A következő címkéjű bejegyzések mutatása: toby jones. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: toby jones. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 12., szombat

Maggie-mondja: Atomszőke - Atomic Blonde (2017)

Maggie-mondja: Atomszőke - Atomic Blonde (2017)


Rendezte: David Leitch

Ismét egy képregény a filmvásznon, ezúttal a 2015-ben megjelent The Coldest City című kémtörténet megfilmesített változatához van szerencsénk.

A sztori 1989-ben játszódik, a rendszerváltás idején, Berlinben. Ez a mezei amerikai nézőknek persze nem sokat mond, mi jobban érezhettük a saját bőrünkön, esetleg ha túl fiatalok vagyunk, akkor hallhattunk róla szüleinktől. Megnyugtató, hogy ma is felfedezhetjük magunknak a híres-hírhedt Kelet-Berlint, hiszen az ott zajló jelenetek többségét Budapesten forgatták. Azonban a történelmi háttér kicsit el van mismásolva, ennél azért lehetett volna keményebb és realisztikusabb. Jobbára azt látjuk, hogy néhány kötött pulóveres és/vagy punk alak lepukkant graffitis falak tövében portyázik és pattannak, ha jönnek a zsaruk. Azonban a zenei aláfestés mégis sokat pótolt nekem a korszakból. Persze, hogy nosztalgikus volt Nena, George Michael vagy Falco dalait hallani, igaz feldolgozásként, de elég jól komponálva a jelenetekhez. Hol a dal igazi, hol pont az ellentétes érzelmi hatására építve.
Na ennyit a körítésről és az atmoszféráról.

Lássuk a sztorit. A főszereplő Lorraine Broughton (Charlize Theron), kvázi női James Bond, aki az MI6 ügynöke és azért küldik a Berlini fal közelébe, mert pont a forrongó kettéosztott német városban tűnt el egy fontos lista, amely nyugati ügynökök nevét tartalmazza, de sokan vadásznak rá a KGB-től a francia titkosrendőrségen keresztül a CIA-ig. Atomszőke ügynökünk kénytelen együttműködni a tenyérbemászó, de a terepet igencsak jól ismerő beépített ügynökkel, David Percivallal (James McAvoy), akivel kapcsolatban azonban nem látszik minden tisztának.

A film két idősíkon fut. Egyrészt egy londoni kihallgatószobában, ahol Broughton ügynök meséli a történetet főnökeinek (Toby Jones, James Faulkner, John Goodman), itt magyarázza, kommenteli is a látottakat, ha valakinek nem lenne minden érthető. A másik idősík pedig maga a mesélt történet, amely a berlini fal egyik vagy másik oldalán játszódik.
Számomra a kihallgatás jelenetei kicsit unalmasnak hatottak, néha kifejezetten hatásvadász, de üres párbeszédekkel. Pedig a színészgárda azért nagyon ott volt ezekben is, de valahogy mindig vártam mikor lendülünk túl rajta és kezdünk ismét akciókba. A moziban ülő barátom szerint olyanok a párbeszédek, mint a Johnny Mnemonicban: tele atmoszférateremtő, de teljesen érdektelen blablával. És hogy valami hatása tényleg lehetett az említett filmnek, arra példa a végén a gonosz kétszeri kiiktatása (amit különben már a Mnemonicban is utáltam).


Az akciójelenetekben kifejezetten tetszett, hogy a női ügynök nem férfiként harcol. Előkerül a magassarkú cipő is fegyverként és persze minden, amit a keze ügyébe tud kapni. Olyan, mint egy szexi, de kétségkívül veszélyes vadmacska. A lasszózós verekedése látványos, nem kíméli az ellenfeleket és nem átallja őket akár kitámasztóhorognak is használni. Ugyanakkor a női ügynökkel sem bánik kesztyűs kézzel a férfi ellenfelek garmadája, rendesen érvényesül az egyenjogúság: többször feltörlik vele is a padlót.

Az akciójelenetek persze egyrészt a rendező, David Leitch tehetségét dicsérik, aki maga is kaszkadőr volt annak idején, ez kifejezetten átjött a verekedések jól megkomponált koreográfiáján. Ugyanakkor lássuk be, ehhez kellett egy olyan színésznő is, mint Charlize Theron, aki így negyven felett is olyan csábító és veszélyes, hogy még a francia ügynököt játszó Sofia Boutella sem tud ellenállni neki és itt ismét egy James Bond-vonalnak megfelelő momentumot kapunk: ügynökünk bármilyen nőt megkaphat. Akkor is, ha történetesen ő maga is nő.

