2015. június 15., hétfő

Baki: Kingsman - A teleportáló telefon

Tökit magára hagyják a teremben, hogy telefonálhasson egyet. Készülék egészen a vágásig nincs az asztalon...

...amikor végül egy másik szögből előkerül egy mobil, ami addig nem is létezett.

Fika: Betolakodók - The Intruders (2015)

Betolakodók - The Intruders (2015)


Rendezte: Adam Massey

Írta: Jason Juravic

A film Mafab adatlapja: The Intruders (2015)

Megtekintés: Észre sem veszed, ha észre sem veszed...

Vélemény:
Az ezredik a költözünk az új házba és ott rémisztő események történnek, erre bekattan a főszereplő, de senki nem hisz neki, miközben a szomszéd furcsán viselkedik, az apja furcsán viselkedik és a lehetséges barátja is furcsán viselkedik, amiből persze azonnal rájövünk, hogy csak igaza lehet a kiscsajnak és még a néző is félre van vezetve...
A valóság sokkal szürkébb. A Betolakodók - cím félrevezetés, hiszen végül egy betolakodóról van szó, a többihez meg nem elég költői a forgatókönyv - című film kiszámítható és totál érdektelen. Annyira unalmas, hogy az első pillanat, amikor kicsit felriadtam, amikor a szereposztás alatt felcsendült a Menalon és Robyn Dell'Unto közös kooperációja a +Megölsz engem" című nóta. (Amelyet még véletlenül sem találtam meg a neten)
A bajom, hogy unásig koptatták ezeket a paneleket.

Történet, nagy vonalakban:
Rose (Miranda Cosgrove) és apja, Jerry (Donal Logue) Rose anyukájának halála után kiköltözik egy kisvárosba, hogy nyugodtabb életük legyen. Sikerül is egy olyan házat szerezniük, amelyben titokzatos és rémisztő események történtek. Szokás szerint. Mindezt úgy, hogy Amerikában az ingatlanközvetítőt kötelezi a törvény, hogy felhívja ilyesmire a vásárló figyelmét. A filmekben mégis, újra meg újra áthágják ezt a szabályt, azt sugallva, hogy az ingatlanközvetítés egy igazi troll szakma. Leszámítva Leo Getz-et, aki viszont mindenre felhívja vásárlói figyelmét és még ő a troll. (Lásd Halálos fegyver sokadik része, mikor Getz árulja Murtaugh házát.)
Rose szinte azonnal érzékeli a "jelenlétet" a házban. Úgy is reagál, ahogy elvárható: szép lassan becsavarodik és még a környezetét is elmarja maga mellől, hogy véletlenül se legyen senki, aki hisz neki.
Jerry, műfajon belül maradva, nem hisz a lányának, temetné a múltat, feledné az asszonyt és az orvosi kezelés csodáiban bízik, ha lánya lelki üdvéről van szó.
Jerry amúgy építész és SPOJLER ALERT!!! - és ennek ellenére sem veszi észre, hogy az épület, amelybe beköltöztek, mintha kicsit több lehetőséget rejtene magában - szó szerint - mint elsőre az látszik. Ejj, Jerry, hol szerezted a diplomád, ha még egy átlagos kecóról sem vágod le azonnal, hogy tele van meglepetésekkel???
Rose megismerkedik a szomszédokkal, akik egyértelműen azért lettek beleírva a forgatókönyvbe, hogy a nem létező rejtélyeket bővítsék és a gyanúnkat növeljék. Aki viszont tapasztalt néző, pontosan tudja, hogy a szomszédságban történő események nem vezetnek sehova. Igaz, kissé sután, de sehová. Persze, lehet, hogy sikeresebb lett volna inkább kedvessé tenni a szomszéd apukát, akkor jobban lehetett volna rájuk építeni a filmben, de ez kihagyott ziccer. Így Tom Sizemore szerepeltetése alig lép túl a cameo fogalmán. Mindhárom mondatával és a végén elfelejtett lezárással. Biztos kell a zsé kokainra, hogy jobban pörögjön a házi-mozis, felnőtt-filmes biznisz.

Az egyetlen fürdéses jelenet vérszegény. A medencés buli nem számít...

Az ügyeletes barátnő és haversrác szál is elnagyolt, erőltetett. Ennek ellenére még Noah (Austin Butler) karaktere a legérdekesebb és őt keverik a legjobban gyanúba. Ezért is tudjuk, hogy nem ő a "megoldás".
Jerry aput is igyekeznek befeketíteni, ami mondjuk, egy jó magyarázattal még érdekes lezárás is lehetett volna. Elképzelhető, hogy volt a forgatókönyvnek egy ilyen sötétebb tónusú befejezése is, hiszen a sorozatoknál bevett klisé szerint - azaz egy mellékes esemény később kiderül, hogy jelentős információ volt - tucatszor nézhetünk végi egy videó részletet, anyuról, melyben a párbeszéd szerint, ha ő nem lenne apa és lánya valószínűleg kinyírnák egymást. De a PG-13 nem bírta el a görög drámát.

- Szóval a te apád a leggyanúsabb az utcában? - Igen, de ez csak azért van, mert egyébként húsz perccel rövidebb lenne a játékidő, ha nem kevernénk bele a filmbe.

