Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Pontosan azt tette, amit az esze diktált és amit az átlagemberek tanácsoltak (Húzd meg magad!) neki a legtöbbet. Meghúzta magát. Egy öreg panelház oldallépcsője alatt. Azon gondolkodott, hogy vajon még melegíti-e a hátát a cső egy hónapig, ami az épület alatt futott keresztül. Meg azon, hogy egy panellakás lehet öreg? Több, mint húsz éve állt itt az épület, de valahogy gyermekinek tűnt a sok tényleg elszürkült téglaház között. Valamikor neki is volt a házban lakása. Még a válás és az alkoholizmus előtt. A baleset előtt. Még AZ előtt... Volt diplomája, jó munkája, mellékese. Egy felesége, egy szeretője, két kislánya. Amikor a szerető szembesítette a feleségével, összeomlott minden. Tudta, hogy szar ember, így elfogadta. Ment a lakás, ment a család, ment a kis Trabant is. A válás kimondása után három héttel az ex neje hazafelé tartott a nagyszüleitől a két kislánnyal. A jelentés szerint a jeges úton megcsúszott és belefordult a patakba, pont a híd korlátja előtt egy méterrel. Egyetlen méter és a szalagkorlát megtartja őket. Akkor most nincs itt, a meleg kuckóban, a lépcső alatt. Szar ember volt; a feleségét nem sajnálta. De a két kislány... Nem volt éjszaka, mikor ne riadt volna fel nyöszörögve, hogy megmenthesse őket. Néha, álmában, mellettük ült és ő vezetett. Máskor a híd lábánál állt és két erős kezével taszította a helyes útra a piszkosszürke autócsodát. Néha, amikor felriadt, lassan rázódott vissza a valóságba. A lányokat szólongatta, remegve, lázasan.
Magára húzta az elrongyolódott plédet, amit egy kedves öregasszony bocsátott a rendelkezésére. Könnyei megdermedtek kérges arcán. Háta alatt dohogva morgott a beton. Nagyon finom meleg bizsergette alulról. Egy kislány ugrált indiánt utánozva a ház előtt. A férfi addig követte a szemével, amíg el nem takarta a ház. - Krisztikém... - suttogta magának. - Kislányom... Azután megfordult, hogy aludjon és az álmokba meneküljön, ahol két keze erejével is képes megállítani az elszabadult halált.
- Leszarom! - Unom, hogy állandóan ezt mondod, ha valami nem érdekel! - Mit vársz? Te mondod, én meg leszarom. - De ez így nem lesz jó... Egy hónapja nem fekszel le velem. Kissé idegesít... - Képzelheted, én milyen ideg voltam, három hétig. Most már leszarom. Szeretőm van! - Megismételnéd? - Nem. Egyszerre egy szerető elég... - Nem viccelsz? - Tán várod a poént? Egy hete van valakim. - De most készültünk összeházasodni. - És? - Te hallod magad? Mi az, hogy és? Megcsaltál! Lefeküdtél egy másik palival... - Mivel nem vagyok leszbikus... - De így nem vehetlek el. - Igazából leszarom. Szerinted hozzád akarok menni? Már egy ideje nem... - Meg kéne beszélnünk... - Pont azt tesszük. Éppen most beszéljük meg... De én elmegyek. - De üljünk le. - Változik attól valami? Semmi. Megyek a szeretőmhöz. - De várj... - Hagyjál már! HAGYJÁL MÁR! NEM ÉRTED? - Vigyázz a lépcsővel... Csúszik. - Leszaro... oooooooooooom! - Puff! - Én szóltam. - Ferenc, hívnád a mentőket? Azt hiszem, eltört a lábam... - Leszarom!
Belopódzott a mozi mellékhelységébe. A "cucc" a zsebében lapult. Nagyon kellett neki, ezért nem ment haza, hogy belője az ereibe. A mozi pont félúton volt. A célnak megfelelt.
Nyár volt. Forró. Torka kiszáradt a szertelenségtől. Nagyon szertelen volt egy napja. Felvihogott saját szellemességén.
Ami kellett, az mind a zsebében lapult. Elővette a kanalat és belecsepegtetett a citromléből, ahogyan Kaffogótól hallotta. Kaffogó vitte bele. Kaffogó adott neki akkor drogot, amikor más már nem. Ennyivel tartozott.
Az ütött-kopott zippo öngyújtót a kanál alá tette, miután meggyújtotta. A benzines szag hamar megtöltötte az apró lyukat.
A kanál úgy volt meghajlítva, hogy jobban kézre álljon. Persze ehhez Uri Gellernek semmi köze nem volt.
Pár perc alatt végzett.
Az előre kikészített vattadarabkát a barnás folyadékba pottyantotta. Az megszívta magát. Ebbe szúrta a steril injekciós tűt.
Azután a vénájába.
Semmi szégyenérzet, semmi titokzatoskodás. Egyenesen a sebhelyes vénába, pedig rövid ujjú pólót viselt a hőség miatt.
Egy picit visszaszívta a vért, hogy lássa, eret talált, majd befecskendezte az álmok nedűjét.
Pillanatok alatt elszállt.
8 éves volt.
Kis kerékpárjával villámként cikázott az iskola salakos udvarán. Nyári szünet miatt a legtöbb pajtása éppen nyaralt valahol. Ő, részeges apa gyermekeként, otthon élvezte a vakációt. Az elsőt.
