A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alan rickman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alan rickman. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 1., hétfő

Igazából szerelem - Love Actually (2003)

Igazából szerelem - Love Actually (2003)


Rendezte: Richard Curtis


Minden idők Top10-es karácsonyi vagy romantikus filmek listájának előkelő helyezettje. Curtis első rendezése egy szívszorító és megmosolyogtató két órás érzelmi hullámvasút, mely végül egy papír-zsebkendő gyűrögető szipogásban csúcsosodik ki. Ezt a filmet már ezerszer láttam és a mai napig nindzsa hagymavágó üzemmódba kapcsolok a végére, amikor Jamie (Colin Firth), a megcsalt krimi író ás Aurelia (Lúcia Moniz), a portugál házvezetőnő és egyben pincérlány végül a fél kisvároskától körülvéve, megcsókolják egymást, miközben vágóképekben végig követhetjük a kis 13 éves Sam (Thomas Brodie-Sangster) versenyfutását a repülőtér termináljai között, míg végül beéri a haza utazni készülő plátói szerelmét, Joanna-t (Olivia Olson) és megtudja, hogy a lányka is szereti őt, habár, eddig egy szót sem beszéltek egymással. Akárhányszor látom a pergő képsorokat, hallgatom közben Craig Armstrong eszméletlenül eltalált és persze azért hatásvadász érzelemkicsikaró eredeti filmzenéjét, a szemem sarkában megjelenik némi fátyolosság...


Pedig azért a film, igazából, bőven tartalmaz negatív érzelmeket keltő eseményeket is, nem csak szerelmet és romantikát. Talán a két egyértelműen pozitív kicsengésű történetszál az, ami végül a film csúcspontját adja és képes a nézővel játszadozni. A többi szereplő kap hideget és meleget.
A film keretes szerkezetű. Curtis-ék kivonultak egy valódi repülőtérre, hogy igazából részesei lehessenek emberek érzelmi kitöréseinek, mikor találkoznak egymással. A kamera által elkapott legszebb pillanatokból montázst vágtak össze és ezzel indul a filmünk, hogy a lezárásban ismét a repülőtéren tegyük tiszteletünket, immár a színészekkel és a forgatókönyv lezárásával. Bár a repülőtér és a karácsony nem feltétlenül alkotnak dramaturgiailag egy párt, mégis működik a kezdés (bár lehetett volna ennyi erővel buszpályaudvar is vagy akár egy kórház, stb.) és a lezárás is a helyén van.



Először megismerjük Billy Mack-et (Bill Nighy), a kiöregedett rockert, aki egy régi sláger nyálas feldolgozásával szeretné promózni az új cd-jét, hogy egy kicsit megint a reflektorfényben sütkérezhessen. Ehhez persze fel kell tűnnie itt-ott. Először felveszik a "Christmas Is All Around" című nótát, később pedig egy rádióműsorban mutatkozik be az excentrikus és öntörvényű figura, akinek megnyilvánulásait menedzsere, Joe (George Fisher) a fejét falba verve veszi tudomásul. Hiába, az öreg Billy nem hazudtolja meg magát. Nyersen fogalmaz, odamondogatva bárkinek, abban a biztos tudatban, hogy igazából leszarja a körülötte lüktető világot, hiszen már az is rég leszarja őt.

Szépen sorjában, rövid jelenetek sokasága alatt megismerjük a többi főbb szereplőnket, akiket a film dramaturgiailag igyekszik egyenlő részben mozgatni, hogy senki se legyen hangsúlyosabb a másiknál, hiszen mi, a kukkolók, mindenkire egyformán kell rálátnunk. Ezért is került pár jelenet a vágószoba padlójára, meg azért, mert a játékidőt valahol két órában szabták meg maguknak az alkotók. Komoly technikai bravúr, hogy a legtöbb esetben néhány percnyi színészi játékra van lehetőség, hogy a megrajzolt karaktereket élettel töltsék meg a művészek és egyfajta elképzelt hátteret varázsoljanak mögéjük.
Van, akinél jobban sikerül, másokról alig tudunk meg valamit. A film ezért eléggé széttöredezett vonalú. Nagyon kell figyelni, mert sok esetben van kapcsolat a figurák között, (hol rokoni szál, hol baráti, hol pedig csak véletlen) csak nem feltétlenül rágják a szánkba.



