A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tom cruise. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tom cruise. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 15., csütörtök

Született július 4.-én - Born on the Fourth of July (1989)

Született július 4.-én - Born on the Fourth of July (1989)



Rendezte: Oliver Stone

A film Mafab adatlapja: Born on the Fourth of July (1989)

Megtekintés: Ez a film egy olyan témát boncolgat, amiről igyekeznem kell a legnagyobb tisztelettel beszélni, de nem azért, hogy védjem benne Amerikát. Sőt! Mindig is érdekeltek a világ nagyobb történelmi fordulópontjai, főleg, amik háborúkba torkolltak és elég közel voltak hozzám időben. Két kedvenc témám így a II. Világháború és a Vietnami. Ne kérdezd vonzódásom okát, számomra sem világos.
Ezek feldolgozásából néztem meg a legtöbb filmet, egyik kedvenc sorozatom is Világháborús, ám leszögezem, nem a felfoghatatlan emberáldozatok, tömegek halálát okozó háborús összecsapások miatt, érdekel, hanem a háború emberekre gyakorolt hatása az, ami miatt foglalkozom vele. A pszichológiája jobban érdekel, mint maga az "akció".

Az "Elit Alakulat" (Melynek eredeti címe is (Band of Brothers) azt jelzi, ami miatt érdeklődésemre tart számot) esetében a hihetetlen bajtársiasság mellett ami még nagyon érdekelt, hogy ez a csapatnyi fiatal férfi között milyen erős kapcsolat tudhatott végül kialakulni és a tragikus események milyen mértékben nyomták rá hatásukat a további életükre. Nem véletlen, hogy a sorozat legjobb részeinek tartom az interjú-részleteket, az utolsó részben pár mondatban elmesélt sorsokat, a fontosabb túlélőkkel kapcsolatban és a lezárást, amely nem tudom mennyire hiteles: - Winters tényleg a társánál dolgozott-e és ha igen, milyen hangulata lehetett egy kifejezetten amerikai BBQ sütögetésnek, amikor ez a két ember és a családjaik esetleg összeterelték a baráti társaságot.
A "Ryan közlegény megmentésében" is akkor könnyezem kicsit - először rendesen bőgtem - amikor Ryan az őt megmenteni igyekvő, de az utolsó összecsapásnál meggyilkolt Miller kapitány sírjánál összeomlik és a családja köré gyűlik, hogy támogassák.
Ezek azok a filmes pillanatok, amik igazán megérintenek és amik velem maradnak azután is, hogy legördült a függöny. Egyfajta férfiromantika marad bennem és azon képzelődöm, hogy ezek az emberek, néha mindkét oldalon, egy tragikus és felfoghatatlanul brutális élethelyzetben, hogyan változnak meg pszichésen és milyen módon alakul ki ember és ember között egy semmivel össze nem hasonlítható kötődés, barátság vagy millió esetben csak egy apró, ám mégis közös emlék, ami kitörölhetetlen nyomot hagy bennük.

Ha belegondolok, még azok a filmek lehetnek igazán érdekesek, ha valakit ez a téma vonz, amiben a két oldal katonái kötnek egymással barátságot, még akkor is, ha korábban azzal a szándékkal öltötték magukra uniformisukat és csatolták fel fegyvereiket, hogy az ellenséget elpusztítsák. 
Mégis, néhány esetben, valamilyen külső vagy belső hatásra, akár egy angol és német, amerikai és japán katona között is kialakulhat egy olyan szoros kötődés, ami mindet felülír, amit korábban vallottak, vagy amivel teletömték a fejüket. 

A Vietnami háború egy kicsit más, mert időben szinte még tartott, mikor megszülettem, így, majdnem mondhatom, hogy beleszülettem, ami annak függvényében persze barokkos túlzás, hogy kis országom csak kis mértékben lehetett érintett az eseményekben, ráadásul, mivel 74-es születésű vagyok, addigra Amerika már hivatalosan kiszállt ebből a groteszk, történelmüket meghatározó és felülíró eseményből. A II. Indokínai háború ugyan 20 évet karolt át, 1955-től 1975-ig, Amerika alig nyolc évet áldozott fel történelméből, hogy leszámoljanak a politika által ellenségnek kiáltott kommunista befolyás ellen, hogy egy tőlük távoli országban kezdjenek egy olyan háborúba, amelyre nem voltak felkészülve és aminek hatását nem mérték fel körültekintően, hogy végül, mondhatni, az USA megélje a legnagyobb szégyent, amit korábban elképzelhetetlen tartottak: Vereséget szenvedjenek egy rosszul felmért, alul-értékelt ellenségtől.




Arra sem nagyon emlékszem, hogy iskolai tanulmányaim között mikor vettük a Vietnami háborút és korát, mert egyszerűen erről semmilyen emlékem sincs, sem általánosból, sem az érettségi idejéből, bár volt valami Kennedy, meg New Deal, meg egy Watergate botrány 1972-ben, ami végül, amennyire emlékszem, egyenes utat nyitott annak, hogy a lemondó Nixon után végre eljöjjön az ideje annak, hogy Amerika lenyelve a keserű pirulát és korábbi, végtelenül patrióta nézeteit, 1973-ban fogja a kalapját és távozzon a Vietnami hadszíntérről.

Csakhogy, ami addig történt a bő nyolc év alatt, a bevonulásuktól a kivonulásig, az egy teljes generációt vágott taccsra, akkor is, ha személyes érintettségük volt benne a harctéren, akkor is, ha otthon maradtak és megtagadták, hogy harcoljanak. Harcba hívott tehát a haza, sokatok agyát átmosta jól hangzó lózungokkal, miközben egy ideig a polgárság nagyobbik része biztosította támogatását felétek, hogy amíg ti felvértezve a hamis ideákkal elmentetek meghalni, addig hazai földön forduljon a széljárás és arra érkezz haza, hogy mintha azok lennének kevesebben, akik a te oldaladon állnak és amiről azt hitted, majd dicsőséget hoz neked. 

A "Született július 4.-én" pedig egy végtelenül hazafi identitású amerikai férfi története, aki nem kérdőjelezte meg a hazájának érveit és kérésének hitelességét és jogosságát, mert akkor már hosszú ideje mosták a fiatalok agyát azzal, hogy a Szovjetunió igyekszik befolyását kiterjeszteni Ázsiára és onnan tovább, akár az egész Földre. Azonban a politikai berendezkedése egyáltalán nem felelt meg az Amerikai gazdasági képnek, amely a vagyonok elosztását teljesen másképpen képzelte el, mint az egyébként üzleti alapú gondolkodást favorizáló amerikai felső tízezer.
Az egyszeri amerikai fiú pedig megrészegült attól, hogy az elnök csatára hívja és meggyőzi róla, hogy nincs más mód, mint visszaküldeni a kommunistákat oda, ahonnan jöttek és ennek egyik állomása Vietnam-ban keresendő.

A film főszereplője, Ron Kovic, akit a filmben Tom Cruise alakít, történetesen az amerikai függetlenség napján született, ami rányomta életére a hazafiság pecsétjét. Bár eredetileg ír és horvát felmenőkkel rendelkeztek a polgári, katolikus család végtelenül patrióta nézeteket vallott, és Kovic apja még részt vett a II. Világháborúban is, ami miatt a hozzáállásuk egy lehetséges háborúhoz, melyben egyik legidősebb fiúgyermekük is érintett lehet, amolyan dicsőség lett számukra. Maga Kovic is így élte meg azokat az időket és nem bírta felfogni, hogy iskolatársai közül oly sokan miért ellenzik hazafias hozzáállását.

Oliver Stone is érintett volt ebben a háborúban (A Szakasz című film főhőse nagy részben Stone karakterére épített) és később, mikor a filmkészítés felé fordult, kötelességének érezte és egyben terápiás céllal igyekezett feldolgozni érzéseit az eseményekkel kapcsolatban, hogy megmutassa Amerikának, beledörgölve az arcába, hogy mi történik akkor, ha bizonyos politikai érdekek miatt csorbul a polgárok érdeke. Stone ugyanis mikor hazatért, minden platformot megragadott, hogy felhívja a visszásságokra a figyelmet, amiket átélt a harcok alatt és miután leszerelt. 

