2015. március 14., szombat

Stephen King's - A dagadt sofőr - The Big Driver (2014)

Stephen King's - A dagadt sofőr - The Big Driver (2014)


Rendezte: Mikael Salomon

Megtekintés: Maria Bello miatt mindenképpen. Szeressük.

Nagy szerencse, hogy sem Stephen Kinget és sem Mikael Salomon-t ennek a filmnek a révén ismerhettem meg. Ha így lett volna, egészen biztosan nem Stephen King ma a kedvenc íróm és úgy vélném, hogy Salomon sem egy jó rendező, pedig de. Ezt a véleményemet a nagyon korrekt Vízözön - Hard Rain című akciófilmre alapozom, amelyben a kezdetben bűnözőnek induló Morgan Freeman-t a film végére majdnem hőssé magasztosítják.
Salomon munkája vagy nagy csalódás volt, vagy a rendező érezte úgy, hogy soha többé mozi filmet, mert írd és mondd, azóta nem forgatott szélesvásznú produkciót, csak sorozatokban és televíziós filmek munkálataiban vett részt. Sajnos.

Stephen King legtöbb története nem túl bonyolult. Ami egyedivé és érdekessé teszi ezeket az amúgy többnyire egyszerű történetű ijesztő történeteket, az a karakterek elég jó felépítése és a megfogalmazás, amellyel az egészet tálalja. Nem lehet pl. azt állítani, hogy mind a Carrie vagy a Ragyogás olyan csavaros, agymegdolgozó darab lenne, de ahogyan a középiskolás lány belső monológjait vagy Jack Torrance lassan elhatalmasodó őrületeit King a papírra álmodja, az teszi hozzá a szükséges pluszt az élvezethez.
Ha "A dagadt sofőr" lenne King első munkája amivel találkozom, nem biztos, hogy ennyire megkedvelem őt, hiszen, eleve egy novelláról beszélünk, ami azért nem húzza be feltétlenül magába az olvasót egy regénnyel ellentétben, másrészt a majdnem meggyilkolt írónő bosszúja egy kissé aberrált családon első blikkre nem tűnik olyan fogós témának, mint az író kezdeti művei. Öregszik na. Néha még beletenyerel a tutiba egy-egy könyvvel, de be kell ismernem, olvasás közben erősen érzem, hogy fárad. Három utolsó könyve - amit volt szerencsém kezemben tartani és elolvasni - nem elégített ki teljesen maradéktalanul: Joyland, Mr. Mercedes és az Álomdoktor, amelynek alaptémája - országot járó lakókocsis közösség, egyfajta vámpírként, gyermekek életerejét szívja el - nem rossz, ám végül talán az író egyik legvértelenebb leszámolásával zárul. (Értsd, nem hullanak benne markánsan a főszereplők, mint ahogy megszoktam vagy elvárnám.) Szinte már paródia szintű befejezést produkált hozzá.

Akár kampánykép is lehetne egy családi erőszakról szóló reklámban.

A dagadt sofőr King 2010-ben megjelent novellás kötetének egynegyede. (Minden sötét, csillag sehol) Egy kissé visszavonult írónő, Tess (Maria Bello) története, aki ugyan nem él nagy társadalmi életet, ennek ellenére komoly olvasói tábora van. Egy kisvárosban, amolyan felolvasó estet tart, aláírással, eladással és teázással. Hazafelé kap egy tippet, hogyan tudja közel egy órával lerövidíteni az utat. (King már írt egy novellát egy megszállott autóvezető nőről, aki mindig a rövidebb utakat keresgéli - még a GPS ideje előtti a történet - és végül olyan világon vezet keresztül, amely talán nem is létezik...) A lerövidítés olyan jól sikerül, hogy a végén örülhet, hogy nem verték agyon. Bővebben: Az autója defektet kap. Kiderül, hogy szöget tettek az alig használt szakaszra. Érkezik egy akkora csávó kisteherrel, aki szinte maga a kisteher. Elsőre úgy tűnik, hogy segít lecserélni a kereket, ám végül inkább félholtra veri Tess-t, többször megerőszakolja és bevonszolja egy olyan csatornába, melyben több nő holteste oszladozik már. Tess azonban sokkal erősebb, ezért feléled a tetszhalott állapotból és hazavonszolja magát. Megrágva a lehetőségeit, saját kezébe veszi a bosszú véghezvitelét, hiszen a jogrendszer eléggé labilis lábakon áll és még a végén a nő kerülne ki belőle vesztesen. (A filmben ezt a részt gyorsan átvesszük. Felszínes magyarázatnak érzem, hogy végül a kifejezetten törékeny nő áll a két sarkára és lesz egyfajta női Charles Bronson, vagy amolyan Jodie Foster "A másik én"-ből.

