A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kate mara. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kate mara. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 21., szerda

Morgan - Morgan (2016)

Morgan - Morgan (2016)


Rendezte: Luke Scott

A film Mafab adatlapja: Morgan (2016)


Megtekintés: Nyugodtan leülhetsz a film elé, mert szórakoztató, még akkor is, ha csupa ismert panelből épült is fel.

Az emberiség egyik örök problémája, hogy ha létrehoz valami nagyszabásút, akkor lesznek olyanok, akiket ez félelemmel tölt el. Mert a teremtés isteni adottság és ha az ember teremt - legyen az egy jármű, atomerőmű vagy egy élő organizmus, lélegző lény - akkor felébred az ősi félelem, hogy a teremtmény az őt etető kézbe harap és a találmány visszaüt a feltalálóra, vele együtt az emberiségre.
Ebből kiindulva a "Morgan" nem más, mint egy teremtéstörténet, egészen pontosan visszamehetünk Mary Shelley Frankenstein történetéig, amely az egyik legkorábbi irodalmi megjelenése a teremtő és teremtménye konfliktusának, ha kihagyom a Bibliát és Éva almás kalandját a Paradicsomban.

A film egy csoportnyi tudósról szól, akik a világtól távol, egy kies környezetben felépített kutatólaboratóriumban létrehoztak egy látszatra ember(i)nek tűnő élőlényt, amely "krízishelyzetben" - egyik teremtője apró, mellékes kérdésben nemet mondott neki - rosszul reagált. Morgan (Anya Taylor-Joy) nekiugrik Kathy (Jennifer Jason Leigh) doktornőnek és gondolkodás nélkül kitépi az egyik szemét. Persze az esetet nem lehet titokban tartani, ezért a kormányügynökség, amelyik a labort pénzeli, azonnal kiküld egy amolyan rendfenntartó ügynököt, Lee-t (Kate Mara) és egy neves pszichiátert, Dr. alan shapiro-t (Paul Giamatti) akiknek a feladata, hogy kiértékeljék a helyzetet és megmondják, mi lehet a kísérletsorozat további sorsa.
Ezt a laborban dolgozó tudósok nem nézik jó szemmel.
Hogy több nézőpont is megjelenjen a filmben, a dokik csoportja mind más szemszögből vizsgálja a szituációt és annak megfelelően reagál rá.
Amy (Rose Leslie) a kislány külsőt viselő Morgant félti. Doktor Ziegler (Toby Jones) sokkal inkább a kutatását félti, amire feltette az életét és most az egész munkája veszélybe kerül, beleértve a jövőbeni kutatások patronálását. Cheng doki (Michelle Yeoh) miután rádöbben, hogy elszabadult kezeik közül a kísérlet, szakmai hírnevét félti és mindenkit, aki a kísérleti alany útjába kerülhet.

Gondolom, sikerült kitalálni, hogy ami elbaszódhat, az a kiértékelés alatt el is baszódik. Morgan, legyen külsőre bár emberi és kb. 15 éves kislány formáció, valójában egy gyilkológép, amely nem ismer könyörületet és igyekszik a hasznát keresni a lehetőségekben. Hamar kiiktatja a pszichiátert, amitől Lee beindul és csak a kutatók jóindulata és reakcióideje az, ami megakadályozza az ügynököt a tesztalany, azaz Morgan likvidálásában. Azután felülkerekedik rajtuk a logika és az előírt kísérleti rutinnak megfelelően előkészítik az alany likvidálását.
Morgan azonban élni akar és nem válogat az eszközökben, hogy elérje a célját.

Bármennyire is hangulatos volt a film eleje, bármennyire érdekesek a karakterek, a helyszínek és a dramaturgia, egy ponttól már a tiszta akció-horrorba sétálunk bele, mert a felütés után hamar kiderül, hogy ez a film egy szimpla Frankenstein horror, csak pepitában.

Anya Taylor-Joy tökéletes választás a humanoid teremtmény szerepére.

