A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1990. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1990. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 6., kedd

Ghost - Ghost (1990)

Ghost - Ghost (1990)



Rendezte: Jerry Zucker

A film Mafab adatlapja: Ghost (1990)

Megtekintés: - Micsoda? Hogy az a pasas rendezze a filmet, aki az "Airlpane!"-t és a "Top Secret!" mozikat? Elment az eszetek! - kérdezte a producer és forgatókönyvíró, Bruce Joel Rubin. - Akkor már inkább Kubrick. - De Bruce, tudod jól, hogy Kubrick irtózik a repüléstől és sosem fogja elhagyni Angliát! - Jó, akkor legyen Milos Forman! - De az egy művészfilmes hobó! Ráadásul az utolsó filmjére, a Valmontra a kutya sem volt kíváncsi. - De nem akarom, hogy a filmemet egy paródiagyártó rendezze. - Legalább beszélj vele! - A többi pedig már történelem.

Tökéletesen megértem Rubin művészi aggályait Zucker korábbi munkái miatt, azonban azt már látnia kellett volna, hogy Zucker, a ZAZ trió tagjaként, valami akkor még működő és ösztönös tehetségtől fűtve, instant klasszikusokat gyártott, még akkor is, ha azt vígjáték fronton tette, a "Ghost" viszont egy romantikus drámának készült, aminél nagyon fontos volt a hangulat és Rubin szerint, egy olyan rendező, mint Zucker, elviheti a koncepciót egy komolytalanabb irányba, amit a forgatókönyvíró nem szeretett volna.

Nem nagyon tudom, mit mesélhetek erről a filmről bárkinek, hiszen, aki egykorú velem, szinte mindenki látta már, aki meg eddig nem nézte meg, azt biztos nem is érdekli. Többek között anyám egyik kedvenc filmje - a másik az "Ahová lépek, szörny terem" - és ennek köszönhetően sikerült Whoopi Goldbergnek megcsinálnia egy igen ritka filmművészeti hármast: BAFTA, Golden Globe és Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek. Mindezt pedig a tehetségén kívül azért is sikerült elérnie, mert Patrick Swayze kereken kijelentette, hogy csak azután hajlandó aláírni a filmhez, miután már Goldberg szerződésén megszáradt a tinta. Ez azért is volt igen bátor húzás Swayze-től, mert korábban több tucat színésznek felajánlották már Sam Wheat szerepét, így volt rá némi esély, hogy ennek a zsarolásnak nem enged a stúdió. Bárcsak ne látta volna korábban Rubin Swayze egyik tévés interjúját, amelyben a színész az  édesapjáról olyan őszinte szeretettel mesél elcsukló hangon, hogy a producer-író akkor határozta el, lehet, hogy a korábban akciósztárként elkönyvelt Swayze - A Dirty Dancing után rövid időn belül készített három akciófilmet is, igaz, az Országúti diszkónak volt igazán komoly visszhangja csak - megfelelő lenne a halálból részben visszatérő, szerelmét féltő férfi szerepére.

Rubin már egy ideje forgatta a fejében egy olyan film gondolatát, amely a szellem szemszögéből mesélné el a történetet (Olyannyira ráfeküdt a témára, hogy "SZPOJLER" ugyanebben az évben mutatták be másik tematikus filmjét, a "Jákob lajtorjáját".) és forgatókönyvén érezte, hogy olyan jó munkát végzett, hogy nem engedhette át a gyeplőt teljesen még a rendezőnek sem. (Többek között ezért is lett volna a két eredeti tippje, Forman és Kubrick alkalmatlan rendezőnek, hiszen mindketten öntörvényű művészek, saját koncepciókkal.) Később kiderült, hogy Zucker meg szeretett volna komolyabb vizekre evezni a komédiák után és ezért, ha már lehetőséget kapott, igyekezett alkalmazkodni, inkább csapatjátékos lenni, mint sok más, sikeres direktor. Csak néhány apróságban nem értett egyet Rubin-nal, de ezek között akadt olyan, dramaturgiailag nagyon fontos cselekményrészlet is, mint a film végén, Carl tombolása közben Oda Mae (Whoopi Goldberg) halála, mellyel Zucker sehogyan nem tudott egyetérteni vagy egy másik jelenet, amelyben Oda Mae az utcáról kiabál fel Mollynak (Demi Moore) a lakásba, hogy hallgassa meg. Eredetileg egy járókelővel szólalkozott volna össze, de a rendező nem találta logikusnak, így végül egy, a házban dolgozó szállítómunkás intené csendre a kiabáló spiritisztát.

