Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Megtekintés: A legújabb MI film semmivel nem lóg ki a korábbi négy rész közül. Éppen ezért érdemes megnézni, mert finoman adagolják benne mindazt, amiért a sorozatot szeretni lehet.

Tom Cruise saját gyermekének tekinti a sorozatot. Olyannyira, hogy a második rész óta, amikor is mindenhol arról lehetett olvasni, hogy maga végezte el a film veszélyes sziklamászós jelenetét, azóta, mintha önmagát akarná felülmúlni a színész. Pedig, ez csak két dologból tevődik össze. Tom Cruise kisebbségi komplexusából és a kapuzárási pánikjából, mivel ötven felett, már egyre kevésbé a nedves bugyis fruskák kedvence, hanem az érett jaguároké. Írnám ezt, ha rosszindulatú lennék. Nem vagyok...nagyon, de így gondolom.

Tom Cruise, nem akar megöregedni és elveszíteni azt a pozíciót, amelyet a blockbusterek világában jelent a neve. Nem akar úgy járni, mint De Niro, Pacino vagy a két kiöregedett akció sztár, Stallone és Schwarzenegger, hogy egyszer csak ott marad, kevés minőségi vagy pénzes munka nélkül, nevesincs rendezőkkel, középszerű filmekben, amiket a kutya sem néz meg... moziban. Meg merem kockáztatni, ez tett be végül Robin Williams-nek is, aki, szerintem, ahogy a neves rendezőket lecserélte a szakmában alig bizonyított tehetségekre, talán tükörbe nézve úgy vélte, hogy megfeneklik szakmájában és talán a csúcson kellene abbahagyni, mielőtt lebucskázik onnan. De Niro is húzó név volt valamikor. Pacino is. Most meg, ha ketten kerülnek egy filmbe, annak is, legjobb esetben,  langyos a fogadtatása.

Tom Cruise nem színész. Tom Cruise filmsztár. Amikor szerepet játszik, akkor egy filmsztárt játszik, aki filmben szerepel. Ezt érzem. És nincs is ezzel bajom. Hiába fikázom. Kedvelem a filmjei nagy részét. Lehet egy egoista kis pöcs, ha a filmek, amikben magát hozza, szórakoztatnak. És általában szórakoztatnak.

A MI5 is egy tökös kis akció film. Eredeti? Nem érzem annak. Leginkább a harmadik és negyedik rész mellé illik hangulatban. McQuarrie remek rendező, de egyelőre nem tudom, mi az ő markáns jelenléte egy adott filmben. Nem érzem, mitől McQuarrie egy mozi. Ez a mostani például. De nem zavar, mert lehet kedvelni.

Tom Cruise akciózik. Simon Pegg hozza a mókát. Van benne csinos nő. Van benne lövöldözés. Van benne főgonosz, akiket mintha direkt egyre kevésbé akarnának kiemelni a filmekben. Mondjuk, amíg olyan remek színészeket találnak a gonosz szerepre, akiknek egyetlen szemvillanása is hitelesebb, mint mikor Cruise egy párbeszédben osztja az észt, addig nincs minden veszve.

Viszont le a kalappal Cruise előtt. Lehet, hogy ki volt kötve a repülőgép szárnyára a film elején. Lehet. De ott lóg. Kevesen csinálják ezt meg utána. Kötelező? Nem az, hiszen a számítógép és kaszkadőr szakszervezet mindent megtesz, hogy munkát kapjon a sztárok helyett. Miért csinálja meg akkor mégis Cruise? Mert, ahogy korábban céloztam rá; önigazolás. Amíg meg tudja tenni, akkor addig meg is teszi.

Mert fél, hogy egy reggel felébred és Tom Cruise már nem biztos, hogy képes lesz egy repülőgép szárnyán rohangálni a nézők kedvére. Mert van egy pont a férfiember életében, amikor a tökösség átmegy bölcsességbe. Amikor a nyaktörő mutatványokat már pont a nyaktörés eshetősége miatt nem fogjuk megcsinálni. Amikor az ügyesebb lábunk, amivel korábban állon tudtuk rúgni az ellenfelünket, már csak derékmagasságig tudjuk fellendíteni és abban sem biztos, hogy sok erő maradt. Mert a kor legyőzi az embert és az ember, néha, bizony harcol a kora ellen. Személy szerint örülök neki, hogy Cruise még töri magát és nem botoxozta az arcát eddig szét, hogy megőrizzen valamit a megkopott kisfiús bájából. Nem szükséges. Ne tegye. Öregedjen meg méltósággal, mint Anthony Hopkins, aki egy idő utána - sőt, valójában élete nagy részében - inkább a karakterek személyiségét mutatta meg, mint izomzatát. Talán Cruise tudja magáról, hogy nem remek színész, ezért neki más úton kell járnia.
Tudjuk miért, hiszen korábban írtam: filmsztár!

A MI sorozat pedig szerelemgyerek a javából. Már volt korábban szó, hogy Cruise kiszáll és továbbadja a staféta botot, ám mostanra úgy vélem, ő is tudja, hogy amikor az ember nyerésben van, nem áll fel az asztaltól. Behozták Jeremy Rennert, lehetséges akciósztárként - személyesen szerintem a fizimiskája olyan, mint egy átlagos vidéki suttyóé - ám valahogy nem harap rá annyira a közönség. Cruise pedig, remélhetőleg kisajtol mindent a franchise-ból, mielőtt felébredve úgy érzi, már nem fog többé senkinek az álláig felrúgni.

Miről szól a film?
Ó, csak a szokásos. Van egy titkos szervezet, amit senki nem ismer, ami a felszín alatt működik, akinek létezését azok is tagadják, akik elvileg tudhatnak róla. Így szokott ez lenni a kémfilmekben, vagy nem? Mintha már James Bond is küzdött volna ilyen láthatatlan és pontosan definiálható ellenséggel. )A "pontosan definiálható egy képzavar, hiszen csak annyit tesz, tudjuk, hogy van egy fő ellenség. Azután, hogy ki az, hol van, mi a célja, az mind lassan derül ki, akár hosszú évek kutatómunkája árán. Szóval, másrészt nem is definiálható olyan könnyen az az ellenség...)

