A következő címkéjű bejegyzések mutatása: charles dance. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: charles dance. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 7., szerda

Porcelánhold - China Moon (1994)

Porcelánhold - China Moon (1994)


Rendezte: John Bailey

A film Mafab adatlapja: China Moon (1994)

Megtekintés: Csodálkozom, hogy nem zavartam le ezt a filmet korábban. Na, nem mintha katartikus élmény lett volna.

Kedvelem Ed Harris munkásságát. Madeleine Stowe-val nincs komolyabb gondom. Benicio Del Toro-t meg egy zseninek tartom. Ennek ellenére, ezt a filmjüket korábban nem láttam, csupán a címe volt eddig ismerős. Az alapján azt hittem, holmi társadalmi dráma, pedig egy nem túl fifikás bűnügyi thriller.

Ed Harris két Stephen King film forgatása között (Hasznos holmik / főszerep, Végítélet / nagyon kis mellékszerep) állt kamera elé, hogy a Roy Carlson forgatókönyve alapján készült filmben eljátssza Kyle Bodin nyomozót, aki beleszeret a "titokzatos" nőbe, majd kirántják alóla a szőnyeget. Carlson nem vitte túlzásba az írást, hiszen ez a film volt a harmadik forgatókönyve és azóta nem emelte tollát mozis munkához. A rendező, Bailey is inkább operatőrként lett ismert és keresett név, mert rendezni négyszer volt eddig kedve, és látva a végeredmény, amelyben van némi tévéfilmes íz is, meg néhány ritmustalanság, pl. a befejezés hirtelen összecsapottsága, nem hiányolom a direktori munkákat tőle. A "Porcelánhold" pusztán egy erősen közepes krimi, amelyet az húzott ki az erős középszerből - igaz, fulladozik - hogy a főszerepekre sikerült akkori sztárokat és egy még tejfeles képű Del Toro-t megnyernie. Nem ez az első olyan krimi-thriller, amiben ismert és markáns színész - általában pont azok, akik akkor vannak sikereik csúcsán és még tehetségesek is - egy szövevényes bonyodalomba keverednek, amiből igyekeznek kimászni, mert sokszor a karrierjük, rosszabb esetben az életük a tét. A teljesség igénye nélkül, hirtelen két film jutott eszembe, erősen hasonló témában, amiket ajánlok is megtekintésre: "Időzavarban - Out of Time (2003) Denzel Washingtonnal, amelynek a címe is beszédes, vagy "Az ideális gyanúsított - Under Suspicion (1991)", Liam Neeson-nel. Mindkettőt csak ajánlani tudom, mert ehhez a filmhez képest, tényleg jobban kufárkodnak a feszültség és információk rétegeivel.

Madeleine Stowe, ha valaha is mondhatunk olyat, hogy karrierje fent volt az égben, akkor az a kilencvenes évek, amikor "Az utolsó mohikán - The Last of the Mohicans (1992)" miatt sokan megismerték a színésznőt. A kilencvenes években egyre kevesebb főszerepet kapott, magam pedig nem nagyon emlékszem, hogy találkoztam volna vele az elmúlt kb. tíz évben, megfelelő produkcióban*.
* - Amire érdemes lenne emlékeznem.


Benicio Del Toro A kilencvenes években kezdett ismertségre szert tenni, ma meg már sörreklámokból mosolyog ránk. Annak idején főleg epizód szerepekben láthattuk, néha fontosabban, máskor mellékesben. Viszonylag ritkán kapott abszolút főszerepet, inkább amolyan második, harmadik ember szokott lenni a stáblistán. Ha a független, korai filmjeit nem számolom bele - mivel nem ismerem mindet - akkor talán az első, és egyértelműen Del Toro film a Che Guevara életét bemutató, két részes életrajzi dráma, a 2008-ban készült, "Che - Az argentin - Che: Part One" és a "Che - A gerilla - Che: Part Two" volt. Hogy mégis sokan ismerjük ma a nevét, és még kedveljük is, az annak köszönhető, hogy a nem túl fontos szerepeiből is képes volt néha kihozni a maximumot, a jól eltalált gesztusainak köszönhetően. Ebben a filmben és van két jelenete, ami előre vetíti a tehetséges Del Toro-t: Az egyikben kimegy a parkolóba a tárcájáért, de közben még áttáncol a táncparketten, a másik jelentben meg, ahogy ujjal belekavar a limonádéjába. Így csak egy nagy színész tud belekavarni az italba...

