2014. augusztus 12., kedd

R.I.P.: Elhunyt Robin Williams

2014. augusztus 10., vasárnap

Locke (2013)

Locke - Locke (2013)


Rendezte: Steve Knight

Steve Knight egyetlen autóban játszódó kamaradrámája szikár, akár egy éhező koldus. Semmi fényképezési túlkapás, zenei pátosz, sallang. Gyönyörűen fényképezett képek, finom second unit munka.
Meg egy sors. Ez a film, ha rászánod az időt, gyomorba bokszol és mikor lehajoltál, könyökhajlatába szorítja a fejed és kicsit megráz.

Locke (Tom Hardy) megbízható építész, gondos családapa. Azután kap egy telefonhívást és élete gyökeresen megváltozik. (És valahol kb. ezt a szinopszist olvastam el a filmmel kapcsolatban. Hú, gondoltam valami jó kis thriller, egy pasasról, aki az autójába szorult és megzsarolják, vagy megfenyegetik, ha nem tesz meg valamit.)
Mekkorát tévedtem. Ezt úgy a negyvenedik percnél kezdtem sejteni, de addigra már beszívott Locke és közvetlen környezetének párbeszédes élete. Kő kemény dráma. Semmi mellébeszélés. Minden telefonhívásnak szerepe van.
Locke meggyőződése szerint igyekszik tenni, hogy jobb ember legyen, viszont ennek köszönhetően, megjárja a purgatóriumot és elveszít mindent, amit már felépített, elért. Vajon mennyire erős indítékai vannak, hogy így tegyen?

Locke egy egész Európában egyedülálló nagyságú projeckt-ben vesz részt, mint főépítész. Sok száz tonnányi betont akarnak alapként elhelyezni a kiásott és előkészített talapzatba. A munka reggel kezdődne, estére végeztek már. Locke is ledobja munkás bakancsát, beül az autójába, hogy hazaérve megnézze az aktuális meccset és aludjon pár órácskát, mielőtt előkészíti az 55 emelet magas épület legalját. Precíz munka, nem lehet spórolni az alapanyaggal, mert akkor repedések jelennek meg a betonban, ami idő előtti öregedéshez vezethet, sőt, az épület leomlásához. Ez lenne a terv.


Locke történetébe azonban in medias res léptünk bele, így már csak onnan látjuk a következő másfél óra eseményeit, hogy Locke biztosít egy Bethan (Olivia Colman) nevű nőt arról, hogy maximálisan mellette áll és éppen hozzá tart. Bethan egy volt munkatárs, aki nem véletlenül állapotos Locke gyermekével, illetve már a szülőszobában van. Csupán egyetlen alkalom volt, egy félrelépés, egy egy-éjszakás kaland. Locke viszont felelősséget akar vállalni, hiszen egykor apja pont ezt nem tette meg vele; lelépett, magukra hagyva anyját és gyermekét. Locke nem szereti a nőt. Locke csupán a gyermek felé érez valami erkölcsi kapcsot, mely olyan erősen buzergálja a férfi lelkiismeretét, hogy képes érte mindennek hátat fordítani.
Locke következő másfél óráját utazzuk vele végig, szinte mintha magunk is a kocsiban ülnénk. Valahol jobbra mögötte, és a válla felett nézzük, kit hív, ki hívja.
Locke döcögősen bevallja feleségének, hogy egy korábbi fontos munkájánál félrelépett. Egy kolléganővel. Akibe még csak nem is szerelmes.
 Nem tudjuk meg, Katrina (Ruth Wilson) fel tudná ezt dolgozni, mert férje azt is közli, hogy a nő épp szül. Ez együtt sok(k).
Közben a közvetlen felettese, Gareth (Ben Daniels) is rászáll, amikor kiderül, hogy Locke nem kíván a reggeli feltöltésnél személyesen jelen lenni. Ez viszont, ennél a feladatnál, ennél a pontnál szinte lehetetlen. Túl sok ember, túl sok részlet, túl sok feladat. Hiába tartózkodik a helyszínen Locke jobbkeze, Donal (Andrew Scott) aki már szinte teljesen felkészült egy ekkora munka elvégzésére, a Chicagói felső vezetés nem így gondolja és hiába 10 makulátlanul leszolgált közös munkaviszony, Locke-nak mennie kell, hiszen a jelek szerint teljességgel megbízhatatlan. Locke viszont ígéretet tesz rá, hogy befejezi a munkát, igaz, csupán telefonon tud benne részt venni. Mert neki máshol van jelenése. Egy apró gyermek első tapasztalásait szeretné személyes megjelenésével megerősíteni, ha már ez neki egykor nem adatott meg.

Még a hallgatásnak is súlya van.

