2016. január 11., hétfő

Mi lett veled, Gaby Hoffmann?

Mi lett veled, Gaby Hoffmann?

Gaby Hoffmann valamikor kedves arcú barna gyereksztár volt, aki pl. Tommy Lee Jones kislányát alakította a "Tűzhányó - Volcano (1997)" című katasztrófafilmben.
Aztán valami csúnyán félresiklott...






Viszonylag hamar felnőtt, eltűnt a szemem elől, pedig folyamatosan forgatott és az 1982-ben született hölgy lassan elvesztette a báját.








És ami megdöbbentő, hogy a 2016-os Golden Globe díjátadón sikerült egy ilyen fotót elkapni az elvileg most 34 éves színésznőről.
Ne mondd, hogy nem creepy!
34 éves!!!

2016. január 10., vasárnap

Péntek 13 II. rész - Friday the 13th Part 2 (1981)

Péntek 13 II. rész - Friday the 13th Part 2. (1981)


Rendezte: Steve Miner

A film Mafab adatlapja: Friday the 13th - Part 2. (1981)

Megtekintés: Mai szemmel elég kopottas egy régebbi Péntek 13 epizód, vagy a legtöbb slasher film, amit a nyolcvanas években hoztak össze, viszont, mivel ez egy elég jelentős horror-műfaji leágazás, ezért érdemes egyik-másik darabot megnézni belőle, hogy tudjuk, akkoriban mi volt divatos a mozikban és mivel hozták rá a frászt a tinikre, akik ilyen filmeket természetesen csak otthon, suttyomban nézhettek meg. (Mi is, csak kicsi csúszással.)

Steve Miner első rendezés(i) máris belecsaptak a lecsóba és egy olyan irányt mutattak a mozizás terén, amely főleg horrorfilmes témákban jeleskedett, pedig a legjobb filmjei talán nem is pont ezek a mozijai. Az első két film, amiben direktorként részt vett a Péntek 13 sorozat második és harmadik része, ami nem olyan rossz ajánlólevél, ha be akarjuk skatulyázni magunkat. Mégsem ezek a legjobb munkái szerintem, hanem pl. a későbbi kult-siker "A ház - The House (1986)" a személyes kedvencem és a későbbi folytatásokkal gyakorlatilag kiherélt "Warlock - Warlock (1989)", amely egy boszorkányüldözéses road-movie, amely sokkal jobb film annál, mint amilyen az utóélete lett és egy nyálas Mel Gibson film, amely számomra érthetetlenül került Miner kezei közé, de nem lett rossz film, csak nem érzem, hogy ez Miner saját terepe: Halhatatlan szerelem - Forever Young (1992) Nem mellesleg a forgatókönyvet az a J. J. Abrams írta, aki mostanra olyan franchise-ok újraélesztéséről híresült el, amiket két erősen egymással szemben álló sci-fi tábor rajongói emeltek az égig. Tudod, a Star Wars és a Star Trek...

Miner később is készített ismert filmeket, de valahogy a kimagasló siker olyannyira elkerülte, hogy mostanra főleg televíziós produkciókkal foglalkozik, azok elkészítésére kap megbízást. Első filmje, amelyben még nem rendezőként vett részt, "Az utolsó ház balra - The Last House On the Left (1972), amely a tavaly elhunyt Wes Craven mozis debütálása volt, így nem csoda, ha Miner a mentor hatására főleg a rémisztés terén tett le maradandót. Mára már "Az utolsó ház balra" megkerülhetetlen horrorfilm klasszikus, amit mindenkinek látnia kell, aki úgy érzi, hogy ezt a műfajt tartja kedvencének. Később Remake is készült a filmből, amely elég hatásosan dolgozta fel az eredeti filmet, leszámítva a profán befejezést, amelyre nem fordított a forgatókönyv kellő figyelmet, szerintem.


Tehát, közel tíz évvel a mozifilm világába csöppenés után Miner lehetőséget kapott, hogy annyi minden mellett végre rendezőként is bemutatkozhasson. A második rész Sean S. Cunningham karaktereit vitte tovább és két forgatókönyv író együttes munkájából épült fel. Ron Kurz és Victor Miller kutyafuttában dobta össze a Voorhees családi mozi második etapját. Kurz gyakorlatilag semmit nem csinált a Jason Voorhees legenda mélyítésén kívül a továbbiakban és Victor Miller is néhány félrekacsintás mellett főleg a Péntek 13 franchise-ot öregbítette munkáival. Ha a második rész kevés újdonságot kínált a nézőknek, az azért lehetséges, mert alig egy év alatt kellett összedobniuk az első rész sikere után, mivel a Paramount Pictures döntéshozói úgy vélték, aranytojás tojó tyúkot sikerült kihámozniuk a tojáshéjból. Mindjárt adtak is a költségvetésre 1.250.000 dollárt, hogy a lehető leggyorsabban moziba küldhessék a filmet. Angliában még így is pár nappal korábban került bemutatásra, mint Amerikában, Magyarországon pedig nem volt hivatalos mozibemutató, csupán 2002-ben jelent meg legálisan DVD forgalmazásban a film. (Pedig, mintha lett volna talán valamikor feliratos videókazettás verzió is, de lehet, hogy csak hallucinálok. Sokkal valószínűbb, hogy narrátorosan láthattam.) A film már a nyitó hétvégén többszörösét visszatermelte. A filmet egyébként az USÁ-ban, Kentben forgatták többnyire, Connecticutban, kivétel a bárban játszódó jeleneteket és azokat, amelyekben Mrs. Voorhees-t alakító Betsy Palmer megjelenik. Palmer már az első részt is csak azért vállalta el, mert új autóra volt szüksége, és végül a kész második részt nem nézte meg.

Talán a sietség és ötlettelenség az, ami miatt a film első tíz perce (más vágásban állítólag közel negyed órás verzió is akad) gyakorlatilag még a stáblista előtt lezajlik és ennek is a fele egy álomjelenet, amelyben újraélhetjük az első rész befejezését, Alice (Adrienne King), az egyetlen túlélő szemén/szemhéján keresztül. Adrienne King nehezen állt kötélnek, hogy részt vegyen a forgatásban, mert akkoriban egy őrült rajongója keserítette meg az életét. Végül így bár az első résznek ő lett a Final Girl-je, itt elsőként írták ki egy elég hosszú és ötlettelen jelenetsorban, A párbeszéd pedig gyakorlatilag egy improvizáció volt, amit King talált ki. Azután mielőtt elkezdődne a stáblista, Jason megjelenik és halántékon szúrja az első rész kedves arcú főszereplőjét. Elég drámai húzás és nem is sok sorozatban éltek vele később. (Mondjuk a Mániákus zsaru duplázott ebből a szempontból, mert ott a második részben az első rész két főszereplőjét is kicsinálja a gyilkológép zsaru, némi eltéréssel...)