A film az egyik leggyengébb a témán belül. Unalmas másfél óra. Kerüld el ha teheted.
Rose karaktere meg egyáltalán nem érdekes fiatal nő, hiszen első perctől érezni, hogy van baja. Ilyen filmeknél jobban szeretem, ha a szereplő kedves és imádni valóból, lassan süllyed elviselhetetlenbe és paranoiásba.
Donal Logue titkos kedvenc, mégis, csak mellékszerepekben lehet látni filmekben, sokszor teljesen felesleges és méltatlan szerepekben (pl. Szellemlovas, ahol szinte mellékesen ölik meg a figuráját). Végre kapott egy második szerepet egy thrillerben, ám nem tud vele mit kezdeni, mert karaktere nem kerül közel a nézőhöz, sőt, igazán megkedvelni sem lehet. A kontraszt miatt is írhatták ilyenre a szerepet, de manapság szerintem ennél már több kellene.
Ha egyik főszereplő sem igazán szerethető, miért izgulnánk értük?
Hacsak akkor nem, ha amúgy a befejezés is annyira unalmas, hogy az izgalom szót nem is kapcsoljuk a filmhez.

Részemről nem kérek többet Jason Juravic ötlettelen agymenéseiből.
40%

Sose adj egy önjelölt tollnok szavaira, hanem dönts magad! Ha megtekintenéd a filmet, egyik kedvenc oldalam segít ebben: Életedbe feleslegesen Betolakodó című film helye és ha már ott vagy, akkor sok minden más is van itt!

A filmet egy másik kedvenc oldalamon is megtalálod, ha úgy érzed, kétszer is megnéznéd: Betolakodó című film egy másik oldalon.

2015. június 9., kedd

Blog: Irigység a blogos társadalomban?

Ma már bárki blogolhat. Teheted ezt igazi tudás birtokában, színesen, szórakoztatóan vagy csak mert szereted a filmeket és szeretnél róluk írni pár sort, a magad kis suta módján. Ez lennék én pl. sok más blogolóhoz hasonlóan.
Azután, ha sikerül összerittyenteni egy viszonylag elfogadható vélemény szerűséget, úgy gondolod, hogy azért azt ahol lehet, ingyenes médiumokon keresztül, igyekszel terjeszteni.
Gyakorlatilag Internetes kiskapukat kihasználva "reklámozod" az oldaladat, más oldalak fórumában.
Hogy elítélhető ez?
Nem hiszem, hiszen minden link egy vélemény és a legtöbb oldal arra sarkalja olvasóit, hogy írjanak véleményt.
Megtettem én is, szórtam is a szemetem a világhálóra és már két helyről is kaptam visszajelzést, hogy nem kéne...
Az egyik udvariasan megkért rá, bár, jeleztem neki, hogy egy ingyenes facebook modult használ a fórumnál és mivel a facebook nem korlátozza a blogok linkkel való reklámozását, és ők is használják azt, elég visszás, hogy engem ebben kérés útján akadályozni kívánnak. Válasz nem jött azóta, egy héttel később még fent volt a linkem, de azért igyekszem a továbbiakban kerülni ezt az oldalt, mind reklámozásban, mind követésben. Nem lesz aktivitásom hiánya nagy érvágás oldalukon, mint ahogy reklámom sem hiszem, hogy elszipkázta volna olvasóik tömkelegét...

A másik oldal, melynek nevét nem fogom kiírni a továbbiakban, hiszen a kölcsönösség elve alapján nem érdemlik meg, a filmdroid volt.
Egy régebbi cikkükhöz kapcsoltam egy frissebb írásomat, mire hamarosan egy kioktató üzenetet kaptam az oldalam aljához csatolva, amire a továbbiakban semmilyen módon nem tudtam reagálni, mert az ügyeletes "főnök" nem tette számomra lehetővé.

Finoman megkérdezte, hogy ha ő is kitenné a linkjét az én oldalamon, az nekem, hogyan esne?
Természetesen azt írtam neki, hogy szívesen kiteszem a linket akár a cikkemben is, mert én, részemről nem vagyok irigy más oldalakra és szeretem a kölcsönösséget ha már egy ilyen nagy piacra dolgozunk hobbiból. Meg egyáltalán, ha már én felrakom az ő oldalukra a linkem, akkor miért ne tehetnék fel ők is hozzám?
Szerintem ennek így kellene helyesen működnie.
Teszem hozzá, az oldal a cikkek alá gondosan odabiggyeszti: Minden vélemény számít!
Nos, ezek szerint ez egyértelmű hazugság.
Bár, nem tudom, valójában miért fájt az illetőnek, hogy reklámozom magam az oldalukon, hiszen úgy vélem, minden média egymást támogatja nem közvetve az Interneten, ami egy nagy, közös játszótér.
A filmdroid pedig kizárt a saját kis homokozójából, mert nem úgy reagáltam, ahogy szerették volna. Az én véleményem nyilván nem számít nekik és a kölcsönösség elvében sem hisznek.
Biztos, zavaró volt, hogy ők sok pénzt tolnak oldaluk munkájába, míg én a kis forintot nem érő, ingyenes blogspotomon játszom az agyam.

Néhány virtuális "ajtót" bezártak előttem...

Mivel nem bírtam válaszolni koimbra úr kérdésére a cikk alá helyezett linkekről, gondoltam, rájuk keresek a facebookon és majd ott reagálok valamit, ha már olyan kurtán-furcsán belém lett fojtva a szó.
Egy régebbi cikkemet linkeltem be a facebook oldaluk aktuális cikkéhez, lévén, ugyanarról a filmről van szó és, hogy megmutassam, részemről mi a kölcsönösség elve, feltettem a cikkük linkjét az én véleményem alá. Nehezemre nem esett és ha csak egy valaki megy át tőlem hozzájuk, már megérte.
A filmdroid grafomán vezetője pár nap késéssel letörölte linkemet a facebookról és azt is észrevettem, hogy a továbbiakban csak lájkolni vagy megosztani tudok az oldalon.
Köszönöm szépen!
Kedves koimbra, ön akart kioktatni engem valamiből, de levizsgázott emberségből.
Kívánok önnek jó munkát, de itt jegyzem meg, hogy a továbbiakban semmilyen formában nem fogom önöket reklámozni, olvasni és követni.
Tudom, kis hal vagyok a nagy zavarosban ön meg több ezer cikket tett már le az asztalra, szóval maga a nagy filmes médiacézár.
Az oldalukat letiltottam a facebookon, hiszen ha a véleményem nem számít önnek, annak ellenére, hogy képmutatóan ezt hirdetik oldalukon, akkor én sem vagyok önökre kíváncsi, még említés szintjén sem. Nem akarom, hogy oldalukat, nevüket bármilyen formában látnom kelljen, mert minek.
Ahogy írtam, nagy az Internet, sok oldal van. Ismertebbek, kevésbé ismertebbek meg olyan alacsony követésűek, mint az enyém is.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek mag van a helye és piaca.
Én olyanok között érzem jól magamat, akik nem irigyek, hanem támogatják egymást, nem támadnak rögtön, hanem kölcsönösen segítik egymás munkáját.

