nal. Az poén lenne.
A fényképezés korrekt, de semmi maradandó. A CGI nem különösebben - rémálomképek - tetszett. A zene meg nyomokban a korábbi tökéletes első rész zenéjének halvány másolata. De azt nem is lehetne felülmúlni.
Részemről amúgy mindig fura volt, ha egy filmben jön a tudós és egymás után felfedezi az elrejtett nyomokat, mondjuk megtalálja a kulcsot egy kő alatt, esetleg egy elfeledett rejtekajtót, stb. Hát korábban akik ott éltek, dolgoztak, azok ezeket nem fedezték fel, ő meg jön, mert éppen belekeveredett valamibe és lassan mindenre ráakad. Aha! (Lásd pl. Az Indiana Jones azon jelenetét, amikor Indy-ék kimásznak a templomos lovag petróleumos sírhelyéből, egyenesen egy szabad téri kávézó alól, egy vasrácsos nyíláson keresztül. A Velencei vagy melyik városi csatornázási művek nem lehetett a helyzet magaslatán, ha nekik eddig nem sikerül felfedezni a petróleum-lelőhelyet és vele együtt egy ősrégi lovag sírját.)

60%

Ha megnéznéd:
- Inferno (2016)
- Angyalok és démonok (2009)
- A Da Vinci-kód (2006)



2016. december 24., szombat

A szűkítés - The Thinning (2016)

A szűkítés - The Thinning (2016)


Rendezte: Michael J. Gallagher

Megtekintés: Jerryco világa sokkal összetettebb, mint a blogjaiból kiderül. Ez a film legalább elővette egy víziómat, amely szerintem simán meg fog valósulni a jövőben.

"Aki hülye, haljon meg!" - Pontosan ezt a rövid szólást teszi magáévá ez a rövid kis sci-fi film.

Talán nem pont így. Talán, kicsit okosabban. Ettől eltekintve a felvetés logikus és jogos problémája a föld bolygónak és talán a filmes előrejelzések túlzóak, úgy vélem, ebbe az irányba haladunk és ez csak egy állomás lesz az emberiség történelmében, mielőtt elkezdünk egy tudatos(abb) életet élni.

J. Gallagherről annyit érdemes tudni, hogy fiatal, youtuber (Ez a film is kapott pénzt a youtube-tól) és Maker Studios nevű platformját 2014-ben eladta a Disney-nek, miután azok munkáiban láttak fantáziát és bekínáltak egy megfelelő összeget. J. Gallagher persze folytatta amiben jó és a rövidfilmek mellé jutott tévés produkció is és nagyfilmek, mint a "Smiley 2012" illetve jelen mozink, ami egy antiutópia. A nem túl távoli jövőben a túlnépesedés égető problémája az emberiségnek. A különböző országok más-más módszerrel igyekeznek megakadályozni, hogy a kék bolygón rákos sejtként elburjánozzunk. Amerikában életbe lép a "Szűkítés" nevű program, amelynek keretében a gyermekeket az iskola kijárása alatt évente kötelező tesztnek vetik alá, és akik a legalacsonyabb pontot kapják, egyszerűen mennek a levesbe.

Laina (Peyton List) osztályelső és némi pénzért másokat is hozzásegít, hogy sikeresebb vizsgát tehessenek. A begyűjtött pénzből édesanyjának kezelését és megélhetésüket finanszírozná. Blake (Logan Paul) ezzel szemben sokkal kevésbé okos, viszont mivel Dean Redding kormányzó (Matthew Glave) egyetlen gyermeke, komoly védettséget élvez, amelyet apja letagad előtte. Ennek csupán az az oka, hogy Blake úgy véli, apja képes lenne az eredményekre fittyet hányva kimenteni a szűkítésből Blake szerelmét, Ellie-t (Lia Marie Johnson) mivel a kisasszony annak ellenére, hogy az életük a tét, képtelen bebiflázni az éves anyagot. Persze, így nehéz szimpatikussá tenni a karaktereket, hiszen minden svindler miatt egy olyan személy eshet ki az élet körforgásából, akik esetleg megérdemelnék az életet és tanultak a vad bulizás helyett. Gyerekek, akik nem pénzzel vásárolják meg a talmi tudást hamisító kontaktlencse rendszert, amely a megfelelő válaszokat azonnal szállítja a retinába, hanem akik leültek az asztal mellé és olvasták a könyveket.

Mivel Ellie elbukik a teszten és Blake izomereje nem képes megvédeni a leányzót, - miután fejest ugrik egy nevetséges mentőakcióba - a fiú egy évvel később kitalál valamit, amivel büntetheti az apját vagy belekényszerítheti az állásfoglalásba a témában. Mikor végül eljön a tesztírás ideje, a kormányzó nem megfelelő döntést hoz, amely kihat az egész közösségre és belehajszolja a korábban egymást nem ismerő Blake-t és Liana-t egy közös akcióba, melynek végén sokakra bukás vár és nem csupán az iskolai értelemben.


A film első fele nagyjából megágyaz a film második felének. Nem rossz a felvezetés, habár többet is megtudhattunk volna erről a cinikus világról, mint amivel végül kiszúrják a szemünket. A történet önmagában nem feltétlenül eredeti, hiszen a filmes és könyves világban rengeteg hasonló koncepcióval találkoztam már, amely a szebb jövő érdekében a közösségre a hatalom valamilyen negatív hatást gyakorol. Lásd filmben a "Logan futása - Logan's Run (1976)", amelyben a harmincadik életévet betöltő egyedeket egy impozáns szertartáson adják át az enyészetnek, vagy könyvben Umberto Simonetta "Éjszakai utazók" című fantasztikus regénye, amelyben az idős polgárokat száműzik egy kies szigetre, ahol majd elvileg emberséges körülmények között segítik át őket a túlvilágra.
Nem pont ez az alapja, de igen hasonló elgondolás áll a mostanra már sorozattá gömbölyödő "The Purge" filmek mögött is, melyekről cikket találtok az oldalamon is.
Magam is szoktam agyalni ezeken a kérdéseken, néha baráti társaságon belül, máskor otthoni magányomban, mert foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz velünk - nem mintha nekem számítana - ha úgy 50-100 év múlva annyian létezünk a földön, hogy az képtelen lesz ellátni, kiszolgálni mindenkit.

A "Szűkítés" nem feltétlenül a legjobb irányból közelíti meg a problémát. Magam egészen biztosan nem a gyerekek felől közelíteném meg a megoldás keresését, hiszen ha ezt a terhet rájuk tesszük, mint a filmben, úgy egy végtelenül cinikus és erőszakos generációt fogunk kinevelni. A film annak ellenére, hogy mennyire komoly problémát boncolgat, eléggé szellősen foglalkozik a kérdésekkel. Eleve alig találunk valakit, aki csalni próbálna, azokat is inkább csak dramaturgiai okból, hogy árnyalják ezt a világot. De gondoljunk már tényleg bele, mire számíthatunk azoktól a kölyköktől, akik fullba nyomják az egoistát? Vagy kitalálják a létező összes puskázási módszert, vagy - És miért is ne? - simán kinyírhatnák egymást a teszt elkészítése előtt, ezzel csökkentve a többi lehetséges vetélytárs létszámát. Most mégis meddig tart egy balesetet generálni, hogy mondjuk valakit a metró elé lökök? Vagy le egy kétszáz fokos lépcsőn, abban reménykedve, hogy az illető koponyája ketté reccsen a gurulás közben. Esetleg megmérgezem a menzai kaját és hátradőlve kivárom, míg elvonul a vihar.
Ehhez képest a "Szűkítés" világában alig adnak nyomatékot annak, hogy egész évben arra készülnek fel, hogy azután a fontos napon majd ott ülnek és megírják a tesztet.


A film első fele ettől a hiányosságtól függetlenül egészen jól épül fel, amit a második rész macska-egér harca és épületen belüli rohangálása módszeresen aláaknáz, mintha nem maradt volna elég ötlet a tarsolyban és ezért végül a forgatókönyvírók - Gallagher és Steve Greene, a rendező tettestársa - a könnyebb utat választva kilengtek volna az akciófilm műfaj irányába, amire viszont nem volt pénzük. Pontosan ezért kellett volna jobban kidolgozni a világot, amelyben a film játszódik. Kellőképpen azt sem magyarázták el számomra, hogy miért nem a következő populációkat likvidálta az USA: a.) öregek, mondjuk 60 év felett, b.) magatehetetlenek, egyéb, gondozást, folyamatos ápolást igénylő személyek c.) bűnözők.
Ismerve Amerikát, ha mindhárom szegmenst kivonják a képletből, esetleg a gyerekek, a jövő reménységei, meg lettek volna óvva ettől a szörnyűségtől és ráértek volna később szembesülni ezekkel a komoly gondokkal. (Bár, az is lehet, hogy azért a gyerekek, mert így kevésbé kellett egy szervezett ellentámadástól félnie annak a szervezetnek, amelyik vállalta, hogy kordában tartja a vizsgázó diákokat. Bár, azt az erőszakszervezetet is megnézném, amelyiknek a családok, szülők nem állnának fel hasonló helyzetben. (Mondom én, akinek nagy kedvence a Battle Royale és az Éhezők viadalát sem utáltam. Ott sem állnak ki kezdetben a gyermekeik mellett a szülők.)
Bár, még mindig állítom, hogy sokkal eredményesebb lett volna, ha lezárják évente egyszer a börtönöket és nesze nektek tisztítótűz.
. De hát én csak nem fizettem ki egy parkolási büntetést!
- Nos, majd sírjon erről a teremtőnek! 