A felütés tehát akkoriban talán még nem volt olyan klisés, mint ha most forgatták volna. A történet meg alig változott az első rész óta. Egy csapat fiatal kerül lemészárlásra, akiket összehívtak egy nyári táborba dolgozni. A film pár nappal tábornyitás előtt játszódik, hogy felkészítsék a helyszínt a gyerekek érkezésére és kissé összecsiszolódjanak. Ide érkezik Jason, aki valahogy életben maradt, miután elvileg vízbe fulladt gyermekkorában és látta az anyját is meggyilkolni, amikor az első részben Alice végül lefejezte. Jason egy állati gyilkológép, aki védelmezi a területét.
A film így gyakorlatilag csupán egyfajta ismétlése az első résznek, más gyilkossal.
Alice megölésén kívül amiben még érdekes volt a film, az az, hogy nem szégyelltek beletenni egy tolószékes fiút, akit a gyilkos ugyanolyan hidegvérrel öl meg, mint a többieket. Ez a húzás azonban annyira nem jellemző a horrorfilmes klisékre. Általában a gyerekek és elesettek védve szoktak lenni. A forgatókönyv ezzel a húzással igyekezett megmutatni, hogy Jason mennyi részvét nélküli karakter. Ehhez képest a Magyarországon elérhető változat elég szemérmes és a gyilkosságok mintha kissé gyorsabban meg lennének vágva, mint indokolt, merevítéssel, zoommal, dinamikailag túl gyors tovább lépéssel. Ebből a szempontból talán a legcsúnyább amikor a tolószékes fiút, Mark-ot (Tom McBride) gyilkolják meg; a tolószékben a magatehetetlen test bukdácsolni kezd a partra vezető hosszú lépcsőn, míg kimerevedik a kép, rázoomolunk a fiúra hátulról és kivilágosodik a képernyő. Borzalmasan buta, ötlettelen és olcsó megoldás.

Sikerült némi botrányt is összehoznia a stúdiónak, amikor a Sandra szerepét eljátszó Marta Kober-rel elkezdték rögzíteni a meztelenkedős-szeretkezős jelenetet, mert a vezetőségből valaki még idejében rájött, hogy a forgatás idején - még 1980 szeptemberében megtörtént - a színésznő fiatalkorú, ezért elég visszás lenne, ha meztelenkedve mutatnák. (Mondjuk nem tudom, a szülei ilyenkor hol voltak.) Kober mostanra teljesen lepukkant és 1995-ben dolgozott utoljára filmben.


Az első rész óta még bővült kicsit az áldozatok spektruma. Először csak a táborvezetőket gyilkolták halomra, Jason azonban már nem ilyen finnyás és bárkit levadászik, beleértve ebbe a környéken lakókat is vagy a rendőrség embereit.
A film egy a bárban elejtett beszélgetésből kiderül, hogy öt évvel az első rész után történik, azaz 1984-ben vagyunk. Ted (Stuart Charno) karaktere végül a bárban marad, így éli túl a halálos estét a kis mázlista.

Végül Ginny (Amy Steel) visszatér a tárborba és némi pszichológiai ráhatással Jason fölé kerekedik a lezárásban és sikerül - elvileg - megszabadulnia tőle.
De mint tudjuk, 1982-ben a harmadik részben Steve Miner visszatért egy 3 dimenziós változattal és ebben végül megkapta Jason az ikonikus hoki maszkját is.

Ha szeretnéd látni ezt a finom kis slashert: P É N T E K  1 3  I I .

Rém fontos tény:
- Ez az egyetlen epizód, amelyben Jasonnek haja is van!

60%

2016. január 6., szerda

A bosszú gyökere - Mentőakció - Extraction (2015)

A bosszú gyökere - Mentőakció - Extraction (2015)


Rendezte: Steven C. Miller

A film Mafab adatlapja: Extraction (2015)

Megtekintés: Várd ki, amíg a kereskedelmi tévé lenyomja tíz körül. Este.

Nem tudom, mennyi akciófilmet akarnak még ráhúzni Bruce Willis kopasz fizimiskájára és ezzel együtt letolni az egyszeri néző torkán. A hatvan év az hatvan év, tartsa bármilyen jól is magát az öreg. Sosem volt harcművész, csak akciósztár, ezért nem lehet tőle elvárni, hogy hatvan évesen megfelelő kondija legyen ahhoz, hogy vágás nélkül verekedjen végig 5-10 másodpercet. Arra ott van az ifjabb generáció. Jelen esetben a filmben a fiát alakító Kellan Lutz, aki színészileg még nem nőtt fel a nagy golyófejhez, viszont közelharcban tudja azt a szintet hozni, amit a Die Hard filmekben produkált Willis.
Ez a film már sokat nem tesz hozzá Willis bőséges filmográfiájához, sem anyagilag - gondolom - sem színészileg. Pusztán azért volt rá szükség, hogy a nevével behúzzák azokat, akik még hisznek, és, hogy egy érdemes színész vezesse be az akciók világába a következő generációs izmos srácot. Lutz már szerepelt az Alkonyat sorozatban, ahonnan nem emlékszem ré, lévén, hogy nagyon felületesen követtem a vámpíros sorozatot és ami vele járt. Később eljátszhatta Herkulest is egy kalandfilmben, aminek meg azért nem volt akkora visszhangja, mert a sokkal izmosabb Dwayne Johnson is közel abban az időben nyomott ki fekve magából egy szintén a félisten kalandjaira épülő mozit. Egyértelmű, melyikük nyerte a vászon-versenyt.
Lutz még besomfordált a Feláldozhatók 3 gyülekezetébe, de tudjuk, hogy abban kik voltak a főszereplők.
Most nagyjából lehetőséget kapott, hogy akció sztárként fedezze fel magának a közönség. Nem lesz azonban könnyű dolga, mert A bosszú gyökere című akciófilm semmiben nem veszi fel a versenyt Willis legjobb akciófilmjeivel.
Valahogy olcsóság szaga van végig. A közelharcok elnagyoltak és kapkodóak és a kamera sem a legjobb szögből veszi az eseményeket. Az autós üldözések unalmasak. Ennél még a szarrá rángatott és zoomolt "A szikla" autós versenye is izgalmasabb volt, pedig második megtekintésre egyértelműen látszik, hogy aki részt vett benne, az alig érintette a kormányt. Sean Connery például...
A történet olyan egyszerű, akár a faék. Csoda, hogy van benne számomra is meglepetés, igaz, nem a csavarokat illetően, mert azokat egy üres lapon, egy hb-s ceruzával és fél kezem ujjait használva kiszámoltam előre.
Ami csavart beletettek, azt a film elején leírhatod egy borítékba és amikor bejön, csak add oda annak, akivel nézed a filmet és majd azt mondja, vagy láttad a filmet, vagy nem lepődik meg, mert nála is lesz egy boríték.