Producerként is érintett volt néhány olyan film elkészítésében, amely foglalkozott a háborúk poklával, de ami fontosabb, maga is rendezett egy filmet, amely egy fiatal katona szemén keresztül mesél a tapasztalatairól, hogy azután fontos filmes díjakat nyerjen. "A szakasz" című filmjével kezdődött és egy trilógiává bővítette. A Vietnami háborúban történteket, három, egymástól eltérő szemszögből mutatta be. 1986-ban tehát elkészült "A szakasz", amely a harctéren átélt borzalmakra fókuszált, 1989-ben a közben megismert aktivista, Kovic támogatásával megfilmesítette a korábbi őrmester majd háborúellenes aktivista életét, míg végül, 1993-ban elkészítse a háborút egy harmadik oldalról, egy Vietnami asszony, Le Ly Hayslip szemén keresztül, aki falujából és a kétoldalú tűzvonalból végül átmeneküljön Amerikába, hogy egy másfajta életet is megismerjen, amely bár messze volt a véres csatamezőktől, mégis hasonlóan fájdalmas élettörténetet mesélt el, halálról, szerelemről, válásról és beilleszkedésről. Talán az első mozi lett a legsikeresebb és bár mindhármat láttam, a kedvencem, összetettsége miatt, a középső, a Tom Cruise nevével miatt még nagyobb nézettséget gyűjtő "Született július 4.-én" lett. Mellékesen teszem hozzá, hogy egy Vietnami ismerősömmel beszélgettem arról, hogy neki milyen érzés, amikor amerikai akciófilmekben azt mutogatják, hogy amcsi katonák lemészárolják az ázsiai oldal katonáit. Mosolyogva mesélte, hogy azért náluk is készül egy-egy film a témában, amikben törékeny vietnami fiúk késelnek le egy egész szakasznyi, kigyúrt, tipikus amerikai katonát, szóval őt nem zavarja az ilyesmi.

Kovik kezdetben nem volt megbékélve az ötlettel, hogy a charme-os szépfiú, a tinilányok kedvence alakítsa a vásznon, főleg a színészi kvalitásait kritizálva. Cruise azonban miután ráharapott a szerep lehetőségére, maximalizmusával hamar meggyőzte a kétkedőket, beleértve a stúdiót is, akik szerint nincs felkészülve egy ilyen nehéz, drámai szerepre. Ne felejtsük, karizmája miatt később is előfordult, hogy egy könyv szerzője erősen ágált ellene, hogy azután alakításával - Interjú a vámpírral, Lestat szerepében - rácáfoljon a vele szemben támasztott kifogásokra. Kovic végül, elismerő gesztusként egy bronzcsillaggal is honorálta a színész teljesítményét. Magam is csodálkozom, hogy megkapta a szerepet, hiszen Cruise július 3.-án született, így nehezebb volt beleélnie magát a főszereplő helyzetébe, aki egy nappal későbbi születésű!*vicceltem... Cruise és Stone egészen odáig ment a szerep autentikusságának elérésében, hogy szakértőkkel tárgyaltak egy olyan gyógyszer használatával kapcsolatban, amely képes az idegek megbénítására. Használatának ötletét azonban azonnal elvetették, amikor a vizsgálataik közben kiderült, a szer hatásossága szintúgy kétséges, mint a biztonságossága. A gyártási költségek megugrása is kétségessé tette a produkció létrejöttét, amíg a rendező és főszereplője le nem mondott az egyben kifizetett gázsiról, hogy inkább majd az esetleges bevételekből részesüljenek. 




A "Született július 4.-én" tehát végighalad egy férfi életén, aki először elvakultan szolgálja a hazáját és miután csalódik benne a hazatérése után, szembeforduljon mindennel, amiben korábban hitt és mi mégis neki adunk ebben a pálfordulásban igazat, hiszen itt a kispolgár az, akit becsaptak. Kovic aktivistaként tehát 180 fokkal fordult szembe a rendszerrel, mert saját tapasztalatai, kvázi mellőzöttsége világossá tette számára, hogy elárulták őt és valamennyi társát. Visszailleszkedésüket a társadalomba semmilyen értékelhető formában nem készítették elő, mint, ahogy arra sem lettek felkészítve, milyen súllyal nehezedik az ember lelkére a háború pokla. Ronccsá tették őket és Uncle Sam nem akarta állni a javíttatás költségeit! 
Kovik, Cruise és Stone között pedig kialakult egy szoros barátság. Azoknak igyekeztek megragadni a figyelmét, akik nem láthattak bele minden oldal kártyáiba. Ezért is olyan szép ez a fejlődéstörténet, ahogyan Ron szemén keresztül nem csak az idegen ország, hanem a hazája kínált vesszőfutását is végig kellett járnia. Szerencsére, csak annyira szentimentális a film, amennyire a valóság lehetett, így nem véletlen, hogy Ron iskolai szerelmével (Kyra Sedgwick) végül nem kel egybe és Ron katonaként a tiszteletből eljusson a hajléktalan csöves-veteránig, akinek sorsára senki nem kíváncsi. 

Nagyon hatásos jelenetekben ismerhetjük meg személyiségét, melyekből kettőt kiemelnék:
Az első, amikor Kovic a feletteseinek igyekszik elmondani, hogy ő a felelős annak a társának haláláért, akit tévedésből mellkason lő és megöl. Nagyon érezhető a szövegben és játékban az ember gyötrődése, amivel egyszerre igyekszik igazként vállalni a felelősséget, ugyanakkor mégis védekezik kicsit, magát is védve, ahogyan dadogva ismételgeti, hogy "azt hiszem, azt hiszem...", mert ha kimondja, egyenesen és megkérdőjelezhetetlenül, hogy megölte egy társát, az minden szépítés nélkül egy elítélendő cselekedet lenne, hiába akad enyhítő körülmény.

A másik, ahogyan Kovic és édesanyja (Carolina Kava) kapcsolatát ábrázolják. A nő arca, amikor enyhén megvonaglik (csak nem az undor suhan át rajta?) amikor fia a középiskolai birkózó versenyen elveszíti a meccsét. Vagy amikor Ron hazatér, lebénult lábakkal, a család és szomszédok körbeállják és a férfi csak az anyjára képes figyelni, amikor az kijön a házból. Ahogyan kifürkészné annak arcát, hogy vajon mit gondol most a fiáról és helyzetéről. Szerintem ez az egyik legerősebb jelent a filmben, amire az operatőr, Robert Richardson úgy erősít rá, hogy a kamera szinte az asszony szemén keresztül mutatja a fiát, aki a kerekesszékben ülve nézi őt fürkészőn. Richardsont nem véletlenül jelölték Oscar-ra, bár, ekkor még nem kapta meg, de rá két évvel, szintén Stone keze alatt a JFK-ért azonban már átvehette a szobrocskát.

HistoryforSale



Kyra Sedwick-nek ez volt az első komolyabb filmszerepe, ami elindította a maga csendes sztár útján. Nem sokkal a forgatás előtt ment feleségül Kevin Bacon-hez, akivel jelenleg is egy pár, ráadásul a forgatás alatt már első gyermeküket várta! Willem Dafoe és Tom Berenger szerepeltetése nem volt kérdéses, igaz, két teljesen más karaktert alakítottak, mint "A szakaszban". Rajtuk kívül is rengeteg ma már ismert név jelenik meg aprócska szerepekben. Így lett Bob Gunton orvos, vagy Vivica A. Fox prostituált, hogy csak kettőt említsek meg. Megérne egyébként egy Top20-as gyűjtést, hogy kik kerültek még be. :)

John Williams érzékenyen nyúlt a történethez és két fontos témát variál gyönyörűen a zenei albumon, amely azonban felemás érzést kelthet bennünk, mivel a betétdalok mellett nincs fél órányi eredeti filmzene rajta, de legalább azok szép pillanatok. A betétdalok közül a kedvencem, az unásig nézett videóklip miatt is, "A Hard Rain's a Gonna Fall" című Bob Dylan nóta, amit a filmhez Edie Brickell dolgozott fel. Gyerekként bele is zúgtam a mezítláb ringó énekesnőbe, igaz, további munkásságát nem követtem. Ennyit a kamaszszerelmekről! Dylan még 1962-ben írta a dalt, második albumához és érdekessége, hogy eredetileg dalötleteinek első soraiból gyúrta össze.

A film számtalan díjat zsebelhetett be és kapott a kritikusoktól hideget-meleget. Mindezek ellenére azt hiszem, ez az egyik kedvenc filmem Cruise-tól és az egyik legkerekebb háborúellenes dráma, ami készült a műfajban. Annak is érdemes adnia egy esélyt, aki kifejezetten utálja a színészt, mert lehet bármennyire megosztó személyiség Cruise, ebben a filmben nagyon erős drámai tehetségről tesz tanúbizonyságot.

85%



2017. június 10., szombat

A múmia - The Mummy (2017)

A múmia - The Mummy (2017)


Rendezte: Alex Kurtzman

A film Mafab adatlapja: The Mummy (2017)

Megtekintés: Inkább a Brendar Fraser változatot nézd újra.

Egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy az Universal stúdió feltámassza a régi, jó és avitt szörnyetegeit, főleg, nem így. 1999-ben már készült egy - ehhez a változathoz képest - egy remek, hangulatos múmiás mozi, amelyet további két résszel sikerült teljesen a sárba tiporni. Közben eltelt majdnem húsz év és Tom Cruise, aki egyébként szerintem remek szerepválasztásaitól is lett az, aki, sikeresen fejest ugrott egy olyan franchise-ba, amelyikben végig azt éreztem, hogy nincs nagyon helye.

Mert Tom Cruise az a karizmatikus színész, aki a főszereplő és a többi remek karakter pedig mellette és neki asszisztál. Itt viszont végig olyan érzésem volt, hogy Tom Cruise lett a mellékszereplő, anélkül, hogy látnám a megfelelő főszereplőt.
Szóval, úgy vélem, lehetett volna egy nagy durranás a mozi, ha megtekintve úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó Cruise film lett, ehelyett hiányérzetem volt és annyi maradt meg bennem, hogy egy erősen közepes fantasy film, amelyikben Tom Cruise is tiszteletét tette. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni.

Megértem, hogy az Universal végül úgy vélte, neki is ki kell tépnie a saját pecsenyéjét a tűz felett sülő franchise dömpingből, amellyel a konkurens Marvel és DC (Warner Bros.) sikeresen fedi le a legtöbb bevételt hozó bemutatókat. Egy baja van csupán a hatalmas tervnek: Az Universal nem rendelkezik kiterjedt képregényes univerzummal. Neki "csak" szörnyei vannak. Szörnyek, akiket csatasorba igyekszik állítani, hogy némi hasznot hajtsanak neki azok a nevek - Farkasember, Fekete Lagúna szörnye, Frankenstein szörnye, stb. - amelyek szinte egyidősek a horrorfilm történetével.
Hogy borítékolom a filmek anyagi bukását, az annak tudható be, hogy horrorrajongóként úgy vélem, ez a mostani generáció nem nagyon lesz kíváncsi ezekre a megkopott történetekre, amelyek mögött láthatatlan emberek, operaházban bujkáló, gonosz gyilkosok vagy vérszívók állnak, pusztán azért, mert egyrészt ezek már nem csupán lerágott, hanem elásott csontok, amelyek üregessé és pihekönnyűvé aszalódtak, hanem mert másrészt a képregényes történetek hozzájuk képest sokkal frissebbek - pedig van olyan történet, ami már hetven éves, de mi ez az olyan viktoriánus történetekhez képest, mint a Dr. Jekyll vagy a Frankenstein teremtményének létrehozása?

Szóval, szerintem - javíts ki ha tévednék - de az életre keltett "Dark Universe", amellyel idén ismerkedtünk meg és következő darabját elvileg 2019-ben mutatják be, Frankenstein menyasszonya címen, elvesztette létjogosultságát, hiszen manapság a téma már nem olyan menő. A képregény hősök most a sztárok, akik valamilyen különleges képességgel rendelkeznek, vagy földönkívüli entitások, vagy mitikus lények leszármazottjai valamilyen formában. Olyan figurák, akik a közelmúltban vagy a jelenben léteznek, átlagemberek között.


Ez persze nem jelenti azt, hogy a "Dark Universe" karaktereit ne lehetne behozni a mai életbe - ezt tették ebben a filmben is - valamiért, mégis olyan érzésem van, hogy erőltetett az egész próbálkozás és a film anyagi buktája fogja ráébreszteni a készítőket, hogy amit ők kínálnak, az bármilyen formában elkészíthető, mégis olcsó, elkoptatott kesztyűbáb, a modern, elektromos, tranzisztoros játékok világában.

A filmnek nem csupán az a baja, hogy valamiért totál érdektelenül bírtam végigülni. Akartam izgulni. Nagyon is.
Viszont a forgatókönyv nem nagyon volt ebben partner a néző felé.
Oké, Cruise (Azért az gáz, hogy a színészként gondolok a figurára és nem a karakterként, és ez volt talán a legnagyobb hibája a mozinak, amikor ezt a híres nevet szerződtette.) rengeteg akciójelenetet harcol, bukdácsol végig, amikkel korábbi sikereit idézte meg - Mission: Impossible sorozat - mégsem tudtam félteni őt. Talán egy kevésbé ismert színész miatt még tördelem a kezem, de Cruise? Ne viccelj már!
A másik, hogy a film tucatnyi olyan momentumot vonultatott fel, amiket korábban már láttam, néha pont horrorfilmekből, sőt, néha pont olyan filmekből, mint amire a Dark Universum majd építeni fog. Ezek pedig akkor igazán jó megidézések, ha érzem, hogy kikacsintások, főhajtások a korábbi sikerek felé, nem pedig lenyúlások.

Hogy párat kiemeljek:
- A vicces karakter, Chris Vail (Jake Johnson) halála után megtépázott szellemként kísérti a főszereplő Nicket (Tom Cruise), néha humoros formában segítve útján, megoldásokat kínálva vagy csak pusztán feloldani egy jelenet súlyát.
Miben is láttam hasonlót, ami akkor még kissé meg is lepett, sőt, ki is rángatott a film sötét tónusából?
Ne segíts, tökéletesen emlékszem: Az "Egy Amerikai farkasember Londonban - An American Werewolf in London (1981) című, mára klasszikus John Landis farkasemberes horrorfilmben tért vissza a főszereplő barátja a halálból, miután egy vidéki túra alkalmával egy emberfarkas széttépte. Landis meglépte azt, hogy az akkoriban éppen kicsit ismertebb Griffin Dunne-ból egy mellékkaraktert csinált, akit meggyilkoltak és a főszereplő pedig a kevésbé ismert David Naughton lett. (Teljesen véletlen, hogy a cikkem írásakor mindketten pontosan 86 címmel büszkélkedhetnek a filmográfiájukban!)
- A szarkofágot, amiben a teremtmény van, egy repülőgépen szállítják, amelyen elszabadul a pokol, lezuhan és az egyik szereplő visszatér a halálból, miután a gép landolt.
Nem teljesen ebben a formában persze, de visszaköszönt hasonló töredék a "Drakula 2000 - Dracula 2000 (2000) című moziból, amiben az öreg Van Helsingtől ellopott koporsó tartalma kiszabadul a repülőgépen, meggyilkolja a tolvajokat és egyiküket később felhasználja az akciói közben - Omar Epps volt a szerencsés.
- A két főszereplő eltérő nemű, egyik inkább elméleti, másik szerencsevadász, állandóan marakodnak és a férfi egy idő után szent küldetésének tekinti megmenteni a nő életét.
Hát, ez meg egyértelműen a korábban felemlegetett Brendan Fraser, Rachel Weisz "Múmia" mozi karakterfelállása.


A női főszereplő jól játszik Cruise mellé, viszont Annabelle Wallis-t nem itt fogom megjegyezni. A múmia női változatát alakító, Algériai Sofia Boutella pedig remélem hamarosan kap már egy egyértelmű főszerepet, mert tehetséges és gyönyörű, de első találkozásunk alkalmával simán kinyírták (Kingsmen), másodszor pedig végig egy maszk mögé rejtették csinos pofiját (Star Trek: Mindenen túl). Most is többnyire CGI vagy smink mögött rejtőzik, ráadásul a karakterét alig fél éve láthattam, csak akkor Varázslónőnek hívatta magát és egy Öngyilkos osztag kellett hozzá, hogy eltűnjön a búsba.
Nem elírás: Szerintem a karakter egyrészt Arnold Vosloo nőies változata, másodrészt japán kísértetszörny, harmadrészt pedig Suicide Squad Varázslónő.
Russell Crowe pedig mintha meg lenne hízva, csak ráerőszakoltak egy haskötőt. Mondjuk, annyiban jó, hogy ő volt Dr. Jekyll, hogy végre látom filmben, és legalább az ő neve nem telepedik rá annyira a karakterre, mint Cruise-é.

Összegeznék:
Nem elég eredeti, és ezalatt nem azért sírok, mert a múmia, mint filmes karakter vagy 80 éves, hanem mert a filmen belüli cselekmények közül nagyon kevés olyat találtam, ami érdekelt volna vagy ne láttam volna hasonló formában más produkciókban.
Szerintem a film nem lesz túl nagy siker.
Az elmúlt héten három szuperprodukcióból ezt tartom a leggyengébbnek. (Karib Tenger 5., Wonder Woman mellett.)

