A következő címkéjű bejegyzések mutatása: james mcavoy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: james mcavoy. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 12., szombat

Maggie-mondja: Atomszőke - Atomic Blonde (2017)

Maggie-mondja: Atomszőke - Atomic Blonde (2017)


Rendezte: David Leitch

Ismét egy képregény a filmvásznon, ezúttal a 2015-ben megjelent The Coldest City című kémtörténet megfilmesített változatához van szerencsénk.

A sztori 1989-ben játszódik, a rendszerváltás idején, Berlinben. Ez a mezei amerikai nézőknek persze nem sokat mond, mi jobban érezhettük a saját bőrünkön, esetleg ha túl fiatalok vagyunk, akkor hallhattunk róla szüleinktől. Megnyugtató, hogy ma is felfedezhetjük magunknak a híres-hírhedt Kelet-Berlint, hiszen az ott zajló jelenetek többségét Budapesten forgatták. Azonban a történelmi háttér kicsit el van mismásolva, ennél azért lehetett volna keményebb és realisztikusabb. Jobbára azt látjuk, hogy néhány kötött pulóveres és/vagy punk alak lepukkant graffitis falak tövében portyázik és pattannak, ha jönnek a zsaruk. Azonban a zenei aláfestés mégis sokat pótolt nekem a korszakból. Persze, hogy nosztalgikus volt Nena, George Michael vagy Falco dalait hallani, igaz feldolgozásként, de elég jól komponálva a jelenetekhez. Hol a dal igazi, hol pont az ellentétes érzelmi hatására építve.
Na ennyit a körítésről és az atmoszféráról.

Lássuk a sztorit. A főszereplő Lorraine Broughton (Charlize Theron), kvázi női James Bond, aki az MI6 ügynöke és azért küldik a Berlini fal közelébe, mert pont a forrongó kettéosztott német városban tűnt el egy fontos lista, amely nyugati ügynökök nevét tartalmazza, de sokan vadásznak rá a KGB-től a francia titkosrendőrségen keresztül a CIA-ig. Atomszőke ügynökünk kénytelen együttműködni a tenyérbemászó, de a terepet igencsak jól ismerő beépített ügynökkel, David Percivallal (James McAvoy), akivel kapcsolatban azonban nem látszik minden tisztának.

A film két idősíkon fut. Egyrészt egy londoni kihallgatószobában, ahol Broughton ügynök meséli a történetet főnökeinek (Toby Jones, James Faulkner, John Goodman), itt magyarázza, kommenteli is a látottakat, ha valakinek nem lenne minden érthető. A másik idősík pedig maga a mesélt történet, amely a berlini fal egyik vagy másik oldalán játszódik.
Számomra a kihallgatás jelenetei kicsit unalmasnak hatottak, néha kifejezetten hatásvadász, de üres párbeszédekkel. Pedig a színészgárda azért nagyon ott volt ezekben is, de valahogy mindig vártam mikor lendülünk túl rajta és kezdünk ismét akciókba. A moziban ülő barátom szerint olyanok a párbeszédek, mint a Johnny Mnemonicban: tele atmoszférateremtő, de teljesen érdektelen blablával. És hogy valami hatása tényleg lehetett az említett filmnek, arra példa a végén a gonosz kétszeri kiiktatása (amit különben már a Mnemonicban is utáltam).


Az akciójelenetekben kifejezetten tetszett, hogy a női ügynök nem férfiként harcol. Előkerül a magassarkú cipő is fegyverként és persze minden, amit a keze ügyébe tud kapni. Olyan, mint egy szexi, de kétségkívül veszélyes vadmacska. A lasszózós verekedése látványos, nem kíméli az ellenfeleket és nem átallja őket akár kitámasztóhorognak is használni. Ugyanakkor a női ügynökkel sem bánik kesztyűs kézzel a férfi ellenfelek garmadája, rendesen érvényesül az egyenjogúság: többször feltörlik vele is a padlót.

Az akciójelenetek persze egyrészt a rendező, David Leitch tehetségét dicsérik, aki maga is kaszkadőr volt annak idején, ez kifejezetten átjött a verekedések jól megkomponált koreográfiáján. Ugyanakkor lássuk be, ehhez kellett egy olyan színésznő is, mint Charlize Theron, aki így negyven felett is olyan csábító és veszélyes, hogy még a francia ügynököt játszó Sofia Boutella sem tud ellenállni neki és itt ismét egy James Bond-vonalnak megfelelő momentumot kapunk: ügynökünk bármilyen nőt megkaphat. Akkor is, ha történetesen ő maga is nő.

A film gyengesége a végére kifejezetten túlbonyolított többszörösen megcsavart szál, amely már a hiteltelenségbe sodorja a sztorit. Illetve hogy nem igazán lép ki az alaptörténet a szokásos kémfilmek soraiból.

A film erősségei a képregényhez méltóan rendesen megkomponált képek, a koreografált verekedések, Charlize Theron alakítása és hogy egy ízig-vérig női ügynököt sikerült neki és a rendezőnek vászonra vinnie.