Valami nagyon hasonló jelenetet már láthattunk a Die Hard csúfos ötödik részében. Apa és fia fogolyként.

Willisre már alig számítanak akció ügyileg. A film elején van pár másodperce, de a továbbiakban a forgatókönyv nagyon takarékosan bánik a sztár idejével.
Hogy Lutz ne legyen azonban kevés a nyomozás alatt - amely nem bonyolult, pusztán lineáris, hisz minden információmorzsa után szintet lépnek a szereplők, gyakorlatilag mennek a végig - mellé rendeltek egy női akcióhőst is. Gina Carano azonban valahogy nem illik a fiúhoz. Talán, mert az arca még kicsit Lutz-nál is férfiasabb, vagy a testfelépítése miatt. Azért színészkedni már próbál és az akciójelenetei is eléggé le lettek szedálva. Remélem, nem azért, mert öregszik a leányzó, mert kár lenne érte. Szívesen venném még, ha pár, ennél tökösebb filmben osztaná a sallert, hiszen aki utoljára hasonló női verekedő volt számomra, az Cynthia Rothrock, de róla semmit nem hallok évek óta.
Carano karaktere eléggé erőltetett vagy fogalmazzunk úgy: klisés. Persze volt közös múltja a főhőssel, persze még szereti, persze, a feladat ellenében mellé áll. Too easy!
Willis papa fogságba kerül, őt kell menteni. Egy ilyen filmtől elvárnád, hogy szétrobbantsa a vásznat és a gyomrod, de az fog történni, hogy néha rápillantasz az órádra és nem érted, mitől tűnik nyolcvan perc olyan kurva hosszúnak.
Remélem, Lutz akciósztárrá protezsálásával nem ölik ki majd a következő generációs csihi-puhi filmekből a kilencvenes évek derekán megszokott remek kis egysorosokat, mert A bosszú gyökerében elvétve sem találni semmi vicceset. Amit meg annak szántak, azt hagyjuk.
Carano testére még hangsúlyosan ráhúznak a végén egy szoknyát is, hogy azután még véletlenül se láthassuk a lábának idomait. Mintha kínosan ügyelnének rá, hogy derékon alul ne sokat láthassunk. Aki ismeri Carano munkásságát, pontosan tudja, hogy nem egy filigrán alkat, de, hogy ennyire megkíméljenek tőle, az kemény. Még szerencse, hogy a film végefelé egy bunyó közben néha messziről is mutatja a kamera. Persze, ezzel közel sem leszünk kielégítve.
Fontosabb mellékszereplő még a szebb napokat látott D. B. Sweeney, akinek volt egy Porsche tolvajokja négy évvel a Holtpont előtt és valahogy, bár a történet eléggé hasonló, az valahogy nem kapart össze olyan masszív rajongó tábort, mint a szörfös-bankrablós akciófilm. Még készített egy a fű alatt sikeres sci-fit, az Égi tüzet aztán bár dolgozott továbbra is, elkerülték a fontos alakítások.
A fényképezés nem tökéletes - az akcióknál céloztam rá - viszont a színvilág az kellemes. A széles vászon hozzátesz kicsit a mozis hatáshoz. A zene említésre sem méltó. Ha megjelenik is a filmzenei album, nem fogják elkapkodni.

45%

Ha szeretnéd látni: A  B O S S Z Ú  G Y Ö K E R E

Hát, szexjelenetet végül nem forgattak le velünk...
A magyar címet én erőltettem a produkcióra a nyers fordítás után, mert az egyszerűen nem tetszett. Segíts terjeszteni, hátha... :)

Motorlovagok - Knightriders (1981)

Motorlovagok - Knightriders (1981)


Rendezte: George A. Romero

Megjegyzés: Kivételesen nem horrorfilm, hanem egy film az erkölcsi tartásról, barátságról, összetartásról. Kicsit hosszú, de nem unalmas.

Nem lehet azt mondani, hogy sokszor kirándult el Romero a horrorfilmes műfajtól. 1981-ben mégis megtette és elkészített egy érdekes drámát, amely egyszerre idézi fel/meg az Arthur király mondakört - ami azért, lássuk be, nem sok közösséget vállal Amerika történelmével - és enged bepillantást egy utazó motoros show mindennapjaiba - ami viszont már sokkal jellemzőbb az amerikai társadalomra. Mellesleg a karakterek nevei közé azért becsúszott néhány a Robin Hood történetekből is, és ez vagy figyelmetlenség a szerzők részéről, vagy úgy vélték, az egyszeri nézőnek nem tűnik fel, hogy kissé összemosták a dolgokat. Motorok, hajcihő, izgalom, benzinszag. A tömeg pedig jön, mert látni akarja a látványosságot, mert izgatja ez a világ, amelynek sokan nem részesei, mert szeretnék látni, amikor ember és fém összeolvad, akár véres masszaként. Mert nincs jobb buli a gladiátorharcoknál, legyen a háttér akár western, akár pankráció, akár kaszkadőrbemutató.

Billy (Ed Harris) egy ilyen motoros mutatványos csapat vezetője. Vannak elvei, vannak szabályai, van hite. Bízik magukban, nem szeret megalkuvó lenni, nem akarja, hogy a világ amolyan reklámarcként kezelje. Csapatát városról városra terelgeti, máról a holnapra élnek. Sokan viszont, a csapatból, kezdik megelégelni ezt a léha és gyökértelen életmódot. Ha már csinálják, szeretnének legalább jól megélni belőle, hiszen a munkájuk nem egy nyugdíjas állás. Morgan (Tom Savini) elhatározza, hogy megszerzi Billy-től a csapatvezetői tisztséget, de ennek egyetlen módja, ha lovagi torna közben legyőzi. Akkor kiérdemli a koronát és a továbbiakban a csapat az ő parancsait fogja követni. Vagy legalábbis erős vétójoga lesz a többiekkel szemben.
Billy-nek az a szerencséje, hogy egyelőre a csapat nagy része hozzá hasonlóan gondolkodik, így Morgan-nek nehéz dolga van, hogy megszerezze a koronát. Azonban a táborban már megindult a változás és készülődik a törés.
Vajon végül ki fog győzedelmeskedni?
A csapat eladja er magát a show és hírnévért, vagy továbbra is kicsiben játszanak, ám legalább szabadon?