Most Ethan Hunt (Tom Cruise) keveredik bele egy olyan ügybe, melynek megoldását nem biztos, hogy sikerül felgöngyölíteniük. Az ellenség szinte "kézzel foghatatlan". Hunt bármikor bevethető csapatából ellenségképet kreálnak, hogy a titkos nemzet (Más filmben Hydra, megint máshol S.P.E.C.T.R.E.) dolgát megkönnyítsék. Csupán Hunt és néhány közeli embere van tisztában azzal, mire megy ki a játék. A játékba pedig belekeveredik egy csinos ügynöknő is, mert ahogy a kémfilmektől megszoktuk, kell egy kellemes test is, hiszen a férfiak az autók és a sport mellett a csinos nőkre figyelnek a legjobban.
A legújabb rész üdvöskéje tényleg kellemes nőstény. Ilsa Faust (Rebecca Ferguson, Beszélő név, amely egyszerre idézi meg a Casablanca Ingrid Bergmanját és az ördöggel köttetett pokoli szerződés hangulatát.)
* Ilsa, magára hagyta Rick-et, amikor az szerelmesen várta Párizsban, mert Rick nem tudta, hogy bár a nő vele volt egy ideig, volt férje, akinek segítenie kellett a háború poklában, így a nő gyakorlatilag kettős szerepben élt egy ideig. A filmbeli Ilsa is ilyen karakter. Egyrészt gyengéd érzelmek alakulnak ki közte és Ethan Hunt között, ugyanakkor a múltja miatt egyáltalán nem ő a megfelelő partner egy lehetséges személyesebb kapcsolatban. Faustről meg nem hiszem, hogy bővebben kellene mesélnem. Guglizd ki!
- Tegyük hozzá, hogy Rebecca Ferguson, néhány fényképén, még hasonlít is Ingrid Bergman-ra.

Végre, Hunt néha bizony rá van utalva, hogy egy nő mentse ki a szorult helyzetéből. Jól áll neki. Kicsit olyan, mintha kezdené elfogadni Cruise, hogy nem kell mindig neki hoznia a legyőzhetetlen figurát és ez jót tesz a karakternek is. (Miközben persze egy feladat elvégzése miatt akár egy repülőt is képes "meglovagolni".)

Valahol (Én személy szerint a Vox magazinban olvastam) a rendező elmondta, hogy hangulatában több helyen igyekeztek felidézni a korábbi részeket. Magam nem nagyon vettem ezt észre, de ha tippelnem kellene, pl. az operaházban, mikor a kezdődő zenére a lépcsőn fellibeg a bérgyilkosnő, az eléggé Brian De Palma-s jelenet (első rész rendezője) az első bunyó a pincében pedig tiszta John Woo a második rész végéről. Brad Bird-et ha nagyon muszáj, talán az autós-motoros jelenetben szúrnám ki, amikor Brandt (Jeremy Renner) szemrehányást tesz Luthernek (Ving Rhames) a nem megfelelő jármű miatt. Az kicsit emlékeztetett a "Hihetetlen család" kedves humorára.

Egyebek:
Cruise és Pegg saját maguk csinálták az akciókat a filmben. Állítólag. Nem tudom, hogy ez a veszélyes autós üldözésre is igaz e, hiszen nem voltam a forgatáson, ám, fene tudja... Sosem veszélyeztetném egy sztárom egészségét olyan mutatványokkal, amiket összehoztak a filmben.

A bemutatót a karácsonyra időzített új Star Wars mozi miatt előre hozták.

Olvasni filmes magazinban (Vox), hogy egy hatperces merüléses, egy oxigén vétellel megoldott jelenetet Cruise szintén megcsinált a film kedvéért, de mivel végül dramaturgiailag ezt megvágva került a moziba, nem érzékelem a drámaiságot annyira, amiről a cikk mesélt. Pedig, ha jól megírják, tényleg össze lehetett volna hozni. Így, hiába bérelt fel állítólag a filmsztár egy merülés szakembert a jelent forgatásához, nem érzékelem a háttérmunka súlyát a töredezett jelenetsor miatt.

A korábbi részek férfiszereplői Alec Baldwin-nal bővültek. Néhány női karaktert is szerettek volna visszahozni, csak egyeztetési problémák léptek fel. Ez direkt jót tett a filmnek. Rebecca Ferguson üde jelenség és elég erős karakternek tűnik. Más kérdés, hogy ha én lettem volna a főgonosz, a második "hibázásnál" megválok tőle...

Remélem, lesz olyan jelenetsor a filmben, ami legalább olyan emlékezetes marad számomra, mint az első rész leszámolása vagy a negyedik felhőkarcolós jelenete. Egyelőre nem így érzem.

70%

Természetesen a filmet meg tudod nézni ha akarod, csak látogass ide: onlinepont titkos nemzet!

Kihalás - Extinction (2015)

Kihalás - Extinction (2015)

Rendezte: Miguel Ángel Vivas

A film Mafab adatlapja: Extinction (2015)

Az egyik jelenetben megjelenik némi "Piroska és a farkas" parafrázis is.

Megtekintés: Ebben a nyári, rohasztó melegben mindenképp, hiszen közel két órás fagyhalál. Meg egyébként sem rossz film. Igaz, nem is nagy durranás.

Ami miatt igazán élvezetes lehet ez a film, egyszeri, horrort nem nagyon kedvelő nézők körében, hogy vizuálisan kellemes a szemnek, szép képekkel operál. A széles vászonra álmodott film nem tör nagy babérokra, ugyanakkor, a világvége hangulat, a szobabelsők barnája és a havas táj hidege finoman belénk kúszik.

Vivas mennyire egyedi érzékű rendező, nem ebből a filmjéből fog kiderülni. Sőt, szerintem borítékolható, hogy a "Kihalás" inkább házimozis megjelenésekor fog érdeklődőkre találni, pedig nem rossz film. Nem azért nem lesz kultikus film, mert rajta van a magyar átok - a stáblista nagy részét magyarok teszik ki - mert a végeredményen nem látszik más, csak aprólékos profizmus. A díszletek között még pár remek megoldásra is futott; pl. mikor a kamera a három szinten keresztülvezeti a nézőt, vagy egy másik jelenetben az ajtó mindkét oldalát körbe nézhetjük, miközben a szörnyeteg igyekszik egyik főszereplőnkre rátörni azt. Sajnos, az ilyen szemnek tetsző megoldásokból túl kevés van a filmben, pedig a két órás kamaradráma bőven elbírt volna több vizuális simogatást. Így alig emelkedik ki a középszerből és ezen a történet egyszerűsége és profánsága - hiába próbálják flashback-kel bonyolítani - nem sokat segít.

