Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Score: Andy Hull - Robert McDowell - Swiss Army Man (2016)
A filmet magát még nem volt szerencsém látni, de a trailer és a cd-n hallható dalok annyira elborultak, hogy mindenképpen meg fogom nézni Dan Kwan és Daniel Scheinert moziját. A film címe egy szójáték az ezer dologra használható svájci bicskára, amelyet a filmben, amennyire eddig kihámozhattam, maga Daniel Radcliffe fog alakítani. A történet szerint Paul Dano egy lakatlan szigeten ragadva már épp az öngyilkosságot fontolgatja - akár az Utolsó ember a földön című komédia sorozat főszereplője a pilot epizódban - amikor a tenger vagy óceán partra veti a Radcliffe által alakított holttestet és ez az esemény elég ahhoz, hogy Paul Dano elálljon a tervétől és egy képzelt barátként felhasználva a halottat, megoldja problémáit a szigeten való túlélésben. Szóval egy az abszurd humorra rájátszó filmre számítok és ebben a zenei anyag megerősít.
Ha hallottál már olyan együttesekről, mint a The Voca People formáció vagy a Petra Haden együttes, esetleg a youtubeon csatangolva láttál vicces acapella számokat felénekelve, akkor nem lesz teljesen idegen számodra a hangzásvilág, mert a lemez zenei anyagának a felét teszik ki az emberi hangok és az azokkal való játék. Amelyik szám esetleg véletlenül nem egy acapella, még abba is jut a szereplőkből. A végeredmény egy különleges élmény, amelyből például kiemelkedő a "finale". Csak ajánlani tudom. A dalokat a két főszereplő hangjával énekeltették fel. A Jurassic Park motívum a filmzene kedvelőknek különösen tetszhet.
Kezdem komálni Radcliffe-t a szerepvállalásai miatt. Gondolom, igyekszik nagyon elszakadni a Harry Potter féle világtól, ezért is ír alá ilyen produkciókhoz és ilyen extrém szerepekhez.
90% 01. Intro Song (feat. Paul Dano) (02:26) 02. Where Did You Come From? (feat. Paul Dano) (02:42) 03. Cave Ballad (feat. Paul Dano) (01:46) 04. Hank Drinks (01:28) 05. History Of The Universe (feat. Daniel Radcliffe) (02:52) 06. Fetishes (feat. Daniel Radcliffe) (00:58) 07. When I Think About Mom (feat. Paul Dano And Daniel Radcliffe) (03:00) 08. Don’t Overthink Things (00:59) 09. Loved Back To Life (00:30) 10. Cotton Eye Joe (feat. Daniel Radcliffe) (00:58) 11. Jurassic Park (feat. Daniel Radcliffe) (00:54) 12. Talk To Her (feat. Paul Dano And Daniel Radcliffe) (01:02) 13. Love Love (Manny’s Song) [feat. Daniel Radcliffe] (00:46) 14. Montage (feat. Paul Dano And Daniel Radcliffe) (03:08) 15. Underwater (02:02) 16. River Rocket (feat. Paul Dano And Daniel Radcliffe) (01:58) 17. Liar (00:58) 18. The Big Raccoon (02:12) 19. Treetops (feat. Daniel Radcliffe) (02:10) 20. Goodbye / Hello (feat. Paul Dano And Daniel Radcliffe) (02:53) 21. Don’t Tell Sarah (04:13) 22. Run Down The Mountain (01:33) 23. Finale (02:48) 24. A Better Way (03:09)
Megtekintés: Sokkal jobban szeretem nézni Jodie Foster színészi játékát, mint a filmjeit, de a Pénzes cápa egy nem rossz kis túszdrámás mozi...