- Arra menj tovább a sztárrá válás útján!

A film sajnos, hosszú játékideje alatt sem mutatja be teljes részletességgel a vándorló életforma valamennyi előnyét, így azokból csak alig pár percet kapunk. Láthatjuk kipakolni a kézműveseket, akik portékáikkal bővítik a forgalmat. Néhány montázs, ahogyan főznek, sütnek, ahogyan összeülnek a tűz köré. Alig pár képkocka jut a motorok karbantartására, ami szerintem a téma miatt sokkal többet érdemelt volna. Ezen az sem segít, hogy egyik fontos mellékszereplőnk Morgan személyes szerelője, hiszen a szakmázás helyett inkább a romantikus vonalat erősíti a hölgy. Ez az elnagyoltság lehet az egyik oka, hogy a néző nem tud túl könnyen azonosulni a szereplőkkel, hiszen ez a közeg, amiben mozognak, az átlagember számára teljesen ismeretlen. Romero pedig elég nagyvonalúan kezeli a színfalak mögötti részleteket. Pl. a földterületek bérbevételéről is pár mondatban értesülünk, hogy a helyi seriff aláírta a szerződést - gondolom ott ők adják ki az engedélyt - azonban a kövér zsernyák még bepróbálkozik némi plusz zseton behajtásával, amire Billy következetesen nem mond. Állítólag volt egy közel 17 órás nyers vágása is a filmnek, amit természetesen sehol nem mutattak be. Abban lehetnek az általam sérelmezett hiányzó részek. Mind egy szálig...

A történet nagy vonalakban Arthur király és lovagjainak életét eleveníti fel. Annyi a különbség, hogy jelen esetben a szent Grál nem felkutatásra kerül, hanem megsemmisítésre, hiszen egy pénzéhes menedzser hozza el hozzájuk a néhányuk által vágyott kegytárgyat, egy hosszú lejáratú exkluzív szerződés formájában, ami viszont kivenné a döntési jogokat a táborlakók kezéből.
Morgan és csatlósai hajlamosak lennének aláírni a szerződést, de ehhez előbb korrekt párbajban le kell győzni Billy-t, hiszen az íratlan szabályaik szerint az ő szava dönt. És ezzel meg is van a konfliktus forrás.


Ezek mellett megismerünk néhány karaktert, akik fontos szerepet töltenek be a táborlakók életében, ám őket is inkább egy mesevilág figuráiként mutatja be a film, nem mint hús-vér embereket. Van varázsló és bölcs, meg kikiáltó, stb. Aztán néha összeütközésbe kerülnek a való világgal is. Hol egy túlbuzgó helyi rendőr akarja őket lehúzni pár dollárral, hol az aktuális bemutató helyszínén jelenik meg pár hőzöngő helyi motoros redneck.

Billy csapata pedig végzi a dolgát és járja az országot.

Észrevételek:
- A buzogány kérdése, ami kezdetben eléggé fontos kelléknek tűnik, a végére egészen elsikkad. A valóságban feltételezem a biztonságosság jegyében nem nagyon használnának olyan kelléket, amely komoly sérülést okozhat a "szereplőknek", hiszen amiben a leginkább szűkében vannak az a biztosítás és orvosi ellátás.
- Billy makacssága néha már zavaró. Fogadjuk el, hogy ő rántotta össze a csapatot és elvileg ő adja a munkát nekik, de ne felejtsük el azt sem, hogy mivel ennyi emberért felel, a személyes hozzáállása nem nagyon mehet a közös érdek rovására. Úgy gondolom, hogy egy ilyen csoport nagyjából demokratikusan dönt mindenben és a rivalizálása nem nagyon fér bele a mindennapjaikba, hiszen anélkül is elég veszélyes és feszült életmódot folytatnak.
- Vannak pillanatok, amikor a karakterek kiszakadnak a lovagi világukból és végre valódi környezetben, jelmez nélkül látjuk őket. Ezek a váratlan és kevés jelenetek teszik teljesebbé a filmet.
- Néhány jelenetben a statisztéria kicsit túltesz önmagán. Egyértelmű, hogy dramaturgiai utasítás, hogy hangosan kell kiabálni, meg gesztikulálni, mint állat, ám néhány jelenetben kicsit színpadias vagy ripacskodó lett a végeredmény. Az egyik ilyen jelenet például, amikor egy férfi a párjával sétál a vásáron, megjelenik néhány motoros és a férfi túljátszottan igyekszik elugrani a motorok elől. Fáj a szemnek. Később a tömegjelenetekben is létható, ahogyan hasonlóan ripacskodva szurkul a harcoló feleknek.
Fárasztóak azok a figurák is, akik az átlagnézőt igyekeznek kifigurázni. A nagydarab alkoholista apuka, aki beájul a show elején majd a végére ébred, illetve a Stephen King által megformált, állandóan kekeckedő csupa retek néző, aki sörözés közben osztja az észt arról, hogy mennyire kamu az egész, amit látnak. (Akár egy pankrátor bunyó) King csupán azért került bele a moziba, mert Romero következő filmtervén dolgoztak együtt, a Borzongató Show-n. A rémmesék könyve - Creepshow (1982)




Billy karaktere ellentmondásos és kicsit unszimpatikus, amikor pl. nem írja alá a kissrác motoros magazinját, mert nem egyezik Billy hitvallása azzal, amit szerinte a magazin képvisel. (Pl. hogy túl populáris és agyon van reklámozva és az emberek a nagy neveket istenként tisztelik, pedig nem ez a motoros életforma célja.) Később azonban a maga módján megköveti a kisfiút.
Ed Harris még fiatal színész de egészen jó a szerepben. Amikor végül átadja a koronát, abban a jelenetsorban remekel és Tom Savini méltó társa lesz ebben.
A többiek hozzák a kötelezőt. Néhányukat egyéb korai Romero filmekben láthattuk. Főleg a zombis alkotásokban.
A zene részemről egy kicsit gyenge pontja a filmnek, bár, gondolom, kellett, hogy kicsit hangsúlyosabbá tegye a mítoszt, ezért sokszor reneszánsz hatást mutat. Azért az a rész kellett a filmbe, amikor végül a motoros csata közben felkerül a szalagra egy keményebb rock szám és ez is segít felheccelni a tömeget.
A menedzser szerepében Martin Ferrero tűnik fel, akit akkor jegyeztem meg örökre, amikor egy vécén ülve dinó vacsora lett a szentem a Jurassic Parkban. (Teszem hozzá a színészi játéka közben sokat fejlődött.)