És miközben azon igyekszik, hogy ne legyen olyan, mint az apja - megfutamodni, hátra hagyni mindent - gyakorlatilag önkéntelenül is olyanná válik, hiszen amíg a gyermekre koncentrál, hátra hagyja mindenét, amit persze el is veszít: munka, otthon, család.
De Locke csak megy, mert menni kell...

80%
Mit lehet feladni, miért?

Szpojler alart, alant!!!

Tom Hardy hihetetlen fazon.
Nem vagyok erős angolból, de gondolom, a főszereplő neve is utal a történetre: Lock - zár.
Locke lezárja a múltját, egy új irányba indul.
A filmben egyszer elhangzik Samuel Beckett legismertebb színházi művére, a "Godot-ra várva"-ra egy utalás. A színmű enyhén emlékeztet a film felépítésére annyiban, hogy Bethan folyamatosan várja Locke-ot, aki a gyermek miatt nagyon fontos szereplője lett a nő életének, de Locke a játékidő során nem ér célba. A film elején már akkor látjuk először, amikor ő tudja, hogy "mennie kell" és a végén akkor válunk meg tőle, amikor még javában úton van.

2014. augusztus 8., péntek

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)

Egy becsületbeli ügy - A Few Good Men (1992)


Rendezte: Rob Reiner





Aaron Sorkin katonai köntösbe bújtatott tárgyalótermi drámája közel sem olyan bonyolult, mint amennyire a két órás játékidő és a tucatnyi mozgatott karakter sejteti. Kb. hat mondatban összefoglalható:



- Tábornok úr, maga miatt halt meg a katonája?
- Nem.
- Tábornok, maga miatt halt meg a katonája???
- Nem!
- Utoljára kérdezem: Tábornok, MAGA MIATT HALT MEG A KATONÁJA???
- IGEN!!!







Sorkin, aki később olyan mérföldkőnek számító sorozatokat hozott létre, mint az "Elnök emberei" vagy a hasonlóan drámai és párbeszédekben tobzódó "Híradósok" első forgatókönyvében elég bátortalanul áll a történethez. Sokat markol, keveset fog. Én az ilyen felépítésű nyomozós drámákat leginkább John Grisham stílusú történetnek hívom. Nagy lufi, amely végül kipukkad. Ezt hogy értem?
A film tele van katonákkal, rangokkal, beszélgetésekkel, tárgyalással, felesleges körökkel, hogy végül a fiatal zöldfülű ügyvéd úgy nyerje meg a pert, hogy a fennhéjázó, arrogáns tábornokot kihozza a sodrából és az maga szólja el magát. Van ilyen az életben? Egészen biztosan... csak nehéz elhinni a filmben bemutatott karakterről, hogy ilyen ostoba módon sétáljon bele egy ennyire piti csapdába.

Demi Moore

Másrészt, van a filmben egy apró törés, amely leginkább egy flashback-nek felel meg, erre viszont a filmben belül semmilyen módon nem utalnak.
Mire gondolok?
Már kiadták az ügyet nyomozásra Santiago (Michael DeLorenzo) halálának az ügyében, amikor van egy jelenet a filmben, melyben a laktanya három befolyásos tisztje arról beszélget, hogy Santiago közlegényt kérése ellenére sem fogják áthelyezni, hanem katonát nevelnek belőle. Ez mind szép és jó, de ha fent, Washingtonban már tudják, hogy Santiago közlegény meghalt és van két gyanúsított, akkor Jessup ezredes (Jack Nicholson) és jobbkeze, Markinson alezredes (J. T. Walsh) miért beszélget arról, hogy Santiago egy rossz katona és be kellene őt törni?

Kevin Bacon

Később Markinson alezredes aki gyakorlatilag dezertált, - mivel eltűnik a támaszpontról - megjelenik a tárgyalás közben Koffee (Tom Cruise) autójában, hogy kiteregesse a szennyest. Simán elárulja a felettesét, mert nem ért a módszereivel egyet, vagy csak sértődöttségét szeretné orvosolni, hiszen Jessup korábban többször megalázza beszélgetéseik során. Ki tudja hány éve gyülemlett fel benne a sérelem, amiért most akar revansot venni. Mindenesetre ez is csak egy mellékszál, amely bonyolítja a cselekményt, ugyanakkor nem nagyon vezet sehová, ha a végeredményt nézzük. Érthetetlen is számomra a karakter motivációja; először megszökik, majd szól az ügyvédnek, hogy mi történt, de a tárgyalásra már nem hajlandó elmenni, hanem lelkiismereti okokra hivatkozva, öngyilkos lesz. Mi van???

Cuba Gooding Jr.