A film nem egyértelműen pozitív hangulatú, utaltam erre korábban, hiszen van itt temetés, megcsalás, mentális betegség, és ami a legfontosabb, nem az összes történetszál végződik egyértelmű hepienddel. Néhány lebegve marad, amin a film után el lehet gondolkodni; vajon merre haladt tovább a karakterek sorsa?
Sam édesanyja pl. még képen kívül elhalálozik, hogy a fiú és nevelőapja, Daniel (Liam Neeson) kedves mindennapjainak legyünk résztvevői. Karen (Emma Thompson), a középkorú feleség karácsony közben döbben rá, hogy a férjének, Harry-nek (Alan Rickman) valószínűleg viszonya van valakivel és ezzel felboríthat mindent, amiben Karen valaha is hitt, ha a házasság intézményéről van szó. Zseniális a jelent, amikor Emma Thompson belehallgat a férjétől kapott Joni Mitchell (információk a literatura.hu oldaláról) cd-be, miközben a kétség és csalódottság könnyeket csal a szemébe. Harry még nem lépett ugyan félre, ám a szándék már kezd benne megérni és ebben sajnos partner kikapós titkárnőinek egyike, a germán származású Mia (Heike Makatsch). A német dvd borítón simán lecserélték a Natalie-t játszó színésznő fotóját a német színésznő képére.


Az angol miniszterelnök pedig (Hugh Grant), hogy a titkárnőknél maradjunk, simán beleszeret az alatta dolgozó - akkor még persze nem úgy! - Natalie-ba (Martine McCutcheon). Grant a legjobb vígjátéki formáját hozza magával, azaz ugyanazt a figurát alakítja, amit a legtöbb angol romantikus komédiában megszokhattunk tőle. Martine McCutcheon telt titkárnője meg egyenesen imádni való figura.

Van még body double párosunk, akik előbb látták egymást meztelenül, mint, hogy idejük lett volna egy első csókra. A férfi tag a későbbi Hobbit filmek fiatal Bilbóját alakító Martin Freeman. Habár itt elvileg Brad Pitt testdublőrjét alakítja, a teste, nos, nem éppen atletikus.
Egy fotósunk is akad, aki történetesen legjobb barátjának a feleségébe zúg bele fülig, hogy némi hezitálás után, megvallja ugyan szerelmét, de a békesség megőrzésének érdekében, magába fojtja érzéseit. Őt pedig a The Walking Dead rajongói ismerhetnek közelebbről: Andrew Lincoln

És ez még közel sem mindenki.
Azért még kitérnék Rowan Atkinsonra, aki a film két fontos kulcsjelenetében jelenik meg és figurája, amolyan őrangyalként igyekszik két szereplő életét a békesség és szerelem felé vezető úton. Nem teljes sikerrel. (De ezt megszokhattuk már Mr. Bean-től, nem igaz?) Külön öröm volt számomra, amikor az imdb oldalán olvastam utalást arra, hogy jó felé keresgéltem Atkinson figurájával kapcsolatban, mert a forgatókönyv tényleg amolyan angyalként tekint rá. Bár, ehhez nekem párszor meg kellett néznem a filmet. Igazából csak azt nem értem, miért nem gyúrtak rá jobban erre a kissé misztikus vonalra. Lehetett volna erősíteni, mert a két megjelenés még kevés.


Curtis filmje tehát úgy kötelező kelléke a karácsonyi tévéműsornak, hogy közben legalább annyira drámai mint amennyire romantikus komédia. Simán keserű-édes kategória.
Remek betétdalok, letisztult, manírosság nélküli fényképezés, remek mellék és epizódszereplők, akiknek neveinek talán csak a felét soroltam fel.
Ha ezt a filmet nem láttad, mindenképpen pótold. Talán most karácsonykor, hiszen valamelyik csatorna biztos adni fogja. Vagy mind...

100%
(Talán kicsit erősnek tűnhet, de ha karácsonyi romantikus filmeket kellene top10-es listába terelni, nálam ez lenne az első helyen. Bocsi.

Figyeld:
- Laura Linney és testvére keserű sorsát.
- Emma Thompson magánszáma a hálószobában.
- Az angol író és a portugál lány beszélgetései.