Demi Moore, Patrick Swayze, Whoopi Goldberg


A forgatókönyvíró-producer sok, egyéb apróságban is kénytelen volt engedni és csiszolgatni, mind a stáb összetételében, mind a kész forgatókönyvben. Lisa Weinstein ötlete volt például az, hogy Oda Mae eredetileg egy sarlatán legyen, aki életében először akkor kerül a szellemvilághoz közel - habár a családjának női ősei mind rendelkeztek spirituális képességekkel a szellemeket illetően - amikor Sam megszólítja. Ugyancsak meg kellett győzni arról, hogy Tony Goldwyn, aki az áruló barátot, Carl-t alakítaná, tud a jófiús arca mellett egy sokkal durvább árnyalatot is hozni, amivel hitelessé teheti a figurát. Tony Goldwyn a meghallgatáson nem fűzött nagy reményeket hozzá, hogy megkaphatja a szerepet, mert korábban még nem dolgozott komolyabb mozifilmben. (Volt egy filmdráma mögötte, 1987-ből és a filmes debütálása a Péntek 13. sorozat VI. részében, 1986-ban, ahol néhány szava van csupán, majd mellkason szúrja Jason, a halhatatlan sorozatgyilkos és elegánsan átdobja a válla felett. Ezen kívül tucatnyi tévésorozat.) A Ghost-ban Carl pedig kvázi az egyik legfontosabb karakter kellene, hogy hitelesen megformálja. Ez olyan jól sikerült neki, hogy utána sokáig főleg intrikus szerepekkel keresték meg és előfordult, hogyha felismerték, nekitámadtak a film rajongói. Hosszú éveknek kellett eltelnie, mire végül már nem vágták a fejéhez a karakter árulását, nagyjából addig, míg a Disney Tarzan-ja az ő hangján szólalt meg eredeti nyelven. A sors fintora, hogy egy olyan szerep tette végül kedvelhetővé, amelyben csak a hangja hallatszik. Egyébként Carl szerepére elég sokáig keresték a megfelelő színészt, de a szereposztók mindig visszatértek a vele készült próbafelvételekhez.

Patrick Swayze kiütött szinte minden más, akkoriban lehetségesnek tartott riválist a szerepből, mert, mint említettem, Rubin látta egy interjúban és bizalmat szavazott neki. Swayze pedig bezsarolta Goldberg-et. Demi Moore akkoriban már viszonylag ismert színésznő volt, de a Ghost emelte a magasabb ligába. Ő végül azért került a képbe, mert Rubin hallotta róla, hogy Moore képes sírni úgy is, hogy a könnyei egyszerre mindkét szeméből Follynak. Az más kérdés, hogy a mosolygással már voltak gondjai és az egyik jelenetnél konkrétan lassították a felvétel sebességét, hogy megfelelő legyen a mosoly. Demi Moore is igyekezett hozzátenni a szerephez, és igyekezte a karaktert úgy megformálni, hogy gyászában is lehetőleg egy erős női karaktert mutasson - már amennyire lehetett, ha emlékszünk, hogy Molly mennyire szenved és elesett a filmben - és az ő ötlete volt az az erős pillanat is, amikor a lépcsőn görgeti az aprópénzt az üvegben, majd engedi, hogy legurulva eltörjön. Eredetileg a falhoz kellett volna csapnia, ám Moore rávilágított, hogy a karakter apatikus volta miatt inkább csak hagyná, hogy leguruljon az üveg. Ilyen apróságokból épült fel a film érzelmi része, amihez mint látható, a színészek is bőven hozzátettek.

Például a metróban végül azért Vincent Schiavelli alakította a dühös szellemet, mert a próbafelvételek alatt őt érezték erre a legmeggyőzőbbnek és mert egy különleges betegségben, Marfan-szindrómában szenvedett, ami egy örökletes betegség, és amelynek köszönhetően a beteg végtagjai irreális mértékben megnyúlnak. Ennek köszönhetően kapott sokszor ijesztőbb figurákat, holott egy kedves ember volt, aki többek között kifejezetten szerette a szakácsművészetet és három könyve is megjelent gasztronómiai témában.

A Ghost agyagos jelenete később sok filmből köszönt vissza.



Rick Aviles eredetileg egy Stand Up komikus volt és igen kevés szerepe közül az egyik legkomolyabb végül Willy Lopez lett, aki véletlenül megöli Sam-et. Aviles fiatalon, 42 évesen halt meg, kábítószer és AIDS szövődményekbe, de előtte rövid szerepei voltak olyan mozikban, mint a "Waterworld", "Keresztapa III." vagy Stephen King "Végítélet minisorozata".

