Kocka - Cube (1997)

Kocka - Cube (1997)

Rendezte: Vincenzo Natali











A kocka egy meglepetésfilm. Amikor annak idején belefutottam valamelyik tévécsatornán - talán HBO, de meg nem esküszöm - nagyon odavágott. A felütése eleve nagyon erősre sikerült. Egy a külsejében nagyon ijesztő, sovány ember felébred egy viszonylag kis szobában. A szoba falait fém és valamilyen áttetsző anyagú lapok garmadája osztja négyzetekre, melyek mögül fény szűrődik át. A szoba hat falának közepén meg zsilipre emlékeztető ajtó látszik. Emberünk kinyit néhányat - mindegyik ajtó mögött eltérő színű, de azonos felépítésű helység - végül átmászik egy másikba. Alig lép egyet, amikor megmerevedik és a néző érzi, valami történt a szobában. Emberünk ruháján vércsík jelenik meg... majd arcán szintén, míg végül az egész teste darabokra hullik. Egy, elsőre láthatatlan dróthálózat aprította miszlikbe.
Ezt sikerült valami hajnali időpontban kifognom és megtekintenem. Rendesen megemelte a parafaktort.

Hangérzékeny csapdával ellátott szoba. Egy véletlen fing és véged...

Natali filmje 20 nap alatt lett leforgatva. A Kanadai Cineplex Odeon Films utolsó munkája. A digitális effekteket a Kanadai Core cég ingyen készítette el, gyakorlatilag "jófejségből": ezzel támogatták a Torontói filmipart. A filmet főleg kézi kamerával rögzítették, többnyire időrendben, amibe azért bekavart az, hogy a nyílászárók nem mindig működtek megfelelően.

A film eredetisége abban áll, hogy egymásnak idegen embereket helyez egy szűk, makró környezetbe, amely ráadásul egyfajta logikai - vagy matematikai ill. egyéb - feladványként funkcionál. A film annyi kérdést vet fel, amelyre a később elkészített, hanyatló minőségű folytatások sem adtak kielégítő válaszokat. Sőt...

A főcím kemény felütése után megismerjük a karaktereket, akik a kockában ragadtak. Van közöttük matematikus, bűnöző, autista jeleket mutató fiatalember, szabadulóművész (börtönökből). A figurák nem emlékeznek, hogyan kerültek a kockába, csupán ki akarnak jutni. A feszültség fokozatosan növekszik, ahogyan a nyomás a szereplőkön. Néha, már azt hiszik, van válaszuk, rájöttek valamire, amit azután a kocka felülír. A kocka, mint építmény, legalább olyan grandiózus és titokzatos, mint az egyiptomi piramisok, amelyek szintén rendelkezhettek hasonló "védelmi rendszerrel". És a piramisok elkészítéséről is inkább logikusnak tűnő feltevéseink, tippjeink vannak, mint bizonyítékaink.

Mivel a kevés szereplő és a cselekmény lineárisan elég hamar unalmassá válhatna - hiszen egy csoport szobáról szobára vándorlása alapjában véve nem túl izgalmas - hamar előkerül a horror szál és a hasonló filmekre jellemző, karakterek közötti feszültségek, melyek erőszakba torkollnak. Persze mint sok hasonló moziban, itt is találunk szélsőséges jellem - vissza - fejlődést.

Natali filmje másfél óra rettegős klausztrofóbiát nyújt át, végig lebegtetve a magyarázatokat. Izgulhatunk a szereplőkért és agyalhatunk azon, hogy mi a kocka létesítménye, funkciója.
Sokkal többet nem érdemes a filmről elárulni, hiszen a fontos kérdésekre nem biztos, hogy választ kapunk, a többit meg kár lenne megtekintés előtt lelőni. A "Kocka" alapjában véve egy pofátlan alkotás. In medias res csöppenünk az eseménybe és megnyugtató befejezésre sem számíthatunk, ezért érezhetjük, hogy sem eleje, sem vége... Ettől függetlenül egy bűnös élvezet, még ha a végére kicsit erőtlenné válik, megtörik a lendülete.

Alderson szerepében Julian Richings, hamar csúnya véget ér.

Érdekesség:
- A karakterek csupa börtönről kapták a neveiket.

80%

Ha tetszett, akkor érdemes megnézned a folytatásokat illetve pl. a Fűrész filmeket.