Ugyanakkor azt mondom: a film egyszer nézhető, de többet vártam tőle. A bemutatók alapján minimum egy Nikitát. Szóval az Atomszőkéből az erősségei ellenére sem lesz kultfilm.
Kár érte, kiváló ügynök volt.


Az alábbi cikket nem Jerrycomovie írta.
Minden, ami a cikkben olvasható, egy másik személy tollából származik.
Az illető: Maggie

2014. május 31., szombat

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

Rendezte: Bryan Singer




Előre bocsátom:
Az írás hiányosságaiban szerepet játszik, hogy nem volt szerencsém a legtöbb X-Men képregényhez.



































Singer visszatért a Marvel univerzumhoz és eddigi filmjeit tekintve, itt a helye. Promóciózni már nem tudta a filmjét, egy gusztustalan szexuális botránynak köszönhetően, de nekem, mint nézőnek, ezt igazából nem kéne tudnom...

Singer egy képregényhez nyúlt hozzá, igaz eléggé megváltoztatta az eredeti koncepciót, mi pedig örülünk ennek, hiszen Logan-Rozsomák-Farkas megint főszerepet kapott egy remek akciófilmben. Érdekes, hogy ha Logan saját történeteit nézzük, azok valahogy sokkal súlytalanabbak lettek a többiek nélkül. Hiába, egy jó X-Men történethez réteges építkezés szükséges. A rajongók hiába lojálisak, nem örömködnek, ha csak két óra zúzást és karmokat látnak. Egy rajongó kielégítéséhez összetett cselekmény szükséges. (A képregények közül is azoknak van nagyobb sikere, amelyek története az érdekes, nem az, amelyikben alig akad szövegbuborék, csak szépen megrajzolt fázisrajzok. Nem véletlen, hogy a rendkívül bonyolult, fizikai mélységekbe alámerülő Watchmennek olyan masszív olvasói rajongótábora alakult ki.


A mese felütése a sötét, komor és vállalhatatlanul pesszimista jövő, amelyben egy speciális fejlesztésű robothadsereg szisztematikusan és könyörtelenül levadássza az X-Men-eket. Azt gondolnánk, hogy kedvenc mutánsaink bármilyen támadást képesek kivédeni génjeiknek köszönhetően, azonban a hetvenes években fejlesztésnek indított őrrobotok kifognak rajtuk. A robotok atyja, Dr. Bolivar Trask (Peter Dinklage) maga is mutáns, ha a törpe növést ide számítjuk. Nem mellesleg szuper intelligens tudós, aki kísérletezik a veszélyes mutánsokon és képességeiket beleépíti modern Gólemeibe. Trask saját félelmei miatt dolgozik a robotok fejlesztésén, lévén, hogy retteg a mutánsoktól és, bár nem térnek ki rá, nagyon nem kedveli a következő generációs embereket. Ettől gonosz lenne? Nem hinném. Trask tökéletesen átlátja a lehetséges jövőben rejlő veszélyeket, amelyek az emberiségre nézve kötelezőek, hiszen a történelem őt igazolja. A következő fejlettségi szint miatt az előző elkorcsosul, az enyészetté lesz. Szóval, mint ember, Trask álláspontját kellene védenem, viszont az X-Men történetek, nem kevés jellemrajz és karakter bemutatásával sikeresen a mutánsok felé dönti a kedvelési mutatót. Ezért az átlag néző nekik drukkol, velük rokonszenvezik.

Egy gyönyörű - Mátrix-ot és "Túl a sövényen-t" idéző jelenet elkezdődik...

Az őrrobotok már csupán egy tucatnyi mutáns hagytak életben. Őket keresik, hogy megtisztítsák a bolygót a következő evolúciós lépcsőfoktól. A maroknyi x elrejtőzik a föld gyomrában és Kitty Pryde (Ellen Page) segítségével (nem tudom, hogy ez a képessége miért csak most került elő a filmekben) felvillan számukra egy halvány reménysugár, melynek segítségével megszabadulhatnának gyilkosaiktól. Érezhető azért, hogy az x-ek felszámolása felér egy futurisztikus Holocausttal. Ellen Page színésznő pedig nem régen vallott szexuális identitásáról egy fellépésén, ahol beismerte, hogy saját neméhez vonzódik. Bejelentése jól reflektál a filmre, hiszen a másságot még most is kevesen tolerálják, jelenleg ez a témakör, amely a föld népességét a vallás és abortusz mellett a legjobban megosztja. A neve, hogy Pryde természetesen nem szójáték az évente megrendezett melegfelvonulásokra, hiszen a képregény karaktere nem leszbikus...

