A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kristen bell. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kristen bell. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 22., hétfő

A főnök - The Boss (2016)

A főnök - The Boss (2016)


Rendezte: Ben Falcone

A film Mafab adatlapja: The Boss (2016)

A poszter is csúsztat: A filmben Renault
(Peter Dinklage) tart kutyákat.
Megtekintés: Alapból megnézem Melissa McCarthy filmjeit, amint kijönnek, pedig kb. azon a szinten mozog, mint Adam Sandler...

A magyar előzetes csúsztat, mivel Michelle Darnell (Melissa McCarthy) nem állítja, hogy ő lenne a leggazdagabb nő Amerikában. Valahol közelebb van az ötvenedikhez.

Az egész film annyira eredeti, akár a címe. A főnök. Semmi szójáték, elvontság, csak egy szimpla szó. Ráadásul, ha már itt tartunk, a cím nem is feltétlenül a filmről szól, mert bár McCarthy a film elején valóban vasmarkú és könyörtelen üzleti vezető, a továbbiakban ez már nem lesz annyira releváns, hogy a címmel jól jellemezzük a filmet is.
Ha ez a film húsz éve készül, akkor tuti, hogy John Candy kapja a főszerepet - valójában nem, mert bár hihetetlen, de a hasas komikus már 1994-ben itt hagyta földünket - , hiszen a történet szerint "hősünk" kezdetben magasan fenn csücsül, hatalommal a kezében, majd hatalmasat esik, hogy ismét talpra álljon, plusz, kiderül az is, hogy mi oka van annak, hogy a pénzt hajszolja, míg az emberi kapcsolatokat kerüli. John Candy nem azért kapta volna meg a szerepet, mert tipikusan olyan figura, aki jól adja a gazdag szemétládát, hanem mert szimplán kövér és ha érzelmesnek kell lenni, akkor abban is jó. Mivel a remek kövér férfiszínészekből híján vagyunk, ezeket a karaktereket most felmarkolja McCarthy és hát azt hozza ki belőlük, amit ki tud. Jelen esetben nem sokat.

Ez vastagon a színésznő-producer hibája is, hiszen benne van a keze a forgatókönyvben, akárcsak párjáé, a rendező Falcone-é. Plusz egy fő. Hárman sem képesek egy végig érdekes mozit összehozni és a humort is apránként csepegtetik bele, azt is a profánabb fajtából. Lassított verekedés, csetlés-botlás, és vulgarizmus. Nagyjából itt ki is merül a film humorbázisa. Felröhögtem magam is, mert amikor a sütiárus lányok egymásnak esnek, abban van potenciál, de sajnos, ahogyan az egész filmből, ebből a jelenetből is csak a minimumot tudják kihúzni.

McCarthy viszont legalább szerethető, ellentétben a korábbi, Tammy című fiaskó után, amiből mostanra annyira emlékszem, hogy nem tetszett. Itt McCarthy egy árvaházban felnőtt, problémás személyt alakít, Michelle Darnell-t, aki később, miután csírájában kiégeti magából a szeretetet, hogy ne érje érzelmileg több sérülés, egyetlen dologra koncentrál és ez az üzleti életben való megmérettetés és siker. Megy is minden, akár a karikacsapás, míg végül némi fehér nyakkendős bűnözés miatt simán kap fél év letöltendőt, amely után nehezen megy a talpra állás. Szerencsére, korábban a keze alatt dolgozott egy eltökélt titkárnő, Claire (Kristen Bell) aki ki tudja miért, lelkiismeretétől hajtva befogadja kis lakásába, amíg az egykori milliomos ismét összeszedi magát. Persze, ahogyan elvárható - Disney mélységű családi filmek formuláját követve - kezdetben egymás agyára mennek, majd lassan közelednek a lelkek egymáshoz, míg barátokká nemesedik kapcsolatuk, hogy végül, egy egymásnak feszülés után, némi sértődést és balhét követően, kiderüljön, hogy megbonthatatlan kapocs alakult ki közöttük, amely felér egy családi közösséggel. Ennyire egyszerű a történet. Az már csak hab a tortán, hogy sikerült egy tök fölösleges és elripacskodott szerepre beleszuszakolni mindenki kedvenc Tyrionját, Peter Dinklage-t, hogy eljátsszon egy halovány intrikust.

Három percig szájpecekkel hülyéskedni két perc után nem vicces.

A női szereplők egy része még nem játszott korábban filmben. A langaléta Crystal-t megformáló Eva Peterson kifejezetten kellemes az energikus balhés lány szerepében. Remélem, vele találkozom még, mert van benne potenciál.

Sajnos, jó szívvel nehéz a filmet ajánlani, hiszen a legjobb poénok, amiket sikerült beleszuszakolni a műbe, vagy erőszakosak, vagy homoszexuális felhanggal rendelkeznek. Persze nem olyan alpári, mint Sacha Baron Cohen vagy olyan bugyuta, mint sok Adam Sandler poén... ja, de van annyira bugyuta. Egyszer, ha unatkozol és láttad a Tammy-t, akkor ennek is adhatsz esélyt. Ha a Tammy tetszett, akkor ez is fog. Nem éri el a Kém színvonalát, de ez a mellékszereplők ismertségi foka miatt érthető.

Ha szeretnéd látni: T H E  B O S S (2016)

50%

Falcone nagyon beleszeretett kis dundi feleségének csülkeibe.

2015. augusztus 2., vasárnap

Holdfényöböl - The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Holdfényöböl - The King and Queen of Moonlight Bay (2003)


Rendezte: Sam Pillsbury

A film Mafab adatlapja: The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Elég nehéz rendes posztert találni a tévés munkákhoz...
Megtekintés: Ha véletlenül belebotlassz valamelyik mozi csatornán.