Szóval, megkérem minden ismerősömet, hogy ha engem kedvelnek - mindhárman! - akkor a továbbiakban nem látogatjátok a filmdroid oldalt.
Köszönöm!
Még akkor is, ha most hallotok róla először.
Nem ezek azok a droidok, akiket keresünk...

Valójában nem is tudom, mi nem volt annyira szimpatikus a filmes oldal gazdájának. Talán zavarta a reklám, talán érezte a konkurenciát, esetleg úgy vélte, hogy ha ő pénzt fektetett az oldalába, más, aki nem fizetős oldalról érkezik, minek kapjon teret rajta keresztül. Talán csak elolvasta az adott cikkemet és olyan szarnak találta, hogy még.

Volt már egyszer hasonló tapasztalatom egy filmes oldallal, de az ő nevükre már nem is emlékszem. Ott is rengeteg filmről volt adatlap, minimális információval. Volt, ahová belinkeltem a saját kritikámoat, pár helyen jeleztem, ha elírás illetve poszter elcserélés volt. Azután kiderült, hogy a linkeket automatikusan törlik a filmek alól.
Kérdeztem is, hogy mi szükség akkor az oldalra, ha az olvasók nem tudnak egyfajta fórumként tekinteni rá és megosztani véleményeiket, akár linkeken keresztül is?
Valami olyasmi választ kaptam, hogy a linkek törlésével a vírusokat igyekeznek szűrni.
Meg is köszöntem az oldal állhatatos munkáját, de még megjegyeztem nekik, hogy ha a linkek szűrését elsődleges célnak tekintik, akkor az egyszeri netezőnek semmilyen pluszt nem adnak olyan oldalakkal szemben, mint a már megszokott és ismert imdb, így meg akkor mi szüksége lenne rá az embernek, hogy egy sokkal kisebb adatbázisú, kevesebb információval működő oldalt látogassunk?
Ma már az oldal nevére sem emlékszem és helyette továbbra is az imdb-t használom.

Nem fenyegetésként, de az iwiw-nek is írtam egyszer, hogy rengeteg kamu adatlapjuk van. Nem reagáltak és tudjuk, hol van ma az iwiw...
Egyszer Damu Roland beszólt nekem, hogy forró a leves... pár napra rá ment a börtönbe...
Hát így megy ez.

Mad Max: A harag útja - Mad Max - Fury Road (2015)

Mad Max: A harag útja - Mad Max - Fury Road (2015)


Rendezte: George Miller

A film Mafab adatlapja: Mad Max: Fury Road (2015)


Megtekintés: Ne kérdezz hülyeséget csak ülj be rá és élvezd!

"Élek! Halok! Újra élek!"

A Mad Max trilógia a túlélésről és főleg a bosszúról szólt. Nagyjából. És nem ebben a sorrendben. Max karaktere pedig fokozatosan és koherensen teljesen háttérbe szorult, míg az új filmben, mely megvalósításában olyan friss, hogy nem érződik, hogy rendezője egy hetvenes öregúr, Max gyakorlatilag egy fontos mellékszereplővé lett visszaminősítve. Ez valójában nem baj, mert a főszereplőnk is elég erős karakter és még a történet szempontjából sem mellőzött körülmény, hogy Mad Max simán csak alásegít a jó oldalnak, félretéve saját egoját és törekvéseit. Ezért lett végül a film egy feminista kiáltvány, amely férfi nézőknek is éppen olyan szórakoztató, mintha csupa férfi harcolna egymás ellen, holott gyakorlatilag a nők harcolnak a férfiak ellen és ebben kis segítséget kapnak két férfitól. Egyikük kívülálló, aki gyakorlatilag melléjük áll törekvéseikben, talán a benne dolgozó lelkiismerete miatt, míg a másik (A harcifiú szerepében a mostanában nagyon felkapott Nicholas Hoult) simán megvilágosodik és ezért érzi kötelességének, hogy a nőket segítse.
Hogy mennyire feminista a film?
Elég annyit tudnunk, hogy Miller a Vagina monológok köztudottan harcos amazon íróját, Eve Ensler-t is felkérte némi diszpozícióra, hogy kerekebb legyen a történet női oldala.

Ezen a poszteren egyértelműsítik, ki a film igazi főszereplője.

A film elég lassan készült el. Gyakorlatilag azóta foglalkozott vele George Miller, mióta a harmadik résznél elengedte a gyeplőt. Rengeteg filmes fordult meg a tervek körül és még arról is szó volt, hogy animációs film - rajzfilm - készül a történetből, mint pl. a Pitch Black esetében. Végül harminc évvel a harmadik rész után Miller végre tető alá hozta a filmet, sőt, vannak elképzelések, hogy talán egy sorozat ismét van a karakterben.