60%

Ha megnéznéd:
- A múmia (2017)


2017. február 2., csütörtök

Top10 Tom Cruise filmzenei videoklip... 1990 előttről.

Top10 Tom Cruise filmzenei videoklip

Ha van hollywoodi szupersztár, akkor Tom Cruise az. Nem csak remek filmekben sikerült elcsípnie szerepeket, hanem sok filmjéhez olyan slágerek is készültek, amik meghódították a világot és a zenéjét unásig játszották a kereskedelmi rádiók.
10-t gyűjtöttem össze azokból, amiket magam is kedvelek vagy kedveltem. Van, amit már akkor szerettem, amikor azt sem tudtam, ki az a Tom Cruise. Más számok azonban rajta keresztül lettek ismertek számomra. És akkor még nem is beszélve arról, hogy van zene, amiben táncolt is.

1. Végtelen szerelem - Endless Love - Endless Love movie (1981)
Ez a filmzene egyáltalán nem miatta lett ismert, hanem Brooke Shields miatt, aki valami számomra érthetetlen okból, nagy népszerűségnek örvendett még nálunk is a nyolcvanas években. Azután a színésznő kikopott a filmvilágból és habár néha megjelenik filmes munkákban, már megkopott gyermeki varázsa, amelyet ezzel a filmmel is felépített. a másik ok, amiért a dal sikeres volt, hogy Lionel Ritchie és Diana Ross akkor már a csúcson voltak, mint előadóművészek. Bár a film sikere viszonylag szerény volt otthon, a dal bekerült a Billboard listára, hosszú hónapokig előkelő helyen tanyázva rajta és több díjat is nyert. Egyes híres magazinok szerint minden idők egyik legjobb zenei duettje.


2. A kívülállók - Stay Cold - The Outsiders (1983)
Bármilyen fura, Cruise, apró termete ellenére, első filmszerepeiben egyáltalán nem a szimpatikus figurákat hozta. A takarodóban egy meghasonlott katonai kadét, ebben a filmben meg egy tinibanda erőszakos tagját alakítja. Szerepe viszont nagyon apró a többi, akkor még igéretesebb karrier előtt álló színész között. A filmet Francis Ford Coppola rendezte és főcímdalként Carmine Coppola és Stevie Wonder készítette el a Stay Cold című dalt. Kellemes melankolikus nóta, amely hangulatában már nem emlékeztet a film süvölvényeiről szóló dráma stílusára.


3. A szerelemben vesztes - Losin' It - Losin' It (1983)
Negyedik filmjében Cruise már abszolút főszereplő. Curtis Hanson később olyan remek filmet dirigált, mint a "Szigorúan bizalmas", de ez a tini komédia, drámai beütéssel, gyenge közepes. Olyannyira nem volt a stúdió elégedett a film végső változatával, hogy gyakorlatilag az utána következő "Kockázatos üzlet"-et egyfajta alternatív változatnak gondolták a folytatáshoz. John Stockwell-el már ebben a filmben is együtt játszik, akivel később a "Top Gun"-ban is szerepelnek. A "Losin' it" tipikus amerikai popzene a nyolcvanas évekből. Akkoriban szinte valamennyi vígjáték vagy tinifilm hasonló főcímdallal kezdődött.


4. Kockázatos üzlet - Old Time Rock and Roll - Risky Business (1983)
Azt hiszem, Tom Cruise kb. innentől számít a mai napig szupersztárnak. Ebben a filmben egy középiskolást alakít, aki jó üzleti érzékkel garázs-kupit kezd üzemeltetni, hogy bebizonyítsa az egyik tanárának, hogy vinni fogja valamire az életben, de valójában, magának akar bizonyítani, hogy kiléphessen szülei árnyékából. Beleszeret közben egy prostiba is, akivel tökéletes párost alakítanak a moziban. Habár a film eredetileg egy romantikus tini-komédia lenne, valójában egy kőkemény társadalmi drámát is magában hurcol. A bemutató óta talán az egyik legtöbbet idézett Cruise pillanat - leszámítva a sziklamászást a M.I 2.-ben illetve a Winfrey showban előadott heverő ugrálást - amikor Bob Seger énekére Cruise táncot lejt a nagyszobában. A jelenetet improvizálta!


5. Top Gun - Take My Breath Away - Top Gun (1986)
Ha valaki korábban még nem hitt abban, hogy IV. Thomas Cruise Mapother viszi valamire a filmes szakmában, az mostanra elhitte róla, mert Maverick pilóta szerepével Cruise kasszát robbantott és világsztárrá avanzsált. (A filmet a mai napig nem néztem végig, egy ültő helyemben, ellenben a film leghíresebb betétdalát unásig hallgathattuk a nyolcvanas és még a kilencvenes években is. A "Berlin" együttes nem tudom, miket csinált még ezen a slágeren kívül, de ezt mindenki ismeri, aki a hetvenes években született és még ma is él... és szokott filmeket nézni, zenét hallgatni.) A dalt azonban másodmagával az a Giorgio Moroder komponálta, aki akkoriban erős szinti hangzású zenei világot preferált és többek között a "Végtelen történet" és a "Flashdance" filmek zenéjéért is felelős. A "Take My Breath Away" Oscar-díjat nyert legjobb betétdal kategóriában, és még tucatnyi másikat is. Nem tudom, mit szólt ehhez Harold Faltermeyer, mert a film eredeti score zenéért viszont ő volt a felelős. Faltermeyer neve a szintén világsikerű Axel F. téma kapcsán lehet ismerős, a Beverly Hills-i zsaruból.


6. Koktél - Kokomo - Cocktail (1988)
A "The Beach Boys" sem előtte, sem utána nem lett olyan sikeres, mint amikor Cruise filmjével kapcsolt áruként eladták a "Kokomo" című dalukat. A zenei album már a téma miatt is szolgáltatott remek party dalokat, de mind közül ez az enyhén karibi hangulatú popszám lett számomra a legismertebb.


7. Esőember - Iko Iko - Rain Man (1988)
Magam innen datálom Cruise-t, mint remek színészt. Ne felejtsd, hogy volt filmje, amit korábban nem láttam, vagy azóta sem, viszont, itt, amit az országúton művel a "gatya-gatya-gatya" jelenetben, az teljesen meggyőzött, hogy van benne kraft, bár, ne kérdezd miért pont ez a kirohanása volt rám ilyen hatással. Dustin Hoffmann meg mindig is az egyik kedvenc színészem volt. Mondjuk, ami ritka, hogy a "The Belle Stars" Iko Iko Iko nótájánál sokkal sikeresebb lett Hans Zimmer instrumentális filmzenéje, amit a filmhez komponált. Viszont a sláger később ismét fel lett használva a Cruise filmográfiában, átdolgozva a Mission: Impossible II. részében. Erre a dalra mássza meg Cruise a hegyet, amit később több film megidézett vagy parodizált.


8. Született július 4.-én - A Hard Rains Gonna Fall - Born On the Fourth of July (1989)
Az 1962-ben Bob Dylan által írt dal Edie Brickell féle előadását már akkor imádtam, amikor a filmet még nem is láttam, köszönhetően az MTV zenei csatornának. A lágy rockos dal és Brickell mezítlábas táncoló előadása teljesen elvarázsolt. Volt, hogy végtelenítve hallgattam mp3-ban. Brickell Paul Simon felesége 1992 óta.


9. Mint a villám - Show Me Heaven - Days of Thunder (1990)
Egy másik Cruise film, amit a mai napig nem láttam rendesen. Sőt, ezt eddig sehogyan sem, töredékekben sem. Viszont a Show Me Heaven című soundtrack, Maria McKee előadásában legalább olyan unásig játszották, mint a Berlin által sikerre vitt top Gun nótát. Ez azonban már nem lett annyira sikeres, de még így is sikeresebb lett, mint a film zeneszerzőjének, Hans Zimmernek a filmhez írt dala, a "The Last of Note Freedom", amit Billy Idol-al szereztek közösen és David Coverdale adott elő.