Tess, mivel a krimi területén is bír némi ismerettel, szépen kikövetkezteti, hogyan tovább, fegyvert szerez, magánnyomozásba kezd és az összegyűjtött bizonyítékok birtokában saját kezébe veszi az ítélkezést. Szép, egyenletesen véghez vitt bosszúhadjárat, néhány apró meglepetéssel, ám semmi komoly. Tess karaktere túl szerencsés, túl okos, túl ügyes. A vége felé már nem is nagyon tudsz érte izgulni, annyira kisujjból oldja meg a szituációkat. Salomon filmje tökéletesen megfelel egy másfél órás filmnek. Rövid felvezetés, tárgyalás, bosszú. Sajnos, Maria Bello lábán kívül, sok plusz pontja nincs a filmnek, annyira nem kiemelkedő a végeredmény. Gyakorlatilag a már korábban bemutatott "Egy jó házasság" (A filmről itt már írtam!)testvérfilmje, hiszen hasonló témára épül és ennek is egy kezdetben gyengének tűnő nő a főszereplője. Ahogy az Joan Allen jutalomjátéka volt, ez a darab Maria Bello karrierjének egyik felejthető állomása. Kár érte, bár erősen úgy vélem, hogy ebből az alapötletből és kisregényből-novellából nem lehetett többet kihozni.

60%

Észrevétel:
- King ismét egy írót tett meg főszereplőnek. Tess érdekes figura és dögös.
- A színész, aki a dagadt sofőrt alakítja, - Will Harris - nem kicsi!
- Tess kicsit túl ügyesen rendezi le a dolgait. Egyfajta Agatha Christie reinkarnáció, aki attól sem riad vissza, hogy bemocskolja a kezét.
- Olympia Dukakis mellékszerepe igazából nem szükséges, de legalább így ismét láthatom a hölgyet filmszerepben.





Ha megnéznéd:
- A dagadt sofőr (2014)

2015. március 9., hétfő

Blog: Véleményem a KDNP-s vasárnapi boltbezárásról.

Vasárnap még én is elmentem Tecsózni. Nem azért, mert a Tecsó látványosan olcsóbb lenne, vagy áruinak minősége vetekedne a három királyok által kínált mirhával, marhával, mantrával és tantrával.
Elmentem, mert nem mehetek többé.
Mehetnék hét közben, reggeltől-estig. Mehetnék szombaton is akár.
De vasárnap, amikor tényleg ráértem néha és amikor tényleg rászánhattam az időt, hogy tévelyegjek a színes szarok és polcok között, nem mehetek.
Nem mehetek, mert néhány öltönyös majom, akiket elvileg mi szavaztunk meg, akik elvileg a mi érdekeinket képviselik, a mi megkérdezésünk nélkül, saját ideológiájukat megtámogatandó, kitalálták, hogy a vasárnap a pihenés napja, a vallásé, a családé.
De én sokszor nem akarok vasárnap otthon pihenni, hiszen hét közben dolgozva, nem volt időm bevásárolni. Kényelmesen, teszem hozzá, mert most majd biztos vastagabb sorok között kell majd izzadnom, míg kitolhatom kosaram a parkolóba.
Nem akarok vasárnap vallásoskodni. Sosem voltam hívő. Annyi vallás van, hogy nem tartom értelmét, hogy bármelyikhez is ragaszkodjam, főleg, mivel tudom, hogy a világon a legtöbb fájdalom a valláshoz kapcsolható.
Másrészt nem akarom, hogy asszonyverő, korrupt emberek döntsék el, hogy nekem vasárnap hinnem kell valamiben. Hiszek én egész életemben. Amiben akarok. Parancs nélkül.
Azután ott van a család kérdése. Nincs mindenkinek klasszikus értelemben családja. Sem dolgozónak, sem vásárlónak.
Manapság divat a szingli lét. Meg a csonka család is. Meg a kirepült fiókák, idegenbe húzott gyermekek. Hol van már - tisztelet a kivételnek - az a család-modell, hogy apa-anya-nagyszülők-gyerekek, mind együtt, mennek a templomba, azután körbeülik az asztalt?
Talán vidéken.
Ott meg nem volt soha politikai kérdés, hogy vasárnap tecsó-e vagy templom. Megoldották.
Kedves KDNP. Köszönöm, hogy helyettem gondolkodtok, már ha beböffentett, államkasszát is érintő - hosszú távon derül persze ki - ötleteiteket lehet gondolkodás alapú törvényhozásnak nevezni. Egyelőre, úgy érzem, több kárt okoztatok, mint hasznot.
Eddig egyetlen Tecsóssal találkoztam, aki örült a vasárnapi bezárásnak, igaz, róla is kiderült, hogy ettől függetlenül tele van a töke a politikai elittel, habár, hölgy volt az illető.
Úgy vélem, nem folytattatok közvélemény kutatásokat a non-stop nagy-áruházak bezárásával kapcsolatban. Ez arra enged következtetni, hogy átgondolatlan, inkoherens politikát vallotok magatoknak, melyre ennek az ország nincs szüksége.
Így rátok sem.
Takarodjatok a francba.