A kerékpárt a nagyanyjától kapta. Neki volt egyedül valamennyi felesleges pénze.
Egy rozzant négykerekű kerékpár.
Amikor megkapta, három hónapja, még csillogott-villogott. A három hónap alatt, amíg a suli első évét befejezte, teszem hozzá, kitűnőre, és a vakáció két hónapja alatt teljesen leamortizálta. Az egyik segédkereket, a balt, már egy hete elhagyta, ezért mikor gyorsan tekert, néha a másik irányba dőlt. Hosszabb távon ez az irányára is kihatott.
Most száguldozott a salakon és a lerakott kartondobozokat kerülgette. Ezeket a kis ABC mögül lopta. Eredetileg a tornaszertárból akart kivenni pár medicin labdát, de természetesen nem volt hozzá bejárása és a gondnok nem állt szóba kölykökkel.
A kerékpár csak vitte, vitte előre.
"Egyszer majd híres kerékpáros leszek!"
Hirtelen megütötte az anyag. Zihálni kezdett a melle. Szédült. Jó is volt, de valami, mélyen marcangolta.
"Nem lesz ez így jó. Ilyet még nem..."
11 éves.
Az apja temetése téli délelőttre esett. Az apja végül elment az anyja után. Már nem élt a nagyi sem, akitől a csodálatos kerékpárt kapta.
Anyai nagyapja vette magához, de már megbeszélték - Nagy szó... nagyapja közölte vele, hogy egy hónap múlva beadja egy árvaházba - hogy nem marad nála.
Egész éjjel rosszul aludt. Hányt. Semmilyen lehetőséget nem látott rá, hogy van valami jó is az életben.
Csak akkor nyugodott meg, amikor rágyújtott az öreg egyik erős cigarettájára. Kiült a kitárt ablak párkányára. A jeges levegő átjárta a vékony pizsamáját. Remegett, de szívta a cigarettát.
Furcsa volt, de pont ettől nyugodott meg a gyomra.
Amikor végzett, messzire pöckölte a csikket és bebújt a dunyha alá.
Az ablakot tárva hagyta.
Reggel egy rokon asszony csukta be, aki ráadta a fekete ruhát. Közben szép szavakat motyorgott a fülébe, nyugalomról, békéről és szeretetről, de egyetlen szavát sem hitte.
A nagyapja már elmondta, mire számíthat. Szeretetről nem beszélt az öreg.
A hányinger olyan hevesen tört rá, mint annak idején, az apja temetése előtti napokban. Eddig a kezében tartotta a kanalat, a másikban az injekciót. Most mindkettőt leejtette a földre. Két tenyerével megtámaszkodott a hideg csempén. Homlokát is nekinyomta a falnak. Fertőtlenítő és hányás szaga keveredett az áporodott testszag és dohányillat közé.
A hideg csempe nyugtatta, mint egykor a téli, jeges szél.
De nem annyira, hogy jobban legyen. Lassan csúszott az öntudatlanságba...
15 éves.
Talán ő a legkeményebb srác az emeleten az árvaházba. A tanítók is tartanak tőle, pedig viszonylag nyugodt a természete.
Amikor bekerült, tizenegy évesen, halk fiú volt. Kezdetben a nagyobbak kihasználták gyengeségét. Egy ideig szökésen törte a fejét, de újra, meg újra visszakerült.
Egy este megelégelte, hogy olyan dolgokra kényszerítik, amiket sosem tett volna meg, ha anyja és apja él.
Egy sörösüveget eltört az udvar sarkában. Pontosan olyan vörös salakos, murvás udvaron ült, mint ahol valaha biciklizett.
A sört egy idősebb barátjától kapta. Valami Kaffogó nevű öreg rockertől. Kaffogó adta a tippet, hogyan bújjon ki az igából.
A sörösüveg nyaka jól simult a tenyerébe. A nyakat a koszos kabátja zsebébe rejtve felvitte a szobájába.
Zsiga, a 16 éves romagyerek már aludt az ágyán. Zsiga volt a legaljasabb vele. Lassan főlé tornyosult. Előhúzta a sörösüveg nyakát és az alvó fiú arcához tolta. Egyetlen percig csak állt, majd döfött.
Zsiga sikítva ébredt. Felugrott az ágyról és a fiúra támadt. Az ágyékon rúgta a megzavarodott romát. Zsiga arcán vér folyt le, a bal szemével egyetemben. A sörösüveg átszúrta és roncsolta a szemgolyót.
A felügyelő külön szobába zárja. Zsiga kórházba kerül, hosszú hetekre. Legközelebb fekete szemfedővel érkezik vissza a "házba", de addigra a fiú rendezte erőviszonyait és sakálokból sereget verbuvált.
Zsigában talán fortyog a bosszú dühe, de nincs lehetősége rá, hogy visszavágjon. Figyelik őket.
Egyszer összefutnak a folyosón. Zsiga kitér előle.
A fiú nagyon büszke. Úgy érzi magát, mint amikor a dobozok között legyőzte a szelet a kis biciklivel.
Térdre esik a csempézett padlón. Rángatódzni kezd a teste. Igyekszik visszavergődni a csészére. Közben elered az orra vére és összevizeli magát.
"Kaffogó, ez nagyon erős!" - cikáznak a gondolatai. Nem tudja hol van. Jelen és múlt összemosódik.
16 éves.