Quentin szerepében Maurice Dean Wint azóta is foglalkoztatott tévé és sorozat színész.

Itt találsz a filmről egy jobb leírást: Kocka - wikipédia

Hevér Gábor és én

Annyi őrület kering fotózás ügyben a neten, (kilincsnyalogatás, levegőben fekvő, arckicseréléses, szex utáni selfie, stb.) miért ne lehetne a kétfelé nézős is egyfajta bolondos selfie...?

Viszonylag komolyabban álltunk itt hozzá: Hevér Gábor, akit sokan főleg Leonardo Di Caprio magyar hangjaként ismernek. Ezen kívül még rengeteg egyéb szinkronszerepét ismerjük. Amire a legbüszkébb - legalábbis whiskey-zés közben amit kiemelt - Az "Egy bogár élete" című animációs mese. Nem mellesleg magyar komédiák sokat próbált mellékszereplője.

Gábor sokat mesélt a filmezésről, technikai oldalról is. Kellemes este volt, köszönjük! Ha jársz még arra, ugorj be, szívesen hallgatnánk egyéb történeteket is!

Hevér Gabi a poszteren, középen, fent.

Humor képek: Walking Dead

Két TWD kép, kommentár nélkül... (mivel az a képen van)

47 ronin - 47 Ronin (2013)

47 ronin - 47 Ronin (2013)

Nagyon jó poszter, csak kurvára nincs szerepe a figurának a filmben. Nem kevés plusz pénzt tolhattak a számlájára, amiért ennyi reklámot rá építettek...

Rendezte: Carl Rinsch

Előre le kell szögeznem, hogy ez a 47 ronin kb. annyira az eredeti történet feldolgozása, mint a Jancsi és Juliskának volt a "Boszorkányvadászok". Ha az tetszett, akkor nagyjából ez is fog.

Nem akarok történelemleckét. Idevágó 47 ronin története az internetről.

Mi maradt ebből a filmben? Az éra és a nevek... nagyjából. A többi, ami fantasy-vá tette a filmet, pedig egyértelműen a hollywoodi gépezet - még akkor is, ha esetleg pont Hollywood keze nem volt benne olyan mélyen - agymenése.

Amúgy a Ronin című filmben - itt írtam róla - egy rövid monológban gyönyörűen, sallang mentesen felidézik a 47 ronin történet, így ha láttad De Niro filmjét, ismered a történetet.

Kai-t (Keanu Reeves) a félig európai fiút, démonok nevelgették fel az erdőben. Csináltak vele mindenféle szexuális bisz-baszt - azaz elbaszták vele az időt. Amíg cseperedett, addig megtanult némi démonológiát. Ettől nem lett éppen legyőzhetetlen x-men, de azért tudott, ha akart. A gond az volt, hogy ő amúgy nem nagyon akart.

Aszano nagyúr magához vette, felnevelte lánya mellett és tök jól ellettek volna a tatamin, ha a gonosz aktuális intrikus nem akarja olyan nagyon Aszano nagyúr földjeit. Akár népesség nélkül is.
A gonosz intrikus addig keveri a szart, míg kiborul a biliből és Aszano nagyúrnak - tisztességes okokból - önkezével kell véget vetnie magának. Miután ezt megteszi, a gonosz intrikus szélnek ereszti Oishi-t és további roninokat, akik mire elegendő vért találnak a pucájukban a bosszúra, 47-en lesznek.

Carl filmjében még elfér nem kevés boszorkányság, némi démonság, mészárlás és szépen fényképezett akciók. A valósághoz sok köze nem lehet, de egyszeri popcorn mozinak tökéletes szórakozás a film.

Sajnos, ha valakit érdekel a japán történelem, azt nem ebből a moziból fogja tudni magába szippantani. A film egyszerű szórakoztatás. A valóságot csak nyomokban lehet felfedezni benne. Kai figurája - a boszorkányról már nem is beszélve - olyan utakra vitte a művet, ahova nem lehet mosoly nélkül követni. A film ezért annyira mainstream, hogy abban hiba nincs. Megtekintése közben az ember visszasírja Akira Kuroszava "A hét szamuráj" című művét, amely bár egy teljesen más történet, még így is közelebb állhat a 47 ronin kalandjaihoz.