Valakik felfigyeltek Vivas Spanyolországi munkásságára és adtak neki egy álomgyári lehetőséget. Ezzel Vivas talán nem maradéktalanul, de korrekten élt. Filmje mészárlós horrorként indul, hogy kamaradrámából végül egy erődből kitörős akciófilmben csúcsosodjon ki. Láttunk már ilyet. Hogy a legközelebbi verziókból kiemeljek egy címet: Legenda vagyok 
Itt kicsit többen vannak szereplőink, de közel sem annyian - kezdetben két férfi, egy kislány, akikhez a végére csatlakozik egy terhes nő - hogy a film végig hozza egy kaszabolós horrorfilm dramaturgiáját. A hangsúly sokkal inkább a két férfi múltját lassan boncolgató emlékképekre terelődik; hogy milyen kapcsolatban állnak egymással és milyen függőségi viszonyok van a kislánnyal. Ez a szál, ami mozgatja a történetet és szerintem, ez az, ami a film nézőit sokkal kevésbé fogja érdekelni, mint pl. az, hogyan találnak kilenc évvel a filmbeli apokalipszis után még ehető konzerveket illetve az a kisváros vajon hol van, melynek Harmony a neve (Kettőt találtam az USÁ-ban, de elsőre sem a Kaliforniai sem a Minnesotai nem tűnik a filmben bemutatott városkának) és pár faháznak, kerítéssel ad otthont, viszont körben, körülötte, viszonylag közel még várost is találunk, hatalmas raktárral.

A film drámai vonala kissé kiszámítható, ugyanakkor erőltetett. Bármi is történt a múltjukban, nehezen hiszem, hogy a kislány két nevelőapja úgy össze tudott volna veszni, hogy kilenc évvel az eset után még mindig fújjanak egymásra, mert; a.9 vagy már rég érdek vagy dacszövetséget kötöttek volna a fennálló veszély feldolgozására vagy b.) egyikük szerencsét próbált volna máshol, hogy a konfrontációt csökkentsék. (Habár, egyikük maradását indokolhatja az is, hogy a kislány közelében akar maradni, annak ellenére, hogy vele nem lehet. De miért is nem?) Szóval, nekem kicsit csináltnak tűnik a mozi drámája, ettől eltekintve, végig lehet bekkelni. A végén megjelenő terhes anyuka gyakorlatilag tök fölöslegesen kerül a képbe, talán azt leszámítva, hogy egy egyébként számomra teljesen evidens tényt közül két férfi színészünkkel, tudni illik, hogy a fogságban tartott szörnyeteg - mutálódott egykori ember - azért üvölt olyan szívhez szólóan a lánc végén, mert ezzel kívánja társait odacsalni. Ezt bárki tudhatná, aki már látott hasonló filmet. Vagy a Jurassic parkot. Mivel a filmben esti mese gyanánt előkerül az E.T. szinopszisa is, gondolom, legalább egyik főszereplőnknek kellett volna, hogy legyen némi segédfogalma annak veszélyeiről, miért is nem tartunk vérengző élőlényt a kertünkben, vasra verve. A másik, amikor a rádióadás közli amolyan sms minisztériumi segélyként, hogy a támadókat könnyen lehet likvidálni egy erőteljes fejlövéssel!
Nem mondod?
Van még olyan hülye fegyverbuzi amerikai, aki nem azonnal a szemed közé durrantana, ha a fogaid nagyobbak, mint ami indokolt és a szemed fehérje valójában vörös?
Szerintem nincs. Aki mégis inkább bokára céloz, miközben karmos kezek igyekeznek felhasítani a torkukat, az meg is érdemli, hogy egy lépcsőt visszaessen a táplálékláncon.

Elkalandoztam. Vivas tehát teljesen jó. Filmje, megkockáztatom, legalább annyira jellemző munkásságára, mint mondjuk Antal Nimród első amerikai munkája. Az is korrekt volt, néha felvillantotta halványan, amiért a Kontroll-t imádni lehetett, azonban nem lett más, mint egy erős közepes tucat thriller. Pont, mint jelen film.

A két fagyott holttestet magyar színészek "játsszák". Másrészt a jelenetsor erősen emlékeztet "A dolog" hasonló, feltérképezős képsorára.

A szereplők közül nehéz kiválasztani, hogy ki a jobb. Szerintem mindhárom színész hozza a figurát, amit a nyakukba tettek, a kissé erőltetett motivációs vonallal együtt. A kislány elég jó választás, néha az arcjátéka is érett pillanatokat hoz. Jeffrey Donovan és Matthew Fox pedig verseng egymással a "kinek guvad jobban a szeme, miközben remeg az arca" díjért, csak nem tudom, kinek adnám.

Ettől függetlenül vagy ezért, ki lehet bírni a közel két órát.
A végső zenei motívumok mondjuk totál nem illettek a lezáró animációs stáblistához, ám ez legyen a legnagyobb bajunk.

A történet:
Valamikor a jövőben, szokás szerint, gyilkos vírus szabadult az emberiségre. A túlélőket karanténba igyekeznek elszállítani a katonaság kellő képpen felkészített emberei, így amikor beüt a gikszer a célállomástól méterekre, egyértelmű, hogy elsőként a fegyveres erők hullanak el. A többiek pedig egy kiabáló katyvaszként rohangálnak a fegyverropogás közben, hangárból hangárba. Hogy ki éli túl... azt abból tudjuk meg, hogy a felirat megmutatja, hogy kilenc évet ugrottunk az időben. Egyértelmű, hogy a buszon szorongatott kisbaba már nem pólyás.
Harmony egy pár házas kolónia valahol a hegyek övezte völgyben. Jeges tél van és nem volt egyértelmű számomra, hogy a vírus valamilyen mód felelős lett e egy kataklizma változásért, vagy csupán főszereplőink találták meg a világ leghidegebb városát, ahol még ki lehet engedni a kutyát a kertbe. A környezet le van fagyva legalább annyira, mint a "Holnaputánban" vagy mint a két túlélő férfi között.
Patrick (Matthew Fox) igazi ősemberré avanzsált, aki azért a hójáróval elmegy vadászgatni. Eszik is rendesen, meg keveset iszik mellé. Jack (Jeffrey Donovan) egy pár méterrel arrébb álló házban tengeti napjait a felcseperedő kislánnyal és inkább gyűjtögetésből tartják fenn magukat. A kislány, Lu (Quinn McColgan) sok problémát generál, hiszen nem szeret fogat mosni - kilenc év alatt mennyi fogpasztát kellett Jacknek összegyűjtenie, hogy ne legyen büdi a szájuk? - és mivel kiskorú gyerekszínész, egyébként is csak napi kb. 4 órát lehet foglalkoztatni...
Jack kislánya és Patrick kutyája néha sütipartit rendeznek a kerítés tövében. Lu csak azért tud néha kilógni a házból, hogy kicsit kalandozzon, mert Patrick tapasztalatiból azt szűrte le, hogy az egykor mutálódott fertőzöttek, ennyire hideg környezetben nem tudnak megmaradni. Ahhoz, hogy a film drámai végjátékban csúcsosodhasson ki, azonban ezt meg kell változtatni. Például azzal, hogy a kilenc év alatt a mutáns emberek rezisztensebbek lettek a környezeti szélsőséggel szemben, viszont a harapásuk mostanra elveszítette vírusterjesztő képességét, ezért ha feltépik az nyaki vénádat az elég szar, de ha be tudod magadnak varrni, nem kell a fertőzés elkapásától tartanod. Azért az elég hasznos.