Ritkán nézek tévéfilmeket, pedig azért akad közöttük jó néhány értékelhető darab. Az amerikai választék sem kevés, hiszen rengeteg rendező dolgozik az iparban, ám jóval kevesebb olyan szerencsés, aki nagy pénzeket kap a forgatásra és a kész művet be lehet mutatni akár moziban is. Pillsbury pont egy ilyen rendező. Igaz, volt rá példa, hogy filmje moziba került (Zandalee - Nicholas Cage-dzsel), de inkább a televíziónak gyárt korrekt, közepes darabokat.

A "Holdfényöböl" egy fiatal lány nyarát meséli el, amikor sosem látott apjával tölti el a suli utáni időt, mielőtt tovább tanulna Európában.

Alison Dodge (Kristen Bell) átutazik Amerikán, hogy addig sosem látott apjával találkozzon. Talán nem ez volt életük legjobb döntése; indul a film a kérdéssel, hiszen a két ember, teljesen mást vár a találkozástól és ami kezdetben szomorú, maguk sem tudják, mit keresnek.

Al Dodge (Tim Matheson) kezdetben nehezen nyílik meg a lányának. Ez nem csoda, hiszen, valahol mélyen, zsigerben érzi, hogy felelős érte, mint apa, de ezt a felelősséget csúnyán félre dobta, amikor valamikor úgy döntött, hogy elköltözik a barátnőjétől és hátrahagyja egyetlen gyermekét.
Másrészt, mintha Al egy kicsit alkoholista lenne, de ezt a vonalat nagyon halványan érinti a film. Viszont legalább a városka egyetlen jó nője érte epedezik, ami azért nem rossz egy olyan pasastól, aki egy csendes tavacska partján, lakókocsiban tengődik és főleg folyékony táplálékkal szórakoztatja magát és kétkezi munkával.

2003-ban Kristen Bell még messze volt a világhírnévtől. Negyedikként van feltüntetve a stáblistán. (Sean Young, Tim Matheson, Kristen Bell)

Ide érkezik Alison, reménykedve, hogy amit gyermekkorában kimaradt neki az ideális családmodellből, azt most apró részletekben beillesztheti a már ismert életébe. Al ebben nem nagyon tud kezdetben partner lenni, mert fura érzések tombolnak benne, amelyekről vagy nem tud vagy nem akar beszélni.

A film két ember egymáshoz csiszolódásának rövid látlelete. Alapjában nem egy filmdrámát nézünk, és az alig nyolcvan perc nem nagyon tud partner lenni abban, hogy rendesen felépítsék a film fő karaktereit. Nm hiába, ez egy tévé film, egy alkalmi szórakozás. Kevés rágódni való, viszonylagos hepiend, hogy utána az ember lekapcsolja a televíziót és beforduljon a fal felé.

Ami nem tetszett a filmben, az, hogy valahogy a feszültség teremtő kirohanások súlytalanul lettek lezárva. Amikor Alison először bukik ki apja makacs elutasító viselkedésén, logikus lett volna, hogy tényleg felszáll a buszra és többet nem látják egymást. Ehelyett a forgatókönyv teljesen gagyi módszerrel és suta párbeszéddel oldja meg a szituációt, hogy ne érjen a negyvenedik percnél véget a családi keserédes.
Később azért még egymásnak feszülnek karaktereink, hiszen kell a konfliktus a játékidőbe, különben a néző azt hiszi, tehetségesen összevágott családi videót nézeget. Al karaktere sincs kellően kidolgozva. Motivációi nagy része homályban marad. Talán ilyen a való élet.

Edward Asner (Auggie szerepében) figurájának egyetlen feladata a filmben, hogy árnyalja Alison karakterének kapcsolatát az apjával. A lány jól fogadja a kisváros egykori, mára kiszuperált irodalomtanárának barátságos közeledését. Ezzel adnak némi magyarázatot, hogy miért tud némi türelemmel viseltetni az apja iránt is.

Alison viszont apjának köszönhetően megtanul városi lányból átvedleni egy olyan fiatal nővé, aki képes akár tetőt szerelni vagy elkormányozni egy csónakot, ha úgy hozza a sors. Szóval, azért az apamodell végül működni kezd és a filmet lezáró - amúgy szerintem teljesen fölösleges narrátor szövegű monológjába - konklúzióval leszünk gazdagabbak. Biztos azt gondolták a rendezésnél, hogy ha nem magyarázzák el Alison életének alakulását, a néző magától nem képes elképzelni azt. Ez olyan szájbarágósan amerikai befejezés.

50% - És érthetetlen, hogy az imdb-n garázdálkodó közel 600 néző miért pontozta a filmet ennél magasabbra. Nem rajongok különösebben a tévéfilmes produkciókért, talán az olcsóság miatt, amit árasztanak magukból, ami szerintem csúnya előítélet tőlem, hiszen, sok olyan filmet készítenek, amely nem ugorja meg a mozivásznakat, viszont este, egy itallal a kézben, kielégítő szórakozást nyújthatnak a fogyasztónak. Ez egy közepes darab.

Gyermek és szülő között az úszás tanítása közben lehet talán legjobban kiépíteni a bizalom érzését. (Más filmekben kerékpározás tanítása közben.)

Különvélemény: Az eredeti cím az utolsó percekben kap magyarázatot, ami szerintem kissé suta, hiszen öbölnek nevezni azt a szabad strandot... vagy nem figyeltem, amikor annak idején az öbölről tanultunk.