Figyeld:
- A filmet promotálták egy egész testét tetoválással borított fickóval, aki történetesen egy kalóz. A filmben két percet sem szerepel, sőt, a helyszín, ahová Kai kalandozásai közben eljut, teljesen mellékes és felesleges filmes kitérő.
- A boszorkány nem kicsit hajaz Electra egyik ellenfelére a bukott képregényfilmből.
- Állítólag a film egy részét nálunk forgatták. Nekem nem sikerült segítség nélkül felfedezni, melyiket.

45% - ha komolyan érdekelne japán
65% - ha szereted a butuska fantasy filmeket

Másnaposok viadala - The Hungover Games (2014)

Másnaposok viadala - The Hungover Games (2014)

Rendezte: Josh Stolberg

Aha. Ez a film pontosan az az értéktelen paródia, amely azt képzeli, attól lesz, vicces, hogy a már más filmből megismert szituációkkal pakolja tele a vásznat és random utalásokkal, amiket az elmúlt évek blockbustereiből kapirgált össze. Sokat elárul egy filmről, ha az ember tíz perce nézi, de még el sem tudott mosolyodni rajta. Pedig műfaji besorolás miatt kellene mosolyognom.
Ehelyett kényelmetlenül feszengek, mert egyrészt az "Éhezők viadala" sikerét meglovagoló paródiát láttam pár hónapja és bár az is egy baromság volt, abban legalább látszott némi ötletelés.
Itt csak a "Másnaposok" és az "Éhezők viadalának" scriptjeit vonták össze és elvileg megfejelték agyament humorral. Csak valahogy azt, amit jelen mű készítőinek kellett volna hozzátenniük, az nem nagyon látszik.
A film tényleg szánalmasan ötlettelen.

Néhány jóbarát legénybúcsút rendez, - meleg barátjuknak, aki férjhez fog menni (milyen eredeti, a kötelező meleg humor nem hiányozhat egy amerikai filmből) -  ami túl jól sikerül. Egyikük - kicsi, szakállas, tele drogokkal és tervekkel: ismerős? - mintegy mellékesen szóba hozza az "Éhezők viadalát", de olyan szájbarágósan és erőltetetten, hogy a néző felhördül. Azután a mellékszereplőnk, biztos, ami biztos, a könyv karaktereit helyettesítő szereplőket, mind a könyvben játszott szerep szerint szólítja meg, de a poén forrása itt az, hogy a filmbeli karakterek állandóan kijavítják, hogy a nevük más. Fantasztikus. Utálom az ilyen kikacsintásokat, ha ennyire izzadtságszagúak. Gondolom erre azért van szükség, hogy az amerikai átlagnéző, aki hülye lehet, mint a segg, az is pontosan értse, melyik filmre tettek utalást és azon belül kire.

Szóval, a film tíz perce megy és puszta szánalmat érzek a látottakkal kapcsolatban. Értem én, hogy ha már paródia, akkor felidézzük az eredetit, de kurva kevés csak skiccszerűen másolni valamit. Kell bele eredetiség is, nem kevés. Régen a ZAZ trió tudta, mitől jó egy paródia. Náluk a jelenetek égtek a hülyeségtől. A háttérben olyan baromságok, plusz poénok történtek, hogy az ember többszöri megtekintés után is talált bennük vidulni valót. Ezzel szemben a "Másnaposok viadala" fele annyi ötlettel bombázza a szemet és, hogy le ne maradjunk róluk, azt mind egyenesen beledobálja az arcunkba, hogy lássuk. Pl. amikor felébrednek a buli után - amit a sorozathoz illeszkedően most sem látunk - az asztalon találnak egy gépezetet, amelyen egy műbroki táncol. Az egyikük be is kapcsolja, hogy lássuk, milyen mókás a táncoló broki. Hát itt aztán nagy buli lehetett! Hú, de nagyot nevettem!

Valahogy már a sorozat sem volt szórakoztató a második résztől. Negyedszerre pedig, hiába paródia, már unalmas a felforgatott hotelszoba.
A szereplők meg csupa ismeretlen arc, B filmekből, pocsék színészi tehetséggel. Aki ismerős, az is már túl van a pályafutása csúcsán és csak húzónévként kerülhetett a project-be.
Már nem tarom viccesnek, ha más filmes karakterek neveivel szórakoznak. Az sem vicces, hogy a főszereplők, egy másik film főszereplőinek a nevét viselik. Itt például a négy gyökér egyenesen átvette a "Másnaposok" főszereplőinek keresztnevét. Mint Bradley (Cooper) vagy Zach (Gala...fikanis). Ettől még nem fogom szarrá röhögni magam.
Az sem lesz vicces, hogy Willy Wonka neve átváltozik Willy Wanker-re. Leszarom, hogy ez beszédes név és többlet jelentése van. Fáraszt.