...amely azért ennél sokkal többről szól. Alapjában nem állítom, hogy nagy rajongója vagyok a túsztörténeteknek, viszont az is igaz, hogy jó néhány filmet láttam, amiben előjött a téma és egyik-másik egészen remek kis filmnek bizonyult. A "Kánikulai délután - Dog Day Afternoon (1975)" például természetesen alap, de olyan rég láttam, hogy nem is emlékszem rá. A film műfajon belül a bankos drámákhoz tartozott, de ugye, túszejtéses szituációk nem csak ehhez az intézményhez köthetőek, bár igaz, hogy a legtöbb esetben alap kiinduló pontja a műfaji leágazásnak a bankban rekedt gazfickók és az épp ott tartózkodó átlagemberek közötti feszült bezártság. Jodie Foster ismeri a szituációt, hiszen maga is játszott már ilyen moziban: A belső ember - Inside Man (2006). Egészen biztos vagyok benne, hogy a három forgatókönyvíró mellett a tíz éve a film forgatása szerzett tapasztalatai is segítettek a film végső formába öntésében. Ha a kedvenceimet kellene a témában bemutatnom, akkor Top nálam a "Nincs alku - The Negotiator (1998)" és mondjuk a "Végszükség - John Q (2002)".
Vannak filmek, amelyek egész tucatnyi karakterrel dolgoznak, itt viszont, annak ellenére, hogy egy filmstúdióban játszódik a film java, nem feltétlenül kell túl sok karakterre fókuszálnunk, hiszen nagyjából egy trió alkotja a filmszereplők derékhadát, a többiek hozzájuk képest asszisztálnak: Lee Gates (George Clooney) egy pénzügyi tippeket megosztó televíziós műsor - kb. olyan, mint a betelefonálós vásárlós adások, csak itt a tranzakciót a néző magának bonyolítja részvényeken keresztül, Gates közvetett segítségével - bájgúnár műsorvezetője, aki a tévés technikákat a végsőkig kihasználva vezeti műsorát, gyakran a ripacskodás határát súrolva. Tettestársa a műsor művészeti rendezője és koordinátora, Patty Fenn (Julia Roberts), aki nagy testvérként mindenen rajta tartja a szemét és gyakorlatilag, ha úgy vesszük, rangsorban Gates főnöke, hiszen Gates a befolyása ellenére az arc, míg az elme Fenn a színfalak mögött.
Nagyon jól működik a kettősük és egy csapat ember dolgozik a kezük alá, hogy friss és naprakész információkkal lássák el Amerika pénzéhes lakosságát. a probléma ott kezdődik, hogy a műsor bizonyos jogi következmények miatt elvileg egy szintig felelősséget vállal azért, amit a nézőkkel közöl, viszont egy korábbi tippjük során több ezer ember veszítette el kis pénzét a tőzsdén és kereken 800 millió ropogós dollár vált kámforrá tevékenységük közreműködésével.
A film harmadik főszereplője Kyle Budwell (Jack O'Connell), aki teljes örökségét, azaz hatvanezer dollárt tett fel erre az ajánlatra gondolkodás nélkül és mikor a tipp nem jött be, szinte földönfutóvá lett a születendő gyermekével és annak állapotos anyukájával. Kyle elkeseredésében beszivárog a stúdióba és pisztollyal illetve Lee Gates-re szerelt házilag összeeszkábált robbanó mellénnyel tartja sakkban a tévéseket, miközben arra akarja kicsikarni a választ, hogy ki is a hibás az elveszített tökéért.
A film többek között azon is elmoralizál, hogy ki tehető felelőssé, ha egy ilyen műsorban tett pénzügyi ajánlatok nem működnek megfelelően, mert ahogy el is hangzik, amikor bejön a befektetés, akkor a részvényes királynak hiszi magát, de amikor nem, akkor meg keresi a bűnöst. - és ez tényleg így van.
Azután ott van annak a kérdése, hogy a média meddig köteles vállalni a felelősséget azért, amelyet a kameráin keresztül eljuttat a nézőihez és mekkora közösségi ereje van, hogy akár egy ember életét is megváltoztassa, akár szó szerint is, egyetlen perc alatt.
Aztán szóba kerül az is, hogy a nagy cégek mit tehetnek meg a profit eléréséért és a befektetőknek erről mennyiről van fogalmuk, illetve, ha lenne beleszólásuk, vajon egy jobb világ épülne vagy az önzés és harácsolás még inkább elharapózna?
