2015. június 9., kedd

Mad Max: A harag útja - Mad Max - Fury Road (2015)

Mad Max: A harag útja - Mad Max - Fury Road (2015)


Rendezte: George Miller

A film Mafab adatlapja: Mad Max: Fury Road (2015)


Megtekintés: Ne kérdezz hülyeséget csak ülj be rá és élvezd!

"Élek! Halok! Újra élek!"

A Mad Max trilógia a túlélésről és főleg a bosszúról szólt. Nagyjából. És nem ebben a sorrendben. Max karaktere pedig fokozatosan és koherensen teljesen háttérbe szorult, míg az új filmben, mely megvalósításában olyan friss, hogy nem érződik, hogy rendezője egy hetvenes öregúr, Max gyakorlatilag egy fontos mellékszereplővé lett visszaminősítve. Ez valójában nem baj, mert a főszereplőnk is elég erős karakter és még a történet szempontjából sem mellőzött körülmény, hogy Mad Max simán csak alásegít a jó oldalnak, félretéve saját egoját és törekvéseit. Ezért lett végül a film egy feminista kiáltvány, amely férfi nézőknek is éppen olyan szórakoztató, mintha csupa férfi harcolna egymás ellen, holott gyakorlatilag a nők harcolnak a férfiak ellen és ebben kis segítséget kapnak két férfitól. Egyikük kívülálló, aki gyakorlatilag melléjük áll törekvéseikben, talán a benne dolgozó lelkiismerete miatt, míg a másik (A harcifiú szerepében a mostanában nagyon felkapott Nicholas Hoult) simán megvilágosodik és ezért érzi kötelességének, hogy a nőket segítse.
Hogy mennyire feminista a film?
Elég annyit tudnunk, hogy Miller a Vagina monológok köztudottan harcos amazon íróját, Eve Ensler-t is felkérte némi diszpozícióra, hogy kerekebb legyen a történet női oldala.

Ezen a poszteren egyértelműsítik, ki a film igazi főszereplője.

A film elég lassan készült el. Gyakorlatilag azóta foglalkozott vele George Miller, mióta a harmadik résznél elengedte a gyeplőt. Rengeteg filmes fordult meg a tervek körül és még arról is szó volt, hogy animációs film - rajzfilm - készül a történetből, mint pl. a Pitch Black esetében. Végül harminc évvel a harmadik rész után Miller végre tető alá hozta a filmet, sőt, vannak elképzelések, hogy talán egy sorozat ismét van a karakterben.

A karakter:
Azért mostanra az eredeti Max, Mel Gibson rendesen megöregedett. Volt róla szó, hogy cameózik a filmben, arról is, hogy többek között Heath Ledger lesz a befutó, végül Tom Hardy játszhatta el az utópia magányos lovasát. Ez azért már nem feltétlenül ugyanaz a Max, akit megismertünk az első három filmben és aki kezdetben a törvény őréből avanzsált a bosszú angyalává, hogy végül egy magányos, kiégett pária legyen belőle, aki főleg saját érdekeit tekintve harcol a sötét oldal ellen, amolyan mindentől távol álló kívülállóként. Ez a Max kezdetben szinte jelen sincs. Az események nélküle kezdődnek el és mintegy mellékesen keveredik bele. Azért a film kezdő képsoraiban megismerhetjük őt, hiszen ha nem így lenne, nem tudnánk, hogy egy Mad Max filmet nézünk, annyira mellékes az ex-zsaru figurája.
Egyes fórumokon még azt is felvetették, hogy valójában amit látunk, az a valódi Max "után" történik és a karakter nem más, mint a második filmben megismert kisfiú, a Feral kölyök, aki miután felnőtt, átvette a magányos hős igazságot kereső és osztó szerepét, belebújva az egyetlen, általa csodált férfi bőrébe, aki, ha rövid időre is, de amolyan apafiguraként jelent meg életében.
Ha történetesen így lenne, akkor sem érezném magam becsapva, hiszen a Mad Max filozófiájába simán belefér ez a fajta felépítés, hiszen az egész olyan, akár egy képregényfilm, ott meg, ugye, simán előfordulhat, hogy egy karakter több személyen keresztül épít maga köré legendát. (Lásd a Fantomot, vagy a Zorro-t, amelyben az idősebb átadta a fiatalabbnak a staféta botot. (Totál semmihez nincs köze, de mindként megemlített filmben szerepel Catherine Zeta-Jones!) :)
Szóval, ha Max az a bizonyos Feral kölyök, akkor már tudjuk, honnan ered az a szűkszavúság, ami a filmben jellemzi.
Miller azonban nem erősített rá eddig erre a teóriára.


Az ellenség:
A futurisztikus moziknál elvárható, hogy a főhős ellenpontja legalább olyan karizmatikus legyen. Ezt nem mindig sikerül hozni. Hol a főhős túl markáns, máskor a gonosz játszik le mindenkit a vászonról. Itt viszonylag erős az ellenfél oldala is, hiszen, a vezéren kívül több karakter harcol hőseink ellen, sőt, megtámogatták a sötéteket egy magánhadsereggel, illetve a címszereplő mivel nem elég hangsúlyos a szerepében, így az ellenségének sincs nehéz dolga legalább annyira jelen lenni, mint főszereplőnknek. (Aki, mint írtam, inkább mellékszereplő!)
Haltatlan Joe (Nem halhatatlan) szerepében az első film bütyökvágója jelenik meg, azaz Toecutter, aki közben szépen hozzáöregedett a bandavezérséghez. Amolyan törzsi király ő, akinek hosszú élete egyfajta mitikus színezetet ad hozzá pluszban figurájához. Hugh Keays-Byrne-nel azonban kicsit mostohán bánik el a rendező, mert végig olyan testmaszkokat kell viselni, amelyek felismerhetetlenné teszik a színészt, így megkérdőjeleződik, hogy valóban szükség volt e rá, hogy ismét Max filmben játszhasson. Arcát például félig egy olyan maszk takarja el, amelyet pont Hardy viselt korábban a Nolan féle Batman filmsorozat utolsó fejezetében, Blaine-ként. (A karakter nevét elírtam, de Horváth Ákos, aki valszeg az egyetlen, aki elolvasta a cikket, jelezte, ezért javítok: Bane a karakter neve! Látszik, hogy nem vagyok nagy Batman-es) Ijesztővé teszi a karaktert, viszont eltakarja a színészt.
Az mellékes, hogy az első közel negyven percben maga Max is egy vasból kovácsolt álarcot kénytelen viselni, hiszen legjobban ezzel tudják elkülöníteni a foglyot a többiektől.
Ha Haltatlan Joe nem lenne elég, még megjelenik a filmben néhány igazi féreg, akik egyéb kolóniák vezetői. Egyikük eléggé emlékeztet a rothadó Harkonnen báróra a Dűne filmből. Rájuk talán csak azért volt szükség, hogy ne legyen túl monoton végig a fehérre meszelt harci fiúk ellen harcolgatni. Kellett némi változatosság. Ahogy megszokhattuk, az ellenség egyre ijesztőbb vagy/és extrémebb külsőt kapott. A negyedik Max filmben mindkettőre akad példa.
Valójában az ellenség nem más, mint egy sok tagból álló, organikus massza, amely igyekszik megállítani hőseinket. Hogy egyenként is egyéniségek, azt főleg azzal igyekeznek megmutatni, hogy a legtöbb korábbi Max filmmel ellentétben, ahol a bandatagok alig szólaltak meg, itt azért viszonylag sok a párbeszéd a támadók között.