Patrick közeledne, Jack nagyon haragszik és apró puzzle darabokból tudjuk meg, mi is történt a sötét múltban.
Nézd meg, érdemes.
Többet nem árulok el.

Véletlenül a két kedvenc oldalamon is hozzáférhetsz:
horrortrashbmovie: Kihalás letöltése
onlinepont: Kihalás letöltés
Mindkettőn a mega linket ajánlom és köszönet a két oldalnak, hogy ilyen gyorsan hozzájutottam ehhez a remek kis szösszenethez.

Fika:
- A katonák kiképzésük ellenére sokkal kevesebb gondot jelentenek a szörnyeknek, mint az egyéb menekülő szereplők. Mikor lesz egy filmben a katona viszonylag intelligens szereplő?
- A mutáció után, a második generációs szörnyek vakok és hallás útján cserkészik be az áldozatot. Ez olyan jól megy nekik, hogy Patrick-ot letépik menet közben a hójáróról, ha az kell, de ha Lu némán ugyan, de egy méterre sétál egy pocsolyában a pince padlóján, az oly remek hallás szart sem ér, hogy elkapja a szörny a kislányt. Az meg egy tök bld trükkel átveri a lényt. Mikor lesz intelligens már annyira egy forgatókönyv, hogy ha egy lény vaksága helyett egyéb módon maradt életben, akkor a vakságot nem tudják majd a szereplők olyan egyszerű módon kijátszani, mint, hogy némán állnak? Van ám ott szaglás, ahol nincs látás és ha van, akkor a hóban vérző fejjel fekvő Patrick nem bámult volna bele az egyik lény szájába, vagy ha igen, az az utolsó pillantása!
Kilenc év alatt a túróért nincs szarrá erősítve a ház? Ablakok, üveggel??? A pince meg olyan biztonságos, hogy Jack egyenesen beleküldi Lu-t egy szörny karjaiba??? Buzi-e vagy?
- SZPOJLER ALERT!!! Ne már! Tényleg így lép ki az egyik szereplő a történetből, mint a hasonlóan fagypont alatti filmben, a Kolóniában Laurence Fishburne a hídon, mikor felrobbantja magát?

65%
Talán 70%

Azt hinné az ember - sőt, várja - hogy a női szereplő megjelenésével árnyalódik a történet, ám ez kihagyott ziccer maradt.

Holdfényöböl - The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Holdfényöböl - The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Rendezte: Sam Pillsbury

A film Mafab adatlapja: The King and Queen of Moonlight Bay (2003)

Elég nehéz rendes posztert találni a tévés munkákhoz...

Megtekintés: Ha véletlenül belebotlassz valamelyik mozi csatornán.

Ritkán nézek tévéfilmeket, pedig azért akad közöttük jó néhány értékelhető darab. Az amerikai választék sem kevés, hiszen rengeteg rendező dolgozik az iparban, ám jóval kevesebb olyan szerencsés, aki nagy pénzeket kap a forgatásra és a kész művet be lehet mutatni akár moziban is. Pillsbury pont egy ilyen rendező. Igaz, volt rá példa, hogy filmje moziba került (Zandalee - Nicholas Cage-dzsel), de inkább a televíziónak gyárt korrekt, közepes darabokat.

A "Holdfényöböl" egy fiatal lány nyarát meséli el, amikor sosem látott apjával tölti el a suli utáni időt, mielőtt tovább tanulna Európában.

Alison Dodge (Kristen Bell) átutazik Amerikán, hogy addig sosem látott apjával találkozzon. Talán nem ez volt életük legjobb döntése; indul a film a kérdéssel, hiszen a két ember, teljesen mást vár a találkozástól és ami kezdetben szomorú, maguk sem tudják, mit keresnek.

Al Dodge (Tim Matheson) kezdetben nehezen nyílik meg a lányának. Ez nem csoda, hiszen, valahol mélyen, zsigerben érzi, hogy felelős érte, mint apa, de ezt a felelősséget csúnyán félre dobta, amikor valamikor úgy döntött, hogy elköltözik a barátnőjétől és hátrahagyja egyetlen gyermekét.
Másrészt, mintha Al egy kicsit alkoholista lenne, de ezt a vonalat nagyon halványan érinti a film. Viszont legalább a városka egyetlen jó nője érte epedezik, ami azért nem rossz egy olyan pasastól, aki egy csendes tavacska partján, lakókocsiban tengődik és főleg folyékony táplálékkal szórakoztatja magát és kétkezi munkával.

2003-ban Kristen Bell még messze volt a világhírnévtől. Negyedikként van feltüntetve a stáblistán. (Sean Young, Tim Matheson, Kristen Bell)

Ide érkezik Alison, reménykedve, hogy amit gyermekkorában kimaradt neki az ideális családmodellből, azt most apró részletekben beillesztheti a már ismert életébe. Al ebben nem nagyon tud kezdetben partner lenni, mert fura érzések tombolnak benne, amelyekről vagy nem tud vagy nem akar beszélni.

A film két ember egymáshoz csiszolódásának rövid látlelete. Alapjában nem egy filmdrámát nézünk, és az alig nyolcvan perc nem nagyon tud partner lenni abban, hogy rendesen felépítsék a film fő karaktereit. Nm hiába, ez egy tévé film, egy alkalmi szórakozás. Kevés rágódni való, viszonylagos hepiend, hogy utána az ember lekapcsolja a televíziót és beforduljon a fal felé.