Kölyök - Cub - Welp (2014)

Kölyök - Cub - Welp (2014)


Rendezte: Jonas Govaerts

Gyönyörűen megtervezett, minimál stílusú, mégis szép montázst rejtő filmplakát.


Megtekintés? - Annyi unalmas és olcsó horror után javallott.

A "kölyök" nem újítja meg a horrorfilmeket. Sőt, történetében a nyolcvanas évek klasszikus és egyszerű horrorjait követi: kis csapat - pár felnőtt és főleg cserkész kölykök - elvándorolnak kisteherrel a világ végére - annyira azért nem, hisz a helyi seriff valami babettával kiér hozzájuk percek alatt, ha gáz van - és táborozni készül. Nagyjából összeszokott brigád, egyedül Sam (Maurice Luijten) lóg ki a sorból, mert ő "nehéz" kölyök. Valami gyerekkori - nem mintha még nem az lenne most is - trauma nehezedik rá és a táborvezető saját felelősségének tekinti, hogy kihozza ebből a fiút. Minimális pszichológiai ráhatással.

Már az első percekben gond akad; a kibérelt terültet nem tudják birtokba venni, mert két suttyó helyi pöcs ott qad-ozik. Pár pofon és a kis csapat inkább tovább áll. Kinek hiányzik a balhé? Nem messze az eredeti céltól, találnak megfelelő helyet, leszámítva az átkot, mellyel az idegeneket riogatják és nem is nagyon publikus; valamikor egy fafeldolgozó gyár volt itt és mikor az állam beszüntette a munkát, több melós lett öngyilkos, akasztotta magát fel a fákra. Azóta állítólag, a szellemeik visszajárnak és ha ez nem lenne elég, egy Kai nevű gyerekdémon-farkasember ritkítja a turistákat. De melyik filmben nem szarják le az ilyesmit?

Hamar kiderül, hogy tényleg van valaki a fák között és "Reszkessetek, betörők" stílusú csapdákkal ritkítja a feltételezett betolakodókat, nem ismerve kegyelmet, sem asszony, sem gyermek iránt. Sam szemtanúja lesz Kai jelenlétének és talán kicsit össze is barátkoznak, habár egy erdőben szocializálódott fiú barátsága nem nyugszik biztos alapokon.

Tényleg vannak még srácok, akik a technika korában szívesen mennek sátorozni a semmi közepébe? Főleg, hogy egyik-másik nem tűnik sem kicsi Tarzannak, sem Mauglinak.

A szereplők fogynak, Sam-nek nem hisznek, folyik a vér.
Alap történet, szép tálalás. Engem megvesz kilóra, ha egy film szélesvásznú hatású, nem videós szemétként köszön le a monitorról. A "Welp" gyönyörűen fényképezett és vágott film. A zenéje - Steve Moore - munkája simán hozza a nyolcvanas évek szinti-zene hangulatát, azon belül néha tiszta John Carpenter hatás érződik rajta. Élvezős.
A film röpke másfél óra, a sokk effektek tetszetősek, a helyszínek, - még ha főleg csak fák és fű - kellemes.
Az Európai filmesek nem simogatják a gyerekbuksikat. Itt egy srác ugyanolyan áldozat lehet, akár egy felnőtt. Ha már cserkészekről szól, el is várható, hogy ők is hulljanak.
A befejezés elborult, beteg és kicsit kiszámítható. De nem rossz.

