A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haley bennett. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haley bennett. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 7., péntek

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (2016)

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (2016)


Rendezte: Antoine Fuqua

A film Mafab adatlapja: The Magnificent Seven (2016)

Megtekintés: Szereted a western filmeket? Akkor ez is csúszik, akár a sör.

Szpojleres:
Nehezen tudnám behatárolni Fuqua stílusát, hiszen annyi műfajban kipróbálta már magát - és a legtöbb az akcióba is belefért. Barnás, meleg színű szűrő, férfi főhősök, CGI robbantás, por és hamu, állandó színésztársak, lassítások. Ezek biztos benne vannak egy Fuqua filmben.

Van abban valami morbid humor, hogy mikor Chisolm (Denzel Washington) miután végzett a feladatával és hat társával végül sikeresen megvédte Rose Creek-et, az aktuális kisvárost, akit a zsarnok bankár és bandita, Bogue (Peter Sarsgaard) sanyargatott, kilovagol a szarrá lőtt városból, és a városlakók imába foglalják a nevét és megköszönik neki, hogy segített rajtuk. Közben gyakorlatilag újra kell építeni valamennyi házat és legalább kétszáz holttestnek kell végső nyughelyet biztosítani. Idilli kép, ahogy a megmaradt három mesterlövész kilovagol a naplementébe, mint akik jól végezték dolgukat, miközben mögöttük már semmi nem lesz ugyanaz. De ne legyünk hálátlanok, hiszen egy sokkal erősebb várost és közösséget hagynak maguk mögött, mint amibe először betették a lábukat. Egy olyan Rose Creek-et, amely már képes lesz megvédenie magát, hiszen látták, hogy kell, kaptak kezdőlökést és talán sokaknak még tököt is sikerült növeszteniük. A női főhősnek, Emma Cullen-nek (Haley Bennett) egészen biztos.

Annyiban bátor vállalás a film, hogy inkább a férfi nézőknek fog kedvezni; csupa marcona pisztolyhős és karakter, ész nélküli lövöldözés és semmi romantika. Igen, hiába imádom Bennett táskás szemeit, mivel a film elején párját ritkítják, a továbbiakban a forgatókönyv nem erőszakolt rá egy banális és hiteltelen szerelmi szálat. Romantikában Fuqua egyébként sem volt soha erős, amennyire emlékszem.
A rendező néhány interjúban megemlíti, hogy filmjében igyekezett a japán eredeti "A hét szamuráj - The Seven Samurai (1954) szellemiségét megjeleníteni, de ennek ne dőljünk be. Kurosawa több, mint három órás opusa sokkal jobban fókuszált néhány karakter bemutatására és az akciók is monumentálisabbak voltak, amennyiben monumentális, hogy fehér lepedős tömegek feszülnek egymásnak, kerti szerszámokkal, botokkal és néhány szamuráj karddal. Az új "Hét mesterlövész", eleve a műfaji kategória miatt, egyértelműen a korábbi, 1960-as változat Remake-je, igaz, fazonigazítás után: A gonosz itt félig üzletember, a bemutatkozás - főleg a nőgyilkos baltás indián - sokkal brutálisabb, a csapat összetoborzása valahogy sokkal profánabb, a főszereplők figuráit alig ismerjük meg - bár, a korábbi változatban is volt, akiről alig tudtunk meg valamit és valahogy a két órába nem sikerül a karakterépítést sem olyan szépen belevinni, viszont több a humor. Egyszerű humor. Még Chris Pratt is árnyéka önmagának. A "világ legjobb szeretője" beszólás egyenesen fájt tőle, mivel a filmet tekintve üres szócséplésnek tűnt.


Ettől függetlenül a film végig izgalmas, nem unalmas, hamar elrepül a két óra. Újranézése azonban nem feltétlenül javasolt, mert azért végig megvolt bennem az az érzés, hogy az egész hajaz azokra a kaszkadőrparádékra, amiket direkt ilyen célra felépített kirakatvároskákban szoktak a kíváncsi turistáknak bemutatni, és ennél nem sokkal több, hiszen valami hiányzik belőle, ami a korábbi változatban benne volt. Talán a kémia. A két főszereplő közötti dinamika is jobban tetszett a 60-as változatban, pedig Yul Brynner és Steve McQueen elég nehezen tudott együtt dolgozni a szakmai rivalizálásuk miatt - Brynner a második részbe (Mivel az elsőben részproduceri tevékenységet is folytatott) már nem hívta vissza McQueen-t, pedig az túlélte az első részt. Mondjuk, a második rész minősége nem is említhető egy lapon/napon az elsőjével, ezért kérdéses, hogy McQueen egyáltalán részt vett volna benne, miután elolvasta a forgatókönyvet. Szerintem nem.

