Sírok között - A Walk Among the Tombstones (2014)

Sírok között - A Walk Among the Tombstones (2014)

Rendezte: Scott Frank

 A tökéletes altató.
Nem úgy értem, hogy a történet csavarjai olyan jól épülnek fel, hogy a néző gyanakvását altatja el, hogy végül egy érdekes csavarral felrázzon, elképesszen minket, hanem szó szerint: elaltat.
Többszöri nekirugaszkodás után sem bírtam egy ültő helyemben végig nézni. A rendezés, vágás, fényképezés és a zene tökéletes elegyének köszönhetően a film első, legkésőbb második harmadára az agytevékenység egy monoton zúgássá erősödött a fejemben, amely belekényszerített az ágyamba, ahol először még igyekeztem a hangra koncentrálni, majd a fal felé fordultam és durmi. Lehet, hogy bennem van a hiba, ám ha egy krimi közel két óra alatt nem tud ébren tartani, akkor úgy vélem, ott komoly gondok vannak.

A film első pár perce még egészen korrekt főhajtás Don Siegel rendező, Piszkos Harry filmjei előtt. (Siegel 1991-ben hunyt el, amikor a film története indul a flashback-kel és egyszer utalás szinten Clint Eastwood nevét is megemlítik a film közben, szóval, van némi áthallás az erőszakos zsaru történetébe...) Mind a szituáció, amelybe Matt Scudder (Liam Neeson) a főszereplő belekeveredik, mind a megoldásba, ahogyan egymás után, utcai pisztolypárbajban legyőzi a fegyvereseket, azt leszámítva, hogy Piszkos Harry sosem ejtené el a fegyverét. Az elsőt még a kocsi mellől lövi ki, a második a menekülő kocsi sofőrje, míg a harmadik után kicsit futnia is kell, hogy végül egy FPS játékot utánzó beállításban végül azt is padlóra küldje. Mintha egy hetvenes-nyolcvanas évekbeli krimit látnánk. Az erőszakosabb fajtából.

Scudder lenullázza a védelmi pénzt követelő mini bandát, és közben halálosan megsebesít - igaz teljesen vétlenül - egy kislányt is, hogy a felelősség terhe alatt felhagyjon az ivással és leszereljen a köteléktől. Azonban csak a nyomozáshoz ért, ezért maradva a kaptafánál, magánkopóként tevékenykedik tovább. A nyugisabb fajta magánszimat, aki főleg egyszerű szívességeket vállal, rázós ügyekbe, ha nem muszáj, nem keveredik bele.

Magányosan tolja befelé vacsoráját kedvenc falatozóinak egyikében, amikor egy lepukkant fiatalember megkéri, hogy a testvérének segítsen. Hamar kiderül, hogy a tesó nem éppen legális ügyekkel keresi a pénz és a feleségét elrabolták. Scudder tudja, hogy az ilyen ügyek komolysága miatt azt kifejezetten az FBI-jal kellene intéztetni, mégis belegabalyodik a se nem túl szövevényes, se nem túl megterhelő nyomozásba. Mert mire Scudder képbe került, az asszonykát meggyilkolták, így neki tulajdonképpen csak a tettes felkutatása maradt, hogy a férj önmaga teljesítse be a bosszúját. Ami viszont nem megy simán, mert ahány szemtanú, annyi vélemény és még a kábítószer-ellenes csoport is belekeveredik, hiszen a férj díler. De lehet, hogy a gyilkosok is... vagy nyomozók... vagy csak két aberrált állat...

A kezdő képsorok egy tényleg noir-os krimit ígérnek. Scott Frank jól felmondja a leckét, a hetvenes évek krimi-akció filmjeiből.

Scott Frank, gondolom, viszonylag hűen adaptálta Lawrence Block író krimi regényét. Mindenesetre az író több műve is megjelent nálunk és egyébként is a világon mindenhol bestsellerek a könyvei.
Scudder figurájával már 1986-ban találkozhattunk filmen, amikor Jeff Bridges alakította a kopót a "Egy lépés a halál" című, nem túl ismert krimiben.

A "Sírok közöttnek" van egyfajta elég erős noir-os hangulata, ami nagyon kevés ahhoz, hogy végül egy jó filmet kapjunk. Igyekeznek hatvan éves korára Liam Neeson-ből akciósztárt faragni, amivel semmi bajom, mert egészen hihető számomra a kiállása miatt, de, hogy nem a "Sírok között" fogja ezt a vonalat erősíteni, lassú tempójával és érdektelen történetével, az egészen biztos. Részemről, amíg Neeson tudja hozni az erőskezű odacsapok figurákat, addig inkább az "Elrabolva" és a "Non-Stop" kategóriájú filmeket kellene gyártania, tonnaszám. Vagy, mint a "Fehér pokol" farkasvadásza. Mert azok sokkal inkább magukkal ragadják az egyszeri nézőt, mint ez a közel két órás altató.