Amikor megszökött, Kaffogó vette magához. A kisszobában aludt két másik hasonló sráccal. Kaffogó velük végeztetett el olyan mocskos melókat, amikkel nem szennyezte be a kezét.
De szerzett kaját, drogot, piát és nőt. Csak egyszer kérdezte meg, miért hívják Kaffogónak. Hiba volt. A rockker a szart is kiverte belőle. Így rájött, hogy csak a háta mögött hívhatja így. De ettől még szerette a férfit, amennyire az apját szerette a verések előtt.
És Kaffogótól sokkal többet kapott, mint az öreg iszákostól.
Az első dugását is Kaffogó intézte.
A lány egy roma kiscsaj volt. Tizennégy éves és mint kiderült, nem csak a hormonoktól volt olyan tüzes, hanem valami betegségtől is, ami úgy égette pár nappal később, hogy azt hitte belepusztul.
Elkapott valamit tőle. Kaffogó először röhögött, de utána kidobta a kiscsajt a lakásból és szerzett orvosságot. Voltak ismerősei, akik a drogot hozták és voltak ismerősei, akik a medicinát.
Egy teljes hónapig lábadozott, de amikor egyszer piásan, este az asztal körül beszélgettek, azt monda a rockernek, hogy megérte a numera az egy hónapot. Kaffogó csak röhögött rajta, de nem vette zokon.
Minden izma elernyedt. A gondolatai vadvirágos réten jártak, árnyas tölgyek alatt, majd kiégett gyárépületek pókhálós pincehelyiségeiben.
Egymás után kihunytak a gyertyák az öreg gyár odvas mélyén.
Mikor az utolsó gyertyaláng is ellobbant a fiú előredőlve a vécén meghalt az aranylövéstől.
Mire rátaláltak a vér annyira a megült a lecsüngő felsőtestében, hogy a koránál kétszer idősebbnek tűnt. Olyanná vált, mint egy üszkös öregember.
A mentős, aki kiráncigálta az apró helységből utána percekig súrolta a kezét.
- Rohadt drogosok... - köpött a csapba.
Ráizgultam a Machete szerves folytatására, de sajnos csalódnom kellett. A második rész sajnos semmiben nem vert rá az elsőre, talán csak a történet kerete tágult ki jobban. Meg talán több a húzónév, de ez részletkérdés.
A film legnagyobb hibái közé sorolnám, hogy először is nem éreztem úgy, hogy kaptam volna valami pluszt az első rész után. Megint vannak gonosz ellenségek, akciók, csajok, vér és sok fejlövés. Ennyi.
Másik hibája a filmnek, hogy összességében unalmas és humortalan. Ha a terv az volt, hogy egy amolyan trash paródiát hozzanak össze, mint az első, ez kifulladt a fárasztó önismétlésben.
Egyetlen jó dumára nem emlékszem a filmből, pedig most kapcsoltam ki a gépet.
Machete nem sms-ezik. Ez elment egynek. Machete nem twitterezik? Húha...
Több a dugható női árú, ennek ellenére mintha kevesebbet húzna meg a rossz-arcú ex-sittes filmes legenda. A pornózenei betét persze telitalálat másodszorra is, főleg, mikor egy filmes poén során kiderül, hogy a zenei téma nem igazán köthető a szexhez, elég, ha Machete éppen pucér. Ez volt az egyetlen rész, amikor felröhögtem.
Természetesen a legendás Machete megkap minden nőt, akit beleírnak a forgatókönyvbe... nagyjából.
A szereplők egy része nálam a csendes ripacs kategóriába ment át. Pl. Lady Gaga és Mel Gibson verőembere.
Machete szinte végig sodródik a forgatókönyv kínálta árral. Elküldik Á-ból B-be és végrehajtja a parancsokat. Videójáték figurává silányult, aki vagy gyilkol, vagy passzívan figyeli az átvezető videót. Vagy tucatszor meghalhatott volna a film során és csak a borzalmasan megírt forgatókönyv a ludas abban, hogy a necces helyzetek megoldódtak, ám azok is klisések.
Mintha egy rosszabb James Bond feldolgozást - pl. Moonraker - ötvöztek volna a Desperado-val. Fájón passzív Danny Trejo legendás figurája. Nem éreztem, hogy macsóságból bámul annyiszor a halál torkába, inkább, mintha lemaradt volna néhány fázissal, amikor harcolni kell és már késő lépni. Azért megoldódnak a kényes szituk, mert mindig jön egy felmentő "sereg".
Lady Gaga karaktere akár Blondie átemelése is lehetne a Sin City-ből. Kár, hogy "alteregói" tökösebbek.
Furcsa számomra, hogy két darab, pár perces jutalomjáték többet ért szerintem, mint Danny Trejo teljes jelenléte. Cuba Gooding Jr. és Antonio Banderas rövid baromkodása nálam elvitte a show-t.
Alexa Vega eszméletlen kis puncivá nőtte ki magát, ám, hogy tehetséges színésznővé cseperedett a "Kémkölykök" sorozat óta, nem ebből a baromságból derül ki.
Alexa Vega nem játszik a filmben, inkább, mondjuk úgy: jelen van.
Amber Heard viszont jól szerepelt. Dögös és szexi. Kár, hogy amint meglátjuk, tudjuk, hogy "sáros".
Michelle Rodriguez rajtamaradt a cuccon. Első filmjében, "A bunyós csaj"-ban felvett egy imázst és azon rajtamaradt. Az első rész szemkilövése után nem tudott meglepni az ismételt fejlövés...