Ed Harris pedig azt hiszem "A mélység titkával - The Abyss (1989) lett nagy kedvencem, amit "A szikla - The Rock (1996) című filmben nyújtott katonai alakításával erősen elmélyített. Fájdalom, hogy ahogyan öregszik, egyre kevesebb nívós szerepben találkozom vele. Sokszor azok is negatív feladatok, bár, fizimiskája alapján mindig is volt egy jó karakterszínész és nem egy szívtipró bájgúnár.

Akit még érdemes kiemelnem, az a Rachel Munro (Madeleine Stowe) férjét alakító Charles Dance, aki a kilencvenes évben az általam látott filmekben ritkán hozott - Az utolsó akcióhős, Az aranygyermek, Ali G - pozitív karaktert. Talán nem is ugrik be gondolkodás nélkül más, mint a "Végső megoldás a halál - Alien3 (1992)" sittes orvosa, Clemens, de ha beleszámítjuk, hogy nagyjából orvosi műhiba miatt vezekelt a Ripley által "meglátogatott" börtönbolygón, akkor az sem pozitív karakter. Másodvirágzását meg a Trónok harca sorozatnak köszönheti, ahol ismételten egy negatív figurát hozott.


A történet röviden, mert úgy is ismered már, hiszen mint írtam, pár évente készül egy ebben a témában, annyi, hogy a nyomozó, Kyle, megpillantja élete vagy épp álmai nőjét. Egy csapásra vagy szempillantás alatt beleszeret. A nő persze először titokzatos, mert az plusz játékidő. Majd összejönnek. Majd kiderül, hogy rossz a sorrend, mert előbb nem ártott volna tudni, hogy a nő férjnél van. Majd a férjről kiderül, hogy csapnivaló, több értelemben is. Aztán persze a nő rágni kezdi a nyomozónk fülét, nem pusztán szexuális célzattal, hogy bizony mennyivel jobb lenne, ha a férj nem néha, hanem állandóra lenne néhai.
Van, hogy főszereplőnk maga kezdeményezi a kényes szitut, hogy elteszi az egyenlet kellemetlen részét láb alól, van, hogy csak sodródik az árral és igyekszik kárt menteni. Kyle mivel történetesen gyilkossági nyomozó és azon belül meg felső polc kategóriás, pillanatok alatt összerántja a tökéletes tervet az időközben elhunyt férj eltüntetésére.
Aztán aggasztó jelek kezdenek szaporodni, hogy esetleg nem véletlen balesetről van szó, amit elsikálnak a szerető és exnej, hanem valami összeesküvés, amelynek persze, hogy az a szenvedő alanya, aki az egész szarból a nehezét magára vállalta. Köszi, baby!

Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy lehetőleg a főszereplőnk élete nem menjen visszavonhatatlanul gallyra. Vagy tönkre. Ez általában a probléma nagyságától függ.

Különvélemény:
- Megfigyelted, hogy a legtöbb hasonló témájú filmben pont egy nyomozót vagy hasonló munkát végző férfit hálóznak be? (Pl. Elemi ösztönben is zsaru volt... Az Időzavarban rendőr, az Ideális gyanúsítottban magánnyomozó.
Vajon miért jár együtt sokszor a hasonló dramaturgiájú történet ezzel a foglalkozással?
Gondolom, mert egy nyomozónak viszonylag nagyobb tere van a szálak kibogozásához, mint egy péknek, mondjuk...