A film gyengesége a végére kifejezetten túlbonyolított többszörösen megcsavart szál, amely már a hiteltelenségbe sodorja a sztorit. Illetve hogy nem igazán lép ki az alaptörténet a szokásos kémfilmek soraiból.

A film erősségei a képregényhez méltóan rendesen megkomponált képek, a koreografált verekedések, Charlize Theron alakítása és hogy egy ízig-vérig női ügynököt sikerült neki és a rendezőnek vászonra vinnie.

Ugyanakkor azt mondom: a film egyszer nézhető, de többet vártam tőle. A bemutatók alapján minimum egy Nikitát. Szóval az Atomszőkéből az erősségei ellenére sem lesz kultfilm.
Kár érte, kiváló ügynök volt.


Az alábbi cikket nem Jerrycomovie írta.
Minden, ami a cikkben olvasható, egy másik személy tollából származik.
Az illető: Maggie

2016. december 21., szerda

Morgan - Morgan (2016)

Morgan - Morgan (2016)


Rendezte: Luke Scott

A film Mafab adatlapja: Morgan (2016)


Megtekintés: Nyugodtan leülhetsz a film elé, mert szórakoztató, még akkor is, ha csupa ismert panelből épült is fel.

Az emberiség egyik örök problémája, hogy ha létrehoz valami nagyszabásút, akkor lesznek olyanok, akiket ez félelemmel tölt el. Mert a teremtés isteni adottság és ha az ember teremt - legyen az egy jármű, atomerőmű vagy egy élő organizmus, lélegző lény - akkor felébred az ősi félelem, hogy a teremtmény az őt etető kézbe harap és a találmány visszaüt a feltalálóra, vele együtt az emberiségre.
Ebből kiindulva a "Morgan" nem más, mint egy teremtéstörténet, egészen pontosan visszamehetünk Mary Shelley Frankenstein történetéig, amely az egyik legkorábbi irodalmi megjelenése a teremtő és teremtménye konfliktusának, ha kihagyom a Bibliát és Éva almás kalandját a Paradicsomban.

A film egy csoportnyi tudósról szól, akik a világtól távol, egy kies környezetben felépített kutatólaboratóriumban létrehoztak egy látszatra ember(i)nek tűnő élőlényt, amely "krízishelyzetben" - egyik teremtője apró, mellékes kérdésben nemet mondott neki - rosszul reagált. Morgan (Anya Taylor-Joy) nekiugrik Kathy (Jennifer Jason Leigh) doktornőnek és gondolkodás nélkül kitépi az egyik szemét. Persze az esetet nem lehet titokban tartani, ezért a kormányügynökség, amelyik a labort pénzeli, azonnal kiküld egy amolyan rendfenntartó ügynököt, Lee-t (Kate Mara) és egy neves pszichiátert, Dr. alan shapiro-t (Paul Giamatti) akiknek a feladata, hogy kiértékeljék a helyzetet és megmondják, mi lehet a kísérletsorozat további sorsa.
Ezt a laborban dolgozó tudósok nem nézik jó szemmel.
Hogy több nézőpont is megjelenjen a filmben, a dokik csoportja mind más szemszögből vizsgálja a szituációt és annak megfelelően reagál rá.
Amy (Rose Leslie) a kislány külsőt viselő Morgant félti. Doktor Ziegler (Toby Jones) sokkal inkább a kutatását félti, amire feltette az életét és most az egész munkája veszélybe kerül, beleértve a jövőbeni kutatások patronálását. Cheng doki (Michelle Yeoh) miután rádöbben, hogy elszabadult kezeik közül a kísérlet, szakmai hírnevét félti és mindenkit, aki a kísérleti alany útjába kerülhet.

Gondolom, sikerült kitalálni, hogy ami elbaszódhat, az a kiértékelés alatt el is baszódik. Morgan, legyen külsőre bár emberi és kb. 15 éves kislány formáció, valójában egy gyilkológép, amely nem ismer könyörületet és igyekszik a hasznát keresni a lehetőségekben. Hamar kiiktatja a pszichiátert, amitől Lee beindul és csak a kutatók jóindulata és reakcióideje az, ami megakadályozza az ügynököt a tesztalany, azaz Morgan likvidálásában. Azután felülkerekedik rajtuk a logika és az előírt kísérleti rutinnak megfelelően előkészítik az alany likvidálását.
Morgan azonban élni akar és nem válogat az eszközökben, hogy elérje a célját.