A film érintőleges felhozza, hogy más országokban milyen módszerekkel küzdenek a túlnépesedés ellen és ebből én azt támogatom, hogy biológiai úton kellene sok embert kasztrálni, hogy csak megfelelő - nem semmirekellő - egyedek tudjanak szaporodni. A szex nem feltétlenül, de az utód nemzése legyen az "értékes" egyedek kiváltsága. Ebből kiindulva nagyjából egész Afrikán megszüntetném a további szaporodást, lévén, hogy lehet, hogy helytelenül, de úgy vélem a médiában látott híradások alapján, hogy India után ott a legnagyobb - saját vélemény - és legfölöslegesebb szaporodási ráta. Gondolom, mert egyedül a szexhez nem teljesen hülyék. Ahogy a mondás tartja: "Baszni még a hülye is tud."

Van egy érzésem, hogy a filmben vázolt eseményt semelyik szülő sem várná ki sztoikus nyugalommal, ellentétben a filmmel. Sőt, megkockáztatom, hogy az emberek azonnal a segglyukán keresztül húznák ki a belét annak, aki felveti a gyermekek szűrését, azon a módon, ahogy a filmben láthatjuk.

Ezzel a kijelentésemmel nem fogok mondjuk sok hívet szerezni magamnak és valószínűleg megpecsételem vele politikai pályafutásomat is, - ami el sem kezdődött még - de mentségemre szóljon, hogy nem érzelmi síkon közelítek a téma boncolgatásához, hanem hidegen sajtolt logikával.

A film tehát nem tökéletes, érződik a pénz hiánya, erősen. Ha lett volna rendes produceri tehetség a finanszírozás mellett, egészen biztos, hogy egy sokkal izgalmasabb és érdekesebb film valósul meg. A filmet 2016.október 12.-én mutatták be, a szülinapomon. Gondolom, ezzel akartak kedveskedni, amiért engem is érdekel a film koncepciója. De honnan tudták??? 😊
A fiatal tehetségek mellett - akik inkább szexisek, mintsem jó színészek - szerepel két viszonylag kedvencem is. Az egyik a fekete színésznő, Stacey Dash, akit sok filmben nem láttam - Spinédzserek, Reneszánsz ember - viszont szexi kis pofijára emlékszem és most is jól néz ki. (Dash 1967-ben született, de simán letagadhatna egy tízest!) Másik kedvencem a film egyik fontos szereplője, a Mason King-et alakító Michael Traynor, akit először a The Walking Dead-ben láttam, ahol rövid, de viszonylag fontos karaktert formált meg. Glenn egy ízben neki köszönhette, hogy sikeresen kimenekült egy hatalmas zombi mészárlás közepéből. (Más kérdés, hogy azóta egyik legjobb cimbijének közbenjárásával sikeresen agyonverte egy Negan nevű, karizmatikus pszichopata.)
Glave, aki a kormányzót játssza, karrierjének elején főleg hivatalos személyeket prezentált, majd később vígjátékokban állt helyt. Mostanra bármilyen műfajban találkozhatunk vele, mivel remek karakterszínész.

A film befejezése pozitív kicsengésű, mert valamiért az alkotók úgy érezték helyesnek, hogy hepiendesíteni kell a rövid mozi befejezését. Ez sajnos sokat ront a külalakon, bár az is igaz, legalább nem teljesen kiszámítható és lehet a továbbiakban min filozofálni.

55%

Ha megnéznéd:
- A szűkítés (2016)
- Logan futása (1976) - Negyven éve készült, hasonlóan felépített amerikai sci-fi klasszikus.
- Az éhezők viadala (2012)

2016. december 21., szerda

Morgan - Morgan (2016)

Morgan - Morgan (2016)


Rendezte: Luke Scott


Megtekintés: Nyugodtan leülhetsz a film elé, mert szórakoztató, még akkor is, ha csupa ismert panelből épült is fel.

Az emberiség egyik örök problémája, hogy ha létrehoz valami nagyszabásút, akkor lesznek olyanok, akiket ez félelemmel tölt el. Mert a teremtés isteni adottság és ha az ember teremt - legyen az egy jármű, atomerőmű vagy egy élő organizmus, lélegző lény - akkor felébred az ősi félelem, hogy a teremtmény az őt etető kézbe harap és a találmány visszaüt a feltalálóra, vele együtt az emberiségre.
Ebből kiindulva a "Morgan" nem más, mint egy teremtéstörténet, egészen pontosan visszamehetünk Mary Shelley Frankenstein történetéig, amely az egyik legkorábbi irodalmi megjelenése a teremtő és teremtménye konfliktusának, ha kihagyom a Bibliát és Éva almás kalandját a Paradicsomban.

A film egy csoportnyi tudósról szól, akik a világtól távol, egy kies környezetben felépített kutatólaboratóriumban létrehoztak egy látszatra ember(i)nek tűnő élőlényt, amely "krízishelyzetben" - egyik teremtője apró, mellékes kérdésben nemet mondott neki - rosszul reagált. Morgan (Anya Taylor-Joy) nekiugrik Kathy (Jennifer Jason Leigh) doktornőnek és gondolkodás nélkül kitépi az egyik szemét. Persze az esetet nem lehet titokban tartani, ezért a kormányügynökség, amelyik a labort pénzeli, azonnal kiküld egy amolyan rendfenntartó ügynököt, Lee-t (Kate Mara) és egy neves pszichiátert, Dr. alan shapiro-t (Paul Giamatti) akiknek a feladata, hogy kiértékeljék a helyzetet és megmondják, mi lehet a kísérletsorozat további sorsa.
Ezt a laborban dolgozó tudósok nem nézik jó szemmel.
Hogy több nézőpont is megjelenjen a filmben, a dokik csoportja mind más szemszögből vizsgálja a szituációt és annak megfelelően reagál rá.
Amy (Rose Leslie) a kislány külsőt viselő Morgant félti. Doktor Ziegler (Toby Jones) sokkal inkább a kutatását félti, amire feltette az életét és most az egész munkája veszélybe kerül, beleértve a jövőbeni kutatások patronálását. Cheng doki (Michelle Yeoh) miután rádöbben, hogy elszabadult kezeik közül a kísérlet, szakmai hírnevét félti és mindenkit, aki a kísérleti alany útjába kerülhet.

Gondolom, sikerült kitalálni, hogy ami elbaszódhat, az a kiértékelés alatt el is baszódik. Morgan, legyen külsőre bár emberi és kb. 15 éves kislány formáció, valójában egy gyilkológép, amely nem ismer könyörületet és igyekszik a hasznát keresni a lehetőségekben. Hamar kiiktatja a pszichiátert, amitől Lee beindul és csak a kutatók jóindulata és reakcióideje az, ami megakadályozza az ügynököt a tesztalany, azaz Morgan likvidálásában. Azután felülkerekedik rajtuk a logika és az előírt kísérleti rutinnak megfelelően előkészítik az alany likvidálását.
Morgan azonban élni akar és nem válogat az eszközökben, hogy elérje a célját.

Bármennyire is hangulatos volt a film eleje, bármennyire érdekesek a karakterek, a helyszínek és a dramaturgia, egy ponttól már a tiszta akció-horrorba sétálunk bele, mert a felütés után hamar kiderül, hogy ez a film egy szimpla Frankenstein horror, csak pepitában.

Anya Taylor-Joy tökéletes választás a humanoid teremtmény szerepére.

