Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Matthew McConaughey beteg ember! Egészen biztosan az, hiszen normális, egészséges ember nem aszalja magát csont sovánnyá egyetlen filmszerep kedvéért. Leszámítva Christian Bale-t. Vagy ezek fogadást kötöttek: Ki bír többet fogyni, hogy az Oscar-díjat végre megkapjuk? Nem mellesleg Jared Leto kaméleon alakításaival trióvá bővültek a srácok.
Matthew McConaughey jó színész. Megmutatta már 1996-ban. Nem a "Ha ölni kell" című KKK moziban, hanem egy vígjátékban, melyben Bill Murray bohóckodott szó szerint, majd a show-t majdnem elvitte egy elmebeteg kamionsofőr, akit McConaughey keltett életre. Ez volt a "Hatalmas aranyos".
Ekkor kezdett az M.M. szekér felfelé futni. Futott az, kisebb-nagyobb sebességgel, míg a színész megelégelte pozícióját a kockahasú hollywoodi ficsúrok között és fejest ugrott a method actingba. Ennek köszönhetően most egy haldokló, az amerikai ródeó ipar szélén tengődő, villanyszerelő figuráját hozza, akinek a film elején egyetlen hónapot jósolnak, de erre ő maga cáfol rá, mert végül körültekintő kutakodásainak köszönhetően, amolyan "homeopátiás" módszerrel még hét évet húz rá HIV vírussal átitatott életére. Ezalatt több száz sorstársán segít. Haldokló Schindler, zsidózás nélkül... bár, a meleg-gyűlölet is rasszizmus.
Ron Woodroof (Matthew McConaughey), homofóbiás cowboy a messzi Texas-ban. Elsőre még felszisszen az ember; ez az alak ennyire sablonos, tipikus klisés gyökér? Mert miből áll Woodroof figurája? Homokosat - politikailag helyesebb a melegeket - égető viccekből, nagy piálásokból és legalább akkora kefélés a repertoárja. Ezen keresztül szaladunk az első percekben.
Azután Woodroof szarul lesz, rendesen, és a kórházban köt ki, ahol közlik vele a diagnózist; HIV pozitív és egy hónapja van hátra. Woodroof reakciója a figura esszenciája, ahogy kitör; hogy merik őt valami köcsög buzeránsnak nézni?!
De nem lesz jobban és ezért beletemetkezik a témába. Hisz lehet, hogy mégsem cserélték el a tesztjeit. Közben megváltozik körülötte a világ. Eddigi életét maga mögött kénytelen hagyni és olyan emberek veszik majd körül, akiket szívből gyűlölt. Csupán azért, mert eddig nem emberként tekintett rájuk. Köztük volt Rayon (Jared Leto) is, a kábítószeres transzszexuális hímnő, aki a nemváltoztató műtétjére vár és Ron társa lesz egy olyan üzletben, amely ha nem is gyógyítja, de élhetőbbé teszi sok HIV fertőzött életét a nyolcvanas években.
Jared Leto 30 fontot fogyott a szerepért. Régóta vetkőzi lefelé a szépfiú imázst. Beteg... beteg... beteg...
A film másik főszereplője a gyógyszeripari lobbi, amely olyan kis tétel elveszítésétől képes segglyukát összehúzni, mint amit Ron és Rayon képes leválasztani az egészségügyről. Amikor kiderül, hogy Ron természetesebb gyógymóddal képes a betegség tüneteit elfedni, a csikorgó fogaskerekű egészségügyi gépezet feleszmél Csipkerózsika álmából és valóságot hajtóvadászatot indít a rivális konkurencia ellen. Ron hét évig harcol ellenük, szürke módszerekkel. Sem túl legális, nem is egyértelműen illegális.
Közben jelleme sokat fejlődik: Elfogadja, hogy emberek élhetnek másként, szerethetnek másként. Nem fordul szembe életfelfogásával, ám betegségének köszönhetően, végül képes a toleranciára. Persze, tökös cowboy-ról beszélünk, ezért senki ne várja, hogy a film végére kicsit megmelegszik.
70%
Figyeld:
- Jared Leto és MCConaughey az Oscar-esőre játszik. Érik nekik.
- Két pasas beszélget a szaunában: - Te olyan buzisan szopod a f*szt! - Miért? Máshogy is lehet???
- Mi lehet az a Dallas Buyers Club? Kiderül.
- A film egyik komoly bakija azonban az, hogy 1985-ben játszódik, amikor sem a HIV, sem az AIDS nem volt olyan széles körben ismert betegség és tünet, mint a nyolcvanas évek végén. '86-ig nem tudták határozottan kimutatni ezt a betegséget, akkor ismerkedtek vele. Sajnos az anakronizmus koherensen követi végig a filmet, egyáltalán nem ügyeltek rá, hogy korhű díszletekkel töltsék fel a helyszíneket. Ide értve szemüveget, gépjárművet, akár egy üveg bort.
Megtekintés: Kultuszfilmmé ért az évek alatt, talán pesszimista világlátásának köszönhetően. A befejezés mindent visz.
Hiába voltam a nyolcvanas években igazi videómániás, hiába szedtem össze a világ létező összes amerikai filmjét, amire csak rá tudtam tenni a kezem, mai szemmel már látom, mennyi mindenről maradtam le. Többek között a híres sci-fi író, Harlan Ellison, már-már kultikus poszt-apokaliptikus művéről: A fiú és a kutyája című szatirikus drámáról.
2024. A fiú, Vic (Don Johnson - még bőven a Miami Vice sorozat sikeres befutása előtt) egy különleges kutyával bóklászik a IV. világháború után felperzselt amerikai kontinensen. A kutya, Blood, képes a fiúval telepatikusan kommunikálni. Ennek köszönhetően kalandozásaik közben hallgathatjuk maró gúnyolódásaikat. Miközben ételt és csöcsöket hajkurásznak, féligazságokat pufogtatnak el egymás felé, az emberi természetről. Vic mindenáron dugni szeretne, néha belemondja az arcunkba, Blood, a kutya pedig örökké éhes. Véletlenszerűen futnak bele embercsoportokba és hol elvegyülnek, némi mozizás reményében, máskor támadóan lépnek fel, hogy megszerezzenek pár doboz élelmiszert. Mert ez a világ káosz, por és hamu.