Megjegyzés:
- Az a fa csapda, amely kereszt formában gyilkolja meg egyik hősünket, kicsit túlfejlesztett. Oké, hogy kiszámítható, hogy az első hova dőljön. Oké, hogy feltételezzük, hogy majd jól beékelődik alá valaki. Oké.
De azután, hogy a második fát az első fa megbuherált ága hozza működésbe, azért az már kicsit sok a precíziós tervezői munkából. Igaz, a vásznon jól mutat, csak semmi köze az addig megszokott realizmushoz.
- Néhány szereplő további sorsa elsikkad a filmben, pedig nincsenek olyan sokan, és nem annyira mellékesek, hogy ne legyen a néző kíváncsi rájuk.
- Van egy jelenet, amikor Zoltán kutyustól megszabadulunk. Nem kell állatvédőnek lennünk, hogy felforduljon a jelenettől a gyomrunk.
- Az ilyen témájú horrorfilmek közül az egyik első, amolyan nagyapa, a Péntek 13. sorozat első része. Fiatalok, pár felnőtt, elátkozott táborhely, sötétben osonó gyilkos, gore effektek, végén egy maradhat, stb. Általában a gyerekek szerepét erősen leredukálják, de akadnak kivételek is: A halál angyala - Sleepaway Camp (1983) Habár a kamera látószegén kívül, de itt már hullottak a kölykök is.

Nem nagyon lehet belekötni a filmbe, hiszen amit vállal, hozza.
A fából készült maszk egy franchise kezdete is lehetne.

70%

2015. március 8., vasárnap

A sejt 2. - The Cell 2. (2009)

A sejt 2. - The Cell 2. (2009)


Rendezte: Tim Iacofano

Megtekintés? - Nem ajánlott. Kihagyható.

Sejtettem, hogy mire számítsak. Volt első rész. Mozi változat, széles vászon, húzó név: Jennifer Lopez. Egy rémálom látomásokat elénk varázsló rendező. Monumentális díszletek, helyszínek, komoly videó technika, vágás és jelmezbázis. Egy percet sem láttam a második részből, amikor már tudtam, hogy nem fog meghatni.

Eleve videóra szánták. A főszereplő tök ismeretlen; Tessie Santiago. Még videós berkeken belül sincs halvány fogalmam sem róla, ki ő. Filmjeinek listája rövid és ez benne a legmarkánsabbnak tűnő produkció. Viszont a teste lenyűgöző, bár játéka megfelel egy pornós cica eszköztárával rendelkező színésznőével. (Nevezhetjük a pornófilmekben dugó nőket "színésznőnek"???)
A rendezőnek pedig ezidáig ez az egyetlen filmje, hiszen ezen kívül csupán tévés feladatokat látott el. Azokból említésre méltó csupán a 24 néhány epizódja.

Sosem értettem, hogy egy viszonylag kultikus státuszba emelkedő filmnek miért van szüksége egy igénytelen folytatásra. Talán nem bíztak abban, hogy a mozivásznakon jól működne a második rész és eleve a tékák polcaira gyártják le? Talán inkább a videós és tévés forgalom biztos harminc-negyven milliója, mint egy esetleges mozis százas álomhatár? A Sejt egy jól funkcionáló, mégis eléggé réteg zsánerű thriller lett, hiszen akik borzongani vágynak egy sorozatgyilkos munkássága közben, nem feltétlenül kíváncsiak a film által kínált költőiességre.
Az első rész elvont fantázia világa itt csupán olcsó videós trükkfilm, komoly tartalom, finoman hangolt munka nélkül. Nem véletlen, hogy az első rész készítői közül egyetlen névvel sem találkozunk, aki számítana. Míg az első rész forgatókönyvéért egyetlen ember felelt, itt négy emberre volt szükség, hogy egy értékelhetetlen produktumra gyűjtsék össze a pénzt. Vicc, csak nem nevetek.