A film a megrendszabályozásról és annak folyományairól szól. Ez a katonaságon belüli leckéztetés egyik formája, amelynek során a hibázó, teljesítményében lemaradó katonát társai valamilyen formában megalázzák vagy megverik. Ezt hivatalosan tiltják. Nem hivatalosan pedig akár parancsba is kaphatják altisztek. Nincs is ezzel gond, ám Santiago közlegény a neki "kiutalt" megrendszabályozásba belehalt. Ki a felelős? A két katona, aki elverte? Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland) a felettesük, aki hatszemközt kiadta a parancsot a regulára? (Míg ki nem derül, hogy csak ketten voltak a szobában, ami miatt meginog a védőügyvéd teóriája  a felettesétől kapott parancs hitelességét illetően.)

James Marshall

Minden hibája ellenére a film szórakoztató, élvezetes, sok ismert színész sorakoztat fel, néha egészen apró szerepekben.
A zene Marc Shaiman minimalista szintetizátor elemekkel dolgozó munkája. Elég hangulatos, annak ellenére, hogy a főtéma nem túl bonyolult.
A fényképezés meg végig nagyon szép. (Mondjuk eleve elfogult vagyok a szélesvásznú filmekkel.

Kevin Pollak

A film elkészítése után egy hasonló eset történt Guantánamo-ban. David Cox őrvezető kilenc társával megrendszabályozott egy katonát. Feljelentés után Cox-ot felmentették, viszont három hónappal később valaki lelőtte egy sikátorban. Az ügyet nem oldották meg.

Kiefer Sutherland

Néhány párbeszéd Cruise és Nicholson között spontán zajlott le, forgatókönyv nélkül. Cruise és Demi Moore szerelmi jelentét végül nem forgatták le, mert nem volt fontos a cselekményben. (Talán a játékidőbe sem fért bele.)
Sorkin a forgatókönyvet egy megtörtén eset után írta meg. Az ötletet a húgától kapta, aki részese volt egy hasonló ügyben lefolytatott tárgyalásnak.
Ginny néni rövid szerepét a rendező egyik rokona alakítja.
A valóságban az ilyen katonai tárgyalásokat nem bírósági tárgyalótermekben szokták lefolytatni, hanem irodahelyiségekben.

Jack Nicholson

70%

Tom Cruise

Mentőcsónak - Lifeboat (1944)

Mentőcsónak - Lifeboat (1944)

Rendezte: Alfred Hitchcock


Második világháború. Egy angolszász turista hajót elsüllyeszt egy német tengeralattjáró. Egy maroknyi túlélő sikeresen átmenekül az egyetlen épen maradt mentőcsónakba. Időközben csatlakozik hozzájuk egy német tengerész is és fokozatosan a paranoia és az erőszak veszi át az uralmat a csónakban.


Ennél többet felesleges írni Hitchcock filmjének szinopszisáról. Egyszer látni kell. Mai szemmel persze nem olyan szórakoztató, hiszen egyértelműen állást foglal, túl egyoldalú, politikailag inkorrekt. A német tiszt egyértelmű kulminálója a problémáiknak, nincs finomítás. Mikor megjelenik, folyamatosan játszik a többi túlélővel. Először azt tagadja, hogy beszélné a nyelvüket. Később az iránytűjét rejtegeti előlük, stb. A többi utas hiába igyekszik egyfajta érdekközösséget kiépíteni - több náció is a csónakban ringatózik - ebből a "náci" folyamatosan kilóg, ahogy a hazugságai minduntalan lelepleződnek. Ennek betetőzése, mikor az utolsó emberig fellázadnak ellene és kivetik maguk közül, a tengerbe hajítják.

Hitchcock jól eljátszik a perspektívákkal (Ez volt az első hangosfilmje, amiben erősen lekorlátozta a teret, amin belül a film játszódik. Hitchcock tervei között szerepelt eredetileg a "Fülke" című film alapötlete is.), színészeit kellőképp tudja instruálni, a felvételek nem tűnnek trükközésnek. (Talán, mert a rendező ragaszkodott, hogy valamilyen módon, de vízen forgassa a filmet. Ezt végül egy hatalmas tartállyal oldották meg, melyre egy nagy létrán tudtak feljutni. A női főszereplő pedig, Tallulah Bankhead mindezt bizonyos fehérnemű elhagyásával tette meg. A stáb nagy örömére.) Még így is, hogy mesterséges teret használtak fel az óceán helyett, sikerült néhány színésznek tengeribetegséget okozni.

Balról jobbra: Hume Cronyn, Henry Hull, Tallulah Bankhead, John Hodiak, Mary Anderson, Canada Lee.