Carlos Estevez, mint Amerika szexmániás elnöke poénos választás, ha jobban kihasználják a színész körüli hype-ot. Így csak egy egykor fényes jövő elé néző csillag pislákolásának vagyunk tanúi.
William Sadler ismét rosszfiú. Azt hinnénk, megkeveri a szart, ami nem sikerül, mert annyi név van a stáblistán, hogy sajnos, aki tehetséges vagy érdekes karakter lehetne, arra kb. 5 percnyi filmidő jut.
Itt kezdődik a harmadik problémám. A film szereplőinek 80%-át lelövi a maradék 20%. Szinte nincs olyan szereplő, karakter, aki miután megjelenik a képernyőn, ne halna meg perceken belül. Aki ennél többet kapott láthatóságból, az meg biztos nyírja a többieket. Meglepődtem, hogy a vége lövöldözésnél nem hullottak el a statiszták mind egy szállig, mint ahogy egy jobb John Woo filmnél megszokhattuk.
Páncélozott jármű. Persze megtámadja a sok kis alukasztnis szar.
Machete néha aktiválja magát, ennek vége némi vérfröccs, de passzív üzemmódban meglepően "vértelen".
Mel Gibson lubickol szerepében, a megalomán és enyhén jövőlátó Luther Vuz, fegyverkereskedő és terrorista figurájában. Kár, hogy ez kimerül abban, hogy magyarázza a bizonyítványt.
Jessica Alba indokolatlanul kis szerepet kapott. Annyira, hogy ha nem láttuk az első részt - miért, van olyan - akkor érzelmileg nem is tudunk ráhangolódni főszereplőnk lelkében dúló viharaira.
Na, ki van még benne?
Tom Savini is kapott pár perc ál-szerepet. Gyakorlatilag csak azért írták bele a filmbe, hogy felidézzék az első részbeni figuráját. Súlytalanul tűnik el az akció közben. Mint sokan mások.
Fejlövés, haslövés, fejlövés.
Kb. ez történik bárkivel, akit meglátsz a vásznon.
Ez 2010-ben szórakoztató volt, némi nosztalgikus másolt videós korszak érzéssel, mostanra viszont kipukkadt a lufi, lefőtt a kávé.
A Machete gyilkol uncsi akciófilm, ami csak a felnőni képtelen rajongókat célozza meg. Aki kicsit többet vár az első rész után, elvileg csalódni fog, mert bár több a CGI, mint az első felvonásban, ez még nem tölti ki az ötlettelenség hézagait. Az a pár kaszabolós rész meg nem viszi el a hátán a filmet.
Az első rész szikés bélkivágós jelenete pl. köröket ver szerintem mind látványban, mind kivitelezésben az itt látható helikopteres-pörgős nyakmetszésre és/vagy az áramba nyúlkálós pörkölésre is.
A humort apró cseppekben adagolják és alig valamivel értékelhetőbbek, mint a fingós-böfögős viccek. Pl. egyenesen unalmas volt, amikor a tolószékes fickót szarrá lövik és végül, biztos, ami biztos, valaki még egy rakétával is megkínálja. Értem én a trashfilmek koncepcióját, csak úgy látszik, kiöregedtem belőlük.
A csillagok háborújás filmes kikacsintások pedig erőtlenek, bár, még elképzelhető, hogy a film által sejtetett Caprio-s szál behozásával megjátsszák a "Star Wars" filmek legnagyobb katarzisos jelenetét is a harmadik folytatásban; Machete, én vagyok az apád!
Ezt a járművet csak a Star Wars rajongók behúzása miatt tették a filmbe.
Meg sem lepődnék.
Egyre inkább úgy érzem, hogy Rodriguez kifogyóban van az ötletekből. Jól sáfárkodik a grindhouse és trash szemetek megidézésével, viszont hiányolom azt az eredetiséget, amivel berobbant.
Hirtelen ennyi.
Nem pontozom, mert lehúznám.
Lesznek rajongói, pedig, sajnos úgy érzem, aki látta az elsőt, annak sok újat nem adott ez a folytatás.
Első áldozat: Fred apó (Michael Dan Wagner) - az első áldozat holtteste nem ad magyarázatot a rejtélyre, hiszen nincs rajta semmilyen külsérelmi nyom. Az öreg Fred egyszerűen felmenekült egy elektromos toronyra és kiszáradt. (Mondjuk puska volt nála, így az is rejtély, miért nem hívott segítséget puskalövésekkel, hiszen Perfection City nem túl hatalmas területen fekszik, hegyektől övezve. Egy lövés mérföldekre elhallatszik.)
Ha készítenék 10-es listát az állatos horrorfilmekről, akkor ez a mű egészen biztosan szerepelne rajta, annak ellenére, hogy a benne szereplő "állatok" a valóságban nem léteznek. A film felépítése erősen emlékeztet két másik lista tagra; A cápa, Madarak.
Ebben is megismerünk szimpatikus szereplőket, fokozatosan, mérnöki pontossággal adagolják a feszültséget, lassan kihullik pár mellékszereplő és végül a főhősünk leszámol az ellenséggel.
Hirtelen összedobva egy hármas listát talán pont ez a három, különböző évtizedben készült film kerülne a listám első helyeire.
A második áldozat, Edgar (Sunshine Parker) halála csak tovább növeli a rejtélyt, de annyit már tudunk, a veszély a talpunk alól várható.
