A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bruce willis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bruce willis. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 30., szerda

Bosszúvágy - Death Wish (2018)

Bosszúvágy - Death Wish (2018)


Rendezte: Eli Roth


Megtekintés: Néha érdemes egy-egy poros filmből Remake-et készíteni, de vajon az 1974-es "Bosszúvágy - Death Wish" az a film?

1974-ben már nem számított újdonságnak az a fajta bosszúfilm, amit a "Bosszúvágy" képviselt, hiszen hasonló darabok már készültek a hatvanas években is. Lásd.: Halálfejesek (1967)
Amiben talán új volt a mozi, hogy kendőzetlenül állt ki a kisember mellett a bűnözők ellenében és az adott korban frissnek hatott erőszakosságával, ami ma már simán átmenne egy korhatár besoroló bizottság előtt is. A hetvenes évek közepén, amikor a meghasonlott USA-ba hazatértek az amerikai katonák, veteránok, kicsit megváltozott a korábbi idillinek beállított életérzés. Amerika elvesztette tisztaságát és már nem volt többé a lehetőségek hazája.
Az utcákra szabadult egy erőszakosabb generáció, amelyiknek már nem voltak álmai és nehezményezte a politika befolyását az átlagpolgár életére.
Rengetegen tértek haza a háborúból, akiknek most a mindennapokkal kellett megküzdeni. Sokuk kábítószerfüggő, meghasonlott emberek, akik galerikbe tömörültek, pont úgy, mint a háború és a kormány ellen lázadozó fiatalok, akik többé nem bíztak saját országukban.
A városi élet egy sokkal sötétebb árnyalatot kapott. A kilátástalanság, a bizalom elvesztése a kormányzattal szemben kinevelt egy frusztrált társadalmat.
Már erre figyelmeztetett az "Eper és vér - The Strawberry Statement (1970)" című dráma is, amelyben egyetemisták tiltakozásuk jeleként elbarikádozzák magukat az egyetemi városban, hogy végül a karhatalom törje meg lázadásukat.
Az utcákat ellepik a bandák és már nincs már meg a hatvanas évek romantikája sem: elég egy rossz szó és folyik a vér.
A kábítószerhasználat felfelé ível és az első fogyasztói azok a harmincas férfiak, akik visszatértek Nam poklából. Köréjük szerveződnek különböző csoportok, amik a rendszer ellen lázadva pont a kispolgárokat veszik célba.

Az eredeti "Bosszúvágy" erről mesélt, főszerepben a hetvenes években már idősnek számító Charles Bronsonnal. Családját támadás éri és a kispolgár miután nem kap megfelelő támogatást a rendőrségtől, saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Brian Garfield regénye 1972-ben jelent meg és nagyon gyorsan megfilmesítették. A végeredménnyel az író olyannyira nem volt elégedett, hogy folytatást írt az első történethez, a "Death Wish-hez, a.k.a. Halálvágyhoz.
Karakterei azonban tovább éltek a vásznon és Bronson még további négy részben irtotta a városi hulladékot.
Utána a történet gyakran visszaköszönt a vászonról, más-más köntösben, de a lényeg sokat nem változott: Egy banda erőszakot alkalmaz a főszereplőn vagy családján, a főhős felveszi a kesztyűt és visszavág. Az alapanyag egyszerű és megfelel egy akció-drámának. Lehet a karaktert rendőrre cserélni és akkor még több vért lehet ontani.


Volt értelme 2018-ban leporolni a témát?
Abból a szempontból igen, hogy legalább az öregedő Bruce Willis kapott egy lehetőséget, hogy ismét hozza a blazírt Bad-Ass figurát.
Szükség volt életre kelteni Paul  Kersey - a könyvben Paul Benjamin - karakterét?
Nem feltétlenül, hiszen már semmi új nincs a történetben. Amerikában mindennapos az erőszak az utcákon. A hetvenes években csak éledező jelenség most már része a amerikai életérzésnek. Diákok lövöldöznek a suliban, beteg elméjű emberek zárkóznak hotelszobákba és lőnek a tömegbe. Az iskolai erőszak külön tantárgy és az Internet is kitermeli a maga pszichopatáit.