10. Legenda - Lily's Song - Legend (1985)
És, hogy benne maradjunk a nyolcvanas években, ezzel is esélyt adni egy másik Top10-nek, utolsónak egy kevésbé sikerült, de nekem titkos kedvencem, a Legenda egyik betétdalát tenném ide, amit Mia Sara énekel a filmben. Egyébként már csak azért is helye van itt, mert ha lenne Top10 kedvenc filmzeném, akkor a legenda előkelő első helyet foglal el benne! A film esetében az a faramuci helyzet állt elő, hogy más az Európai verzió filmzenéje és más az Amerikai változaté. Az Európai szerencsére Jerry Goldsmith zenéje lett, és talán ez miatt a kereskedelmi baromság miatt megismerhettem a kedvenc filmzeneszerzőm és annak szerintem egyik legjobb, számomra azonban legkedvesebb munkáját. Az Amerikai változathoz a legalább annyira ismert Tangerine Dream szerezte a filmzenét, de miután már meghallgattam azt is, állíthatom, hogy Goldsmith munkájához képest harmatgyenge próbálkozás.
Mia Sara nem futott be sem nagy filmes, sem nagy zenei karriert, ebben a filmben, mint Lily hercegnő, tökéletesen kapja el a pillanatot.


Mivel szépen kikerekedett a tízes lista, várható egy folytatás is.
Vagy rábízom filmbookos kollégámra, Scal-ra!
Scal, tessék, te jössz!!!

2016. szeptember 16., péntek

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)


Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Jack Reacher (2012)

Megtekintés: Cruise jobb filmjei közül való, habár elsőre nem tetszett.

Lee Child regényeinek száma lassan eléri a két tucatot, ennek ellenére filmes berkekben gyakorlatilag ismeretlen és idén (2016) a második mozifilm fog megjelenni tőle, melynek Jack Reacher, egy igen öntörvényű ex katona és katonai nyomozó kalandjait meséli el. Egyik könyvéhez nekem is volt szerencsém, de a történet, érdekessége és csavarossága ellenére nem hiszem, hogy filmben is elkészül, mert ahhoz "kevés" volt, hogy Tom Cruise izgalmassá tegye. A címére sem emlékszem, ami nekem kellemetlen. Ellenben a 2012-ben moziba került első Reacher mozi elég izgalmas volt ahhoz, hogy két órára a székbe szögezzen és második megtekintésre még meg is kedveljem.

Mindenesetre Jack Reacher is belépett a J betűs akcióhősök táborába, James Bond, John Wick, és társaik után. Egyetlen apróság, hogy míg Reacher a könyv szerint egy kb. egy-kilencven magas és száz kilós drabális pasas, addig Tom Cruise talán ha száznegyven centi magas és minden, csak nem drabális. Habár, ha kellő méretű ellenfeleket pakolnak be mellé a filmbe, akkor egészen hihető kis közelharcokat vívhat a nézők kegyeiért. Ettől függetlenül Cruise látott fantáziát Child könyveiben és produceri minőségben is belenyúlt a filmkészítésbe és annyira megkedvelte a rendező McQuarrie-t, hogy mindjárt két Mission: Impossible film rendezését is rábízta, amiből jelenleg egy készült el.

Egy férfi, egykori katona a jelek szerint elborult aggyal leshelyről végez öt találomra kiválasztott emberrel. Hagy maga után annyi bizonyítékot, hogy hamar elfoghassák. Mielőtt azonban a vizsgálati fogságban úgy megverik rabtársai, hogy ideiglenes kómába esik, megadja Reacher (Tom Cruise) nevét, akivel van némi közös múltja és esetleg a nyomozás lefolytatását is befolyásolhatja ez a tény.
Reacher megérkezik a helyszínre, de se együttműködni nem akar a hatósággal, sem tisztán nem látja, hogy mi a szerepe az ügyben, miután találkozik a feltételezett tettes védőügyvédjével, Helen Rodinnal (Rosamund Pike), aki történetesen az államügyész lánya és szakmai okokból apja, Rodin (Richard Jenkins) riválisa.
Miközben az ügyészség igyekszik a halálsorra küldeni a gyilkost, Helen és Jack több fronton nyomoznak a háttérben meghúzódó lehetséges kiváltó okok után, amelyek lassan egymásba érnek és egy sötét összeesküvést feltételeznek, amely bárkit elsöpör, aki az útjába áll.


A film egyik fele egy csavaros krimi, míg a másik egy viszonylag izgalmas akciófilm, néha már-már abszurdba hajló történésekkel. (A kihalt házban való baseball bunyót elsőre nem is értettem.) Reacher szintén rendelkezik olyan képességekkel, amit korábban megszoktunk Bondtól, Bauertől, stb. Jó a beszélőkéje és ha végkép elfogynak az érvek, akkor rövid úton a tettek mezejére lép. Kicsit ő is sérthetetlennek tűnik a fene nagy magabiztosságával és a végső leszámolásban kapott segítsége is meseszerű számomra, így éreztem némi negatívumot a forgatókönyvben, igaz, ezek ellenére szórakoztató volt a komplex mű és a lezárás profánsága is tetszett. Ettől függetlenül az első Reacher film tényleg olyan, mintha megágyazna egy sorozatnak és örülök, hogy a napokban bemutatják a folytatást, amelynek jelenleg már elérhető a trailere is és hasonló izgalmakat ígér, mint ez az első rész.

A színészek jól hozzák a szerepeket, de vannak benne eleve lelőtt csavarok, amelyekkel lehetett volna kicsit húzni a néző idegeit - mintha lusta lett volna a forgatókönyvíró, hogy bonyolítsa a történést - és néhány fordulat erősen kiszámítható. Az olyan jelenetekkel meg nehéz mit kezdeni, mint amikor Reacher rossz helyzetből, beugorva egy hosszú csövű fegyverrel kilövi az ellent az ügyvédnő mögül, miközben az egyszerre két pisztolyt is a markában tart és egyik szereplőt sincs ideje lelőni. Még jó, hogy elvileg a karaktert rendesen kiképezték fegyverhasználatra a kérdéses, feszült helyzetben meg simán hagyja magát lepuffantani. Ezt pl. elegánsabban oldottam volna meg.


Az ilyen apróságok miatt nálam csak 65% a film, amit az erőteljes flashback használat jó alkalmazása felhúz egészen 70%-ra.
Az tetszett, hogy a kult-rendező Werner Herzog-ot megnyerték egy fontos szerepre és talán itt láttam először filmben Jai Courtney-t, aki jól hozza a figurát, ugyanakkor eléggé unszimpatikus... megint.

Töfi:
- Az összes autós kaszkadőr munkát Cruise maga végezte el.
- Nem Cruise volt az első jelölt a főszerepre: Jamie Foxx, Hugh Jackman, Brad Pitt és többen is visszadobták.
- Rosamund Pike - akit amúgy nagyon nem kedvelek - éppen terhes volt a forgatás alatt a fiával, Soloval.
- Az író, Lee Child alakítja azt a rendőrt, aki visszaadja a börtönben Cruise személyes holmiját.

70%

Ha megtekintenéd: J A C K  R E A C H E R

Ha szeretnéd meghallgatni a film zenéjét: J A C K  R E A C H E R  S C O R E (Joe Kraemer)

Örülök, hogy ha néha még látom jó filmben Robert Duvall-t, de a szerepe finoman szólva is amolyan in medias res.

2016. március 5., szombat

Takarodó - Taps (1981)

Takarodó - Taps (1981)


Rendezte: Harold Becker

A film Mafab adatlapja: Taps (1981)

Megtekintés: Film a kitartásról, bajtársiasságról, a fiatal Tom Cruise-zal, amikor még nem róla szólt a film.

Ezzel együtt is, Tom Cruise, második mozifilmjében, csuklóból hozza az ütni való karaktert, habár, ha pszichológiailag a mélyére ásunk, a motivációi ha nem is érthetőek, de viszonylag elfogadhatóak. Becker az a rendező, akinek több filmjét is láttam ám azoknak a stílusa - vagy annak hiánya miatt? - nem nagyon kívántam azokat többször visszanézni. Az imdb oldalán kiemelt négy filmjét pl. mind láttam és egyik sem lett kedvencem. Méltatni így nehéz lesz.

A film elmesél egy lehetőséget, hogy fiatal emberek végül miért ragadtathatják arra magukat, hogy egy épület magas pontjáról emberekre kezdjenek lőni.  Tudom, ez így elég szimpla kijelentés a filmmel kapcsolatban, ami azért ennél jóval mélyebb.
141 év után a Bunker Hill.-i katonai akadémiát a fenntartói be kívánják zárni. A döntést a jelenlegi katonai vezető, Harlan Bache tábornok (George C. Scott) ellenzi, viszont nincs hatalma az események felett és egy szerencsétlen véletlen és halálos áldozattal járó baleset miatt félre is állítják. A frissen kinevezett kadét-őrnagy, Brian (Timothy Hutton), aki bálványozza feljebbvalóját és mentorát, hitében meginogva olyan lépésre ragadtatja magát, amellyel felébreszti az amerikai civil életet, hiszen amit tesznek, az egy valós veszélyre hívja fel a figyelmet: Mi történik akkor, ha egy csapatnyi, megfelelően irányított fiatal fegyverhez jut és passzív vagy akár aktív erőszakkal igyekszik érvényt szerezni bizonyos elképzeléseinek.