Sajnálatos, hogy Romero nem készített több hasonló, horror műfajon kívüli filmet.

65%

2016. január 5., kedd

A homár - The Lobster (2015)

A homár - The Lobster (2015)


Rendezte: Yorgos Lanthimos

A film Mafab adatlapja: The Lobster (2015)

Megtekintés: Inkább ne. Ha nem vagy fogékony az abszurd filmekre, akkor hagyd ki, de tényleg.

Elhiszem, hogy igény van ezekre a színházi világot megidéző, művészi és művészieskedő filmekre és elhiszem, hogy van közönségük, meg állva tapsolás az ősbemutatón, meg rangos díjak a készítőknek. Rendben van. Vannak kevésbé közönségbarát alkotások, amiket még kedveltem is (pl. Kubrick filmjei, főleg a Mechanikus narancs) ,de kérem, ilyet inkább ne. Ha ez a rendező megért már Oscar-díjat is és mivel Görögországban hozzánk hasonlóan nem nagyon támogatott a filmművészet és ezért kezdi elszipkázni Európa, akkor kérem, inkább ne.

Nem azért, mert a színészek nem voltak rendben, vagy mert nem tetszettek a szépen beállított képek, a természetben elkapott pillanatok. (Egyszer még a Szinyei Cédrusos festménye is mintha bevillant volna...) Nem azért, mert nem kedvelem a klasszikus zenét - bár van, ami jobban tetszik, mint azok, amiket a filmben felhasználtak. Nem azért, mert nem volt potenciál a mondanivalóban, a történetben.
Egyszerűen azért, mert szórakoznom kellett volna, de így, ebben a formában, ahogy megvalósították és lezárták, nem, hogy nem szórakoztam, de igazából úgy érzem, át lettem verve.
Yorgos célja pedig valami ilyesmi lehetett.

A jövőben egy antiutópiában járunk, ahol az ember embernek farkasa. Túrót. Ahol az elfogadott, hogy csak párosan szép az élet. Aki pedig elveszíti párját, az hoppon marad és mehet a levesbe. Néha akár szó szerint is, mert a páratlan embereket egy készülék segítségével állattá változtatják, hogy úgy éljenek tovább. A homárból meg remek levest lehet főzni, nem igaz???
A film a műveletre nem nagyon tér ki, pusztán pár mondatban említik meg, hogy akinek nem sikerül párt találnia, az bizony, rövid időn belül, kiszorul az emberi létből.
Éppen ezért ezer kérdést teszünk fel magunknak, mert az alapötlet érdekes - legalább olyannyira, mint a Lopott idő című sci-fi-akciófilmben - épp a megvalósítás hézagos - mint a Lopott idő című akció-sci-fiben is.

El lehet filozofálgatni azon, hogy ebben a világban mikortól "kötelező" a beilleszkedünk miatt megtalálni a párunkat? Már gyerekkortól? És ha kis, kövér kölykök vagyunk, akkor mikor mondja azt az állambácsi, hogy elég volt, te kis dagadt szaros, holnaptól állat leszel és punktum!
Vagy mi van akkor, ha valaki homoszexuális, leszbikus, bigámista? Az hogyan fér bele egy olyan világba, amelyben elvileg kiszámolva kellene léteznünk, egy-egy tagú párként?
Mi van akkor, ha mondjuk nőből aránytalanul több születik - mint ahogy Kínában volt rá példa?


Azután ott van a jelenet, amikor szereplőink egy bevásárló komplexumban elszakadnak egymástól és azonnal megjelenik a karhatalom, tudakolva, van e párunk és merre lófrál. Ennyire egymás seggében kellene élnünk ebben a világban? Hogyan oldható így meg a munka? Együtt is kell dolgozni, vagy a zsebünkben kell hordani a megfelelő okmányt és úton-útfélen mutogatni, hogy mi alkalmasak vagyunk páros életre?
Ha ennyire rászállnak az emberre, hogy van e párja, akkor a film végén a pincér kezét miért nem fogja a párja? Vagy a távolban dolgozó kamionsofőrök is viszik magukkal a kedvesüket, hogy baj ne legyen?
Mennyire veszik komolyan azokat a papírokat, amit említenek egy jelenetben, hogy bizony a két főszereplő egy pár és kérem nem zaklatni őket?
Ha van ilyen papír, miért nem egyszerűbb az ellenállóknak hamisítani egyet mindenkinek és akkor lehet együtt élni... egyedül. Ha rákérdeznek meg majd felmutatjuk.


Ebben a világban van e elhagyás, ha tudjuk, hogy azzal megkockáztatjuk, hogy az átváltoztató hotel vendégszeretetét fogjuk élvezni? Mi van akkor, ha a párom akkora elefántfüggő, hogy egy nap gondol egyet és elhagy, hogy az után bevonuljon és ormányossá alakítsák?
Akkor én is szopok miatt és bár én nem akartam állat lenni, mégis marha voltam, mert nem a megfelelő partnert találtam meg magamnak?
Mi van a hotelekkel? 45 napos határidő, hogy megtaláljuk az igazit??? És ha ezalatt főleg férfiakat hoznak a létesítménybe, mert úgy jön ki? A nők meg mondjuk egy sem az esetünk, de esetleg egy másik hotelben lenne megfelelő partner, csak sosem tudjuk meg, mert nem mehetünk át oda?

Ott van a vadászat is. Ilyen sok magányos ember menekült a fák közé az erdőbe, hogy az ellenük indított hajtóvadászatban bónusz napokat tudunk gyűjteni az emberi léthez? Van aki már 150 napot nyert így, ami feltételezi, hogy ha egy ideje a hotel vendége, akkor rengeteg embert sikerült levadásznia. Ebben az esetben az erdő ugyancsak tele lehet a rendszer ellenségeivel. De a rendszer miért a hotel vendégeire bízza a piszkos munkát? Megengedheti magának, hogy ennyi rendszer ellensége éljen kívülállóként - akik később be tudnak szivárogni a városba is akár. Itt megint megkérdem, miért nincs feketepiaca a megfelelő papírok beszerzésének? Pedig mi pénz lenne az!

Ha állat lesz belőlem ki viseli gondom? Oké, ha kutya vagyok, megkaphat egy másik családtag, de mi van, ha elefánt leszek és különleges bánásmódot igényelek?