Történet:
Val(entine) McKee (Kevin Bacon) és cimborája Earl Bassett (Fred Ward) trógerolnak a hegyek által körbevett poros kisvárosban. (City of Perfection, lakosság 14 fő, alapítva 1902-ben) Szó szerint elvégeznek minden szar melót, míg végül elegük lesz a céltalan és hasztalan feladatokból. Felcuccolnak, hogy áttegyék székhelyüket a következő, több élettel kecsegtető Bixby-be. Alig indulnak el, amikor az alig tucatnyi szomszédság egyik tagjának holttestére bukkannak. Elsőre értetlenül állnak az eset előtt, és mivel újabb rejtélyes gyilkosság történik, másodszorra is. Már csak az az egyetlen céljuk, hogy elhagyhassák a városkát, ami sajnos furcsa és véres véletleneknek köszönhetően, nem sikerül. (Az egyetlen kivezető utat eltorlaszolja egy sziklaomlás.)
Mire megismerjük a riadt közösség valamennyi tagját, kiderül a veszélyforrás kiléte is. A cselekmény nyílegyenesen halad a végső "csata" felé, közben pedig néhányan elhullanak. Vajon sikerül e Val-nak és Eral-nek eljutnia a több állással és pénzzel kecsegtető Bixby-be, vagy mindannyian az ismeretlen állatok áldozatai lesznek?
Burt (Michael Gross) közelről megnézi Earl kisteherjére tekeredett Grabboid-ot. Walter (Victor Wong) később erősen próbálkozik a névadással. "Kígyórém"
A film eszméletlenül precíz szerkezettel rendelkezik. Nagyon tudatosan építették fel. Szépen adagolva ismerjük meg mind a lakosságot, és ugyanolyan kimérten kapjuk a haláleseteket is, míg végül megismerjük azok okozóit, az "állatokat". Talán ezért is többször újranézhető a film.
Néhány karakter kapta az áldozat szerepét, őket nem ismerjük meg, de ahogyan haladunk előre a cselekményben, az áldozatok mind többet tudnak magukból megmutatni. (Az első áldozat már eleve halott, mikor ráakadnak. Amit megtudunk a karakterről, az néhány mondat a főszereplők szájából. A második áldozat ugyan még él a jelenet elején, de szövege nincs. A harmadik áldozatok, az útépítők már reakcióba kerülnek főszereplőinkkel, legalábbis abban, hogy Earl-ék megszólítják őket, csak azután hallnak meg. A negyedik áldozat, a dokiék, akikkel pedig korábban főhőseink már komplett párbeszédet folytatnak le. Tehát szépen emelkedik a fontossági faktor, míg végül már olyan áldozata lesz a támadásnak, aki érzelmileg is közel tudott kerülni a nézőhöz. Ez a tudatosság jellemzi a filmet végig. A gondos előkészítésnek köszönhetően ismerjük meg a hegyek között szeizmográfokat vizsgáló egyetemista lányt, Rhonda LeBeck.et (Finn Carter), akivel Val kezdetben nem szimpatizál, míg végül az események hatására közelebb kerülnek egymáshoz, a csókig jutva.
A szörnyeket szintén lineárisan ismerjük meg. Kezdetben csak sejtetik őket, hogy ott van "valami". Azután egy kisebb részüket látjuk, míg végül szerencsénk van az egész döghöz.
Earl és Val szerencsének köszönhetően halálba hajszolják az első Grabboid-ot. Rhonda pedig, ha már ott van, kicsit tanulmányozza a szörnyet.
Ron Underwood első mozifilmje volt a Tremors. Tehetsége nem a védjegyszerű stílus felépítésében látszik meg, hanem a jól kiválasztott történet aprólékos, precíz felépítésében. Későbbi filmjei két kivétellel, sem sikeresek, sem kultikus rangba nem emelkedtek. Mert bár lehet, véleményünk nem egyezik, a Tremors igenis kultikus darab. Könnyed kikapcsolódás a borzongani vágyóknak és aki szereti a humort, az is talál benne kedvére való momentumot.
Underwood két sikeresebb mozifilmet dirigált le később: Az "Irány Colorado!-t és a "Joe, az óriásgorilla" 1949-es kalandfilm újráját (remake). Rögtön utána dirigálta le Eddie Murphy legvitatottabb filmjét, a Pluto Nash-t, amely a filmes világ dobogós buktája lett és kettévágta Underwood pályáját. A Murphy sci-fi pénzügyi sikertelensége után a rendező nem kapott többé lehetőséget a bizonyításra és megrekedt a B filmek, televíziós produkciók és sorozatok háromszögében. Ha nem akart volna olyan sokat markolni Murphy nevével, talán még ma is gyártja a közepes, ám szórakoztató mozikat.
A főhőseinket felkergették egy sziklára. (Fred Ward, Finn Carter, Kevin Bacon)
Kevin Bacon ekkor már jegyzett színész volt az "Étkezde" című enyhe "American Grafitti" utánérzésnek és a "Footloose" - Gumiláb című zenés-táncos őrületnek köszönhetően, de még az "Egyenesen át" előtt. Utána pedig becsúszott az A listás liga perifériájába. Később volt interjú, melyben ezt a "földalatti férges filmet" karrier-jének a mélypontjaként értékelte. A hálátlan kutya! :)
Fred Ward ekkor már közel húsz éve dolgozott a szakmában, mégis, talán a "Remo Williams" filmet leszámítva, ez volt az igazi jutalomjátéka. Mióta ebben a filmben láttam, azóta jegyeztem meg a nevét és kedvelem.