A film története röviden azoknak, akik esetleg nem látták még a filmet. Már ha van ilyen köztünk...
Sam (Patrick Swayze) és Molly (Demi Moore) végre beköltözhet új stúdiólakásukba, amiben Carl barátjuk (Tony Goldwyn) is segít. Sam sikeres pénzember, aki könyveléseket ellenőriz, míg Molly szobrász, aki főleg agyaggal dolgozik. Demi Moore kérésére lett végül Molly művészeti ága az agyagművesség. Hogy hitelesebb legyen a szerepben Zucker együtt vettek fazekas leckéket. Később Swayze nyilatkozta, hogy életének egyik legerotikusabb munkája az volt, amikor együtt formázták az agyagot Moore-ral.
Sam talál néhány hibásnak vélt számlázási tételt, amit megemlít legjobb barátjának és munkatársának, Carl-nak.
Egyik este Molly-val hazafelé tartanak, amikor egy csibész megtámadja őket és miközben Sam nekiugrik, a férfi lelövi, majd elmenekül.
Sam, miközben meghalt, a lelke véletlenül a Földön ragadt és szellemként tanácstalanul követi Mollyt a kórházba, ahol egy másik szellem gyorstalpalón bevezeti a szellemlét alapjaiba. Sam ezek után tehetetlenül kénytelen figyelni, hogyan emészti fel a mindennapokban Mollyt a férfi halála.
Miközben dologtalanul tölti az időt Molly mellett, kiderül számára, hogy a gyilkosa nem véletlenül támadott pont rájuk. Sam követi a férfit és miután világossá válik számára, hogy szellemként semmilyen ráhatása nincs az eseményekre - leszámítva a macskát, aki úgy tűnik, mintha látná őt - céltalanul lődörög a fekete negyedben, ötletszerűen betér egy spiritizmussal foglalkozó testvér trió üzletébe, ahol kis közjáték után rádöbben, hogy a magát médiumnak kiadó svindler, Oda Mae (Whoopi Goldberg) talán egy öröklött, a család nőtagjain keresztül örökölt tehetség miatt képes hallani Sam-et.
Sam egyik rossz tulajdonsága, hogy nagyon makacs, így, mikor Oda Mae megtagadja, hogy segít neki, addig énekel a nőnek, míg az inkább kötélnek áll. (Itt van a film egyetlen olyan jelenete, amelyben a karakter "átlépi" a képzeletbeli határt és a párnáját beledobja a néző arcába.)
Molly elsőre nem hisz a jósnő-szellemsuttogónak, ám Oda Mae és Sam hamar meggyőzik őt, mikor elhangzik Sam, csak szerelme számára jelentős "szerelmi vallomása", a dettó szó.
Az események felgyorsulnak, amikor Molly megemlíti az esetet Carl-nak és közben Sam is megtudja, hogy legjobb barátja áll a támadás mögött, mivel sikkasztott a cégtől és félt, hogy Sam kinyomozza ezt. 
Sam, miközben igyekszik borsot törni volt barátja orra alá azzal, hogy megakadályozza annak pénzügyi csalását, egy a metróban "élő" szellemtől megtanulja, hogyan tud egy szellem akár fizikai úton érintkezni a materiális világgal, így Sam most már képes kopogó szellemként funkcionálni.
Carl padig, hogy visszaszerezze a pénzt, amivel feltehetően komoly bűnözőknek tartozik, attól sem riad vissza, hogy megfenyegesse Sam-et azzal, hogy megöli Molly-t.
Elszabadul a pokol és miután Sam a halálba kergeti gyilkosát, Willy-t, Carl után indul, hogy megmentse barátnőjét. (Tényleg, férj és feleség voltak???)
Carl majdnem végez a nőkkel, de végül ügyetlensége folytán gyakorlatilag Darwin-díjas mód kivégzi magát, Sam pedig mivel elvégezte dolgát, átmehet a mennyországba.
Annál érdekesebb a keresztény hitvilág ábrázolása, ha tudjuk, hogy mind az író és a rendező vallása zsidó!

Habár Goldberg már túl volt a "Bíborszín" című Spielberg filmen és olyan sikeres mozikat is készített, mint az "Apácashow", a Ghost-beli Oda Mae lett a legismertebb szerepe.