Töfi:
- Tök véletlen, hogy ebben a filmben és talán a legnagyobb sikerének minősülő Az utolsó mohikánban is Munro-nak hívják Stowe-t.
- A film porosságához az is hozzáadódott, hogy eredetileg már 1990-ben elkezdték forgatni, de mivel az eredeti gyártó cég 1991-ben csődöt jelentett, így további forgalmazási idő telt el, míg végül 1994-ben bemutatták a filmet.
- A filmben látható csónakot, amit Ed Harris használ, Del Toro édesapja készítette a forgatás előtt pár héttel.

50%

Ha megnéznéd:
- Porcelánhold (1994)
- Időzavarban (2003)
- Az ideális gyanúsított (1991)

2016. október 7., péntek

Mielőtt megismertelek - Me Before You (2016)

Mielőtt megismertelek - Me Before You (2016)


Rendezte: Thea Sharrock

A film Mafab adatlapja: Me Before You (2016)

Megtekintés: Nem randifilm, mert kurva cikis együtt könnyezni első alkalommal a választottaddal.

Szpojleres:
Jojo Moyes forgatókönyvíró (első forgatókönyv) és Thea Sharrock rendező (első mozifilm rendezés) közös filmje nem tipikusan csajos mozi, ami a pesszimista befejezést illeti. Sose gondoltam volna, hogy két csinos bombázó milf egy hepiend nélküli mozit fog összedobni, habár, ha belegondolunk, a történet lezárása sorsszerű és teljesen logikus. Sőt, jobban belegondolva, csak így lehetséges, ha a férfi igazán szeret...
Pedig sikerült a világ legédesebb apró dundikrumpliját megszerezni a főszerepre, akinek a szemöldöke két önálló élőlény. Még sosem volt ennyire édes Emilia Clarke és sosem volt ennyire kis dundibogár sem. Az ember legszívesebben kirángatná a vászonról és vinné, vinné magával. A hölgyek gyakorlatilag Remake-kelték a nagy sikerű francia keserédes "Életrevalók - Intouchables (2011) filmet, kicserélve a problémás férfi ápolót egy nőire és az idős, életunt milliomost egy fiatal, életunt milliomosra. A befejezés sem teljesen ugyanaz és bizonyos szempontból talán bevállalósabb is, de pont ezért nem lesz akkora közönség-kedvenc darab, mint francia társa és az mellett is nehéz elmenni, hogy elsőre álláspontot foglal az eutanázia mellett, amely még ma is sokak szemében vörös posztó. És igen, itt is megvan a "kultúrák közötti "szegény-gazdag" ellentét felszínes bemutatása, amikor Lou először jut el egy komolyzenei koncertre Will segedelmével és ott tapasztalja meg, hogy a gazdagságnak vannak előnyei is. (Meg mikor kiutaznak külföldre és a tengerben áztatja az izmos kis virgácsait.)

Ennek ellenére is sok pozitív pillanata van a mozinak, bár ezek zöme pont Emilia Clarke-hoz köthető, így kijelenthetjük, hogy ő a komikus szál a filmben, ami viszont a befejezést tekintve kissé visszás is. az első másfél óra kedves, borongós romantikáját végül felváltja egy komoly morális kérdés, amelynek kidolgozottsága nem elég a maradék játékidőre és a két főszereplő szempontjából sincs tökéletesen kifejtve, kidolgozva.

Miért akarnak minden filmben beállítani egy komolyzenei koncertet úgy, mintha a csórók azokra sosem jutnának el, ha akarnak? (Clark/Clarke arcjátéka megér egy misét)