A régi városok, komplett temetőkkel, épületekkel, valahogyan a föld alá kerültek. Míg odafent szürke homok tenger lepi el a teljes horizontot, addig a földbe ásott lyukakon néha hatalmas "barlangokba" lehet lejutni, ahol akár városnyi túlélő tengeti a napjait. Egy ilyen város kiveti hálóját Vic-re, bízva abban, hogy spermája megtermékenyítheti a csoport szülni képes hölgy tagjait, de Vicnek nem fűlik a foga a lekötözős szexhez, ezért egy belevaló túlélő lánnyal együtt menekülnek el a totális diktatúrát képviselő apró birodalomból. Végül Vic dönt a lány és a kutyája között, hogy kalandjait kivel folytassa.
Vic messziről figyeli az erőszakoskodókat és kivárja, míg ő is támadásba lendülhet... a nő ellen.
Vic története egy átlagos egyetemista kifacsart életébe - erős ferdítéssel - enged bepillantást:
Blood, a kutya a legjobb gyerekkori pajtás. Vic-et csak a csajozás hajtja, tanulni nincs kedve. Az ellenségek a többi egyetemista, akik szintén a dugásra hajtanak. A föld alatti város egy campus, míg a fennhéjázó öreg városi tanács, maga a tanári kar és a dékán megfelelője. Vic pedig nem nagyon akar tanulni, inkább hagyná a fenébe az egészet...
De Ellison története ennél sokkal többrétegűbb, csak talán L.Q. Jones rendezői zsenije nem túl erős, hogy a sokkal erősebb alapanyagból többet tudjon kihozni, ennél az amúgy korrekt drámából, melyre fanyar fekete humor jellemző.
A föld alatti civilizáció egyedei egységes bohóc vagy inkább játékbaba arcot viselnek. Ezzel talán kihasználhatóságukat erősítik fel? Hiszen, végülis csak egy háromtagú testület bábui.
Vic nem a tipikus jófiú. Van benne kicsit Mad Maxből, de még több a későbbi "Vízvilág" mutáns matrózából: Főleg a saját sorsa érdekli, nem fél bepiszkolni a kezét, akár egy nőt is képes megütni. Vic például olyan éhes a testiségre, hogy adott pillanatban az sem érdekli, ha a lehetséges női partnert, előtte megerőszakolta egy csapat túlélő. Vic szintén rámozdul a lehetőségre, de a hátra hagyott női holtest azért nem vonzza az aktusra. Legalább nem teljesen aberrált. Habár, a befejezés ismeretében... ilyet kijelenteni...
A föld alatti világban egy tárgyalás, egy perc. Az ítélet általában halál.
L.Q. Jones öreg profi a szakmában. Rendező és színész. Filmben emlékszem rá "A vadon foglyai" című drámából, ahol Anthony Hopkins házigazdáját alakította a vidéki faház hotelben. Ott sem volt fiatal. Jelenleg Jones közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Életében eddig háromszor rendezett, ebből ez az egyetlen mozifilmje és ez egyfajta kultikus státusznak örvendő darabbá nőtte ki magát.
Ez talán a furcsa hangvételű párbeszédeknek és az abszolút Hollywood ellenes befejezésnek köszönhető.
Nem egy tökéletes rendezés. Nem tökéletes a színészvezetés sem. Ettől függetlenül van hangulata.
Figyeld:
- A föld alatti város védelmét ellátó robot halálos mosolya.
- Don Johnson fiatal és színészkedik. Később hasonló hangulatú filmet hozott össze Kevin Costner "A jövő hírnökében" csak az nem ilyen elcseszetten pesszimista mozi.
- Ez kőkemény dráma. Nem komédia, hiába írják róla sok helyen. Lehet rajta mosolyogni, de ez pesszimista mosoly, keserű szájízt hagyva maga után. Enyhén a Monthy Python humorára lehet ráismerni belőle. Az ilyen fekete néha.
A filmet Walter Mitty valóban ebben a szürke, kisegér külsőben kezdi el, de ahogyan halad előre a cselekmény, szépen kivetkőzik magából és átvált "színesbe".
Féltem megnézni Ben Stiller legújabb agymenését, mert a trailer és az, hogy nem ismertem az 1947-es "eredeti" filmet arra engedett következtetni, hogy a "Walter Mitty" egy szimpla keserédes komédia a férfiról, aki igazán csak az ábrándjaiban él, míg a valóságban félénk, gátlásos és talán a film végén övé lesz a nő. Stiller filmjének bemutatója félrevezetett. Nagyon.
A "Walter Mitty" egy szerethető mesefilm Dorothy férfi megfelelőjéről, aki nem egy tornádó hátán, de végül kalandos utazásra indul, hogy felfedezze magában mindazt, amit álmaiban már megtalált. Walter Mitty egy férfi Dorothy, aki nem Óz, a nagy varázsló elé igyekszik járulni, hanem egy legendás fotóst keres fel, terepen, hogy a megszűnés előtt álló magazinjának előkerítsen egy utolsó fényképet, melynek negatívja "elveszett", mielőtt a fontos fotó címlapra kerülhetett volna.
Ben Stiller jófiús nézése
Walter Mitty a "Life" magazin - a folyóirat a valóságban is megváltozott média formátumban folytatta tevékenységét - egyik negatívokkal foglalkozó fotótechnikai szerkesztő szakembere. Munkája veszélybe kerül, amikor a lap sztárfotósának, Sean O'Connell-nek (Sean Penn) a munkáját, a 25. képkockát nem tudják az új vezetőségnek átadni. A magazin standokra kerülő utolsó lapszámának megjelenése kérdésessé válik. Walter-t kirúgják. Abba ugyan még belenyugszik, hogy önhibáján kívül menesztik, ám 16 év szorgos munka után úgy véli, nem hagyja annyiban, megszerzi az értékes anyagot, még azon az áron is, hogy biztonságos közegéből kilép és felkutatja a sztárfényképészt.