Bármennyire is hangulatos volt a film eleje, bármennyire érdekesek a karakterek, a helyszínek és a dramaturgia, egy ponttól már a tiszta akció-horrorba sétálunk bele, mert a felütés után hamar kiderül, hogy ez a film egy szimpla Frankenstein horror, csak pepitában.

Anya Taylor-Joy tökéletes választás a humanoid teremtmény szerepére.

Itt nem robotok őrölnek meg a teszt alatt egy villámtól és mészárolják le a technikusokkal együtt egy áruház személyzetét, mint az "Áruházi robotokban". Nem egy mutáns lány-rágcsáló keverék gondolja azt, hogy ideje a saját útját járnia, mint a Hibrid-ben. Nem egy cyborg kel öntudatra, hogy mestere ellen fordulva a szabadságot válassza, mint az "Ex Machina"-ban. És nem is egy - bár erősen emlékeztet rá - Dean R. Koontz megfilmesítésben vagyunk, amelyben egy gyönyörű kutyát követ egy gyilkos szörnyeteg, míg azt egy még veszélyesebb ügynök követ, hogy amit a szörny esetleg életben hagyott, azt az ügynök takarítsa el. Vagy várjunk csak?
De!
Tiszta olyan, mintha a forgatókönyvíró, Seth W. Owen elolvasta volna Koontz "Leselkedők" című horror-regényét és átdolgozta volna, kissé prequel formában. Kicserélte a szörnyet és a férfit nőre és lányra, hogy szexisebb, titokzatosabb legyen a végeredmény. Annyira szembeötlő az alaptörténetek hasonlósága, hogy ha ebből nem lesz plágiumper, annak annyi az oka, hogy Koontz nem látta a filmet vagy már nincs energiája fellépni a film ellen.
Mondjuk sok hasonlóság feltűnt az idei zombi kalandfilmmel kapcsolatban is, a "Kiéhezettekkel".

A film jól indul, érdekes, minimálisan logikátlan csupán. (Pl. Morgan az adottságaival miért nem jött rá, amire Lee, és szökött meg korábban az őrzött terméből?)
A színészek jók a bőrükben, bár Jennifer Jason Leigh kiválasztása erre az apró és amúgy felesleges szerepre - mert karakterét simán játszhatta volna bárki, aki utána Morgan közelében marad. Elpocsékolták a tehetségét, de legalább van egy film a filmográfiában pluszban.
Toby Jones-t kedvelem, mert egyáltalán nem a tipikus Hollywood-i színész kategória, de kezd unalmas lenni, hogy apró termete és troll arca ellenére egyre többször alakít őrült tudósokat, befolyásos embereket. Kezd beleragadni a szerepkőrbe, pedig olyan karakterekre lennék tőle kíváncsi, mint "A köd" boltvezetője. Michelle Yeoh szintén a neve miatt került a filmbe, mert tehetségét egyáltalán nem aknázza ki az az 5 perc, amiben szerepel.

A film leginkább Kate Mara-nak reklám, hogy tessék, a korábban törékeny csaj simán lehetne akciósztár is. És tényleg egészen jó, de ehhez az kellett, hogy a másik főszereplő, Taylor-Joy remekeljen. Taylor-Joy pedig remekel. Sminkje és arcjátéka néha olyan jól hozza a túlvilágit, az idegent, hogy frankón azt figyeltem, nem e CGI-jal oldották meg a színésznő fejét és arcát. Taylor-Joy előző filmjében sem volt egyszerű helyzetben, mert akkor meg az egész Amerikába települt, vallási bigottságba menekült családját áldozta fel az ördögi erőknek, mint boszorkány ("The VVitch"), itt meg egy humanoid lényt alakít, aki nem hagyja, hogy beskatulyázzák a konvenciókba és ráerőlteti akaratát a környezetére. Félelmetesen jó színésznő, még ilyen fiatalon is és alig néhány jelenetben tűnik csak fel, hogy egy törékeny, fiatal lányt látunk. (Főleg csak akkor, amikor épp az a dramaturgiai szükség, hogy eljátssza a törékenyt, sebezhetőt.)