Barangolunk a helyszíneke... unatkozunk... elalszunk.

30% Ha az összhatást tekintem.
Amúgy lehetne több is, mert szépen van fényképezve, jók a színészek, kellemes a zene, csak nem szórakoztat. Untat és altat.
Biztos vagyok benne, hogy Block regényei lebilincselő szórakozást tudnak nyújtani, hiszen a könyvben könnyebb megjeleníteni a szereplők belső monológjait. (Nem lenne sikeríró, ha nem lennének jók a könyvei!) Több megjelent magyarul. Érdemes adni neki egy esélyt. Szigorúan könyvben!

A noir-hoz a film kevés.
A noir nyomozók erős szarkasztikus humorral bírnak.
Kevés, hogy lepusztult utcákat és szakadó esőt látunk.
Kevés a nyomott hangulat és a szürkés, barnás szűrés.
És hiányzik egy markáns női karakter, akiért a nyomozó szíve megdobbanhat.
A szövevényes bűnügy is kimaradt, a végén nagy csavarral.

Blog: Vida Ildikó tolmácsolásában

Az megvan, hogy a NAV elnöke elment a jó-baráthoz beszélgetni?
Biztos láttad a videót, amely szánalmas, mint állat.

Mi nem tetszik?
Először is az, hogy ez elvileg azért egy fontos megbeszélés kellene, hogy legyen. Nem spontán, beállítok, várok az épület előtt, aztán lesz, ami lesz.
Nem így működik, hiszen itt fontos - FONTOS - emberekről van szó.
Telefonos egyeztetés, kerekasztal beszélgetés, zárt vagy nyilvános variáció, stb.

Ezzel szemben, a NAV elnöke és ügyvédje, mint két utca embere, az épület előtt vár, hátha a Jó-barát kijön eléjük?
Ne nevettess már!

Ezek után, sietve beérik az emberüket, az persze angolul mond valamit, (Kért időpontot egyeztetésre?) mire Vida: - Nem értem mit mond, tolmácsot szeretnék kérni... - mindezt maga elé.
Könyörgöm, ha nem beszél angolul, miért nem vitt eleve egy tolmácsot? (Talán Goodfriend tud magyarul, csak, hogy beégesse, nem így szólt hozzá???)
És azt, hogy tolmácsot szeretne kérni, azt kinek is címezi?

Az ügyvédjének?
Akkor így kellene: - Légy szíves, fordíts nekem, mert nem beszélem a nyelvet!
Vagy az ATV riportereinek címezi?
Az meg milyen már? Tőlük kér segítséget? (Mintha kötelező lenne a riportereknek egy tolmáccsal interjúra menni.)
Egy NAV elnök?
Ma?
Európában?
Hogy került oda ez a nő???
Van egyáltalán érettségije? (Nekem van és volt angol nyelv benne...)
Még oroszul tanult?
Gondolom, ha lovári vagy zsadányi lenne a nyelv, azt tudná. (merő rosszindulat tőlem.)
Vagy orosz?
Ilyen fontos pozícióba hogyan kerülhetett a nő, ilyen hozzáállással?

Nekem kellemetlen az egész.
Ma, Magyarországon egy ilyen fontos személy nem képes angolul gagyogni pár szót?
Hát egy könyvesboltba is érettségivel, nyelvtudással veszik fel az embert, hiszen annyi a külföldi hazánkban.

De oké, nem tanulta, nem érti. Elfogadom.
De akkor legyen már annyi alázat benne, hogy intéz magának egy fordítót és nem a kamera előtt égeti be magát, hanem odaállítja harmadiknak és bemutatja és rajta keresztül intézi a mondandóját. Mint egy profi.
És nem mint egy lókupec.
Még az kellett volna, hogy Győzikésen magyarázni kezdje: - Nem érteeeeem! Halllllooooodddd! He?

Tortúra - Misery (1990)

Tortúra - Misery (1990)

Rendezte: Rob Reiner

Stephen King ezen művéért nem rajongok túlságosan. Magam sem tudom miért. Talán, ha tippelnem kellene, azt mondanám: a horror ebben a műben nem rugaszkodik el teljesen a lehetségestől. A könyv - és film is - kb. olyan lehet az íróknak, mint Spielberg Cápája a tengervíz mellett nyaralóknak. Bemutatja a sötét oldalát valaminek, ami akár, kicsi ugyan a valószínűsége, mégis előfordulhat.