A segítők:
Egyértelműen Max az...
Meg a harci fiú, akinek a béranyák felnyitják a szemét, hogy mennyire tévedésben élt eddig. A fiú persze nem tehet erről, hiszen ebbe született és ebbe nőtt bele. Ha úgy vesszük, karaktere erősen vallásos, majd megkérdőjelezi hitét és elfordul tőle.
A Vuvalini-k csoportja, a Valkűr (Megan Gale) és a magok őrzője (Melissa Jaffer).

A főhős:
A nők.
A három csoportba osztható nők.
Az első az egyetlen tagot számláló Imperator Furiosa (Charlize Theron). Pár elejtett mondatból áll össze a karaktere. Valamikor a gonosz keze alá került, megsérült, felépített egy komoly karriert, mint a gonosz egyik jobbkeze, ami nem lehetett könnyű a férfiak világában. Végül, mikor adódott egy lehetőség, megragadta azt és igyekezett a gonosz markából kimenekíteni néhány ágyasát, hogy ne úgy nőjenek fel, mint azok gyermekei. Céljait akár egyedül is eléri, ha kell, de azért mint kiderül, az sem baj, ha kap némi segítséget. Az igazi női akcióhős, aki úgy nőies, hogy közben nem a szexualitásra építik a karaktert, hanem egyenrangú félként a férfiak világában. Hogy történetesen nő, az csupán állapot.
Furiosa olyannyira elfogadtatta személyét a többiekkel, hogy viszonylag sokáig nem is gyanakodnak rá a társai, hogy amikor letér a főútról, akkor valójában szökik Haltatlan Joe elől és így ellenséggé vált.

A második csoport az ágyasok, akik fiatalok, szülni képes egyedek és halvány fingom sincs, hogyan kerültek Haltatlan Joe karmai közé. Mindenesetre mind különböző karakter és mintha lengedezne körülöttük némi misztikus erő is.
Valójában nem is értem, mi motiválja őket abban, hogy csapot-papot hátra hagyjanak és a bizonytalanba kövessék Furiosa karakterét.
Talán, mert így lázadnak egy patriarchális társadalom ellen.
Míg Furiosa esetében megértem, hogy végül szökni kényszerül, hiszen neki vannak halvány emlékei a múltjáról, az ágyasok már valószínűleg ebbe születtek, így biztos kellett valami plusz motivációjuk, ami talán majd akkor áll össze bennem, ha még párszor megnézem a filmet.
Pirítós a tudó (Zoé Kravitz), Angharad a kedvenc (Rosie Huntington-Whiteley), Képes (Riley Keough), Az Albínó (Abbey Lee) és a Törékeny (Courtney Eaton).


A harmadik csoport pedig a Furiosa gyermekkorából visszamaradt öreg harcos amazonok. Ők a múlt őrei. A sok anyák. Egy letűnt világ írmagjait hordozzák magukban. Azonnal a lányok mellé állnak egy utolsó harcban. Gondolom, őket már direkt annak jegyében keltette életre a rendező, hogy koherens maradjon a filmben a nőkkel szemben. Más okát nem tudom elképzelni, hogy létezik ebben a világban egy csapat öregasszony, akik motoroznak és fegyvereket használnak, hiszen, amit a többi poszt-apokaliptikus filmben már megtanultunk, hogy a nők csupán erotikus díszítőelemek vagy a történetet mozgató kulcsfigurák, akiket meg kell menteni. Viszonylag ritka, hogy egyetlen, jól működő közösségben életben tudjanak maradni. Általában megerőszakolásra és legyilkolásra használják őket a férfiak ebben az amúgy férfias tematikájú műfajban. (Persze néha akadnak kivételek is, hiszen a Gwendoline című amerikai-francia akciófilmben egy egész falkányi amazon éli világát a sivatag közepén, férfi nélkül. De az a ritkább.)

A történet:
Ha eddig nem derült ki, akkor röviden, A-ból B-be szöknének szereplőink, kevés közjátékkal, gyakorlatilag egy road movie, amelyben a karakterfejlődést két látványos kaszkadőrtrükk közi rejtik el. Így akár unalmas is lehetne a film, hiszen a vizuális orgiákat már kimaxolták olyan filmek, mint a 2012 vagy a Transformers sorozat, viszont Miller old school filmesként nem a CGI-t erősíti, inkább a klasszikus kaszkadőr munkát vegyíti tökéletese operatőri munkával. A film épp ezért lett egy vizuális orgia. Tele olyan finomságokkal, mint a Max-et a barlangban üldöző harcifiúk hömpölygő áradata, az akciók belassításai vagy a járművek szépsége. Ezt a filmet még azok is élvezhetik, akik nem rajonganak a kocsis filmekért. Olyan ötletek vannak benne, amitől simán leesett az állam. Pl. Amikor égni kezd a kocsi, Furiosa meg egy egyszerű módszerrel oltani kezdi. Vagy a támadók kreatív megoldásai, hogyan jussanak egy idegen járműre.
Ezért a film inkább a látvánnyal operál. Viszont ez nem lesz sem unalmas, sem önismétlő. Mindezt viszonylag kevés vérrel, mégis, olyan érzésünk lesz, hogy komoly hírigeket látunk.


A fényképezés csodás, csak pár apró jelenetben lett olcsó a megoldás.
A zene bár nem emlékeztet egyik korábbi Max filmre sem, - sajnos mind Brian May, (Nem a Queen együttes tagja, bár sokáig ebben a tévedésben éltem) mind Maurice Jarre zeneszerzők elhunytak már - itt teljesen jól teljesít a képek alatt. Külön meghallgatni már sokkal embert próbálóbb feladat.
A jelmez, maszkok, kellékek mind tökéletesek. Ha az ember figyel, sok apró utalást vehet észre a korábbi filmekkel kapcsolatban.
iustizmord-nak az utalásokról:
Furiosa a váltóban egy tört rejtett el. A Mad Max 3.-ban Max egy hasonló fegyvert rejtett el az ostorában, amellyel a tevéit irányította.
Az egyik autó összetörő jelenetben - amelyikbe CGI is került azért rendesen, - a szétforgácsolódó kocsiban ülő sofőr arca egészen a szemguvadásig bekerül a néző látóterébe, ami pillanatot már a korábbi epizódokban is elsütöttek párszor, amikor Max befosatót játszott az ellenségeivel.
Az egyik figura hasonló nyelvöltögetéssel riogat csata közben, amit már bütyökvágó is csinált az első részben.
Azt olvastam, hogy az egyik totemszobron feltűnik a pilóta bőr sapkája és szemüvege.
Pirítós az egyik jelenetben egy hasonló apró zenedobozzal játszik, mint amit Max talált a második részben és végül a Feral kölyöknek ajándékozott.
A meglepett Max a második részben szembesül vele, hogy a csurig töltött tartályban nincs más, mint homok. Itt a meglepett Max szembesül vele, hogy a tartály csurig van anyatejjel.
Max és Furiosa is meghekkelte a gépét, hogy ne tudja más használni és egyik kést rejtett mellé, míg a másik egy pisztolyt. Meg még vagy egy tucatot köré...
A pilóta, miután Max elkapta a második részben, hirtelen nagyon haverkodó lesz és bekínálja, hogy szerezzen benzint a kis túlélő csoporttól és az Maxnek jó lesz. Itt a harcifiú kezd bután alkudozni vele, hogy ha együtt visszaviszik Furiosát, jutalmat kapnak.
Ilyen kis apró finomságok, de ha jól odafigyelsz, biztos észreveszel te is valamit.