A filmből véletlenül kiragadott képek alapján azt kell mondjam, túlteng benne az erotika...

A végére a filmzene számomra legkedvesebb részéből:


2014. október 24., péntek

Szorul a hurok - The January Man (1989)

Szorul a hurok - The January Man (1989)


Rendezte: Pat O'Connor

Egy viszonylag komoly filmet sejtető poszterváltozat
O'Connor filmje egy egészen komor krimiként indít, hogy végül, az utolsó percekben egy bűn rossz, bűnügyi komédiára váltson. Mert a befejezés eléggé vicces, vagy inkább röhejes.

Nick Starkey (Kevin Kline) nyomozó indexre lett téve egy korábbi ügye miatt. Testvére, Frank (Harvey Kietel) a rendőrfőnök és nagyon be van rágva a tesóra, viszont felső nyomásra kénytelen szaktudását kérni egy egy éve dolgozó sorozatgyilkos ügyében. Az aktuális áldozat meg történetesen a polgármester, Eamon Flynn (Rod Steiger) kislányának, Bernadette (Mary Elizabeth Mastrantonio) legjobb barátnője volt. (Elég nívós szereposztás, igaz?)
Nick együtt bérel kecót egy életművésszel, Ed-del (Alan Rickman), akit simán bevon a nyomozásba. (Életszerű, igaz?)
Nick és Ed pedig Bernadettel kiegészülve, ütős kis trióként hajszolják a gyilkost, még azután is, hogy elvileg már elkapták... azaz utolsó, 12. áldozata után öngyilkos lett.
Közben Frank neje, Christine (Susan Sarandon) Nick után koslat. Csoda, ha Frank utálja öccsét - vagy bátyját - mint a büdös szart. Ezen az sem változtat, hogy Nick a szemére hányja, hogy anyjuk őt szerette jobban.

A "szorul a hurok" egy tök átlagos krimi és ha még egy kicsit klisésebb, a végén kiderül, hogy Alan Rickman - akit akkoriban kezdett a mozi felfedezni - a gyilkos. Ezt a ziccert kihagyják.
Spoiler:
Végül a tettes egy, Nick szavaival élve: "Egy senki, aki csak figyelmet akart"

Itt már a humor is dominál,
amiről az első percekben a nézőnek sejtése sincs.
Az imdb egyelőre krimiként aposztrofálja a filmet,
a humor faktorról nem vesznek tudomást.
És elgondolkoztam ezen, hogy amíg nem volt felelős újságírás, a gyilkosok többnyire előnyökért gyilkoltak. Pénz, hatalom, aberráció. De azután elkezdtünk újságot nyomtatni, jött a tévé és kitenyésztettük azt a gyilkost, aki azért az Andy Warhol féle 15 perc hírnévért gyilkolásznak.
Másrészt, gyilkosunk kiléte tényleg mellékes, ami pofátlanság annak fényében, hogy milyen akkurátusan választotta ki az áldozatait.

Kevin Kline inkább tűnik irodalom tanárnak, mint tökös zsarunak és Rickman sem egy túl kemény, maszkulin figura. Külön öröm, hogy mellettük a többi férfi színész legalább kellően zord figura. Mastrantonio pedig nagyon finom nőcske, igaz a forgatás idején elmúlt harminc, ellenben a filmbeli 23 éves karakterével... Kár, hogy olyan kevés filmben kapott lehetőséget, pedig aki látta "A mélység titka" című akció, sci-fit, tudja, hogy kiváló színésznő. Mostanában főleg sorozatokból lehet ismerős.
Rickman a bohókás haver szerep. Itt még nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, de szerepeltetése arra jó volt, hogy női rajongóit a nézőtérre csábítsák vele. A "Drágán add az életed" után ez egy merőben más szerepkör. Szerencsére nem ragadt bele. Később még nyomult Mastrantonio-val, amikor szerep szerint legalább közelebb kerültek egymáshoz: Robin Hood, a tolvajok fejedelme...
Sajnos Susan Sarandon is inkább csak a neve miatt kerülhetett be, hiszen feladata a filmben eléggé csekélyke. Ráadásul még a végén még arcul is csapják. Nem szó szerint.


A "Szorul a hurok" egy igazi B film, amit tévében érdemes egyszer megnézni. A moziban ez nagy csalódás lehetett.

40%