Egyrészt, gondolhatjuk, hogy melléjük állunk, hiszen többnyire szimpatikus fiatalokról van szó, de ne felejtsük el azt, hogy egy rossz elképzelés miatt milyen gyorsan felfordulhat a biztonságba vetett hitünk, főleg, ha olyanoktól kell tartanunk, akiknek elvileg, feladata az lenne, - jelen esetben persze miután kikerültek az akadémia falai közül - hogy megvédjék az amerikai civil lakosságot akár idegen vagy belső ellenségtől. Mi van akkor, ha kellő motiváció és fegyelmi hatás híján ezek a fiatalok nem megfelelő "ellenséget" választanak maguknak?
Végignézve a filmet nem véletlen, ha eszedbe jut egy későbbi, erős akciófilm. A Takarodó története kezdetben ugyan nem, de a második szakaszra eléggé emlékeztet "A szikla - The Rock (1996) című akcióorgia alapötletére, csak ott kiképzett elit katonákról van szó, bár a céljuk ugyanaz, csak véresebb elszántsággal: elérni valami olyasmit, amit etikailag és erkölcsileg támogatni illenék. Ehhez képest a Takarodó ifjai persze apró kis anarchisták, saját érdekeikkel, de az alapötlet hasonló. És akár a "Sziklában", végül itt is lesznek, akik a nyílt erőszakot választják, megtagadva a parancsot, engedve saját érdekeiknek, ami elvileg megkülönböztetné a katonát a civiltől és végül itt is kard által vesznek el azok, akik kardot ragadnak. Közben pedig két órán keresztül építik azt a hidat, amely végül, akárcsak a Kwai folyón átemelt készség, összeomlik, maga alá temetve néhány tiltakozót.
Brian sötét és világos oldalát a barátai jelképezik, aki végig kitartanak mellette, más megfontolásból. Az egyik a vérmes David (Tom Cruise) a másik a nyugodtabb habitusú Alex (Sean Penn).

Amikor a fiúnak elgurul a gyógyszere.

A Takarodó mind Cruise, mind Hutton második mozis megmérettetése (Penn-nek az első!). Hutton már első mozis szerepével kitűnt szakmailag, de tudjuk, hogy kettejük közül végül ki lett a sikeresebb. Ha ma rákeresel a filmre, akkor a fényképek alapján egyértelműen egy korai Tom Cruise zsengének tűnik a film, holott az abszolút főszereplő Hutton. Sean Penn meg alig kerül szóba. (Ha csak a címet írod be...)
Ronny Cox eredetileg Brian apjának viszonylag kisebb szerepét kapta volna, végül az a katona lett, akinek a feladata, hogy véget vessen a kínos és veszélyes helyzetnek. Cox-ot egyébként film-mániákusok a Schwarzenegger féle Total Recall-ból és a Robotzsaru első részéből ismerhetik. (Vagy a Gyilkos túrából és a Beverly Hills-i zsaru sorozatból.) A kadétok közül sokan nem futottak be nagyobb karriert, viszont két fiú ma már viszonylag ismert televíziós személyiséggé nőtte ki magát.
Az egyikük titkos kedvenc, a Kaliforgia kopasz menedzsere, Evan Handler, a másik pedig a fekete sorozatszínész, Giancarlo Esposito.
A színészek intenzív, negyvenöt napos katonai kiképzést kaptak, kivétel Cruise, aki akkor kezdte érezni, hogy akár sztár is lehet a továbbiakban és a karaktere önfejű kívülállósságát hangsúlyozandó, inkább egy hotelban vett ki szobát a forgatás előtt és ideje alatt, mintsem a többi színésszel lakjon együtt egy erre a célra kialakított táborban. Ennek ellenére igyekezett maximálisan elsajátítani a katonák viselkedését, főleg a díszszemlés jelenetek miatt.
A filmben látható színészeket több ezer jelentkezőből választották ki. Cruise filmográfiájában David a kevés negatív karakterek egyike. A jelenet, amelyikben a végén az ablakból lő a tömegre és visszaszól Hutton-nak, aki azért jön, hogy egyszerre megfékezze és megvédje, a film egyik emblematikus jelenete.
David karaktere olyan fiataloknak is emléket állít, akik az amerikai történelem során megmagyarázhatatlan erőszakos tetteket követtek el a közösség ellen, mint pl. az egyetemisták, akik lövöldözni kezdenek az iskolatársaikra, hogy vélt vagy valós sérelmeikért elégtételt vegyenek.

A film két óra alatt építi fel az ostromállapot és végső leszámolás történetét, közben hagyva időt, hogy megismerjük a szituáció pszichológiáját és, hogy hogyan is igyekszik a hatóság kezelni ezt a kényes szituációt, kezdve az alkudozástól egészen a zsarolásig és a szülők felhasználásáig. Ennek ellenére, mivel a filmben látható mikróközösség életét kevés ember ismerheti meg belülről, végig érezhető egyfajta távolságtartás, ami nehezíti a szereplőkkel az azonosulást, még annak ellenére is, ha céljaikat világosan értjük. A mondanivaló ellenére vagy épp annak durvasága miatt a "Takarodó" nem lett annyira ismert mozi - én csak most láttam, igaz, nem magamhoz mértem, hanem, hogy mennyi mindent találtam róla a keresgélés közben.

Azért is roppant nehéz erkölcsileg "felmenteni" vagy épp a szereplők mellé állni, mert a sok karakter mellett elsikkad, hogy a forgatókönyv jobban bemutassa őket. David-ről pl. alig tudunk meg valamit, azon kívül, hogy végig eléggé ellenséges Alex-szel és ő a legforróbb fejű fickó a csapatból, pedig az ő motivációi lennének a mozi kimenetele miatt a legfontosabbak. Talán Hutton esetében is belefért volna még némi karakterépítés, habár, vele próbálkoztak a forgatókönyvírók. Pl. amikor láthatjuk, hogy mentorának filmfelvételét nézi homályos szemekkel.

65%

Ha látni szeretnéd: T A K A R O D Ó


2015. augusztus 9., vasárnap

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)


Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)


Megtekintés: A legújabb MI film semmivel nem lóg ki a korábbi négy rész közül. Éppen ezért érdemes megnézni, mert finoman adagolják benne mindazt, amiért a sorozatot szeretni lehet.

Tom Cruise saját gyermekének tekinti a sorozatot. Olyannyira, hogy a második rész óta, amikor is mindenhol arról lehetett olvasni, hogy maga végezte el a film veszélyes sziklamászós jelenetét, azóta, mintha önmagát akarná felülmúlni a színész. Pedig, ez csak két dologból tevődik össze. Tom Cruise kisebbségi komplexusából és a kapuzárási pánikjából, mivel ötven felett, már egyre kevésbé a nedves bugyis fruskák kedvence, hanem az érett jaguároké. Írnám ezt, ha rosszindulatú lennék. Nem vagyok...nagyon, de így gondolom.

Tom Cruise, nem akar megöregedni és elveszíteni azt a pozíciót, amelyet a blockbusterek világában jelent a neve. Nem akar úgy járni, mint De Niro, Pacino vagy a két kiöregedett akció sztár, Stallone és Schwarzenegger, hogy egyszer csak ott marad, kevés minőségi vagy pénzes munka nélkül, nevesincs rendezőkkel, középszerű filmekben, amiket a kutya sem néz meg... moziban. Meg merem kockáztatni, ez tett be végül Robin Williams-nek is, aki, szerintem, ahogy a neves rendezőket lecserélte a szakmában alig bizonyított tehetségekre, talán tükörbe nézve úgy vélte, hogy megfeneklik szakmájában és talán a csúcson kellene abbahagyni, mielőtt lebucskázik onnan. De Niro is húzó név volt valamikor. Pacino is. Most meg, ha ketten kerülnek egy filmbe, annak is, legjobb esetben,  langyos a fogadtatása.


Tom Cruise nem színész. Tom Cruise filmsztár. Amikor szerepet játszik, akkor egy filmsztárt játszik, aki filmben szerepel. Ezt érzem. És nincs is ezzel bajom. Hiába fikázom. Kedvelem a filmjei nagy részét. Lehet egy egoista kis pöcs, ha a filmek, amikben magát hozza, szórakoztatnak. És általában szórakoztatnak.