A mesterlövészek kompániája, ha lehet, még eklektikusabb, mint korábban. Míg Kurosawa mozijában nagyjából mind japán szamurájok voltak a főszereplők, és később is főleg kemény amerikai pasasok alkották a védőket, addigra mostanra Fuqua a politikai korrektség jegyében a lehető legszélesebb spektrumból szedegette össze a srácokat, így jutott közéjük mexikói haramia, indián vadász és egy keleti késforgató is. Nehéz elképzelni, hogy ezek az egyébként a saját poklukat megjárt emberek ilyen kevésért áldozzák fel magukat, ám a film nem is arról szól, hogy mennyire reális az alapötlet, hanem a bátorságról és összetartásról.
Az akcióknak van ereje, a helyszín - Rose Creek - rendesen fel van építve, hozza a kötelezőt. Hogy mi hiányzik mégis? Az eredetiség. Nem gondolom, hogy nem volt szükség leporolni a korábbi változatokat, hiszen vannak filmtémák, amiket érdemes és jó újra és újra előszedni, ha másért nem, hát azért, hogy mai sztárokat láthassunk olyan szerepben, amiben régebbi hírességek már tetszelegtek.


Denzel Washington pont olyan kemény, mint mostanában bármelyik Fuqua moziban. Csak a jelmeze változott a "Védelmező" óta. Chris Pratt igyekszik felnőni a feladathoz és legalább kap egy belevaló jelenetet a figurája és nem erőltetik a nézőre a végén. Ethan Hawke remek, bár kissé kamunak tűnik a kezdetben megcsömörlöttsége, majd hirtelen feltámadt harci kedve. Ebben gondolom cél volt, hogy kicsit összecsengjen a hatvanas változatból Brad Dexter Harry-jével, aki szintén kis időre letiplizik, majd a végére nagyobb elánnal érkezik vissza (Hogy szinte azonnal és teljesen mellékesen lelőjék.)
Akinek az egész egy jutalomjáték, a mostanra mellékszerepekbe töppedő Vincent D'Onofrio, aki kiváló a prémvadász ösztönlény és gyilkológép szerepében. Itt is meghal, mint mostanában sok filmben (Jurassic World-ban pl. ahol együtt nyomta Chris Pratt-tel), viszont legalább addig elég emlékezetes a figurája.
A többiek pedig egyszerűen túl kevés időt kapnak, főleg a mexikói (Manuel Gracia-Rulfo) karaktert nézve. Az indián (Martin Sensmeier) és a keleti (Byung-hun Lee) legalább jót is harcol.


A zene James Horner utolsó munkája, amelyet elkészített, még a film elkészülése előtt. Fuqua már le is tett róla, hiszen a nagyszerű zenész elhunyt, mielőtt a film elkészült volna, ám a családja tudott róla, hogy a zeneszerző annyira akarta ezt a munkát, hogy már jóval korábban elkészített egy remek kottát a film lehetséges képei alá, amelyeket végül csupán össze kellett rendezgetni. ebben Simon Fraglen volt a produkció segítségére. Néhány fúvós-futam ismerős is lehet korábbi Horner munkákból (Pl. Aliens)

Annyira nem voltam elájulva a kész filmtől, mint szerettem volna, viszont mivel vártam már egy Remake-t, kedveltem a mozit.

65%

Ha megnéznéd: A hét mesterlövész (2016)

Korábban:

A hét mesterlövész (1960)

A hét szamuráj (1954)

2014. december 19., péntek

A védelmező - The Equalizer (2014)

A védelmező - The Equalizer (2014)


Rendezte: Antoine Fuqua



Amikor a film címébe belebotlottam és csak annyit hallottam, hogy akciófilm lesz, mondtam is magamban: Equalizer? Biztos megint valami elszállt Jason Statham marhaság lesz, amiben legyőzi a világot, közben grimaszol és betört orrán át szűri a szavakat. Ilyen címmel csak valami eszement akcióorgiát tudok elképzelni. Nem mintha, ismerném a szó pontos jelentését, csak a hangzása olyan... És mekkorát tévedtem!