Paul Sheldon (James Caan) sikeres romantikus regényfolyam írója. Nyolc kötetet adott ki egy Misery nevű hölgy múlt századi kalandjaiból, melyet főleg középkorú nő olvasói faltak, nem kevés pénzhez juttatva az írót. Viszont Sheldon már szeretne a kommerszből az értékesebb irodalom felé kacsintgatni, amely talán nem hoz pénzben annyit, amiért összeszorulna a kiadója szíve, viszont lehet, hogy kritikai körökben végre "írószámba" vennék.
Sheldon, babonás szokások miatt, valahova a Sziklás-hegységbe, egy csendes kis motelba vonul vissza, megírni élete új és talán fő művét, amely véletlenül sem pihegő mellű kisasszonyokról és párbajozó ficsúrokról szól. Az új mű elkészül és Paul elindul önkéntes száműzetéséből, vissza a világba. Viszont közben leesett a hó, csúsznak az utak és a megbokrosodott kocsit képtelen az úton tartani. Lecsúszik a mélybe és hatalmas szerencséjére egy nő, Annie Wilkes (Kathy Bates), képes kimenteni és saját házába szállítja, ahol megkezdi gyógyítását, a maga sajátos értelmezésében.

A "Tortúra" roppant nehéz mű, ha filmes adaptációra való átültetésről van szó.
Először is, mivel egy kamaradarabról van szó, kifejezetten jó színészeket kell találni a karakterek bőrébe. A film közel kilencven százaléka egy férfi és egy nő macska-egér játékáról szól. Rossz színészekkel lehetetlen a fojtó atmoszférát, a lelkileg megterhelő szituációt hitelesen visszaadni. James Caan előtt tucatnyi hollywoodi sztár dobta vissza Paul Sheldon szerepét; kinek ideje nem volt rá, ki nem érezte magát megfelelőnek, ki nem akart ilyen filmben részt venni, ki pedig imázsát féltette, hogy teljesen háttérbe szorul a női főszereplő mellett.
Ez mondjuk jogos feltételezés, mivel a film abszolút főszereplője egyértelműen a pszichopata nővér, aki az író első számú rajongója. Paul, az író, gyakorlatilag csak alájátszani tud az őrületnek, egészen a fináléig.

Kezdetben az őrület csak nyomokban tör felszínre...

Annie Wilkes múltja sötét és haláltól terhes. Nem is tudunk meg eleget róla. Még a Paul által titokban átlapozott újságkivágásokat tartalmazó napló sem képes teljes képet festeni az Annie-ban élő lélekről. Néhány kiborulása és megnyilvánul csupán lazán árnyalja a nő hátterét, lelkivilágát, viszont nagyon kevés ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, honnan jutott el odáig, hogy végül az a beteg ember legyen, aki képes a külvilágtól elzárva, egyedül élni, választott börtönében, mégis elég kohézióval rendelkezzen, amikor adott egy lehetőség - a könyvben utalásra emlékszem, hogy talán ő a felelős a balesetért - megragadhassa azt.
Persze amit látunk, az ahhoz éppen elég, hogy a film végén ne az asszonynak szurkoljunk, mégis hiányzik valami kézzel fogható, amely magyarázatot ad tetteire. (Vagy csak én vagyok kíváncsibb a figurára)

Paul Sheldon kirakati bábú, amelyre a főszereplő ráerőlteti akaratát. Sheldon játékszer, melyen Annie kitöltheti beteges hajlamait. Egyetlen oka, hogy tovább tud életben maradni, hogy bár testileg rá van utalva a nőre, ez szellemi formában fordítva van, hiszen Sheldon agyában van valami - Misery lehetséges folytatása - amelyet viszont a nő akar megszerezni. A függőségi viszony erősen eltolódik, hiszen a nő bármikor képes akaratát a tehetetlen férfira erőszakolni. Szóval a határok kissé eltolódnak.

...hogy végül az író rádöbbenjen, csak úgy menekülhet meg...

Amiben a történet kicsit eltér a hasonló filmektől, regényektől, az az, hogy az alárendelt szerepében egy amúgy erős férfi kerül. Még ma is, ha erőszakról beszélünk, pl. családon belüli értelemben, az emberben elsőre az összevert nők képe jelenik meg, pedig, bármilyen hihetetlen, fordított példák is akadnak rendesen.
Itt ugyan nincs rokoni kapcsolat, ám ettől semmivel sem borzasztóbb a felvázolt eseménysor.
Vajon hány híresség karja kezdett lúdbőrözni King hatására, amikor az utcán, étterembe, esetleg könyv vagy lemezbemutatón odaszólt nekik egy ismeretlen a tömegből: - Én vagyok az ön első számú rajongója!