Mielőtt azonban kalandos útjára elkísérnénk, még megismerjük az unalmas Walter Mitty-t, aki már akkor görcsöl, ha egy nőre lájkot kellene nyomnia a társkeresőn, vagy egy lifttel megy fel a lehetséges új főnökével. A film első felében tehát megismerjük Walter fantáziáit, melyek erősen elrugaszkodnak a valóságtól - megidézve más, híres amerikai filmeket - és kezünket tördelhetjük, hogy a film nem arról fog szólni e a további egy órában, hogy egy felnőtt férfi képzelődik. Szerencsére nem. Stiller, mint rendező, jól adagolja a történetet, alig hagy üresjáratot és mi szépen követjük őt a fantázia birodalmából a csodálatos földünk varázslatai közé.
Sean Penn annak idején sok paparazzót vert szarrá, míg végül hasonló munkakörben láthatjuk viszont...
A film sokat köszönhet Stuart Dryburgh csodálatosan fényképezett látásmódjának. Nem tudom, mennyit tett hozzá Stiller a képekhez, amit a természetből kiragadtak, hogy azokat a tájakat elhozzák a néző elé, de Dryburgh egészen biztosan markánsan benne volt a látványvilágban. Ennek köszönhetően a film egy megelevenedő turisztikai képeslap, mely elkalauzol minket oda, ahova sokan sosem jutunk el. Ennek köszönhetően például láthattam Nepál hegyeit, melyek grandiózusan tornyosultak fölém, még ha a nagyját számítógép generálta vagy máshol vették fel. Az összkép nagyon szép lett. Külön tetszetős a sok totál plán, melyekben különböző járművek - melyeket Mitty a kalandozások során igénybe vesz - szépen keresztülhajtanak az amúgy nyugodt és szemet gyönyörködtető természetben. Mintha hatalmas festmények keltek volna életre. A fényképezés ezért sokat tesz a filmhez. (megért volna egy Oscar jelölést...)
Külön öröm a még nyolcvan évesen is szép Shirley MacLaine-t Walter Mitty mamájának a szerepében látni, bár szerepe sajnos sokkal kevesebb, mint a 47-es változatban volt. A hölgy fél évszázada van jelen a filmiparban, és ugyan ezalatt nem mutatott fel hetven filmnél többet, azért filmográfiájában találunk pár izgalmas, értékes darabot. Meg Oscar-díjat... (Becéző szavak plusz 5 jelölés!)
Mit lehet még elmondani a filmről?
A 25 képkocka titka végül megoldódik és egyszerre volt számomra giccses és könnyeztető, mert ... ha leírnám egyéb gondolataimat, az enyhén lenne szpojler.
Azért 16 év munka egy helyen, az nem kevés...
70%
Nem sci-fi, nem akciófilm, nem vígjáték. Stiller filmje keserédes történet. Egy finom desszert, vacsora után.
Olvasni a neten, hogy sokáig Jim Carrey és Will Ferrer szintén esélyes volt a szerepre, de örülök, hogy Stiller csinálta meg. Jó, talán Carrey hasonlókép megfelelő Walter Mitty lett volna, de Will Ferrer... ne már. Az ő humorát nem szeretem.
Azért ne felejtsük el, hogy a Walter Mitty egy Remake!
1947-ben Norman Z. McLeod elkészítette "Walter Mitty titkos életét", Danny Kaye-jel a főszerepben, aki akkor sikeres komikus volt. Azért Danny Kaye zsenialitás visszaköszön a filmből, nem hagyatkozik, nem tudott a számítógép generálta trükkfelvételekre hagyatkozni, ezért fantáziái "földhözragadtabbak". Ettől függetlenül amikor egy kantinban egy zeneszerzőt kelt életre, az zseniális jelenetsor. Ilyen magasságba sajnos Ben Stiller "zsenije" nem tud felkapaszkodni. Neki maradt a Himalája...
10 filmet szedtem ki a 2005-ös termésből, amik nekem tetszettek. Többet láttam, sőt, volt, amelyik sikeresebb is volt, mint amiket csokorba szedtem, de nekem ezek tetszettek a legjobban. Nincs százalékolás, mert lehet, hogy adott film kevesebb csillagot kapna tőlem, mint a sikerfilmek, de lehet, hgy azokat nem szeretem újra nézni, amit meg itt felsorolok, szívesen indítom el.
Tessék, beszámozva, de sorszám nélkül:
Igazi sci-fi-képregény-akció baromkodás. Stan Lee zsebe dagad, a négy szuperhős pedig megküzd a sith lovaggá avanzsált ötödik szuperhőssel. Jessica Alba szőke és kék szemű, az ité pedig elveszítette egy ujját. Ja, ahhoz, hogy tüzeskedj, nem árt ha kiabálsz: "Tűz be!" - úgy látszik, hangkapcsolós a képesség, nem mentális...
Joss Whedon sci-fi western sorozata egy évad után kifújt - sokan nem értették, nem érezték a koncepciót - de az évek múlásával masszív rajongótábora lett a történetnek. Egy moziváltozatra még éppen futotta a Han Solóba oltott űrhajós kapitánynak és elcseszett legénységének. Kedvenc Summer Glau-val, aki egyedül kipakol egy kocsmát vagy lekaszabol egy rakat marcangolót. Folytatást akarok!!!
Lehetne a címe mondjuk: Serenity: The Dark Identity... Majd később megírom az ötleteimet.
Négy örökbefogadott, öntörvényű őstulok hazatér a téli kisváros hóforgatagába, hogy kivégzett mostoha anyunak igazságot szolgáltasson. Nem szaroznak, lőnek akit érnek, közben fityiszt mutatnak rendőrnek, ellennek, vérnek. Mark Wahlberg kurva laza és Chiwetel Ejiofor a Serenity után másodszor alakít egy éveb belül pofán baszni való karaktert. Csipázom az ürgét! A végén kiöntik...