Az első részben tudtuk, ki a gyilkos, mert a hangsúly valójában a pszichében tett utazásról szólt. A gyilkos énképének kicsomagolásáról, hogy megértsük, mi késztet egy embert arra, hogy állatként viselkedjen.
A második rész ebben sem partner, hiszen ezeket a szálakat félre teszi és a gyilkos személyének titokzatosságára koncentrál. Nem véletlen, hogy a figura végig takarásban van, eltorzított hanggal. Mert itt a poén nem a belső világ, hanem a személy kiléte. Ócska húzás. Ezért a Sejt 2. egy egyszer nézős, tucat krimi szintjére süllyed, melyben van egy kicsi paranormális szál, Maya-nak köszönhetően, aki egyfajta médiumként látogat emberek emlékeibe, azok tárgyainak megérintésével. (Kicsit emlékeztet Stephen King Holtsávjára, melyben Johnny Smith tárgyak megérintésével képessé vált az azt birtokló személyek életébe pillantani.) Meg van ott még valami a DNS-sel is... Micsoda véletlen, hogy a Regényből készült filmsorozatban játszott Chris Bruno egy franciás kitételű - 69 - epizódban, hogy ebben pedig ő legyen a férfi főszereplő. Frank Whaley szintén, de ő csak 7 részben.


Maya képessége persze nem egzakt, ezért simán elsikkadnak fontos momentumok, miközben "dolgozik". Van persze kötelező gyanúsított, akire lehet gyanakodni. És a végén a kötelező csavar, amelynek megoldása kb. a huszadik percben esett le nekem. (Így van ez, ha egy ismertebb arcot is leszerződtetnek a filmhez. Csak az lehet a gyilkos!!!) Jelen pillanatban még a harmincadik percnél járok, ezért nagyon remélem, hogy a tippem igaznak bizonyul.

Miután ezt leírtam, gondoltam egyszerűbb, ha ugrok egyet a filmmel és előre tekertem.
Igazam volt. A gyilkos az, akire az első pillanatban gyanakodtam, miután megláttam.
Eredeti film ez a Sejt 2. Azért a negyvenedik perc környékén már megmutatják emberünket, így az egyetlen aduját is leleplezi a film. (Tudom, tudom; ha mutatják, az a baj, ha nem mutatják az a baj...)

Dicsérni nem tudom. Hol vannak azok a csodálatos díszletek? Hol vannak azok a beteg víziók?
Itt alig kapunk többet egy folyosónál és néhány monitornál.
Ezerszer látott klisék. Unalmas rendezés.
Autós üldözés, melyben csepp feszkó sincs.
És egy kínai lezárás. Kici-oco.

- Gyere te néző. Látnod kell! (Hazudik!)
30%

(Nem hiszem el. Megnéztem az imdb-n, csupán 2,9-en áll jelenleg: 2015.03.08. Eléggé közel lőttem be hozzá a véleményem. Akkor kb. jól éreztem...)

Megjegyzés: Kiírhatnám ki a gyilkos. Csak, mert a film nem érdemel többet. De hátha neked pont az ízlésed.
Azt kérdezed: - Hogy mi?
-Igen, igen... - felelem.

2015. március 6., péntek

Tengerparti diliparti - Psycho Beach Party (2000)

Tengerparti diliparti - Psycho Beach Party (2000)


Rendezte: Robert Lee King

Megtekintés? - Egyszer. Talán.

Megérdemlem, hiszen én erőltettem magamra ezt a trágyát. Megzavart, hogy a szereposztásban feltűnt Amy Adams neve és utána olvasva, hogy a film egyfajta stílus-paródiája a nyolcvanas évek horror-slasher művészeti ágának. Csak harmatgyenge változatban.
Már az első percek egy filmvetítésre viszi a nézőt. Nem újdonság, hogy egy film egy fiktív történettel indul és az sem, hogy rögtön utána egy moziban kötünk ki. Bár, most egy nem jut eszembe az elborult Chillerama kivételével, ott viszont a teljes film magában egy autós moziban zajlott le. És nekik sikerült jobban belemászni a paródia műfajába.
Szóval belecsöppenünk egy fekete-fehér és egyben buta horrorfilmbe, amely úgy az ötvenes évek termékének tűnik. Rögtön utána kiderül, hogy valójában csak egy autós moziban ténfergünk a kamerán keresztül és ha már ott vagyunk, megismerjük a karakterek nagy részét, köztük a vörös Florence-t (Lauren Ambrose), akinek arcjátéka rajzfilmfigurákat idéz és nagyon gyorsan kiderül róla, hogy ha vélt sérelem éri, átmegy gonosz nőbe, ugyanis van egy alteregója, aki bárkit leolt. Ambrose simán benne van a kívánatos vörös színésznők top10-ében, igaz, nem ezzel a borzalmas szereppel és filmmel. (Amy Adams, aki ebben még mellékszereplő, szintén helyet kapna a vörös 10esben.)
Valaki meggyilkolja az egyik nézőt. Torokelvágás. Nagyon visszafogottan, ami egy kétezres horror-műfaji kiforgatósban szerintem nem veszi jól ki magát. Ha már igyekszünk visszaadni valamit hangulatban a nyolcvanas évekből azért rá kéne gyúrni a nyiszálásos késes finomságokra, hiszen pont a nyolcvanas évek beköszöntével aktivizálták magukat az olasz giallo mesterei és a slasher horrorfilmek maszkmesterei, akkor még CGI rásegítés nélkül. Tom Savini már javában ontotta magából a halálokkal kapcsolatos speciális effektusait, amely főleg szétnyirbálható bábokból állt. Többek között a Péntek 13. Kevin Baconos nyíllal nyakátszúrós részért volt felelős és utána is sok finomsággal gazdagította a horrort.

