A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amanda seyfried. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amanda seyfried. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 29., kedd

Anon - Anon (2018)

Anon - Anon (2018)


Rendezte: Andrew Niccol

Megtekintés: Niccol valamikor elkészítette a Gattaca (1997) című utópia-drámát és azóta jegyzik. Azzal olyan magasra tette a lécet, hogy nem sikerült megugrania.

Mert bár nem emlékszem valamennyi aspektusára a Gattacának, ám az egészen biztos, hogy a remek színészek és a nem kevésbé fontos mondani való mellé még egy nagyon szép, drámai lezárás is társult, egyfajta konklúzióval, ami a flashback-ekkel együtt egy gyönyörű keretbe foglalta azt a metaforikus művet az égbe szállás motívumával.
A baj, hogy ebből a lírai rendezőből mostanra mintha semmi sem maradt volna. Niccol mestere a  hangulatfestésnek, ami a hideg jövőképeket illeti, sőt, "A fegyvernepper - Lord of War (2005)" bizonyította, hogy egy hagyományosabb történetmesélésre is képes, kikacsintásokkal, humorral, az "Anon" azonban egy félresikerült darab, ami a szórakoztatást illeti, hiába a koncepció része, hogy a világ, amelyben a történet játszódik, egy végtelenül steril és neurotikus univerzum.

Annak ellenére, hogy részemről nem éreztem, hogy Niccol elkapta volna a fonalat, köszönet jár érte, hogy a Netflix áldoz arra, hogy minőségi sci-fi kerüljön bemutatásra a szolgáltatásukon keresztül. Nem a cég hibája, hogy néha a felkínált alapanyag nem kellően felhasználó barát.
Az "Anon" egy olyan jövőben játszódik, amikor az emberiség legnagyobb része egy fantasztikus találmánynak köszönhetően amolyan videó kapcsolatban állnak egymással, melynek segítségével szinte nincsen titok a másik előtt.
A főszereplő Sal Frieland (Clive Owen), aki olyan nyomozót játszik, akinek a feladata, hogy ha megkeresik a cégét bármiféle a múltban történt fonáksággal, akkor Sal, mint pártatlan külső szemlélő, felkutassa a kérdéses emlékeket és kielemezve megmutassa, ki a bűnös.
A találmány másik fontos hozadéka, hogy valós időben működik gugliként, ezért bármit látunk, arról információkat kapunk, amelyek 3D-s feliratként vetítődnek ki a szemünk elé a világba, beleértve a velünk kapcsolatba lépő személyeket, akikről szinte minden fontos adatot megtudhatunk.


Nem véletlen, hogy ebben a világban mindenki kicsit tartózkodó és kimért. Sal, miközben a piti lopási ügyeket igyekszik felgöngyölíteni, kap egy gyilkossági ügyet, melynek tettese, egyes jelek szerint, képes belepiszkálni a neurotikus emlékekbe és felhasználók számára a valóságot is ügyesen manipulálja.
Sal a nyomozás során belebotlik egy titokzatos fiatal nőbe, Anon-ba (Amanda Seyfried) akinek fejében ott lehet a kulcs a megoldáshoz.

Niccol még mindig remekül képes a hangulatot átadni. A színek használata, kamerák beállításai, a zene, a helyszínek mind egy letisztult jövőt vetítenek elénk, amelyben nincs helye egyszerű érzelmeknek, vagy csak a hálószoba falai mögött. Az utcák sterilek, nincs egy felesleges elem rajtuk. Mintha a virtuális világba való belépéssel a valóság is egyfajta virtuális helyszínné változott volna, amely azért olyan tiszta, mert a programozók nem látták értelmét, hogy időt szenteljenek a "koszolásnak".

Van lehetőség a történetben, ám akik korábban azt jósolták, hogy Andrew Niccol új filmje az idei sci-fi termés várhatóan legnagyobb dobása, azok egészen biztosan tévedtek. Niccol filmes tevékenységének minősége erősen hullámzó, de az "Anon" legalább érdekesebb témát boncolgat, mint a 2014-es "Arctalan ellenség - Good Kill". Az azonban a rendezőn is múlott, hogy a végeredmény nem lett szórakoztatóbb filmélmény.
Niccol nagy kedvence, Ethan Hawke sem tette tiszteletét ebben a moziban.
Az "Anon" nehezen lesz olyan kult mozi, mint a Gattaca, mert abban érezni a végtelen humanizmust, míg az "Anon" inkább egy öncélú stílusgyakorlatnak tetszik.

+ Hogy a Netflix ontja magából a sci-fi zsánert.
- Hogy ezek a filmek valamiért alig bírnak egy szint fölé helyezkedni.

60%

A film Mafab adatlapja: Anon (2018)

Ha megnéznéd:
- Anon (2018)


2015. augusztus 12., szerda

Ted 2. - Ted 2. (2015)

Ted 2. - Ted 2. (2015)


Rendezte: Seth MacFarlane

A film Mafab adatlapja: Ted 2. (2015)

Megtekintés: Ha rajongója vagy Seth MacFarlane-nek vagy bejött a Ted humora, akkor ez a te filmed.