Érdekességek:
A leghosszabb epizód a sorozatból.
Az első, amelyben kiírják Max teljes nevét a főcímben.
A film teljesen elhagyta a narrátor szöveget és Max alig beszél, ellentétben az ellenséggel, akik viszont végig dumálnak.
A film nem is Remake, nem is egyértelmű folytatás. Inkább amolyan alternatív epizód. Ha Millert kérdezik, ő valahova az első rész és a második közé helyezné...
Max az egész film alatt látomásokkal szembesül, melyek a múltjában meghalt emberek szemrehányásából áll. Olyan embereket lát, akiket az első három részhez nem lehet visszavezetni. Többek között egy kislányt és egy maori bennszülöttet, akik a korábbi epizódokban nem jelentek meg. Max-nek az első részben pl. fia volt, de még beszélni sem tudott, így a kislány nem lehet a lánya, pedig elég szemrehányóan viselkedik vele a kis szellem.
Viszont néha, mikor megjelenik, egyenesen az életét menti meg Max-nek.
Miller koncepciója volt, hogy a film kissé túl színes legyen, hogy elüssön stílusban az egyébként elég szürkésre hangszerelt antiutópiáktól. Ennek ellenére úgy véli, hogy a képi világ és a megfestett jövő nihilizmusa legjobban fekete-fehérben érvényesül, ezért a megjelenés Blue-Ray-ben egy ilyen változat elérését is lehetővé teszi.
Miller legerőszakosabb filmjei a Mad Max mozik. Ezeken kívül filmdrámát és főleg családi filmeket készített. Színes figura.
A film torzszülött látcsőfigyelője, Corpus Colossus (Quentin Kenihan) a valóságban megbecsült ausztrál humorista és többek között Russell Crowe jó barátja.
Mel Gibson a bemutatón látta a filmet és Miller örült a reakciójának, mert Gibson állítólag élvezte a mozit. Ez a pozitív visszajelzés azért volt fontos az öreg rendezőnek, mert nem szerette volna, ha több évtizedes barátsága Gibsonnal rámegy arra, hogy nem őt hívta meg a főszerepre a filmbe, még akkor is, ha ebben a formában, Mel Gibson már nem lett volna hihető Max-ként.
Rövid szerepben feltűnik az egykori akciósztár is, Richard Norton, aki több filmben volt Jackie Chan ellenfele!

Miller igyekezett elkerülni a CGI-t, ezért a filmben látható akciójelenetek több, mint 80% realisztikus.
Ha érdekel a film, akkor egyik kedvenc oldalamon meg is nézheted: Mad Max Fury Road

80%

2015. június 7., vasárnap

Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)

Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)


Rendezte: Jaume Collet-Serra

A film Mafab adatlapja: Run All Night (2015)

Megtekintés: Az olyan fiaskók után, mint a halál unalmas "Sírok között" vagy a szarrá vágott Elrabolva 3 után, direkt felüdülés a film.

Collet-Serra feszes ívű akció mozit készített, ami úgy tud izgalmas és érdekes lenni, hogy közben nem is tűnik drágának, nem is túl akciós, nem is túl... ám eltalálta az arányokat a hangulatot és ezért végül egy remek filmmel lettünk gazdagabbak. Nem hibátlan, gondolom, de amit lehetett a témából, azt kihozták. Enyhén John Wick-esen.
Igen, az ilyen filmeket ezután John Wick gyűjtő név alatti mappában fogom tárolni agyam rekeszeiben. Van a főszereplő, van a főgenyó - nem túl udvarias megszólítása általában remek színészeknek - van egy komoly viszály, amiben főgenyó elveszíti valakijét, amiért felégetné a várost, hogy végül a főszereplő égesse fel inkább helyette és végezzen vele is, annak ellenére, hogy van közös múlt, érdekeltség, karakterek közötti dráma.
Hát nem tiszta John Wick?

Jimmy Conlon (Liam Neeson), kiöregedett verő ember, egykori bérgyilkos, aki miután életvitele miatt teljesen elszakadt családjától, egyre többször érzi megszólalni a lelkiismeretét. Piti adományokból tartja fenn magát, piti munkákkal, miközben elvileg a város legbefolyásosabb emberének volt jobb keze. Sajnos, kiöregedett már ezekből a munkákból, parkoló pályára állították. Fogatlan ebbé vált.
Teljesen véletlenül, egyetlen fia, aki hallani sem akar róla, Mike Conlon (Joel Kinnaman) belekeveredik egy leszámolási ügybe, melyből alig tud kimenekülni, mint szemtanú. Ha nincs az apja, simán kivégeznék, de mivel Jimmy az utolsó pillanatban kéznél van, így Mike élhet, míg az egykori megbízó és barát, Shawn (Ed Harris) kétes erkölcsiségű fia holtan marad a konyha padlóján.

Hiába az ok-okozati viszony, ha a vér az vér. Az ezeréves és szoros barátság sem képes felülírni a haragot, amit egy apa akkor érez, ha a fiát megölik, annak jogosságának ellenére is.
A képlet egyszerű: versenyfutás az idővel.
Ki, kit tesz el láb alól előbb.
És ez az, amit sokkal elegánsabban és pörgősebben láthattunk a sokat felhozott John Wickben. A történet görög stílusú drámaisága ott is működött és itt még inkább. Collet-Serra jól adagolja a film alapanyagait, finoman vezet végig minket a szereplők kapcsolati hálóján és egyenletesen osztja be az akció szkénákat is.

Van, amit néha csak egy apa tehet meg.