Itt nem robotok őrölnek meg a teszt alatt egy villámtól és mészárolják le a technikusokkal együtt egy áruház személyzetét, mint az "Áruházi robotokban". Nem egy mutáns lány-rágcsáló keverék gondolja azt, hogy ideje a saját útját járnia, mint a Hibrid-ben. Nem egy cyborg kel öntudatra, hogy mestere ellen fordulva a szabadságot válassza, mint az "Ex Machina"-ban. És nem is egy - bár erősen emlékeztet rá - Dean R. Koontz megfilmesítésben vagyunk, amelyben egy gyönyörű kutyát követ egy gyilkos szörnyeteg, míg azt egy még veszélyesebb ügynök követ, hogy amit a szörny esetleg életben hagyott, azt az ügynök takarítsa el. Vagy várjunk csak?
De!
Tiszta olyan, mintha a forgatókönyvíró, Seth W. Owen elolvasta volna Koontz "Leselkedők" című horror-regényét és átdolgozta volna, kissé prequel formában. Kicserélte a szörnyet és a férfit nőre és lányra, hogy szexisebb, titokzatosabb legyen a végeredmény. Annyira szembeötlő az alaptörténetek hasonlósága, hogy ha ebből nem lesz plágiumper, annak annyi az oka, hogy Koontz nem látta a filmet vagy már nincs energiája fellépni a film ellen.
Mondjuk sok hasonlóság feltűnt az idei zombi kalandfilmmel kapcsolatban is, a "Kiéhezettekkel".

A film jól indul, érdekes, minimálisan logikátlan csupán. (Pl. Morgan az adottságaival miért nem jött rá, amire Lee, és szökött meg korábban az őrzött terméből?)
A színészek jók a bőrükben, bár Jennifer Jason Leigh kiválasztása erre az apró és amúgy felesleges szerepre - mert karakterét simán játszhatta volna bárki, aki utána Morgan közelében marad. Elpocsékolták a tehetségét, de legalább van egy film a filmográfiában pluszban.
Toby Jones-t kedvelem, mert egyáltalán nem a tipikus Hollywood-i színész kategória, de kezd unalmas lenni, hogy apró termete és troll arca ellenére egyre többször alakít őrült tudósokat, befolyásos embereket. Kezd beleragadni a szerepkőrbe, pedig olyan karakterekre lennék tőle kíváncsi, mint "A köd" boltvezetője. Michelle Yeoh szintén a neve miatt került a filmbe, mert tehetségét egyáltalán nem aknázza ki az az 5 perc, amiben szerepel.

A film leginkább Kate Mara-nak reklám, hogy tessék, a korábban törékeny csaj simán lehetne akciósztár is. És tényleg egészen jó, de ehhez az kellett, hogy a másik főszereplő, Taylor-Joy remekeljen. Taylor-Joy pedig remekel. Sminkje és arcjátéka néha olyan jól hozza a túlvilágit, az idegent, hogy frankón azt figyeltem, nem e CGI-jal oldották meg a színésznő fejét és arcát. Taylor-Joy előző filmjében sem volt egyszerű helyzetben, mert akkor meg az egész Amerikába települt, vallási bigottságba menekült családját áldozta fel az ördögi erőknek, mint boszorkány ("The VVitch"), itt meg egy humanoid lényt alakít, aki nem hagyja, hogy beskatulyázzák a konvenciókba és ráerőlteti akaratát a környezetére. Félelmetesen jó színésznő, még ilyen fiatalon is és alig néhány jelenetben tűnik csak fel, hogy egy törékeny, fiatal lányt látunk. (Főleg csak akkor, amikor épp az a dramaturgiai szükség, hogy eljátssza a törékenyt, sebezhetőt.)

Kate Mara főszerepben.

Ami hibának felróható, az a kiszámíthatósága a történetnek.
A hangulat, zene, képek, mind rendben. Ebben biztos benne volt Ridley Scott keze, aki producerként bábáskodott a film felett.

70%

Ha megnéznéd:
- Morgan (2016)
- Hibrid (2009)
- Ex Machina (2015)
- Mary Shelley: Frankenstein (1994)
- Kiéhezettek (2016)

A film soundtrackjéből szemezgetés: Morgan (2016)

2016. december 16., péntek

Hivatali karácsony - Office Christmas Party (2016)

Hivatali karácsony - Office Christmas Party (2016)


Rendezte: Josh Gordon, Will Speck

Megtekintés: Feledhető darab és épp ezért, kihagyható.

Néhány munkatárs, hogy megnyerjen egy befektetőt, megrendezik számára élete karácsonyi partiját. Hogy ez sikerül, annak oka, hogy némi por kerül a gépezetbe, de mindegy is a végkifejlet, ha a lehetőség valójában végig előttünk volt és a felmentő seregnek meg nincs patronja a fegyverébe.
Kb. ennyi a film.

A szereplők közül néhányan ismertebbek, tehetségesek, a mellékszereplők nagyja eltalált figura, és megfelelő kezekben a film akár még jó is lehetett volna, de így egy pont olyan vígjáték, amiből 12 egy tucat, a poénok tök közepesek, elcsépeltek, vagy ötlettelenek. Igyekeztem hangosan felröhögni a filmen, mert akkor érezném, hogy valami betalált. A legközelebb talán akkor voltam ehhez, amikor a reptéren Carol (Jennifer Aniston) szabadjára engedi a kisördögét. Még a fő-mellékszereplő Clay (T. J. Miller) tudott felmutatni néhány értékesebb pillanatot. Jason Bateman végig asszisztálja a filmet, végszavazva a többieknek. Olivia Munn-ról szerettem volna többet tudni. Már az X-Men-ben is keveselltem a jelenlétét, pedig a legtöbb fórumon úgy írtak róla, mintha tudnának valamit, amit én nem. Több, mint tíz éve szakmázik, de most ismertem rá másodszorra, ami nekem kellemetlen, mert nagyon jó nő, érdemes figyelni. Kedvenc részem, amikor rátör a frász a kocsiban, ami épp kaszkadőr ugrást igyekszik végrehajtani: a félelmet jól adta vissza a lány, tetszett a játéka.
Tehát, még egyszer: Aniston hozza a baszatlant, de jól. Bateman színtelen-szagtalan. T. J. tipikus bohókás szomszéd srác, de kedvelhető. Munn a szexi dög, de nem erőltetik ezt a vonalat.

A baj, hogy a filmnek két rendezője van és egyikről sem derült ki, hogy sziporkázóan tehetséges lenne egy őrült vígjáték leforgatásában. Hozzák a kötelező seggfej karaktereket, mint munkatársak, mellékszereplők, van, aki még fontos is lesz a vége felé, de valahogy olyan az egész film, mintha a forgatáson nem lett volna mindenki meggyőződve róla, hogy jó ez neki, és talán a stábnak is szüksége lett volna egy ilyen csapatépítő jellegű ereszd el a hajamra, hogy a team, akik elvileg ezer éve dolgoznak együtt, azt a benyomást keltse, hogy össze vannak szokva, nem csak eljátszanak egy csokornyi irodistát, akik együtt dolgoznak és össze vannak szokva. A rendező páros "Sejtcserés támadás" című moziját eleve végig sem bírtam nézni. Annyira nem kötött le, hogy nem is emlékszem, miről szól.

Azért a Szellemirtókban dögösebb volt. 

A történet alapja is eléggé erőltetett. Értem én, hogy nem lenne film, ha egyből megkérik a milliomos tőkést, hogy bizonyos okokból válassza az ő cégüket - meg fogunk szűnni ember, tehát ha arról papolsz, hogy neked mennyire fontos egy boldog közösség, akkor gyere és a millióiddal tegyél minket boldoggá, mi meg megháláljuk azzal, hogy a legjobb tech-cég leszünk a földön. Milyen egyszerű lenne. De közben még az is kiderül, hogy akit annyira be akarnak vonni a cégbe, nem rendelkezik azzal a hatalommal, amit neki tulajdonítanak. Akkor miért is terjedt el az a hír, hogy ő kellene nekik a fennmaradáshoz??? Miért kéne nekem leülnöm egy asztalhoz tárgyalni egy lóti-futival?
Meg aztán odabent a cégnél, ahol épp mosolyszünet van a kiszivárgott infók miatt, miért csak annyit közlünk a közel kétszáz emberrel, akinek a jövője múlik a bulin, hogy: - Buli lesz!
Miért nem írják bele a memóba, hogy "Gyerekek, jön a bulira egy befolyásos seggfej és nekünk - mindannyiunknak - az az érdekünk, hogy elkápráztassuk őt, mert ha nem hozza a zsét, akkor megyünk a levesbe!"
Úgy vélem, ez lett volna a helyes döntés.
Ehelyett kapunk egy olyan felkészülést a bulira amit már az Amerikai pite és az Agglegény party is beelőzött. A Másnaposokról nem is beszélve.

A lényeg, hogy a film nem lett érdekes és még nagyon drukkolni sem akarunk a figuráknak. A végén a segítség meg nekem tök érthetetlen, Aniston karakterfejlődése meg nincs felvezetve, így totál légből kapott.