A "Bosszúvágy" mondanivalója tehát már nem hordoz nekünk semmi újat, ellenben még mindig szórakoztató lehet azt nézni, amikor a kisember végül feléget mindent maga mögött és fegyvert ragad. A "Bosszúvágy" ráadásul egy lusta feldolgozás. Paul Kersey egy világ szerencsése. Sikerül egy olyan bandával leszámolnia, melynek tagjai nem kompetensek, egymással is alig érintkeznek, így egy egyszerű western forgatókönyveként, Kersey, mint a város leggyorsabb pisztolyforgatója, egymás után levadássza ellenségeit, a végére egyenesen szintet lép és a rá küldött orgyilkosokat profikra jellemző hidegvérrel mészárolja le, miközben elvileg a karakter egy tehetséges trauma-szakorvos. Igaz, a történet alapját képezi az is, hogy a pacifista hős végül szélsőséges módszerekhez nyúlva beszennyezze a kezét, de így mennyire rugaszkodik el a dráma a valóságtól és lépünk át a szürreálisabb akciófilm műfajába?
Teljesen!

Eli Roth munkásságát kifejezetten kedvelem, habár mint direktor nem a megvalósítás az erőssége, hanem, hogy olyan témákhoz nyúl, amelyek annak idején érdekeltek engem is a filmek nézése közben. Roth egy rajongó, aki nem kritikusoknak, hanem a nézőknek készíti filmjeit. Sajnos a végeredmény néha eklektikus "Kopp-Kopp - Knock-Knock (2015)", de a "Bosszúvágy" egy korrekt darab, épp a plusz, ami hiányzik belőle. Roth-nál azonban ez megszokott. A szív.
A vértől iszamós, még forró és lüktető szív.

Szomorúvá tesz az is, hogy mostanra az általam nagyon kedvelt Elizabeth Shue gyakorlatilag az "Árnyék nélkül" óta nem kapott egy rendes szerepet, egy rendes moziban. Viszont mintha Josh Brolin akkortól kezdett volna felfelé ívelni. Vincent D'Onofrio a testvér szerepében is kihagyott ziccer, mert több volt a karakterben, mint amit a filmben kaptunk belőle.

Willis Liam Neeson-t ütötte ki a főszerepből.
Ez az első filmje Roth-nak, ami nem horror.

A film Mafab adatlapja: Bosszúvágy - Death Wish (2018)

65%

Ha megnéznéd:
- Bosszúvágy (2018)





2016. január 6., szerda

A bosszú gyökere - Mentőakció - Extraction (2015)

A bosszú gyökere - Mentőakció - Extraction (2015)


Rendezte: Steven C. Miller

A film Mafab adatlapja: Extraction (2015)

Megtekintés: Várd ki, amíg a kereskedelmi tévé lenyomja tíz körül. Este.

Nem tudom, mennyi akciófilmet akarnak még ráhúzni Bruce Willis kopasz fizimiskájára és ezzel együtt letolni az egyszeri néző torkán. A hatvan év az hatvan év, tartsa bármilyen jól is magát az öreg. Sosem volt harcművész, csak akciósztár, ezért nem lehet tőle elvárni, hogy hatvan évesen megfelelő kondija legyen ahhoz, hogy vágás nélkül verekedjen végig 5-10 másodpercet. Arra ott van az ifjabb generáció. Jelen esetben a filmben a fiát alakító Kellan Lutz, aki színészileg még nem nőtt fel a nagy golyófejhez, viszont közelharcban tudja azt a szintet hozni, amit a Die Hard filmekben produkált Willis.
Ez a film már sokat nem tesz hozzá Willis bőséges filmográfiájához, sem anyagilag - gondolom - sem színészileg. Pusztán azért volt rá szükség, hogy a nevével behúzzák azokat, akik még hisznek, és, hogy egy érdemes színész vezesse be az akciók világába a következő generációs izmos srácot. Lutz már szerepelt az Alkonyat sorozatban, ahonnan nem emlékszem ré, lévén, hogy nagyon felületesen követtem a vámpíros sorozatot és ami vele járt. Később eljátszhatta Herkulest is egy kalandfilmben, aminek meg azért nem volt akkora visszhangja, mert a sokkal izmosabb Dwayne Johnson is közel abban az időben nyomott ki fekve magából egy szintén a félisten kalandjaira épülő mozit. Egyértelmű, melyikük nyerte a vászon-versenyt.
Lutz még besomfordált a Feláldozhatók 3 gyülekezetébe, de tudjuk, hogy abban kik voltak a főszereplők.
Most nagyjából lehetőséget kapott, hogy akció sztárként fedezze fel magának a közönség. Nem lesz azonban könnyű dolga, mert A bosszú gyökere című akciófilm semmiben nem veszi fel a versenyt Willis legjobb akciófilmjeivel.
Valahogy olcsóság szaga van végig. A közelharcok elnagyoltak és kapkodóak és a kamera sem a legjobb szögből veszi az eseményeket. Az autós üldözések unalmasak. Ennél még a szarrá rángatott és zoomolt "A szikla" autós versenye is izgalmasabb volt, pedig második megtekintésre egyértelműen látszik, hogy aki részt vett benne, az alig érintette a kormányt. Sean Connery például...
A történet olyan egyszerű, akár a faék. Csoda, hogy van benne számomra is meglepetés, igaz, nem a csavarokat illetően, mert azokat egy üres lapon, egy hb-s ceruzával és fél kezem ujjait használva kiszámoltam előre.
Ami csavart beletettek, azt a film elején leírhatod egy borítékba és amikor bejön, csak add oda annak, akivel nézed a filmet és majd azt mondja, vagy láttad a filmet, vagy nem lepődik meg, mert nála is lesz egy boríték.