4. Világok harca - War of the Worlds
Ambivalens érzéseket keltő sci-fi posztap. akció movie, legendás filmrendezőtől, színész-árucikktől, tele bakikkal, következetlenségekkel, hülyeséggel, de mégis hangulatos. John Williams leggyengébb filmzenéinek egyike. Spielberg leggyengébb rendezéseinek egyike. Tom Cruise legnagyobb faszságainak egyike - hiába a vallás... Mégis szeretem nézni. Ennyit számít a hangulat és a stílus.
5. Match Point - Match Point
Az egyre inkább pedofil Woody Allen "Tehetséges Mr. Ripley"-be hajló szinte már horror filmje, egy feltörekvő kis geciről, aki eléri célját, csak közben kinyírja a stáb nagyját. Woody Allen forgatókönyve leginkább Patricia Highsmith "Ripley" regényeire emlékeztet. Akár beismeri a mester, akár nem. Nincs hepiend és ez jó!
Nicolas Cage kétféle filmet csinál: szar vagy jó. Ez jó! Fegyverkereskedés trollkodással, költségcsökkentés, családcsökkentés, és agy eszméletlenül kitalált és kivitelezett főcím. Ami a szerencsejátéknak a "Casino" az a fegyverkereskedelemnek a "Fegyvernepper".
Russell Crowe félálmos bokszoló. Családja éhezik, amíg ő újra nem verekszik. Kell a pénz, mert beütött a gazdasági válság. Nincs munka, nincs élelem, nincs gáz. Ez gáz... A történelmi hűséggel csínján bánó múltidézés, későn érkezik, amúgy viszont megelőzi "korát", és Rocky Balboát.
Eszméletlenül hangulatos kamara horror. Néhány csajszi alászáll a barlang mélyébe, hogy megküzdjön érzéseivel és egy csapat undorító lénnyel, akik ki tudja miként és mióta mutálódtak a hegy gyomrába. Egy második részt még megért a koncepció, de sajnos, azóta semmi.
David Cronenberg kultikus hírnevű kanadai bio-horror rendező talán leginkább közönségbarát, képregényből tallózott erőszakos drámája egy önmagát "tanúvédelmi-program" alá helyező nem átlagos csirkefogóról, akinek addig jár a múltja a kútra, míg el nem törik a mécses. Két család közül melyiket választja? Egyetlen dolgot nem tudtam csak meg a filmből: Miért is lépett ki az egészből, mi elől menekült és miért?
Samuel L. Jackson megirigyelte Denzel Washington szerepét az "Emlékezz a titánokra" című sportfilmben, amely a játék helyett inkább a toleranciáról és barátságról szólt és megcsinálta a saját változatát. A "187" című dráma után megint egy erős jellemű tanár ember, megint izgága fiatalok, de belül a lelkek mélyén még van némi remény a változásra.
Hát ez az első 10 film, ami eszembe jutott 2005 kapcsán. Tudom, készült egy Nolan féle Batman film is, meg egy tucat sikeresebb, látványosabb film, de nekem ezek a kedvenceim, tetszőleges sorrendben. Ez változhat.
Amik nem kerültek be, de eszembe jutottak:
Sin City - mert annyira azért nem kápráztatott el
A sziget - mert összecsapottnak érzem
King Kong - mert csak látványos, de sok újat nem mesélt el
Cukorfalat - mert eszméletlen dráma, de egyszer nézős
München - mert kicsit kommersz a végeredmény
Ha igaz volna - mert túl limonádé, hiába szeretem
Capote - mert az íróról nem tudtam meg sokat, csak azt, hogy Seymour Hoffman zseniálisan alakítja R.I.P.
Kőkemény család - mert karácsonyi filmnek majdnem kiváló, csak kicsit komor
Kőkemény Minnesota - kicsit száraz lett, Jenkis monológja a végén eszméletlen
Kissé félre magyarázott poszt-apokaliptikus dráma, direkt az átlagfogyasztó - főleg itt az amerikai nézőkre gondolok, igen, lenézően - kedvére formázva.
Robert Neville (Will Smith) katonai kutató orvos, egyedül maradt élő ember New Yorkban. A kulcsszó: ember. Rajta kívül még sokan élnek a felszínen kihaltnak tűnő városban; a kutyája, Sam, őzek, oroszlánok, valószínűleg a New York-i állatkert teljes kiszabadult állománya, és a fertőzöttek. A fertőzöttek valamikor ugyanolyan emberek voltak, mint Robert Neville. Egy balul elsült orvossági mellékhatásának következményei ők, akik/amik miatt végül az egész várost evakuálták és elzárták a külvilágtól. Robert a káosz közepén hagyta volna el a várost, de mivel a mentőakció közben a családja odaveszett egy szerencsétlen balesetben, a fertőző és mutáns vírusra immúnis orvos végül jobb ötlet híján a városban marad egy viszonylagos védett épületben és folytatja kutatásait, hogy kiküszöbölje a gyógyszerből eredeztethető, vírusként terjedő kórt. Közben éli a magányos "hős" mindennapjait. Eszik, iszik, elüti az időt. A városban autókázik vörös sportautóján - egy Ford Shelby GT500 Mustang (amúgy a film egyértelműen Ford reklám... - dvd tékába jár, házakat kutat át, miközben élelmet szerez és néha befog egy-egy fertőzöttet, hogy a kutatásokkal is haladjon. Miközben lassan kezd beleőrülni a magányos mindennapokba, rá kell döbbennie, hogy a fertőzöttek, akiket gyakorlatilag agyatlan hordaként képzelt el, sokkal "okosabbak", mint tudni vélték a káosz előtt. Vagy egyszerűen a vírusnak köszönhetően ők egy következő evolúciós lépés az ember fejlődésében. Legyen számunkra ez a fejlődés bármilyen leírhatatlanul alkalmatlan.