Ami nem tetszett a filmben, az, hogy valahogy a feszültség teremtő kirohanások súlytalanul lettek lezárva. Amikor Alison először bukik ki apja makacs elutasító viselkedésén, logikus lett volna, hogy tényleg felszáll a buszra és többet nem látják egymást. Ehelyett a forgatókönyv teljesen gagyi módszerrel és suta párbeszéddel oldja meg a szituációt, hogy ne érjen a negyvenedik percnél véget a családi keserédes.
Később azért még egymásnak feszülnek karaktereink, hiszen kell a konfliktus a játékidőbe, különben a néző azt hiszi, tehetségesen összevágott családi videót nézeget. Al karaktere sincs kellően kidolgozva. Motivációi nagy része homályban marad. Talán ilyen a való élet.

Edward Asner (Auggie szerepében) figurájának egyetlen feladata a filmben, hogy árnyalja Alison karakterének kapcsolatát az apjával. A lány jól fogadja a kisváros egykori, mára kiszuperált irodalomtanárának barátságos közeledését. Ezzel adnak némi magyarázatot, hogy miért tud némi türelemmel viseltetni az apja iránt is.

Alison viszont apjának köszönhetően megtanul városi lányból átvedleni egy olyan fiatal nővé, aki képes akár tetőt szerelni vagy elkormányozni egy csónakot, ha úgy hozza a sors. Szóval, azért az apamodell végül működni kezd és a filmet lezáró - amúgy szerintem teljesen fölösleges narrátor szövegű monológjába - konklúzióval leszünk gazdagabbak. Biztos azt gondolták a rendezésnél, hogy ha nem magyarázzák el Alison életének alakulását, a néző magától nem képes elképzelni azt. Ez olyan szájbarágósan amerikai befejezés.

50% - És érthetetlen, hogy az imdb-n garázdálkodó közel 600 néző miért pontozta a filmet ennél magasabbra. Nem rajongok különösebben a tévéfilmes produkciókért, talán az olcsóság miatt, amit árasztanak magukból, ami szerintem csúnya előítélet tőlem, hiszen, sok olyan filmet készítenek, amely nem ugorja meg a mozivásznakat, viszont este, egy itallal a kézben, kielégítő szórakozást nyújthatnak a fogyasztónak. Ez egy közepes darab.

Gyermek és szülő között az úszás tanítása közben lehet talán legjobban kiépíteni a bizalom érzését. (Más filmekben kerékpározás tanítása közben.)

Különvélemény: Az eredeti cím az utolsó percekben kap magyarázatot, ami szerintem kissé suta, hiszen öbölnek nevezni azt a szabad strandot... vagy nem figyeltem, amikor annak idején az öbölről tanultunk.

Blog: Terjesztésre jelölöm

Terjesztésre jelölöm a következő fogalmat:

Internetes porrobbanás!

Először is, mert lehet rövidíteni: IP

Másodszor, mert létező fogalom.
Jelentése: Két barát vagy közeli jó ismerős váratlanul vitába keveredik a Világhálón keresztül, amely végül mindkettőnek kellemetlen, hiszen mások is látják a beszélgetés fonalát, hiszen nyilvános fórumról van szó, stb...
Pl. összevesznek egy recepten és a vita akár személyes jellegű is lehet, beszólásokkal, sértegetésekkel.
A kívülállók meg csak pislognak, hogy a két ismerős mit ivott, vagy épp azért generálják a műbalhét, mert unatkoznak.
Pedig nem!

Csak volt közöttük egy kis IP.

Tessék egy példa:

- Tegnap nagyon jót vacsoráztam egy barátomnál.
- Tegnap este együtt lógtunk, de nem is ettünk.
- De. Én igen!
- Nélkülem?
- Igen.
- Mikor?
- Miután hazamentél.
- Anyád!
- Tied!

Valahogy így...

Blog: Trollkodás barátok közt...

Van úgy, hogy ismerősökkel keveredsz vitába a neten.
Nem feltétlenül te kezded, de te akarod befejezni. (Mondjuk, mert igazad van és mellé érveid.)
Azután törlik, amit írtál.
Az cenzúra, nem?
Bassza a csőröd?
Hogyne baszná?!
Nem te kötöttél a másikba, nem te kérdőjelezted meg nyilvánosan az illető szavát.
Te írtál valamit, viccből - mondjuk volt valóságalapja - és mégis fejedhez vágják, hogy amit állítasz, az hülyeség.
Amikor kiderül, hogy mégis neked volt igazad, hirtelen a korábbi beszélgetéseitek - hipp-hopp - eltűntek. Nincs bizonyíték a vitátokra. Nem lehet visszanézni, ki kezdte, ki kötött bele kibe, kinek volt igaza.
Aki kezdeményezte a törlést, az gyakorlatilag beismerte, hogy nem volt igaza?
Kijelenthetjük, hogy ezzel palástolta, hogy nem volt igaza, tévedett?

Nem gondolom...
És pont!

De pont ő? :)

Fel nem foghatom, miért volt fontos, hogy bebizonyítsa kedves ismerősöm, hogy a por, mint példa, alkalmatlan volt, mert szerinte nem robbanhat be. Azt ugyancsak nem értem, miért kell "vegyésznek" lennem ahhoz, hogy mérvadó legyen a véleményem egy témában, ami a.) nem feltétlenül vegyész függő, b.) már olvastam róla korábban, így halvány fogalmam van róla. Mi lesz így a következő? Ha receptet írok ki az oldalamra, azon fogunk vitázni, hogy nincs szakács diplomám? Tényleg? Csak akkor írhatok majd étellel kapcsolatban, ha szakács leszek? Vagy ha egy filmről írok, akkor végezzem el a filmrendezői szakot?

A fenti mentett beszélgetés később szőrén-szálán eltűnt, egy másikkal együtt, amelyikben elkezdődött a vita, egy harmadik ismerős idővonalán.
Most lehet, szemétnek tűnök - hogy nem nevesítek - de szerintem, ez a minimum, a "kussolj be után", amit érvként kaptam. Mert ha már ott belém lett fojtva a szó, majd hazai platformon befejezem a mondandómat. Szólásszabadság.
Akinek meg nem inge... akit meg nem érdekel...