Itt nem robotok őrölnek meg a teszt alatt egy villámtól és mészárolják le a technikusokkal együtt egy áruház személyzetét, mint az "Áruházi robotokban". Nem egy mutáns lány-rágcsáló keverék gondolja azt, hogy ideje a saját útját járnia, mint a Hibrid-ben. Nem egy cyborg kel öntudatra, hogy mestere ellen fordulva a szabadságot válassza, mint az "Ex Machina"-ban. És nem is egy - bár erősen emlékeztet rá - Dean R. Koontz megfilmesítésben vagyunk, amelyben egy gyönyörű kutyát követ egy gyilkos szörnyeteg, míg azt egy még veszélyesebb ügynök követ, hogy amit a szörny esetleg életben hagyott, azt az ügynök takarítsa el. Vagy várjunk csak?
De!
Tiszta olyan, mintha a forgatókönyvíró, Seth W. Owen elolvasta volna Koontz "Leselkedők" című horror-regényét és átdolgozta volna, kissé prequel formában. Kicserélte a szörnyet és a férfit nőre és lányra, hogy szexisebb, titokzatosabb legyen a végeredmény. Annyira szembeötlő az alaptörténetek hasonlósága, hogy ha ebből nem lesz plágiumper, annak annyi az oka, hogy Koontz nem látta a filmet vagy már nincs energiája fellépni a film ellen.
Mondjuk sok hasonlóság feltűnt az idei zombi kalandfilmmel kapcsolatban is, a "Kiéhezettekkel".

A film jól indul, érdekes, minimálisan logikátlan csupán. (Pl. Morgan az adottságaival miért nem jött rá, amire Lee, és szökött meg korábban az őrzött terméből?)
A színészek jók a bőrükben, bár Jennifer Jason Leigh kiválasztása erre az apró és amúgy felesleges szerepre - mert karakterét simán játszhatta volna bárki, aki utána Morgan közelében marad. Elpocsékolták a tehetségét, de legalább van egy film a filmográfiában pluszban.
Toby Jones-t kedvelem, mert egyáltalán nem a tipikus Hollywood-i színész kategória, de kezd unalmas lenni, hogy apró termete és troll arca ellenére egyre többször alakít őrült tudósokat, befolyásos embereket. Kezd beleragadni a szerepkőrbe, pedig olyan karakterekre lennék tőle kíváncsi, mint "A köd" boltvezetője. Michelle Yeoh szintén a neve miatt került a filmbe, mert tehetségét egyáltalán nem aknázza ki az az 5 perc, amiben szerepel.

A film leginkább Kate Mara-nak reklám, hogy tessék, a korábban törékeny csaj simán lehetne akciósztár is. És tényleg egészen jó, de ehhez az kellett, hogy a másik főszereplő, Taylor-Joy remekeljen. Taylor-Joy pedig remekel. Sminkje és arcjátéka néha olyan jól hozza a túlvilágit, az idegent, hogy frankón azt figyeltem, nem e CGI-jal oldották meg a színésznő fejét és arcát. Taylor-Joy előző filmjében sem volt egyszerű helyzetben, mert akkor meg az egész Amerikába települt, vallási bigottságba menekült családját áldozta fel az ördögi erőknek, mint boszorkány ("The VVitch"), itt meg egy humanoid lényt alakít, aki nem hagyja, hogy beskatulyázzák a konvenciókba és ráerőlteti akaratát a környezetére. Félelmetesen jó színésznő, még ilyen fiatalon is és alig néhány jelenetben tűnik csak fel, hogy egy törékeny, fiatal lányt látunk. (Főleg csak akkor, amikor épp az a dramaturgiai szükség, hogy eljátssza a törékenyt, sebezhetőt.)

Kate Mara főszerepben.

Ami hibának felróható, az a kiszámíthatósága a történetnek.
A hangulat, zene, képek, mind rendben. Ebben biztos benne volt Ridley Scott keze, aki producerként bábáskodott a film felett.

70%

Ha megnéznéd:
- Morgan (2016)
- Hibrid (2009)
- Ex Machina (2015)
- Mary Shelley: Frankenstein (1994)
- Kiéhezettek (2016)

A film soundtrackjéből szemezgetés: Morgan (2016)

2015. október 28., szerda

Fantasztikus négyes - Fantastic Four (2015)

Fantasztikus négyes - Fantastic Four (2015)


Rendezte: Josh Trank

A film Mafab adatlapja: Fantastic Four (2015)

Jamie Bell nem járt jól ezzel a szereppel...
hiszen nem is látszik a legtöbb promóciós anyagon.
Megtekintés: Ha láttad a korábbi két részt - amelyet igyekeztek függetleníteni ettől a balsorsú darabtól - akkor semmi újat nem tud neked mutatni ez a film

Eddig nem írtam erről a képregényfilmről, pedig, ha a bemutató környékére időzítettem volna egy cikkecskét, biztos rengeteg plusz olvasóm lehetett volna. Lusta is voltam és egyébként is rengeteg remek cikk jelent meg a filmről akkoriban - és fog még ezután is.