Kate Mara főszerepben.

Ami hibának felróható, az a kiszámíthatósága a történetnek.
A hangulat, zene, képek, mind rendben. Ebben biztos benne volt Ridley Scott keze, aki producerként bábáskodott a film felett.

70%

Ha megnéznéd:
- Morgan (2016)
- Hibrid (2009)
- Ex Machina (2015)
- Mary Shelley: Frankenstein (1994)
- Kiéhezettek (2016)

A film soundtrackjéből szemezgetés: Morgan (2016)

2016. február 26., péntek

Amerika kapitány: Az első bosszúálló - Captain America: The First Avenger (2011)

Amerika kapitány: Az első bosszúálló - Captain America: The First Avenger (2011)


Rendezte: Joe Johnston

A film Mafab adatlapja: Captain America: The First Avenger (2011)

Megtekintés: Képregényfilm. Ha szereted a műfajt, evidens. Ez még függetlenül is szórakoztató.

A Captain America képregényfilm. Ennek most nagy a respektje.
Az első kalandja egy füzet részeként jelnt meg, 1940-ben. Nem véletlen az időpont, hiszen már amerika is belépett a háborúba: szükségessé vált egy hazafi, aki kicsit elterelheti a harcoló amerikai ifjak figyelmét a háború pokláról. Joe Simon és Jack Kirby megalkotta a szerintem minden idők legpatriótább szuperhős képregényfiguráját; Captain Americát, aki címeres pajzsával és nemzeti lobogóból varrt hacukájában aprítja az ellent, anélkül, hogy gyilkológéppé válna.
A karakter neve Steve Rogers, aki eredetileg egy csenevész fiatalember és testi adottságai miatt - elméje vág mint a beretva - folyamatosan elutasítják a sorozóbizottságok, pedig próbál a hadsereg szerves része lenni.
Miután felfigyel rá egy kutató, megcsillogtatnak előtte egy lehetőséget: kísérleti patkányt játszhat és ha sikeres a projekt, része lehet a haza védelmének.
A többi történelem.

Amerika kapitány jelenleg hetven éves múltra tekint vissza. Számtalan magazin és sorozat szereplője lett, szövetkezve más szuperhősökkel. Az évek alatt Rogers végigküzdötte a világ összes lehetséges problémáját, kezdve a náciktól a mai terrorizmusig bezárólag!
A képregény a hatvanas években érte el sikerei csúcsát és a hatalmas szakmai név, Stan Lee is dolgozott rajta.

Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerika_Kapitany

A film és a cselekmény:
Steve Rogers (Chris Evans - A fantasztikus négyes, Mobil) amerikai jófiú. Átlag alatti fizikummal, ami miatt hiába buzog benne a tettvágy és segíteni akarás, elutasítják a katonai sorozáson, mint Buster Keaton-t a "Generálisban", igaz, más okból.
Rogers egyetlen barátja már rég a fronton harcol, amikor egy titkos katonai kísérleteket folytató társaság belső embere, Dr. Abraham Erskine (Stanley Tucci - A mag, Komfortos mennyország), aki már Németországban elkezdte a kutatásait, ám Hitler fajelméleti ideológiájával nem értvén egyet, áttelepült az Egyesült Államokba, ahol tárt karokkal várták.
Rogers kap a lehetőségen és hamar bizonyítja is belső rátermettségét. A külső adottságait meg a kísérlet teszi hozzá, hogy emberfeletti erejével a fiú az országa becsületére váljon. Kiképző tisztje, Chester Phillips tábornok (Tommy Lee Jones - Az ügyfél, A szökevény, Úszó erőd) kezdetben nem örül a fiú érkezésének, ám ahogyan az lenni szokott, a dörmögő medve szíve belül arany.
Rogers, jelmezben és táncos revüjével a határokon belül népszerűsíti a honvédőket, majd, mikor tapasztalja, hogy azok, akiket éltet, nem hisznek igazán benne, a gyakorlatban is kamatoztatná tehetségét.