Vannak kérdéseink és csak a felszínt karcolgatjuk.
A történet mélyebb rétege, hogy egy olyan világban játszódik, amelyik szerint a teljes emberi élethez kötelező egy párt találnunk magunknak és ha ez nem megy, akkor jöhet az állati lét. Nem túl szerencsés feltételezés. Mostanában egy ismert énekesünk fejtette ki magánvéleményét a nők szerepéről a társadalomban és annak is komoly visszhangja lett...

David (Colin Farrell) miután elveszíti feleségét, a gyász helyett kénytelen egykori bátyjával, aki jelenleg egy kutyus, bevonulni egy átváltoztató hotelbe, mert szingliként nincs rá szüksége a társadalomnak. Nem tudom, milyen munkát és társadalmi szerepet töltött be David korábban, de kurvára nem volt pótolhatatlan.
A hotelben megismer pár zakkant figurát, de ő maga is eléggé érdekes emberke. Mondjuk az a koncepció része, hogy valamennyi karakter olyan, mintha a seggébe dugtak volna valami karót. David ideje, a 45 nap, vészesen fogy, ezért kapcsolatot kezdeményez egy érzéketlen nővel. Ez azért fura, mert valamilyen formában minden szereplő érzéketlen. Már-már létrejön a frigy kettejük között, amikor a nő lebuktatja David-et, hogy talán mégsem olyan szenvtelen, mint amit mutat magáról és ezért nem is lehetnének egy pár.
(A film másik abszurditása, hogy feltételezi, hogy csak akkor működhet egy kapcsolat, ha a két fél között erős hasonlóságokat lehet felfedezni, főleg viselkedésben vagy külső jegyek alapján. Más szóval, az egyéniség nem számít annyira, mint mondjuk a külsőség.)

David menekülni kényszerül és az erdőben találkozik élete lehetséges szerelmével (Rachel Weisz), már a felesége után, persze. Viszont az erdei létnek megvan a maga hátránya: A perifériára szorult szingli emberek nem kezdeményezhetnek egymással kapcsolatot!
Cseberből-vederbe...

60% Mert nem olyan szórakoztató, mint vártam.
Ne tévesszen meg az imdb-s comedy definíció. Ez a film egy abszurd dráma. Azért mert az abszurditás lehet humoros, attól ez még nem lesz vígjáték, sem komédia.

Ha szeretnéd látni: T H E  L O B S T E R


2016. január 3., vasárnap

A látogatás - The Visit (2015)

A látogatás - The Visit (2015)


Rendezte: M. Night Shyamalan

A film Mafab adatlapja: The Visit (2015)

Megtekintés: Hangulatos thriller, horror elemekkel, meglepő fordulattal. Shyamalan még tud rendezni.

Gyermekkorunkban a nagyszülő látogatás egy varázslatos lutri volt. Mivel a szüleink szülei nem voltak feltétlenül az együtt megöregedés hívei, majdnem négy helyre - egyik nagypapa sajnos már nem élt ekkor - kellett mennünk minden évben pofavizitre, ha esetleg az összes nagyszülőt szerettük volna eltolni magunktól, miközben ők ráncos arcukat odatolták a miénkhez és nyálas puszit kentek ránk. A nagyszülők többfélék lehetnek, a vitalitástól kicsattanó pozitív világszemléletűtől egészen a darabosan morgolódó "semmi se jó" pesszimistáig. A gyermekek ösztönösen az első verziót kedvelik meg könnyebben, hiszen a vitalitástól kicsattanó nagyszülők általában jó fejek és még főzni, sütni is szeretnek. Az már csak hab a tortán, ha édességek készítésében is jeleskednek és kerül hab a tortára.
De vannak nagyszülők, akiket naftalingolyók illata lengi be és elegyedik a megivott borral. Nagyszülők, akik igyekszenek kedvesek lenni, ám arcunkba bámulva hamar feladják a barátkozási terveiket, hiszen egy kisgyerek hamar kiszagolja mind a cefrét, mind a szándékot. Szóval, elmenni a nagyszülőkhöz változatos kaland.
Már csak az a nagyobb izgalom, ha esetleg a szülők nélkül leszünk rájuk bízva, esetleg egy egész nyárra, valahol vidéken, ahol nincs se telefon, se tévé, de olvasni még nem tudsz, a nagyszülők meg nélküled is elvégzik a napi rutinjukat és ha nincs szerencséd, esti mese nélkül fogsz a dunyha alá bebújni, mert a nagyszülők lehet, hogy hajnalban kelnek, hogy összedobják a reggelidet, de korán is fekszenek - néha - így előbb alszanak el, mint te magad.
Olyankor csak fekszel a sötét szobában, hallgatod az öreg ház eresztékeinek nyikorgását és igyekszel bátor maradni.
Másnap kezdődik minden elölről, míg végül megjelennek a szülők és ideje hazatérni a városba, a civilizációba.

Shyamalan is érezhetett hasonlót gyermekkorában, ha össze bírt állítani egy horror közeli filmet, amely a nagyszülők és unokák lehetséges kapcsolatát boncolgatja. Film a rejtélyekről, múltról és elfogadásról. Kicsit talán sántít az összkép, azonban szórakoztató, szinte végig ébren tart és a végén meglep.
Shyamalan persze nem tagadja meg magát, ezért a film végén fontos szerepe lesz a korábban mellékesen felhozott témáknak is, amelyekre először azt gondolnád, csak a játékidőt duzzasztják fel. De nem. A gyermekek félelmei a múltból visszaköszönnek a befejezésben és mire felszalad a stáblista, két megtört de sokkal erősebb, egészségesebb gyereket hagyunk hátra.


Remek film! Elsősorban found footage kategória, hiszen az összes eseményt kamerákon keresztül ismerjük meg. Ez a műfaj néha idegesítő lehet a kamera "hibák" és rángatás miatt, máskor meg nem életszerű, hogy a szereplők krízis helyzetben is a képet rögzítik, ahelyett, hogy eldobálnák a felvevőt és futnának az életükért. Itt nem. Sikerül hihetően a kép keretein belülre fókuszálni a történést, pár apróbb hibát leszámítva. (Pl. Van olyan, amikor egy szereplő azt várnánk, ha már képben van, sokkal aktívabb lesz, de ehelyett mintha inkább visszafogná magát, hogy legyen idő felvenni a jelenetét. SPOJLER: A nagyi amikor a sötétben "támad", fura, hogy nem "veszi észre" a kamerát, vagy nem olyan aktív, amikor elvileg a készülék és vele együtt a másik szereplő ott van tőle karnyújtásnyira, pedig egy szobában elég nehéz elugrálni a másik elől. Feltételezem, hogy ha támadok valakit, akkor pillanatok alatt sikerül minimum kiverni a kezéből a kamerát, de itt ez azért nem történik meg. Így végig láthatjuk a történéseket.)