Liam Neeson lehet, hogy rohamosan öregszik ki a műfajból, bár, ebben a filmben ez nem látszik. Nem vitték túlzásba azt, amit neki kell a nézőnek beadnia, így viszonylag hihető, amit látunk. Én mondjuk a felére sem lennék képes, de neki még elhiszem.
Ed Harris megint remek, viszont nála már kezdem sajnálni, hogy folyamatosan a genyó szerepkőrt erőltetik rá. Mindenesetre másodszor kell látnom őt egy olyan vonatos helyszínes végső párbajban, amiben ő húzza a rövidebbet, igaz, most hosszabban... (Ellenség a kapuknál, ha nem jutna eszedbe!)
Nem emlékszem, mikor láttam Ed Harris utoljára kedves emberként. Talán a Mélység titkában és ez zavar. Mert az nagyon jól állt a fejének.
Joel Kinnaman az a színész, akit láttam már valahol, és nem tudom hova tenni. Azután beugrik: Jah, hogy a Kinnaman!
Jó színész, szögletes arc - volt Robotzsaru - és nem esett le, hogy ő az. Nem azért, mert akkora átváltozó zseni, hanem mert ennyire vakegér vagyok.
Vincent D'Onofrio, mint rendőrnyomozó nem nagy feladat, viszont legalább a vásznon tartja ezt a remek karakterszínészt.
Nick Nolte apró epizód szerepe meg azért fájó, mert borzalmas látni, hogy a kilencvenes években az a sármos pasas, aki együtt bolondozott Julia Roberts-szel a "Zűr bajjal jár" című thriller-komédiában, mára árnyéka önmagának, valóságos emberi roncs. Ha nem tudnám, hogy Nolte erősen alkoholista, őt látva akkor is azonnal rájönnék. Kár érte. A stáblistán nincs jelölve...
Shawn fiát alakító Boyd Holbrook-ról még nem mondanék véleményt, hiszen alig ismerem munkásságát, viszont nagyon jól hozza a figurát a filmben. Persze, ahogyan sejthető, nem sokáig látjuk a vásznon, viszont minden történést az ő karaktere kulminál. Korábban dolgozott már Neesonnal a "Sírok közöttben", de az egy rém unalmas mozi lett.
Collet-Serra sokadszor kooperál Neesonnal együtt és talán ez a három közös munkájukból a legerősebb darab.
A friss bérgyilkost alakító rapper Common meg egészen jó választás. Kicsit mondjuk Terminátoros a figura, viszont elhittem róla, hogy az, akit hoz.
A fényképezés korrekt munka, a zene nekem nem maradt meg fülben, viszont, mivel a filmnek egyenletes a hangulata, feltételezem, hogy a képsorok alatt jól funkcionált.

Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a T2-ben összecsaptak a Terminátorok.

80%

Érdekesség:
Liam Neeson két fiát hívják Michaelnek és Danielnek. Akár a filmben játszó kölykök...
Az egyik menekülés közben a stúdió másik filmjének óriásposztere látható a falon: Mad Max - Fury Road

A film itt megtalálható: Run All Night és sok minden más is!!!

Boldog születésnapot, Liam Neeson!

Liam Neeson ma lett 63 éves: 2015.06.07.















Mivel személyesen nem tudom elküldeni neki jókívánságaimat, inkább egy rövid felsorolásban rendezgetem egymás mellé a tíz kedvenc filmemet tőle. Nem minőség vagy bármilyen csoportosítás szerint:

1. Támadás a Krull bolygó ellen - Krull (1983)
Mára erősen elavult fantasy mesefilm, amelyben Neeson egy tolvajt alakít, aki miközben a herceg missziójában segédkezik, végül egy halálos csapdában kerül "kardélre".
Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt az erősen hullámzó színvonalú kaland mesét. Ma már simán megmosolyogja az ember, habár, a mocsaras támadásos rész még ma is hangulatos pár perc.

2. Az ideális gyanúsított - Under Suspicion (1991)
A magyar keresztségben harmadik gyanúsított szavacskát tartalmazó Neeson film egy piszok jó thriller, melyben Neeson egy magánnyomozó, aki stiklis ügyek mellett keveredik egy gyilkossági ügybe is, melyből majdnem nem tud jól kievickélni. Mire sikerül neki, már nem is tudjuk, hogy vajon a rossz vagy jó oldalon áll főszereplőnk.

3. Darkman - Darkman (1990)
Sam Raimi képregény filmje. Illetve egy film, ami szinte olyan, mint egy képregény... minden szempontból. Neeson egy feltaláló, aki az emberi bőrrel kísérletezik, belekeveredik valami és majdnem meghal. Találmánya segít a bosszúállásban. Nagy kedvenc, pedig valójába egy bugyuta mesefilm.

4. Felhők közül a nap - Shining Through (1992)
Persze nem Neeson miatt szeretem ezt a filmet, hanem az alapsztori fogott meg és Melanie Griffith kém karaktere. Neeson egy német tiszt, még a Schindler előtt.

5. Schindler listája - Schindler's List (1993)
Neeson legjobb szerepeinek egyike, a német, aki zsidókat ment. Kicsit nyálas, kicsit hamis, de egy szépen összerakott film, remek pillanatokkal. Kevés olyan film van, ami fekete-fehéren is ennyire színes.

6. Michael Collins - Michael Collins (1996)
Kicsit töredezett történelmi tabló egy ír szabadságharcosról. Nem tökéletes film, viszont gyönyörűen van fényképezve.

7. Elrabolva - Taken (2008)
Neeson második reneszánsza a kapuzárási pánik előtt. Pörgős akció film, melyben nincs egy perc nyugtunk, míg főszereplőnk ki nem menti lányát az emberkereskedők szövevényes bandáinak karmaiból. Közben megöl mindenkit...

8. Fehér pokol - The Grey (2011)
A szürkéből így lesz a magyar keresztségben fehér... Egy katasztrófafilm, melyben a természeti csapás egy farkasfalka. Szóval horror is. Meg dráma. Neeson egyik legerősebb alakítása.

9. Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)
Hatvan felett Neeson egyre több akciófilmben játszik. A legtöbb eléggé tucat darab vagy unalmas, de ez a film kőkemény és Neeson a piti kunyeráló ex-bérgyilkos, ismét tököt ereszt.

10. Igazából szerelem - Love Actually (2003)
Dobogós karácsonyi romantikus, amelyben ugyan Neeson csupán egyetlen összetevő, de remek nevelőapukát alakít. Ilyen jófej kamu-apu nincs is!

Plusz egy lehetett volna mondjuk a Baljós árnyak, ha már nagy Star Wars fanatikusok vagyunk.
De ne erőltessük ezt. :)
Több remek vagy nem remek film maradt még ki én főleg azokból szemezgettem, amiket ismerek.

Még sok jó filmet kívánok önnek Neeson úr!