Olivia Munn tényleg jó!

A baj velem lehet: Nem szeretem a buli filmeket, mert általában arról szól, hogy mindenki iszik, mint a gödény, becuccozik, kefél és okádik. De azt is lehet szórakoztatóan csinálni. Tom Hanks Agglegény partyja kifejezetten kedvencem és százszor láttam, viszont a Másnaposok trilógiát már csak kötelességből tudtam végigszenvedni. Biztos azért, mert eleget dolgozom hangos zenében, részegek között, ezért filmen már nem őket keresem mint téma. A "Hivatali karácsony" nem karácsonyi film. A környezet talán az benne, meg a címbe is belecsempészték meg pár jelmezbe, de gyakorlatilag a karácsonyról, mint jelképről csupán három mondatot ejtenek egy pulóverhez kötve. (Jó, mondjuk abban van poén.)

Kifejezetten zavart, hogy a Szellemírtókban megkedvelt szöszi, Kate McKinnon, itt csupán árnyéka annak az energiának, amit abban a filmben bemutatott, és ez nekem fájt.
Hollywood kezd fáradni vígjáték fronton. Kellene vérfrissítés, de nem ez a polkorrekt brigád, amibe indiaitól koreain keresztül minden benne van, viszont poén, az nincs. Elhiszem, hogy ezek a színészek mind kiemelkedő tehetségű humoristák saját közegükben és nagyon tudják a dolgukat, ám, amíg a végeredmény ennyire vérszegény, addig inkább előveszem a Tom Hanks filmet.

30%

Ha megnéznéd:
- Hivatali karácsony (2016)
- Legénybúcsú (1984)

Spectral - Spectral (2016)

Spectral - Spectral (2016)


Rendezte: Nic Mathieu

Megtekintés: Így kell jó arányérzékkel ötvözni a "Final Fantasy: A harc szellemét - Final Fantasy: The Spirits Within (2001)" "A bolygó neve: halállal - Aliens (1986)"

Itt olvashat néhány mondatot arról, amiről a filmben szó lesz: wikipédia (Hőmérsékleti sugárzás)

Volt Einsteinnek egy híres mondása arról, hogy ugyan nem tudja, hogy a harmadik világháborút mivel fogjuk megvívni, de a negyediket egészen biztosan kövekkel és botokkal, ami egy finom utalás rá, hogy az emberiség nagyon komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy hatékony gyilkoló eszközöket találjon ki és a zseni prognózisa szerint ezekkel a fegyverekkel előbb-utóbb olyan károkat okozunk magunknak, amelyek visszarepítik az emberiséget a fejlődésünk legkorábbi szakaszába, ergó lenullázzuk majd magunkat a fegyverversenynek köszönhetően. Mathieu filmje valami hasonló gondolatával játszik el és, hogy a filmre is mondjak valamit, nem is rosszul. Ian Fried és Mathieu ötletéből a végterméket George Nolfi írta meg és neki volt a legtöbb tapasztalata filmezésben. Többek között, mert írás mellett már rendezett is, pl. a nekem kifejezetten tetsző Sorsügynökséget!

Korábban olvastam valahol egy cikket a Netflix televíziós konszernről. Csupa pozitívat. Az egyik, hogy ha elkezdenek egy sorozatot, akkor nem a nézőszám alakulásától teszik függővé az évadokat, hanem, hogy mennyi fér bele a történetbe és azt leforgatják, de nem kívánják húzni, mint a rétestésztát. A másik pedig, hogy bár nem moziban mutatják be a filmjeiket, hanem tévéképernyőn, mégis igyekeznek igényes és nem olcsónak látszó produkciókat készíteni, amelyek megközelítik egy mozifilm kiállítását, minőségét.

A "Spectral" egy ilyen film. Először is, roppant kevés infóm van a rendezőről. A "Spectral" az első nagyfilmes munkája, azaz elsőfilmes direktorról van szó. Ennek ellenére a filmje nem tűnik olcsó fércmunkának és annak ellenére, hogy Mathieu adatlapja sovány, mint a zsírszegény tejpor, a moziját sok tapasztalat kollégája megirigyelhetné. Mert a "Spectral" néhány hibája ellenére hangulatos, izgalmas, van benne feszültség, a színészi játék megfelelő helyeken rendben van, a története a sablonok ellenére követhető és fogyasztható és tényleg csak hajszál választja el attól, hogy a mozikban is helyt álljon. Aki ilyen filmet ad ki a keze közül, elsőre, attól még biztos fogunk látni pár izgalmas filmet. Nagyon remélem.

Forgatási terület. 

Tegyük fel, vannak hibák a filmben. Akkor legyek szőrözős és tereljem össze pár mondatba:
Oké, vannak pillanatok, amikor nem pusztán hasonló az ajánlóban említett két korábbi filmhez, hanem egyenesen plágiumgyanús. De mondjuk, ha valaki "lop" egy másik filmből, akkor legalább jó filmből lopjon és stílusosan. (Egyértelmű jelenet, amikor az egyik kis túlélőre a katona ráteszi a sisakját. Mint amikor Hicks Newt fejére illesztette a sajátját. Vagy amikor a romok között a katona először tapasztalja a megjelenő ellenséget, az meg egyenesen a Final Fantasy animációs filmjéből köszön vissza, a gyilkosságokkal egyetemben, valamint a kommandósok reagálása az érkező tudósra.)
Vagy negatívum lehet a történet kiszámíthatósága, felépítése, ami persze minden hasonló témájú filmben ugyanez. Szóval az is megbocsájtható.
Még kicsit negatívum, hogy a főszereplőn kívül a kommandósok figurái nincsenek elmélyítve és amikor drukkolnunk kellene értük, elég arctalanok maradnak a rengeteg fegyverzetben, hogy szinte ne karakterként, hanem csupán díszletként gondoljunk rájuk. Talán lehetett volna még egy kicsit a személyessé tételre rágyúrni a mellékszereplőkkel kapcsolatban.
Ja, meg a lezárás szerintem még kaphatott volna néhány percet, nem kellett volna ilyen gyorsan befejezni.
Kb. ennyi ami a filmnek nem előnye.


A pozitívumok.
A főszereplő Clyne doki szerepében James Badge Dale egyértelműen telitalálat. Láttam már korábban és pl. a Vasember 3.-ban, mint Savin, szinte már jobban kedveltem, mint Tony Starkot. Csak idő kérdése volt, hogy Dale egymaga vigyen végig egy filmet és gondolom, olcsóbb volt, mint egy ismert név a szakmában, szerintem tökéletesen helytállt a szerepében.
Emily Mortimer halványabb, viszont öröm, ha néha látom. Bruce Greenwoodról ugyanezt tudom elmondani. Az az ürge bármikor megjelenhet egy moziban és elég jól választ szerepeket ahhoz, hogy A filmekből is rendszeresen visszaköszönjön a nézőkre.
A fényképezés amennyire megtudtam ítélni, egészen remek. A CGI effektek pedig szépen mutatnak. Velem elhitették, hogy nem Budapesten vagyunk, hanem a nem túl távoli jövőben egy szarrá lőtt idegen országban. Eltudom képzelni, mi munka lehetett elhitetni velem, hogy a Margit hídon gangolnak át a kommandósok bazi nagy terepjáróikkal, de nekem tetszett az összhatás. A szabadságszobrunk és a Budai vár helikopterektől terhes látképe is szememnek tetsző megoldás volt. Ha a végeredményből indulok ki, lehet, hogy a Spectral mivel nem kerül moziforgalmazásba, nem fog milliókat fialni a pénztáraknál, viszont a kész mű abszolút felülírja a fórumokon - és általam is hangoztatott - magyar átkot, ha Amerikai film, hazai környezetben való elkészítéséről van szó.
A Spectral nagyon kellemes szórakozás szombat estére.
Ha a Netfix és a rendező is tartja ezt a színvonalat, akkor nincs itt semmi hiba.
Az akciórészeket még lehetett volna kicsit kipofozni, egyedibbé tenni, de azért, amikor a házból menekülnek a kommandósok, ott volt rendesen para faktor.
Amikor meg a két menekítő jármű aknára futva cigánykereket hány, az külön gyönyörűen volt lassítva.

A film nagy részét nálunk forgatták még 2014 őszén, telén. Közel két évnek kellett eltelnie az utómunkálatokkal. Első körben 3D-s változatról is szó volt - a szellemek talán igényelték volna, de szerintem az nélkül is egészen nézhető a film - de az Amerikai forgalmazásról halvány gőzöm sincs, hogy végül mi valósult meg ebből.