A karakter:
Azért mostanra az eredeti Max, Mel Gibson rendesen megöregedett. Volt róla szó, hogy cameózik a filmben, arról is, hogy többek között Heath Ledger lesz a befutó, végül Tom Hardy játszhatta el az utópia magányos lovasát. Ez azért már nem feltétlenül ugyanaz a Max, akit megismertünk az első három filmben és aki kezdetben a törvény őréből avanzsált a bosszú angyalává, hogy végül egy magányos, kiégett pária legyen belőle, aki főleg saját érdekeit tekintve harcol a sötét oldal ellen, amolyan mindentől távol álló kívülállóként. Ez a Max kezdetben szinte jelen sincs. Az események nélküle kezdődnek el és mintegy mellékesen keveredik bele. Azért a film kezdő képsoraiban megismerhetjük őt, hiszen ha nem így lenne, nem tudnánk, hogy egy Mad Max filmet nézünk, annyira mellékes az ex-zsaru figurája.
Egyes fórumokon még azt is felvetették, hogy valójában amit látunk, az a valódi Max "után" történik és a karakter nem más, mint a második filmben megismert kisfiú, a Feral kölyök, aki miután felnőtt, átvette a magányos hős igazságot kereső és osztó szerepét, belebújva az egyetlen, általa csodált férfi bőrébe, aki, ha rövid időre is, de amolyan apafiguraként jelent meg életében.
Ha történetesen így lenne, akkor sem érezném magam becsapva, hiszen a Mad Max filozófiájába simán belefér ez a fajta felépítés, hiszen az egész olyan, akár egy képregényfilm, ott meg, ugye, simán előfordulhat, hogy egy karakter több személyen keresztül épít maga köré legendát. (Lásd a Fantomot, vagy a Zorro-t, amelyben az idősebb átadta a fiatalabbnak a staféta botot. (Totál semmihez nincs köze, de mindként megemlített filmben szerepel Catherine Zeta-Jones!) :)
Szóval, ha Max az a bizonyos Feral kölyök, akkor már tudjuk, honnan ered az a szűkszavúság, ami a filmben jellemzi.
Miller azonban nem erősített rá eddig erre a teóriára.


Az ellenség:
A futurisztikus moziknál elvárható, hogy a főhős ellenpontja legalább olyan karizmatikus legyen. Ezt nem mindig sikerül hozni. Hol a főhős túl markáns, máskor a gonosz játszik le mindenkit a vászonról. Itt viszonylag erős az ellenfél oldala is, hiszen, a vezéren kívül több karakter harcol hőseink ellen, sőt, megtámogatták a sötéteket egy magánhadsereggel, illetve a címszereplő mivel nem elég hangsúlyos a szerepében, így az ellenségének sincs nehéz dolga legalább annyira jelen lenni, mint főszereplőnknek. (Aki, mint írtam, inkább mellékszereplő!)
Haltatlan Joe (Nem halhatatlan) szerepében az első film bütyökvágója jelenik meg, azaz Toecutter, aki közben szépen hozzáöregedett a bandavezérséghez. Amolyan törzsi király ő, akinek hosszú élete egyfajta mitikus színezetet ad hozzá pluszban figurájához. Hugh Keays-Byrne-nel azonban kicsit mostohán bánik el a rendező, mert végig olyan testmaszkokat kell viselni, amelyek felismerhetetlenné teszik a színészt, így megkérdőjeleződik, hogy valóban szükség volt e rá, hogy ismét Max filmben játszhasson. Arcát például félig egy olyan maszk takarja el, amelyet pont Hardy viselt korábban a Nolan féle Batman filmsorozat utolsó fejezetében, Blaine-ként. (A karakter nevét elírtam, de Horváth Ákos, aki valszeg az egyetlen, aki elolvasta a cikket, jelezte, ezért javítok: Bane a karakter neve! Látszik, hogy nem vagyok nagy Batman-es) Ijesztővé teszi a karaktert, viszont eltakarja a színészt.
Az mellékes, hogy az első közel negyven percben maga Max is egy vasból kovácsolt álarcot kénytelen viselni, hiszen legjobban ezzel tudják elkülöníteni a foglyot a többiektől.
Ha Haltatlan Joe nem lenne elég, még megjelenik a filmben néhány igazi féreg, akik egyéb kolóniák vezetői. Egyikük eléggé emlékeztet a rothadó Harkonnen báróra a Dűne filmből. Rájuk talán csak azért volt szükség, hogy ne legyen túl monoton végig a fehérre meszelt harci fiúk ellen harcolgatni. Kellett némi változatosság. Ahogy megszokhattuk, az ellenség egyre ijesztőbb vagy/és extrémebb külsőt kapott. A negyedik Max filmben mindkettőre akad példa.
Valójában az ellenség nem más, mint egy sok tagból álló, organikus massza, amely igyekszik megállítani hőseinket. Hogy egyenként is egyéniségek, azt főleg azzal igyekeznek megmutatni, hogy a legtöbb korábbi Max filmmel ellentétben, ahol a bandatagok alig szólaltak meg, itt azért viszonylag sok a párbeszéd a támadók között.


A segítők:
Egyértelműen Max az...
Meg a harci fiú, akinek a béranyák felnyitják a szemét, hogy mennyire tévedésben élt eddig. A fiú persze nem tehet erről, hiszen ebbe született és ebbe nőtt bele. Ha úgy vesszük, karaktere erősen vallásos, majd megkérdőjelezi hitét és elfordul tőle.
A Vuvalini-k csoportja, a Valkűr (Megan Gale) és a magok őrzője (Melissa Jaffer).