Szóba kerül az is, hogy egy kisember milyen eszközökkel tud fellépni a hatalmas mega és giga cégek ellen, amelyek előtt egy ember nem más, csupán néhány szám és adat.
Meg sok hasonló okosság.
A film tehát a felszínen túsztörténet és akció film, a mélyben társadalmi dráma, amit mi sem példáz jobban, mint egy apró jelenetsor, amelynek végén valaki a csócsóban sikeresen gólt juttat a kapuba. (Ennek megértéséhez látnod kell a filmet.) A hirtelen beállt csöndet és pillanatnyi lefagyást felváltja a közöny és az élet megy tovább, anélkül, hogy az egyén sorsa esetleg megváltoztatná a közösség világképét és sorsát. Mert bűnösök és áldozatok buknak el, de ha nem vagy érintett, te ugyanúgy lefekszel, mint minden nap és másnap kezded megint a mókuskerekedet.
Foster nem rossz rendező és a Pénzes cápa egy kifejezetten erős filmdráma. Azért a show-t csak ellopja a fiatal Jack O'Connell, akihez Clooney alig bír felérni, de azért többé kevésbé sikerül. Robertset Clooney javasolta a filmhez, de végül nem sok közös forgatási jelenetük volt együtt, mivel Roberts többnyire egy irányító fülkében dolgozott, főleg zöld háttér előtt.
Figyeld:
- A producer élete sem könnyű.
- Amikor a szerepek végül már-már megcserélődnek, az eszméletlen jó forgatókönyvi húzás.
- Clooney ripacskodásai.
- Kyle barátnőjének "monológja" mindent visz. A film egyik legjobb jelenete.
Magyarország egyik legnagyobb információs oldala, az origo minden napra tartogat meglepetést. Az egyik legújabb (2016.08.11.), hogy a Dirty Dancing főszereplőnőjének még a nevét sem képesek helyesen leírni az oldalon elhelyezett klikkvadász cikkcímek között.
Így lett Jennifer Grey-ből simán Jennifer Gray. Tudom, szőrszálhasogatás, de elvárható szerintem egy ekkora olvasottságú oldaltól, hogy ilyen elírásokkal ne adjanak ki munkát a kezükből. Igaz, akik szokták olvasni az oldalt, azok nagyjából tudják, milyen színvonalat várhatnak el az origotól.
Tegyük hozzá, még a cím alatti kis mondatban sem sikerült teljesen magyar nyelvtannak megfelelően fogalmazniuk: "Nem vállalta az szerepet a feldolgozásban." - köszönjük origo.
Megtekintés: Kicsit sok a jump scare, de ettől függetlenül egy kellemes horror stíluselemeket felvonultató dráma.
Nem gondoltam volna, hogy Mike Flanagan, aki idén már elkészített egy egészen remek kis home invasion horrort - bár hibái is akadtak, viszont a hangulat kárpótolt értük - a Hush-t, még ugyanabban az évben elkészít egy több rétegű történetet, amely funkcionálhat horrorként, családi drámaként, fantasy-ként vagy akár egy X-Men film Spin Off-ként is. Az "Ébredés előtt" szereplői a saját démonaikkal küzdenek meg, amelyben megtalálható az indokolatlan haragtól kezdve az elhagyatottságtól való félelemig sok emóció.