Ha szeretnéd látni:
- Spectral (2016)

65%

2016. december 14., szerda

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)


Rendezte: D. J. Viola

Megtekintés: Nagyon ráindultam a témák kevercse miatt, de az egyik műfajt elnyomta egy másik.

És innentől kezdve az érdeklődésem borzalmasan megcsappant. Pedig izgalmas a felütés és aki ismer, tudja, mennyire le tud venni a lábamról a jó fényképezés, a szélesvásznú látványvilág, a mozis hatás. Ehhez képest, az első fél óra erős kezdése után lassan a finom ötletek kivesznek a filmből és nem marad más, mint az unásig ismert, pszichopata és egyebek az épületben és kezdjünk szépen meghalni.

A film Viola első komoly mozis megmérettetése és annak azért nem rossz. Oké, a CGI hóvihar valami bűn-rossz lett, viszont nagyjából minden más egészen élvezhető. Így a film egy erős közepes, hiszen amúgy nem emlékszem, hogy lett volna benne bármi más kiemelkedő. mondjuk, engem általában a télies környezet, havazás, hideg kilóra megvesz filmen - egy-egy kivételtől eltekintve - itt azonban nem éreztem azt a zsigeri vonzódást, mint egyébként szoktam. (Még a "Vakító fehérség" volt hasonló hatással rám.)

Anna (Virginia Gardner, aki az Almanach tervből lehet ismerős, bár hiába láttam a filmet, nekem nem ugrott be. Ahhoz, hogy emlékezzem rá, ennél több - film - kell.), hogy kiegészítse egyetemista zsebpénzét, jelentkezik egy orvosi kísérletre. Valójában egy gyógyszerkészítmény tesztelése, azonban, mivel felléphetnek szövődmények, maradjunk annyiban, hogy valamennyi jelentkező egy kísérleti nyúl. Anna meg a legcsinosabb mind közül. (Nem mintha ez számítana...)

A csapat egyik fele placebót kap, a másik pedig valami agyserkentő tablettát. Az agyserkentés, meg mint már több hasonló filmből kiderült, néha együtt járhat a jövő ismeretével. Mintha az agyunk képes lenne olyan butaságra, hogy megfelelő anyagok segítségével stimulálható lenne annyira, hogy megismerhessük a lineáris idő folyásának azon részét, amely logikai úton még nem érkezett meg hozzánk. (Mi van? Te ittál???)

Amúgy de.
A film első felében megismerjük azokat, akikért majd később szurkolnunk kell. Mert amíg mi szurkolunk, addig valaki szurkálni fog.
Mi sem egyszerűbb, ha sci-fi horrort forgatunk, hogy vagy valamilyen idegen lényt helyezzünk a középpontba, vagy azzal dolgozzunk, ami a legkönnyebb horrorfilmes közegekben: teremtsünk egy gyilkost, aki levadássza a stáb többi tagját! Nem kell ide fifika és úri hancúr, amolyan szeretkezés az aggyal. Elégítsük ki az egyik legprofánabb emberi vágyat; vért! Vért forrón és sokat!


Az egyetlen, ami gyilkosunkat a többi killertől megkülönbözteti, hogy úgy tűnik, mintha az illető néha bizony előre gondolkodva, beelőzné a többieket.
Mint kiderül, a gyógyszer, amit dokink (William Mapother - Tom Cruise rokona) tesztel, nem friss készítmény. Egy korábbi tesztsorozatban részt vett egy fiatalember, aki a tablettákban lévő hatóanyagok hatását, amely szinte már isteni képességgel ruházta fel, a szokott módon nem megfelelően reagálta le és úgy vélte, a legegyszerűbb módja helyrebillenteni az agy kilengéseit, ha számára idegeneket, amúgy teljesen vétlen emberkéket kezd sorban legyilkolni. Innentől sajnos már nem is érdekes a mozi, leszámítva néhány időugrásos jelenetet, amikor szereplőink amolyan agybani időutazást tesznek a haláluk pillanatáig, de ez meg azért nem olyan nagyon érdekes, mert magát a szitut kimaxolta a Végső állomás sorozat vagy öt részben.

Szóval, bár bűnös élvezetnek merem a filmet ajánlani, sajnos nem lesz maradandó élmény és nem is az a történet, amit imádni fogok újranézni. A befejezés is kicsit összecsapottnak tűnt számomra, ami még ront az összképen.
A biztonsági őr halála a hóban volt a mélypont. De azért színészünk ráhajtott a legjobb egyedül szenvedő karakter díjára.

Erre mondom azt, hogy egynek jó.
Horrorkedvelőknek kötelező, sci-fi rajongóknak azonban kihagyható.

50%

Ha megtekintenéd:
- Súgd meg halálom (2016)

Azért van hasonlóság a Mapother fiúk között.

2016. december 10., szombat

Gólyák - Storks (2016)

Gólyák - Storks (2016)


Rendezte: Nicholas Stoller, Doug Sweetland

Megtekintés: Reakcióvideót ne csinálj közben, mert a befejezés utolsó perceit ciki lesz visszanézni, ha érzelmesebb beállítottságú vagy.

Avagy, pityeregtem, mint egy kölyök és ezért a fene egye meg az animációs filmek készítőit - főleg az írókat - mert tudnak valamit. Vagy túl szentimentális leszek, ahogy öregszem, vagy ők tolják túl néha a zsepifaktort. Pedig a mese alapjában véve még csak nem is jó.
Igen, ki merem jelenteni, hogy a gólyák sok újat nem tesz hozzá a mese mitológiához, hacsak azt nem, hogy majdnem meggyőzik a gyerekeket arról, hogy volt idő, amikor szex nélkül születtek a gyerekek és a gólyák ezt élvezték. De könyörgöm, a gyermeknemzés egyik legjobb pillanata - elnézést kérve persze a nőktől - az maga a nemzés.
Aztán, a szülésről pedig nekünk, önző férfiaknak halvány fogalmunk sincs és sovinizmus ide, feminizmus oda, pont ezért nem leszünk soha egyenlőek a nőkkel: A gyermekek kihordásának csodája egyedül az ő kiváltságuk, nekünk férfiaknak sosem adatik meg - természetes viszonyok között, ahogy az "úr akarja" legalábbis biztosan nem. És nincs ezzel semmi baj. Bocsássatok is meg nekem, kedves nők, de ennek ellenére, hogy valakinek - lehetsz az te saját magad is - mindig bizonyítani akartok és ezért férfias munkákban is jeleskedni kívántok, azt megértem, de ti is értsétek meg, hogy ha véletlenül ki kell engem menteni mind a közel 130 kilómmal egy lakástűzből, azt inkább bíznám rá egy közel ugyanekkora férfi tűzoltóra és nem egy 80-90 kilós fehérszemélyre. Sértődés nélkül.

A "Gólyák" nem fifikás és az alapszituációt is ismered már unásig, arról nem is beszélve, mennyi mesében kerültek már szóba a gólyák, mint szállítómunkások. (Pl. ha jól emlékszem, a Jumbo-ban is.) Főszereplők, küldetés, gyermeket vissza a szüleinek és még véletlenül sem vissza a "feladónak", pedig arra is lenne igény. A fő gonosz és ördögi terve sem új már a témában, te magad is emlékezni fogsz vagy tíz hasonló mesére az elmúlt húsz évből. Van vicces mellékszereplő is, aki genya, ahogy meg van írva.
A néhány problémája közül pont az egyike az a forgatókönyvnek, hogy a karakterfejlődés alig jelenik meg a filmben. Aki rossz, azt első pillanattól felismered és úgy is marad. Aki jó, az meg jó. Konfliktus a figurák között alig akad.
Ha nem jut eszedbe semmi, ami kb. ugyanez volt, akkor rendereld be a történetet a Szörny Rt. alapjaiba. Aha, leesett.


A gyermekcsináló masináról sem tudunk meg semmit, pusztán azt, hogy ha valaki levelet küld neki a baba kívánsággal, akkor azt teljesíti, ám nem feltétlenül megfelelően. (Nate öcsikét akar és a gép simán elcseszi a rendelést...)

Hogy az alapja a filmnek nem túl erős, ezt írtam. Elég csak megnézni a két rendezőt, akik korábban miket is csináltak. Stoller több filmet írt már és rendezett: Lepattintva, Felhangolva, Rossz szomszédság. Mi ezekben a közös? Korrekt filmek, el lehet rajtuk rötyögni, ám semmi több és pár nap múlva nem sok mindent fogsz tudni felidézni belőle. (Na jó, Jason Segel lógó farka azért sokkoló volt a Lepattintva elején.)
Sweetland már sokkal jobb produkciókban képviselte a filmes szakmát - bár ú meg nem volt ezekben elég fontos tényező: Hihetetlen család, Egy bogár élete, Toy Story.
Összefogásuk eredménye egy kedves mozi, ami nem tartogat sok meglepetést és nem elég bevállalós.