Lou Clark (Emilia Clarke) nagyon rá van szorulva a munkára, mivel édesapja jó ideje nem talál megfelelő munkát, anyja háztartásbeli, húga pedig elköltözött otthonról. Végül egy lehetőséget kap, hogy a nagyon gazdag Treynor család tragikus balesetben, mellkastól lefelé lebénult örökösére, Will-re (Sam Claflin) vigyázhasson, apu (Charles Dance) és anyu (Janet McTree) beleegyezésével, sőt, később kiderül, hogy volt rejtett szándékuk is a cserfes és élet-igenlő lány felfogadásával.
Lou nyílt és tiszta jellemének köszönhetően azonnal összebarátkozik Will ápolójával, Nathan-nel (Stephen Peacocke) aki szinte a kezdetektől elviseli a sérült fiú rigolyáit és lassan megtöri a jeget Will szívéhez is, akinek első reakciója az új emberek felé a teljes eltaszítás.
A napok lassan telnek, Lou kezd beilleszkedni és, ahogy hasonló filmeknél is előfordult már, a férfi és a nő között valami sokkal mélyebb alakul ki, mint gondolták volna.

Igen, elcsattan a csók. Biztos volt.

Eredetiség így nem sok van a filmben, hiszen tucatnyi hasonló mozi készült már, amely a beteg és az ápolója közötti kapcsolat alakulását boncolgatja. (Pl. Mégis kinek az élete?, A szerelem erejével. stb.) Néha a befejezés cukormázas hepiend, máskor kevésbé szirupos dráma.
Volt még lehetőség a filmben. Will és Lou között még lett volna helye néhány komoly beszélgetésnek, filozofálgatásnak az életről, szerelemről és lehetőségekről. Ha úgy veszem, kicsit felszínt karcolgató a mozi.
Utólag persze belemagyarázhatjuk, hogy Lou képviseli a női hozzáállást, amiben az érzelmek dominálnak és nincs konkrét terv a jövőre nézve, míg Will a tipikus férfi, aki logikusan igyekszik gondolkodni a kérdésben és visszavonhatatlan döntést szorgalmaz.

Mondjuk, annak örülök, hogy tök egyedül ültem neki a filmnek, mert hamar sikerült ráhangolódnom a szitura és húszpercenként kellett könnyeznem, holott éppen semmi hagymásat nem csináltam a konyhában.
A befejezés pedig számomra nem kielégítő, hiszen az elmúlás engem nem szórakoztat.
Megértem éppen, csak nem leszek tőle boldog.

65%

Ha megnéznéd: Mielőtt megismertelek (2016)

További filmek:

- Életrevalók (2011)
- Mégis, kinek az élete? (1981)

Hogy tud valaki ilyen arcot vágni???

2016. szeptember 3., szombat

Tíz kicsi katona - And Then There Were None (2015)

Tíz kicsi katona - And Then There Were None (2015) Scal féle javított változat


Rendezte: Craig Viveiros

A film Mafab adatlapja: And Then There Were None (2015)


Megtekintés: Alap. Agatha Christie rajongóknak kötelező!

Stáb: Viveiros rendező mellett még ketten segédkeztek az epizódok elkészítésében: Basi Akpabio és Rebecca Keane. Semmit nem mondanak neked ezek a nevek? Ne csodálkozz. Agatha Christie legtökéletesebb szellemi termékét három olyan személyre bízták, akiknek a nevét még a megrögzött filmimádók sem hallották soha, pedig, szegről-végről, mindhárman dolgoznak egy ideje a filmvilágban. A végeredmény lehetett volna pocsék is, fárasztó, művészieskedő. Végül egy korrekt mini-sorozatot dobtak össze - vagy tekintsük egy három órás nagyfilmnek? - ami nem mentes némi angol modorosságtól, ám ezt tekinthetjük úgy is, hogy kiállításában meg akart felelni mind a történet stílusának, mind a helyszín ködös ridegségének.