A főhős:
A nők.
A három csoportba osztható nők.
Az első az egyetlen tagot számláló Imperator Furiosa (Charlize Theron). Pár elejtett mondatból áll össze a karaktere. Valamikor a gonosz keze alá került, megsérült, felépített egy komoly karriert, mint a gonosz egyik jobbkeze, ami nem lehetett könnyű a férfiak világában. Végül, mikor adódott egy lehetőség, megragadta azt és igyekezett a gonosz markából kimenekíteni néhány ágyasát, hogy ne úgy nőjenek fel, mint azok gyermekei. Céljait akár egyedül is eléri, ha kell, de azért mint kiderül, az sem baj, ha kap némi segítséget. Az igazi női akcióhős, aki úgy nőies, hogy közben nem a szexualitásra építik a karaktert, hanem egyenrangú félként a férfiak világában. Hogy történetesen nő, az csupán állapot.
Furiosa olyannyira elfogadtatta személyét a többiekkel, hogy viszonylag sokáig nem is gyanakodnak rá a társai, hogy amikor letér a főútról, akkor valójában szökik Haltatlan Joe elől és így ellenséggé vált.

A második csoport az ágyasok, akik fiatalok, szülni képes egyedek és halvány fingom sincs, hogyan kerültek Haltatlan Joe karmai közé. Mindenesetre mind különböző karakter és mintha lengedezne körülöttük némi misztikus erő is.
Valójában nem is értem, mi motiválja őket abban, hogy csapot-papot hátra hagyjanak és a bizonytalanba kövessék Furiosa karakterét.
Talán, mert így lázadnak egy patriarchális társadalom ellen.
Míg Furiosa esetében megértem, hogy végül szökni kényszerül, hiszen neki vannak halvány emlékei a múltjáról, az ágyasok már valószínűleg ebbe születtek, így biztos kellett valami plusz motivációjuk, ami talán majd akkor áll össze bennem, ha még párszor megnézem a filmet.
Pirítós a tudó (Zoé Kravitz), Angharad a kedvenc (Rosie Huntington-Whiteley), Képes (Riley Keough), Az Albínó (Abbey Lee) és a Törékeny (Courtney Eaton).


A harmadik csoport pedig a Furiosa gyermekkorából visszamaradt öreg harcos amazonok. Ők a múlt őrei. A sok anyák. Egy letűnt világ írmagjait hordozzák magukban. Azonnal a lányok mellé állnak egy utolsó harcban. Gondolom, őket már direkt annak jegyében keltette életre a rendező, hogy koherens maradjon a filmben a nőkkel szemben. Más okát nem tudom elképzelni, hogy létezik ebben a világban egy csapat öregasszony, akik motoroznak és fegyvereket használnak, hiszen, amit a többi poszt-apokaliptikus filmben már megtanultunk, hogy a nők csupán erotikus díszítőelemek vagy a történetet mozgató kulcsfigurák, akiket meg kell menteni. Viszonylag ritka, hogy egyetlen, jól működő közösségben életben tudjanak maradni. Általában megerőszakolásra és legyilkolásra használják őket a férfiak ebben az amúgy férfias tematikájú műfajban. (Persze néha akadnak kivételek is, hiszen a Gwendoline című amerikai-francia akciófilmben egy egész falkányi amazon éli világát a sivatag közepén, férfi nélkül. De az a ritkább.)

A történet:
Ha eddig nem derült ki, akkor röviden, A-ból B-be szöknének szereplőink, kevés közjátékkal, gyakorlatilag egy road movie, amelyben a karakterfejlődést két látványos kaszkadőrtrükk közi rejtik el. Így akár unalmas is lehetne a film, hiszen a vizuális orgiákat már kimaxolták olyan filmek, mint a 2012 vagy a Transformers sorozat, viszont Miller old school filmesként nem a CGI-t erősíti, inkább a klasszikus kaszkadőr munkát vegyíti tökéletese operatőri munkával. A film épp ezért lett egy vizuális orgia. Tele olyan finomságokkal, mint a Max-et a barlangban üldöző harcifiúk hömpölygő áradata, az akciók belassításai vagy a járművek szépsége. Ezt a filmet még azok is élvezhetik, akik nem rajonganak a kocsis filmekért. Olyan ötletek vannak benne, amitől simán leesett az állam. Pl. Amikor égni kezd a kocsi, Furiosa meg egy egyszerű módszerrel oltani kezdi. Vagy a támadók kreatív megoldásai, hogyan jussanak egy idegen járműre.
Ezért a film inkább a látvánnyal operál. Viszont ez nem lesz sem unalmas, sem önismétlő. Mindezt viszonylag kevés vérrel, mégis, olyan érzésünk lesz, hogy komoly hírigeket látunk.


A fényképezés csodás, csak pár apró jelenetben lett olcsó a megoldás.
A zene bár nem emlékeztet egyik korábbi Max filmre sem, - sajnos mind Brian May, (Nem a Queen együttes tagja, bár sokáig ebben a tévedésben éltem) mind Maurice Jarre zeneszerzők elhunytak már - itt teljesen jól teljesít a képek alatt. Külön meghallgatni már sokkal embert próbálóbb feladat.
A jelmez, maszkok, kellékek mind tökéletesek. Ha az ember figyel, sok apró utalást vehet észre a korábbi filmekkel kapcsolatban.
iustizmord-nak az utalásokról:
Furiosa a váltóban egy tört rejtett el. A Mad Max 3.-ban Max egy hasonló fegyvert rejtett el az ostorában, amellyel a tevéit irányította.
Az egyik autó összetörő jelenetben - amelyikbe CGI is került azért rendesen, - a szétforgácsolódó kocsiban ülő sofőr arca egészen a szemguvadásig bekerül a néző látóterébe, ami pillanatot már a korábbi epizódokban is elsütöttek párszor, amikor Max befosatót játszott az ellenségeivel.
Az egyik figura hasonló nyelvöltögetéssel riogat csata közben, amit már bütyökvágó is csinált az első részben.
Azt olvastam, hogy az egyik totemszobron feltűnik a pilóta bőr sapkája és szemüvege.
Pirítós az egyik jelenetben egy hasonló apró zenedobozzal játszik, mint amit Max talált a második részben és végül a Feral kölyöknek ajándékozott.
A meglepett Max a második részben szembesül vele, hogy a csurig töltött tartályban nincs más, mint homok. Itt a meglepett Max szembesül vele, hogy a tartály csurig van anyatejjel.
Max és Furiosa is meghekkelte a gépét, hogy ne tudja más használni és egyik kést rejtett mellé, míg a másik egy pisztolyt. Meg még vagy egy tucatot köré...
A pilóta, miután Max elkapta a második részben, hirtelen nagyon haverkodó lesz és bekínálja, hogy szerezzen benzint a kis túlélő csoporttól és az Maxnek jó lesz. Itt a harcifiú kezd bután alkudozni vele, hogy ha együtt visszaviszik Furiosát, jutalmat kapnak.
Ilyen kis apró finomságok, de ha jól odafigyelsz, biztos észreveszel te is valamit.

