Rendezte: Nick Simon
A film Mafab adatlapja: The Girl in the Photographs (2015)
Örültem, amikor arról olvastam, hogy bár nagy kedvencem Carpenter mellett, Craven, habár jobblétre szenderült, még volt ideje producerként - executive - felügyelni egy slasher horror munkálatait. A másik, ami miatt érdekelt a mozi, hogy Kal Penn szereplőként szerződött és azt vártam, hogy végre elszakad a mókás fiú kalandféregségtől és megkomolyodik. A film megtekintése után már tudom, hogy Craven szellemisége nem nagyon jutott érvényre a kész műben - alig van humor és kikacsintás - és Kal Penn sem hozta azt, amit vártam tőle. Karaktere igyekszik vicces lenni, de inkább fárasztott, habár, feltételezem, a fotósok elvarázsolt lények. (Meg úgy a művészek, en bloc.)
A film klisés és nem az unalmas rá a jó szó - bár tényleg nem nagyon kötött le - mint inkább, hogy teljesen érdektelen. Egyszerűen nem érdekeltek a főszereplők és a gyilkos sem, akik, nem tudom milyen trendnek akartak így, ebben a formában megfelelni, mert sem a motivációikról nem tudunk meg semmit, sem a hátterükről. Ezt benyelem, de, hogy megszellőztetik a fotók számozását, mint a rejtély egyik darabkáját, hogy utána a film nagyvonalúan elfelejtkezzen erről a momentumról, azt már nehezebben nyelem le.
Gondolom, azért olyan a gyilkos, amilyen, mert ezzel akartak visszavágni az olyan filmeknek, amikbe végül csavaros és erőltetett módon igyekeztek a forgatókönyvírók értelmet, logikát varázsolni. Itt ezt nem kapjuk meg és talán így sokkal közelebb állunk a valóság szörnyeihez, a sorozatgyilkosokhoz, akik sokszor nem személyes okok miatt választották ki az áldozataikat, hanem, ahogy esett, úgy puffant. Itt persze azért ez nem ennyire profán, de a lényegen nem változtat: végül nem kell meghallgatnunk egy monológot, amelyben választ kapunk a főhős megfogalmazott kérdéseire, hogy: - Miért pont én???
Kal Penn excentrikus figurája magában hordoz néhány darabot Dr. House nyerseségéből, amit a színész biztos akkor lesett el szakmailag, amikor Hugh Laurie-val forgatta a kultikus sorozat néhány részét. Ettől még a figura halvány utánérzése a sznob művészeknek, nem tud elég érdekes lenni, pedig azt képzeltem korábban, hogy megfelelő, sőt, akár egyenlő ellenfele lesz a maszkos, vagy árnyékba bújó gyilkosnak. Ehhez képest mondhatni figurája súlytalanul tűnik el a történetből, akárcsak a többi áldozat. Míg pl. a "Sikoly - Scream" képes volt néhány jelenetsorban rendesen frászt hozni a nézőre, addig itt gyenge próbálkozásokat kapunk. Pedig a Sikoly mostanra már kerek húsz éves mozi! És abban mennyire rémisztőek azok a menekülés és bujkálás közben hallható hegedű staccatok? Itt pedig a végén szinte betolakodik a képbe egy erős zenei motívum, aminek jogosságát, ha lehet ilyet mondani, még csak nem is éreztem.
Akkor inkább a Sikoly bármelyik része.
 |
| Maszkos gyilkos eddig még talán sosem volt ilyen semmilyen. |
Tartalom:
Colleen (Claudia Lee) a vidéki lány titokzatos fényképeket kap valakitől, amelyeken mintha emberi áldozatok holttestei lennének láthatóak. A rendőrség nem érzi elégséges bizonyítéknak a képeket egy nyomozáshoz, így a lány kénytelen magában feldolgozni a traumát. Közben a Los Angeles-i fotós, Peter Hemmings (A karakter neve elképzelhető, hogy tisztelgés Antonioni Nagyítás - Blow-Up (1966) című filmjének fotós főszereplője előtt, akit David Hemmings alakított.)(Kal Penn) egy munka miatt a lány városkájába, Spearfish-be utazik és mivel rövid nyomozás után ráakad Colleen történetére, igyekszik az ügy főszereplőjét magával csábítani a nagyvárosba, hogy ott egyrészt modell szakmába juttassa, másrészt eltüntesse a lehetséges gyilkos útjából. Társaival házat bérel a városka szélén, ahol vendégül látja a lányt, ám hívatlan látogató is érkezik az éjszakával és feltett szándéka, hogy befejezze amit Colleen-nel elkezdett.
Meggyőződésem, hogy az alapötletből Craven hatásos mozit készített volna, ám egy kevésbé magas kvalitású rendező kezei között egy közepes tucatmozi született, pedig az első pár perc még adott okot a reménykedésre.
Nagyon hasonló témában ajánlom a "Rettegés alkonyat után - The TownThat Dreaded Sundown (2014)
Egyetlen pozitívumnak a film végi két apró csavart tudnám felhozni. Ha megnézted a filmet, írd meg kommentben, mire gondolhattam. Érdekel, te is meglepődtél valamennyire azon a két momentumon.
Cinegore kritika a filmről. (Varin)
50%
Ha szeretnéd látni: L Á N Y A F É N Y K É P E N