Mai szemmel a film kissé avítt. Ettől függetlenül, aki Hitchcock rajongó, annak látnia kell egyszer, mert az alaptörténet (részben John Steinbeck munkája, de többen dolgozták át és javították, míg elkészült a végső változat) nagyon érdekes és erős. Kár, hogy nem hoznak ki belőle többet.

70%
A német Willy (Walter Slezak) aki a játékidő nagy részében "szemben áll" a többi szereplővel.

2014. augusztus 7., csütörtök

Vén csontok - Old Dogs (2009)

Vén csontok - Old Dogs (2009)


Rendezte: Walt Becker

Ha már Walt Disney film, kell bele állat is... Másik poszter változatban felkerültek a tündéri gyilkos pingvinek is, akik kaptak kb. 2 percnyi filmidőt. (Gorilla-marketing)
Walt Becker nem túl termékeny rendező, főleg komédia műfajon belül dolgozik. Filmjei valahol a korrekt közepes mezőnybe tartoznak. A "Vén csontok" pedig egy kicsit alatta. Az egyetlen igazi poén a filmben, hogy John Travolta neje a másik főszereplő, Robin Williams asszonykáját alakítja. A többi klisés és kiszámítható, burleszkes és bugyuta. Sajnos. A célközönség egészen biztosan a nagycsaládos amerikaiak lehettek. De 16 év fölött a szájbarágós üzeneten senkit nem hat meg. Gyerekeknek nem elég vicces, felnőtteknek főleg infantilis. Mosolyogtam rajta párszor, de nem azért, mert jó a poén, hanem mert két színészlegenda az elszenvedői. Közben azon gondolkodtam, vajon az ilyen filmek a megélhetési filmezés kategóriát kimerítik e?
A könyököm jön ugyan ki, de úgy gondolom, a Vén csontokat simán lecserélhetjük bármikor egy unásig látott, Bud Spencer-Terence Hill filmmel. Azok sem sokkal nagyobb blődlik. Milyen szerencse, hogy sztárjaink nem rekedtek meg ezen műfajon belül - habár Robin Williams még sok hasonló marhaságot tud felmutatni az utóbbi 10 évből.

Seth Green valahogy egyedül nem képes eladni egy mozit, de azért be lehet tenni más sztárok mellé, hogy legyen a csapatban egy igazán balfasz.

Charlie (John Travolta) és Dan (Robin Williams) két középkorú üzletember, jó barát, akik egy japán céggel való, több milliós befektetés fúziója előtt állnak. Igyekeznek szimpatikussá válni a lehetséges befektetők előtt, ezért Charlie, Dan múltjából adomázik, amiben volt egy válást követő, hirtelen bepiálós buli utáni érvénytelenítés is. (Gy.K.: Dan tizenpár év után elvált feleségétől és mivel Charlie fel akarta dobni egy ivós buliban, elmentek megünnepelni a szabadságot, Miami-ban. Itt pedig, Dan a koktélok és egy csinos negyvenes női párocskával való ismerkedés után, másnap férjként ébredt. Természetesen érvénytelenítették ezt a villám házasságot, viszont az eltelt év alatt Dan sokszor gondolt a rövid kalandra.)
Fut a szekér, a japánok ígéretes lehetőséggel kecsegtetnek. Ekkor toppan be Dan életébe másodszor is a negyvenes Vicki (Kelly Preston), aki közli Dan-nel, hogy van két gyermeke, egy ikerpár. Dan-nek ideje összeszednie magát, egyszerre, mint apuka és megbízható üzletember. Erre két hete van, mivel Vicki-t pontosan ennyi időre fogják börtönbe zárni, holmi természetvédői kihágások miatt. Charlie, pedig, mivel kicsit felelős az esetért, végig barátja mellett bukdácsol, hogy segítsen neki megfelelni. Több, kevesebb sikerrel.

Robin Williams már dolgozott Disney filmben. Az sem tetszett... Visszasírom azokat az időket, amikor a Disney filmeknek, ha más nem, legalább a története volt olyan izgalmas, hogy eladja a mozit.
A Vén csontok nem egy erős darab.

Semmi különös.
40%

2014. augusztus 5., kedd

Pokoli lecke - Sleepers (1996)

Pokoli lecke - Sleepers (1996)


Rendezte: Barry Levinson



Barry Levinson szinte minden műfajban kipróbálta tehetségét, főleg dráma és komédia szekcióban, de tett kirándulást a horror és fantázia birodalmába is. Szereti kibontogatni a karaktereket, néha apró gesztusokkal is sokat el tud mondani róluk. Ez jó, mert minél közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket, annál könnyebben azonosulunk velük, annál jobban tudjuk élvezni a filmet. Ennél a darabnál, a téma súlyossága miatt, ez fontos. Valakivel a szereplők között azonosulnunk kell. Nem feltétlenül mind a négy kölyökkel, hiszen kettejük később - talán a múlt titkai miatt (sőt, biztos) - letért a helyes és követendő útról. Azért is azonosulnunk kell a szereplőkkel, mivel a motivációjuk a bosszú és ez mint negatív érzelem, nem feltétlenül szimpatikus mozgatórugó a néző számára.