A MI5 is egy tökös kis akció film. Eredeti? Nem érzem annak. Leginkább a harmadik és negyedik rész mellé illik hangulatban. McQuarrie remek rendező, de egyelőre nem tudom, mi az ő markáns jelenléte egy adott filmben. Nem érzem, mitől McQuarrie egy mozi. Ez a mostani például. De nem zavar, mert lehet kedvelni.

Tom Cruise akciózik. Simon Pegg hozza a mókát. Van benne csinos nő. Van benne lövöldözés. Van benne főgonosz, akiket mintha direkt egyre kevésbé akarnának kiemelni a filmekben. Mondjuk, amíg olyan remek színészeket találnak a gonosz szerepre, akiknek egyetlen szemvillanása is hitelesebb, mint mikor Cruise egy párbeszédben osztja az észt, addig nincs minden veszve.

Viszont le a kalappal Cruise előtt. Lehet, hogy ki volt kötve a repülőgép szárnyára a film elején. Lehet. De ott lóg. Kevesen csinálják ezt meg utána. Kötelező? Nem az, hiszen a számítógép és kaszkadőr szakszervezet mindent megtesz, hogy munkát kapjon a sztárok helyett. Miért csinálja meg akkor mégis Cruise? Mert, ahogy korábban céloztam rá; önigazolás. Amíg meg tudja tenni, akkor addig meg is teszi.

Mert fél, hogy egy reggel felébred és Tom Cruise már nem biztos, hogy képes lesz egy repülőgép szárnyán rohangálni a nézők kedvére. Mert van egy pont a férfiember életében, amikor a tökösség átmegy bölcsességbe. Amikor a nyaktörő mutatványokat már pont a nyaktörés eshetősége miatt nem fogjuk megcsinálni. Amikor az ügyesebb lábunk, amivel korábban állon tudtuk rúgni az ellenfelünket, már csak derékmagasságig tudjuk fellendíteni és abban sem biztos, hogy sok erő maradt. Mert a kor legyőzi az embert és az ember, néha, bizony harcol a kora ellen. Személy szerint örülök neki, hogy Cruise még töri magát és nem botoxozta az arcát eddig szét, hogy megőrizzen valamit a megkopott kisfiús bájából. Nem szükséges. Ne tegye. Öregedjen meg méltósággal, mint Anthony Hopkins, aki egy idő utána - sőt, valójában élete nagy részében - inkább a karakterek személyiségét mutatta meg, mint izomzatát. Talán Cruise tudja magáról, hogy nem remek színész, ezért neki más úton kell járnia.
Tudjuk miért, hiszen korábban írtam: filmsztár!


A MI sorozat pedig szerelemgyerek a javából. Már volt korábban szó, hogy Cruise kiszáll és továbbadja a staféta botot, ám mostanra úgy vélem, ő is tudja, hogy amikor az ember nyerésben van, nem áll fel az asztaltól. Behozták Jeremy Rennert, lehetséges akciósztárként - személyesen szerintem a fizimiskája olyan, mint egy átlagos vidéki suttyóé - ám valahogy nem harap rá annyira a közönség. Cruise pedig, remélhetőleg kisajtol mindent a franchise-ból, mielőtt felébredve úgy érzi, már nem fog többé senkinek az álláig felrúgni.

Miről szól a film?
Ó, csak a szokásos. Van egy titkos szervezet, amit senki nem ismer, ami a felszín alatt működik, akinek létezését azok is tagadják, akik elvileg tudhatnak róla. Így szokott ez lenni a kémfilmekben, vagy nem? Mintha már James Bond is küzdött volna ilyen láthatatlan és pontosan definiálható ellenséggel. )A "pontosan definiálható egy képzavar, hiszen csak annyit tesz, tudjuk, hogy van egy fő ellenség. Azután, hogy ki az, hol van, mi a célja, az mind lassan derül ki, akár hosszú évek kutatómunkája árán. Szóval, másrészt nem is definiálható olyan könnyen az az ellenség...)

Most Ethan Hunt (Tom Cruise) keveredik bele egy olyan ügybe, melynek megoldását nem biztos, hogy sikerül felgöngyölíteniük. Az ellenség szinte "kézzel foghatatlan". Hunt bármikor bevethető csapatából ellenségképet kreálnak, hogy a titkos nemzet (Más filmben Hydra, megint máshol S.P.E.C.T.R.E.) dolgát megkönnyítsék. Csupán Hunt és néhány közeli embere van tisztában azzal, mire megy ki a játék. A játékba pedig belekeveredik egy csinos ügynöknő is, mert ahogy a kémfilmektől megszoktuk, kell egy kellemes test is, hiszen a férfiak az autók és a sport mellett a csinos nőkre figyelnek a legjobban.
A legújabb rész üdvöskéje tényleg kellemes nőstény. Ilsa Faust (Rebecca Ferguson, Beszélő név, amely egyszerre idézi meg a Casablanca Ingrid Bergmanját és az ördöggel köttetett pokoli szerződés hangulatát.)
* Ilsa, magára hagyta Rick-et, amikor az szerelmesen várta Párizsban, mert Rick nem tudta, hogy bár a nő vele volt egy ideig, volt férje, akinek segítenie kellett a háború poklában, így a nő gyakorlatilag kettős szerepben élt egy ideig. A filmbeli Ilsa is ilyen karakter. Egyrészt gyengéd érzelmek alakulnak ki közte és Ethan Hunt között, ugyanakkor a múltja miatt egyáltalán nem ő a megfelelő partner egy lehetséges személyesebb kapcsolatban. Faustről meg nem hiszem, hogy bővebben kellene mesélnem. Guglizd ki!
- Tegyük hozzá, hogy Rebecca Ferguson, néhány fényképén, még hasonlít is Ingrid Bergman-ra.

Végre, Hunt néha bizony rá van utalva, hogy egy nő mentse ki a szorult helyzetéből. Jól áll neki. Kicsit olyan, mintha kezdené elfogadni Cruise, hogy nem kell mindig neki hoznia a legyőzhetetlen figurát és ez jót tesz a karakternek is. (Miközben persze egy feladat elvégzése miatt akár egy repülőt is képes "meglovagolni".)

Valahol (Én személy szerint a Vox magazinban olvastam) a rendező elmondta, hogy hangulatában több helyen igyekeztek felidézni a korábbi részeket. Magam nem nagyon vettem ezt észre, de ha tippelnem kellene, pl. az operaházban, mikor a kezdődő zenére a lépcsőn fellibeg a bérgyilkosnő, az eléggé Brian De Palma-s jelenet (első rész rendezője) az első bunyó a pincében pedig tiszta John Woo a második rész végéről. Brad Bird-et ha nagyon muszáj, talán az autós-motoros jelenetben szúrnám ki, amikor Brandt (Jeremy Renner) szemrehányást tesz Luthernek (Ving Rhames) a nem megfelelő jármű miatt. Az kicsit emlékeztetett a "Hihetetlen család" kedves humorára.

Egyebek:
Cruise és Pegg saját maguk csinálták az akciókat a filmben. Állítólag. Nem tudom, hogy ez a veszélyes autós üldözésre is igaz e, hiszen nem voltam a forgatáson, ám, fene tudja... Sosem veszélyeztetném egy sztárom egészségét olyan mutatványokkal, amiket összehoztak a filmben.

A bemutatót a karácsonyra időzített új Star Wars mozi miatt előre hozták.

Olvasni filmes magazinban (Vox), hogy egy hatperces merüléses, egy oxigén vétellel megoldott jelenetet Cruise szintén megcsinált a film kedvéért, de mivel végül dramaturgiailag ezt megvágva került a moziba, nem érzékelem a drámaiságot annyira, amiről a cikk mesélt. Pedig, ha jól megírják, tényleg össze lehetett volna hozni. Így, hiába bérelt fel állítólag a filmsztár egy merülés szakembert a jelent forgatásához, nem érzékelem a háttérmunka súlyát a töredezett jelenetsor miatt.

A korábbi részek férfiszereplői Alec Baldwin-nal bővültek. Néhány női karaktert is szerettek volna visszahozni, csak egyeztetési problémák léptek fel. Ez direkt jót tett a filmnek. Rebecca Ferguson üde jelenség és elég erős karakternek tűnik. Más kérdés, hogy ha én lettem volna a főgonosz, a második "hibázásnál" megválok tőle...

Remélem, lesz olyan jelenetsor a filmben, ami legalább olyan emlékezetes marad számomra, mint az első rész leszámolása vagy a negyedik felhőkarcolós jelenete. Egyelőre nem így érzem.

70%

Természetesen a filmet meg tudod nézni ha akarod, csak látogass ide: onlinepont titkos nemzet!



