A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dustin hoffman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dustin hoffman. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 22., vasárnap

A cipőbűvölő - The Cobbler (2014)

A cipőbűvölő - The Cobbler (2014)


Rendezte: Thomas McCarthy

Megtekintés: Nem a szokásos Sandler móka. Ennek függvényében döntsd el te.

Nem rajongok Adam Sandler munkásságáért. Biztosan nagy arc az amerikai Stand Up történetében, biztosan nagyon vicces ember, biztos szarrá röhögi az ember magát, amikor elhúzza a száját és infantilis hangon motyog, csak én erre nem vagyok kíváncsi. Számomra az egész Sandler brand egy blöffre épül, mégpedig arra, hogy ez a srác kurva vicces. Azután nézem a vígjátékait és inkább a fárasztó, kínos, röhejes szavak ugranak be róla elsőre, nem a komoly tehetség.
Ha a fércműveiről van szó.
Mert nem felejtem el, hogy azért néha ő is megmutatta, hogy van benne valami, kicsit több, mint elsőre, a mainstream filmjei alapján gondolhatnánk. Hébe-hóba bevállal egy-egy drámát, félművész filmet, ahol saját határait vagy feszegeti, vagy simán visszafogja magát és nem emeli fel a fél seggét a fotelből, hogy kitörhessen belőle a megelőlegezett vaskos fing. Kellemes meglepetés volt tőle a "Kótyagos szerelem - Punch-Drunk Love" melynek befogadása még ma sem sikerült számomra maradéktalanul, csupán érzem, hogy ez nem az átlagos zsebben turkálós, onnan utolsó centet kihúzós mozi, hanem igényes és morbid szórakoztatás. Azután ott volt "Az 50 első randi - 50 First Date", amely azon kívül, hogy rávilágított egy nagyon komoly betegségre és annak szövődményeire, még a klasszikus jó értelemben vett hollywoodi komédiát is öregbítette. Azt meg igyekszem elfelejteni, hogy a film első tíz percében Casanovának ábrázolt fickó hirtelen monogám udvarlóvá vedlik. A "Spangol - Magamat sem értem - Spanglish" ismét egy drámára hajazó keserédes, amelyben Sandler szinte csupán ismert háttérdíszként funkcionált, alájátszva Paz Vegának a show-hoz, de szerethetően.
Stb.

Ám, Sajnos Sandler sorozatban gyártja azt a kategóriát, amit én haveri bebaszós fostalicskának hívok. T.I. amikor összeállnak a komák és elbasznak egy halom pénzt egy szarra, ami utána többnyire - és általam érthetetlen módon - még több pénzt fial a mozikban, hogy legyen majd megint pénz néhány ilyen szarra. Ördögi kör, hogy rohadjon meg én meg kurva irigy vagyok a sikereire... :D
A minőségi fos kategóriájában olyan művek sorakoznak - nálam! Neked lehet, hogy nagy kedvenced! - mint pl. Vizesnyolcas - Waterboy, Ne szórakozz Zohannal! - You Don't Mess with the Zohan, Jack és Jill - Jack and Jill, Nagyfiúk 2 - Grown Ups 2, Kavarás - Blended, stb.
Nem azt mondom, hogy ezek a filmek nézhetetlenek - én is láttam őket egyszer - csupán azt, hogy semmi logikus oka nincs, hogy ezekkel a darabokkal annyi pénzt keressen és annyira sikeres legyen.

Az unalmas kisember, unalmas munkája.

Ha ezekből indulok ki, mint az út, Sandler karakteréhez, akkor:
a.) Vonzódik az idősebb nőkhöz.
b.) Szeret kiváló színészeket a filmjeiben szerepeltetni, néha tré karakterben, hogy ez által ő kicsit erősebbnek tűnjön, szakmailag.
c.) Állandóan dumál, de a legtöbb szövege - legalábbis magyar szinkronban - kimerül a darálós, semmit mondó mondatokban. Van neked is olyan ismerősöd, akinek be nem áll a szája, kommentál mindent, de azt humor nélkül teszi, vagy unalmasan, lerágott poénokkal?
d.) Ha sérelem éri, azt erőszakkal torolja meg.
e.) Szeret a szomszéd fiú karakterben tetszelegni.
f.) Bazári a humora. Sokszor olyasmiken kellene nevetnem a filmjeiben, amik kapcsolatba hozhatóak az emberi szervezet által kitermelt váladékokkal, nedvekkel és salakanyagokkal. Ez nekem már az oviban sem volt vicces. Ha egy szereplőről annyira emlékszem, hogy mindig elesik, az elég kevés a karakterépítéshez.