2015. június 3., szerda

Nyugalmazva - Late Phases (2014)

Nyugalmazva - Late Phases (2014)


Rendezte: Adrián García Bogliano

A film Mafab adatlapja: Late Phases (2014)

Megtekintés: A sok vámpír és zombis film farvizén evezett be és egyszer mindenképp szórakoztató, még ha mély nyomokat nem is tud hagyni.

egyszerre éreztem a film előnyének és hátrányának, hogy kísértetiesen emlékeztet Stephen King Ezüst pisztolygolyójára a mozi. Aprócska közösség, fogyatékkal élő főhős, farkasember, pap...
Viszont ha ezen túllendülünk, akkor bekavar, hogy a cselekmény túl hirtelen és főszereplőnk, aki mogorva katonatiszt, aki a realitás talaján áll, minimális felépítés után máris hisz az egyébként hihetetlenben, pedig még csak nem is szembe(!)sült vele igazán, hiszen vak.
Tegyük félre, hogy a film olcsó, a szereplők, vak veteránunkat leszámítva egysíkúak és feleslegesek, udvariasan forduljunk el, amikor megjelennek a szörnyek, mert inkább viccesek, mint ijesztőek és ne foglalkozzunk olyasmivel, hogy koherencia és logika - pl. a rendőrség elég piszlicsáré hozzáállása az ügyhöz - és akkor egy szórakoztató filmet fogunk látni, ami mire kezdene leülni, hirtelen erőre kap és befejeződik.
A másik hasonló történet, amely eszembe jutott a filmmel kapcsolatban, a Bubba Ho-Tep! című horrorkomédia, melyben a nyugdíjas és a világ elől elszökött Elvis Presley kerül szembe egy lélekrabló múmiával, miközben igyekszik aránylag méltóságteljesen megöregedni egy hospice intézményben.

A negatívumok ellenére akadnak pozitívumok is:
A főszerepben Nick Damici (akit már több független horrorfilmben volt szerencsém látni és az inkább igényesebb darabokban szokott sz repeket vállalni) egészen jól hozza a vak veterán Ambrose-t, akinek senkihez nincs egy jó szava. A fényképezés egészen szép lett, széles a vászon, ami még akkor is tud javítani egy film élvezeti értékén, ha olcsó és buta a darab. A mellékszereplők között meg olyan nevek tűnnek fel megkopott csillogással, akiket a nyolcvanas években kedvelhettünk, mikor még fiatalok és viszonylag sikeresek voltak és a zene is kellemes, igaz, mély nyomott az sem hagyott bennem. Nagyjából ez jellemző az egész produkcióra.

A történet leszámítva a főszereplő személyét, klisés. Nagy fordulatok nincsenek benne, sem igazán pörgős leszámolás. Valahogy mégis, összességében élvezhető darab. Egyszer.


A mellékszerepekben meg láthatunk egy egykori utolsó csillagharcos Lance Guestet, aki sajnos megkopaszodva közel sem olyan puncimágnes, mint harminc éve. Van egy Twin Peaks-es Dana Ashbrook, aki rövid lehetőséget kap, de legalább szimpatikusabb figura, mint korábbi filmjeiben. Tom Noonan-t meg szinte be sem kell mutatnom, hisz olyan filmekben játszott őrült karaktereket, mint az Embervadász, mely az első film volt, amiben Hannibal Lecter ránk szabadult, vagy a Robotzsaru 2. főgonosza illetve az Utolsó akcióhős fejszés sorozatgyilkosa. Ethan Embry, mint Ambrose fia már jobban kilóg a filmből, hiszen karakterére mintha nem fektettek volna kellő hangsúlyt, mégis sokat van jelen a filmben.

55%

Ha kicsit kidolgozottabb a történet, nem ilyen össze-vissza, ha kicsit élet telibbek a mellékszereplők, ha kicsit mozisabb a film, ha kicsit több a pénz, simán lehetett volna 70-80% is.
A gyalogsági ásó, mint fehér bot, praktikus húzás csak kényelmetlen a nyél rövidsége miatt...

Ha megtekintenéd, itt megteheted: Late Phases

2015. május 29., péntek

Found-Footage: Almanach-terv - Project Almanach (2015)

Almanach-terv - Project Almanach (2015)


Rendezte: Dean Israelite

A film Mafab adatlapja: Project Almanach (2015)

Megtekintés: Egészen jól szórakoztam, még a komoly logikai bukfencek ellenére is.

Az írás komoly spojler elemeket tartalmaz.
A világ legjobb időutazós sorozata - számba véve sok összetevőt - a Vissza a jövőbe sorozat. Israelite filmje tiszteleg is előtte rendesen, de sajnos, a kedv ugyan megvan, az erő sajnos nincs. A forgatókönyvíró Jason Pagan és Andrew Deutschman nem tanulta meg rendesen a leckét, amikor felmondták, így ujjgyakorlatuk kb. annyira sikeres, mint amikor Quinn (Sam Lerner) a film egyik kölyke felelni kénytelen kémiaórán. És pont ez volt az ominózus jelenet, ahol számomra hitelét vesztette a film.
Kifejteném bővebben:
Többféle időben utazós filmet ismerünk és ezeket keveri is a forgatókönyv. Van a sima időutazás, amikor teszünk valamit a múltban és ez fodrokat vet - Emmet Brown szépen elmagyarázta ezt a második részben Marty McFly-nak - a jövőben. Bármit teszünk, kihatással lesz a jövőnkre.
Azután van egy speciális "időutazás", ami másik nagy kedvenc idő manipulálós filmben, az "Idétlen időkig-ben" lesz boncolgatva: nem valódi az időutazás, ugyanis főszereplőnk, Phil Connors (Bill Murray testhezálló szerepben) folyamatosan ugyanazon a napon ébred fel, de reggelre újrakezdve a napot, nem találkozik önmagával, hiszen, gyakorlatilag, ha úgy vesszük, nem időt utazik, csak újraéli a napot, igaz, beavatkozik annak kimenetelébe.
A kettőt nem szabad keverni.
Ha idő utazunk és nem sikerül egy felelés és ezért bemagolva a válaszokat, hiába ugrunk a felelés elé, felkészültebben, hiszen először gondosan félre kellene önmagunkat állítani, hogy ne felelhessünk rosszul, ami hibából elvileg tanulva, újrafelelnénk! Ördögi kőr mi?
Vagy a felelés előtt hirtelen sorszámot tépve jelenik meg annyi önmagunk, ahányszor késztetést éreztünk, hogy visszaugorjunk a felelés napjára.
A film viszont elegánsan megkerüli ezt a fajta idő-paradoxont, míg más szituációban pedig hasonlóan elegánsan megemlíti azt, mikor arról van szó, hogy az idő utazó én és a korábbi én egyszerre szerepeljen a képernyőn - és ezzel felidézze az "Időzsaru" dilemmáját, tudniillik, hogy megszűnhet a világegyetem vagy szerencsés esetben csak a mi naprendszerünk, ha ugyanaz a test tölti ki egyszerre ugyanazt a teret.
Követhetetlen? Annyira nem.

Quinn felelése nem sikerül, így másnap újra visszamegy. Egy esetben még veszik is a fáradtságot rá, hogy korábbi Quinn-t ne engedjék az osztályterembe, ám a felvétel tanulsága szerint annyiszor ugrik neki Quinn a periódusos rendszer visszaböfögésének, hogy valóság Quinn sereget kellene, visszafordítani a terem ajtajából, nehogy bekavarjanak az ötös jegyért vívott harcban.
A másik hasonlóan felépített jelenetsor, amikor David és Jessie (Sofia Black-D'Elia) a nagy buli emlékfalánál romantikázik. David újra és újra megérkezik, hogy úgy irányítsa a lányt, hogy végül ... legyen, ami lesz.