A poénok összességében rendben vannak, csak kevés. Az üvegvakság felhozása azonban zseniális, igaz nincs eléggé kihasználva. A farkasok transformers átlényegülése sem rossz ötlet, de a sokadik variációra már elcsépeltnek hat.
Junior a gólya (Andy Samberg) és Tulipán (Katie Crown), a szülők nélkül maradt felcseperedő lány párosa között van kémia, működik a történet, bár, miért ne működne, ha nem erőltették meg magukat benne.
Azért mennyivel érdekesebb lett volna a film, ha nem törekednek annyira a hepiendekre és mondjuk ott vége a mozinak, hogy Tulipán becsönget a sosem látott családjához, majd... ...snitt és szereposztás.
Nem kell mindig mindent a szánkba rágni.


Azért ez a gyereket a gólya hozza motívum is eléggé kisajátította a babák keletkezésének mitológiáját, hiszen más kultúrákba teljesen más a babák érkezésének kisgyerekek számára befogadott szinonimája a szex helyett. Érintőlegesen azért a film szóba hozhatott volna párat, mondjuk a káposztaföldeken talált gyermekek legendáját, akár lefitymálva azt, hiszen a szülők nem járnak a káposztaföldekre, ezért kell, hogy mi, a gólyák vigyük el a babát, házhoz! - mondhatta volna Junior.

Ettől függetlenül a "Gólyák" tökéletesen beleillik a Disney, Pixar és Dreamworks mozik filmjei közé, annak ellenére, hogy a Warner hozta tető alá. Egy csipetnyi fűszer azért hiányzik belőle.

60%

Ha megnéznéd:
- Gólyák (2016)
- Szörny Rt. (2001)


2016. december 9., péntek

Jajveszékelés - The Wailing - Goksung (2016)

Jajveszékelés - The Wailing - Goksung (2016)


Rendezte: Hong-Jin Na

Megtekintés: Embert próbáló feladat és bár jó hírét keltik a világban, szerintem erősen túlértékelt darab.

A film dél-Koreai darab. Dél-Koreáról pedig kb. annyit tudok, hogy "ferde-szeműek" és a Samsung legalább három gyárat működtet országunkban. A Samsung jelenleg a legnagyobb dél-Koreai konglomerátum.
Ezen kívül készítenek filmeket is, mint kiderült.
A "The Wailing" nem lesz soha a szívem csücske, mert bár próbáltam megkedvelni - tényleg sok jó kritikával találkoztam vele kapcsolatban - azért egyhuzamban végigülni a két és fél órát, még egy pörgősebb mozinál sem egyszerű. Ehhez képest ez a misztikus drámai horror meg lassan csörgedezik, épp, hogy csak nem zárul el a csapja.

Goksung - innen az eredeti koreai címe - városában mind több megmagyarázhatatlan és bestiális gyilkosság történik. Családi erőszakok, késelések, öngyilkosságok. A hatóság viszonylag hamar felfedezi a brutális eseteket, viszont azok megfejtéséhez semmilyen támpontjuk, segítségük nincs. Jong-Goo (Do Won Kwak) a helyi erők alacsony beosztású tisztje hamarosan személyesen is érintett lesz az esetek nyomozásában, mivel a kislányán is jelentkeznek azok a tünetek, amiket a korábbi gyilkosságok elkövetőin is észrevettek.

Mit lehet még elmondani erről a filmről, hogy ne nagyon szpojlerezzünk?

Egyfelől megjelenik benne az idegenektől való félelem. A japán férfit (Jun Kunimura) eleve ellenérzéssel fogadják, amikor még nem is tudják, hogy segíteni érkezett e vagy hátráltatni a nyomozást. Kunimura amúgy egy rendkívül foglalkoztatott Japán színész. Ugyan a lábát nem tudta megvetni Amerikában, de Tarantino Kill Bill-jébe még becsúszott.

A másik pontja a filmnek, a gyermekek felnőtté válása, elszakadása a szülőktől, amely itt "késsel fogható" formát ölt. (Gyilkolt...)
Itt jegyzem meg, hogy a kislányt, Hyo-Jin-t megformáló Hwan-hee Kim nagyon tehetséges gyerekszínész. Az ő erős játéka nélkül bukna az egész film. Ehhez még tudni kell azt is, hogy a kislány fél évig gyakorolt különböző táncstílusokat és testmozgást, hogy játékával hitelesebbé tudja tenni az ördögi megszállottságot. Method Acting, fiatalon.


Aztán, nem nehéz észrevenni, mennyire más a koreai színjátszás, mennyire színpadias az Amerikai horrorfilmekhez, sőt, a világ talán bármilyen színjátszásához képest. Ami nem valamilyen keleti. A keleti népek, azt kell észrevennem, néha túljátsszák, már-már ripacskodásik feszítik a mimikák, gesztusok és a szöveg visszaadását a nézőnek. Ez néha egészen zavaró is lehet és egy egyszerű Európai nézőt simán ki tud zökkenteni. A szinkronszínészeket sem irigylem, amiért ilyen filmeket kell magyarítaniuk.

A fényképezés szép, a hangulat nyomasztó. Hogy ne felejtsük el, mennyire a világ peremén történnek az események, gyakran megmutatják a helyszínül szolgáló hegyeket is.
Nem kiáltanám ki az év legnagyobb durranásának a filmet - megteszik ezt mások helyettem - és olyan kiemelkedőnek sem látom, mint a kiéhezett filmkedvelők, akiknek biztos felüdülés volt a sok kommersz munka után.
Azért Amerikában megvették forgalmazásra, ami nagy szó.

55%

Ha megtekintenéd:
- The Wailing (2016)


Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)


Rendezte: Clint Eastwood

Megtekintés: Clint Eastwood megkímélte a nézőit és pont annyi ideig tart a filmje, amíg nem válik unalmassá.

2009. január 15.-én, egy hideg, csütörtöki napon, miközben épp felszállt a Chesley Sullenberger (Tom Hanks) kapitány által vezetett Airways 1549-es járata, egy csapatnyi madárral ütközött, amik szerencsésen tönkretették mindkét hajtóművet. A kapitány lélekjelenlétének, rutinjának és gyorsaságának köszönhetően azonban a gépet sikeresen tette le a Hudson folyó közepén, megmentve ezzel mind a 155 lelket, aki a gépen utazott. Ezt sokan - főleg a túlélők - csodának tartják. Ez nem is csoda, hiszen nagyon kevés valódi esetet jegyeztek fel, amikor repülőgép szerencsésen és emberi élet elvesztése nélkül landolt vízen.

A film ezt a történetet igyekszik kalandosan elmesélni, kissé bemutatva a Sully kapitányt és a nyomozást, amelyet a landolás után lefolytattak "ellene". Elsőre tényleg boszorkányüldözésnek tűnik, ahogy a bizottság a kákán is csomót keres és igyekszik megállapítani a legénység és főleg a kapitány felelősségét a veszélyes helyzet - szerintük - nem megfelelően kezelésében. A nézőnek nincs is más választása, mint, hogy a szimpatikus ötvenes mellé álljon. Gyakorlatilag a film egy buksiveregetés, amiért egy férfi, aki egész életét a repülés bűvöletében töltötte, egyszer, egy nehéz szituációban helyt tudott állni és ezért hőssé magasztosult, még ha ő maga elhatárolódik ettől a kifejezéstől.

Az egész film úgy korrekt, ahogy van, de néha olyan érzésem volt, mintha a nem is olyan régen moziba küldött Denzel Washington mozi, a "Kényszerleszállás - Flight (2012)" alkoholmentes drámájának a lebutított változatát nézném, kevesebb drámával és téttel. Talán ezért sem húzta annyira el a játékidőt Eastwood mester, mert amit ebben a témában elmesélni érdemes, azt korábban Zemeckis megtette a saját filmjében. És valóban, ha a filmben nem emlegetnék fel sokszor és sok szereplő szájából, hogy mennyire lehetetlen küldetés volt a gépet a folyó felszínére egyben letenni, akkor úgy vélhetné az átlag polgár, aki talán egyszer ült repülőn, ellenben tucatnyi filmet látott a témában, hogy nem is olyan nagy etwas a művelet. Szégyellem magam, de én is hajlamos voltam többször elfelejteni a film megtekintése közben, hogy Sullenberger kapitány vérprofi, aki ha akkor nem ül a pilótafülkében, akkor simán elképzelhető, hogy 155 holttestet kell a jeges folyó szürke vizéből kiemelni. Megnéztem volna pl. hasonló szituban John Travoltát, akinek, mint tudjuk, van pilótaengedélye és maga is tapasztalt pilóta.