A film sikere váratlanul érte a stúdiót. A film kettő Oscar is besöpört és 1991-ben a legtöbbet eladott videókazetta lett. Körbejárta a világot és szinte mindenhol magas bevételt ért el.
Alapjában egy szerelmi történet, de azt sem lehet eltagadni, hogy Sam karakterének van egy sötét oldala, hiszen, vehetjük úgy, hogy bosszúja jogos, mégis halálba kerget két embert is. Fontos még a cselekményben a legjobb barát árulása. Oda Mae karaktere pedig egyértelműen a komikus mellékszál, bár, ebben a filmben legalább erős a funkciója, míg más mozikban szimplán csak humor forrás lenne egy vicces, fekete női karakter.
A film sikere után szóba került egy folytatás, de pont úgy nem lett belőle semmi, mint egy később tervezett tévésorozatból, legalábbis eddig.
Annyira jól sikerült darab, hogy elképzelhetetlen egy megfelelő Remake hozzá.
Maurice Jarre zenéjét is jelölték, de a zeneszerző nem kapta meg a díjat. Igaz, korábban már nyert hármat... Érdekesség, hogy Rubin másik szellemes filmjének, a Jákob lajtorjájának is ő szerezte a zenéjét.

A "Ghost"-ot a napokban újranéztem és csak nagyon kicsit kopott meg. A filmet eleve nehéz időben elhelyezni, ám, hogy tudatos döntés volt ez, vagy véletlenül alakult így, nem tudni. (Ha valaki nagyon akarja, a tévéműsorból és a filmben látható elektromos készülékekből kitalálhatja akár az évet is.)

Zucker 2001 óta nem rendezett filmet és Bruce Joel Rubin sem írt hosszú ideje semmit. A Jákob lajtorjája Remake nem számít. A Ghost azonban ma is képes leültetni az embereket a tévé elé, mert a szerelem és szeretet mellett arról is mesél, hogy lehet, hogy mégis van odaát valami, ami gyönyörű és vár ránk és mi szeretnénk hinni ebben.

85%




2016. április 2., szombat

Baki: Ártatlanságra ítélve

Baki: Ártatlanságra ítélve - Presumed Innocence (1990)

Lehet, hogy én tudom rosszul, de kilencvenben, ha valaki diktafont használt és azzal felvételt akart készíteni, akkor mikrokazettát kellett a készülékbe tennie. A film végén, amikor felmentik Harrison Ford karakterét és a bíróság épülete előtt sétál lefelé a lépcsőn, jól látható, hogy többen mikrofont és diktafont tolnak az orra alá, hogy rögzítsék a mondandóját. A kép jobb alsó sarkában egy kéz egy kikapcsolt diktafont tpl be és meg is mozgatja azt, így látható, hogy kazetta nincs a gépben. Sőt, amennyire látom, a felvétel gombot sem nyomták le.



Most meglesem az imdb-n, hogy ott is írták e?

Ellenőriztem és írtak róla. :)

2014. november 10., hétfő

Tortúra - Misery (1990)

Tortúra - Misery (1990)


Rendezte: Rob Reiner

Stephen King ezen művéért nem rajongok túlságosan. Magam sem tudom miért. Talán, ha tippelnem kellene, azt mondanám: a horror ebben a műben nem rugaszkodik el teljesen a lehetségestől. A könyv - és film is - kb. olyan lehet az íróknak, mint Spielberg Cápája a tengervíz mellett nyaralóknak. Bemutatja a sötét oldalát valaminek, ami akár, kicsi ugyan a valószínűsége, mégis előfordulhat.

Paul Sheldon (James Caan) sikeres romantikus regényfolyam írója. Nyolc kötetet adott ki egy Misery nevű hölgy múlt századi kalandjaiból, melyet főleg középkorú nő olvasói faltak, nem kevés pénzhez juttatva az írót. Viszont Sheldon már szeretne a kommerszből az értékesebb irodalom felé kacsintgatni, amely talán nem hoz pénzben annyit, amiért összeszorulna a kiadója szíve, viszont lehet, hogy kritikai körökben végre "írószámba" vennék.
Sheldon, babonás szokások miatt, valahova a Sziklás-hegységbe, egy csendes kis motelba vonul vissza, megírni élete új és talán fő művét, amely véletlenül sem pihegő mellű kisasszonyokról és párbajozó ficsúrokról szól. Az új mű elkészül és Paul elindul önkéntes száműzetéséből, vissza a világba. Viszont közben leesett a hó, csúsznak az utak és a megbokrosodott kocsit képtelen az úton tartani. Lecsúszik a mélybe és hatalmas szerencséjére egy nő, Annie Wilkes (Kathy Bates), képes kimenteni és saját házába szállítja, ahol megkezdi gyógyítását, a maga sajátos értelmezésében.