Utálom.
Nézem, de utálom.
Utálom, hogy egy házi készítésű youtube videóban több poént találok, mint egy moziforgalmazásra készült, egész estés filmben.
Utálom, hogy pénzt adnak ilyesmire Hollywoodban és ami röhejesebb, erre a szarra elmennek a nézők és pénzt adnak rá.

A tizedik percig ezt éreztem, de nézem tovább...

Oké, ha eddig sírtam, hogy szájbarágós ez a fos, akkor most jött el a Kánaán. A tizedik perc után ugyanis bemutatják a körzetek játékosait, akik majd lemészárolhatják egymást. Itt megkapunk mindent, amit kell.
Bábukat Ted-del a mackóval az élen, Johnny Depp néhány ismert karakterét, meztelen csöcsöket és horrorfilm szörnyeket. Ésatöbbi. A film írói kiélhették végre magukat.
Azt nem mondanám, hogy szórakoztató, amit látok, de legalább színes.

Ez még csak az első fél óra volt.

Nem  panaszkodhatom, mint férfinéző, mert csöcs az van rogyásig. Érezni, hogy csak annyi a funkciója, hogy legyen mit nézni. Az ötvenedik perc körül elmosolyodtam. Elég bárgyú poén volt pedig.

Azután meg szép lassan vége lett.

10%

Figyeld:
- Néhány szép vágókép a természetről. (Fotó lent)
- Stáblista megérkezik végre!
- A forgatókönyv készítői milyen szépen lavíroznak a kiskorú szex határvonalán... (Komolyan beteg emberek élnek ott!) De azért a csaj melle jóféle...

Persze a filmbeli kisasszony arcát közben nem mutatják a mellel egyszerre, de ettől még nem kevésbé beteg a körülmény, amiért megmutatják...

Ha tetszett:
- Egyértelműen legközelebb ehhez a Flamó-túsa áll (amiről már itt írtam!)
- Csajozós film
- Bazi nagy film
- Katasztrófafilm
és társaik.

A film ivós játékra termett:
A nézőnek minden esetben innia kell:
- ha csupasz mellett lát
- ha megölnek valakit
- ha elvileg poén lett volna a filmben, de mi még befüvezve sem röhögünk rajta
- amikor kínosnak érzünk egy jelenetet
- ha valami ismert film kikacsintást vesz észre.

Garantáltan 20 perc után készek leszünk...

Ha érzed a késztetést, hogy látnod kell, akkor egyik kedvenc oldalamról megszerezheted a megtekintésre: M Á S N A P O S O K  V I A D A L A

Jégvarázs - Frozen (2013)

Jégvarázs - Frozen (2013)

Rendezte: Chris Buck, Jennifer Lee



A "Jégvarázs" egyrészt tanmese a szeretetről és a családi kötelékek fontosságáról, másrészt pedig egy x-men spin off, amiről eddig nem beszélt senki... (jah)

Anna és Elza két árván maradt kislány, akik a királyság, emberektől elzárt kastélyában cseperednek felfelé. Elzának van egy sötét titka, amelyet egészségügyi okokból el kell kendőznie/kesztyűznie húga elől: képes manipulálni a jeget, ennél fogva sosem issza melegen a koktélokat és ha nem figyel oda, azonnal odabasz a jégkereskedésnek.