Érdekességek:
A leghosszabb epizód a sorozatból.
Az első, amelyben kiírják Max teljes nevét a főcímben.
A film teljesen elhagyta a narrátor szöveget és Max alig beszél, ellentétben az ellenséggel, akik viszont végig dumálnak.
A film nem is Remake, nem is egyértelmű folytatás. Inkább amolyan alternatív epizód. Ha Millert kérdezik, ő valahova az első rész és a második közé helyezné...
Max az egész film alatt látomásokkal szembesül, melyek a múltjában meghalt emberek szemrehányásából áll. Olyan embereket lát, akiket az első három részhez nem lehet visszavezetni. Többek között egy kislányt és egy maori bennszülöttet, akik a korábbi epizódokban nem jelentek meg. Max-nek az első részben pl. fia volt, de még beszélni sem tudott, így a kislány nem lehet a lánya, pedig elég szemrehányóan viselkedik vele a kis szellem.
Viszont néha, mikor megjelenik, egyenesen az életét menti meg Max-nek.
Miller koncepciója volt, hogy a film kissé túl színes legyen, hogy elüssön stílusban az egyébként elég szürkésre hangszerelt antiutópiáktól. Ennek ellenére úgy véli, hogy a képi világ és a megfestett jövő nihilizmusa legjobban fekete-fehérben érvényesül, ezért a megjelenés Blue-Ray-ben egy ilyen változat elérését is lehetővé teszi.
Miller legerőszakosabb filmjei a Mad Max mozik. Ezeken kívül filmdrámát és főleg családi filmeket készített. Színes figura.
A film torzszülött látcsőfigyelője, Corpus Colossus (Quentin Kenihan) a valóságban megbecsült ausztrál humorista és többek között Russell Crowe jó barátja.
Mel Gibson a bemutatón látta a filmet és Miller örült a reakciójának, mert Gibson állítólag élvezte a mozit. Ez a pozitív visszajelzés azért volt fontos az öreg rendezőnek, mert nem szerette volna, ha több évtizedes barátsága Gibsonnal rámegy arra, hogy nem őt hívta meg a főszerepre a filmbe, még akkor is, ha ebben a formában, Mel Gibson már nem lett volna hihető Max-ként.
Rövid szerepben feltűnik az egykori akciósztár is, Richard Norton, aki több filmben volt Jackie Chan ellenfele!

Miller igyekezett elkerülni a CGI-t, ezért a filmben látható akciójelenetek több, mint 80% realisztikus.
Ha érdekel a film, akkor egyik kedvenc oldalamon meg is nézheted: Mad Max Fury Road

80%

2015. június 7., vasárnap

Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)

Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)


Rendezte: Jaume Collet-Serra

A film Mafab adatlapja: Run All Night (2015)

Megtekintés: Az olyan fiaskók után, mint a halál unalmas "Sírok között" vagy a szarrá vágott Elrabolva 3 után, direkt felüdülés a film.

Collet-Serra feszes ívű akció mozit készített, ami úgy tud izgalmas és érdekes lenni, hogy közben nem is tűnik drágának, nem is túl akciós, nem is túl... ám eltalálta az arányokat a hangulatot és ezért végül egy remek filmmel lettünk gazdagabbak. Nem hibátlan, gondolom, de amit lehetett a témából, azt kihozták. Enyhén John Wick-esen.
Igen, az ilyen filmeket ezután John Wick gyűjtő név alatti mappában fogom tárolni agyam rekeszeiben. Van a főszereplő, van a főgenyó - nem túl udvarias megszólítása általában remek színészeknek - van egy komoly viszály, amiben főgenyó elveszíti valakijét, amiért felégetné a várost, hogy végül a főszereplő égesse fel inkább helyette és végezzen vele is, annak ellenére, hogy van közös múlt, érdekeltség, karakterek közötti dráma.
Hát nem tiszta John Wick?

Jimmy Conlon (Liam Neeson), kiöregedett verő ember, egykori bérgyilkos, aki miután életvitele miatt teljesen elszakadt családjától, egyre többször érzi megszólalni a lelkiismeretét. Piti adományokból tartja fenn magát, piti munkákkal, miközben elvileg a város legbefolyásosabb emberének volt jobb keze. Sajnos, kiöregedett már ezekből a munkákból, parkoló pályára állították. Fogatlan ebbé vált.
Teljesen véletlenül, egyetlen fia, aki hallani sem akar róla, Mike Conlon (Joel Kinnaman) belekeveredik egy leszámolási ügybe, melyből alig tud kimenekülni, mint szemtanú. Ha nincs az apja, simán kivégeznék, de mivel Jimmy az utolsó pillanatban kéznél van, így Mike élhet, míg az egykori megbízó és barát, Shawn (Ed Harris) kétes erkölcsiségű fia holtan marad a konyha padlóján.