A "Tortúra" roppant nehéz mű, ha filmes adaptációra való átültetésről van szó.
Először is, mivel egy kamaradarabról van szó, kifejezetten jó színészeket kell találni a karakterek bőrébe. A film közel kilencven százaléka egy férfi és egy nő macska-egér játékáról szól. Rossz színészekkel lehetetlen a fojtó atmoszférát, a lelkileg megterhelő szituációt hitelesen visszaadni. James Caan előtt tucatnyi hollywoodi sztár dobta vissza Paul Sheldon szerepét; kinek ideje nem volt rá, ki nem érezte magát megfelelőnek, ki nem akart ilyen filmben részt venni, ki pedig imázsát féltette, hogy teljesen háttérbe szorul a női főszereplő mellett.
Ez mondjuk jogos feltételezés, mivel a film abszolút főszereplője egyértelműen a pszichopata nővér, aki az író első számú rajongója. Paul, az író, gyakorlatilag csak alájátszani tud az őrületnek, egészen a fináléig.

Kezdetben az őrület csak nyomokban tör felszínre...

Annie Wilkes múltja sötét és haláltól terhes. Nem is tudunk meg eleget róla. Még a Paul által titokban átlapozott újságkivágásokat tartalmazó napló sem képes teljes képet festeni az Annie-ban élő lélekről. Néhány kiborulása és megnyilvánul csupán lazán árnyalja a nő hátterét, lelkivilágát, viszont nagyon kevés ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, honnan jutott el odáig, hogy végül az a beteg ember legyen, aki képes a külvilágtól elzárva, egyedül élni, választott börtönében, mégis elég kohézióval rendelkezzen, amikor adott egy lehetőség - a könyvben utalásra emlékszem, hogy talán ő a felelős a balesetért - megragadhassa azt.
Persze amit látunk, az ahhoz éppen elég, hogy a film végén ne az asszonynak szurkoljunk, mégis hiányzik valami kézzel fogható, amely magyarázatot ad tetteire. (Vagy csak én vagyok kíváncsibb a figurára)

Paul Sheldon kirakati bábú, amelyre a főszereplő ráerőlteti akaratát. Sheldon játékszer, melyen Annie kitöltheti beteges hajlamait. Egyetlen oka, hogy tovább tud életben maradni, hogy bár testileg rá van utalva a nőre, ez szellemi formában fordítva van, hiszen Sheldon agyában van valami - Misery lehetséges folytatása - amelyet viszont a nő akar megszerezni. A függőségi viszony erősen eltolódik, hiszen a nő bármikor képes akaratát a tehetetlen férfira erőszakolni. Szóval a határok kissé eltolódnak.

...hogy végül az író rádöbbenjen, csak úgy menekülhet meg...

Amiben a történet kicsit eltér a hasonló filmektől, regényektől, az az, hogy az alárendelt szerepében egy amúgy erős férfi kerül. Még ma is, ha erőszakról beszélünk, pl. családon belüli értelemben, az emberben elsőre az összevert nők képe jelenik meg, pedig, bármilyen hihetetlen, fordított példák is akadnak rendesen.
Itt ugyan nincs rokoni kapcsolat, ám ettől semmivel sem borzasztóbb a felvázolt eseménysor.
Vajon hány híresség karja kezdett lúdbőrözni King hatására, amikor az utcán, étterembe, esetleg könyv vagy lemezbemutatón odaszólt nekik egy ismeretlen a tömegből: - Én vagyok az ön első számú rajongója!

A filmben több félelmünk kel életre.
Félelem a hatalomtól, kiszolgáltatottságtól, bezártságtól, szabadság elvesztésétől, stb.
Sokat segít Barry Sonnenfeld kamerája a karakterek érzéseinek visszaadásában. Mivel a zárt szoba alapjában véve elég kicsi tér a beállításokkal való játékra, Sonnenfeld a nyomasztó hangulatot rengeteg arc közelivel és eseménysort mutató totál plánnal gerjeszti. Kathy Bates arcát, alakját többször fényképezik alulról, Paul szemszögéből, hogy kiemeljék ezzel a fenyegetettsét, amelyet sugároz magából. Egy bármikor kitörni kész vulkán.
Mivel a figurák sok mindent csinálnak a képen és ez nem lenne alapjában véve feltétlenül izgalmas vagy figyelemre méltó, Sonnenfeld azzal hangsúlyozza ki ezeket a tevékenységeket, hogy pluszban behelyezi a cselekvést a kép közepébe: pl. amikor Annie mintegy mellékesen locsolgatni kezdi a benzint Paul ágyára, láthatjuk a színésznőt, amint körbe sétál és beszéd közben a keze megrándul, locsol, majd közeli csak magát a kezet mutatja, miközben benzint spriccel a kis tartályból az ágyra.
Segít a nézőnek az apró részletekre fókuszálni.