Sufni tunning időgép

A film nagy vonalakban karcolgatja az olyan, átlagember képzeletében is megforduló gondolatokat, hogy vajon mit tennénk, ha lenne időgépünk? Befolyásolnák az életünket? Sikeresek lennénk e a megismert információk birtokában? Alakítanánk e a szerelmünket?
És megnyernénk e az ötös lottót?
Nyilván meg!
És nagyon gondosan írnánk le a nyertes számokat...

Nem nagyon értettem a saját maguk által lefektetett szabályokat sem: Miért szükséges, hogy ők öten mind jelen legyenek, ha visszamennek a múltba? Nem mindegy, ha egy ember is tudja a jövőt úgy megváltoztatni, hogy abból mind az öten profitáljanak?
Egy ember, ha nem vakegér, mint én, bőven elég, ha előre ugrik egy hetet és felírja egy papírra a helyes lottó számokat. Nem kellenek ahhoz mind.
Hacsak nem akarnak együtt öregedni.
De eleve, ha visszamennek az időben és bármit is csinálnak, ha öten vannak, nem ötször nagyobb az esélye, hogy eltapossák azt a képzeletbeli pillangót, amelyiknek pont a szárnysuhogása kellett volna egy a világ másik oldalán gerjesztett tornádóhoz? Pontosan ezekkel a gondolatokkal játszott el a remek "Pillangó-hatás" és a kevésbé remek "Mennydörgő robaj" - atyám az a címfordítás!!!

Egy idő után ki tudja hányadik első csók.

David (Jonny Weston) tíz évvel korábban a születésnapján elbúcsúzott apjától, aki megígérte, hogy csak elugrik valahová és többé nem látta őt a gyerek. David évekkel később cimboráival nézegeti ráérős idejében a szülinapi videót és felfigyel egy apró anomáliára: a felvétel tanúsága szerint a tizenhét éves énje is megjelent a buli hátterében egy pillanatra.
Szakértő néző háta itt jólesően megborzong - mint a 12 majomban, mikor Willisék felhívják a szőnyegboltot vagy az Időrésben a régi pergamenen feltűnnek a jelen idejű professzor segítség kéréseit megerősítő feliratok - és előre sejti, lesz balhé rendesen.
A film szépen követi a hasonló témájú és felépítésű, found footage műfajú Az erő krónikája című művet.
Kezd olyan érzésem lenni, hogy Hollywoodban készült egy found footage számítógép program, beírnak néhány kulcsszót és abból készülnek a forgatókönyvek. Mintha ugyanazt a pizzát ennénk, alig váltakozó feltétekkel.
Nem rossz a tészta, szeretjük is épp csak kezd megszokott és uncsi lenni.

A főszereplő ott meghasonlik önön hatalmától míg itt kis tudósunk kénytelen a kezébe venni találmányát, hogy helyre hozza, amit a jó isten állandóan el akar rontani.
Szerencsére érdekesen van tálalva a mozi és szerethetőek a karakterek, különben az ember nem nézné szívesen végig a sokadik ilyen filmet.
Illetve, ha korábban láttad az Erő krónikáját, lehet némi Deja Vu-d.
A befejezés megint csak felemásra sikerült szerintem, mert számomra kimaradt az a rész, hogy végül is az apja hova is tűnt, miután David simán elégette a találmányt. Hogy ő a paradoxon miatt kámforrá vált, az oké, de az apja most akkor letiplizett a buliról valahová?
Csak megnézem a végét még egyszer, bár eléggé kapkodósnak tűnt a lezárás.
És mintha a kamera is indokolatlanul mindig a helyén lenne!
Hiába tolták a premiert jó egy évvel el, még lett volna csiszolni való.
Pl. a B-52-es balesetét felhasználni és később kegyeleti okokból kivenni elég gyerek hiba egy filmnél, melynek sikere a megjelenés gyorsaságától is függ.

50%

Érdekes alaptörténet, logikai bakik, kellemes "gyerekszereplők".
Ezek az új Found Footage filmek kezdik elveszíteni a "megtalált szalag" érzést.

Igen, még az unásig eljátszott jelenet is megidéződik amikor már majdnem elkapnak, de te még az utolsó pillanatban el tudsz idő utazni...
Nem voltam túl kegyes a filmhez, de azért rossz szájízem sincs tőle, így ha megtekintenéd, kutakodj itt: Project Almanac

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)

Adaline varázslatos élete - The Age of Adaline (2015)


Rendezte: Lee Toland Krieger

A film Mafab adatlapja: The Age of Adaline (2015)


Megtekintés: Olyan cuki! Kicsit talán szirupos is.

A film a szerelemről szól. És egy mutánsról, egy x-men lányról, aki egy véletlen és furcsa baleset miatt olyan képességre tesz szert, hogy nem öregedik tovább. Nem csak a bőre védett és ezzel együtt a külseje, hanem úgy, ahogy van. Megél vagy száz évet és a teste belül nem fonnyad, szivacsosodik el, hanem a megrekedt harmincadik évében él tovább. (Vagy nagyon vége huszonkilenc...)
Ennyi...

A magyar cím, valami bűn rossz és erőszakos fordítási marketing miatt nem véletlenül emlékeztet egy már korábbi, A betűs női névre épült, narrációt erősen nem nélkülöző, gyönyörű képi világon belül játszódó film címére: Amélie csodálatos élete. Talán a tudatalatti asszociáció erejében bíztak, hiszen az eredeti címmel a hazai közönségnek, minimális reklámra fordított pénzek nélkül a film szinte eladhatatlan, még akkor is, ha a megtekintése után sokkal gazdagabbak leszünk lelkileg. Mert azok leszünk!

Csak sajnos, a hazai közönség - más kultúrákat nem vonhatok nem reprezentatív véleményem alá - nem feltétlenül vevő a női címszerepes darabokra, még akkor sem, ha megtámogatjuk militáns szavakkal, mint G.I. vagy Tank...
Annak idején, ha jól emlékszem a mozikban az Amélie is gyengécskén muzsikált - zene Yann Tiersen - hogy végül nyolc csillag fölé araszoljon az imdb oldalán és kult státuszba emelkedjen a hazai filmnézés berkein belül. És van aki csalódott, hogy látta?
Igen?
Akkor neked közöd nincs a romantikához. Semmilyen formában.


Az Adaline egy olyan nő életéről mesél, aki nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi is az élet valódi élterme, lényege és talán nem világosodna meg akkor sem, ha arcába kiáltjuk, hogy 42, ám egészen biztosan rádöbben arra, hogy amit egy nőnek akkor sem szabad megtagadnia magától, ha száz vagy ezer éves és ez a szerelemhez való jog. Ahhoz, hogy szembe menve elvárásokkal, szokásokkal, véleménnyel, az ember felvállalja önmagát, ha szerelmes és tegye, mihez kedve van.