Lauren Ambrose gyönyörűen mozog a vetített háttér előtt. A film legélvezhetetlenebb pillanatainak egyike. Inkább szereztek volna egy színésznőt, aki tényleg megáll a szörfösök világát jelentő deszkákon.

Robert Lee King és az erősen transzvesztita beállítottságú forgatókönyvíró, aki ebben a filmben még egy női rendőrkapitány szerepét is megformálta, pedig férfi (Charles Busch), finoman szólva is vértelenül köhögték vissza mindazt, amit "tanultak" korábban ezekről a filmekről.
A helyszín ismerős, mert tengerpart, sok szörfös és néhány csinos csaj. (Mellek nem nagyon, ami azért furcsa, és mivel gore sem sok akad, azt kell hinnem, nem tudták a készítők, hogy ezeknek a filmeknek két vonzereje volt akkoriban: a vér és a csöcs. Esetleg együtt...)

Szóval, a kétezres évben így kell szerintük fejet hajtani az elődök előtt. Szerintem nem sikerült.
Azért két meleg fiatal szörfösre volt még erejük, habár a másság sem volt túl ismert - már műfajon belül - akkoriban.
A cím sem szól a filmről, hiszen amit ígér - Psycho Beach Party - az valahogy elmarad vagy nem abban a formában köszön vissza, mint ahogy megszoktuk a tini filmekből. A pszichó rész Florence két személyiségének harcából ered. A Beach, az persze adott, mint helyszín és a végén tényleg van valami gyenge rendezvény a sziklák tövében, de partynak még nem nevezném.

Tudok jót is mondani a filmről? Nem nagyon.
Amy Adams itt még egészen vékonyka volt. Mára már kicsit megvastagodott a bokája, ám itt még hibátlan volt a külalak. Nem alakít nagyot. Semmi félénk, gátlásos női figura. Simán a testével és szexepiljével dolgozik.
Ambrose kifejezetten aranyos. Annak ellenére is, hogy a legripacsabb karaktere a filmnek.
Van még egy anyuka, aki a lányára gyanakszik.
Van egy színésznő, akinek dramaturgiailag sok hozzá tenni valója nem akad, viszont legalább össze lehet fonni őt a film eleji mozi jelenettel. Ettől még teljesen felesleges lesz a karakter a végkifejletben.
A férfi színészek egytől-egyig rosszak. Nem véletlen, hogy eltelt tizenöt év és egyikükből sem lett húzónév. Még legközelebb - SPOJLER - talán a gyilkost alakító Matt Keeslar járt a sztársághoz, hiszen ezzel a filmmel együtt került mozikba a Sikoly harmadik része, melyben színészünk a késes gyilkos áldozatát alakította, itt meg ő ragad kést. (Hupsz, elsütöttem a film poénját??? Nem baj, hiszen a filmben úgy sincs egy sem...)

Nem hiszem, hogy Amy Adams emlékszik erre a filmjére. Vagy nem akar emlékezni rá, amit megértenék. Sajnos, túl jól takar.

A hangulat viszont annyiban tényleg remekül megidézte az elődöket, hogy végig olyan a film fényképezése, színkezelése, egyebek összhatása, mintha egy szart néznénk a nyolcvanas évekből. Pedig csak egy szart nézünk a kétezres évekből.
Ez így kevés a boldogsághoz. Nem véletlen, hogy eddig nem hallottam erről a filmről, pedig még magyarítása is van. Ilyen borzalmas magyar címmel mondjuk megértem, miért nem ugrottam rá eddig.