Kristoff történetesen jégtömbök eladásával foglalkozik, ebből él meg, addig, míg Elza a királynővé koronázásának napján ki nem borul és elszabadítja a jeges poklot a bálon, amolyan Carrie White - Stephen King pirokinézissel foglalkozó tinédzsere - ellentéteként, fagyot hozva. Ebben mondjuk kicsit benne van Anna keze is, hiszen pont a koronázási ünnepre időzíti, hogy bejelentse nővérének, hogy első látásra beleszeretett egy jöttment fiúba és, hogy teljesen tönkre tegye az életét, hozzá is akar menni. Okos! Very smart! Ebből tudjuk, hogy mesét nézünk. Néhány perc beszélgetés után az éretlen agyú fiatal lány azonnal hozzámenne bárkihez, aki végighallgatja sületlenségeit. A valóságban ki kell dobnod egy slusszkulcsot az asztalra, azután mehet a móka...
Elza 18 év alatt sem volt képes maradéktalanul kordában tartani különleges képességét, de amikor kimenekül a városból és remetének áll, egy dalbetét alatt csodálatos részletességű új kastélyt varázsol magának a semmiből.

Anna érzi, hogy ha mint kisebb tesó nem tesz semmit, szép lassan befagy az egész ország segge. Elszalad az erdőbe, hogy előkerítse elbujdosott nővérét. Ez elég komplikált feladat, hiszen a nővérke egy hatalmas szikrázó kristálypalotában csücsül a legnagyobb hegy tetején-oldalán, alig pár órányira az élettől.
Közben Anna mellé csapódik Kristoff és jávorszarvasa, hogy legyen aki majd elfelejteti Anna első szerelmét. Mert az első választás bár tökéletesen idilli lenne - legalábbis a forgatókönyv írói tesznek róla, hogy elhiggyük - azért a konfrontáció és intrika miatt kiderül, hogy az első választás nem éppen a legjobb.
Kötelező szószátyár karakternek behoznak egy beszélő hóembert, aki alig marad le Eddie Murphy Shrek-es szamaránál.

Azután kapunk még némi kalandozást, harcokat, stb.
Összességében a filmben kevés a humor és kikacsintás, ezért felnőttek számára nem teljes szórakozás. Gyerekeknek elmegy.

Egy poént azért tartogat a befejezés:

szpojler

Már nem feltétlenül kell egy hercegi csók, hogy megtörjön az átok. Sőt... pasi sem kell.
Elég, ha a testvérek szeretik egymást és minden rendben lesz.

Pozitívum:
- Az Oscar-díjas betétdal, a "Let it Go, Let it Go" és még egy másik tényleg jó dal.
- Elza jelenete, amikor felhúzza új otthonát, gyönyörűen van animálva, felépítve.

Negatívum:
- Annyi mese után már nem tűnik elégnek. Sem nem elég a kaland, sem nem elég az elgondolkozás.
- Sajnos a jégvarázs csodája csak tárgyként van bemutatva: van és kész. Szinte semmit nem tudunk meg a képességről. Sem, hogy miért van, sem, hogy volt e jele a családban, stb. Pár szóban lerendezik. Elza is végig fél tőle, azután meg már nem... Tényleg meglepő, hogy kezdetben nem tudja uralni, azután meg felhúzza a Notre Dame-ot. :)

55%

Remake: Elpuskázva - Delivery Man (2013)

Elpuskázva - Delivery Man (2013)

Rendezte: Ken Scott

Végre egy nem teljesen unalmas és érdektelen vígjáték Vince Vaughn főszereplésével, mely inkább a keserédes műfajra hajaz, és sok ziccert kihagy, mégis szórakoztató.

Különösebben nem rajongok Vince Vaughn-ért. Talán mert túl magas... túl laza... vagy mert nála is azt érzem, mint Owen Wilson-nál, hogy nem tud színészkedni, csak beleugrik a filmbe. Pedig ez nem teljesen igaz. Vaughn néha bevállal komolyabb filmeket, szerepeket, csak mire elhinné róla az ember, hogy jó színész, kijön valami olcsó, bazári portékával. De nem vészes.

Legújabb komédiájának a témája elgondolkodtató: Mi történik, ha az ember valamikori sperma-donorként megtudja, hogy túl sikeres volt és kb. félezer gyermek biológiai apukája, és a gyerekek negyede személyesen is nagyon kíváncsi az apukára?





A történet, értő kezekben, akár egy tévé sorozat alapjaihoz is elég lett volna, hiszen, kicsi elvontsággal, David Wozniak (Vince Vaughn) története majdnem egy szuperhős történet. Egy férfi, akinek hirtelen hatalmas felelősség szakad a nyakába és meg kell vele birkóznia. Közel 150 gyerek szeretné megtudni, ki ő, mivel foglalkozik, honnan jött. A gyermekek éntudata miatt, hiszen amíg nem tudják, ki az apjuk, magukkal sem biztos, hogy teljesen tisztában vannak. Nem mintha egy apa nélkül felnőtt ember ne lehetne tökéletes egyéniség, mégis, bent a fejben, randalírozhat egy kis manó, aki terelheti az embert bizonyos irányokba, mint például különleges vonzódás valamihez, hobbi, viselkedés, stb.