Valami nagyon hasonló jelenetet már láthattunk a Die Hard csúfos ötödik részében. Apa és fia fogolyként.

Willisre már alig számítanak akció ügyileg. A film elején van pár másodperce, de a továbbiakban a forgatókönyv nagyon takarékosan bánik a sztár idejével.
Hogy Lutz ne legyen azonban kevés a nyomozás alatt - amely nem bonyolult, pusztán lineáris, hisz minden információmorzsa után szintet lépnek a szereplők, gyakorlatilag mennek a végig - mellé rendeltek egy női akcióhőst is. Gina Carano azonban valahogy nem illik a fiúhoz. Talán, mert az arca még kicsit Lutz-nál is férfiasabb, vagy a testfelépítése miatt. Azért színészkedni már próbál és az akciójelenetei is eléggé le lettek szedálva. Remélem, nem azért, mert öregszik a leányzó, mert kár lenne érte. Szívesen venném még, ha pár, ennél tökösebb filmben osztaná a sallert, hiszen aki utoljára hasonló női verekedő volt számomra, az Cynthia Rothrock, de róla semmit nem hallok évek óta.
Carano karaktere eléggé erőltetett vagy fogalmazzunk úgy: klisés. Persze volt közös múltja a főhőssel, persze még szereti, persze, a feladat ellenében mellé áll. Too easy!
Willis papa fogságba kerül, őt kell menteni. Egy ilyen filmtől elvárnád, hogy szétrobbantsa a vásznat és a gyomrod, de az fog történni, hogy néha rápillantasz az órádra és nem érted, mitől tűnik nyolcvan perc olyan kurva hosszúnak.
Remélem, Lutz akciósztárrá protezsálásával nem ölik ki majd a következő generációs csihi-puhi filmekből a kilencvenes évek derekán megszokott remek kis egysorosokat, mert A bosszú gyökerében elvétve sem találni semmi vicceset. Amit meg annak szántak, azt hagyjuk.
Carano testére még hangsúlyosan ráhúznak a végén egy szoknyát is, hogy azután még véletlenül se láthassuk a lábának idomait. Mintha kínosan ügyelnének rá, hogy derékon alul ne sokat láthassunk. Aki ismeri Carano munkásságát, pontosan tudja, hogy nem egy filigrán alkat, de, hogy ennyire megkíméljenek tőle, az kemény. Még szerencse, hogy a film végefelé egy bunyó közben néha messziről is mutatja a kamera. Persze, ezzel közel sem leszünk kielégítve.
Fontosabb mellékszereplő még a szebb napokat látott D. B. Sweeney, akinek volt egy Porsche tolvajokja négy évvel a Holtpont előtt és valahogy, bár a történet eléggé hasonló, az valahogy nem kapart össze olyan masszív rajongó tábort, mint a szörfös-bankrablós akciófilm. Még készített egy a fű alatt sikeres sci-fit, az Égi tüzet aztán bár dolgozott továbbra is, elkerülték a fontos alakítások.
A fényképezés nem tökéletes - az akcióknál céloztam rá - viszont a színvilág az kellemes. A széles vászon hozzátesz kicsit a mozis hatáshoz. A zene említésre sem méltó. Ha megjelenik is a filmzenei album, nem fogják elkapkodni.