Azt nem akarom boncolgatni, hogy a rendező és a stúdió közötti viszony mennyire mérgesedett el, sem azt, milyen sokan kritizálták a filmet előttem. A saját meglátásaimat szeretném csupán hozzáfűzni a filmhez, ami szerintem, ha tájékozódtál a világhálóról az eddigi kritikákról, akkor nem lesz nagy újdonság.

Először is, a film - még akkor is, ha nem nagyon ismerem a képregényt, bár pár epizódot elolvastam - nem jeleskedik a karakterépítésben. Hiába kezdünk hét évvel korábban, ha a forgatókönyvnek csupán két szereplőt sikerül a gyerekkortól bemutatnia és azt sem túl szellemesen. Persze, mondhatnád, hogy a 2005-ös epizód még erre sem vette a fáradtságot, én meg azt állítom, hogy bár ott gyermekkor nuku, ettől függetlenül, pár gesztus és mondat is képes volt jobban árnyalni a karakterek közötti kapcsolatrendszert és ami ezzel jár.
Ha egy forgatókönyv nagyot markol, akkor legyen bevállalós. Mennyivel több lett volna, ha megtudjuk, hogy Susan (Kate Mara) végül hogyan került a Storm családba és Johnny (Michael B. Jordan) miért olyan kívülálló? És ehhez sem kellett volna túl sok ötlet, csupán pár perc. (Pl. Susan simán lehetett volna egy hasonló kvalitású tudós - akár Dr. Franklin Storm (Reg E. Cathey) korábbi munkatársa - egyetlen gyermeke és egy rosszul sikerült kísérlet után gyakorlatilag a tudós társ vette volna gyámság alá, aki akár titkon még lelkiismeret furdalást is érezhetett, amiért balul sült el a kísérlet.
Johnny, meg azt érezte volna, hogy apja inkább a kislányra koncentrál a baleset óta és amíg nem világosodik meg, hogy apja felelősnek érzi magát a tragédiáért, addig nem lenne igazán jó mostohatestvér, egészen addig, amíg, míg rá nem döbben, mekkora teher ez az apjának és onnantól, mint értelmes fiú, teljesen újraértékeli a kapcsolatát a lánnyal és apjával. (Szép jelenet lehetett volna mondjuk egy olyan, amiben Franklin a meghalt tudós fényképét nézegeti sírva - aki akár nő is lehetett volna, nem igaz? - és motyogva bocsánatot kér a hibájáért, amiből Johnny rádöbben, mi is történt. Majd Johnny besétál Sue hálószobájába és nézi az alvó lányt és betakarja. Ne mondd, hogy nem lett volna drámai és karakterépítő!)


Vagy vegyük Reed (Miles Teller) és Ben (Jamie Bell) kapcsolatát. Tényleg annyi történt, hogy az órán fura srácra felfigyel egy másik és amikor lehetőség van, lógni kezdenek együtt? Esküszöm, még az is megfordult a fejemben, hogy Ben kissé homokos karakter, akinek bejön a kissé lányosan cicás Reed. De, hogyan épül fel a barátságuk???
Van egy órai bemutatkozás, majd Ben családjának roncstelepén összefutnak és Ben érdeklődik Reed dolgai iránt. Ezt azért felvezethették volna némi plusz jelenettel, nem?
Pl. Ben néha lelép otthonról bátyja zaklatása elől és belefut Reed-be, aki mondjuk - hány amerikai filmben ellőtték már - rakétát tesztel valahol egy tisztáson. A rakéta kilövése akár sikerül, akár nem, a két gyerek tátott szájjal nézné és összehaverkodhatnak, mert van közös érdeklődés a kísérleteken kívül. (Még azt is eltudom képzelni, hogy Ben ad valami gyakorlati tanácsot Reed-nek, amit az kifelejtett a számításaiból, hogy a rakéta magasabbra menjen; pl. akár a külsejére kent festék állaga, ami repülés közben megváltoztatja az irányt és így legalább megtudnánk, hogy Ben nem teljesen hülye, csupán jobban szeret visszahúzódva figyelni az eseményekre.