...ha olyanná válik, mint Annie és ölni fog.

Hasonló képi világot és kidolgozást, hangulatban és vágásban még "A bárányok hallgatnak" című thrillerben véltem felfedezni. Pedig nem is ugyanazok dolgoztak a filmen.
Horrorfilmmel viszonylag ritkán nyernek színészek, de Kathy Bates teljesen jogosan érdemelte ki az Oscart.

A sztárok és rajongóik közötti konfliktusok hálás témái a hollywood-i filmeknek.


70%

2013. október 31., csütörtök

Kultfilm: Tremors - Ahová lépek, szörny terem (1990)

Tremors - Ahová lépek, szörny terem (1990)






A poszter magyar változata


Rend.: Ron Underwood
Zene: Ernest Troost
Forgatókönyv: S. S. Wilson, Brent Maddock
Fényk.: Alexander Gruszynski

Főszereplők:
Kevin Bacon - Valentine McKee
Fred Ward - Earl Bassett
Finn Carter - Rhonda LeBeck
Michael Gross - Burt Gummer

Első áldozat: Fred apó (Michael Dan Wagner) - az első áldozat holtteste nem ad magyarázatot a rejtélyre, hiszen nincs rajta semmilyen külsérelmi nyom. Az öreg Fred egyszerűen felmenekült egy elektromos toronyra és kiszáradt. (Mondjuk puska volt nála, így az is rejtély, miért nem hívott segítséget puskalövésekkel, hiszen Perfection City nem túl hatalmas területen fekszik, hegyektől övezve. Egy lövés mérföldekre elhallatszik.)

Ha készítenék 10-es listát az állatos horrorfilmekről, akkor ez a mű egészen biztosan szerepelne rajta, annak ellenére, hogy a benne szereplő "állatok" a valóságban nem léteznek. A film felépítése erősen emlékeztet két másik lista tagra; A cápa, Madarak.
Ebben is megismerünk szimpatikus szereplőket, fokozatosan, mérnöki pontossággal adagolják a feszültséget, lassan kihullik pár mellékszereplő és végül a főhősünk leszámol az ellenséggel.
Hirtelen összedobva egy hármas listát talán pont ez a három, különböző évtizedben készült film kerülne a listám első helyeire.

A második áldozat, Edgar (Sunshine Parker) halála csak tovább növeli a rejtélyt, de annyit már tudunk, a veszély a talpunk alól várható.

Történet:
Val(entine) McKee (Kevin Bacon) és cimborája Earl Bassett (Fred Ward) trógerolnak a hegyek által körbevett poros kisvárosban. (City of Perfection, lakosság 14 fő, alapítva 1902-ben) Szó szerint elvégeznek minden szar melót, míg végül elegük lesz a céltalan és hasztalan feladatokból. Felcuccolnak, hogy áttegyék székhelyüket a következő, több élettel kecsegtető Bixby-be. Alig indulnak el, amikor az alig tucatnyi szomszédság egyik tagjának holttestére bukkannak. Elsőre értetlenül állnak az eset előtt, és mivel újabb rejtélyes gyilkosság történik, másodszorra is. Már csak az az egyetlen céljuk, hogy elhagyhassák a városkát, ami sajnos furcsa és véres véletleneknek köszönhetően, nem sikerül. (Az egyetlen kivezető utat eltorlaszolja egy sziklaomlás.)
Mire megismerjük a riadt közösség valamennyi tagját, kiderül a veszélyforrás kiléte is. A cselekmény nyílegyenesen halad a végső "csata" felé, közben pedig néhányan elhullanak. Vajon sikerül e Val-nak és Eral-nek eljutnia a több állással és pénzzel kecsegtető Bixby-be, vagy mindannyian az ismeretlen állatok áldozatai lesznek?