"A védelmező" szegről-végről egy 1985-ös filmsorozat - The Equalizer - hevenyészett remake-je. A négy évados sorozatban egy ex-ügynök - ott idősebb, fehér férfi - segít bajba jutott embereken, hogy kellemetlen helyzetekből kivágják magukat. Ezt a sorozatot dolgozták át egy látványos nagyjátékfilmmé és még a lehetséges folytatás sem kizárt!

Fuqua nem a kedvenc rendezőm, már írtam erről, azt hiszem. Nekem kicsit dark a filmjeinek világa, hangulata. Sok a barnás szűrő, sok a cgi füst, sok, sok, sok. Ennek ellenére, mégis voltak filmjei, főleg az utóbbi években, amiket kifejezetten szerettem megnézni, újranézni. Nem feltétlenül az egész filmet, csak bizonyos részeket, mert szűrő ide, barnás hangulat oda, azért nem rosszul összerakott, korrekt mozikat szokott kiadni a kezéből. Nagy kedvencem pl. a "Támadás a Fehér Ház ellen" című Die Hard koppintás, főleg az a jó húsz perc, amikor a Koreai terroristák elfoglalják az elnök kedvenc tartózkodási helyét. (Nem egy budit.)

Marton Csokas a széttetovált bérgyilkos.

Fuqua megint egy kedvelhető filmet készített a színészzseni, Denzel Washington főszereplésével. Már dolgoztak együtt és az a korábbi közös munka egy rakás díjat ért kedvenc fekete színészemnek - Sidney Poitier a másik. A "Kiképzés - Training Day" igazi jutalomjáték: egy velejéig gonosz(?) rendőrről szól, aki ifjú társát simán beáldozná az első munkanapján, ha nem úgy ugrik, ahogyan ő fütyül. (Erősen sarkítva.)

"A védelmező" szintén hasonló jutalomjáték, csak most Denzel pontosan a másik végletet alakíthatja: egy kedves, jóravaló ex-ex-ex special katona ügynököt, aki nappal több helyen dolgozik, barátkozik az egyszeri halandókkal, míg éjjel többnyire könyvet olvas kedvenc kávézójában, figyeli a környezetét és nem akar a múltra gondolni. Azután életébe betoppan egy tizenpár éves prostituált, Alina aka. Teri (Chloe Grace Moretz), aki zenei sztáréletről álmodozik, miközben gusztustalan gazdag férgek farkát kell markolásznia. A stricije sem bánik vele kesztyűs kézzel, a kuncsaftok sem nagyon. Véletlenül Alina és Bob McCall (Washington) útja a törzshelyükön keresztezi egymást és Bob, talán maga sem tudja miért, úgy érzi, meg kell védenie a gyereklányt. (Mint annak idején Robert De Niro a Taxisofőrben - Taxi Driver - a hasonló szerepet játszó Jodie Fostert.)

Robert apró közjáték után személyesen keresi fel az orosz strici-üzletembert és egy rövid és sikertelen egyezkedés után rövid úton likvidálja az egész jelenlévő brigádot. Ezzel vége is lehetne a történetnek, ha a strici csupán magánzó lenne, ám valójában az orosz maffia egyik Amerikában tevékenykedő sejtjének volt a vezetője és így, fontos ember, akinek halálát meg kell torolni, vagy a konkurencia kicsit elkanászodik. Rögtön küldenek is az anyaországból egy volt Specnaz ügynököt, aki amolyan öltönyös verőember és problémamegoldó: Tedi (Marton Csokas)
Tedi először az ír bandát veszi elől, majd miután kiderül, hogy a véres leszámolás nem a többi maffia brigád műve, némi szerencsének is köszönhetően Bob nyomába ered.

akció begyakorlása a kaszkadőrkoordinátorral. 