Azután azt sem tudjuk meg, hogy Ben mitől is olyan nagy ász harcos, hogy ő legyen az erő a csapatból. Amennyire emlékszem, Ben Grimm, kevésbé volt okos, viszont annál tökösebb és bevállalósabb, ha bunyóról volt szó. Itt a filmben ez a bevállalósság semmilyen formában nem köszön vissza, egészen addig, míg meg nem kapja a képességét, holott, ha jobban belegondolunk, minden képesség valahol visszaköszön a karakterek viselkedésében.

Reed Richard igyekszik súrlódásmentesen élni napjait, és amikor készíti a kísérleteit, igyekszik egyszerre ott lenni minden pillanatnál, minden fázisnál. Hogy teheti ezt meg leginkább? Ha nyúlik, mint a gumi és innen elvesz egy fiolát, onnan elemel egy csavarkulcsot és mivel a szerelendő rész valahol öt méter magasban van, hirtelen ott van és összerakja az egészet. Milyen vidám is lenne neki így élnie és dolgoznia!

Ben, annak ellenére, hogy jó barátja Reed-nek, kicsit mufurc fiú, magának való. Nehéz megközelíteni őt érzelmileg, mert külsőleg olyan, mint egy szikla. Erős is, ha kell, átgázol mindenen, ha a barátjáról van szó, így, amikor megkapja a képességét, egy nagy halom kőtömb lesz belőle.


Susan, múltja miatt visszahúzódó, igyekszik nem kitűnni a többiek közül, még a szépségét sem hangsúlyozza kihívó ruházattal, feltűnő sminkkel. Érzelmileg ő is nehezen nyílik meg, ezért lett láthatatlan és ehhez mérten láthatatlan erő birtokosa.

Johnny pedig kirobbanó formában van és viselkedése is energikus, akár a tűzgolyóé, amivé változott.

Doom-ról (Toby Kebbell) nem is beszélve, hiszen egész életében sérelmeket gyűjtött magába, hogy végül önmaga legyen a pusztító pestis, amely elemészt minden élőt. A bőre pedig fémes, ami akár jelentheti azt is, hogy egy páncél, amely mögé még azok sem láthattak be, akik közelről ismerték a figurát.Legalább a száján keresztül sztorizhattak volna valamit a gondolatairól a film közben, pl. politikai hozzáállását a világhoz. Szülőországáról is mesélhetett volna valami rémtörténetet, hogy árnyalja a karakter hátterét.
De ez csak buta szócséplés tőlem, hiszen valójában a kínai mitológia öt eleméről beszélünk. (Tűz, fa, fém, víz, föld)

Ben karakterét is tudták volna árnyalni, ha bekerül egy jelenet a filmbe, amikor a tesó letámadja és pofozni kezdi, Ben pedig nem hagyja magát. Nem baj, ha először nem győzi le, de ha felökleli, az még jobb. Mindenesetre izgalmasabb, mint a jelenet, ami végén anyu védi be a kamu pofonokkal, amit rázúdít a bátyóra. Igazán belefért volna egy atyai/anyai saller, nem csak ezek a tologató mozdulatok.