A filmben több félelmünk kel életre.
Félelem a hatalomtól, kiszolgáltatottságtól, bezártságtól, szabadság elvesztésétől, stb.
Sokat segít Barry Sonnenfeld kamerája a karakterek érzéseinek visszaadásában. Mivel a zárt szoba alapjában véve elég kicsi tér a beállításokkal való játékra, Sonnenfeld a nyomasztó hangulatot rengeteg arc közelivel és eseménysort mutató totál plánnal gerjeszti. Kathy Bates arcát, alakját többször fényképezik alulról, Paul szemszögéből, hogy kiemeljék ezzel a fenyegetettsét, amelyet sugároz magából. Egy bármikor kitörni kész vulkán.
Mivel a figurák sok mindent csinálnak a képen és ez nem lenne alapjában véve feltétlenül izgalmas vagy figyelemre méltó, Sonnenfeld azzal hangsúlyozza ki ezeket a tevékenységeket, hogy pluszban behelyezi a cselekvést a kép közepébe: pl. amikor Annie mintegy mellékesen locsolgatni kezdi a benzint Paul ágyára, láthatjuk a színésznőt, amint körbe sétál és beszéd közben a keze megrándul, locsol, majd közeli csak magát a kezet mutatja, miközben benzint spriccel a kis tartályból az ágyra.
Segít a nézőnek az apró részletekre fókuszálni.

...ha olyanná válik, mint Annie és ölni fog.

Hasonló képi világot és kidolgozást, hangulatban és vágásban még "A bárányok hallgatnak" című thrillerben véltem felfedezni. Pedig nem is ugyanazok dolgoztak a filmen.
Horrorfilmmel viszonylag ritkán nyernek színészek, de Kathy Bates teljesen jogosan érdemelte ki az Oscart.

A sztárok és rajongóik közötti konfliktusok hálás témái a hollywood-i filmeknek.

70%

A sötétség után - The Philosophers (2013)

A sötétség után - The Philosophers (2013)

Rendezte: John Huddles

Huddles író-rendező saját kamaradrámáját adaptálta filmvászonra. A direktor nem túl termékeny: három film közel 17 év alatt. Viszont mindig sikerült terveihez ismert színészeket megnyerni...
A 2013-as "Filozófusok" kapott egy sokkal érdekesebb alcímet, hogy az átlag intelligenciájú néző ne lapozzon azonnal tovább a moziműsorban, ha belefut. "After the Dark". Erre nagy szükség van, hiszen a film gyakorlatilag nem más, mint egy gondolatkísérlet, egy brainstorming, amely egyetlen helyszínen játszódik - iskolai tanteremben - és ezen az sem változtat, hogy a kimondott és elképzelt gondolatok vizuálisan mind megjelenítődnek a nézők előtt. Így, bár valójában ki sem mozdulunk a helységből, mégis kapunk elég akciót és látványt, amely segít érthetőbbé és szórakoztatóbbá tenni a száz percnyi filozófia órát.

A feltevés egészen ötletes és a megvalósításban van kraft, egyedül az a zavaró, hogy maga az elmélet, amelynek kibontogatása végül már-már átmegy komolytalanba, alig valamivel másabb, mint mondjunk egy olyan kifejezetten Amerikában elterjedt szerepjáték, amelyben a fiatalok körbe ülik az asztalt és kártyákkal, kockákkal győzik meg a másikat, hogy figurájuk értékes és túlélő a nagy kalandban.
A film is egy hasonló kalandjátékot elevenít fel - hasonló tematikájú könyv jelent meg magyarul is. Tanárunk felvázolja a szituációt: Világégés, föld alatti bunker, amely tíz embernek nyújt egy évig tartó védelmet, ami ha letelt, végre elhagyhatják a kényszerű börtönt és benépesíthetik ismét a bolygót. (És a feltételezés szerint több ilyen bunker található elszórtan a földön.) Csupán az a baj, hogy ők, a teremben húszan vannak, plusz a tanár. A feladat, kidilemmázni, hogy ki legyen aki bekerülhet a védett objektumba. A nehezítés, hogy első körben a tanár kioszt egy kártyát mindenkinek, rajta különböző szakmákkal, hogy elmélázhassanak, kinek a munkája lehet fontos a későbbiekben, amikor be lesznek zárva. Eleinte logikai úton próbálják végigvinni a gondolatjátékot, amiben a tanárnak nem jut hely, hiába említi meg, hogy ő lehet a Jolly Jóker. Mert mint kiderül, a játék közben változhatnak a szabályok, ami a kísérlet végkimenetelét erősen befolyásolhatja.

Második körben a kapott kártyákat kihajtva mindjárt mindenki kap egy plusz tulajdonságot, amely a logikai érvelés mellett elterelgeti a tanulókat az érzelmi döntések felé. Ez talán a film legizgalmasabb szakasza.
Végül pedig egy jópofa variációt is megismerhetünk, amikor optimálisan csak egy egyéves bulit látnak a bunkerbe költözésen. Itt már karistolgatjuk a komédia határát.