Fuqua amolyan jó hollywoodi szokás szerint nem mélyed el a karakterekben és nem áll be sem középre, a szürke tartományba, mert nála minden fekete vagy fehér. A "Kiképzésben" simán megölette főszereplőjét, hiszen ő volt a rossz fiú, itt viszont, szinte már emberfeletti erővel rendelkező szuperhőst formál belőle. Talán ez a film egyetlen gyenge pontja: Robert McCall annyira vérprofi veterán, hogy általában üldözői orra előtt jár egy lépéssel, szinte sebezhetetlen és egyszerűen nincs ellenfele, ha harcról van szó. Pont ez a sérthetetlensége az, ami miatt a film inkább az agyatlan akciófilm kategóriában tévelyeg és nem tud átlibbenni a komolyan vehető dráma-akció szekcióba. Bob karaktere éjjel-nappal dolgozik és létezik. Szinte sosem pihen. Ért mindenhez. Telefonok, megfigyelés, közelharc. Segít, ahol tud és ha egy kis szarházi ellopja a kolléganője gyűrűjét, még arra is marad ideje, hogy lenyomozza az illetőt és egy súlyos kalapáccsal elégtételt vegyen rajta. Néha együtt sportol a grundon a srácokkal vagy beszáll egy épület tatarozásban. Igazi multitalentum, aki valamikor eljátszotta a halálát, hogy kiléphessen az ügynökségtől, ahol a legkeményebb munkákat bízták rá. (Azt mondjuk nem értem, hogy ha mindent ki tud nyomozni, minek keresi fel a volt kollégáit, akik úgy tudták, hogy meghalt. Az, hogy az orosz bérgyilkosról akart plusz infót megtudni, szerintem túl erőltetett érv.)


Ennek ellenére a film egészen pörgős és végre megint láthattam a "Zene és szöveg - Music and Lyrics" cuki üdvöskéjét, Haley Bennett-et, igaz, sajnálatosan felesleges és rövid szerepben. Bill Pullman nem kevésbé volt szinte csak mellékes cameo.

A fényképezés szép, a vége leszámolás alatti zene eszméletlen jó választás. Kicsit sok a sárga, barna és az indokolatlan lassítás is. Ettől függetlenül kellemes esti mozi.

90%

Figyeld:
- Zseniális, amikor a strici tárgyalás lezárásképp Washington a koponya formájú papírnehezékeket "szétosztja" a delikvensek között.
- A két korrupt zsaru mellékszál, ami nem nagyon visz sehova, de jó poén.
- Csokas "beszélget" az ír főnökkel.

- Washington és a szubjektív kameramozgás, a kitörni készülő akció előtt.

2014. szeptember 8., hétfő

Kristy - Kristy (2014)

Kristy - Kristy (2014)



Rendezte: Oliver Blackburn






Teljesen véletlen, hogy egy rendezőnek két filmjét pár héten belül, egymás után néztem meg. Az első a Tarkó-pacsi (szamár-tasli) volt, 2008-ból, ez a másik azonban teljesen friss alkotás.



A "Kristy" rögtön holmi erőltetett, Krisztus irányú magyarázattal -feliratok képében - és egy gyilkossággal indít. Néhány maszkos fiatal meggyilkol egy tizenéves lányt. Az indok homályos, a tett brutális. A szabályos kivégzésről felvételt készítenek, amely egy titkos társaság oldalára kerül. A társaságról nem sokat tudunk meg. Bejátszott híradó felvételekről kapunk árnyaltabb képet, emberrablásokról, eltűnésekről, véres gyilkosságokról.







Ugrunk az időben. Egyetemi városban járunk, hálaadás előtt. A hétvégére gyakorlatilag mindenki hazamegy. Csupán Justine Wills (Haley Bennett) dönt úgy, hogy az ünnepeket a campus-on tölti, mert a jegy borzalmasan drága, édesanyja nem tudja szponzorálni. A terv szerint legjobb barátnője vele maradt volna, hogy együtt ökörködjenek a szinte üres egyetemi városban, viszont annak édesapja az utolsó pillanatban bedobja egy Aspen-i telelés lehetőségét, így Justine, mint diák, egyedül marad. (Itt jegyzem meg, hogy nehéz elképzelnem, hogy annyira kiürüljön egy egyetemi város egy hétvégére, hogy csupán alig pár ember - két biztonsági őr, egy gondnok féle és egy kislány maradjon benne - hiszen, olyan objektumokról beszélünk, amik kitesznek egy kisvárost és ezért folyamatos ellenőrzésre szorulnak. Ettől függetlenül nincs bepillantásom a campus életébe; lehet, hogy Amerikában ez teljesen reális állapot hálaadás ideje alatt.)