Sajnos, az 1970-ben leopciózott regény ezen forgatókönyv változata szinte teljesen elfelejti az eredeti Richard Matheson regényének koncepcióját. A filmből nem derül ki - sőt, a végével kapcsolatban egy elég leegyszerűsített magyarázatot kapunk arra, Robert Neville miért lett végül maga a legenda... Matheson 180 fokkal arrább keresgélte a választ és mennyivel érdekesebb az ő verziója; gyakorlatilag a fertőzött emberek - akik egy idő után előlépnek az uralkodó fajjá, mivel Neville egyedüli képviselője a homo sapiensnek - közösségi életet kezdenek élni, és az éjszaka mélyén, tábortűz mellett, mesélni kezdenek kölykeiknek egy lényről, aki módszeresen vadászik rájuk, gyilkolja őket. Neville így lesz rémálom mesék mumusa, ahogy telik az idő és az egyéni tudat kollektív emlékezetté alakul, a mumus legendává érik. Maga lesz az ördög, ha úgy vesszük.
Apuci azért betolta kicsi csillagát a filmbe...
Azért ez érdekesebb hozzáállás, mint ami végül a 2007-es verzióra maradt. Ne felejtsük el, hogy a történetnek már készült korábban két kevésbé kommersz változata, majd egy Asylum szar verzió:
1964-ben Vincent Price-szal a főszerepben elkészült a történet első filmes adaptációja "Az utolsó ember a földön - The Last Man on Earth". Technikailag talán nem túl erős változat, fekete-fehér, szinte kamaradráma, erős világvége hangulattal. Látni kell, már csak Vincent Price játéka miatt is, hiszen az úr gyakorlatilag harminc éven keresztül képviseltette magát az amerikai filmművészet legfontosabb horror filmjeiben.
Az 1971-es "Az omega ember - The Omega Man" sokkal populárisabb, már csak főszereplő választása okán is; Charlton Heston közel hetven éves mozis pályafutása alatt a Ben-Hur című ál-történelmi dráma hatására Amerika egyik üdvöskéje lett, majd szinte minden műfajban kipróbálta magát. Talán ebben a verzióban emelik ki legjobban azt, amit Matheson mondani akart...
És a cseresznye a tortán - bár kukacos és savanyú - az ugyancsak 2007-ben forgatott Asylum fos, az "Omega vagyok - I Am Omega" című Mark Dacascos nevével eladott trágya, mely csak gyakorlatilag az alapszituációt vette át és talán egy tucat zombivá maszkírozott kaszkadőrt. Megtekintésre nem ajánlom, még akkor sem, ha a jól sikerült ajánló poszter igazi mészárlást ígér.
Este a páros a kádban fekszik le... majd milyen érdekes, az ágyban, párnák között ébred.
Szóval, a "Legenda vagyok" kissé egyszerűsítette a filozófiai mondani valót, hogy ne kelljen rajta sokat moralizálni, ami szerintem nem tett túl jót az egyébként érdekes alapötletnek. Helyette kapunk egy fele részben hangulatos poszt-apokaliptikus drámát, amit azután (szerintem) átemelnek egy bűn rossz CGI munkával beoltott akció filmbe.
Fikázós rész:
CGI. Valamikor a kilencvenes években a számítógépnek köszönhetően a széles vásznat elöntötte a generált figurák garmadája. Nem csak űrhajókat készítettek vele, hanem őslényeket, idegen fajokat, űrlényeket, fantázia szörnyeket, majd végül akár embereket, tereptárgyakat, hátteret, füstöt, repedést, szakadást, robbanást. Vagy csak szájmozgást... malacoknak. Eltelt 15 év az első komoly felbukkanástól és 2007-ben Francis Lawrence drámájában olyan gagyi munkát kapunk - mind az animált állatok, mind a lények figurájának kidolgozása terén - ami nem válik a film előnyére. Itt igaz lett volna a mondás; a kevesebb, több.
A film első 5 percében már azt kell látnunk, hogy silány minőségű négylábú csorda cikázik egy sportautó elől, fedezéknek használva a csúcsforgalomban leragadt autók között. A sportkocsi sem lassú, de amit ezek a szarvasok és őzek véghezvisznek, az azt sejteti, hogy a trükktechnikusok vagy nem láttak szaladó patást, vagy véletlenül kétszeres sebességgel vizsgálgatták a referencia anyagot.
Azután jön egy oroszlán támadás. Ez is villámcsapás gyorsaságú. Persze, hogy az őz nem tud menekülni. (Mondjuk furcsa, hogy a vírus terjedése óta eltelt három év alatt ezek az állatok a természetes közegük helyett, a vadontól távol, gépkocsik között cikázva érzik jól magukat. Beleértve az állatkertből valahogy megszökött vadállatokat.
Azért hangulata van a filmnek. Köszönjük neked: New York!
Végül megismerjük a fertőzötteket. Sok fórumon lezombizzák New York új lakóit, de szerintem ők inkább a fertőzött filmes mumus kategóriát képviselik. Amikor például csoportban állva "lihegnek" kifejezetten fenyegető. Amikor támadnak az viszont a valóságtól és a fizikai tényezőktől, szabályoktól teljesen elrugaszkodott látványosság. Oké, a vírus miatt gyorsabbá mutálódtak. Oké, szomjazzák a friss húst, vért. Oké, ipari alpinistákat megszégyenítő testmozgást visznek véghez bármelyik jelenetükben. Oké.
De azért, hogy a vírus még biológiailag is elbassza őket... Példa: Néha üvöltés közben akkorára tátják szájacskájukat, amit utoljára nyolc évvel korábban "A múmia" című kalandfilmben láttunk Imotephtől. Csontozatuk ugyancsak erősen megnyúlik. A CGI miatt teljesen átmennek emberből gibbonba. Jó, írjuk ezt a vírus számlájára. Nem csak viselkedésüket, hanem külsejüket is mutációnak teszi ki.
Majd ott vannak a CGI kutyák. Már öt évvel korábban a "Resident Evil"-ben jobban néztek ki a kutyák, mint itt.
De azt is baromságnak tartom, amikor a kutyusok a fénytől félve, mintegy sorompóként tekintenek a lenyugvó nap utolsó sugaraira. Szerintem egy ösztönlény kutya nem sokat szarozik, ha ellenséget lát. Ugrik egyet és máris túl van a "napfordulón" (Ha láttad a filmet, tudod, mire gondolok.)