A film lassan indul be, néhány diák erkölcsi kérdést csinál abból, hogy ne vegyenek részt ebben a gondolatkísérletben. Ez a film legfárasztóbb része, hiszen nincs másról szó, mint beszélgetésről. Mégis, van, aki nem akar a részese lenni, ilyen-olyan okból - ami nekem csak simán a tanulás alóli kibújásnak tűnne, hiszen egy brainstorming az nem fájhat. A tanár azonban hamar megzsarolja őket jegyeik lerontásával, így az eszetlen ellenkezést megtöri az erősebb befolyás. (Mindenféle filozófia nélkül...)

A kísérlet - a beszélgetés - azonban már kilép a terem keretei közül, hála a forgatókönyvnek és zöld háttérnek és még így is van némi kamaradarab íze a filmnek, enyhén színházi hangulattal, pedig a zöld háttér és CGI mindent megtesz, hogy a szituációt a nézők és a szereplők realitásába hozza.
A zene sejtelmes és hangulatos a fényképezés meg szép, bár érezhető, hogy főleg studióban forgott a film és később, trükkel került bele a látvány.

A szereplők elfogadhatóak. A tanárt játszó James D'Arcy egészen delejes alakítást nyújt. Tetszett, hogy néhány korábbi gyerekszínészt felismertem fiatal felnőttként. A Kémkölykös Daryl Sabara és a Harry Potteres Bonnie Wright.

A másfél órás gondolatkísérlet végére pedig még egy kis halvány csavarfélét is kapunk, habár erre olyan nagy szükségünk nem lenne.

A film Mafab adatlapja: A sötétség után - The Philosophers (2013)

65%

Először furán fog hatni a film hangulata és felépítése, de ha a nézőben van affinitás a gondolkodásra, el tud szórakozni a felvetett kérdésekkel és újakat is kitalálhat. Mindenesetre ha a jövő filozófusait ilyen tanórákkal képezik ki agyalásra, úgy vélem, magam már képesített agymenő vagyok. (Hiszen magam is el szoktam ilyen "marhaságokon" gondolkodni...)

Tammy - Tammy (2014)

Tammy - Tammy (2014)

Rendezte: Ben Falcone

Ben Falcone három tucat vígjáték és komédia szerep után úgy vélte, képes megrendezni egy egész estés szórakoztató filmet. Elsőre mindjárt egy kifejezetten nők számára írt, nőkről szóló keserédest hozott össze. Férfiként nehezen tudtam élvezni.

Tammy (Melissa McCarthy) egy igazi lúzer, de ami még rosszabb, nem az a szeretni való fajta, hanem az idegesítő, önsorsrontó, kihanemén féle. Egy gyorsétteremben dolgozik, ahonnan kirúgják, mivel megbízhatatlan munkatárs. Mikor hazaér, kiderül, hogy férje a szomszédasszonnyal csalja, aki fele akkora, mint Tammy. És a férje még főzött is neki valami finomat. A szemétláda.
Tammy hirtelen ötlet hatására kapja magát és hazamegy, hogy új életet kezdjen. Szerencsére, anyja csupán két háznyira lakik Tammy-ék házától, így pár perccel az arculcsapás után, a férje helyett már az anyjával veszekedhet a semmiről sem szóló életéről. Tammy kimenekülne hiábavaló életéből, ám nagyanyja nem engedi el egyedül. Ketten lázadnak és indulnak el az Amerika körüli turnéra, hogy Tammy végre embert faragjon magából és a nagyanyja láthassa végre a Niagara vízesést. Közben történnek velük vicces és kínos események; rendőrségi ügy, rablás, öregszex, leszbi buli és becsúszik egy mély barátság is.

Melissa McCarthy közepes formáját hozza. A szövegei közel sem olyan viccesek, mint a "Női szervek"-ben, és nem is olyan idegesítő a figurája, mint "A személyiségtolvajban". Tammy-t nehéz megkedvelni, hiszen nagy a szája, de nincs mire. Az a fajta ember, aki bemegy az étterembe, veri a palávert, végül 10 cent jattot sem hagy, mert nincs annyi sem a zsebében. Nem egy barátnak való ember.
Úgy érzem, jó színésznő, de valahogy beskatulyázták az idegesítő seggfej szerepébe és nem elég erős művész ahhoz, hogy elvigyen egy filmet a hátán. Még akkor sem, ha mellé olyan sok "húzónevet" pakolnak.
A Tammy viszont egyszemélyes shownak sem elég, olyannyira kevés benne a humor. Megismerünk egy kisvárosi lányt, aki elcseszte az életét és valószínűleg az életben nem lesz semmiben sikeres. Látni érdemes ezt? Egyáltalán nem.
És Susan Sarandon bedagadt lábát is ki bírtam volna hagyni, hiába 68 éves a színésznő és nem várható el tőle, hogy negyvenes pumákat alakítson a vásznon. Köszönöm, nem! Inkább maradjon kellemes emlékem róla a nyolcvanas-kilencvenes évekből.