Be kell vallanom, hogy már nem is emlékszem az első részre. Olyannyira nem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy Mila Kunis a punis játszott benne. Meg úgy a történetet is. Egyedül Giovanni Ribisi figurája maradt meg, mert a srácot valahogy mostanában nem látom filmben. Van neki, tuti, csak nekem kimaradt.
Jól szórakoztam az első részen. Elröhögcséltem a figurákon és helyzeteken. Viszont, hogy ma szinte semmire nem emlékszem a filmből, az jól példázza a film humorát és annak értékét. Számomra nehéz lesz később erre a filmre nosztalgikusan visszatekinteni, hiszen, nem lesz miről nosztalgiáznom. Mint egy fesztivál, amit részegen bulizunk végig és mikor otthon megkérdezik; Na milyen volt! - adunk válasznak egy mosolyt és vállrándítást.
Nem akarom ezzel lefitymálni MacFarlane-t. Amit ő tesz ezekben a filmekben, arra szükség van. Kell, hogy legyen valaki, aki felidézi nekünk mindazt, ami fonák és amit szeretünk Hollywoodban. Mert arra a két órára jól esik elkalandozni az emlékekben. Igen. A Ted 2. kalandozás az emlékekben és így nem várható el, hogy rá is emlékezzünk majd, hiszen azért elég fonák dolog lenne emlékek emlékeire emlékezni... vagy miről beszélek?


Spielberg például így emlékezett meg Busby Berkeley-ről, mint fent látod a videóban.

Seth MacFarlane nagy filmrajongó. Ez hamar átüt a filmben látható utalásokon keresztül. Már a főcím megidézi a harmincas évek zenés filmjeinek egyik őstípusát, a Busby Berkeley féle zeneiséget, amely a látvánnyal karöltve egy egységes táncelemet alkot. (Steven Spielberg is adózott az úrnak az Indiana Jones és a Végzet Temploma elején.) Később, a Berkeley féle stílus már cikinek számított, ám mivel megkerülhetetlen, időről-időre tisztelegnek munkássága előtt ilyen kikacsintások formájában. Egy nagyon jó kis humoros jelenetben, megidézi Spielberget is, ha már itt tartunk, csak a füves rész valahogy el lett nagyolva. Szinte csodálom is, hogy nem jelent pár red-neck, hogy halomra lőjék szereplőinket, amiért lopják a dzsangát. Vagy Liam Neeson abszurd magánszáma, amely akár egy Monthy Python szkéna is lehetett volna. Ezek az apróságok. Meg még ezer másik, amiket felsorolni is nehéz.

Apróságok, amik nem tartják össze a filmet. Sajnos.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ezekre a jelenetekre talán fogok emlékezni valamikor, később, de Ted maci kálváriája, hogy emberszámba vegyék, teljesen ki fog ürülni a szervezetemből. Így lesz.
Ezen nem segít, hogy Mark Wahlberg készségesen és szolgaian asszisztál ehhez, hogy Amanda Seyfried megkapta a Gollam jelzőt, baszom nagy kék szemeiért és, hogy Morgan Freeman-nek is megy az anyázása.


A Ted 2. olyan srácoknak szól, akik nem tudnak és nem akarnak felnőni. Csak ezt sajnos nem mi döntjük el. Az élet dönt helyettünk és akkor ez a film nem lesz más, mint egy kellemes indok a közös sörözésre, hogy másnap blokkoljunk egy órán és megkeressük a pénzt a sörre.

Persze, van erkölcsi tanítás is, ami kicsit sántít, inkább csak szükséges, hogy ne keserű szájízzel távozzunk Teddy maci életéből.
Részemről ennyi épp elég volt. Nekem is jobban esne, ha a filmet tudnám értékelni egészében, mint egy lineárisan működő komédiát, de sokkal inkább szkeccsfilm, ami ezer apró részből tevődik össze. Így viszont legalább felépítésében hű MacFarlane rajzfilmsorozataihoz, ami nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen ez egy másik médium.
Vagy csak kinőttem a beszélő macik világából.

Észrevételek:
- Amanda Seyfried eszméletlen komika. Már egy korábbi filmjében megmutatta ezt számomra, egy kivágott jelenetben, hogy nem megy a szomszédba, ha viccelődik. Itt csak rátett egy lapáttal. A Gollamos hasonlat ül.
- Dicséretes mennyi celebet és sztárt sikerült megnyerni a filmhez, néha nem éppen szimpatikus formában.
- Sam Jones, aki élő példája, hogy meg lehet élni egy filmből, amit harmincöt(!) éve forgattak le!
- Nem lepődnék meg egy folytatáson, bár, a csúcson kellene abbahagyni.
- Elég lanyha a gonosz oldal felhozatala. Donny az első részből még oké, de a Hasbro elnök mintha nem lenne eléggé tökös.

60%

Érdekességek:
- Mila Kunis babát várt Aston Kucher-től, ezért kimaradt a filmből.
- Wahlberg első folytatása!
- Gondoltad volna, hogy amikor a Stand-Up előadókkal viccelődnek 9/11-ről, annak van némi fura íze, hiszen mind a rendező, mind a főszereplő utazott volna aznap, mikor a terrortámadás történt, csak egyikük lemondta a repülőjegyét, másikuk meg másnaposság miatt késte le a gépet. Találd ki, melyik melyik.
- Az éjszakai spermavadász jelenetben Ted az öltözetével képletesen fejet hajt a Paddington macija előtt.


Ha velem ellentétben neked nagyon bejött a Ted első része, ne habozz és nézd meg a másodikat is, egyik kedvenc oldalamon! klikk a macira!