Az "alvókban" (eredeti cím) ezt a karakterépítést olyan szintre emelte, hogy szinte a fél film erről szól. Egyik főszereplőnk, a jelenleg cikkeket írogató Lorenzo Carcaterra (Jason Patric) szemén és emlékezetén keresztül ismerhetjük meg ő és három barátja történetét, ahogyan gyermekkorukban, egy ostoba "tréfának" köszönhetően, hogyan kellett végül bejárniuk a poklok poklát. A magyar cím a történetből erre a részletre fókuszál, ami azért nem teljesen szerencsés címadási bravúr, mert a fiúk bár tényleg tettek olyat, amiért megérdemlik a büntetésüket, amit kapnak, az morálisan abszolút elítélendő, ezért nem is hívhatjuk leckének. A lecke, mint kifejezés, pejoratív értelemben oké, másrészt, van enyhén olyan felhangja, mintha a történések jogosak lennének. (De ez csak az én hülyeségem.)

Egy gyerekcsínnyel kezdődött

Másrészt, szerintem sokkal érdekesebb, kevésbé szájbarágós lett volna egy mozaikos, flashback-es elmesélés, ami párhuzamosan a gyilkosság miatt futó ügyet és a fiúk gyerekkori hátterét meséli el. Így sem rossz, csak sajnos, kevés rejtély marad a film kimenetelét illetően és morálisan nem környékezi meg a nézőt, hiszen mire eljutunk Nokes (Kevin Bacon rövid, de erős szerepben) megöléséig, egyértelmű, hogy a néző mit várjon el és kinek az oldalára áll. Szóval egy fifikásabb forgatókönyvvel egy sokkal feszesebb és izgalmasabb filmet kaphattunk volna. Ha valaki viszont szereti a bűn melegágyában játszódó filmeket, annak hangulata miatt nem lesz az első óra unalmas vagy vontatott. A hatvanas évekkel induló film szépen adja vissza a kor hangulatát olyan remek színészek tolmácsolásában, akiket élvezet nézni, régi, klasszikus zenékkel megtámogatva.

Az utolsó vacsora

Azután ott van a Monte Christo hasonlat, amely végig kíséri a filmet, mégis sántít, hiszen M. C. ártatlanul került börtönbe, a fiúk ellenben jogosan kaptak büntetést. Ekképpen a történet írója - aki megváltoztatta a történéseke időpontját, helyszíneit és a neveket - kicsit felmagasztalja önön szerepüket. Értem én, hogy gyerekek voltak, azt is, hogy a nézőnek egyértelmű állást kell foglalnia mellettük, mégis, a fiúk, ha gondatlanságból is, de ostobaságuk - és rosszindulatúk betetőzésképp - megöltek egy ártatlan embert. (Már csak az hiányzott volna, ha kiderül, hogy akit elcsapott a tréfásan lépcsőre engedett hot-dogos kocsi, az egy bűnöző, vagy bérgyilkos.)
Azután azért is sántít a M. C. hasonlat, mert a regény szereplője, egyedül és a szerencséjének köszönhetően teljesíthette be megtervezett bosszúját. Itt a fiúk négyen viszik végig a nem túl bonyolult tárgyalótermi drámaként funkcionáló második etapot. Nem annyira a jogi csűrés-csavarás segít eljuttatni a pert a megnyugtató felmentésig, hanem a nagyon sok hasonló filmben felhasznált "hülye a tanú" kártyával. Ez annyit tesz, hogy a keresztkérdések közepette a tanuk vagy simán ostobák és butaságuk miatt nem lesz az esküdtszéknek illetve a bírónak, vagy megtörnek az elvileg feszült kereszttűzben és kifakadva, sírva, de maguk alatt vágják a fát. (Ilyesmi történt pl. egy másik kedvenc filmben, az "Egy becsületbeli ügy" című, hasonló tárgyalótermi drámában, ahol egy katonát úgy elvernek társai, hogy az belehal a sérüléseibe. Végül mi az ami a bíróságon kulcsmomentumként eljuttatja a tárgyalást a forrpontra? Hogy a vádló jogász addig kiabál a vádlottal, míg az gyakorlatilag hirtelen haragjában beismerő vallomást tesz, egyetlen odavetett mondatban. Kényelmes és hanyag megoldás.)

Dustin Hoffman, a nem véletlenül alkalmazott védőügyvéd.