A nyolcvanas években volt szerencsém egy hasonló történetű filmet már látni, más befejezéssel. Ez volt a "Nagymama háza - Grandmother's House (1988)" című Mastorakis produkció. Azt hiszem Intervideó kazetta volt nálunk és gondolom, olcsón meg lehetett vásárolni a forgalmazási jogokat. Abban a filmben sikerült hasonló hangulattal találkoznom. Két fiatal, egy idősebb lány és egy fiatalabb fiú - pont mint itt - elkerülnek a nagyszülőkhöz és miközben igyekszenek feldolgozni valamelyik szülőjük elvesztését, nyomozni kezdenek a befogadó nagyszülők ellen, mert érzik, hogy valami nincs rendben. Pont, mint itt, leszámítva, hogy nem veszítettek el szülőt, csupán csak nem ismerik az egyiket.


Ami még kicsit sántít a történetben, az, hogy kicsit magas az alkalmazkodási rátája a szereplőknek. Történnek megmagyarázhatatlan események - illetve később tudjuk meg a lényeget - amit a fiatalok ijedten konstatálnak, később mégis, mintha kicsit beletörődnének a dolgokba, mondván, "Jaj, szegény öregek, olyan furák!" - csak ez az életben nem így van. Ha egy mai fiatal olyasmiket tapasztal, mint amiket a filmben bemutatnak, akkor először is az anyuka nem fogja vicceskedve lerázni a kölyköket, hogy randija van és a gyerekek is valószínűleg kihívnak egy hivatásost a nagyszülőkre, mert érzik, gáz van. (Pl. amikor a kissrác megtalálja a halomba rakott szaros pelenkákat, nehezen hiszem, hogy nem reagálnak rá erősebben, mint amit látunk.)

De legyen, fogadjuk el, hogy Becca (Olivia DeJonge) és Tyler (Ed Oxenbould) kicsit passzívban nyomják és egyetlen lázadásuk egyre keményebb helyzetükre, hogy igyekeznek minden eseményt rögzíteni az utókornak. Ebben az esetben viszont akkor a film remekül adagolja a feszültséget és egészen hihető. Persze, mikor a végén jön a csattanó - erről valahogy nem akar leszokni a rendező, ha saját ötleteiről van szó - minden a helyére kerül, összeáll a kép és tanulságot is kapunk.

A nagyszülők remekek. Mind Nana szerepében Deanna Dunagan, akinek alakítása egészen erős és Pop Pop szerepében Peter McRobbie, akinek szintén erős az alakítása. Szerintem két öregedő aktor jutalomjátéka a film. (Azért remélem, nem készül előzményfilm a történethez...)
Az anyuka hálátlan szerepét a komikaként ismert Kathryn Hahn kapta és nehéz vele azonosulni, mert aggódó anyukaként elég felszínes a karaktere, egészen a felismerés pillanatáig. (De az a csúcspont és látnod kell!)


Izgalmas horror-thriller, a szokásos Shyamalan csavarral a végén. Hangulatos, szépen fényképezett és helyenként eléggé ijesztő mozi. Mondjuk, még mindig vannak jelenetek, amik azért ijesztőek, mert hanghatással rásegítettek - pl. amikor Nana szinte beleugrik a kamrába a kép látószögén kívülről, biztos, ami biztos, hörög is egyet, hogy ha elbóbiskoltál volna, legyen miért kiesni a fotelből.
Érezhető egy kicsit a visszaesés, hiszen nem egy nagy nevekkel operáló darabról van szó, tehát kicsit olyan, mintha újra építené magát a rendező, az alapoktól. Kíváncsian várom, mi lesz a következő filmje és folytatja e a Shyamalan meséket, amelynek az "Ördög - Devil (2010)" című darabja is igen hangulatosan sikerült, szerintem.

75%

2016. január 1., péntek

Aljas nyolcas - The Hateful Eight (2015)

Aljas nyolcas - The Hateful Eight (2015)


Rendezte: Quentin Tarantino

A film Mafab adatlapja: The Hateful Eight (2015)

Megtekintés: Vissza a gyökerekhez! Ha az első tetszett, ez is fog.

A visszatérést a gyökerekhez érthetjük úgy is, hogy a karakterek nagyja vagy élesben, vagy árnyaltan, de egytől-egyig, gyökér. Vagy úgy is érthetjük, hogy Tarantino történetileg visszatért a "Kutyaszorítóban - Reservoir Dogs (1992)" című első filmjéhez és más formában újraforgatta azt. Ha valakinek nem tetszett az első mű, akkor elképzelhető, hogy ezt a darabot is nehezen fogja befogadni, pedig...
Nem is tudom. Értem én, hogy erősen rajta van az elkészült filmen Tarantino már lassan megszokott rendezői kéznyoma. Veszem a poént, hogy nagy öregeket összeereszt friss hússal és senki nincs biztonságban a forgatókönyvben. Sőt, ez tetszik is. A film ne legyen kiszámítható. Akkor üt igazán, ha van egy elképzelésem, azután a rendező, író szépen rácáfol erre.
Van benne nem kevés csavar is és a szereplőkkel is sikerül úgy játszani, hogy egészen a legvégéig nehéz kiválasztani azt a karaktert, akivel a leginkább azonosulni tudunk. Végül csak sikerül, de azoknak, akik látták, jegyzem meg halkan, hogy azért a végső etapban, mikor egyik szereplőnk megkapja a jussát, végig ambivalens érzésem volt vele kapcsolatban, hiszen korábban a filmben, ha belegondolunk, talán pont ő volt az, aki a legkevesebbet mutatta abból az arcából, amelyre a figura fel lett építve. Így már-már megsajnáltam és erőltetnem kellett magamat, hogy etikailag ne álljak mellé. Ebben azért jócskán segített a környezet, amiben forgott. Tovább...

