A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nicolas cage. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nicolas cage. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 21., szerda

Az tükrön túl - Looking Glass (2018)

Az tükrön túl - Looking Glass (2018)


Rendezte: Tim Hunter

Megtekintés: Ritka ügyetlen krimi, ami a hajnali műsorsávban biztosítja a kényelmes, pihentető alvást.

Tim Hunter (Másodszor javítom nagybetűre a nevét... vajon tudat alatti kivetítés?) régi motoros és bár igaz, hogy zömében televíziós produkciókat készített, azért 80 munka az 80 munka. És ennek ellenére is azt mondom, talán nem véletlen, hogy a hetven éves rendező hosszú ideje csak szűkített költségvetéssel dolgozik. Egyszerűen semmi nincs ebben a filmjében, ami miatt érdemes lenne rá időt áldozni. Vagy mégis: Egy újabb Nicolas Cage blama, ha nem kedveled és a feleségét alakító - egyébként szerintem kifejezetten irritálóan hideg kisugárzású színésznő - Robin Tunney egy táncjelenetben végre úgy tud mosolyogni és nevetni, hogy szimpatikus lett. A jelenet végéig. Sajnos, saját hülyeségem, de egyszerűen sosem tudtam megkedvelni. Most sem.
Szóval, nem nézek utána, de ha ez a film bárhol moziba került, akkor onnan nagyon gyorsan kivették. Mert ez a történet és megvalósítás, mind a száz percében, unalmas és vállalhatatlan. Ketten írták. Kegyeleti okokból a nevüket nem említem meg itt, mert az imdb és a stáblista megtette. De minek.

Először is, a történet feleslegesen túl van bonyolítva. Így is unalmas. Felesleges karakterek, misztifikálás, igyekeznek úgy tenni, mintha, oszt nem.

A trailer egyébként nagyon ügyes, mert rendesen olyan érzésem volt, mintha egy "Elhagyott szoba" klónt tisztelhetnék ebben a celluloid hulladékban. A trailer, ha nem figyelek a szövegre, csak a képekre, olyasmit ígért, hogy egy házaspár megvesz egy motelt, amiben rátalálnak néhány olyan ablakra, amelyen keresztül beláthatnak a szobákba és szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, azután indul a buli.
A film kb. ugyanaz, mint a trailer, csak két perc helyett száz.

- A te hibád, hogy játszunk ebben a szarban! - Na, neked sem kellett könyörögni!

Ray (Nicolas Cage) és felesége, Maggie (Robin Tunney) új életet kezdene, korábbi életüktől távol, miután kislányukat tragikus körülmények között elvesztették. A nagy ötlet, hogy vesznek egy motelt, amelyet Ray, mint ezermester karban tart, Maggie pedig néha beenged néhány vendéget, két tabletta vagy alvás között. Az előző tulajdonos hirtelen és olcsón adott túl az egész létesítményen, azonban nem akarja, hogy hőseink elérjék a vásárlás után. A helyi rendőri erő (Marc Blucas) napról-napra tiszteletét teszi náluk és valamiért nagyon szeretné az előző tulajdonossal felvenni a kapcsolatot.
Közben néhány szexmunkás és szexmániás tölti estéit az olcsó szobákban és gerjesztenek unalmas párbeszédeket. Történik is egy gyilkosság, amelynek nem lesz Ray a tanúja, de lehetett volna. Mert miközben a szemeteket szortírozza és a medencét is beüzemelte, rátalál egy titkos folyosóra, amely egészen az egyik szobáig vezet egy kétoldalú tükörrel, amely kukkoló üzemmódot segít elő. Természetesen nem unalmas az élete, mert csupa szexuális központú ember veszi ki azt. És némelyik, mintha sejtene valamit. De ez a szál nem vezet később sehova, pedig még egy lebujba is elmegyünk, hogy azután valakinek elkenje Ray a száját. Tényleg olyan, mintha valami nagy titok lengene körbe mindent, de Ray azt mondja: - Többet ne gyere hozzánk szobát kivenni!
És ezzel ez a történetvonal kipukkadt.
A szomszédos boltos is olyan furcsán néz, hogy azt hinnéd, tud valamit. A közeli punk-ok is véres jeleket festenek a falra, disznót dobnak a medencébe, és itt ez a történet szál is kihal.
Végül egyetlen marad, ami meg annyira kiszámítható és unalmas, hogy azt hittem, jön egy csavar a végén.
Nem jött. Két perc bunyó egy motelszobában és over.
Adjon neked 30%-nál többet, aki akar.