Rogers az Európai frontot járja, amikor rövid úton bizonyíthat. Él az alkalommal és rögvest hőssé avanzsál, miután szinte veszteségek nélkül kimenekít közel 400 katonát a hadifogságból.
Amerika kapitány ettől fogva nem haknikkal varázsolja el a reménykedőket, hanem a frontvonalon bizonyít. Egy akcióban elveszíti egyetlen igaz barátját, Bucky-t (Sebastian Stan - Fekete hattyú) ami arra sarkalja, hogy személyesen fogja el a németek hasonló képességekkel rendelkező katonáját, az okkult tudományokkal is foglalkozó Johann Schmidt-et, alias a Vörös koponyát (Hugo Weaving - Mátrix trilógia, Gyűrűk ura trilógia).
A romantikus szál miatt hősünkért végig izgul egy dögös szőke, aki nem mellesleg legalább annyira tökös, mint Rogers, azaz zsák és a foltja; Peggy Carter, a katonai informátor (Hayley Atwell - Kasszandra álma, A katedrális - minisorozat).


Összkép:
Az Amerika kapitánya elég erős képregényfilm. A trükkök egészen jók, de a pálmát Rogers nyeszlett teste viszi. (Lásd fentebb)
A karakterek nagy része szerethető. Kiemelném Dr. Amim Zola szerepében Toby Jones-t (A köd, A hírhedt, Király!).
Érdemes figyelni, milyen ötletesen használják a filmben többször is a pajzs motívumot.
A zene erős közepes, Alan Silvestri munkája. Hol vannak már azok a fantasztikus muzsikák, mint a Predator idején, vagy a Forest Gumpban? Oké, a film alatt jól szól, anélkül azonban semmi maradandó.
A fényképezés szép.
A színészek rendben vannak.
Neal McDonough végre pozitív szerepben!

70%

Nálam még mindig az X-men a csúcs képregény film, ettől függetlenül ez is egy eléggé szerethető darab.

A cikk 2011-es és a jerrycomovie.com oldalról lett átmentve, ami szponzorálási nehézségek miatt megszűnt.

Ezt a filmet érdemes megnézned: A M E R I K A  K A P I T Á N Y


2016. február 5., péntek

Mesék meséje - Il racconto dei racconti (2015)

Mesék meséje - Il racconto dei racconti (2015)


Rendezte: Matteo Garrone

A film Mafab adatlapja: Il racconto dei racconti (2015)

Megtekintés: Az elmúlt pár év egyik legzavarbaejtőbb, legparádésabb felnőtt mesefilmje.

Alig pár perce ment a film, amikor megjegyeztem Milónak, hogy ez a film nem lehet Amerikai. Egy bohóc jelmez szerű ruhában ténfereg egy alak a poros várudvaron, körülötte jelmezes emberek. Egy férfi bikát vezet kantáron. Késdobálók a háttérben. Egyszerűen éreztem, hogy ezt nem egy kommersz rendező dobta össze, mert ahhoz túlságosan festői, költői volt a látvány. Azután jöttek az ismert színészek ám ennek ellenére sejtettem, hogy akárki rendezte a filmet, nem született amerikai lesz, az biztos. Argentin és spanyol volt a tippünk, azután kiderült, Garrone (néha ittam azt is...) olasz. Ciki, de ez nem jutott eszembe, pedig kézenfekvő lett volna.

Garrone egy a késői reneszánszban született író-költő, Giambattista Basile mesekönyvéből szemezgetve állította össze filmjét, amely három különböző történetet mutat be, a félszáz meséből, lineárisan egymás mellett haladva. Mindhárom történetben fontos szerepet kapnak uralkodók, akik környezetében valamilyen átoknak lesz fontos, központi szerepe. Basile könyve - Pentameron: A mesék meséje, avagy a kicsik mulattatása, 2014-ben - magyar nyelven is megjelent. A kész mű amolyan szkeccsfilm is lehetne, ha a három mese egymástól jól elválasztva, széttagolná a filmet. A sokkal néző barátabb megoldás a történetek közötti ugrálást választotta rendezőnk és a forgatókönyvírók, hogy ne unjunk bele egyik szálba sem, ha esetleg nem kötne le minket valamelyik történés. A rendező nem következtet, nem áll egyik szereplője mellé sem, nem akar szájba rágni, csak elmeséli amit Basile papírra vetett. A konklúziót mindenkinek magának kell kitalálnia, mert egyik-másik történetszál mintha hézagos lenne, esetleg magyarázatra szorulna. Ezen "hiányosságok" ellenére is remek szórakozás a két órás mozi. Aki szereti az igényesen megfilmesített késői reneszánsz korból ránk maradt írói munkákat, annak kötelező darab.