A legkevesebbet Doom-ról tudjuk meg, így számomra hiteltelen, hogy a srácból a film végére a Sith lovagokat megszégyenítő módon váljon ellenséggé. Oké, ott ragadt egy évre és végig erre szívta fel magát, de azért voltak korábban érzelmei, még Susan iránt is valami. Legalább keveredett volna valami a gyilkos szándék mellé a puszta gyilkolási vágyon kívül. Esetleg sértettség, hogy magára hagyták, hogy Sue nem lett a babája, bármi.
Ha ekkora nagy pszicho volt a srác, az miért nem derült ki a hosszú évek folyamán, amíg együtt dolgozott a Storm családdal? Semmi pszichológiai tesztelés? Semmi családi beszélgetések, közös paint ball harc, sörözés?
Nem úgy beszéltek róla, mintha teljesen idegen lenne számukra, mégis, ezeket a közösségi morális és etikai béklyókat úgy rázta le magáról a film végére, mint a szart.
Az is érdekes csata volt: Mindenkinek lerobbantja a fejét vagy összeasszítja, kivétel annak a négy személynek nem, akik képesek megfékezni.
Meg is fékezik, kerek nyolc perc alatt, egy olyan semmilyen csatában, amilyet rég nem láttunk képregény filmtől.
Azért, néha egy ilyen főgonoszt beengednék egy árvaházba vagy iskolába, kiskölykök közé, hogy a fene nagy mészárlós kedve, amivel az egész földet porig alázná, vajon milyen formában materializálódna a gyerekek között. Mert oké, amikor minden filmes gonosz a föld pusztulásáért ágál, ám megint más, amikor győzedelmeskednének és a végén mi történik? Az egyetlen ősgonosz ott ül egy nagy halom lerombolt épület és holttest között. Hurrá! Volt értelme élnem! Semmi nem maradt! Akkor most mit is kéne csinálnom? Ő.... ő.... aha....


Nem tudom, mi volt a készítők szándéka, hiszen az első rész - már ha lesz folytatása ennek a mozinak - mitológiailag ugyan megalapozott a figuráknak, ám sok szórakoztató nem volt benne. Hiányzott belőle a képregényes humor, a meglepő fordulatok, a drámai színészi játék. Az egész olyan, mintha egy több órás kalandfilm elejét láttuk volna. Megismerhettük a szereplőket, viszont, hogy mi lesz velük, az várat magára.

Részemről akkor inkább a korábbi két változat, amelyben a színészek is kedvelhetőbbek voltak. Itt eleve nem értem, miért kellett az eredeti figurától merőben eltérő és silány külsőre változtatni a kőembert? Rendben, a kőember filmen egyértelműen gáz, de képregényről van szó, nem királydrámáról. (Egy másik szereplő meg nyúlik, mint a tészta... az sem vehető komolyan.)

Nem írom le a film történetét, mint ígértem és nem elemezgetném a rendező és a stúdió közötti feszültséget sem. Részemről csak néhány gondolatot villantottam meg - nem is mindent - ami eszembe jutott a film megtekintése közben.
Remélem, kicsit szórakoztató volt!

Ha nem és inkább megnéznéd a filmet, semmi akadálya:
F A N T A S T I C  F O U R

65%

Érdekességek, feleslegességek:

- A két jóbarát, Ben és Reed, mindketten játszottak már olyan művész karaktert, akiket tanulmányaik során az apjuk nem különösebben támogat. Reed, Miles Teller dobost alakított a "Whiplash - Whiplash-ben (2014), míg Ben, Jamie Bell táncost a "Billy Elliot - Billy Elliot-ban (2000)! (Ha csak az élőszereplős filmjeiket nézzük, akkor pont ez a két filmjük van elsőként kiemelve az imdb oldalán is.) Ezt az infot magamtól szaszeroltam ki, ám szerintem az imdb is megemlíti. Most utána is nézek! :)
- A rendező, Josh Trank és a stúdió között úgy elmérgesedett a kapcsolat, hogy Trank megígérte, többet nem forgat képregényfilmet és a végső változat, ami moziba került, azt nélküle fejezték be és vágták össze.
- Elképzelhető, hogy az összecsapott befejezés mögött az is állhatott, hogy a megfilmesítési jogok lejárata egy éven belül volt.
- A rendezői változat közel két és félórásra lett vágva.
- Az első film, amelyben a kőembert 100% CGI hozta létre.
- Lányok, akik nem lettek Susan Storm: Sasha PieterseEmmy Rossum, Margot Robbie, Saoirse Ronan, Allison Williams, Dakota FanningSamira Wiley, Alice Eve
- Fiúk, akik nem lettek Reed Richards: Anton Yelchin, Kit Harington, Jack O'Connell, Richard Madden, Jonathan Rhys Meyers, Adrien Brody
- Stan Lee cameo, se plusz jelenet a stáblista után.

Atyaisten!