- Te Susan! Leszek valaha olyan nagy színésznő, mint te? - Már most kétszer akkora vagy...!

A filmet igazából az menti meg a teljes érdektelenségtől, hogy remek karakterszínésznők szerepelnek a kövér komika mellett. Allison Janney, mint édesanya, aki már nagyon unja lánya viselt dolgait és belefásult a felesleges vitákba. Susan Sarandon a szókimondó és alkoholista nagymama. Bemutatni nem kell, mindenki ismeri a nevét, aki szereti a filmeket. A kikapós szomszéd lány szerepében Toni Collette nevetgél közel három percig, ami sértő egy ilyen színésznő kvalitásait tekintve. Kathy Bates, mint öreg leszbikus barátnő, kellemes emlékeztető, hogy él egy ilyen remek színésznő. Sandra Oh pedig szintén teljesen eltékozolt tehetség, annyi remek dráma és a Grace klinika után. Dan Aykroyd pedig szinte cameo.

A kisember kisboltot rabol? A "Nekem 8"-at lehetetlen felül múlni.

A Tammy sok elsőfilmes rendezői hibával rendelkezik. Nem elég érdekes, a karakterek nem feltétlenül szerethetőek, néhány forgatókönyvi húzás és jellemfejlődés logikátlan, nem követhető. A humor faktor teljesen esetleges és buta. Még McCarthy zsenialitása sem tud átütni a forgatókönyvi hiányosságokon és ötlettelenségen. El tudsz rajta mosolyodni, nevetni azonban nem biztos, hogy fogsz. Főleg nem, ha férfi vagy.
Mert nem neked szól.
Elvileg a nőknek szólna, nekik viszont idegesítő lehet, ahogyan megformálják benne őket. Egydimenziósan, nevetségesen.

30%

A megtisztulás éjszakája: Anarchia - The Purge: Anarchy (2014)

A megtisztulás éjszakája: Anarchia - The Purge: Anarchy (2014)

Rendezte: James DeMonaco



A jövő Amerikája meghonosította az Európai eredetű Walpurgis-éji boszorkányszombatot, csak kicsit a saját képére formálta, melynek köszönhetően az örömtüzek többé nem fából összehordott máglyák, hanem égő autó és emberroncsok.

2023-ban kialakult a "megtisztulás" éjszakája nevű 12 órás erőszakáradat az Újvilágban. Ennek lényege, hogy az év egyetlen napján, 12 órán keresztül szabad a vásár, bármilyen bűn elkövethető, beleértve a gyilkosság is, melynek köszönhetően bárki orvosolhatja erőszak útján az őt ért valós vagy képzelt sérelmeit. Egyfajta társadalmi gőzszelepként funkciónál, melynek elcsavarásával a frusztrált nép kiengedheti a gőzt.
Sajnos nem működik tökéletesen, mert valahogy a leginkább ártatlanok maradnak fenn az erőszak rostáján. Ezt jó érzékkel vette észre egy titokzatos csoport karizmatikus vezetője és folyamatos audiovizuális kapcsolatban igyekszik ráébreszteni az átlagembert, hogy a "megtisztulás éjszakája" lassan a gazdagok obszcén játékához asszisztáló vérengzésorgiává degradálódott.




Az őrmester (Frank Grillo) otthon készülődik. Fegyvereket tesz a táskájába és a falra ragasztott fényképeket nézegeti, hogy tudjuk, komoly feladatra készül a következő tizenkét órában. Valakivel le akar számolni? Vagy simán egy bérgyilkos megbízás, aminek most eleget lehet tenni jogi következmények nélkül?

Frank Grillo fokozatosan építette be magát az akciófilmes műfajba. Főleg televíziós munkák közben becsúszott a Tom Cruise féle "Különvélemény", melyben egy Pre-zsarut játszhatott, marcona fizimiskájának köszönhetően. Második találkozásom vele "A szökés sorozat" elszánt és tapasztalatlan ügyvédje, aki végül az állami szintű konspiráció áldozatává vált, még valamikor az első évad során. Azután egyre komolyabb, fontosabb filmekben kapott orvos, rendőr, ügynök karaktereket. Pl. Az "Amerika kapitány: A tél katonájában" meg kellett küzdenie magával a kapitánnyal is.

A gazdagok játékához a szegények asszisztálnak.

Shane (Zach Gilford) és neje, Liz (Kiele Sanchez) a férfi családjához igyekszik, hogy együtt vészeljék át az éjszakát, amely valószínűleg az utolsó közös éjszakájuk a válás előtt. Hiába indultak el időben, a megsérült kocsi miatt végül a senki földjén találják magukat, és egyetlen esélyük, ha az árnyékba bújnak. A sors éppen az őrmester kezei közé kergeti őket, így együtt menekülhetnek.