Cage, ennyire kell a pénz?

A film Mafab adatlapja: Looking Glass (2017)

30%

Ha megnéznéd:
- A tükrön túl (2018)

Ha megnézted véletlenül - direkt nem fogod - írd meg nekem a véleményed!
Az, hogy "Egynek elment!" az jelen pillanatban kevés! Fejtsd ki, neked mi tetszett benne!

A helyi kemény csávók. Szerepük semmi... Egyrendes balhéba sem keverednek hőseinkkel.

2013. szeptember 22., vasárnap

The Croods - Croodék (2013)




The Croods - Croodék (2013)



Rend.: Kirk De Micco és Chris Sanders

Nicolas Cage ha éppen nem valami nézhetetlen szart csinál, meglepetésre bevállal egy szinkron szerepet. (enyhe túlzás) Milyen jól tette!
Cage és Grug
A Croodék nem bonyolult mese. A-ból haladás B-be, pontosabban folyamatos menekülés. Közben kalandok és családi analízis, kapcsolatrendszerről és a szeretetről. Ez az egyetlen komoly negatívuma a filmnek. Egy felnőtt számára kissé talán egyszerű szerkezet és még a vicces kikacsintások is elmaradnak - leszámítva egy pillanatot, amely talány enyhén Mission: Impossible 2. gyanús - ami hátrány, viszont szerethetőek a karakterek és a felütés olyan zseniális - tojáslopás és reggeli torna-futás - hogy ezt a szintet már nem tudja hozni a továbbiakban.
A történet persze arra van kárhoztatva, hogy ne legyen bonyolult, hiszen az őskorban játszódik, amikor az élet egyszerű volt, akár egy faék; ettél vagy megettek.
A Croodék épp ezért nem veheti fel a versenyt az olyan összetett történetű mesékkel, mint a "Hihetetlen család" vagy az eszméletlenül színes és ötletes "Verdák". Ennek ellenére kötelező darab.
Akadnak poénok, tanulság, móka, szerelem, hepiend.
Ugyan minket nem nagyon érint, hisz ha mese, akkor szinkron, ám az eredeti változat karaktereinek olyan sztárok kölcsönzik hangjukat, mint a már említett Nicholas Cage, a felkapott Emma Stone, vagy a kölyökképű és filmjei színvonalát tekintve ide-oda cikk-cakkozó Ryan Reynolds.

Eep sokkal csinosabb a sziklafalon, mint Tom Cruise
A 135 milliós film már Amerikában visszahozta a belefektetett pénzt, ezért előzetes tervek szerint 2019 körül várható a folytatás. Remélem, összetettebb történettel.
Akiről még külön szólnék, az a zenéért felelős Alan Silvestri, aki nálam simán benne van a Top10-es filmzeneszerző listámban. A score talán nem a legkiemelkedőbb Silvestri munka, ám a film eleji tojáslopásos scene alatti muzsika simán zseniális - a képekkel megtámogatva, persze!

6/10

Megjegyzés: A "Dinó" emberszereplős változata.
Tök véletlen, hogy egymás után két filmet néztem meg, amiben a főszereplő neve, kimondva Ip. Itt a főhősnőt nevezik Eep-nek, meg egy 2008-as harcművészi drámában a Sifu/mester neve volt Ip Man.
De mindegy...
- Gyerekek, az ott Mordor vagy Krull?