2015. október 5., hétfő

Mentőexpedíció - The Martian (2015)

Mentőexpedíció - The Martian (2015)


Rendezte: Ridley Scott

A film Mafab adatlapja: The Martian (2015)

Megtekintés: Talán, annyira nem éreztem a rendezőre jellemző képi hatásokat annyira, ennek ellenére az utóbbi évek legjobb sci-fi-je.

Mi is lehetne más? Pedig "A marsi" nem forradalmian új történet. Hasonló témát boncolgat minden olyan film vagy könyv, amelyben a főszereplő mindentől elszakadva igyekszik életben maradni és lehetőségekhez mérten akár visszajutni a civilizációba. Erről szólt a Robinson Crusoe. Azután, a szereplő, hogy sikeres legyen, kénytelen vagy agykapacitását maximálisan kihasználni és ezt esetleg kombinálhatja izomerővel is. Hol is láttunk olyat, hogy űrhajósok, minimális lehetőségekből, a maximumot hozták ki a túlélésért?
Apollo-13 - Apollo 13 (1995) És ez még ráadásul valóságos alapokra építkezett.

A "Mentőexpedíció" Andy Weir írásain alapul, amiket nem olvastam, viszont erős alaptörténetnek érzek. Magyarul is megjelent, ismerőseim is olvasták, én is fogom. Az alapanyag, amelyből a film készült, nem lehetett fércmunka, hiszen megjelenését követően azonnal elkelt és megírták belőle a forgatókönyvet. Weir "Tojás" című írásából eddig három feldolgozás született! Ebből és Scott filmjéből azt merem leszűrni, hogy Weir(d) egy sci-fi őrült, akinek van érzéke a témához. Kell is legyen, hiszen, ha főszereplőnket áthelyezzük a mars bolygóra és ott jelenidejű kalandokba akarjuk belekeverni, nem írhatunk olyan marhaságokat, mint amik John Carter-rel történtek. (John Carter a Tarzan könyvek írójának, Edgar Rice Burroughs-nak agyszüleménye és főleg a mars bolygó elképzelt vörös világában élte meg meseszerű kalandjait. A történetből készült és franchise-nak szánt moziváltozat, 2012-ben, csúnyán elhasalt a pénztáraknál.)

Scott általában jó érzékkel fog bele filmtervekbe, vagy, ha beletenyerel valami kevésbé élvezhetőbbe, akkor legalább markánsan stílusos műfaji filmet igyekszik készíteni az adott darabból. Itt olyannyira erős maga az alaptörténet és forgatókönyv, hogy pl. a "Nyolcadik utas: a halál-ra jellemző finom hangulatfestő kamerás vonulásokra, hosszú beállítású környezetrajzokra nem is maradt idő. A film végig pörög, mindig történik valami. Szinte idő sem jut az összes fontosabb karakter megformálására, annyira gyorsan történnek események és mintha a film vége is kissé összecsapott lett volna.
A két főszereplőnek azért van ideje megmutatnia magát. Matt Damon és a Jordániában található Wadi Rum sivatag között működik a kémia. Wadi Rum homokja kellően vörös, hogy eljátszhassa a vörös bolygót.
Fontos mellékszereplő még a NASA, akinek segítsége és támogatása nélkül inkább tűnne az egész vállalkozás egy fiktív fantáziálásnak. Így, viszont, hogy zsenijeik tevőlegesen segítettek a végső script formába hozásában, a mozi egyfajta imázsfilmként is felfogható. A NASA tett róla, hogy amilyen megoldásokat látunk a filmben, azok a lehető legrealisztikusabban legyenek megmutatva a vásznon. Az átlagnézőnek még valószínűleg így is inkább lesz a kész mű egyfajta űrhajós marhaság, mint vérbeli dráma és versenyfutás a halállal.
Pedig az űrben jelenleg ez van. Minden perc, amit odafent tölt az ember, az ajándék, ugyanakkor, halálos veszély.

Még együtt.

A filmben kap teret a bajtársiasság is. Megtudhatjuk, hogy mennyire működik a pszichológiája. Odafent - vagy odakint? - másképpen értékelik a fontosságát a kapcsolatok erejének. Van családod? Rokonod? Gyereked, szerelmed? Az mind nem számít, azokkal szemben, akikkel együtt állt helyt az ismeretlenben. Olyan szoros kötelék alakul ki köztetek, hogy néha még az őrültséget is bevállalod, lenyeled önös érdekedet, hogy meghozz egy döntést, amely a földön maradtaknak akár teljesen érthetetlennek tűnhet. És ez benne a gyönyörű. Az űr olyan hatalmas az emberrel szemben, hogy nem lehet magányosan meghódítani.