Burt (Michael Gross) közelről megnézi Earl kisteherjére tekeredett Grabboid-ot. Walter (Victor Wong) később erősen próbálkozik a névadással. "Kígyórém"

A film eszméletlenül precíz szerkezettel rendelkezik. Nagyon tudatosan építették fel. Szépen adagolva ismerjük meg mind a lakosságot, és ugyanolyan kimérten kapjuk a haláleseteket is, míg végül megismerjük azok okozóit, az "állatokat". Talán ezért is többször újranézhető a film.
Néhány karakter kapta az áldozat szerepét, őket nem ismerjük meg, de ahogyan haladunk előre a cselekményben, az áldozatok mind többet tudnak magukból megmutatni. (Az első áldozat már eleve halott, mikor ráakadnak. Amit megtudunk a karakterről, az néhány mondat a főszereplők szájából. A második áldozat ugyan még él a jelenet elején, de szövege nincs. A harmadik áldozatok, az útépítők már reakcióba kerülnek főszereplőinkkel, legalábbis abban, hogy Earl-ék megszólítják őket, csak azután hallnak meg. A negyedik áldozat, a dokiék, akikkel pedig korábban főhőseink már komplett párbeszédet folytatnak le. Tehát szépen emelkedik a fontossági faktor, míg végül már olyan áldozata lesz a támadásnak, aki érzelmileg is közel tudott kerülni a nézőhöz. Ez a tudatosság jellemzi a filmet végig. A gondos előkészítésnek köszönhetően ismerjük meg a hegyek között szeizmográfokat vizsgáló egyetemista lányt, Rhonda LeBeck.et (Finn Carter), akivel Val kezdetben nem szimpatizál, míg végül az események hatására közelebb kerülnek egymáshoz, a csókig jutva.
A szörnyeket szintén lineárisan ismerjük meg. Kezdetben csak sejtetik őket, hogy ott van "valami". Azután egy kisebb részüket látjuk, míg végül szerencsénk van az egész döghöz.

Earl és Val szerencsének köszönhetően halálba hajszolják az első Grabboid-ot. Rhonda pedig, ha már ott van, kicsit tanulmányozza a szörnyet.


Ron Underwood első mozifilmje volt a Tremors. Tehetsége nem a védjegyszerű stílus felépítésében látszik meg, hanem a jól kiválasztott történet aprólékos, precíz felépítésében. Későbbi filmjei két kivétellel, sem sikeresek, sem kultikus rangba nem emelkedtek. Mert bár lehet, véleményünk nem egyezik, a Tremors igenis kultikus darab. Könnyed kikapcsolódás a borzongani vágyóknak és aki szereti a humort, az is talál benne kedvére való momentumot.
Underwood két sikeresebb mozifilmet dirigált le később: Az "Irány Colorado!-t és a "Joe, az óriásgorilla" 1949-es kalandfilm újráját (remake). Rögtön utána dirigálta le Eddie Murphy legvitatottabb filmjét, a Pluto Nash-t, amely a filmes világ dobogós buktája lett és kettévágta Underwood pályáját. A Murphy sci-fi pénzügyi sikertelensége után a rendező nem kapott többé lehetőséget a bizonyításra és megrekedt a B filmek, televíziós produkciók és sorozatok háromszögében. Ha nem akart volna olyan sokat markolni Murphy nevével, talán még ma is gyártja a közepes, ám szórakoztató mozikat.

A főhőseinket felkergették egy sziklára. (Fred Ward, Finn Carter, Kevin Bacon)

Kevin Bacon ekkor már jegyzett színész volt az "Étkezde" című enyhe "American Grafitti" utánérzésnek és a "Footloose" - Gumiláb című zenés-táncos őrületnek köszönhetően, de még az "Egyenesen át" előtt. Utána pedig becsúszott az A listás liga perifériájába. Később volt interjú, melyben ezt a "földalatti férges filmet" karrier-jének a mélypontjaként értékelte. A hálátlan kutya! :)

Fred Ward ekkor már közel húsz éve dolgozott a szakmában, mégis, talán a "Remo Williams" filmet leszámítva, ez volt az igazi jutalomjátéka. Mióta ebben a filmben láttam, azóta jegyeztem meg a nevét és kedvelem.

Finn Carter 2005-ben játszott utoljára filmben, ám a legsikeresebb munkája a "Tremors" maradt. Kár, mert bár nem klasszikusan szép nő, van benne báj. Illetve... volt.

Megemlíteném még a Walter Chang-ot játszó Victor Wong-ot, aki a kilencvenes évek videokazetta másolós időszakának fontos darabjaiba csúszott bele; "Nagy zűr kis-Kínában", "A sötétség fejedelme", "Az aranygyermek"
A másik, akiről egy mondatot írnék, Michael Gross, aki az első részben mint Burt Gummer írtja az ellent, de később egyéb karakterként tért vissza az eseményekbe. Egy kedves sorozatot leszámítva "Családi kötelékek" ez a sorozat lett Gross legismertebb munkája.