Hiába az ok-okozati viszony, ha a vér az vér. Az ezeréves és szoros barátság sem képes felülírni a haragot, amit egy apa akkor érez, ha a fiát megölik, annak jogosságának ellenére is.
A képlet egyszerű: versenyfutás az idővel.
Ki, kit tesz el láb alól előbb.
És ez az, amit sokkal elegánsabban és pörgősebben láthattunk a sokat felhozott John Wickben. A történet görög stílusú drámaisága ott is működött és itt még inkább. Collet-Serra jól adagolja a film alapanyagait, finoman vezet végig minket a szereplők kapcsolati hálóján és egyenletesen osztja be az akció szkénákat is.

Van, amit néha csak egy apa tehet meg.

Liam Neeson lehet, hogy rohamosan öregszik ki a műfajból, bár, ebben a filmben ez nem látszik. Nem vitték túlzásba azt, amit neki kell a nézőnek beadnia, így viszonylag hihető, amit látunk. Én mondjuk a felére sem lennék képes, de neki még elhiszem.
Ed Harris megint remek, viszont nála már kezdem sajnálni, hogy folyamatosan a genyó szerepkőrt erőltetik rá. Mindenesetre másodszor kell látnom őt egy olyan vonatos helyszínes végső párbajban, amiben ő húzza a rövidebbet, igaz, most hosszabban... (Ellenség a kapuknál, ha nem jutna eszedbe!)
Nem emlékszem, mikor láttam Ed Harris utoljára kedves emberként. Talán a Mélység titkában és ez zavar. Mert az nagyon jól állt a fejének.
Joel Kinnaman az a színész, akit láttam már valahol, és nem tudom hova tenni. Azután beugrik: Jah, hogy a Kinnaman!
Jó színész, szögletes arc - volt Robotzsaru - és nem esett le, hogy ő az. Nem azért, mert akkora átváltozó zseni, hanem mert ennyire vakegér vagyok.
Vincent D'Onofrio, mint rendőrnyomozó nem nagy feladat, viszont legalább a vásznon tartja ezt a remek karakterszínészt.
Nick Nolte apró epizód szerepe meg azért fájó, mert borzalmas látni, hogy a kilencvenes években az a sármos pasas, aki együtt bolondozott Julia Roberts-szel a "Zűr bajjal jár" című thriller-komédiában, mára árnyéka önmagának, valóságos emberi roncs. Ha nem tudnám, hogy Nolte erősen alkoholista, őt látva akkor is azonnal rájönnék. Kár érte. A stáblistán nincs jelölve...
Shawn fiát alakító Boyd Holbrook-ról még nem mondanék véleményt, hiszen alig ismerem munkásságát, viszont nagyon jól hozza a figurát a filmben. Persze, ahogyan sejthető, nem sokáig látjuk a vásznon, viszont minden történést az ő karaktere kulminál. Korábban dolgozott már Neesonnal a "Sírok közöttben", de az egy rém unalmas mozi lett.
Collet-Serra sokadszor kooperál Neesonnal együtt és talán ez a három közös munkájukból a legerősebb darab.
A friss bérgyilkost alakító rapper Common meg egészen jó választás. Kicsit mondjuk Terminátoros a figura, viszont elhittem róla, hogy az, akit hoz.
A fényképezés korrekt munka, a zene nekem nem maradt meg fülben, viszont, mivel a filmnek egyenletes a hangulata, feltételezem, hogy a képsorok alatt jól funkcionált.

Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a T2-ben összecsaptak a Terminátorok.

80%

Érdekesség:
Liam Neeson két fiát hívják Michaelnek és Danielnek. Akár a filmben játszó kölykök...
Az egyik menekülés közben a stúdió másik filmjének óriásposztere látható a falon: Mad Max - Fury Road

A film itt megtalálható: Run All Night és sok minden más is!!!

Boldog születésnapot, Liam Neeson!

Liam Neeson ma lett 63 éves: 2015.06.07.















Mivel személyesen nem tudom elküldeni neki jókívánságaimat, inkább egy rövid felsorolásban rendezgetem egymás mellé a tíz kedvenc filmemet tőle. Nem minőség vagy bármilyen csoportosítás szerint:

1. Támadás a Krull bolygó ellen - Krull (1983)
Mára erősen elavult fantasy mesefilm, amelyben Neeson egy tolvajt alakít, aki miközben a herceg missziójában segédkezik, végül egy halálos csapdában kerül "kardélre".
Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt az erősen hullámzó színvonalú kaland mesét. Ma már simán megmosolyogja az ember, habár, a mocsaras támadásos rész még ma is hangulatos pár perc.

2. Az ideális gyanúsított - Under Suspicion (1991)
A magyar keresztségben harmadik gyanúsított szavacskát tartalmazó Neeson film egy piszok jó thriller, melyben Neeson egy magánnyomozó, aki stiklis ügyek mellett keveredik egy gyilkossági ügybe is, melyből majdnem nem tud jól kievickélni. Mire sikerül neki, már nem is tudjuk, hogy vajon a rossz vagy jó oldalon áll főszereplőnk.

3. Darkman - Darkman (1990)
Sam Raimi képregény filmje. Illetve egy film, ami szinte olyan, mint egy képregény... minden szempontból. Neeson egy feltaláló, aki az emberi bőrrel kísérletezik, belekeveredik valami és majdnem meghal. Találmánya segít a bosszúállásban. Nagy kedvenc, pedig valójába egy bugyuta mesefilm.

4. Felhők közül a nap - Shining Through (1992)
Persze nem Neeson miatt szeretem ezt a filmet, hanem az alapsztori fogott meg és Melanie Griffith kém karaktere. Neeson egy német tiszt, még a Schindler előtt.

5. Schindler listája - Schindler's List (1993)
Neeson legjobb szerepeinek egyike, a német, aki zsidókat ment. Kicsit nyálas, kicsit hamis, de egy szépen összerakott film, remek pillanatokkal. Kevés olyan film van, ami fekete-fehéren is ennyire színes.