A bosszú és igazságszolgáltatás. M. C. hosszú évekig senyved börtönében, azután hasonlóan hosszú ideig tervezi meg a bosszúját.
A fiúk - habár gondolataikban, ahogy említik is, vártak rá, hogy visszaadják a kölcsönt kínzójuknak - mondhatni kapva kapnak egy alkalmon, hirtelen felindulásból követik el bűneiket és azonnal rács mögé kerülnek. Szóval az a finom és kérlelhetetlen, lassú szenvedés, amelyet Edmont Dantés mér azokra, akik ártottak neki, itt buta leszámolásként könyvelhető el, hiába csűri és csavarja az író a szavakat. A többi nagyjából stimmel. Na ja.

A színészi játék egészen kiváló, a szereplő gárda meg illusztris. Van, aki azóta kevesebb reflektor fényt kap (pl. Jason Patric), pedig ebben az időben komoly lehetőségekkel kecsegtető tehetség volt, más már túl volt a legnagyobb sikerein (Dustin Hoffman), és sajnos, van, aki azóta már nincs velünk, pedig tehetsége megkérdőjelezhetetlen (Brad Renfro). Meg az A listások, mint Robert De Niro - egyik legnyugodtabb figura, akit valaha eljátszott - vagy Brad Pitt, aki gyakorlatilag a felépített egzisztenciáját teszi fel két barátja védelmében. (Mely, mint a film fülszövegében kiderül, gyakorlatilag hiábavaló önfeláldozás volt.
És még nem kevesen: Billy Crudup, Ron Eldard, Minnie Driver, Vittorio Gassman (egyik utolsó szerepében).

Amikor tetteinkkel szembesülünk

A zene meg John Williams munkája. Talán nem olyan egyértelműen fülbemászó, mint amiket már megszokhattunk a mestertől, de a lágy, melankolikus darabok nagyon jól illeszkednek a film atmoszférájába.

70%

Kőkemény dráma, kevés akció. A lényeg nem ez, hanem, hogy erkölcsileg ki mellé állunk. A furcsa, hogy két hidegvérű gyilkos mellé fogunk...


2014. augusztus 4., hétfő

A sötétség határai - Edges of Darkness (2008)

A sötétség határai - Edges of Darkness (2008)


Rendezte: Blaine Cade, Jason Horton



Vannak filmek, melyek megtekintése előtt semmilyen más információra nincs szükségem, csupán arra, hogy jegyzik e az imdb-n és mennyi pontot adtak rá a felhasználók. Ez persze nem reprezentatív, viszont egészen korrekten rámutat, hogy a film célközönsége, akik vették a megtekintésre a fáradtságot, a skálán hol húznának filctollal csíkot. A legtöbb eleve videóra gyártott szemét esetében valahol az alsó harmadban...
A sötétség határainak azért sikerült elkészülnie, mert két zombifilm rajongó rugdosta egymás seggét, hogy közösen elpazaroljanak rengeteg statiszta szabadidőt, művért és kb. nyolcvan percet valamennyi nézőjük életéből. Azokéból még többet, akik arra is veszik a fáradtságot, hogy megtekintés után bármilyen formában foglalkoznak a filmmel. (pl. emlékeznek rá.)


A sötétség határai? Jelen esetben a sötétségnek nincs határa. A forgatókönyvírók olyan szövegeket adnak a szereplőik szájába, amit ember, éles helyzetben - még akkor is, ha csak egy elképzelt éles helyzetről beszélek - életében nem mondana, vagy nem így. Egyik szereplőnk például így kesereg a barátnőjének, mikor a petróleum lámpákat meggyújtva, kilátástalan helyzetükről közöl összefoglalót. A feliratos változatot tudom betenni, de ha az eredeti kb. ugyanennyire "költői", akkor agyhalál:
"...és miközben tudod, hogy egy rothadó halott törheti rád az ajtót, bármelyik pillanatban. A holdfény megcsillan a csökött testükön. A kék fényben minden vérvörösre színeződik... ...az undorító bűzük beszivárog az orrodba, egyenesen a szaglóközpontodba..." - és ezt egy párbeszédben, nem könyv lapján leírva, hangulatfestésként. ember szájába, aki a barátnőjével osztja meg a félelmeit. Szánalmas. Tíz éves kiskölykök írnak ilyesmiket, amikor úgy vélik, ők lesznek a jövő Stephen Kingjei. Saját tapasztalat! De ezt az ember később kinövi. Erre egy filmben ismét találkozom ezekkel az ostoba megoldásokkal...
Egy másik jelenetben a színésznő hangosan gondolkodik, hogy lépjen le, kocka barátja mellől. Olyasmiket adnak a szájába, melyet egy ember még belső monológként sem nagyon tudna végiggondolni, mert értelmetlen baromság.