A facebook virtuális játszótér. Ki szabadabban kezeli, ki feszesebben. Van, aki viccből feltesz egy posztot, de ha nem szerencsés - nálunk elég ha celeb az illető - másnap egy ország haragjával kell szembenéznie. (Mondjuk úgy vélem, ha valaki celeb, attól még a saját oldalát arra használhatja, amire akarja. Nem az ő dolga szelektálni a gondolatait, tevékenységét. A média ne ugorjon mindenre, mohón és akkor nem lesznek félreértések. Miért? Mert ismert emberek netes tevékenységeit reklámként felhasználni, hogy klikkeljenek oldalunkra, legalább olyan gusztustalan húzás, mint egy 16 éves színésznő bugyijáról fényképet készíteni, majd azt eladni újságok címoldalára. Egyfajta visszaélés. Esetleg csak azt nem zavarja az ilyesmi, akit az életben nem fog hasonló eljárás érinteni, így soha nem is lesz rálátása, mennyire negatív a szituáció.)
Az ismerősök, akik egy asztalnál ülve jól elvitatkoznak bármiről, elképzelhető, hogy a neten sokkal jobban belelovalják magukat egy vitába. Aztán abból lesz a sértődés. Vita. Harag.
Mert van, aki akaratát rá akarja erőszakolni a másikra.
Ez is trollkodás.
Meg az is, ha komolynak szánt posztot szétoffolunk baromságokkal.
Mert a trollkodás nézőpont kérdése.
Mi még bőven az igazunkért "harcolunk", mikor a másik, már rég elérte a tűréshatárt.
Mert hiába ír egyik barát a másiknak, azt mások is látják.
Elég egy félreértés - nem nehéz, hiszen a beszélgetések közben használt gesztusok, metakommunikációs jelek egy internetes beszélgetésben nem ugyanúgy jelennek meg értelem szerűen - egy rosszul fogalmazott mondat és a másik fél akár görcsös védekezésbe kényszerülhet, akár heves támadást intézhet ellenünk.
Szóval, egy idő után tanulunk hibáinkból és eljutunk arra a pontra, amikor valakit mellőzünk annyira, hogy semmilyen formában nem reagálunk rá nyilvánosan. Abból nem lesz vita. Nem netes legalábbis.
A sérelmeket meg meg lehet beszélni személyesen. Sütögetés közben. Valahol, egy tó partján.
Messze a világhálótól.


Kivétel, ha másnap egy üzenetre ébredünk:

Szeretteink - The Loved Ones (2009)

Szeretteink - The Loved Ones (2009)

Rendezte: Sean Byrne

A film Mafab adatlapja: The Loved Ones (2009)

Megtekintés: Horror kedvelők imádni fogják, ha együtt a család.

Byrne 2009-ben összedobta ezt a színes és beteg torture horrort, azóta pedig nagy a csend. Sajnos, mert van érzéke a feszültség keltéshez és borzalomhoz, még akkor is, ha én nem kedvelem a horror ezen műfaji leágazását. Mert nem rajongok a kínzásért és még szexben sem szeretem ezt az irányt. Talán ezért sem érdekel "A szürke ötven árnyalata" sem, pedig...

Egy hónap alatt dobták össze ezt a kisvárosi környezetben játszódó drámát. A női főszereplő Robin McLeavy előtanulmányként megnézett pár Tarantino filmet és olyan darabokat, amik a témába és elevenünkbe vágnak, mint pl. a Tortúrát, Stephen Kingtől.

Csendes kisváros, apa és fia hazafelé tartanak. A fiú, Brent (Xavier Samuel) vezet, habár jogsija még nincs. Eléjük lép egy véres és félmeztelen fickó, minek következtében a kocsijuk egy fának sodródik. Édesapja meghal. Eltelik fél év. Brent otthon magába forduló kamaszként menekül a heavy zene és a kirekesztettség világába, édesanyja neheztelése elől. Mindketten felelősnek érzik a fiút. Az anya szurkálásai és Brent lelkiismerete felőrli a fiút. Érzelmeit még barátnőjének is nehezen mutatja ki, inkább elzárkózik magába.

Brent-nek van egy csodálója is, Lola hercegnő (Robin McLeavy) személyében, aki külsőre félénk lány, ám erőt vesz magán, hogy meghívja a fiút a sulibálba. Brent ugyan nem neveti ki, de kikosarazza, hiszen jól megvan Holly-val (Victoria Thaine). A csendes külső mögött azonban vérszomjas, beteges düh munkál és ha a lány őrülete nem lenne elég, ámokfutásában partnerre talált apjában, aki készségesen segédkezik az elszabaduló vérrontásban, melynek egyik főszereplője Brent, a többi mellékszereplője pedig akik vagy szemet vetnek Lola hercegnőre, vagy valamilyen formában akadályozzák törekvéseiben.
Lola végül megszerzi amit akar. Neki senki nem mondhat nemet. Apuka ebben pedig teljesen mellette áll, hisz amit az ő kis hercegnője a fejébe vett, annak úgy kell történnie.

- Ne trollkodd szét a bulifotót! Mosolyogj és nézz bele!

Brent pedig a baleset óta, néha eljátszik a gondolattal, hogy ha már hibás, követi az apját a halálba, épp csak az utolsó lépés - illetve elrugaszkodás - hiányzik, hogy halálával vezekeljen. Talán még nincs eléggé meggyőzve, hogy ha öngyilkos lenne, az megold bármit is. Talán csak jobban fél, mint amit a világ felé mutat. Talán csak nem biztos benne, hogy ezzel tenné a legjobbat özvegy édesanyjának. De mindegy is, mert mikor Lola és apukája (John Brumpton) végül "vendégül" látják egy véres ünnepségre, melyben Brent lehet a fő fogás, a fiú már élni akar és megtesz bármit a szabadulásáért. Olyasmit is, amit korábban el sem tudott képzelni.
Vajon nem lenne egyszerűbb átadnia magát az őrült család kényének-kedvének?
Vajon nem "tartozik" ezzel apjának, kinek halálát közvetve ő okozta?
Valójában nem, hiszen a baleset közvetett kiváltó oka Lola és Lola apuka.
Mert közben összeáll a kép. A véres felsőtestű férfi, aki miatt az a kormány félre lett rántva, maga is a gyilkos család egy korábbi, menekülő áldozata.
Amikor Brent összerakja az egyet és egyet, már nem meghalni akar, hanem menekülni vagy bosszút állni.
Nem másért... a szeretteiért.

Aki ismer, tudja, nem rajongok az olyan filmekért, amelyekben a főszereplőket kínzásnak vetik alá. A "Motel" sorozatban is végig azért drukkoltam, hogy jöjjön egy banda, aki felszámolja a keleti blokk mészárlós brigádját. (Talán lesz ilyen része is a sorozatnak, amely egyre fáradtabb részekkel bővül...)
Nem bírom, ha a védtelent - legyen akár nő vagy férfi - kikötözik egy székhez, ágyhoz, totem oszlophoz vagy motorháztetőhöz és utána módszeresen levagdossák a testrészeit.
Az ilyen típusú filmekben nagyon erős Japán és társai és felzárkóztak hozzájuk például a franciák is néhány kaszabolós művel.
Az Ausztrál filmesek képesek meglepni az átlag mozinézőket, mert annyira kivül esnek a sznob Európán, annyira vegyes az ott élő emberek múltja, történelme, kultúrája, hogy bármilyen témában tudnak frisset nyújtani. Ez a filmjeikre főleg érvényes.
Csak egy példa: Mad Max sorozat!
Kevés sikerültebb utópia készült a témában. A második rész konkrétan mai szemmel is tökéletesen nézhető és elfogadható.