6. Michael Collins - Michael Collins (1996)
Kicsit töredezett történelmi tabló egy ír szabadságharcosról. Nem tökéletes film, viszont gyönyörűen van fényképezve.

7. Elrabolva - Taken (2008)
Neeson második reneszánsza a kapuzárási pánik előtt. Pörgős akció film, melyben nincs egy perc nyugtunk, míg főszereplőnk ki nem menti lányát az emberkereskedők szövevényes bandáinak karmaiból. Közben megöl mindenkit...

8. Fehér pokol - The Grey (2011)
A szürkéből így lesz a magyar keresztségben fehér... Egy katasztrófafilm, melyben a természeti csapás egy farkasfalka. Szóval horror is. Meg dráma. Neeson egyik legerősebb alakítása.

9. Éjszakai hajsza - Run All Night (2015)
Hatvan felett Neeson egyre több akciófilmben játszik. A legtöbb eléggé tucat darab vagy unalmas, de ez a film kőkemény és Neeson a piti kunyeráló ex-bérgyilkos, ismét tököt ereszt.

10. Igazából szerelem - Love Actually (2003)
Dobogós karácsonyi romantikus, amelyben ugyan Neeson csupán egyetlen összetevő, de remek nevelőapukát alakít. Ilyen jófej kamu-apu nincs is!

Plusz egy lehetett volna mondjuk a Baljós árnyak, ha már nagy Star Wars fanatikusok vagyunk.
De ne erőltessük ezt. :)
Több remek vagy nem remek film maradt még ki én főleg azokból szemezgettem, amiket ismerek.

Még sok jó filmet kívánok önnek Neeson úr!

2015. június 3., szerda

Nyugalmazva - Late Phases (2014)

Nyugalmazva - Late Phases (2014)


Rendezte: Adrián García Bogliano

A film Mafab adatlapja: Late Phases (2014)

Megtekintés: A sok vámpír és zombis film farvizén evezett be és egyszer mindenképp szórakoztató, még ha mély nyomokat nem is tud hagyni.

egyszerre éreztem a film előnyének és hátrányának, hogy kísértetiesen emlékeztet Stephen King Ezüst pisztolygolyójára a mozi. Aprócska közösség, fogyatékkal élő főhős, farkasember, pap...
Viszont ha ezen túllendülünk, akkor bekavar, hogy a cselekmény túl hirtelen és főszereplőnk, aki mogorva katonatiszt, aki a realitás talaján áll, minimális felépítés után máris hisz az egyébként hihetetlenben, pedig még csak nem is szembe(!)sült vele igazán, hiszen vak.
Tegyük félre, hogy a film olcsó, a szereplők, vak veteránunkat leszámítva egysíkúak és feleslegesek, udvariasan forduljunk el, amikor megjelennek a szörnyek, mert inkább viccesek, mint ijesztőek és ne foglalkozzunk olyasmivel, hogy koherencia és logika - pl. a rendőrség elég piszlicsáré hozzáállása az ügyhöz - és akkor egy szórakoztató filmet fogunk látni, ami mire kezdene leülni, hirtelen erőre kap és befejeződik.
A másik hasonló történet, amely eszembe jutott a filmmel kapcsolatban, a Bubba Ho-Tep! című horrorkomédia, melyben a nyugdíjas és a világ elől elszökött Elvis Presley kerül szembe egy lélekrabló múmiával, miközben igyekszik aránylag méltóságteljesen megöregedni egy hospice intézményben.

A negatívumok ellenére akadnak pozitívumok is:
A főszerepben Nick Damici (akit már több független horrorfilmben volt szerencsém látni és az inkább igényesebb darabokban szokott sz repeket vállalni) egészen jól hozza a vak veterán Ambrose-t, akinek senkihez nincs egy jó szava. A fényképezés egészen szép lett, széles a vászon, ami még akkor is tud javítani egy film élvezeti értékén, ha olcsó és buta a darab. A mellékszereplők között meg olyan nevek tűnnek fel megkopott csillogással, akiket a nyolcvanas években kedvelhettünk, mikor még fiatalok és viszonylag sikeresek voltak és a zene is kellemes, igaz, mély nyomott az sem hagyott bennem. Nagyjából ez jellemző az egész produkcióra.

A történet leszámítva a főszereplő személyét, klisés. Nagy fordulatok nincsenek benne, sem igazán pörgős leszámolás. Valahogy mégis, összességében élvezhető darab. Egyszer.


A mellékszerepekben meg láthatunk egy egykori utolsó csillagharcos Lance Guestet, aki sajnos megkopaszodva közel sem olyan puncimágnes, mint harminc éve. Van egy Twin Peaks-es Dana Ashbrook, aki rövid lehetőséget kap, de legalább szimpatikusabb figura, mint korábbi filmjeiben. Tom Noonan-t meg szinte be sem kell mutatnom, hisz olyan filmekben játszott őrült karaktereket, mint az Embervadász, mely az első film volt, amiben Hannibal Lecter ránk szabadult, vagy a Robotzsaru 2. főgonosza illetve az Utolsó akcióhős fejszés sorozatgyilkosa. Ethan Embry, mint Ambrose fia már jobban kilóg a filmből, hiszen karakterére mintha nem fektettek volna kellő hangsúlyt, mégis sokat van jelen a filmben.

55%

Ha kicsit kidolgozottabb a történet, nem ilyen össze-vissza, ha kicsit élet telibbek a mellékszereplők, ha kicsit mozisabb a film, ha kicsit több a pénz, simán lehetett volna 70-80% is.
A gyalogsági ásó, mint fehér bot, praktikus húzás csak kényelmetlen a nyél rövidsége miatt...

Ha megtekintenéd, itt megteheted: Late Phases