A történetek néha teljesen más irányt vesznek, mint amire akár számíthatnánk: A bolha című mesében azt hinnénk, majd a megnőtt állatnak esetleg bármi szerepe lesz az idő múlásával, ám közel sem a bolha lesz az érdekes, hanem az Ogre, aki elviszi magával Violet-et a barlangjába, hogy sok rettegés után a hercegnő vérrel mocskolva elmeneküljön. (Gyakorlatilag, végül akár egy bolha, az óriás nyakába csimpaszkodva vérét veszi...)


Az első mese Longtrellis királyné (Salma Hayek) gyermektelenségével kezdődik, majd egy varázsló tanácsára belehajszolja férjét (John C. Reilly) egy küldetésbe, amelynek köszönhetően lesz gyermeke éppen csak mindent elveszít, hogy a gyermek boldog lehessen. (Bár sokkal előbb láttam és olvastam John Wyndham "Elátkozottak faluja" című filmjét/regényét, van némi hasonlóság a kalandos születés utáni albínó ikerpár ragaszkodása és Wyndham angol kisvárosi sci-fi történetében.)

A másik mese Highhills királyról (Toby Jones) szól, aki ahelyett, hogy agyonnyomná a vérét szívó apró bolhát, saját testéből táplálja kutyaméretűre, míg a rovar/állat (?) hatalmas súlyának terhe alatt elpusztul Ekkor a király lenyúzza a bőrét és kitalálja, hogy Violet (Bebe Cave) nevű leánygyermekét ahhoz adja, aki képes megállapítani a kiterített bőr eredetét. Mondjuk elég nagy baromság, csak, hogy a király kiszórakozza magát, így nem meglepő - mesei fordulattal - hogy egy Ogre (Guillaume Delaunay) érkezik az udvarba, aki/ami állatok bőrének nyúzásával foglalkozik egyébként, ezért hamar megmondja a megoldást, ezzel elnyerve a hercegkisasszony kezét. Kalandjaik itt nem érnek véget, mert a kezdetben gyenge és életképtelen kisasszony végül kiáll magáért és drasztikus módszerekkel kiszabadítja magát a fogságból.


Az utolsó történet is eléggé kacifántos. A kéjsóvár Strongcliff királya (Vincent Cassel) dekadens örömködés közben meghallja egy öregasszony énekét és mivel fiatal lánynak véli, udvarolgatni kezd a hang gazdájának. Az öreglány persze kapva az alkalmon, igyekszik profitálni az eseményből, míg végül húga bájait ajánlja fel egy éjszakára, igaz, ragaszkodva a sötétség leple alatti szerelemhez, hiszen mindkét hölgy eléggé aggocska és sorvadt. A királyi szex után a kíváncsi uralkodó gyertyafénynél meglesi új hódítását, ám mivel a látottak elborzasztják, hamar kidobatja palotája égbe nyíló ablakán a szerencsétlen öreglánykát. A zuhanás azonban nem halálos és mivel egy unatkozó boszorkány talál az ágak közé csavarodott elalélt testre, gondoskodik róla, hogy a cselekmény némi varázslattal megbonyolódjon... amit majd megnézhetsz a filmben.


A lényeg, hogy pazar a film. Kellemes Alexander Desplat visszatérő főmotívuma (Hallgasd meg a fenti videót!) a filmzenében. Nagyon szép a fényképezés és ötletes is a szűrők használata - vízalatti felvételek. A színészek pedig egészen remekek és nem feltétlenül a legismertebb nevek.
Toby Jones arcjátéka eszméletlen és a két öregasszonyt alakító színésznők - Hayley Carmichael és Shirley Henderson - alakítása is parádés. Az arcuk, hangjuk. Nagyon érdemes eredeti hangon megnézni a filmet.

Matteo Garrone első angol nyelvű filmje igazi kosztümös mozi, annak összes előnyével. Hátránya nem sok van a filmnek, talán kicsit hosszú.

90%

Szeretnéd látni! M E S É K  M E S É J E


2014. január 9., csütörtök

Berberian Sound Studio (2012)

Berberian Sound Studio (2012)

Rendezte: Peter Strickland
Főszereplők:
Toby Jones - Gilderoy
Cosimo Fusco - Francesco Coraggio



Próbáltam szeretni Peter Strickland hangulatos, némi werkfilm beütésű, sötét hangvételű munkáját, mégsem sikerült. Nálam a szórakozást nem az jelenti, hogy egy órán keresztül úgy érzem, épül valami, majd az utolsó percekre csak kérdéseim és tanácstalanságom marad.