Justine kiélvezi magányát, mint Kevin a "Reszkessetek, betörők!-ben". Ténfereg a folyosókon, görkorizik, úszkál a medencében, sétál a parkban. Csoda, hogy annyi mindenhez van hozzáférése, hiszen elvárható lenne, hogy ilyen alkalmakkor azért szinte mindent kulcsra zárnak. Végül, késő este, mielőtt bezárna a város főbejárata, ahol egy biztonsági őr kilencre tervezte a nagy kulcsra zárást, a lány még kisiet barátnője itt hagyott kocsiján a legközelebbi benzinkúthoz. (Már a benzinkút is azt sejteti, hogy bizony, a környéken komoly lehet a sürgés forgás, leszámítva ezt a hétvégét. Justine belebotlik egy enyhén diszfunkcionálisan viselkedő, szarrá ékszerezett lányba, aki sikeresen ráhozza a frászt. Justine visszaindul a suli területére, miközben a kapucnis csaj és társai, kocsijukkal kicsit fenyegetően lépnek fel ellene. Justine visszasiet és jelzi a két őr közül a nagyobb testűnek - aki elvileg védelmet is nyújthat - hogy valakik ijesztgetik. A többi esemény meg az ilyenkor szokásos: A mellékszereplők lassan, egyenletes tempóban elhullanak, megkezdődik a hangeffektekkel és beállításokkal a rémisztgetés. Justine nem érti, miért történik vele mindez és, hogy kik a támadói, csak folyamatosan menekül, helységről-helységre, épületből épületbe, míg végül rájön, hogy csupán akkor élheti túl az éjszakát, ha áldozatból átfejlődik támadóba.

Kísértetiesen hasonló felépítésű és megvalósítású az "F - Elégtelen" című horrorfilm.

Itt egy kicsit meginog a történet hitelessége, hiszen szinte semmi előképünk nincs arról, hogy Justine egy valóban tökös csaj. Annyit tudunk, hogy van pasija - persze, hogy áldozatnak való mellékszereplő - szeret tanulni, a campus-on van munkája is és sok helyre tud bejutni. Azt, hogy krízis helyzetben erős lehet, nem tudjuk meg, amíg végül ellentámadásba nem vált át.

A képek szépek. Blackburn stílusának része a szép bevilágítás. Már a Tarkó-pacsiban is látható volt a hajó belsők tökéletes bevilágítása, a külső felvételek vízen csillogó jeleneteivel a kontraszt. Itt ugyancsak nagyon szépek a beállítások, az operatőri munka. A játék a térrel, helyszínekkel, a köddel, a reflektorokkal. Szép, elsőrangú munka. Crille Forsberg munkáját dicséri.

Sajnos, egyes szereplők érezhetően csak azért vannak a filmben, hogy legyen kit lemészárolni. Haley Bennett szemeit viszont imádom.

A történet erősen emlékeztet és beillik a manapság divatos horror áramlatba, melyben helye van olyan műveknek is mint a torture horror "Motel" sorozat vagy a kisebb közösségek megtámadásáról szóló, olyan filmek, mint a "Kín - Torment" vagy "You're Next". Manapság nagy divat a támadók arcát fura maszkok mögé rejteni - manapság? Már Michael Myers és Jason Voorhes is elrejtette pofázmányát - ezért felidéződhetnek olyan filmek, mint pl. "Hívatlanok" vagy a "Purge - A bűn éjszakája". Szóval, hogy a film egyedi és teljesen új történet lenne, az tévedés. Egyszerű horrorfilmes ujjgyakorlat, ami viszont szépen halad előre, kellő mennyiségű és ütemű a feszültség valamint nagyon jó az atmoszférateremtő zene.

Haley Bennett-et eddig kislányként láttam a "Zene és szövegben" ahol egy feltört, fiatal énekesnőt játszott. Már akkor beleszerettem a szemeibe. Szexis. Ebben a filmben egészen jó színésznőként mutatkozik be. A film logikátlanságaira meg baszni rá... (pl. A gondnok és kutyájának megölése eléggé valószerűtlennek tűnik, a telefon kereséséről nem is beszélve, a biztonsági őrök szokás szerint csak megölni való kellékek, a lány hirtelen támadt gyilkos "képességei", ahogy vízbe fojtja áldozatát. a campus üressége és nyitottsága.)

Vajon kiket rejt az álarc? Iskolatársak? Barátok? Idegenek?

Aaron (Lucas Till) pedig kb. annyit ér megjelenésével, mint az öreg szakács a Kubrick féle "A ragyogásban". Jön oszt vége... Ennél még az X-men filmekben is több volt a mellékszerepe. Majd idővel... (Csak azért nem írtam, hogy szpojlerezek, mert a film cselekménye végig kiszámítható, szinte semmi olyan nincs benne, amire ne számíthatnánk.)

65%