Oké, a fertőzöttek vezére tanul Neville módszereiből és felhasználja ellene a saját csapdáját. Neville meg vakon sétál bele... És ha ilyen okosak vagy ravaszak ezek a fertőzöttek, miért nem csillan meg ez a ravaszságuk egyéb jelenetekben? Vagy csak a vezér volt aggyal eleresztve?
Neville három évig, minimum hetente ad le vészjelzéseket a rádión, mikor végül két túlélőt talál - illetve azok találnak rá - hisztis gyerekként ragaszkodik álláspontjához, miszerint nincs több túlélő.
És tényleg, amikor beütött három éve a szar, mi történt, miután lezárták a várost?
Hova lett az a rengeteg ember?
Lebombázták a hidakat... Hogyan jutott be a városba sértetlenül a két idegen, Anna (Alice Braga) és Ethan (Charlie Tahan). (A kivágott jelenetekből kiderül, hogy az egyik híd amolyan utolsó hátvédként sértetlen maradt, de ezt csak akkor tudom meg, ha látom a kivágott részeket... nem abból kéne megtudni, hanem a mozi változatból, nemde?)
Hova lett az a rengeteg ember, katona, repülőgépek pilótái, kormányzás, a röpke három év alatt?
Egyáltalán, hogyan ette be magát a kusza növényzet és enyészet röpke három év alatt a nagyváros falai közé?
CGI szarvas: Amíg nem mozdul, tűrhető.
Egy egyértelműen félig feka nő , hogyhogy nem ismeri, nem hallott Bob Marley-ről??? Talán ez rasszista megjegyzés tőlem, de milyen hiteltelen már? Ez olyan, mintha egy fehér nem hallott volna Elvis Presley-ről!
Ha Neville immúnis volt a fertőzésre, miért csak az utolsó pillanatokban jött rá a megfejtésre? A vérében biztos ott volt minden a gyógyuláshoz, ő meg kutató orvos volt. A három év alatt még egy házat is össze tudott kapirgálni, amiben a kutatásait elvégezhette. A fali képek alapján, nem egy fertőzöttet szedett már össze, hogy meglelje a gyógymódot. (Oké, filmes klisé)
A kísérleti patkányok hogyhogy még nem szabadultak ki a plexi ketrecekből, amikor az alatt az egy perc alatt, amíg Neville vizsgálgatta őket, kettőt is megrepesztettek?
Anna és a gyerek - egyik sem tűnt nagy túlélőnek - mit csinált a három év alatt, hogyan éltek mindent túl?
Anna honnan tudta, merre keressen túlélőket? A fiolában lévő vérrel vajon tudtak mit kezdeni a túlélők?
A túlélők városkáját alig 5-10 méter magas fal védte. Oké, a hideg a fertőzöttek ellensége, de komoly védelemnek gondolták azt a kb. 10 méteres falat olyan lények ellen, akik a mennyezeten is képesek négykézláb mászkálni?
Ha Neville kivételével a város összes lakója fertőzött lett a három év alatt, miért voltak olyan kevesen?
Ha nem, akkor hova tűnt a többi kimenekített ember?
Neville miért nem erősítette meg a három év alatt módszeresen a ház falait is? Miért csak a nyílászárókat? Az ajtót például miért csak keresztzárral toldotta meg, ami kb. egy nyomorult galerit tartana kint, nem a fertőzötteket?
CGI fertőzött: Bármit csinál, ciki. Egy ilyen drága filmtől ez kevés.
Ha nem erősítette szarrá a falakat, miért telepítette a bombákat a házhoz olyan közel, hogy krízis helyzetben majdnem ő is otthagyja a fogát?
Amikor a fertőzött vezér ráengedi a kutyáit Neville-re, miért nem támad az embereivel? (Vagy már akkor arra várt, hogy majd Neville elvezeti az elrabolt Alfa nőstényhez?
Anna és a kölyök az éjszakában hogyan tudta megközelíteni Neville-t a stégen, ha közben ezer fertőzött szabadult a sötétséggel a városra? A kocsi lámpái megállították őket, de a film végén a reflektorok már nem?
Neville a pincében "elrejti" Annát és Ethan-et egy elvileg szenes gödörben. Azután robban minden. A két ember, hogy éli túl a forróságot és a levegőtlenséget? Egyáltalán, amikor kijönnek, hogyan hagyják el a várost, hiszen Neville gyakorlatilag szarrá robbantotta a teljes utcát, ezzel elpusztítva a saját járművüket is, fertőzőtek meg biztos maradtak elegen a városban, hogy a két ember ne nagyon tudjon mihez kezdeni.
Anyway...
Az 1971-es "Az omega ember" posztere
'7 1964-es "Az utolsó ember a földön" posztere
A 2007-es Asylum fostalicska posztere
A "Legenda vagyok" érdekes film. Már többször megnéztem, több esélyt adtam neki, hogy szeressem ezt a filmet, de sosem sikerül, mert hibái vagy számomra vélt hibái kiragadnak a fantázia világból, melyben játszódik.
Will Smith első közel órás self marketingje szerintem egészen jó lett. Hihetőek a megmozdulásai, van kellő feszültség, annak ellenére, hogy nincs kivel megosztania a vásznat. Az utolsó fél óra túlságosan összecsapott katyvasznak tűnik. Mintha sietve akarták volna befejezni a mozit, hogy valamiért gyorsan kerüljön bemutatásra.
Kár, hogy végül ez lett belőle. Kár, hogy Ridley Scott-nak nem sikerült a saját változatát elkészítenie Arnold Schwarzenegger-rel, bár nem ez az első eset, hogy egy hollywoodi kacsa röppenjen fel, majd essen alá. Valószínűleg Schwarzenegger legendája sem nagyon sokat hagyott volna meg Matheson kettős, tudathasadásos befejezéséből.
Érdekességek, az imdb felhasználásával:
A Warner Bros. már 1970 óta ült a könyv filmjogain, ennek ellenére a forgatás előbb kapott zöld utat, minthogy a forgatókönyv végleges változata a stúdió fejesei elé került volna.