A főszereplők egy kisfiú, Cody, (Jacob Tremblay), aki miután elveszítette édesanyját, adoptáló szülőkhöz kerül és mivel körülötte az élet enyhén szólva is híján van az idillinek, időről-időre lecserélődnek körülötte a lehetséges nevelő szülők. Tremblay alakítása itt közel sem olyan ütős, mint a sokat dicsért és Oscar díjakra jelölt "A szoba - Room (2015)" esetében, ám a történet nem is kívánta meg azt, hogy drámaibban alakítson a fiatal aktor. A történet két másik fontos szereplője az épp aktuális befogadó házaspár, akik korábban elveszítették saját csemetéjüket és végül készek voltak akár egy idegen gyermeket örökbe fogadni, habár, talán még nem álltak erre teljesen készen és ezt erősíti meg a film gerince is. Mark (Thomas Jane) és Jessie (Kate Bosworth) eltérő módon igyekeznek feldolgozni gyermekük halálát és az egyetlen, amiben egyetértenek, hogy tovább kell lépniük és ebben segíthet nekik az is, ha egy sanyarú sorsú kisfiút magukhoz vesznek és igyekeznek jó nevelőszülőként gondoskodni róla. A két ember természetesen nem teljesen egyformán dolgozza fel a gyászát és nem egyformán haladtak végig a gyógyulás útján. Mark már képes lenne akár lezárni a múltat és figyelmét csak Cody-nak szentelni, míg Jessieben még mindig erősek a halott Sean iránti érzések és sokkal lassabban képes túllépni a tragédián. Thomas Jane mostanában nem volt ennyire szerethető, mint ebben a filmben és a több játékidő Bosworth-nak jut, amitől kezdetben féltem, mert nem tartom jó színésznőnek, itt viszont, nem tudni, a rendező hatására vagy mert jó volt az alapanyag, de Kate Bosworth saját tehetségének legjavát hozza.
Az unásig koptatott ijesztgetős panelek még mindig működnek.
- Kész vagy rá? - Azt hiszem.
Pedig akkor Jessie valójában még közel sem engedte el halott fiának a kezét. Már a felhajtón áll az autó, amelyben Cody megérkezik hozzájuk és míg Mark képes lenne nyitni a fiú felé, addig párja, Jessie, lelke a múlt felé kacsintgat, ezért amikor kiderül, hogy Cody elméje amolyan kivetítőként képes működni, Jessie önös érdekből saját hasznára igyekszik felhasználni a kisfiú adottságát. Nem érzem közhelyesnek, hogy már megint a női szereplő az, aki miatt fellépnek a problémák, annak ellenére sem, hogy ezzel állandóan visszautalunk Ádámra és Évára, ahogyan Éva megszegi a parancsot. Itt Jessie az, aki rálép a tiltott ösvényre és ha nem kerekedne felül rajta a józanság, egészen biztosan elbukna az úton. Szerencsére a film nem erősíti a sötét és pesszimista drámák sorát, habár, kezdetben azt hihetjük.
A film egyik rétegében egy rémisztő horrorfilm, amelyben egy különleges képességű gyermek agyszüleményei vannak hatással a környezetére. De ez csupán a felszín, amivel könnyebb eladni a filmet azoknak, akik a történetben csupán a rémisztgetést keresik. Egy másik vonalon a film drámai fejlődéstörténet, amelyben mind Cody figurája fogadja el az élet törvényeit és dolgozza fel édesanyjának elvesztését, míg a másik vonalon Jessie tanulja meg elengedni elhunyt kisfiát, hogy végül maga mögött hagyva a fájdalmas múltat, ismét egészségesen próbáljon élni. A többi szereplő ebben asszisztál nekik.
Egy harmadik értelmezés szerint, ha különleges képességekkel rendelkezünk és nincs, aki azoknak a használatát megtanítsa nekünk, előfordulhat, hogy azt nem jól fogjuk felhasználni az életben. A különleges képesség persze átvitt értelemben is érthető, hiszen megszületett gyermekben ott rejlik a tehetség csírája valami iránt és a szülő felelőssége lenne azt kibontakoztatni. Sajnos, a szülő erre nem mindig képes - néha csak azért, mert elszakad a gyermektől, ilyen-olyan okkal - de a lényegen nem változtat, hogy a szülőnek kell a helyes útra terelnie gyermekét, hogy az később tudatos és életben sikeres felnőtt legyen.
Cody másrészt viszont egy mutáns. Helye lenne Xavier professzor csapatában, hiszen amire ő képes, az különleges és roppant veszélyes képesség. Megfelelő irányítás nélkül ön és közveszélyes. Jessie szerencsére idejében ismeri fel, hogy ahelyett, hogy a múlton rágódik, ideje, hogy a jelenben segítsen a kisfiúnak, hogy kiteljesedjen az élete és ezzel lehetőség szerint jobbá tegye Jessie életét is.