Jelen filmünket azonban olyan úr rendezte, aki maga is gyakorló színész (George Clooney barátja, karakterszínész) és amikor filmeket készített, azok végül minőségi munkák lettek, elismert, kritikai sikerrel. (Pl. Az állomásfőnök - The Station Agent , ez a film indította felfelé Peter Dinklage-t Tyrion szerepében a hírnév felé.)
McCarthy talán nem túl ismert név, de legalább nem feltétlenül a gagyi humor világából érkezett Sandler útjába. A filmet az alapötlet és a lezárás is felhúzza a nézhető kategóriába, hiszen először amolyan mesefilmet kapunk, amely emlékeztethet az Alkonyzóna filmek történeteire - csak közel két órában - míg végül, mire összeáll a kép és megkapjuk a lezárást, gyakorlatilag szemtanúi lehetünk egy "szuperhős" mitológia eredettörténetének. Mert gondolj bármit, a lezárás, a titkos búvóhellyel, sofőrrel, megfelelő anyagi háttérrel, előre vetíti egy Batman szintű hős megszületését, aki különleges képességét a városa szolgálatában kamatoztatja.
Ezért végül a film nem rossz szórakozás.

Hasonló esetben kinek ne jutna eszébe közelről megnézni a szomszéd lány idomait? Férfi nézőkben ez a kérdés fel sem merül... mert nem kérdés!

Max Simkin (Adam Sandler) apjától örökölt cipőjavító műhelyében robotol naphosszat. Esténként anyjához siet haza és együtt fecsegnek kicsit a múltról, majd szunya. Másnap kezdődik minden elölről. Max-hoz betér a helyi kis-gengszter, Leon (Method Man), hogy javítsa meg a cipője talpát, gyorstalpaló módban, mert később visszatér és ha nem lesz a talpa alá való, akkor útilaput köt Max lúdtalpa alá. Method Man, aki elsősorban zenei életben van otthon, 95 óta dolgozik színészként és - a film adta kettős szerepléseknek köszönhetően kiderül - nem is rosszul!
Max gyorsan neki is ugrik a feladatnak, azután, mert így szok' lenni, bedöglik a masinája és mivel hétvégén a KDNP nem szorgalmazza a talpaló masinák szervizelését, Max kénytelen felforgatni a pincét az apai ökörségért(örökségért és előbányászni valamit a múltból. Az ósdi masina szerencsére kiválóan működik és egyet fizet, kettőt kap üzemmódba van kapcsolva: mikor Max unalmában felpróbálja a gengszter cipőjét, - mert az zárásig sem érkezett meg, habár jelezte, hogy milyen fontos cipellőről van szó, - és rádöbben, hogy az általa regenerált lábbelik felhúzásával kaméleonként veszi fel az adott tulajdonos "bőrét". Max azzá változik, akinek a cipője a lábán van.
Az első meglepetést felváltja a gyermeki kíváncsiság és öröm, ezért magán szorgalomból átjavítja a boltban található összes, lábának megfelelő méretű trappolót, hogy kicsit más ember legyen.
Persze kicsit ki is kell használni ezt az új lehetőséget, így Max álcázva kicsit más megközelítésből szemlélheti a világot.
Persze előkerül a cipő tulaja és egyéb konfliktushelyzetek alakulnak ki, melynek végére Max úgy lesz a város szegénynegyedének a hőse, hogy a titkába senkit sem avathat be, mert akkor ki tudja, mi lenne a javító masinájának a sorsa.
A történetbe nem mennék bele, hiszen unásig ismert panelekre épül.
Vannak a filmben némi logikátlanságok is és egy pillanatra ismét közel kerülünk egy Sandler idős nő pillanathoz, melyet szerencsére jól kezelnek és nem jutunk el - habár borítékoltam volna - a vérfertőzés határáig...