Adva van a havas táj. A fényképezés tényleg gyönyörű és kiált a film érte, hogy az ember nagy-vásznon nézze meg. Egy lovaskocsi, benne két utas és érkeznek egy fogadóba, amely két pont/város között kínál könnyű álmot a megfáradt vándoroknak. Még nincsenek célnál, amikor véletlenül belebotlanak két szerencsevadászba, egymástól függetlenül, és a film első negyven perce el is telik azzal, hogy ők négyen, plusz a kocsis, csapatba verődbe megérkeznek a fogadóhoz. Ha úgy vesszük, negyven percig nem látunk mást, csak azt, hogy egy hatosfogat beér a célba. Másrészt ízelítőt kapunk a Tarantino féle történetmesélésből. Lassan csordogáló sztori, érdekes figurák, hosszú és szinte unalmasan részletes párbeszédek, erőszak és humor keveréke, szinte ripacskodó színészi játék - Goggins, mint lehetséges seriff jelölt, eléggé rezegteti a lécet, amit idegesítő karakterként hozni lehet, de legalább ő hozza a humor faktort is.
Mint Tarantino kedvelőnek, a körítéstől függetlenül néha olyan érzésem volt, hogy most mintha a rendező kissé túlvállalta volna magát és Tarantino lopott Tarantino-tól (Miló barátom remek meglátása). Egyszerűen nem éreztem az a lehengerlő frissességet és pajkos mesélő szellemet, amit a korábbi filmekben igen és erősen. Voltak jól megírt párbeszédek, de mintha Tarantino kezdene kifogyni azokból az alapos elemzős világlátás-szempontokból, amiket olyan jól be szokott építeni korábban a dialógusba. Lehet, hogy azért is fanyalgok, mert a film kissé színdarab jellegű, a helyszín és szereplők felhasználása miatt. Zárt terű lovaskocsi, majd kicsit nagyobb, de alapjában véve zárt helyszínű kis fogadó. Gyakorlatilag a film lineáris, alig talán kétszer kapjuk meg a rendezőre jellemző idő ugrást és ebből az egyik inkább humoros, mint igazi lineáris ugrás, a másik meg gyakorlatilag egy visszatekintés a nap korábbi szakaszába. Mondjuk ettől még a megfelelő időben sikerül beilleszteni a cselekménybe.


A film enyhén emlékeztethet mondjuk az olyan thrillerekre, amelyek szűk térben játszódnak és még éreztem benne némi Agatha Christie-re hajazó "10 kicsi néger" érzést, bár, a történet koránt sem olyan körmönfont, mint elsőre gondolnánk.

A szereposztás egészen eklektikus. Van, aki néha túlzásba viszi a figurát, Goggins, Russell. Van, aki érdekesebb lett volna, ha több időt kaphat, mások meg az erős kategóriában mozognak.
A történetet nem kívánom sem elmesélni, sem jobban elemezni, mert látni kell. Nehéz film. A közel három óra a végére nem repült el olyan gyorsan nekem, mint "A visszatérő" DiCaprio mozinál, aminek az oka lehet az is, hogy több helyszínen játszódó roadmovie-ról van szó, szemben ezzel a kamaradarabbal.

Remélem, Tarantino legközelebb kicsit más irányba fog keresgélni és nem ragad le a western műfajnál. Nem állítom, hogy mindent elmondott a témában, amit akarhatott, de szerintem, most ideje másik műfajban maradandót alkotnia.

A zene kiváló hangulatteremtő erővel rendelkezik. Néha kicsit talán túl tolakodó is a képeken látott események aláfestésében, ám úgy érzem, sokat erősít az abszurd erőszak humor vonalán is, hogy mikor és hogyan csendül fel. Tarantinora annyira nem jellemező, hogy filmzenét használ fel a mozijaihoz, szívesebben szemezget az adott korban munkálkodó előadók műveiből, de most sikerült Ennio Morricone-t megszereznie a vizuális részt erősítendő, audio vonalon. Az öreg mester, habár sosem volt a kedvence, fejet hajtok előtte, olyan erős anyagot - sok helyen ismerős melódiákat - válogatott össze a mozihoz.
Munkakapcsolatuk azért is érdekes lehet, mert Tarantino és Morricone között, annak ellenére, hogy vagy fél tucat filmjénél használta a mester munkáit, elég feszült közöttük a viszony. Nem csoda, hiszen Morricone is legalább olyan csökönyös tud lenni szakmai kérdésekben, mint Tarantino. Mindenesetre a közös munkájuk elég gyümölcsözőre sikerült.


Jennifer Jason Leigh a szokásos női karakterei közül hozza az egyiket. Megint egy szomorú életű, szélsőséges karakter. Annál a jelenetnél, amikor olyan fontosnak érezték kiemelni, hogy a Leigh által megformált Daisy Domergue szemtanúja a méreg elhelyezésének a kávéba és erről nem szól a gyanútlan fogyasztóknak, azonnal eszembe jutott egy hasonló jelenet, amikor a Leigh alakította Agnes a "Hús és vér - Flesh+Blood (1985) című Paul Verhoeven kalandfilm-drámában nem szól a bűnbandának, hogy kérője egy pestises disznóhússal megmérgezte a vár egyetlen kútját, hanem szenvtelen arccal figyeli a falatozókat, egészen addig,  míg hányni nem kezdenek. Pont, mint itt! :)

Érdekességek:
- Viggo Mortensen helyett végül Channing Tatum ugrott be Jody szerepére.
- Tarantino is beismeri, hogy filmjére hatással volt a Kutyaszorítóban, de megemlíti mellé "A dolog" című Carpenter klasszikust is. A történet alapja amúgy egy 1951-es westernfilm, a Rawhide, igaz, ott aranyszállítmányra várnak, nem egy bandatag megmentésére.
- A film egyik változata több, mint három óra lett volna és tartalmazott volna szünetet is.
- Volt róla szó, hogy Christoph Waltz alakíthatja John Ruth szerepét, akit végül Kurt Russell kapott meg.
- Nem véletlen, hogy néhány a filmben elhangzó eredeti score nagyon hajaz "A dolog" című horrorfilm zenéjére. Nem elég, hogy azt is Morricone szerezte, de volt, amit akkor nem használtak fel és átemeltek ide.
- Tucatnyi színésznő elől sikerült eloroznia a szerepet Jennifer Jason Leigh-nek: Demi Moore, Geena Davis, Robin Wright, Hilary Swank, többek között.
- A film elkészítését majdnem lefújta Tarantino, amikor a forgatókönyv 2014-ben kiszivárgott az Internetre. Akkor még Bob francia volt, nem mexikói.

75%

Ha szeretnéd látni a filmet és tudom, hogy szeretnéd, akkor csak katt ide:
A Z  A L J A S  N Y O L C A S

Kurt Russell, Samuel L. Jackson, Jennifer Jason Leigh, Michael Madsen, Tim Roth, Walton Goggins, Bruce Dern, Demián Bichir

Alant videodrome kritikáját hallgathatjátok meg!


A Filmbook oldal kritikájának a helye: A L J A S  N Y O L C A S  (Hasonlóképpen gondolkodtak erről a filmről.)