A felütés majdnem hangulatos, néhány szépen beállított perspektívából látjuk az élettelen várost. Azután szerencsétlenségünkre elkezdődik a film... A főcím nihilista, home videós stílusa bizonytalanított el annyira, hogy utána nézzek a filmnek a neten, mert éreztem, olcsó darabra bukkantam.


Néhány túlélőt (eddig legalábbis) tépkednek széjjel az éhes élőhalottak. Az emberek nagyon passzív üzemmódban várják a halált - rejtély, mit kerestek a zombiktól hemzsegő, kietlen utcarészen - és mielőtt anyukát és tőle méterekre, bambán álló fiacskáját (sok rendezői instrukció nem lehetett számára) megment egy viszonylag dögös harmincas badass csajszi. Anyukát megharapták, és bár itt erről nem nagyon vesznek tudomást, feltételezem, a későbbiekben lesz folyománya, hiszen, ha nem harapás útján terjed a zombikórság, hogyan uralhatják a földet? Csajok és gyerek balra el.

Máshol: Narrátor mesél róla, hogy egy cameo nevű lakóparkban húzták meg magukat, ahol a be-beszökdöső zombikat a főbérlő és egyben ezermester ritkítja. Ha nem hallottuk volna, ezt a sort megtekinthetjük szövegszerkesztőn keresztül is, hiszen az egyik lakásban vagyunk, ahol egy nő látványosan unja magát - mert nem tudna kussolva kardot élezni, esetleg varrni vagy főzni vagy tusolni, hogy a férfi nézőnek legyen egy kellemes perce - és egy hapsi beletemetkezett a szövegszerkesztőjébe, hogy megírja a memoárját. Vagy valami filmkritikát... Ez a művelet annyira leköti, hogy még az sem hatja meg, hogy a lakóparkba zombik jutottak be, megették a főbérlőt és elvágták a szabadulás, élelmiszer és egyéb fontos tárgyak beszerzésének útvonalát. Pikírt megjegyzést kapunk tőle arra nézvést, hogy amíg az aggregátor működteti a számítógépet és a zombik nem jutnak a lakásba, addig ő a seggén ül és, hogy a nő ne tudja megzavarni, még egy fülhallgatót is a fejére biggyeszt. (Ez, hogy élte eddig túl a világot?)


A nő pedig teljes színészi tehetségével égre tárja karjait: - Úgy unatkozom!
Mindezt egy zombi-apokalipszisben. És a forgatókönyvírók szerint ilyen emberek maradnak majd életben.
Hát köszönöm.

Flashback és ugrás:
Megmentett feka nő visszaemlékezik, amikor még megvolt a pasija. Apu megérkezik egy beszerzőkörútról, és amit a lakásba lép, "Éjjel-Nappal Budapest"-et megszégyenítő párbeszédet indukál: - Mijafaszé van nyitva ez az ajtó??? A válasz sem késik: - Téged vártalak!
Ha ide eljut egy kapcsolat, érdemes végiggondolni és újítani. Másrészt nem (nagyon) láttam olyan filmet, ahol a zombik elboldogultak volna egy bezárt ajtóval. Ha be akarnak valahova jutni, általában a nagy tömeg nyomására csak simán beszakítják a kapukat... Ezt néger hősünk nem tudhatta. Még jól leoltja az asszonyt, hogy a második miért nem húzza be a függönyt, mert esetleg a zombik meglátnak valamit a lakásban.
Azután jön egy kemény odamondás: - Tele van a faszom a zombikkal! Egy kar van a kertben! (A zombik nem is annyira gáz, de az a kar!!! Egy kar!!! - ezek hülyék? A pasas most jött haza valahonnan, valószínűleg keresztül kellett verekednie magát a zombikon és egy kar miatt - a főbérlő letépett karja - miatt kezd vinnyogni a zombikról, akikkel most, hirtelen tele lett a töke!)
Egy kicsit még marakodnak, persze óvódás szinten, ahogy két érett felnőtt tenné egy világvége után. A lakás pedig egyáltalán nem olyan, mint ahol egy család akarja kihúzni akár hónapokig. Nincsenek felhalmozva konzervek, víz a fal mellett. Nincs fegyver a kanapéhoz támasztva. Sehol egy összegyűrt plédhalmaz, vacokká gyúrva, ahol aludnának. Átlag apu hazajött átlag anyuhoz és egy kibaszott kar van a kertben... ár csak Maunika hiányzik a színes kártyáival a kezében: - Mikor jöttek rá, hogy nincs egymáshoz két kedves szavuk? - Maunika, amikor a zombik széttépték a főbérlő-gondnokot és itt hagyták a karját a kertben! - Ó, ezen nem tudnunk segíteni!
Apa kárál még egy kicsit a függöny miatt: - Faszé nincs behúzva! És ha meglátnak minket?
Anya válasza azonban hűvösen logikus: - A második vagyunk, a zombik nem tudnak repülni, ezért biztonságban vagyunk!
(Biztonságban? Hiszen egy kurva kar van a kertben! Meg zombik! Hogyan lehet valaki egy zombi-járvány közben biztonságban, miközben az ajtó egyetlen megerősítése egy a kilincs alá szorított közepes vastagságú cserépléc?)