Tobey Jones, törpeszerű külsejével, tökéletes választás az átlagemberek számára idegen, és ismeretlen filmes szakma, a hangmérnök szerepére. Jones 1992 óta forgolódik a filmes szakmában, jómagam mégis kb. 5 éve figyeltem fel a munkásságára - valójában Stephen King: A köd című filmjében nyújtott alakítása szerettette meg velem a töpszli angolt - de azóta szívesen látom őt, bármiben is. Nem is az ő karakterével, Gilderoy-jal van gondom. Sőt, a szereplők egytől egyik remekek, felidézik a hetvenes-nyolcvanas évek olasz giallo és horror műfajának impulzív, kissé komor figuráit.
A káposzta emberi testnek is megteszi... ha késsel csapkodják.

A film azért volt számomra csalódás, mert nem szeretem, ha valaminek vége van és nemhogy érteném, amit láttam, de még össze is zavar, belök egy sötét szobába, ahol csak tapogatózva tudok előre bukdácsolni és közben a hangulatot és benyomásokat vihettem magammal. Én szeretem, amikor a film elkezdődik, van közepe és viszonylag megnyugtató lezárása. Lehet persze csavargatni a filmes relatív idő folyását, hogy meg legyek zavarva, de ha valami holmi Lynch-i agymenésbe megy át, arra nem vagyok kíváncsi. "Ha nem értem!" - azt meg azért nehéz...

Gilderoy, angol anyanyelvű hangvágó, effektes és audio-technikus művész, átrepül Európa egyik latinosabb szegletébe, hogy eleget tegyen néhány olasz producer és rendező meghívásának. Már az első pillanatokban kiderül, hogy nem lesz könnyű a munka, mert nagy a hang, de kicsi a zseb. Gilderoy meg nem csak a mérete okán nyámnyila, vagy inkább "kívülálló" figura. Valami más áll a viselkedése mögött. De mi?
Ha a vörös felirat ég az ajtó felett, akkor KUSS legyen!

A Berberian sokat tesz hozzá filmes ismereteinkhez. A film révén megtudjuk, mivel kell imitálni hangsávon a vérengzést, ablakból kizuhanást és vaginába izzó piszkavas feltolást. Szerencsére a filmnek nem érdeke az explicit undorkodás, ezért teljesen kihagyják a filmet a filmből, csupán egy fake főcímet mutatva meg a nézőnek. A többi néma csend - míg Gilderoy és néhány másik hangtechnikus, fel nem kezdik tölteni a hézagokat. A hézagok kitöltésével pedig egyre többet veszítünk el mi nézők a film értelméből, mert... mert...
...mert valahol áttévedünk a bizonytalanságba.

Szögezzük le: Bármilyen filmes stílusjegy ellenére azt állítani a filmről, hogy horror; vicc. Nyomasztó thrillernek sem merném bélyegezni, mert kicsit félelmetes, oké, de a rejtély nem ilyen irányú. Nem egy nyomozás után leleplezős mozi, hiába látunk ismeretlen, bőrkesztyűs munkatársat, akinek csak kezét láthatjuk akcióban, hiába néhány közeli, sikító barna hajú nők barna szemére, hiába néhány pergő nyelvű, megnyerő arcú olasz szépfiú, hiába suhan be a képbe néhány Fellinis mellékszereplőre hasonlító, egyedi statiszta, ettől a film még nem karcolgatja a műfajt.

A Berberian egy hangulatfilm. Annak kiváló, csak mi van, ha nem vagyok túl fogékony hangulatban?
Akkor egyértelműen átverés.

A hangulat, környezet miatt egy 50%.

Figyeld:
- Mikor tetted fel magadnak a film során először a kérdést? Aha, akkor most mi is van?
Én, amikor a könyvelő a repülőjegy kifizetését megtagadja, mondván, az aktuális napon nem indult megfelelő járat. (Ha látod a filmet, érteni fogod)
- Tobey Jones átmegy olaszba...
- Még ma is lehet olyan nőket "beszerezni", akik olyanok, mintha valami Argento horror-ból léptek volna ki elénk.
- Nem is olyan könnyű ám sikítani!


Ha szeretnéd látni: B E R B E R I A N  S O U N D  S T U D I O