Csak akkor nézd meg, ha szereted a nyolcvanas évek gondtalan tini-horrorjainak hangulatát. Szörfözés, rikító ruhák, hülye frizurák, homokos strand, sok homokossal.
A főcímben pedig Tera Bonilla tánca teljesen extrém filmtörténeti pillanat, főleg azzal a zenével. Istenkém!

Nem sikerült élveznem a filmet. Egyszerre megnézni sem tudtam.

20%

Undorváros - Taeter City (2012)

Undorváros - Taeter City (2012)


Rendezte: Giulio De Santi

Megtekintés? - Ha szereted az ilyesmit, akkor kötelező.

Az Adam Chaplin (Ha nem láttad, pótold, vagy mégse) alkotóinak egyik agymenése. Írhatnám, hogy filmje, ha az lenne, de ez inkább hetven perc celluloid rettenet. Másrészt, ha valaki kifejezetten élvezi a minőségi Trash-t, akkor pár sörrel felfegyverkezve szórakoztató darab. Eltelt pár nap a megtekintése óta, ezért már a tartalmát is elég hiányosan tudom felidézni.

Taeter Cityben - valamikor a jövő - a nem kívánt elemek életére könnyen pontot tesznek. Egy speciális rádióhullámot sugároznak naphosszat, amely képes a gyilkosokat "kiválogatni", hiszen azokban van egy gén, amely kapcsolatba lépve a hullámmal, a gyilkos hajlamú egyedet öngyilkosságba hajszolja. (Már-már az Esemény babérjai törő alapkoncepció) Persze a találmánynak van egy ritka mellékhatása; ha véletlenül valamiért nem lesz öngyilkos a gyilkos, akkor mérhetetlen plusz düh és erőszakosság tör belőle felszínre. Hát inkább hagyták volna a fenébe az egészet.

Biztos, ami biztos, a város utcáit egy álarcos motoros banda, csapat, horda járja, akik viszont levadásszák az összes szabadon kószáló bűnöző egyedet. Tehát, ha egy gyilkos hajlamú öngyilkosságot kísérelne meg és nem elég gyors, lehet, hogy a motorosok közül levadássza valaki. Persze a motorosokra nem hat a rádióhullám, holott a legnagyobb gyilkosok ők. Egye fene.

A levadászott emberek szerves része pedig szerves részét teszi ki a táplálék-láncnak, hiszen visszapörgetnek mindenkit a Franchise-ba, ha kell vérturmixként. Ezért olyan undorító a város. Meg a sok gore miatt, melyek a kevés pénz ellenére eléggé pofásak.

Monica Muñoz Penge szerepében.
A film fő cselekményszála pedig Trevor (Giulio De Santi), aki gyilkos hajlamú és felerősödik a rádióhullámtól, meg a motoros fejvadászok, akik a nyomába erednek.

Negatívum:
- Kevés eredeti ötlet.
- Ebből kifolyólag karcsú játékidő.
- Nulla színészi játék, vagy afelé tendál. Ez leginkább a női főszereplőn látszik. Mindenki maszkot visel, de ő néha leveszi, hogy lássuk, mennyire dögös, ám mire beszélni kellene, visszakerül a fejére, így főleg az utószinkront kell hallgatnunk.
- Gyakorlatilag folyamatos mészárszék.
- Agyon szűrözés, képremegtetés, ami idegesítő.

Pozitívum:
- A kevés pénz miatt elég ötletes képi megoldások, trükkök.
- Szép gore effektek.
- Nem olyan elborult, mint az Adam Chaplin.
- Ha nem tetszik, semmilyen formában, akkor legalább vigasztal, hogy rövid.
- A motoros akcióknál érdemes odafigyelni, hogyan lehet három játék modellből viszonylag ütős motoros jelenetet összehozni. Ha jól játszol a perspektívákkal, szinte elhiszed, hogy igazi motorokat látsz a képen.
- A reklám blokkok és rajzfilmes betétek hozzá tesznek.

A testek táplálékként való visszaszármaztatása kicsit a "Zöld szója - Soylet Green (1973)" klasszikus sci-fit idézi meg.