A lényeg az, hogy január 15.-én ezeket az embereket egy hihetetlen tapasztalat örökre összefűzte.

Tom Hanks remek, mint mindig. Sajnálatos mód, a másodpilóta szerepében, Aaron Eckhartnak már nem jut annyi szerep, tényleg eléggé másodpilóta. Majdnem annyira markáns része a díszletnek, mint amikor a filmen belül egy talk-show vendégeként teli szájjal mosolyog és igyekszik szimpatikus benyomást tenni Amerika nézőire. A zenéért Eastwood felelős, de hiába kellemes a képek alatt, eléggé felejthető a score.
A fényképezés nagyon szép, a CGI egészen rendben van.
Aki nem ismeri a hasonló esetek metódusát, annak kiábrándító lehet a felügyeleti bizottság működése, mert kezdetben tényleg olyan, mintha direkt bűnös keresnének és az nem lehet msá, mint pont az, aki az egész szituációt megfelelően kezelte. Azért szerencsére később kiderül, hogy a felügyelet valójában korrekt, csak végtelenül alapos és szőrözős.
Ettől függetlenül úgy vélem, egy szervezetnek könnyű irodákban, asztalok és gépek fölött görnyedve keresgélni a bűnöst, a felelőst, miközben a pilótáknak éles helyzetben sokszor másodperceik maradnak csak, hogy felmérhessenek egy helyzetet és annak a pillanatnyi állásnak megfelelően reagáljanak. Főleg akkor visszás az egész, ha tudjuk, hogy az eset végül szerencsésen zárult - igaz, anyagi károk jelentkeztek és a biztosítási pénzek is megcsappanhattak.
A hepiend borítékolt.

Talán az egyetlen hibájának azt rónám fel a filmnél, hogy nem eléggé Eastwood-os, hiányzik belőle a rendezőre amúgy jellemző némi plusz. Viszont néha kis szerepekre is jó színészeket sikerült mozgósítania és a mellékszereplők is egészen hitelesek a figurákban.


Azért az röhej, hogy 5 dollárt kóstál egy Snickers a hotel minibárjában. Mintha nem is eladásra lenne ott az a sok termék, hanem drága dekorációnak. Nem csoda, ha minden hoteles filmben elsütnek egy ezzel kapcsolatos poént, de úgy látszik, a szálloda ipar egyszerűen nem akarja venni a lapot!

Töfi:
- Az igazi Chesley Sullenberger el volt ragadtatva Hanks játékától. A forgatás előtt többször találkoztak, hogy a színész minél jobban megfigyelhesse a kapitányt.
- A filmbeli feleségével, Laura Linney-vel nincs közös jelenete a képernyőn Tom Hanks-nek.
- A filmben sok olyan plakát, tereptárgy benne maradt az utcaképekből, amik 2009-ben még nem léteztek. Pl. Boradway bemutató, a taxi, amivel Sully utazik, szórakozóhely külső, stb.

55%

Ha megnéznéd a filmet:
- Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
- Kényszerleszállás (2012)
- Airport  (1978)
- Airplane (1980)

Árnyékban - Under the Shadow (2016)

Árnyékban - Under the Shadow (2016)


Rendezte: Babak Anvari

Megtekintés: Akik úgy szeretik a horrort, hogy közben nem folyik patakvér, azoknak ez ideális lesz.

Babak Anvari nevét jó lesz megjegyeznem. Felteszem, hamarosan le fog csapni rá Hollywood. Lehet, hogy ezzel sokat veszít majd identitásából, de ez a munkája bőven megéri a ráfordított időt.
Első nekifutásra semmilyen fogalmam nem volt a moziról. Elkezdődött egy felirattal, amely rögtön történelmi kontextusba helyezte a történetet. 1980-tól elkezdődött az Irak-Iráni háborúskodás. Érdekel engem ez az időszak? Különösebben nem, mert úgy érzem, tőlem távol álló eseményeket dolgoz fel. (Ami baromság, hisz ezen a bolygón élünk mind és minden összefügg mindennel.) Engem valahogy jobban vonz a második világháború és Európa, mert az ebben az időszakban játszódó háborús filmek valahogy jobban tetszenek nekem.

Anvari filmje azonban - rosszul tippeltem - nem a háború poklára koncentrál, sőt, alig látunk katonákat a filmben, mégis jól kufárkodik a drámai szituációkkal.
Rögtön benne találjuk magunkat egy olyan beszélgetésben, amelyből kiderül, hogy a főszereplőnőnk nem ostoba, de egy botlás miatt egész jövője kérdőjeleződik meg. Shideh (Narges Rashidi) korábbi iskolájában egyezkedik az igazgatóval, hogy esetleg folytatná orvosi tanulmányait, de mivel korábban politikai kilengései voltak, a férfi központú társadalom egyik rostája - maga az igazgató - megtorpedózza törekvéseit és eltanácsolja az egyetem befejezésétől. Shideh ezek után nem találja a helyét. Jellemző, hogy mennyire elnyomottak a nők ebben a világban: Férje magára hagyja a problémáival a nőt és gyermeküket, hogy dolgozni menjen a háborúba, míg egyedül Shideh női szomszédjai igyekeznek együttérzésükről támogatni.

Lánya, Dorsa, (Avin Manshadi) megbetegszik. Shideh problémáikkal egyedül marad a kiüresedő házban, mert a háborús helyzet fokozódása miatt egyre több szomszéd pakol fel és költözik nyugodtabb vidékre. Dorsa és Shideh pedig amolyan mondvacsinált ürüggyel húzza az időt és nem költöznek el rohamtempóban a férje szüleihez.
Shideh-nek megvan rá az oka: Férje érzelmileg rátelepedett és a nő úgy véli, hogy ha az apósékhoz átköltözik lányával, akkor ez a szorongató kapcsolat megmarad, csak épp a férje helyett a szülők részéről. Shideh saját anyjához nem tud elmenni, mivel az anyukája fél évvel korábban elhunyt. Anya és lánya így inkább kivárnak az elnéptelenedő házban, amiben viszont megmagyarázhatatlan események veszik kezdetüket. Mivel Shideh "modern nő", igyekszik a lehetőségekhez mérten függetleníteni magát.

Lánya pedig simán csak azért akar a házban és azon belül megtépázott lakásukban maradni, mert elveszítette kedvenc babáját. Shideh, jó ürügyként ezt fel tudja használni az időhúzásra, azonban egyes jelek arra utalnak, hogy démoni erők kezdenek eluralkodni a csonka családon, amelynek egyik kulcs a baba.


Felesleges magyarázni, hogy a történelmi háttér egyfajta kivetülése a házban történő eseményeknek. Shideh és Dorsa kálváriája arról is mesél, hogy abban a történelmi közegben és időben, milyen reménytelen élete volt egy nőnek a lányával. Annyira más a szocializálódás, a szokások. Gyakorlatilag ebben a világban ha probléma van, a nő egyedül marad, segítséget alig kaphat. (Remek jelenet, amikor Shideh elmenekül Dorsával az éj leple alatt, mert az entitás rájuk támadt, nekik viszont azért kell remegniük, mert a helyi csendőrség begyűjtötte az anyát, fejkendő nélkül, ami náluk viszont egyértelműen szentségtörés.)

Az "Árnyékban" több szinten is remekül működik. Azért is élvezetes, mert stílusában leginkább egy társadalmi drámára emlékeztet a felütése és egyre inkább átmegyünk a misztikum, a pszicho-horror világába. Igaz, jut bele némi olcsó ijesztgetés, ám a félelem és rettegés egyre inkább rájuk telepedik, míg végül ha úgy vesszük, Shideh, ha meg is menekül, valahol mégis elbukik.
Ezt pedig remekül sugallják az utolsó képkockák, amelyeknek a démoni erőkkel kapcsolatban lesz jelentőségük.

Spojler:
Arra akartam kilyukadni, hogy eredetileg a démon azokon tudja hatalmát gyakorolni, akiknek elragadja valamilyen személyes tárgyát. Dorsa babáját pedig ugyan Shideh vissza tudja szerezni, de anyukájától kapott és tanulmányai elvégzéséhez szükséges könyvet a démon megszerezte. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár a lányának van esélye egy jobb életben felnőni, Shideh lehetőségeit már feladta és inkább választja a kényszerű rokonlátogatást, ezzel feladva álmait és önállóságát.


A zene hangulatos a képek alatt. A fényképezés szintén magába szippantja az embert. A trükkök lehetnének jobbak is, de enélkül is működik a film. Shideh alakítója, Rashidi remek színésznő.