A film befejezése eléggé hepiendes, sőt, feltételezhető egy nagy reveláció is a végére, amit csak sejtet a film, de borítékolható. Flanagan még mindig nem lett komoly hollywoodi tényező, de hangulatban és felépítésben ez a mozija is kiváló szórakozás estére. Azért egy évben belül két erős mozit elkészíteni nem kis feladat és nem tört bele a bicskája. Az ébredés előtt című filmet nyugodtan merem ajánlani bárkinek és ne ess abba a csapdába, hogy horrorként gondolsz rá, mert akkor eléggé beszűkülhet számodra a befogadása. Ez társadalmi dráma, némi fantasztikummal.
A fényképezés és a díszletek jók, a filmzene nem túl erős, de a képek alatt megállja a helyét. Bosworth tényleg jó és bár nekem Trumbley túl cuki, meg a hangja is idegesítően nyávogós számomra, azért összességében jó az összhang a szereplők között. Dash Mihok-ot meg kedvelem, ha látom valamiben, igaz, a neve sokkal ismertebb, mint alakításai.
2017-ben az ígéret szerint végleg elbúcsúzhatunk a Resident Evil Franchise mozifilmjeitől. Az új trailer elég jól sikerült, ütős lett és a vágás illetve a hangkeverés csillagos ötös. Ennek ellenére nem fogom magam hagyni elcsábítani, hiszen az első részt leszámítva az egész sorozat szerintem egy nagy blöff. Leginkább a CGI orgia és a 3D felesleges keveréke, amelyben a történet mellékes és a lényeg, hogy Milla Jovovich lehetőleg minél szexisebb uniformisban irtsa az ellent, akik kezdetben zombik voltak, azután lassan már mindenki és minden.
Nem fogom elemezgetni a bemutató képkockáit, mert még annak ellenére is tetszetős lett a végeredmény számomra, hogy az utolsó két részt - vagy hármat? - már egyértelműen rühelltem. Ezt azért nézd még végig, hiszen a filmet, lehet, hogy nem fogod.
Amennyire látom, azért az első rész visszasírt lézeres folyosója ismét fontos szerepet kap majd. A rész azonban, amennyire a képvillanásokból sejteni lehet, a nagyobb és több elvéből táplálkozva, még jobban emeli a téteket. Bízom benne, hogy lesz legalább egy olyan jelenet a filmben, amire emlékezni fogok, sőt, amire szívesen fogok emlékezni. Az előző résznek legalább a visszafelé játszott főcíme ilyen volt, igaz, utána a film már egy forintot sem ért számomra.
Megtekintés: Már az első félóra gótikus hangulatú művészieskedésének megtekintése komoly erőfeszítésembe telt. Egyedül a szereposztás miatt adtam neki további esélyt.
Ez egy gótikus hangulatú film. Mitől tartom annak? Először is a női szereplők sminkje, haja és ruházata miatt. Meg a férfi szereplőké miatt is, ha már itt tartunk. Mind sötét, fekete, barnás, matt. Másik dolog a megvilágítás. Gyűlölöm, amikor pl. egy jelenetben motelszobában vagyunk, két éjjeli lámpa is be van kapcsolva, de mégis alig látunk valamit, mert annyira tompított fényű lámpákkal dolgoznak, hogy a szoba nagyja sötétbe boruljon, beleértve a szereplőket, hátteret. Tudom, hogy koncepció része és vagy komoly világítástechnikai munka áll mögötte vagy egy megfelelő szűrő v agy számítógépes program, mégsem kedvelem az ilyen sötét helyszíneket, fényképezést. Nem szórakoztat, zavar, lehúz és elálmosít. Ha egy film manapság elálmosít, akkor vagy nem nézem végig vagy bealszom rajta - és akkor úgy nem nézem végig. A filmnek nem célja, hogy elaludjak. Ha ezt éri el, később roppant nehéz lesz meggyőznie róla, hogy egy jó filmet láttam.