Különvélemény:
Nem tudom, lehet e olyasmit mondani, hogy a filmnek van művészi értéke. (Trash műfajnál ez eleve nem szokott felvetődni), de itt érezni, hogy a készítők erőlködnek, hogy valami pluszt szuszakoljanak bele a mészárlások közötti átvezetésbe. Csak nem nagyon van mit.
Még ha nem is hányod el magad a sok véres jelenet miatt, akkor is felvetődik a kérdés, hogy miért készülnek ezek a darabok.
Néha olyan, mintha egy gore készítő stúdió reklámfilmjét látnánk, annyira öncélúnak tűnik a sok pusztítás.
Viszont műfajon belül egészen jól működik - réteg műfaj, mint állat.

40%
Kifinomult néző esetén nézhetetlen.

2015. március 3., kedd

Lavina - Turist - Force Majeure (2014)

Lavina - Turist - Force Majeure (2014)


Rendezte: Ruben Östrund

Megtekintés? - Természetesen. Tanulhatsz belőle.

"Avagy, szégyen a futás, de hasznos?"

Nagyon jó témát boncolgat a film. Sose kerüljünk hasonló helyzetbe! A szégyen és lelkiismeret filmje. A felelősség és bizalom filmje. Östrund talált egy jó témát. Egy pszichológiai tanulmányt, melyet két órában boncolgat.

Tomas (Johannes Kuhnke) és felesége, Ebba (Lisa Loven Kongsli) két gyermekükkel téli vakációznak egy hegyi paradicsomban. Alig egy hetes program és már a második nap megtörténik a családi rémálom: az irányított lavinát az étterem tetőteraszán élvezik, amíg túl közel nem jönnek a hógörgetegek. Ekkor Tomas csöppet sem hősiesen, bepánikolva és életét féltve, hátrahagyja a családját. Mikor elül a por-hó, lassan visszatér az asztalhoz, de már semmi nem lehet többé ugyanolyan.

Nem érdemes ragozni, nem is tudnám, hiszen azokat az érzéseket, amelyeket a film boncolgat és közvetít, csak hozzáértő családterapeuták tudnák érdemben kivesézni. Vagy még ők sem.
A feleségünk egy ilyen eset után, hogyan bízhat meg többé bennünk? A gyermekeink, akiknek eddig mi jelentettük a védelmet, az erős felnőttet, ezután ugyanazzal a rajongással fognak kacagni a vicceinken? Mennyire vésődik be az a pillanatnyi sérelem, amit akkor érezhettek, amikor apa "elhagyta " őket?

Östrund nem mond ítéletet, csak megmutatja, mennyire nehéz utána a másik szemébe nézni. A film végére azért, ha állást nem is foglal, kicsit igyekszik feloldani a feszültséget, hogy némi egyensúlyt hoz apa és anya közé, ami a válságos pillanatokban érzett reakciókat illeti, de semmi több.

A kis család még idill-ben van, dili helyett.

Ajánlott film, már csak azért is, mert nem szokványos témát boncolgat, mint mondjuk egy félrelépés és lebukás, vagy valami munkahelyi frusztráció hazahordása a családba. A Lavina egy okos kérdést vet fel, amely az emberi ösztönök szintjén működik, ezért nem is lehet eldönteni azt határozott igennel, vagy nemmel, csak tippekkel, hogy hasonló helyzetben, mi mit tennénk.

Figyeld:
- Egyértelmű, hogy a lavina jelenet a csúcspont. Érdemes figyelni a család reakcióit.
- Mats (Kristofer Hivju - A dolog prequel, Trónok harca sorozat) a cimbora karaktere, ahogyan okfejt, majd később, amikor a húsz éves barátnőjével filozofálgatnak az ágyban. egyszerre vicces és elgondolkodtató.
- A film amerikai címe a profán "Turisták", míg az eredeti inkább a "elháríthatatlan erő"-nek felel meg. A magyar cím is elég egyszerűen sikerült. Főleg, hogy már több filmet is bemutattak ezzel a címmel hazánkban.
- A klasszikus zenei motívumok és a képi világ nagyon steril és egyben van. A hegyvidék képei, a ködös síelés mind elég nyomasztó hangulatot áraszt.

Tomas és családjának szétszóródása a hóban jól jelzi, hogy csak ők, együtt tudnak tovább lépni a korábbi kellemetlenségen. Sikerülhet teljesen helyre hozni, ami elromlott?
70%