Will Smith a forgatás után szerette volna megtartani a német-juhász kutyust, a Sam-et játszó Abbey-t, de a trénere nem vált meg tőle.
Sam-et két kutya alakította a filmben: Abbey és Kona.
A film elején a doktornő, aki a stúdióban a gyógyszerről tart előadást, Emma Thompson.
A film visszatérő motívuma a pillangó, ami talán bújtatottan visszahozza Matheson értelmezését: a változás nem feltétlenül rossz, vagy legalábbis, nem mindegy, honnan nézzük...
50%
Ehhez képest az imdb: 7,2 2014. februárjában. Szerintem sok érte...
Selena (Kate Beckinsale) családja gyermekkorában egy farkasember támadásának lett az áldozata. A gonosz lénytől egy hatalmas erővel rendelkező vámpír menti meg (Bill Nighy), aki a szép kislányban halott leányát találta meg. Viktor, a mostohaapa, harcost nevel Selenából, akinek feladata felkutatni az esztelenül mészároló farkasembereket, és társaival módszeresen ki kell irtaniuk őket, míg a nevelőapa két társával hosszú álmát alussza. Selena végezné is a dolgát, de a törzs vezetésével megbízott Kraven (Shane Brolly) akadályozza ebben, titokzatoskodva, és megpróbálva kierőszakolni a lány szerelmét. Egy tűzpárbajba keveredve Selena rádöbben, hogy harcuk egyre nehezebb lesz, mivel a farkasok kitaláltak néhány új fegyvert a harchoz, arról nem is beszélve, hogy megtalálták a módját annak, hogyan legyenek legyőzhetetlenek, és ehhez már csak egyetlen ember vérére van szükségük: Michael-éra (Scott Speedman), akinek hasonlóan sötét a múltja, mint Selenáé.
A film alig 30 millió dollárból készült, de ennek ellenére (és mivel idehaza forgatták, ami jól sejthetően olcsó helynek bizonyult) egész tűrhetően sikerült. A díszletek komorak, akár az összes színész, leszámítva az Ameliát alakító Görög Zitát, aki gyönyörű, mosolyog, és kap kb. 1 percet a filmből, annak ellenére, hogy folyamatosan jelen van az utalásoknak köszönhetően. Talán legközelebb több figyelmet kap, ez a helyesen-érdekes arcú leányzó.
Kate Beckinsale fiatalon kezdte a színészi pályát, és jó ritmussal váltogatja a kommerszt a komolyabb filmekkel. A szép színésznő nevét akkor ismerhettük meg, amikor Shakespeare és Kenneth Branagh hőseként (utalás karaktere nevére) megformálta Hero szerepét a Sok hűhó semmiért-ben (Much Ado About Nothing). Emlékezeteset alakított a Börtönpalota (Brokedown Palace) szenvedő Darlene-ként, A Szerelem a végzeten-ben (Serendipity) John Cusack, a Pearl Harbor-ban Ben Afflack és Josh Harnett, míg egy vadonatúj (hasonlóan vámpíros-farkasos) akciómoziban, a Van Helsing-ben Hugh Jackman partnereként.
Scott Speedman filmsorozatokban mutatkozott egészen 2000-ig, amikor a Duets-el debütált a filmvásznon. Még játszott a Dark Blue című krimiben, de elképzelhető, hogy szerepelni fog az Underworld folytatásában is.
Michael Sheen, aki a farkasok vezérének szerepét, Lucian karakterét kapta, játszott az Othello egyik feldolgozásában, Mary Reilly-ban, az Oscar Wilde árnyoldalával foglalkozó Wilde-ban, vagy a hazai mozikba nem biztos, hogy eljutó, Michael Crichton nevével fémjelzett időutazásos-lovagkori sci-fiben, azIdővonal-ban (Timeline) melyet Richard Donner rendezett.
Az intrikus Kraven “hálátlan” szerepét Shane Brolly kapta. Eddig kevés filmben kapott szerepet, de láthattuk felvillanni például az Imposztor (Impostor) című sci-fiben.
Bill Nighy-t nem nagyon kell bemutatni, hisz egyre több filmben csillog-villog mostanság. Az idős úriember egyik legjobb alakítását a kiöregedett Rocksztár szerepében hozta, az Igazából szerelem-ben (Love Actually). Róla kevesen tudják, de komponál is. Néhány fontosabb filmje: The Phantom of the Opera, Ember a talpán (Being Human), Still Crazy, amelyben ugyancsak rockénekest játszik, vagy az excentrikus fodrász szerepe a Fújd szárazra, édes!-ben (Blow Dry).
Len Wiseman első rendezése ahogy a mondás tartja: “Kezdőtől nem rossz!”
Nincsenek nagy újításai, nem tökéletesen ura a világának, de lényegesen jobb, mint az Új faj-t jegyző Michael Oblowitz. Lassításai, képi megoldásai nem olyan erőltetettek, és a kevés pénz ellenére néhány egészen kellemes trükkre is futotta. A második rész büdzséje biztosan magasabb lesz!
A zene Paul Haslinger műve, aki a Tangerine Dream szintetizátoros felállásból lehet ismerős. Még készített dalt a Különvélemény-hez (Minority Report), dolgozott a Claire életre-halálra (Picture Claire) mozin, valamint dalt írt Az olasz meló-hoz is (Italian Job).
Röpke másfél óra harapás és sikoly, néhány látványosabb jelenettel megdobva. Lehetett volna jobb is, de az anyagból ez is szép teljesítmény! A második rész pedig csak jobb lehet, és nem azért, mert az Underworld rossz film, dehogy! Egyszerűen csak nem öltek bele elég pénzt, és ez bár nem egyértelműen szembetűnő, de mindenképpen olyan tény, amely felett nem lehet elsiklani.
Kiszámítható, uncsi zombie komédia. Vígjátéknak eléggé humortalan. Ami meg van, azt már máshol láttuk.