Finn Carter 2005-ben játszott utoljára filmben, ám a legsikeresebb munkája a "Tremors" maradt. Kár, mert bár nem klasszikusan szép nő, van benne báj. Illetve... volt.
Megemlíteném még a Walter Chang-ot játszó Victor Wong-ot, aki a kilencvenes évek videokazetta másolós időszakának fontos darabjaiba csúszott bele; "Nagy zűr kis-Kínában", "A sötétség fejedelme", "Az aranygyermek"
A másik, akiről egy mondatot írnék, Michael Gross, aki az első részben mint Burt Gummer írtja az ellent, de később egyéb karakterként tért vissza az eseményekbe. Egy kedves sorozatot leszámítva "Családi kötelékek" ez a sorozat lett Gross legismertebb munkája.
Michael Gross és Reba McEntire páros nagyon jól működik, mint fegyvermániás házaspár. Reba McEntire amúgy country-énekes és ez volt az első filmszerepe.
A film utóélete:
Az első rész nem túl hangos sikere után további három epizód készült el, már videókiadásra és egy hamar kifulladó sorozat, 2003-ban. Az egyetlen összekötő kapocs az egész franchise-ban Michael Gross, aki végigvitte mind a négy részt és a sorozatot is, előbb fegyvermániás mellékszereplőként, míg végül már főszereplője lett a szörny-irtásnak.
Bacon egyeztetési okok miatt kiszállt a második részből és ugyan Fred Ward még benne maradt a második folytatásban, harmadszor már nem tudták rávenni a mókára, mert a színészt nem érdekelte többé a project és a beskatulyázást is el akarta kerülni.
A villás emelő viszonylagos biztonságából lehet céllövőldézni a szörnyre.
Érdekességek:
A film a mozibemutatója jócskán elmaradt a sikertől, viszont a videómegjelenés megháromszorozta a bevételeket.
Leforgattak egy alternatív befejezést, amelyben Val és Rhonda nem "jönnek össze".
Ez volt a Burt feleségét alakító Reba McEntire, amerikai country énekesnő, első filmszerepe.
A filmbeli, völgyben meghúzódó porfészket "Perfection Valley"-nak nevezik és két hónap alatt építették fel a forgatáshoz.
Figyeld:
- A szépen felépített cselekményt és Bacon-Ward párost.
- A szög beverése a karóba emlékezetes pillanat. (Hogy sikerült annyiszor mellé ütni, míg végül az utolsó lendületes ütéssel beverték?)
- Victor Wong, mint bepróbálkozós üzletember: - Hallod, hogy zörög a hűtő? Mi lehet? Lehet, hogy kikoptak a csapágyak?
10/9
Poszter mustra: A világhálón itt-ott fellelhetőek rajongói munkák a "Tremors" témában. Ezekből szemezgettem:
Az amerikai változat, amelyen kicsit megváltoztatva szerepel a szörny, amolyan "Jaws - Cápa" utánzatként.
Ez a változat talán a legminimalistább mind közöl. Csupán a felirat M betűjébe rejtett szeizmográf kilengést imitáló villám, ami azt sugallja... Valami van a föld alatt... Egyszerű és zseniális.
Még mindig a minimalizmus jegyében, a "Kígyó" játékot idéző kialakításban. A szörnyeteg alulról közelíti meg az embert jelölő piros pontot. Eszméletlen kifejező.
Még mindig egyszerű, de azért már több az információ ezen a változaton.
Egy fesztiválra készített plakát változat. Még mindig nem túl bonyolult. Akár egy képregény borítója, amire ez a poszter emlékeztet. Már szerepelnek rajta hőseink és a cikk-cakk vonal egyszerre jelzi a szörnyeket és a föld repedéseit. A fekete-fehér rajzon jól kijön a szörnyeket megkülönböztető sárga szín.
A film egyik jelenetét alapul vevő, fekete-sárga (veszélyt jelent az állatvilágban ez a kombináció, gondolj csak a méhekre) színekből rajzolt változat, amelyen hőseink a sziklákon menekülnek a szörnyek elől. A rajz fekete alakzatai egy halálfejet formáznak. Később rengeteg horrorfilm használja fel majd a halálfejet, egyéb formákba, képekbe rejtve: pl: A barlang)
Ismét egy poszter, amelyik a film egyik fontos jelenetét idézi meg, a sziklákon való ugrálást. Leginkább flash játékra hajazó változat, ez a platformjátékokat megidéző, oldal nézetes, menekülős poszter. A nyolcvanas évek játéktermei tele voltak az erre a koncepcióra kihegyezett, olcsó és buta játékokkal. Balról menekülsz, jobbra tartasz és az ellenség mögötted érkezik. A felirat pedig: Kő, papír, olló, halál...
Kicsit a hetvenes évek olasz giallo posztereit megidéző rajzos variáció. A képen a mellékszereplő Mindy (Ariana Richards) ugrál önfeledten a városka főútján, mögötte pedig érkezik a rettegés. Később a kislány végig sikította a Jurassic Parkot.