Még nincs vége a partynak! Senkit ne hagyj az út szélén. Bár... kés-ő!

A "Szeretteink" nem hiánypótló darab, kicsit kiszámítható is a vége, de azért közben meg-meglepi a nézőt. Az erőszak ábrázolása elég naturális, a szereplők pedig az átlagosnál erősebbek. A téma pedig kap némi egyedi ízt a belekevert enyhe vérfertőző szálnak (a szál az egy l... jegyezd már meg, vagy beléd állítok egy fúrófejet!!!) köszönhetően. Amit látunk, akár a szomszédunkban is történhetne. Ha nincs szerencsénk.
Végig szurkoltam a hepiendnek. Ennél a műfaji leágazásnál szoktam. A kínzó gyilkosokat szeretem, ha utoléri a végzetük. Akár a sokadik rész után is.

Szélesvásznú változatban láttam, ami nálam plusz pont a mozis hatás miatt. A zenére nem emlékszem, gondolom, nem az volt a lényeg. A fényképezés viszont szép.
Mondom, nem maradandó élmény, de rajongóknak kellemes szórakozás lesz.
Én nehezen vettem rá magam a megtekintésére, de végül nem bántam meg. A befejezés miatt.

70%

Szerencsére kedvenc oldalaim egyike segít abban, hogy megtekintsd a filmet:
Ezt csak nektek, szeretett olvasóim! :)
A filmet ugyan két műsoridővel is megtalálod a youtube-on, de fentebb az égetett feliratos változatot tudod letölteni.
Az imdb szerint a teljes változat - gondolom a képi erőszak nincs megnyirbálva - 84 perces. Ezt tudod az oldalról letölteni.

Ezt a bulit ki bírjuk hagyni!

Jurassic World - Jurassic World (2015)

Jurassic World - Jurassic World (2015)

Rendezte: Colin Trevorrow

A film Mafab adatlapja: Jurassic World (2015)

Megtekintés: Teljesen mindegy, mit írok, ezt látnod kell. Lehetőleg moziban, 3D-ben és magassarkúban.

Valamikor a kilencvenes években készült egy dinoszauruszos mozi, amit nagyon lehetett szeretni. Viszonylag jó volt a kaland rész, a felépítés, a helyszínek szépek, ismert és tehetséges színészek, remek zene és kultikus rendező. Mindaz amiért szerettük anno azt a mozit, olyasmi, ami miatt nem kedveltem meg többszöri megtekintés után sem a legújabb, 2015-ös etapot.

Mert mi is van benne nagy vonalakban?

Van egy sziget, melyen ősállatokat mutatnak be turistáknak. Zsíros látványosság. A régiben is ez volt a terv, de mivel talán még technikailag nehéz lett volna több ezer élő statiszta közé bevarázsolni a szörnyeket, így egy állatos horrort kaptunk, melyben a szereplők sorban hullanak el, akár egy katasztrófafilmben megszokhattuk.
Van egy személy, aki vezeti a parkot, a felelősség nagy része a vállán. 1993-ban a látványosság megálmodója, John Hammond (Richard Attenborough), most pedig aki felelős a park biztonságáért és vezetéséért, Claire (Bryce Dallas Howard). Ott az unokák jöttek látogatóba, hogy azután alig lássák nagyapjukat, de kivegyék részüket a kalandokból: Tim (Joseph Mazzello) és Lex (Ariana Richards). Itt az unokatesók, Gray (Ty Simpkins) és Zach (Nick Robinson) kerül bajba.
Abban is volt egy tapasztalt vadász - igaz, karaktere nem kapott elég teret - Robert Muldoon (Bob Peck) míg itt a vadász, Owen (Chris Pratt) már nem esik ugyanabba a hibába a Raptorok okán, mint elődje.
A történet is nagyjából ugyanaz: Előbb egy T-Rex szabadul ki, azután a Raptorok és gyilkolják le a szereplőket, míg itt egy új dinoszaurusz, egy genetikai hibrid tesz a vérrontásról.
Mert miről is szólhatna másról egy dinós film, ha nem arról, hogy a múlt szörnyei elszabadulva konfrontálódnak a tápláléklánc jelenlegi csúcsával, az emberrel.
Ez az, amit már a negyedik epizódban kell végignéznem.
Pedig, már láttam az elsőben és variálva a további két filmben.
A negyedik ezért már nem tudott úgy elvarázsolni, mert ha kihámoztam a héjból, ami maradt, puszta önismétlés és ezen még az sem tudott dobni, hogy Owen nem titkoltan Indiana Jones-os figurája és a Raptorok között kialakult némi függőségi viszony.
A befejezés meg esetleges és elcsépelt. Aki látta a Star Wars filmek első részét, a baljós árnyakat, annak ez a nagy hal megeszi a kisebbet megoldás nem lehet újdonság. Abban a filmben kétszer is elsütik a víz alatti jelenetek között. Most is ezt kapjuk, csak félig száraz földön.

Nem állítom, hogy kifulladt a Jurassic Park franchise. Dehogy. A negyedik rész rekordokat döntött a bemutató óta. Benne van a tíz legjövedelmezőbb mozi filmben és még sehol nincs a házimozis kereskedelem. Nem bukás, pedig az első rész után a második és harmadik rész szinte felezte a bevételeket. Kétezerre mintha megunták volna az emberek az őslényeket. Ám közben eltelt tizenöt év. Felnőtt egy generáció, akiknek ismét el lehet adni a jegyeket.

A film sok évvel az első rész után veszi fel a fonalat, kihagyva a két folytatást. Ez nem is hiányzik a filmből. Hammond álma valóra vált végül. Az Ingen végül megnyitotta a park kapuit. Az egész varázslatért a milliárdos Masrani (Iffran Khan) a felelős, aki egyrészt hideg üzletember, másrészt, buzog benne a kalandvágy és gyermeki öröm, amiért minden egyes nap elkápráztathatja az emberiséget. Ebben segítségére van a génkutató, aki már Hammond álmának megvalósítását az elejétől felügyelte; Dr. Henry Wu (BD Wong).
Wu a mecénás kérésének eleget téve életre kelt egy olyan lényt, amely sosem létezett, viszont a technika révén gyakorlatilag össze lehetett rakni a talált és felhasznált DNS-molekulák révén. Amolyan dinó turmix, amibe sok más is keveredett.