Az "Árnyékban" az év egyik meglepetésfilmje volt számomra és bár bizonyos szempontból a "A mumus - The Babadook (2014)" testvérfilmje is lehetne, annál jobban tetszett a visszafogott dramaturgia miatt.

75%

Ha megnéznéd:
- Árnyékban (2016)

2016. december 7., szerda

Porcelánhold - China Moon (1994)

Porcelánhold - China Moon (1994)


Rendezte: John Bailey

Megtekintés: Csodálkozom, hogy nem zavartam le ezt a filmet korábban. Na, nem mintha katartikus élmény lett volna.

Kedvelem Ed Harris munkásságát. Madeleine Stowe-val nincs komolyabb gondom. Benicio Del Toro-t meg egy zseninek tartom. Ennek ellenére, ezt a filmjüket korábban nem láttam, csupán a címe volt eddig ismerős. Az alapján azt hittem, holmi társadalmi dráma, pedig egy nem túl fifikás bűnügyi thriller.

Ed Harris két Stephen King film forgatása között (Hasznos holmik / főszerep, Végítélet / nagyon kis mellékszerep) állt kamera elé, hogy a Roy Carlson forgatókönyve alapján készült filmben eljátssza Kyle Bodin nyomozót, aki beleszeret a "titokzatos" nőbe, majd kirántják alóla a szőnyeget. Carlson nem vitte túlzásba az írást, hiszen ez a film volt a harmadik forgatókönyve és azóta nem emelte tollát mozis munkához. A rendező, Bailey is inkább operatőrként lett ismert és keresett név, mert rendezni négyszer volt eddig kedve, és látva a végeredmény, amelyben van némi tévéfilmes íz is, meg néhány ritmustalanság, pl. a befejezés hirtelen összecsapottsága, nem hiányolom a direktori munkákat tőle. A "Porcelánhold" pusztán egy erősen közepes krimi, amelyet az húzott ki az erős középszerből - igaz, fulladozik - hogy a főszerepekre sikerült akkori sztárokat és egy még tejfeles képű Del Toro-t megnyernie. Nem ez az első olyan krimi-thriller, amiben ismert és markáns színész - általában pont azok, akik akkor vannak sikereik csúcsán és még tehetségesek is - egy szövevényes bonyodalomba keverednek, amiből igyekeznek kimászni, mert sokszor a karrierjük, rosszabb esetben az életük a tét. A teljesség igénye nélkül, hirtelen két film jutott eszembe, erősen hasonló témában, amiket ajánlok is megtekintésre: "Időzavarban - Out of Time (2003) Denzel Washingtonnal, amelynek a címe is beszédes, vagy "Az ideális gyanúsított - Under Suspicion (1991)", Liam Neeson-nel. Mindkettőt csak ajánlani tudom, mert ehhez a filmhez képest, tényleg jobban kufárkodnak a feszültség és információk rétegeivel.

Madeleine Stowe, ha valaha is mondhatunk olyat, hogy karrierje fent volt az égben, akkor az a kilencvenes évek, amikor "Az utolsó mohikán - The Last of the Mohicans (1992)" miatt sokan megismerték a színésznőt. A kilencvenes években egyre kevesebb főszerepet kapott, magam pedig nem nagyon emlékszem, hogy találkoztam volna vele az elmúlt kb. tíz évben, megfelelő produkcióban*.
* - Amire érdemes lenne emlékeznem.


Benicio Del Toro A kilencvenes években kezdett ismertségre szert tenni, ma meg már sörreklámokból mosolyog ránk. Annak idején főleg epizód szerepekben láthattuk, néha fontosabban, máskor mellékesben. Viszonylag ritkán kapott abszolút főszerepet, inkább amolyan második, harmadik ember szokott lenni a stáblistán. Ha a független, korai filmjeit nem számolom bele - mivel nem ismerem mindet - akkor talán az első, és egyértelműen Del Toro film a Che Guevara életét bemutató, két részes életrajzi dráma, a 2008-ban készült, "Che - Az argentin - Che: Part One" és a "Che - A gerilla - Che: Part Two" volt. Hogy mégis sokan ismerjük ma a nevét, és még kedveljük is, az annak köszönhető, hogy a nem túl fontos szerepeiből is képes volt néha kihozni a maximumot, a jól eltalált gesztusainak köszönhetően. Ebben a filmben és van két jelenete, ami előre vetíti a tehetséges Del Toro-t: Az egyikben kimegy a parkolóba a tárcájáért, de közben még áttáncol a táncparketten, a másik jelentben meg, ahogy ujjal belekavar a limonádéjába. Így csak egy nagy színész tud belekavarni az italba...

Ed Harris pedig azt hiszem "A mélység titkával - The Abyss (1989) lett nagy kedvencem, amit "A szikla - The Rock (1996) című filmben nyújtott katonai alakításával erősen elmélyített. Fájdalom, hogy ahogyan öregszik, egyre kevesebb nívós szerepben találkozom vele. Sokszor azok is negatív feladatok, bár, fizimiskája alapján mindig is volt egy jó karakterszínész és nem egy szívtipró bájgúnár.

Akit még érdemes kiemelnem, az a Rachel Munro (Madeleine Stowe) férjét alakító Charles Dance, aki a kilencvenes évben az általam látott filmekben ritkán hozott - Az utolsó akcióhős, Az aranygyermek, Ali G - pozitív karaktert. Talán nem is ugrik be gondolkodás nélkül más, mint a "Végső megoldás a halál - Alien3 (1992)" sittes orvosa, Clemens, de ha beleszámítjuk, hogy nagyjából orvosi műhiba miatt vezekelt a Ripley által "meglátogatott" börtönbolygón, akkor az sem pozitív karakter. Másodvirágzását meg a Trónok harca sorozatnak köszönheti, ahol ismételten egy negatív figurát hozott.


A történet röviden, mert úgy is ismered már, hiszen mint írtam, pár évente készül egy ebben a témában, annyi, hogy a nyomozó, Kyle, megpillantja élete vagy épp álmai nőjét. Egy csapásra vagy szempillantás alatt beleszeret. A nő persze először titokzatos, mert az plusz játékidő. Majd összejönnek. Majd kiderül, hogy rossz a sorrend, mert előbb nem ártott volna tudni, hogy a nő férjnél van. Majd a férjről kiderül, hogy csapnivaló, több értelemben is. Aztán persze a nő rágni kezdi a nyomozónk fülét, nem pusztán szexuális célzattal, hogy bizony mennyivel jobb lenne, ha a férj nem néha, hanem állandóra lenne néhai.
Van, hogy főszereplőnk maga kezdeményezi a kényes szitut, hogy elteszi az egyenlet kellemetlen részét láb alól, van, hogy csak sodródik az árral és igyekszik kárt menteni. Kyle mivel történetesen gyilkossági nyomozó és azon belül meg felső polc kategóriás, pillanatok alatt összerántja a tökéletes tervet az időközben elhunyt férj eltüntetésére.
Aztán aggasztó jelek kezdenek szaporodni, hogy esetleg nem véletlen balesetről van szó, amit elsikálnak a szerető és exnej, hanem valami összeesküvés, amelynek persze, hogy az a szenvedő alanya, aki az egész szarból a nehezét magára vállalta. Köszi, baby!

Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy lehetőleg a főszereplőnk élete nem menjen visszavonhatatlanul gallyra. Vagy tönkre. Ez általában a probléma nagyságától függ.

Különvélemény:
- Megfigyelted, hogy a legtöbb hasonló témájú filmben pont egy nyomozót vagy hasonló munkát végző férfit hálóznak be? (Pl. Elemi ösztönben is zsaru volt... Az Időzavarban rendőr, az Ideális gyanúsítottban magánnyomozó.
Vajon miért jár együtt sokszor a hasonló dramaturgiájú történet ezzel a foglalkozással?
Gondolom, mert egy nyomozónak viszonylag nagyobb tere van a szálak kibogozásához, mint egy péknek, mondjuk...


Töfi:
- Tök véletlen, hogy ebben a filmben és talán a legnagyobb sikerének minősülő Az utolsó mohikánban is Munro-nak hívják Stowe-t.
- A film porosságához az is hozzáadódott, hogy eredetileg már 1990-ben elkezdték forgatni, de mivel az eredeti gyártó cég 1991-ben csődöt jelentett, így további forgalmazási idő telt el, míg végül 1994-ben bemutatták a filmet.
- A filmben látható csónakot, amit Ed Harris használ, Del Toro édesapja készítette a forgatás előtt pár héttel.

50%

Ha megnéznéd:
- Porcelánhold (1994)
- Időzavarban (2003)
- Az ideális gyanúsított (1991)