Adaline Marie Bowman (Blake Lively - mert Natalie Portman kihátrált a forgatásból, akárcsak Katherine Heigl.) 1908 jan 1.-én éjfél után egy perccel jött a világra. Hoppá, de ismerős ez a január elseje. Csak nem az Amélie-t alakító Audrey Tautou egy másik ismert karakterének születési dátumára respektálunk megint? Dehogynem, hiszen a "Hosszú jegyesség" Mathilde Donnay-je született 1900 január elsején! Nekem ennyi elég is. Talán csak azért nem a francia üdvöske kapta jelen film főszerepét, mert nem anyanyelve az angol és így komoly fazonírozásra lett volna szükség a karakter történetbe építését illetően.
Ugyanakkor, megkockáztatom, hogy sehol a világon nem próbálták ezt a filmet semmilyen félreérthető párhuzamban kapcsolatba hozni korábbi sikerekkel.
Vagy csak én halóztam be valamit.

Szóval Adeline 1938-ban lesodródik az útról, jeges vízben majd' megfagy, belecsap villám, She Is Live!!!
Ettől kezdve Adaline külsőre nem öregszik, belsőre tapasztaltabb lesz és szépen lassan a lánya hozzá nő és elhagyja korban.
A film simán elfilozofálgat azon, hogy az "örök" élet átok e vagy áldás, hogy mi az, ami igazán fontos az életben, hogy vannak e nagy Ők, akik miatt érdemes felrúgni a múltat és akár a jövőt, hogy az ember lánya, bizonyos körülmények között lehet e szerelme apának és fiának (Michiel Huisman), hogy...
Ebből is kiderül, hogy van miről elmélkedni a megtekintés után is.
Szerintem simán randifilm és bár van könny közeli állapot, ha moziban nézzük és bírjuk, nem lesz túl ciki, ha titokban a pasik letörölnek egy kibuggyanó könnycseppet.

Michiel Huisman szemfüleseknek a Trónok harcából lehet ismerős.

Jobban belegondolva, annyira nem is szirupos.
Öreg Han Solo-t jó újra látni!
A sminkről és Make-Upról nem kenyerem a beszéd, de ebben a filmben ha figyelünk, láthatjuk, hogy színekkel és megfelelő sminkkel, hogyan idézik meg az adott korokat.
Magam figyelmetlen vagyok, de szemfülesek észrevették, hogy két éven belül ez a második film, melyben Ellen Burstyn - Adaline leánya, öregkorában - egy nő lányát alakítja, aki valamilyen okból később idősebb lesz a film során, mint a szülője! Bravó! Nem mindennapi filmes szerep! A másik film egyébként a "Csillagok között".

70%

Ha tetszett, nézd meg mellé a véleményemben említett két francia darabot, mert talán ezek állnak hozzá legközelebb, vagy a történet alapja miatt kicsit a Brad Pitt féle "Benjamin Button különös élete", melyben egy születési rendellenesség kapott főszerepet vagy Jared Leto drámája a Mr. Nobody.

Ha van még hasonló film, írd meg véleményben és hozzá toldjuk!
Ha érdekel a film, keresd meg itt, hogy láthasd: Adaline! és azt hiszem sok más jó filmet találsz náluk!


2015. május 26., kedd

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)


Rendezte: Rob Cohen

A film Mafab adatlapja: The Boy Next Door (2015)

Megtekintés: Csak ha nem bírod ki, hogy ne lásd J-Lo-t a vásznon. Egyébként felesleges időrablás.

Rob Cohen közepes rendező. Vagy rosszabb. 1996 volt Rob Cohen zsenijének forrpontja, azóta csak csúszik lefelé egy nem létező filmes-rendezői ranglétrán és nem érzem, hogy valaha is vissza akar mászni rajta. 1996-ban, bravúrosan két egészen kiváló filmet juttatott a vásznakra: Sárkányszív, Daylight - Alagút a halálba és azóta folyamatos minőségi mélyrepülést folytat. Nem állíthatom ez a két film klisé mentes lett volna - főleg nem a Stallone film, amelyben Sly kivételesen direkt senkivel szemben nem követett el valamilyen erőszakot - mégis, mindkettő jó szórakozást nyújtott a mozikban. A Daylight-ot például kétszer is megtekintettem moziban, annyira elkapott a katasztrófafilm hangulata és később videókazettán is rongyossá tudtam ezeket a filmeket nézni, mert mindkettőt megvettem, legálisan, ahogy illik. Akkor még meg voltam győződve Rob Cohen zsenijéről.


Azután jött a többi, egyre gyengébb és olcsóbb mozi és ebbe beleértem a Halálos iramban első részét is, amely szerintem csak a szerencsének köszönhetően és a jó helyről való lopásnak (Holtpont) köszönhetően lett egy később megizmosodó franchise első etapja. De Cohen csak útjára engedte, a nagy zsét később már nem az ő rendezésébe ölték bele. Cohen, mintha megfáradt volna, jó témákhoz nyúlkált azóta is, ám rosszul. Valami nem működik már a túl korán kikiáltott zseninél... megfáradt az ember és 2015-ben úgy kb. 4 millió dollárt adtak a keze alá, hogy elkészítsen egy a thriller műfajon belül unásig koptatott témát: a családi idillt fenyegető idegenét, aki megjelenik és bármilyen okból, kipécézi egyik szereplőnket, hogy halálos fenyegetésként nőjön a fejére, miközben a környezetben lézengő többi karaktert, ha szükséges, félreállítsa az útból.

Láttunk már ilyet. A műfaj a thriller és a horror mezsgyéjén kering, néha belesétálva a drámába is. Hogy csak néhány címet említsek, amiket érdemes megnézned, ha ez a film is tetszett - van ilyen ember? - A kéz, amely a bölcsőt ringatja..., A mostohaapa, amely sorozattá teljesedett, az Egyedülálló nő megosztaná..., egy tucat még, aminek a címe sem jut eszembe, mert nem láttam valójában, csak hallottam, olvastam róla, vagy "A vendég - The Guest" című, amely tavaly került mozikba és nálunk alig volt visszhangja, de írtam róla itt: A vendég vélemény.

- Ne haragudj, de túl fiatal vagy hozzám! 