A fényképezés, a helyszínek, díszletek - már amennyire én, az átlagnéző értek az űrhajózáshoz - mind tökéletesen adják vissza, amit látnom kell. Matt Damon nem a kedvenc színészem, itt viszont jól hozza a figurát és egyenletesen egyensúlyoztatják karakterét a drámai és humoros jelenetek között. A jelmezek amiket az űrhajósok viseltek, mind működtek, beleértve a bonyolult világítási technikákat is. Nem csoda, hiszen Scott ad az apróságokra. A kellékesekkel még burgonyatermesztésbe is bele kellett fogniuk, hogy legyen elég zöldség a különböző növényi fázisok eléréséhez.
A szereposztás is nagyon erős. Sok ismert név kapott szerepet a filmben és pont ezért, nincs mindenkinek a játékára elég idő.
Kristen Wiig-et észre sem vettem... Jeff Daniels megbízhatóan alakítja a NASA főnökét, aki igyekszik minél kevesebb felelősséget magára vállalni, hogy azután pont egy mellékes döntése miatt legyen szinte lehetetlen a mentőexpedíció. Michael Peña ismét egy kedves fickó, aki izgulhat barátjáért - akár legutóbb a Hangyában. az egyik legjobb szerep Sean Bean-nek jutott, aki az űrhajósok vezetője a földön. A legtöbb jelenetben Jeff Daniels-szel ölik egymást. És még egy Gyűrűk Ura poént is végig bírt csinálni röhögés nélkül. Kate Mara szokásos Eyecandy. Tehetségéről még mindig nem vagyok meggyőzve. Sebastian Stan karakteréből alig tudtam meg valamit. Mintha csak állna a háttérben. Vagy átaludtam valamit. Aksel Hennie titkos kedvencem, mióta láttam egy norvég krimiben. Itt németet alakít és sok szerepe nincs, viszont érdemes rá figyelni. Örültem, hogy a Herkules után ismét láthatom amerikai filmben.
Magam nem értem azt a hype-ot, ami Jessica Chastain-t körülveszi. Nekem, mint szexi nő sem mérvadó, mert csontos arcéle, fehér bőre és vörös haja nem hoz tűzbe, lázba. Az űrhajós csapat kapitányaként jól hozza a karaktert, aki lelkiismeret furdalást érez, amiért hátrahagyott valakit.
És még tucatnyi remek mellékszerep. A színészi játékra így nem lehet panasz.

Egyet nem lehet: Feladni!

A filmben látottak akár meg is történhetnek, hiszen a bemutató idején jelentette be a NASA, hogy találtak némi sós vizet a Marson.

Érdekességek:
- A filmet hetven nap alatt forgatták, ebből kb. három hetet a NASA jelenetekkel töltöttek.
- Chiwetel Eijofor azután fogadta el Venkat Kapoor (a filmben Vincent lett) szerepét, hogy a Bollywood-i színész, Irrfan Kahn nem volt elérhető, egyéb kötelezettségek miatt.
- Jessica Chastain és Matt Damon legutóbb egy hasonló űrkalandban szerepeltek együtt - igaz, közös jelenet nélkül, a 2014-es Csillagok közöttben.
- A film egy részét Magyarországon forgatták, költségvetési megfontolásból és mert nálunk található az egyik legnagyobb "hangraktár", ahol megfelelően lehetett rögzíteni a filmhez készülő effektusokat.
- A sivatag, ahol forgattak, már több hasonló filmnek volt helyszíne korábban. Többek között: Arábiai Lawrence, A vörös bolygó, Mars - Az utolsó napok, Prometheus.
- A filmbeli karakter neve egyfajta szójáték. A Mark latin névváltozatának jelentése a Mars.
- Ez a harmadik film, amelyben egy csoport azért kerekedik fel, hogy megmentse Damon seggét. Az első a Ryan közlegény megmentése, a második meg a Csillagok között.

80%

A filmet még ma nézd meg, mert nagyon kellemes: A marsi mentőexpedíció!

Ember nem volt még ennyire egyedül...