Eva (Carmen Ejogo) törődött pincérnő, akinek kevés fizetése a gyermekére és halálos beteg apjára megy el. Éppen fizetésemelést kérne főnökétől, amit az megtagad. Eva-nak lenne oka, hogy akár erőszak útján orvosolja haragját, ő mégis inkább bezárkózik kis lakásába egyetlen lányával, Cali-val (Zoe Soul). Persze semmi sem ennyire egyszerű. Előbb egy sértődött szomszéd igyekszik szexuális agresszióját rajtuk kiélni, azután maszkos fegyveresek rángatják ki őket az utcára, egy számukra ismeretlen cél érdekében.

A véletlen az ő megmentésükre sarkallja az őrmestert, hogy végül az ötfős kis csoport egymásra utalva verekedje végig magát a lángoló és véres városon.

Az őrmester mire észbe kap, már négy ember életéért felelős.

DeMonaco teljesen beleszeretett az általa kitalált, több hasonló történetet magában egyesítő erőszakos antiutópiát. Van ebben némi "Battle Royale", tetten érhető némi "Menekülő ember", az alapkoncepció meg enyhén emlékeztethet John Carpenter "Menekülés New Yorkból-jára", igaz, ott egy lezárt város lett szabad zóna, ha erőszakról van szó, itt meg a teljes államok változik hadszíntérré.
Megidéz minden olyan akciófilmet, amelyben emberek menekülnek a végzetük elől és közben szépen fogyatkoznak. Pl. "Az ítélet éjszakája" című akciófilm, amely a magyar címválasztás miatt még rá is rímel jelen filmünkre.

DeMonaco az első részben csupán felskiccelte a történetet, itt már kimerészkedett nyílt terepre, hogy kicsit teljesebb képet kapjunk erről a világról. Az árnyalás ellenére sajnos kevés a lényegi információ, amit már az első rész során - A bűn éjszakája - nem találtunk ki. Talán a tervezett harmadik rész bővebben mesél nekünk arról, amit tudnunk kell és érdemes.

Az erőszak erőszakot szül. Talán nem jó a rendszer...?

A film az első részhez képest, több karaktert és akciót mutat meg, de sajnos hiányzik a húzó név, mint az első rész Ethan Hawke-ja. Szóval, lehet, hogy nagyobb büdzsével dolgoztak, ettől függetlenül nem lett a film jobb mint túlélődráma kistestvére. Ez is kb. ugyanaz, csak közben futkároznak.
Ettől függetlenül a téma "finomsága" miatt biztosan lesznek rajongói a sorozatnak, hibái ellenére is. Én az vagyok.

55%

Elmélkedjünk:
Az alapkoncepció egy akciófilm esetében egészen jópofa, ám ha logikusan végiggondoljuk, mint "megtisztulás éjszakája" egyértelműen elhibázott és kivitelezhetetlen fantazmagória.
Először is, a lényege, hogy a társadalom számkivetettjeitől megtisztítsuk a társadalmat. De ez nem működik, hiszen pont az ártatlanok és gyengék esnek áldozatul az erőszakra hajlamos egyedeknek.
Szóval a gyilkosok levadásszák a gyengéket, így másnap több erőszakos ember marad életben. Ez megtisztulás? Egyértelműen nem.

Azután a film nem tér ki rá, hogy ha már tömegek, csoportokba verődve mészárolják egymást, közben miért nem szabadul el a pokol és rabolnak, fosztogatnak? Az emberek egyik negatív tulajdonsága, hogy a káosz közben is saját érdekeiket nézik, ezért ha kitör a balhé, mindig látunk a filmekben pár embert, akik kirakatokból lopják a tévét. Itt ehhez képest szinte csak egyszerű céllövöldévé silányul a háttérkép.

Azután a film nem tér ki arra sem - biztos komolyabb brainstorming kell hozzá - hogy miféle infrastruktúrára ható következményei vannak egy ilyen mészárlásnak.
Az oké, hogy a tehetősebbek védett falaik mögé vonulnak vissza - bár az első rész pont azt mutatja meg, mennyire nem segít egy páncélozott otthon sem... - de ettől függetlenül mennyi "vétlen" áldozata lehet az eseménynek, aminek köszönhetően másnap nincs, aki kinyissa az újságos standot, megfőzze a reggeli kávét, vagy felvegye a műszakot a kórházban, mint ápoló vagy orvos. Mert nem csak a sallang hullik el.

Azután meg a másnap... Sok ember veszíti el hozzátartozóit és barátait. Vannak, akik kivárják az egy évet a bosszúra?
Arról már nem is beszélve, hogy az éjszaka után milyen komoly takarítási hadjáratot, renoválást és hullaszámlálást kell végrehajtani. Győzi ezt egy ország?

És ezzel csak a felszínt karcolgattam.
Akárcsak DeMonaco filmje.