A film az unásig ismert történetet variálja, unalmasan, kiszámíthatóan, vérszegényen. (Az egyetlen ami meglepett benne a szemkinyomás két másodperce, mert arra a korábbi nyolcvan perc ismeretében nem számíthattunk.)
Claire Peterson (Jennifer Lopez) fiával él kettesben, mióta férjének kiadta útját egy félrelépés sorozatnak köszönhetően. Értsd: Folyamatosan csalta egy szőkével az asszonyt. Mivel a társadalom elnéző a csapodár férjekkel, Claire is hajlik afelé, hogy visszaengedje életébe és ágyába a férfit, mégsem olyan könnyű elfogadni, ha a negyvenes korú nőt felcserélik egy hamvas húszasra. Hiába, apu kapuzárási és apuzárási pánikban volt, amikor a titkárnő bokáit marokra fogta. Viszont, mivel szereti nejét is és a fia is csajozás érett, azért visszatenné székhelyét az ágyba.
Mi épp a béküléses résznél csöppenünk a filmbe, pont, mint a szomszéd fiú, Noah (Ryan Guzman) akinek hasizma feszesebb, mint az egész Peterson családé, ezért Claire, annak ellenére, hogy tudja, hogy a srác, aki életükbe toppant, napok múlva a tanítványa is lehet az iskolában, hagyja magát egy magányos este elcsábítani és finoman szólva, a gyenge tiltakozás ellenére, megerőszakolás közeli szeretkezésbe hajszolni.
Másnap reggel az egyik félnek hirtelen lelkiismereti rohamai lesznek a másik fél meg az alig húsz éves kis csávó, aki egyébként láthatóan annyi idős, amennyi valójában is, mert vagy harmincnak néz ki a cula.
Tanár néni már semmissé tenné az egész erotikus jelenetet, míg a felhergelt ifjú szerető belelovalta magát a nem létező kapcsolat csúfos kudarca felett érzett bosszú-hadjáratába, melyben lassan már semmilyen fegyvert sem riad bevetni, hogy elérje, a forgatókönyv által is homályosan felépített célját.
A végeredmény egy unalmas, macska-egér játék, mely egy unalmas végső ütközetben csúcsosodik ki, miközben az egyetlen viszonylag józan gondolkodású szereplő halálozik el, tehát még a body count is unalmas.
Ez pedig, be kell látnom, borzalmasan kevés manapság.

Jennifer Lopez védjegye a feneke és a kamera ezt igyekszik is kihasználva felhasználni. Az összképen azonban sokat ront, hogy ha viszont a művésznő arcát mutatják, mintha túl sok lenne hirtelen a "fényezés", és szűrő a képernyőn. Lopez jelenleg 46 éves és lassan neki is be kell látnia, hogy vannak természeti törvények, amikkel nem lehet szembe menni. Sokkal szimpatikusabb számomra, ha egy nő nem akar istennő lenni úgy, hogy ehhez külső segítséget használ - kamera trükkök - mert akkor azt érzem, nincs magával kibékülve és elódázná az elkerülhetetlent. De a J-Lo filmek nem nekem készülnek, hanem olyan férfiaknak, akik az istennőre kíváncsiak és lehetőleg úgy, ahogy vagy huszonöt éve először botlottak bele.

Az éves filmtermés egyik legvértelenebb szexjelenete.

Ami a film előnyére szólhat, hogy a színésznő, bármilyen cikisnek is érezték a jelenet leforgatását, de saját maga "játszotta" a szeretkezős jelenetet. A film hátránya viszont, hogy ez a jelenet nem igazán lett erotikus, inkább izzadtság szagú és kötelező menet jellegű. Ha Lopez kisasszony kicsit több érzést visz bele, vagy szenvedélyesebb csókokat produkál, talán elhiszem, hogy egy kontrollt vesztett háziasszony elgyengülését látom. Így viszont egy mesterkélt szexjelenettel lettem gazdagabb, amiben kb. annyi finomságot éreztem, mint egy videóra forgatott, hat perces pornó jelenetben, amelyben megjelenik a szerelő, köszön, megkérdezi, hol a problémás készülék, majd a készülék tetején hágja meg a ledér háziasszonyt, aki előre fizet testével a szolgáltatásért és később még a szerelésre váró masinát is elfelejti a "forgatókönyv".

Ryan Guzman se nem húzónév, sem nem elég charme-os, bár az egyik jelenetben igyekszik nagyon szexisen, száját nyeglén félre húzva vigyorogni. Akkor néztem utána és megdöbbenve tapasztaltam, hogy valami táncos sorozatban nedvesítette eddig a bugyit. Szerintem csupán azért vállalta el a sármőr szociopata szerepét, hogy végre lerángassa magáról a több ezer kislány rajongóját, bízva abban, ha egy anyukát dönget a vásznon, megsértődnek a tinik és legközelebb nem zavarják meg, ha egy étteremben szeretne nyugodtan vacsorázni. Nem tudom miért, de nekem, ezek a mostanában, filmekben megjelenő fiatalemberek, akik húsz és harminc között hajtják a celebritás szekerét, mintha egy család fiú rokonai lennének. Alig tudom megkülönböztetni őket.

John Corbett meg mintha sportot űzne abból, hogy totál mellékes pasi figurákat alakítson, totál mellékes szerepekben. Egyszer bulizott egy bazi nagy görög lagziban és akkor úgy kitáncolta magát, hogy azóta csak akkor érzi jól magát, ha egy film játékidejében maximum tíz percet szerepel.

Az egyetlen, aki tényleg szimpatikus figura, az anyu fiacskája. Beszéljünk Kevinről, akit Ian Nelson formáz meg. Tipikus thriller fiú. Zrikálják néhányan a suliból, nem meri elhívni randira álmai nőjét és kezdetben a gonosz hatása alatt áll, mígnem ráébred, hogy komoly baj van. Akkor meg már majdnem késő.

Még jó, hogy nem pitét mondd, mert akkor azonnal levágja apu is, az öcsi is, hogy mi történt a hétvégén...

Lopez hasonló témát, teljesen hasonló képi világgal már elmesélt a "Most már elég" című moziban, amelyben bántalmazott anyukaként végül felveszi a harcot erőszakoskodó férje ellen. Az tízen-pár évvel korábban készült film, de ehhez képest műremek.

A szomszéd fiú hemzseg a logikai bakiktól, a legtöbb szereplő még véletlenül sem úgy reagál az eseményekre, ahogy a valóságban tennénk. Claire egyetlen egyszer fordul a rendőrséghez, ám akkor is csak a múltat kutatja kissé. Az okos barinő, szokás szerint, ad jó tanácsokat, ám ezzel szerepe ki is merül. Apukát anyuka véletlenül sem vonja be a fenyegető veszély kitárgyalásába, még egy balul sikerült "gyilkossági" kísérlet után sem, pedig akkor már erősen lóg a lóláb. Noah pedig nem kerül sittre, még akkor sem, amikor kis híján agyonveri Kevin nemezisét, a deszkás majmot.

Ha szeretsz intelligens filmeken szórakozni, akkor ezen nem fogsz.
Unásig ismert panelekből építettek össze egy ezerszer látott történetet.
Motiváció nem sok. Őrület meg indokolatlanul nagy. Persze, egy szociopatának nem kell sok indok, ám itt, mintha valami nagyobb dolog állna a háttérben. És nem.
A pincében például félelmetes az adattár...
És az is érdekelne, hogy a valóságban egy fotókkal feldíszített osztálytermet mennyi idő alatt lehet kitakarítani, mert abban a formában, ahogy a filmben látjuk, nem fogadom el.
És mi lett a fiú vécében falra mázolt felirat sorsa?
Elbambulhattam, de ha nem lett lemosva, hétfőre az egész iskola tisztában lesz Claire tanárnéni vérbő kiteljesedésével!
Arról nem is beszélve, hogy a befejezés elég kérdést hagy maga után, amit majd a rendőröknek viszonylag összeszedetten kéne tálalni.
Szóval, nem érzem, hogy tanárnőnk megérdemli azt, amit a stáblista után még kapni fog.


30%
Rajtam nem fog Lopez kerek feneke.
Mintha fogyott volna...