Időben vissza:
Badass csaj miután végighallgatta anyut és a kisfiút, miért voltak az utcán, ahelyett, hogy kussolva lapultak volna a másodikon, biztonságban, röviden véleményezi apukát és ez nem tetszik anyukának, aki nem a fia érdekeit nézve hegyezné a karókat, hogy legyen mivel agyon szurkálni a járkálókat, hanem megsértődik és elindul...  És zeke azok, akik eddig életben maradtak.
Ez csak a hatodik perc.
Anyu közben simán belesétálna abba a csapdába, amelyet badass baby szerelt az ajtóra, amikor beléptek a lakásába. A forgatókönyv szerint a nőnek nincs agya. Azt hiszem. Vagy a forgatókönyvírónak nincs.
A kisfiúnak több esze van, mert szerinte a badass segíthet nekik életben maradni. Badass szintén ezen a véleményen van: - Életben kell maradnotok! (Szerintem meg nem kéne ezt erőltetni.)
Anyu elgondolkodik az ajtóban állva és teljes pszichológiai metakommunikációs jellemképet rajzol fel a nézőnek, amikor hezitál, becsukja az ajtó, szenved és megsiratja magukat és összecsuklik a fal tövébe. (Az idei Arany Málna díj győztese pedig nem más, mint...)

Flashback, párbeszéd, rövíditett verzió:
- Kicsim, szólj hozzám!
- Faszomat, hoztam egyet!
- Ne basszá má!
- Kint van a csomiban, de ki nem megyek érte, annyi a zombi!
- De éhes vagyok!
- Én is, de nem megyek ki! Hozd be és lehetőleg nappal, hogy lássanak.
Egyszerűen a nézőnek elmegy a kedve, hogy élvezze a filmet. Ha egy jó értelemben vett, kikacsintós Trash moziról lenne szó, kifejezetten szórakoztató lehetne a film első nyolc perce, de mivel érezhetően erőlködnek, hogy komolyak maradjanak, teljesen élvezhetetlen.
Anyuci nézi apucit. Nem tudja eldönteni, hogy tényleg ki akarja e küldeni a pokol tornácára, egyedül, ott, ahol zombik vannak, meg egy kar. Azután apu megenyhül, átmegy egy mondat erejéig gyengédbe:
- Ha lement a nap, behozom!
Anyu boldogan sikong és minden marad a régiben, amikor apa ráugat, hogy kussoljon.
(De megnéznék most ötven "Szomszédok" epizódot. Hogy tetszett amikor gyerek voltam. Akkor még tudtak úgy tévés darabot csinálni, hogy a karakter nem attól kellett volna, hogy élettel teljen meg, hogy végig anyázik és macsóskodik. Itt meg nem telt el negyed óra és azt kívánom, hogy szakítsák be a lakás kurva ajtaját és egyék meg anyut és aput. Kétszer.)

Mondhatnád, miért kínzom magam azzal, hogy ilyen szart nézek?
Egyszerű: Abból is lehet tanulni, hogy az ember mocsoládé filmeket néz, hiszen legalább tudja, hogy mi az amit legközelebb nem! Ezt nem. Nagyon nem.
Jana barátom szokta kérdezni, hogy nézünk valami horrort este? Ilyenkor, néha megkímélem őt és azt mondom, nincs semmi jó horrorom. És tényleg... Nem elég, hogy az én életemből eltűnik kilencven perc?

Nálam ez a film 0%.

Néhány hangulatosabb képet beleszámítva, legyen mondjuk 10%.
Ha a kezedbe kerül, köszönd meg szépen és véletlenül ejtsd le, majd taposs rá, hogy végig húzd a dvd oldalát a konyha kövén, majd teátrálisan kapj az arcodhoz, színlelj megbánást és kérj elnézést. Majd baszd ki a lemezt a kukába, mielőtt aki kölcsön adta, kitalálja, hogy "Hátha mégsem sérült meg és viszi a lejátszó!"

Én, az enyémet friszbiként basztam ki a kilencedikről. Képletesen, mert környezettudatos vagyok. Nem úgy, mint a készítők, akik egyértelműen szellemi hulladékkal szennyezik földünket.