Michael Gross és Reba McEntire páros nagyon jól működik, mint fegyvermániás házaspár. Reba McEntire amúgy country-énekes és ez volt az első filmszerepe.

A film utóélete:
Az első rész nem túl hangos sikere után további három epizód készült el, már videókiadásra és egy hamar kifulladó sorozat, 2003-ban. Az egyetlen összekötő kapocs az egész franchise-ban Michael Gross, aki végigvitte mind a négy részt és a sorozatot is, előbb fegyvermániás mellékszereplőként, míg végül már főszereplője lett a szörny-irtásnak.
Bacon egyeztetési okok miatt kiszállt a második részből és ugyan Fred Ward még benne maradt a második folytatásban, harmadszor már nem tudták rávenni a mókára, mert a színészt nem érdekelte többé a project és a beskatulyázást is el akarta kerülni.

A villás emelő viszonylagos biztonságából lehet céllövőldézni a szörnyre.

Érdekességek:
A film a mozibemutatója jócskán elmaradt a sikertől, viszont a videómegjelenés megháromszorozta a bevételeket.
Leforgattak egy alternatív befejezést, amelyben Val és Rhonda nem "jönnek össze".
Ez volt a Burt feleségét alakító Reba McEntire, amerikai country énekesnő, első filmszerepe.
A filmbeli, völgyben meghúzódó porfészket "Perfection Valley"-nak nevezik és két hónap alatt építették fel a forgatáshoz.

Figyeld:
- A szépen felépített cselekményt és Bacon-Ward párost.
- A szög beverése a karóba emlékezetes pillanat. (Hogy sikerült annyiszor mellé ütni, míg végül az utolsó lendületes ütéssel beverték?)
- Victor Wong, mint bepróbálkozós üzletember: - Hallod, hogy zörög a hűtő? Mi lehet? Lehet, hogy kikoptak a csapágyak?

10/9

Poszter mustra: A világhálón itt-ott fellelhetőek rajongói munkák a "Tremors" témában. Ezekből szemezgettem:










Az amerikai változat, amelyen kicsit megváltoztatva szerepel a szörny, amolyan "Jaws - Cápa" utánzatként.










Ez a változat talán a legminimalistább mind közöl. Csupán a felirat M betűjébe rejtett szeizmográf kilengést imitáló villám, ami azt sugallja...
Valami van a föld alatt...
Egyszerű és zseniális.




Még mindig a minimalizmus jegyében, a "Kígyó" játékot idéző kialakításban. A szörnyeteg alulról közelíti meg az embert jelölő piros pontot. Eszméletlen kifejező.












Még mindig egyszerű, de azért már több az információ ezen a változaton. 













Egy fesztiválra készített plakát változat. Még mindig nem túl bonyolult. 











Akár egy képregény borítója, amire ez a poszter emlékeztet. Már szerepelnek rajta hőseink és a cikk-cakk vonal egyszerre jelzi a szörnyeket és a föld repedéseit. A fekete-fehér rajzon jól kijön a szörnyeket megkülönböztető sárga szín.












A film egyik jelenetét alapul vevő, fekete-sárga (veszélyt jelent az állatvilágban ez a kombináció, gondolj csak a méhekre) színekből rajzolt változat, amelyen hőseink a sziklákon menekülnek a szörnyek elől. A rajz fekete alakzatai egy halálfejet formáznak. Később rengeteg horrorfilm használja fel majd a halálfejet, egyéb formákba, képekbe rejtve: pl: A barlang)











Ismét egy poszter, amelyik a film egyik fontos jelenetét idézi meg, a sziklákon való ugrálást. 










Leginkább flash játékra hajazó változat, ez a platformjátékokat megidéző, oldal nézetes, menekülős poszter. A nyolcvanas évek játéktermei tele voltak az erre a koncepcióra kihegyezett, olcsó és buta játékokkal. Balról menekülsz, jobbra tartasz és az ellenség mögötted érkezik.
A felirat pedig: Kő, papír, olló, halál...










Kicsit a hetvenes évek olasz giallo posztereit megidéző rajzos variáció. A képen a mellékszereplő Mindy (Ariana Richards) ugrál önfeledten a városka főútján, mögötte pedig érkezik a rettegés. Később a kislány végig sikította a Jurassic Parkot.