Új dinóra szükség van. A film meg akar minket arról győzni, hogy a park veszélybe kerülhet az érdektelenség miatt. Ha nincs elég érdeklődő, akkor csökken a bevétel. Ezért van szükség kísérleti példányokra, hogy a turizmus ne csak stagnálva életben maradjon, hanem hatványozottan emelkedjen.
Milyen szerencse, hogy egy csapat tudós fáradozik azon, hogy veszélyes élőlényt teremtsen lombikban. Másrészt viszont a katonaság is kellő figyelmet fordít az állatokra, hiszen, sosem volt még olyan, hogy ha valami eszméletlen pénzeket emészt fel, azt a hadiipar ne akarná valamilyen formában hasznosítani. A megfelelő katonai szakértő, Hoskins (Vincent D'Onofrio) aki viszont egyáltalán nem fogékony az őslények viselt dolgai iránt, éppen kéznél van, amikor az új teremtmény kijátssza a védelmi rendszert - ami nem kicsi testét benn tartaná a karámjában - és vándorútra indul. Mivel génjei nem létező kombinációkat tartalmaz, valamiért az öldöklést tekinti elsődleges céljának, a vadász és egyél elv ellenében. Így viszont nyomában vér és pusztulás nyomait hagyja, hogy Owen és az ideiglenesen mellé csapódó Claire szembesüljön vele, miért is veszélyes istent játszani.

Bár felröhögtem közben, de ez legalább olyan röhejes jelenet, mint amikor Claire magassarkúban szaladgál.

Owen teljesen véletlenül - dehogy, direkt - ért valamennyire a Raptorok nyelvén. Nem szó szerint, de állatismereteit felhasználva kialakít közte és az állatok között egy köteléket, amellyel harcba szállhat a gyilkos Indominus Rex ellen. Annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor kiderül, hogy a hónapok gondos és türelmes munkája dobható a kukába, mert néhány tudós a nem megfelelő cseppeket ejtette egy pipettába. Hátra (h)arc és lehet menekülni.

A Jurassic Park filmek lényege a hatalmas állatok összecsapása, míg közben az emberek sikítva menekülnek. Kapunk ebből az új filmben, rendesen.
Az Indominus Rex befogására kiküldött csapattól kezdve a látogató turisták ezrein keresztül gyakorlatilag mindenki sikít vagy üvölt egyet a filmben.
Volt idő, amikor a szörnyeket maszkmesterek készítették el, főleg hidraulikus szerkezetekből és azokra húzott különféle anyagokból. Stan Winston munkáját dicsérte az első három rész. Winston elhunyt közben és bár lehetett volna az új filmben is szép számmal használni animált robotjait, a film nagy százalékában CGI szörnyeket kapunk.
Igaz, mostanra a technika eljutott arra a szintre, hogy az ismeretlen lényeket viszonylag hihetően tegyék a vászonra - miközben az emberi test és arc még okozhat nehézséget, hiszen a szemünk jobban érzékeli, mi nem valódi - ezért elég volt, hogy a színészek között zöld ruhás kaszkadőrök és hosszú botokra helyezett tükrös gömbök cikáztak össze-vissza.


A film nem kevés humort is magába csempészett, ami ennyire markánsan nem volt észrevehető az első részekben. A harmadikba viszont már bekerült ez az irány.
A film legnagyobb poénjai közé tartozik Claire dzsungel lady transzformációja és magassarkú cipője, mely elég komoly mém dömpinget hozott magával a neten. Komplett kisfilm is készült egy magassarkú cipős DVD változatról, megfelelő kopogó hangeffektekkel.
A legjobb dumák Chris Pratt-nek jutottak, aki csak átvette a ruháját és nagyjából ismét eljátszotta Űrlord szerepét a "A galaxis őrzői"-ből és közben motorozik és csókolózik.

Omar Sy interpretálása a francia filméletből ebben a filmben teljesen felesleges volt. Ennyire mellékes karaktert filmben mostanában nem láttam. Minden, amit a filmben tesz, kihagyható vagy Pratt karakterébe építhető lett volna.
Judy Greer nagy kedvencem, itt viszont alig kapott teret.
A korábbi részekből a fontosabb főszereplőket nem sikerült belerángatni a filmbe.
A fényképezés gyönyörű, de a zene sajnos már nem a John Williams féle munka, bár vannak felhasznált dallamok tőle.

Hangulatában kicsit Alien-es jelenet, majd egy rövidtáv-futás magassarkúban. Nekem tetszett...

A mellékszereplők közepesek, néha ripacskodásra hajlamosak. És sajnos, ismét klisések és ostobák, ahogy az ilyen filmektől megszokhattuk. A főszereplők tökösek a többiek meg vannak.
A film vége kissé összecsapottnak tűnik.
Nem nagyon vágtam, hova tüntettek el hirtelen közel húszezer embert, mikor megérkezik az Idominus Rex, de annyi baj legyen.
Nálam okosabb filmguruk kiszámolták, hogy a park gyakorlatilag fenntarthatatlan intézmény lenne, ha csupán a turisták pénzére lenne utalva, már ha nem horribilis összeget akarunk legombolni róluk. Azt viszont nem lehet, hiszen a park gyakorlatilag az átlag-amerikainak készül, így nem lehet túl sok dollárt elkérni az attrakcióért.

A film tele van utalásokkal a korábbi részekre emlékeztetve a nézőt. Van, ahol szembetűnő, máshol halványan lehet sejteni. Nem sorolom fel őket, mivel én csak párat vettem észre, de akinek van kedve, kis idő ráfordítással találhat ide vonatkozó gyűjtést a világhálón.

Ha szeretnéd megnézni a filmet: Jurassic World!

70%

Érdekességek:
- Claire ruhája tisztelgés John Hammond fehér öltözete előtt.
- Chris Pratt már került kapcsolatba a sorozattal egy korábbi dvd kiadáson, humoros formában, mint lehetséges szereplője a negyedik résznek.
- A cápával etetés tisztelgés Spielberg "Cápája" előtt.
- Chris Pratt a filmben használt motort megtarthatta. (Jó lesz az majd a folytatásra...) Pratt egyébként akkora rajongója a filmnek, hogy az első részt már a nyitónapon megnézte, kölyökkorában.

Fentebb egy magassarkú cipős paródia.