1985-ben készült egy iskolásokról szóló kultikus tini mozi; The Breakfast club - A nulladik óra. Ebben a filmben az akkori idő szerint - nyolcvanas évek - épp legnagyobb reményekkel a jövőbe tekintő sztárpalántákat tették össze, hogy ilyen-olyan kisiklásaik miatt kicsit bűnhődjenek a suli után, egymással összezárva. Az a film jól működött: több különböző karakter nyílik meg egymásnak, hogy végül kiderüljön a sokféle élet és életszemlélet ellenére nem ők egy generáció és nem egymásban kell keresniük az "ellenséget". John Hughes ebben a filmben még karakterközpontú filmet rendezett, nem az akció felé tolta el a mesét, mint később pl a "Reszkessetek, betörők!"-nél. Nem véletlen, hogy az egyébként egyszerű film simán besöpört 8 csillagot az imdb-n.
Mann filmjében hasonló a felütés és nem sokat szarakodik sem magyarázattal, sem időhúzással. Már az ötödik percben elszabadul a pokol és a horrorfilmes klisék összes figurája elkezdi unalmas harcát a túlélésért. Sok meglepi nincs a filmben...
Eddie (Jacob Zachar) az okos lúzer. Hülye blézer, vastag, műanyag keretes szemüveg, félszegség. Eddie titkon vonzódik az iskola szépéhez, Janet-hez (Christa B. Allen), de az meg a suli kanegerével kavar, Brad-del (Jayson Blair), aki viszont legszívesebben Eddie-t alázza. Mellettük még megismerjük a gót - emós - zombiefilm imádó Willow-t (Alexa Nikolas), aki természetesen titokban a hasonló érdeklődésű Eddie-re kattant rá. Van kötelező drogos ferde szemű humorsrác, Ash (Justin Chon), és nagydarab, lassú verőember, Jimmy (Max Adler).
- Ne baszd meg, a forgatókönyv csak két oldal???
Egyetlen bajom velük, hogy senki sem eléggé "önmaga". A vicces srác nem elég vicces és elborult, a verőember nem egy buldózer és még csak nem is szarja magát össze krízishelyzetben - mert az is humorforrás, ha a kemény legényről kiderül, hogy a légytől is fosik.
A suli szépe bár kedves arcú és hágható, nem egy igazi csöcsös dög, a sportos fiú pedig vetkőzhetne lánybúcsún, de nem olyan irritáló, mint várnánk és nem is olyan sportos.
A gót csaj viszont megfelel a filmek sugallta kívánalmaknak: az emós csajok kicsit kövérek, combjuk vastag, hajukban rózsaszín tincs és belül törékeny, szerelmes rózsák.
Egyedül Eddie az, akinek van lehetősége jellemfejlődésre, hiszen két nő között őrlődik, ami a film egyetlen minimális feszültségforrása. A zombiek nem azok.
A zombiek eléggé közepesek, mozgásuk egyénenként változó... Kinek mi jutott eszébe.
Willow, mint színésznő, a film "meglepetése". 2012-ben a "The Walking Dead"-ben szintén volt szerepe, de míg ott egy dögös és vékony fruskát hozott, jelen tárgyalt műben már Robert De Niro kaméleon színészbravúrját megszégyenítve húzott a lány magára legalább 5-10 kiló pluszt. Nagyobb segg, vastagabb comb, hörcsögibb arc. Ilyet, amennyire emlékszem, Mary Elizabeth Winstead tudott hozni a "Die Hard 5.-ben".
Frank most tudta meg, hogy mennyi lett a diákhitele...
Nem tudom, Alex Craig Mann teljesen odatette e magát, amikor a filmet forgatta. Színészként már előfordult itt-ott, de ez a marháskodás az első rendezése. Nem vállalhatatlan, de azért mellet verni meg kevés.
Akció jelenet forgatásból azonban van még mit tanulnia, mert pont a drasztikus pillanatok megvalósítása a leggyengébb. Mondok példákat: Amikor leszakad a szellőző járat, elég gagyi megoldás rángatni a kamerát majd gyors vágással a földön fekvő szereplőkre váltani, miközben körülöttük alig látszik törmelék a földön, sőt, por sem kavarog. Ez így gagyi és olcsó. Vagy amikor valakit kidobnak az ablakon, azt szándékosan nem mutatják, vagy nem végig. Mintha a kaszkadőrökön spóroltak volna. Ha megnézed a filmet, fel fog tűnni, az ilyen jeleneteket milyen szarul oldották meg.
A befejezés is pongyola - szpojler - A felütés in medias res a befejezés hasonlóan. Emlékeztet pl. a "Haláli hullák hajnala" végére, csak az ezerszer viccesebben állt a témához. Oké, van ebben is legalább egy érdekes hitvallás - miért lesz valaki az iskola szépe, de ez kevés, hogy a film érdekfeszítő legyen.
Pozitívum, hogy a másfél óra hamar elrepül. Még mielőtt komolyan unatkozni kezdenénk.
40%
Figyeld:
- Kevés ötlet. Kevés humor. Kiszámíthatóság
- Még a végefőcím utáni jelenet is unalmas, ötlettelen.
- A tanárnő "szerepe", mint fej, biztos komoly szakmai kihívás volt a színésznőnek. Ciki.
Matthew McConaughey beteg ember! Egészen biztosan az, hiszen normális, egészséges ember nem aszalja magát csont sovánnyá egyetlen filmszerep kedvéért. Leszámítva Christian Bale-t. Vagy ezek fogadást kötöttek: Ki bír többet fogyni, hogy az Oscar-díjat végre megkapjuk? Nem mellesleg Jared Leto kaméleon alakításaival trióvá bővültek a srácok.
Ron Woodroof (Matthew McConaughey), homofóbiás cowboy a messzi Texas-ban. Elsőre még felszisszen az ember; ez az alak ennyire sablonos, tipikus klisés gyökér? Mert miből áll Woodroof figurája? Homokosat - politikailag helyesebb a melegeket - égető viccekből, nagy piálásokból és legalább akkora kefélés a repertoárja. Ezen keresztül szaladunk az első percekben.