2014. augusztus 8., péntek

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)


Rendezte: Rob Reiner





Aaron Sorkin katonai köntösbe bújtatott tárgyalótermi drámája közel sem olyan bonyolult, mint amennyire a két órás játékidő és a tucatnyi mozgatott karakter sejteti. Kb. hat mondatban összefoglalható:



- Tábornok úr, maga miatt halt meg a katonája?
- Nem.
- Tábornok, maga miatt halt meg a katonája???
- Nem!
- Utoljára kérdezem: Tábornok, MAGA MIATT HALT MEG A KATONÁJA???
- IGEN!!!







Sorkin, aki később olyan mérföldkőnek számító sorozatokat hozott létre, mint az "Elnök emberei" vagy a hasonlóan drámai és párbeszédekben tobzódó "Híradósok" első forgatókönyvében elég bátortalanul áll a történethez. Sokat markol, keveset fog. Én az ilyen felépítésű nyomozós drámákat leginkább John Grisham stílusú történetnek hívom. Nagy lufi, amely végül kipukkad. Ezt hogy értem?
A film tele van katonákkal, rangokkal, beszélgetésekkel, tárgyalással, felesleges körökkel, hogy végül a fiatal zöldfülű ügyvéd úgy nyerje meg a pert, hogy a fennhéjázó, arrogáns tábornokot kihozza a sodrából és az maga szólja el magát. Van ilyen az életben? Egészen biztosan... csak nehéz elhinni a filmben bemutatott karakterről, hogy ilyen ostoba módon sétáljon bele egy ennyire piti csapdába.

Demi Moore

Másrészt, van a filmben egy apró törés, amely leginkább egy flashback-nek felel meg, erre viszont a filmben belül semmilyen módon nem utalnak.
Mire gondolok?
Már kiadták az ügyet nyomozásra Santiago (Michael DeLorenzo) halálának az ügyében, amikor van egy jelenet a filmben, melyben a laktanya három befolyásos tisztje arról beszélget, hogy Santiago közlegényt kérése ellenére sem fogják áthelyezni, hanem katonát nevelnek belőle. Ez mind szép és jó, de ha fent, Washingtonban már tudják, hogy Santiago közlegény meghalt és van két gyanúsított, akkor Jessup ezredes (Jack Nicholson) és jobbkeze, Markinson alezredes (J. T. Walsh) miért beszélget arról, hogy Santiago egy rossz katona és be kellene őt törni?

Kevin Bacon

Később Markinson alezredes aki gyakorlatilag dezertált, - mivel eltűnik a támaszpontról - megjelenik a tárgyalás közben Koffee (Tom Cruise) autójában, hogy kiteregesse a szennyest. Simán elárulja a felettesét, mert nem ért a módszereivel egyet, vagy csak sértődöttségét szeretné orvosolni, hiszen Jessup korábban többször megalázza beszélgetéseik során. Ki tudja hány éve gyülemlett fel benne a sérelem, amiért most akar revansot venni. Mindenesetre ez is csak egy mellékszál, amely bonyolítja a cselekményt, ugyanakkor nem nagyon vezet sehová, ha a végeredményt nézzük. Érthetetlen is számomra a karakter motivációja; először megszökik, majd szól az ügyvédnek, hogy mi történt, de a tárgyalásra már nem hajlandó elmenni, hanem lelkiismereti okokra hivatkozva, öngyilkos lesz. Mi van???

Cuba Gooding Jr.

A film a megrendszabályozásról és annak folyományairól szól. Ez a katonaságon belüli leckéztetés egyik formája, amelynek során a hibázó, teljesítményében lemaradó katonát társai valamilyen formában megalázzák vagy megverik. Ezt hivatalosan tiltják. Nem hivatalosan pedig akár parancsba is kaphatják altisztek. Nincs is ezzel gond, ám Santiago közlegény a neki "kiutalt" megrendszabályozásba belehalt. Ki a felelős? A két katona, aki elverte? Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland) a felettesük, aki hatszemközt kiadta a parancsot a regulára? (Míg ki nem derül, hogy csak ketten voltak a szobában, ami miatt meginog a védőügyvéd teóriája  a felettesétől kapott parancs hitelességét illetően.)

James Marshall

Minden hibája ellenére a film szórakoztató, élvezetes, sok ismert színész sorakoztat fel, néha egészen apró szerepekben.
A zene Marc Shaiman minimalista szintetizátor elemekkel dolgozó munkája. Elég hangulatos, annak ellenére, hogy a főtéma nem túl bonyolult.
A fényképezés meg végig nagyon szép. (Mondjuk eleve elfogult vagyok a szélesvásznú filmekkel.

Kevin Pollak

A film elkészítése után egy hasonló eset történt Guantánamo-ban. David Cox őrvezető kilenc társával megrendszabályozott egy katonát. Feljelentés után Cox-ot felmentették, viszont három hónappal később valaki lelőtte egy sikátorban. Az ügyet nem oldották meg.

Kiefer Sutherland

Néhány párbeszéd Cruise és Nicholson között spontán zajlott le, forgatókönyv nélkül. Cruise és Demi Moore szerelmi jelentét végül nem forgatták le, mert nem volt fontos a cselekményben. (Talán a játékidőbe sem fért bele.)
Sorkin a forgatókönyvet egy megtörtén eset után írta meg. Az ötletet a húgától kapta, aki részese volt egy hasonló ügyben lefolytatott tárgyalásnak.
Ginny néni rövid szerepét a rendező egyik rokona alakítja.
A valóságban az ilyen katonai tárgyalásokat nem bírósági tárgyalótermekben szokták lefolytatni, hanem irodahelyiségekben.

Jack Nicholson

70%

Tom Cruise

2013. október 5., szombat

The Firm - A cég (1993)

The Firm - A cég (1993)





Rend.: Sidney Pollack

John Grisham, "A cég" írója, a kilencvenes években robbant be a filmbizniszbe. "Tárgyalótermi" műfajon belül. Ezt könnyen megtehette, hiszen mielőtt sikeres bestseller-író lett belőle, ügyvédként kereste a kenyerét. Szerencsénk, hogy volt írói vénája és amit megtapasztalt munkája során, sikeresen tudta könyveiben kamatoztatni. Történetei pergőek, szereplői életszagúak, párbeszédei világosak, könnyűek, és a regényei csattanói néha egyszerűek, akár a pofon, mégis, kívülállóként izgalmasak, érdekesek.
Sidney Pollack lecsapott az 1991-ben megjelent regényre. Rendezői stílusába tökéletesen simult bele Grisham regénye. Kisember, végletekig feszült helyzetben, megoldást keres és talál. (Ebből a szempontból emlékeztet Pollack feszült thrillerére, a "Keselyű három napja" című Robert Redford filmre. Annak kicsit lágyabb változata.

Két színészgeneráció, egy vászon


Mitch McDeere (Tom Cruise testhezálló szerepben) kezdő ügyvéd, feleségével elfogadja egy híres és sikeres ügyvédi iroda kiemelkedő ajánlatát. McDeere beleugrik, hiszen az ajánlatuk elutasíthatatlan. Fokozatosan kerül a pók hálójába, de mivel fiatalsága mellé egyfajta tiszta hit is társul, fokozatosan ráébred, hogy amit tesz, hosszú távon felemésztené. Azonban a cégből kilépni nem egyszerű. Akár egy szekta esetében, a tagok, ha elfogadták amit kínálnak neki, nem léphetnek ki többé. Mitch ebbe nem tud beletörődni ezért felesége és néhány "barát" segítségével kiutat keres ebből a nem mindennapi helyzetből.

Grisham könyve olvastatja magát. Semmi felesleges flanc, leírás, több oldalas felfestése a tájnak és egyéb "felesleges" szövegelés. Lényegre törő munka. A könyv megfilmesítésért kiált. A forgatókönyvet szinte egy az egyben át lehet írni a regényből...
Külön erőssége a feldolgozásnak a remek szereposztás. A fontosabb karaktereket Hollywood színe-java alakítja. Néhány mellékszereplő is komoly színészi múltra tekinthet vissza.
Tom Cruise mellett a főszereplő mentora és a métely ördöge, Gene Hackman, Avery Tolar szerepében. Rajtuk kívül még feltűnik Gary Busey, David Strathairn, Jeanne Triplehorn, Hal Holbrook, Ed Harris és Holly Hunter. És még sokan mások.
Csak ajánlani tudom.

Még nem egy Mission: Impossible, de már menekül!


Egyetlen hiányossága a filmnek, hogy túl "Hollywood-i".
De ettől függetlenül simán 90%!
Az ügyvédes filmek Top 10-ében dobogós a helye.

Ha megnéznéd: T H E  F I R M