45%

Ha szeretnéd látni: A  B O S S Z Ú  G Y Ö K E R E

Hát, szexjelenetet végül nem forgattak le velünk...
A magyar címet én erőltettem a produkcióra a nyers fordítás után, mert az egyszerűen nem tetszett. Segíts terjeszteni, hátha... :)

2013. november 11., hétfő

Red 2. (2013)

Red 2. (2013)
imdb adatlap

A szereplők nevei nem sorrendben olvashatóak!


Rend.: Dean Parisot

Fősz.:
Frank - Bruce Willis
Marvin - John Malkovich
Sarah - Mary-Louise Parker
Victoria - Helen Mirren
Bailey - Anthony Hopkins

A második rész több izgalmat ígér, mint az első - hiszen a második részekre általában össze szedik magukat a készítők, ha már nekiláttak - mégsem lett nagyobb durranás, mint az első etap. Habár a történet folyása egy sokkal durvább veszély irányába halad homlokegyenest, mivel hőseink jól szerepelnek a világ megmentésében, összességében a Red 2. végül sokkal haloványabb lesz akcióügyileg, mint idősebb testvére.
Frank és Sarah kezdenek komolyan összecsiszolódni. Sarah élvezi az ex-ügynök pasija tesztoszteron szintjét, csüng minden szaván. Tudja jól, amíg együtt vannak Frank-kel, semmi baja nem történhet az égvilágon. És az milyen uncsi már?!
Láttunk már ilyet máshol: pl. Az utolsó akcióhős
Kapóra jön Marvin megjelenése, aki persze még benne van a "világ megmentése" bizniszben és természetes, hogy olyasmibe keveredik, amiből csak Frank segítségével tudna kikecmeregni.
Frank már fáradt, a lúdtalpa sajog, szívesebben teázna otthon, Sarah oldalán, belefeledkezve a teába és édes süteménybe. Sarah azonban Marvin megjelenésének pillanatától olyan, akár a sütőbe tett lepényhal; be van sózva. Szép dolog a középkorú szerelem, ám a viagra fogyóban, így a hálószobai akciókat valami "kézzelfoghatóbb" izgalomra cserélné az eddig inkább Cosmoplotan-en szocializálódott amerikai ex-szingli diszpécserhölgy.
Láttunk már ilyet máshol: pl. Kardhal 
2:1 arányban Franket leszavazzák és kezdődhet a móka.
Persze kell némi ellen:
Egy keleti (Byung-hun Lee) és egy nyugati bérgyilkos (Neal McDonough). Mindkettő profi a szakmájában. Frank egyiküket még ismeri is, és ami tőle idegen, kiveri a víz. Sarah bőszen törölgeti gyöngyöző homlokát.
A feladat; Megmenteni az enyhén őrült tudóst (Anthony Hopkins), majd segítségével kiiktatni egy korábbi találmányát, amely képes a térképek zöld területeit hamuszürkévé változtatni.
Közben jönnek a már ismert mellékszereplők, akikre sok idő nem jut, hiszen nem négy órás a film, csak alig kettő. Épp ezért pár remek jeleneten kívül nem sokáig élvezhetjük sem a "Béka" (David Thewlis) kulináris élvezkedését, sem Ivan, az egykori orosz kém (Brian Cox) akcentusát.
Persze egy jó kémfilm nem működik árulás és pálfordulás nélkül. Kapunk ebből is, abból is. Hogy Sarah vérnyomása a plafonig szökjön, még megismerjük Frank múltjának egyik homályos g-pontját, az orosz ügynöknőt (Catherine Zeta-Jones), de Frank egy jellem, így a töltött-káposzta felmelegítésére nem jut elég idő.
- Frank, ez most komoly? Mellém ültetted ezt a dasenykát?