A film lehet, hogy azért is élvezhetőbb számomra korábbi Sandler blődlikhez képest, mert a történet adottságaiból fakadóan Sandler nem szerepel benne olyan sokat, hiszen technikai szempontból a legtöbbször más színészek alakítják őt illetve inkább saját magukat.
Sandler itt nem harsány, nem erőszakos - bár csak kinyír valakit - csak inkább sótlan.
A többi színész legalább kapott pár percnyi lehetőséget.
A szerelmi szál kissé erőltetett és súlytalan.
Elen Barkin meg-még dögös.
Így sokat nem árultam el a film cselekményéről.

60%

Megjegyzések:
- A cobbler nem csak suszter lehet, hanem egy nagyon finom sütemény fajta is.
- Azért nem bírták teljesen kiirtani a szélsőséges humor: egy travi is bekerül a képbe.
- Dustin Hoffman!
- Steve Buscemi végre nem csak idegesítő mellékszerepet kapott, hanem dramaturgiailag fontos karakter.
- Eddig sem titkolta Sandler a vallását, de ilyen markánsan azt hiszem egy filmjében sem köszönt még vissza.
- Superman kék-piros hacukája most egy zsíros kabát-Freddy sál kombó.

Szeretnéd megnézni a filmet?
Ezen nem múlik, csak klikkelj ide és nyomj a megosztásra a többit meg tudod!

2014. augusztus 5., kedd

Pokoli lecke - Sleepers (1996)

Pokoli lecke - Sleepers (1996)


Rendezte: Barry Levinson



Barry Levinson szinte minden műfajban kipróbálta tehetségét, főleg dráma és komédia szekcióban, de tett kirándulást a horror és fantázia birodalmába is. Szereti kibontogatni a karaktereket, néha apró gesztusokkal is sokat el tud mondani róluk. Ez jó, mert minél közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, annál könnyebben azonosulunk velük, annál jobban tudjuk élvezni a filmet. Ennél a darabnál, a téma súlyossága miatt, ez fontos. Valakivel a szereplők között azonosulnunk kell. Nem feltétlenül mind a négy kölyökkel, hiszen kettejük később - talán a múlt titkai miatt (sőt, biztos) - letért a helyes és követendő útról. Azért is azonosulnunk kell a szereplőkkel, mivel a motivációjuk a bosszú és ez mint negatív érzelem, nem feltétlenül szimpatikus mozgatórugó a néző számára.








Az "alvókban" (eredeti cím) ezt a karakterépítést olyan szintre emelte, hogy szinte a fél film erről szól. Egyik főszereplőnk, a jelenleg cikkeket írogató Lorenzo Carcaterra (Jason Patric) szemén és emlékezetén keresztül ismerhetjük meg ő és három barátja történetét, ahogyan gyermekkorukban, egy ostoba "tréfának" köszönhetően, hogyan kellett végül bejárniuk a poklok poklát. A magyar cím a történetből erre a részletre fókuszál, ami azért nem teljesen szerencsés címadási bravúr, mert a fiúk bár tényleg tettek olyat, amiért megérdemlik a büntetésüket, amit kapnak, az morálisan abszolút elítélendő, ezért nem is hívhatjuk leckének. A lecke, mint kifejezés, pejoratív értelemben oké, másrészt, van enyhén olyan felhangja, mintha a történések jogosak lennének. (De ez csak az én hülyeségem.)

Egy gyerekcsínnyel kezdődött

Másrészt, szerintem sokkal érdekesebb, kevésbé szájbarágós lett volna egy mozaikos, flashback-es elmesélés, ami párhuzamosan a gyilkosság miatt futó ügyet és a fiúk gyerekkori hátterét meséli el. Így sem rossz, csak sajnos, kevés rejtély marad a film kimenetelét illetően és morálisan nem környékezi meg a nézőt, hiszen mire eljutunk Nokes (Kevin Bacon rövid, de erős szerepben) megöléséig, egyértelmű, hogy a néző mit várjon el és kinek az oldalára áll. Szóval egy fifikásabb forgatókönyvvel egy sokkal feszesebb és izgalmasabb filmet kaphattunk volna. Ha valaki viszont szereti a bűn melegágyában játszódó filmeket, annak hangulata miatt nem lesz az első óra unalmas vagy vontatott. A hatvanas évekkel induló film szépen adja vissza a kor hangulatát olyan remek színészek tolmácsolásában, akiket élvezet nézni, régi, klasszikus zenékkel megtámogatva.