Christie regényét gyerekként, kb. 12-13 évesen olvastam (100 millió példányban kelt el mostanáig!) és mély hatással volt rám, ami a krimiirodalmat jelenti; soha többet nem olvastam hasonlóan izgalmas, csavaros és megdöbbentő befejezésű regényt, mint Christie agymenését, és nem is nagyon kerestem hasonló műveket. Tudtam, hogy a csúcson kell abbahagyni. Mindezt úgy, hogy a könyvet pár óra alatt ki lehet végezni - az ember jobb esetben falja az oldalakat - és ezt a könyvet egy nő írta! Nem ám egy férfi, aki szőrös, maszkulin, durva és körbelengi a szivar nehéz füstje. Nem. Agatha Christie minden ízében Angol úri hölgy volt, aki kezdetben a maga, majd később az egész világ szórakoztatására írta meg műveit. Interjúiban hangoztatta, hogy a legjobb ötletei mosogatás közben jönnek, mert olyankor legszívesebben megölne valakit. Fanyar humorra vall. Műveit rendre megfilmesítik és színpadra dolgozzák. A legtöbb esetben a bűncselekményt megoldja az éppen helyszínen tartózkodó - és Christie két leghíresebb figurája persze - elsőre nem túl agyafúrtnak látszó Belga származású Poirot, aki inkább komikus figurának tűnhet, mintsem borotvaéles gondolkodással megáldott nyomozónak vagy a törékeny és teljesen veszélytelen személy látszatát keltő vénkisasszony, Mrs. Marple. (Valójában Miss. - Scal)


" – A következő vádakat emeljük önök ellen: 
– Edward George Armstrong okozta Louisa Mary Clees 1925. március 14-én bekövetkezett halálát. 
– Emily Caroline Brent a felelős Beatrice Taylor 1931. november 5-én bekövetkezett haláláért. 
– William Henry Blore idézte elő 1928. október 10-én James Stephen Landor halálát. 
– Vera Elizabeth Claythorne ölte meg 1935. augusztus 11-én Cyril Ogilvie Hamiltont. 
– Philip Lombard a bűnös abban, hogy 1932 februárjában egy keletafrikai törzs huszonegy tagja elpusztult. 
– John Gordon Macarthur 1917. január 14-én előre megfontolt szándékkal halálba küldte felesége szeretőjét, Arthur Richmondot. 
– Anthony James Marston a vétkes abban, hogy tavaly november 14-én John és Lucy Combes meghalt. 
– Thomas Rogers és Ethel Rogers idézte elő 1929. május 6-án Jennifer Brady halálát. 
– Lawrence John Wargrave a vétkes abban, hogy 1930. június 10-én meghalt Edward Steton. 
– Vádlottak, fel tudnak-e hozni valamit a mentségükre?"

A Tíz kicsi katona (Eredetileg Tíz kicsi néger, de később különféle megfontolásból sok országban más címeken futott a regény, majd az elkészült filmadaptációk is. Amerikába a sorozat címén jelent meg: És akkor senki sem.) egyik érdekessége, hogy nincs központi nyomozó figurája, sőt, a szereplők gyakorlatilag mind csak sodródnak az árral, egészen a lebilincselő befejezésig, amely választ ad ugyan a kérdéseinkre, de ettől még a befejezés ismeretében, elég nyomasztó marad és bizony, hagy némi keserű szájízt az emberben, aki egyfajta hepiendre készült. Ennek ellenére is merem állítani, hogy a kész mű a világ egyik legjobb bűnügyi regénye, apró hibáinak és némi fellelhető rasszizmus ellenére is.


Christie rengeteg novellát írt és pár tucat regényt. Több visszatérő figurája volt. Érdekességképp megemlítendő például egy tarka ruhás férfi, aki legalább tizennégy novellában tűnt fel és a neve: Harley Quin. Honnan olyan ismerős ez a név mostanában? Nem valami erősen hasonló volt Margot Robbie karakterének a neve az Öngyilkos osztagban??? De bizony!

A regény rigmusa, amely kulcsfontosságú információt is rejt.

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,

Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,

Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,

Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,

Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,

Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,

Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac

Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,

Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,

Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,

Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.