Szerencsére David nem egy tökéletes seggfej, csak valamikor pénzre volt szüksége és abból lett a bonyodalom. Jelenleg sem seggfej, csak rosszul mérte fel a lehetőségeit és kicsit elúszott anyagilag. Történetesen jókor jönne számára egy pereskedés a spermabankkal, hiszen kitöltötte a formanyomtatványt, amely szerint örök életére anonim fog maradni. Igen, de mi van, ha 150 fiatal felnőtt pedig tudni akarja, ki ő?
150 az 1 ellen.
Vannak felmerülő morális és etikai kérdések.

Azután David gondol egyet és mielőtt az ügynek komoly sajtó visszhangja lenne, elindul, hogy csokorba gyűjtse a kölykeit. Sajnos, a film játékideje nem nagyon ad lehetőséget rá, hogy a főszereplő remek fickó valamennyi magzatát megismerjük.
Másrészt érthetetlen számomra, hogy a gyerekek mitől olyan "normálisak". Oké, egy kis kábítószeres kilengés még belefér, meg egy túlzóan ragaszkodó enyhéd pszicho egyed, de többségében a kölykök csinosak, értelmesek és sikeresek. Kevés az igazi konfliktus. Az igazán drámai terület meg szinte a levegőban marad lógva. Ryan, a tolókocsis beteg fiúcska története pl. lehetett volna érdekesebb, teljesebb, ha bevállalósabb a forgatókönyv, de megjelenése túlságosan felületes.

Cobie Smulders nem illett bele a képbe... Robin Scherbatsky-nak oké az "Így jártam anyátokkal" című sitcom-ban, de itt valahogy kicsit kilógott számomra.

David (Vaughn) éppen a gyerekek papírjait rendezgeti a falon, akár egy
speciális adventi naptárat. Minden találkozás után egy újabb találkozás.

Másrészt hiányolom az anyukákat.
Hol vannak az anyukák?
Ezek a kölykök már mind leváltak a tojáshéjról? Sehol egy aggódó mama? Már eleve kizártnak tartom, hiszen a mesterséges megtermékenyítést vállaló nők pont mivel utolsó mentsváruk egy ismeretlen donor, nagyon tudnak ragaszkodni a gyermekeikhez. Ehhez képest a film nemhogy felületesen mutatja be őket - ne felejtsük el, a gyerekekkel anyuka is jár - hanem egyszerűen nem vesz róluk tudomást.
Mintha igazából csak az apuka lenne fontos.
Pedig azért megnéztünk volna egy csokrot azokról a karakterekről, akik a filmbeli gyerekeknek életet adtak. Bennük is lett volna lehetőség.
Azért David számára sikerült a filmbe beszuszakolni egy elég erőtlen szerelmi szálat. Végig azt éreztem, hogy túl erőltetett.
Mennyivel érdekesebb és feszültebb helyzeteket teremtett volna, ha valamelyik gyermekének az anyukájával hozza össze a sors. Akár még azelőtt, hogy kiderülne, ő az apa.

Talán, ha kicsit erősebb a forgatókönyv és beletesznek még húsz percet, jobban megismerjük a karaktereket. Pl. A Wozniak családot, akikről nem sokat tudunk meg. Kárpótlásul legalább David ügyvéd barátjának, Brett-nek (Chris Pratt) van pár jó jelenete.

A történetben sokkal több humor és dráma rejtőzött szerintem. Ken Scott és Martin Petit forgatókönyve inkább amolyan skicc, mint a kész festmény.

60 %

A film egyetlen hibája, hogy szögegyenes koppintása - Remake-je - egy Kanadai produkciónak, így sajnos nem eredeti ötlet. Ellenben egészen hűek maradtak az eredetihez.: Starbuck (2011)





Figyeld:

Oké, van amelyik pl. részegségig issza magát, de vele sincs gond.
- Taxi!!!

- A gyerekek túl "szépek".
- Vaughn magához képest visszafogott.