Snake Plissken - Kurt Russell (Nagy Zűr kis-Kínában, Halálbiztos, A dolog)
Az elnök - Donald Pleasence (Fantasztikus utazás, A sötétség fejedelme)
Cabbie, a taxis - Ernest Borgnine (Piszkos 12, A vad banda, Airwolf)
Brain, az agy - Harry Dean Stanton (Nyolcadik utas: a halál, Christine, Párizs, Texas)
A herceg, Duke - Isaac Hayes (South Park, Sorsjegyesek, zenei világ)
Hauk - Lee Van Cleef (A jó, a rossz és a csúf, Pár dollárral többért)
Rehme - Tom Atkins (Halálos fegyver, A köd, Halloween 3.)
Maggie - Adrienne Barbeau (Ágyúgolyó-futam, A mocsárlény, A köd)
Kultikus! Ezzel az egy szóval tudom jellemezni a Carpenter-Russell barátság második filmjét. Az első egy tévéfilm volt, Elvis Presley életéről, melyben Russell alakította a zenészt.
Carpenter filmje a korosztályomnak kultikus persze, hiszen sok mai fiatal nem nagyon nézi meg a kétezres évek előtti filmeket, mondván, az régi. Pedig milyen jó is az.
Mai szemmel kicsit poros, a trükkök - számítógép, repülőgépes jelenetek - gagyik, mégis, összességében bájos az egész. A történet egyszerű, akár egy gyors pofon. Ha korosztályom vagy, ismered. Most azoknak mesélem el pár mondatban, akik fiatalabbak nálunk.
A 80-as években még cool-nak számított a száj szélén lógó cigaretta.
A nem túl távoli jövőben - megértem, hogy ez ma már a nem túl távoli múlt és mennyire nem jött be... - Amerika kis szegletét elzárják a külvilágtól, falakkal veszik körbe és gyakorlatilag börtönné avatják. New Yorkot. A falakon körbe őrtornyok, fegyveresek. Aki bűnös, ide kerül és kijutni nem fognak többé. Lehet próbálkozni. Rendszer ellen teszel? Kapsz egy szabadjegyet a lepusztult városba. Anarchia és vér falvába.
Azután egy szép nap az elnöki repülőgép lezuhan a falak mögött. Természetesen az elnök az egyetlen, aki túléli, és, hogy még izgalmasabb legyen, van nála egy fontos magnószalag, amelynek lejátszása szükséges a világbéke megóvásának érdekében. Hú, biztos nagyon jó zene... Be kéne érte menni, de nincs az a kommandó, aki bevállalná.
Kapóra jön, hogy az alvilági berkekben is ismert marcona félszemű zsoldos és ex-katona, Snake Plissken némi balhéba keveredett, így van kit megzsarolni, hogy vagy kihozza az elnököt, vagy bent rohadhat a börtön-félszigeten. Biztos ami biztos, hogy legyen kellő motiváció, Snake ereibe küldenek egy mérget, ami záros határidőn belül fejti ki a hatását, nehogy főhősünk megunja a keresést és elkezdjen beilleszkedni új lakóhelyén.
Snake beindul, mint a gép, vitorlásrepülővel landol egy felhőkarcoló tetején és barangolni kezd a kihaltnak tűnő, a mélyben azonban végtelenül nyüzsgő és veszélyes világban.
Bár fél szemmel gyatra a térlátás, Snake mégis többnyire célba talál.
Ennyi a történet.
Némi háttér:
Carpentert az AVCO egy fantasztikus kalandfilm rendezésével nyaggatta, a Philadelphiai kísérlettel, de a rendező megmutatta a stúdió főnökeinek a "Menekülés" forgatókönyvét és azonnal zöld utat kapott.
Eredetileg Tommy Lee Jones-ban gondolkodott a stúdió, de Carpenter már dolgozott előtte Russell-el és látott benne fantáziát. Azzal, hogy kiállt a színész mellett, viszonylag hosszú és gyümölcsöző kooperáció vette kezdetét. Russell Charles Bronsont is kiütötte így a szerepből, bár ellene Carpenter már eleve a kora miatt ágált.
Az éjszakai külső jelenetek nagyját Illinois államon belül, Kelet Szent Louis-ban tudták rögzíteni, mert 1976-ban a fél város elpusztult egy tűzvészben. Valójában csak egyetlen jelenetet forgattak New Yorkban, ami nem csoda, hiszen a lepusztult környezet sehol nem stimmelt a városban.
Russell akkori felesége, Season Hubley apró szerepet kapott a filmben. Már együtt dolgoztak az Elvis filmben is és a "Menekülés" forgatása előtt adott életet a színésznő gyermeküknek, Boston Russell-nek.
Az elnöki gépet Arizonából szállították a forgatás helyszínére és el nem végzett papírmunkák miatt éjjel szerelték össze és reggelre el is kellett bontani. Ezen kívül több kamionnyi szemetet kellett a felvételek helyszínére hordani, hogy kellőképp hangsúlyozzák a szennyes és végletekig lepusztult város végső arculatát.
A film költségvetése meghaladta a 7 millió dollárt, így ez volt akkor a legnagyobb Carpenter büdzsé.
Első sor: Isaac Hayes, Harry Dean Stanton, Adrienne Barbeau (Na, ki feküdt le a rendezővel???)
Érdekességek:
A forgatás kedvéért Carpenter sokat egyezkedett a városi vezetéssel, mert egész kerületeket akart áramtalanítani.
A filmben használt aknafedeleket kicserélték fára a fém helyett, mert a kaszkadőrök nem tudták könnyen kiemelni a helyükből az első támadásos jelenet közben.