Az utolsó vacsora

Azután ott van a Monte Christo hasonlat, amely végig kíséri a filmet, mégis sántít, hiszen M. C. ártatlanul került börtönbe, a fiúk ellenben jogosan kaptak büntetést. Ekképpen a történet írója - aki megváltoztatta a történéseke időpontját, helyszíneit és a neveket - kicsit felmagasztalja önön szerepüket. Értem én, hogy gyerekek voltak, azt is, hogy a nézőnek egyértelmű állást kell foglalnia mellettük, mégis, a fiúk, ha gondatlanságból is, de ostobaságuk - és rosszindulatúk betetőzésképp - megöltek egy ártatlan embert. (Már csak az hiányzott volna, ha kiderül, hogy akit elcsapott a tréfásan lépcsőre engedett hot-dogos kocsi, az egy bűnöző, vagy bérgyilkos.)
Azután azért is sántít a M. C. hasonlat, mert a regény szereplője, egyedül és a szerencséjének köszönhetően teljesíthette be megtervezett bosszúját. Itt a fiúk négyen viszik végig a nem túl bonyolult tárgyalótermi drámaként funkcionáló második etapot. Nem annyira a jogi csűrés-csavarás segít eljuttatni a pert a megnyugtató felmentésig, hanem a nagyon sok hasonló filmben felhasznált "hülye a tanú" kártyával. Ez annyit tesz, hogy a keresztkérdések közepette a tanuk vagy simán ostobák és butaságuk miatt nem lesz az esküdtszéknek illetve a bírónak, vagy megtörnek az elvileg feszült kereszttűzben és kifakadva, sírva, de maguk alatt vágják a fát. (Ilyesmi történt pl. egy másik kedvenc filmben, az "Egy becsületbeli ügy" című, hasonló tárgyalótermi drámában, ahol egy katonát úgy elvernek társai, hogy az belehal a sérüléseibe. Végül mi az ami a bíróságon kulcsmomentumként eljuttatja a tárgyalást a forrpontra? Hogy a vádló jogász addig kiabál a vádlottal, míg az gyakorlatilag hirtelen haragjában beismerő vallomást tesz, egyetlen odavetett mondatban. Kényelmes és hanyag megoldás.)

Dustin Hoffman, a nem véletlenül alkalmazott védőügyvéd.

A bosszú és igazságszolgáltatás. M. C. hosszú évekig senyved börtönében, azután hasonlóan hosszú ideig tervezi meg a bosszúját.
A fiúk - habár gondolataikban, ahogy említik is, vártak rá, hogy visszaadják a kölcsönt kínzójuknak - mondhatni kapva kapnak egy alkalmon, hirtelen felindulásból követik el bűneiket és azonnal rács mögé kerülnek. Szóval az a finom és kérlelhetetlen, lassú szenvedés, amelyet Edmont Dantés mér azokra, akik ártottak neki, itt buta leszámolásként könyvelhető el, hiába csűri és csavarja az író a szavakat. A többi nagyjából stimmel. Na ja.

A színészi játék egészen kiváló, a szereplő gárda meg illusztris. Van, aki azóta kevesebb reflektor fényt kap (pl. Jason Patric), pedig ebben az időben komoly lehetőségekkel kecsegtető tehetség volt, más már túl volt a legnagyobb sikerein (Dustin Hoffman), és sajnos, van, aki azóta már nincs velünk, pedig tehetsége megkérdőjelezhetetlen (Brad Renfro). Meg az A listások, mint Robert De Niro - egyik legnyugodtabb figura, akit valaha eljátszott - vagy Brad Pitt, aki gyakorlatilag a felépített egzisztenciáját teszi fel két barátja védelmében. (Mely, mint a film fülszövegében kiderül, gyakorlatilag hiábavaló önfeláldozás volt.
És még nem kevesen: Billy Crudup, Ron Eldard, Minnie Driver, Vittorio Gassman (egyik utolsó szerepében).

Amikor tetteinkkel szembesülünk

A zene meg John Williams munkája. Talán nem olyan egyértelműen fülbemászó, mint amiket már megszokhattunk a mestertől, de a lágy, melankolikus darabok nagyon jól illeszkednek a film atmoszférájába.

70%

Kőkemény dráma, kevés akció. A lényeg nem ez, hanem, hogy erkölcsileg ki mellé állunk. A furcsa, hogy két hidegvérű gyilkos mellé fogunk...