Amikor az erő már nem velük van...
Szóval, Kitty a jövő kulcsa. Új képessége - amely a képregény olvasók előtt biztos nem titok - hogy egy személy tudatát képes visszajuttatni annak saját testébe, de időben korábbra. Így az ember kiváltja magát a testében és képessé válik megváltoztatni a múltat. Elegáns megoldás, csak felvet pár problémát: akit visszaküldenek, az az időnek megfelelően a fiatalabb testébe ér vissza. Ezzel szinte a mutánsok nagyját ki is lőttük, hiszen Trask kísérleteinek idején még fiatalok, cselekvésképtelenek. Némi hezitálás után csak Logan (Hugh Jackman) marad, aki mint tudjuk, legalább kétszáz éves, így a hetvenes években az ereje teljében találja majd az idősebb egója. Viszont sietnie kell, mert az "oroszok" már a spájzban vannak.


És ez még csak az első húsz perc.
Jane Goldman ötlete és Simon Kinberg forgatókönyve pörgős, fifikás. Első megtekintés után a benyomásom, hogy egészen jól illeszkedik az eddigi részek közé, ha nem foglalkozunk olyasmivel, hogy Xavier professzor miért él a jövőben, mikor Jane Grey már atomizálta... Másrészt, felülírták az X-men 3. Piócájának véréből készült szérumot is, hiszen Magneto visszanyerte a képességét, hiába szólt a film arról, hogy a szérum végleges gyógymód. Egy képregény filmben eléggé lazán kezelik a linearitást és én, mint képregényfilm kedvelő, hasonlóan lazán veszek ilyen kisebb-nagyobb logikátlanságokat. Főleg, hogy ismerve a képregények világát - már amennyire - tudom, hogy szinte bármi megtörténhet illetve újra definiálható. Nem véletlen, hogy Nick Fury hol fehér, hol fekete, hogy Pókember egyik filmben a csuklójából a másikban meg apró gépezetből lövi a hálót, vagy, hogy filmgyártó vállalattok szerződései alapján ugyanazt a karakter több színész is eljátszhatja. Ezek felett át kell siklani, hiszen fantasztikumot nézünk - enyhe tudományos beütéssel. Bármi megtörténhet.


Logan pedig visszamegy a gyönyörűen megidézett hetvenes évekbe, hogy megakadályozza a másik kedvelt karaktert, Raven, (Jennifer Lawrence) első gyilkosságának elkövetésében, hogy átlépve egy határt, a könyörtelen Mystique-é változzon. Ez persze nem egyszerű, így fel kell keresnie a tíz évvel korábbi kubai válság miatt összekülönböző Xavier-t (James McAvoy) és Magneto-t (Michael Fassbender), hogy együttes erővel, egymást kiegészítve írják át a sötét jövőt, ami nem egyszerű, hiszen mindig lesznek tudós Trask-kek, Kelly szenátorok vagy Stryker őrnagyok, akik ilyen-olyan indokok - lehet irigység, frusztráció, közösségi érdekek vagy bosszú - miatt kötelességüknek érzik a mutáns kérdés nem túl lojális megoldását. Amúgy ki róhatja ezt fel nekik? A félelem és kellő információk hiánya néha drasztikus lépésre ragadtat befolyásos embereket. Nem véletlen, hogy Magneto egyenesen egy zsidó haláltáborból kerül ki bontakozó képességeinek birtokában. Ennél egyértelműbb utalás talán nincs is az x-men univerzumban és ez legalább egy komoly érv a karakter mellett, hogy miért gyűlöli annyira az "embereket".

Logan a hetvenes években szembesül azzal a problémával, hogy az adamantium vázat még nem kapta meg. Balhézni azonban a csontkinövés is bőven elég.

A film két órácskája maga szintén időutazás. Alig egy órának éreztem...
A legtöbb karakterre nem jut elegendő játékidő. Az öreg Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) fájóan keveset van vásznon, az új mutánsok csak a díszlet legyilkolható kellékeivé silányulnak, de legalább itt van nekünk Logan, Raven és a fiatal Xavier és Magneto. Mellettük még viszonylag sokat szerepel a Bestia és egy etap erejéig behozzák a fiatal Quicksilvert (Evan Peters), akinek viszont a film legjobb akció jelenetét köszönhetjük, amely sokkal drasztikusabb példát mutat a "Túl a sövényen" mókusának energiaital fogyasztós ámokfutására. Ennél a résznél szó szerint végig röhögtem. Még Quicksilvert!!!

A fanyalgásra tényleg csak az adhat okot, hogy remek színészek szinte csak cameozni tudnak a játékidő alatt. Rengeteg utalás van a korábbi részekhez igazítva és Singer ebben a filmben stílusilag sokkal közelebb mozog a Matthew Vaughn féle X-Men elsőkhöz, mint saját két X-men filmjéhez.
Megtekintésre csak ajánlani tudom. Mindenképpen a sikerültebb mutáns kalandok közé sorolnám.

75%

Figyeld:
- Quicksilver fergeteges akciója a Pentagonban.
- Jennifer Lawrence egészen jó. Egyedül is elvinne a hátán egy Mystique filmet.
- A mutánsok levadászása. Túl jó az ellenfél, van benne para-szint.
- A rengeteg cameo, amikor a régi karakterek feltűnnek, sokszor pillanatokra.
- Trask a törpe óriás szerepében. Színészzseni.