A Tíz kicsi katona - nem túl nagy változtatásokkal - követi az eredeti mű cselekményét, amelyben nyolc, egymásnak idegen ember különböző okokkal meghívást kap egy szigetre, hogy ott töltsön pár kellemes napot. Már ketten, a személyzet tagjai a szigeten tartózkodnak. Mikor együtt a csapat, hamar kiderül, hogy egy számukra ismeretlen személy gondosan kiválasztotta őket a múltban elkövetett hibáikért és szent céljának tekinti, hogy halálos büntetést mérjen rájuk, egytől egyig. A tíz ember közötti feszültségre épít a regény, a viszonyrendszerekre, a titokzatosságra és a jó ütemben adagolt gyilkosságokra és az azokra tett reakciókra, míg végül elérkezünk a végéhez. A történetről kár lenne többet elárulni, hiszen erősen szpojleres és mindenképpen ajánlott darab, megtekintésre és olvasásra is. Több adaptáció, film készült belőle és színpadi változatok is. Talán ez a mostani áll legközelebb a regény szellemiségéhez, habár néhány részletet átírtak a könyvhöz képest, beleértve a lapokon tökéletesen működő befejezést, ami viszont képernyőre ültetve sokkal nehézkesebb lett volna. Szpojleres rész, csak a kijelölés útján/után jelenik meg: Ezt kicserélték egy dinamikusabb változatra, ami legalább olyan drámai, mint a könyvben található palackpostába rejtett lezáró vallomás.


A főszerepekre többnyire ismert arcokat sikerült megnyerni, de nem feltétlenül a karakterek fontossága szerint. Sam Neill figurája például sajnálatosan mellékesen lesz elintézve, pedig a színészből még többet szerettem volna látni. A főszerep egyértelműen Maeve Dermody-é, aki a kezdeti hűvös hidegségből a második részre átmegy hisztérikává, hogy aránylag megnyugodjon a harmadik epizódra. Ezt kicsit furának is éreztem, ahogy a szobrok miatt kiakad, kicsit karakteridegennek tűnt, még annak fényében is, amik kiderülnek róla a film végére. A másik a "magánnyomozó" (Valójában a filmben egy, korábban Afrikában tevékenykedő ex-katona, de a szigetre amolyan probléma megoldóként vették fel, hogy ha esetleg "történne valami" akkor kéznél legyen, és ezért éreztem talán helyénvalónak a magánnyomozó meghatározást a figurára.) Lombard, akit Aidan Turner alakít egy elég hálátlan szerepben. Azért a Hobbit sorozatban sokkal szerencsésebb volt a fiú. Még fontos szerepet kap a Trónok harca sorozat Lannystere, Charles Dance és emlékezetes a doktort játszó, amúgy totál mellékszerepekre kárhoztatott Toby Stephens (Volt James Bond görény, meg lefejezett irodista magyar vonatkozású horrorfilmben.) Miranda Richardson titkos kedvenc az Álmosvölgy legendája óta és bár nem egyszerű visszaellenőrizni, de szinkronhang volt A kis Vuk című magyar animációs-fiaskó angol változatában.

A film végig lekötött, habár, lehetett volna belőle húzni vagy fél órát. Csúszott be némi baki is: a kedvencem, mikor Toby Stephens a doktor szerepében Marston-t, a tenyérbemászó arcú srácot (Douglas Booth) Heimlich manőverrel próbálja megszabadítani a fulladástól. Talán ezzel akart törleszteni a karakternek, aki korábban majdnem leszorította az útról, hogy olyasmivel próbálkozik nála, amit csak a hetvenes években fejlesztettek ki. :)
A filmben legalább hárman játszanak fontos szerepet olyanok, akik korábban vagy megjelentek valamilyen Agatha Christie sorozatban vagy a Trónok harcában haltak csúnya halált.
Marston figurája minden filmváltozatban más karakter volt, többnyire zenész. Ez volt az első változat, amelyben gyerekek meggyilkolásával vádolják.

75%

Szeretnéd látni?
Akkor próbáld itt:
Tíz kicsi katona

Vagy itt:
Tíz kicsi katona

Esetleg itt:
Tíz kicsi balfasz

A könyv pdf formátumban itt elérhető! 
Köszönet a 18pedagogia.hu oldalnak