V/H/S: Viral - V/H/S: Viral (2014)

V/H/S: Viral - V/H/S: Viral (2014)

Rendezték: Justin Benson, Gregg Bishop, Aaron Moorhead, Marcel Sarmiento, Nacho Vigalondo

A V/H/S: Vírusvideó a sorozat harmadik darabja és a legelszálltabb, ugyanakkor legerőtlenebb szkeccsfilm a három rész közül. Ezen a viszonylag érdekes átvezető film sem segít, mert míg az első két részben egy viszonylag hétköznapi keretet kapott a film, addig itt már maga a köztes kitöltés is teljesen agyament szituáció. Így pont az veszett el a filmből, amiért élvezni tudtam az első két részt.

A V/H/S filmek egyik erőssége az volt, hogy a megnézett felvételek legalább egy kicsit emlékeztettek azokra, amiket akár tényleg fellelhetnénk egy komoly found footage gyűjtő archívumában, míg a harmadik rész már annyi kamerát, perspektívát, vágást, trükközést, mosást, vasalást, szárítást vonultat fel, hogy pont ez a "meghittség" hiányzik, halt el, ami miatt könnyebb volt befogadni az előző két rész. (Pedig azért abban is voltak démonok, zombik, szellemek)

Most simán azt mondanám: Fiúk, kicsit túlpörögtetek!

A kerettörténet egy autós üldözés, mely a városkában körbe-körbe zajlik, miközben emberek zavarodnak meg, rendőrök terelgetik a forgalmat és unatkozó fiatalok igyekeznek a tévében sugárzott autós üldözésbe kerülni. Nyoma sincs az egy helyszínes, szinte már unalmas első két filmen átívelő keretes megoldásnak. Itt már magába a kollektív őrületbe csöppenünk, magyarázatok nélkül, úszva az árral. De nem lettem jobban felizgatva, csak bólogattam: Aha, oké...

Az első film a legerősebb és legkoherensebb. Dante (Justin Welborn tapasztalt horrorfilmes színész) kisvárosi senki, aki szeretne a világ legnagyobb illuzionistája lenni. Talál egy köpenyt, aminek segítségével bőven túlhaladja elképzeléseit. Több kamera, több trükk, míg végül egy egész pofás kis "alkonyzóna" epizódot kapunk. Csak pl. amikor a kommandósok puskáira szerelt kamerákat látjuk, azonnal beugrik, hogy ezt már ellőtték pl. az Afflicted (2013) című vámpíros found footage-ban vagy a Wer (2013) című szinte testvér darabban, amelyik viszont a farkasember mítoszt öregbíti. A történet meg simán koppintja "Az erő krónikája" (2012) című sci-fi drámát, csak gyorsított tempóban.
Dante végül nem illuzionista, hanem egyenesen a nagy varázslóvá avanzsál, míg végül emberére akad egy hozzá hasonlóan törtető fiatal nőben és akkor két erős akarat csap össze a hatalomért. A befejezés borítékolható, mégis a legérdekesebb része lett a szakaszokra osztott mozinak.

A második film egy sikeres kísérlet meséje, melynek köszönhetően főszereplőnk megnyit egy kaput a mellettünk létező alternatív világba, hogy ott azután hamar rádöbbenjen, bár elsőre ugyanaz a világ fogadja, mégis, vannak lényegi különbségek.
Groteszk epizód, kicsit Cronenberg szájízt hagy maga után, felidézve a Kanadai rendező legkorábbi munkáit, amely a dráma és bio-horror keverékét képezték.
A szegmens nem lenne rossz, viszont a gagyi effektek és nem túl okos felépítés - már a kamerakezelésé - sokat ront az élvezetén.

Az utolsó rész pedig maga az őskáosz.
Néhány gördeszkás srác kamerákkal felszerelkezve dokumentumfilmet forgat és belekeveredik valami démon imádó szekta kegyhelyébe, ahol a srácok hullanak is, meg nem is, mert ketten átmennek Rambó-ba és kiirtanak mindenki.
Zavaros, túlfényképezett, túlvágott, túl... túl... túl... mesterkélt és buta.
A befejezése pedig kicsit visszaköszön a második részből, ahol már láttunk világra jönni egy hasonló démont, így izgalmasnak sem mondanám.

Jelen tárgyalt filmünk ezért sajnos nem tudta megugrani az első rész újdonságát és a második rész szépen kivitelezett epizódjait, pedig a zombis történet már ott is erősen elszakadt a még "hihető" kategóriából.

Azért remélem, még fognak készülni V/H/S filmek, mert a koncepció nem rossz és ötlet meg, gondolom, lenne elég.
Ebben a részben a technika kicsit elnyomta a történetet.
A kevesebb, lehet itt pont több lett volna.

50%

Az első részről itt írtam: V/H/S egy finom kis found footage kooperáció.