A taxis karakter, Cabbie (Ernest Borgnine) figuráját Nick Castle a későbbi Stephen King adaptációkban jeleskedő rendező találta ki. Castle sokat segített a film befejezésének a fazonírozásában is.
Színészek, akik közel voltak hozzá, hogy a legendás szerepbe kerüljenek, de végül ilyen-olyan okokból kiestek: Jeff Bridges, Kris Kristofferson, Charles Bronson, Nick Nolte, Tommy Lee Jones.
A film alapötletét Harry Harrison "Elátkozottak bolygója" című regénye ihlette.
Egy apró szerepben feltűnik a filmben Gerald Ford, amerikai elnök fia, Steven Ford.
Adrienne Barbeau halál jelenetét elfelejtették leforgatni, így a vágás során vette észre Carpenter, a színésznő akkori élettársa, hogy így nem lesz egyértelmű, hogy mi történt Maggie karakterével. Végül kimentek az asszonnyal a garázsba és felvették azt a pár képkockát, amelyen Adrienne véresen fekszik a betonon.
A "herceget" játszó Isaac Hayes Oscar-díjat kapott a "Shaft" című blackpolation film főcímdaláért és sokkal később a South Park rajzfilmsorozat séf bácsijaként gyűjtött még több rajongót. Amerikában nagy népszerűségnek örvend a művész, de a magyar filmnézők zöme erről az alakításról emlékszik rá.
Snake elfogási jelenetét leforgatták, de végül kivágták a moziváltozatból. A youtube-on megtalálható a jelenet, de összességében lassítja a filmet és elveszi a figura "erejét". Milyen már, hogy a nagy Snake Plisskent olyan ostoba körülmények között elfogják?
Bár Isaac Hayes karakterét, a herceget kinyírják az első részben, a "Menekülés Los Angelesből" című folytatásban is elvállalt egy rövid cameot.
A hatalmas pankrátort (Ox Baker) nem volt egyszerű lenyugtatni.
A film elkészülte után főleg az olaszok igyekeztek a sikert meglovagolni és orrba-szájba készítették a hasonló történet vezetésű és a laza főhőst másoló filmeket, több-kevesebb sikerrel.
Kurt Russell mellett több filmes legenda is szerepet kapott a poszt-apokaliptikus moziban. Lee Van Cleef, a westernfilmek kötelező rossz-fiúja, Donald Pleasence, aki Kurt Russellhez hasonlóan Carpenter személyes kedvence, Harry Dean Stanton, aki már a "Nyolcadik utas: a halál" forgatásán találkozott a direktorral, Ernest Borgnine, aki olyan filmekben játszott, mint a "Piszkos 12" vagy a "Szuperzsaru".
Miért lett a film olyan sikeres? - Nagyon egyszerű. Snake Plissken igazi kívülálló. Nem velejéig rossz, de nem is jófiú. Ismeri a dörgést, van benne zsiványbecsület. Kurt Russell karaktere eszméletlen szimpatikus, pedig elvileg Snake egy gonosztevő. A történet pedig egyszerű és könnyen érthető, ezért meg lehet kedvelni. Adott egy marcona pasas, aki kénytelen számára ismeretlen terepen helyt állni, főleg erejére és szerencséjére támaszkodva. Sok balhéba keveredik, de végül teljesíti a feladatát és még a rendszernek is beint. Akciófilm a javából.
Kurt Russell interjúkban szokta megemlíteni, hogy kedvenc karaktere Snake Plissken. Tegyük hozzá, hogy Russell legismertebb és számomra legkedveltebb mozijai mind Carpenterhez köthetők. (A dolog, Nagy zűr kis-Kínában)
Donald Pleasence - Shakespeare színész vagyok! Mit vétettem???
10/9
Figyeld:
- Donald Pleasence játéka. Annyira komolyan vette a figurát, hogy komplett háttértörténetet talált ki az elnök figurájának, magyarázatot adva pl. az angol akcentusára. Carpenter ugyan elismerte a színész munkáját, de nem használta fel az ötletei zömét a filmben.
- A zene. Minimalista, szintetizátoros, komoly.
- A hangulat. Ha rászánod az időt és leülsz, kényelmes, magába tud szippantani. A második rész már nem annyira, pedig...
Baki:
Snake a film utolsó harmadában gladiátor harccal szórakoztatja a helyi populációt. Ellenfelét szerencsével tudja legyőzni. Ox Baker a halálos csapás után (lásd a fotót fentebb) teljes testsúlyával rádől a ring kötélzetére. Fejéből hiányzik a baseball-ütőből eszkábált buzogány. Pár pillanattal később, egy másik szögből már kényelmesebb pózban látható a pankrátor és az ütőt is látjuk kiesni a ringből, míg kicsit később ismét a fejében áll a fegyver.
Kezek bent, kezek kint. A ring-baseball szabályai nem egyértelműek halál esetén.
2013 körül felvetődött egy lehetséges Remake lehetősége, de semmi közelebbi hír erről. Pletykáltak Clive Owen közreműködéséről, oszt annyi.
Ciki:
Megmosolyogtató ez az aránytalanul nagy, egyfunkciós karóra, mely Snake maradék idejét jelzi. Ma már nem lenne trendi, hogy mindenki azonnal észrevegye Snake-en kívül. Gondolom, azért a nagy számlap, hogy a kamerában jobban mutasson a piros számsor.