Sajnos a Red 2. semmiben nem tud ráverni az első részre. Míg, az egyben, ha a töltelék leszámítjuk, egy bérgyilkos követte Frank munkásságát és igyekezett lenullázni öregedő hősünket, Karl Urban személyében, addig most két megbízható színész ered a nyomába. Azonban hiába a Han-t játszó Byung-hun Lee akrobatikus ügyessége és Neal McDonough megbízhatóan jeges, szürke szemű mosolya, szerintem nem veszik fel a versenyt a Karl Urban által hozott, laza, macskaszerű terminátoros kisugárzással. Ketten együtt sem olyan hidegek, mint Urban volt egyedül, pedig McDonough esetében még belevittek egy csúnya gyilkosságot is, hogy nagyon utáljuk a karaktert, mégis, amikor végül elfogyott a dialógusa a filmből, kicsit megsajnáltam.
Sarah karaktere sokat fejlődött az első rész óta. Már nem az a tehetetlen, árral sodródó nőci, akit megismertünk. Figurája, amolyan kabalaként funkciónál. Amíg Frank a "nyakában" tudja, biztos lehet a sikerben, főleg, hogy Sarah már nem passzív üzemmódban nyomja, hanem Marvin gondoskodásának köszönhetően, mind jobban kijön belőle az asszonyállat. (Talán a harmadik részben már ő fogja belevinni Franket a tutiba.)
- Mi oroszok ezt adjuk borravaló helyett...!
Női oldalról Mary-Louise Parker simán elviszi a showt kolleginái elől, ezért Helen Mirren karaktere sokkal súlytalanabb lett, míg Catherine Zeta-Jones egyenesen a lepkesúlyba avanzsált. Talán majd a folytatásban többet domboríthatnak. (Ige, hiába tettek meg mindent az írók, hogy elhitessék velünk, egyikük nem partiképes a folytatásra, hiszen tudjuk, a kémek akár a macska, kilenc élettel rendelkeznek.) Hiába vitték többre amerikai kolléganőjüknél (Oscar-díj, blockbuster, jó házasság), itt csak asszisztálnak az események alá.
Akinek alakítását keveselltem és fontosságát megkérdőjelezem, az a "Béka". Nagyon kedvelem Thewlis egyértelműen tenyérbemászó pofáját, de itt, bár tudtam, ő amolyan James Bond mellék-gonosz, amit belőle kaptam, nekem nem volt elég. Annyira életszagú a borkóstolgató figurája, annyira vászonról lemászó, hogy őt például kifejezetten üdvözölném egy folytatásban.
Az enyhén lökött tudóst pedig Hopkins biztos kézzel hozza. Eszméletlen színész. Ahogy motyog maga elé, ahogy beszél, emlékeztet Hannibal Lecter kissé megborult unokatestvérére, akit eddig nem ismerhettünk meg - mivel Thomas Harris, a Lecter könyvek írója nem mesélt róla. Igazából meg sem lepődtem rajta, amikor kiderültek a motivációi.
Nem bírom a kötöttséget!
Ennek ellenére a film puskaropogás faktora számomra alatta maradt az első résznek. Hopkins karizmatikusabb, mint Richard Dreyfuss volt, korábban, mégis, pont mivel magányos farkas, a végső leszámolás így sokkal vértelenebb lett, mint Malkovich és Mirren ámokfutása volt, pár éve. Morgan Freeman hiánya csak azért nem annyira szembeötlő, mert valahogy a második részben is érzem a szellemét, hogy jelen van. Komolyan!
A történet ugyan kicsit bonyolultabbnak tűnik, de ez sem vált előnyére. Túl sok helyszín, túl sok szereplő, kevesebb tűzijáték.
Ettől függetlenül Dean Parisot akció-képregény-komédiája élvezetes szórakozás, egyszer feltétlenül látnod kell.
A befejezés klisés, könnyen kiszámítható, de még ez sem rontja el az előtte végigült közel két órát.
Ja, és játszik benne Bruce Willis...

Figyeld:
- Parker orálisan adakozóbb
- Hogyan kell a rendőrséget egy hűtőajtóval leamortizálni.
- Hopkins. Az az ember egy zseni.
- Az első részben tetszett, amikor Willis kilép a pörgő autóból? Nos, kapsz valami hasonlót. (Kár, hogy tucatnyi film, köztük a Wanted, már bemutatta)

Néhány érdekesség:
- Ernest Borgnine szerepét csak 2012.-ben bekövetkezett halála akadályozta meg.
- Három szereplő is játszott már Lecter filmben; Hopkins-t ugye nem kell bemutatni, de Brian Cox, aki itt Ivan, már előbb eljátszotta a Hannibalt "A vörös sárkány" első megfilmesítésében, az 1986-os "Embervadász"-ban. Parker pedig "A vörös sárkányban" játszotta Molly-t.
- A filmben Mirren megjegyzést tesz magára, hogy ő a királynő. Ez igaz, hiszen több filmben eljátszotta ezt a szerepet. :)
- Mary-Lousie Parkernek nagy napja volt a film a bemutatója, hisz sok országban együtt mutatták be másik filmjével, a R.I.P.D.-del, amit véletlenül nem az első Red rendezője forgatott le, Robert Schwentke? De!