Aki miatt még néztem a mozit, az James Remar, aki mióta beleöregedett a komoly karakterek szerepeibe és elhagyta az akció marhaságokat, mint 48 óra vagy Mortal Kombat, sokkal többet ér, mint színész. Szerintem. Ma már szívesen látom egy jó drámában, krimiben, thrillerben, mert sokkal jobb színész, mint korábban gondoltam. Lauren Holly felett is repülnek az évek. Egykor Jim Carrey ex-kedvese kifejezetten dögös bula volt, lásd. a Ford Fairlane kalandjait, mostanra azonban benne van az ötvenben. Szomorú.
Kedvelem az olyan filmeket, amelyek viszonylag elzárt ökoszisztémában (Mi van?) játszódnak. Például egy lányiskolában, téli szünet idején, amikor alig néhány ember lézeng a területen. Van abban valami félelmetes, hogy egy hatalmas területen, ahol nem látod be a következő sarkot, bármi megtörténhet veled. Izé, a nézett karakterrel. Témailag tehát érdekes a koncepció az internátus vagy mi ez falai között, de a megvalósítás az első negyven percben nem győzött meg. Erről tehet a sok érdekesnek szánt kamera beállítás, lassítás és a borzalmasan szaggatott párbeszédek.
De végignézem...
Perkins már színészként sem tett le semmi maradandót az asztalra, habár, annyira jellegzetes a feje, hogy emlékeztem rá a Doktor Szösziből - ami egy rém gagyi vígjáték, főleg a második rész. Rendezőként Perkins szerintem kissé túltolta a titokzatosságot, az egyedi látásmódját. Nem érzem, hogy ezzel egyénibb és érdekesebb filmet készített volna, mintha hagyja a tudatos építést és egy szórakoztatóbb, kommerszebb formában álmodja vászonra a másfél órát. Jó szívvel nem tudom a produkciót ajánlani megtekintésre, mert se nem elég érdekes, se nem elég szórakoztató. Szinte egészen pontosan egy órát kell várnunk, míg a történések elkezdenek izgalmasabb irányba menni és kezdett érdekes lenni, amit látok. Sokunknak azonban nincs egy óránk, hogy kivárjuk, hogy történjen valami a vásznon.
A film The Blackcoats Daughter címen is fut és ugye, tudjuk mit jelent, ha egy filmnek több címváltozata is létezik: általában semmi jót.
A történetet nem elemezgetném most, mert azt a kevés élvezeti értékét is elvenném a megtekintésnek, ami miatt esetleg érdemesnek találnád.
Megtekintés: A Csőcselék ideális 87 perc arra, hogy a szabadnapunkat megrövidítsük valami feleslegessel.
A film nagyon közel került hozzá, hogy megkapja a fika jelzőt.
Azt, hogy rajongók készítették, az egyértelmű volt számomra a főcímben olvasott nevek és Don "The Dragon" Wilson cameo-ja után, amit a huszadik percben ejtett meg a nyolcvanas évek akciósztárja. (Amikor belenéztem az imdb-s adatlapba, még nem jelölték meg a színészt ebben a filmben, de gondolom, a napokban majd pótolják ezt az apró hiányosságot, hiszen Wilson neve szerepel a stáblistán.) Wilson közvetlen egy kocsmai összezördülést megelőzően jelenik meg, és ezt úgy veszem, mint apró utalást azokra a filmekre, amiben a főhős egyedül vagy többed magával elkeveredik egy vidéki kocsmába, szórakozóhelyre, majd ott elkalapálja a helyi erőket, akik nem bírnak a vérükkel. Itt az akció Paul Logan-nek jutott aki egy-személyben főszereplő - legalábbis addig a huszonöt percig biztosan, amikor már írni kezdtem a filmről - és a forgatókönyv írója is, ami viszont, úgy csapnivaló az első félórában, ahogy van. Vagy inkább unásig koptatott.
Rögtön a film elején egy tenyérbemászó arcú fiatalember és egy eléggé szexis kiscsaj kempingezik az erdőben. Úgy illenek a természetbe, mint én a focipályára. A lány néhány mondatából kiderül, hogy inkább egy full extrás motelben lenne a helye - akár vendégként, akár takarítószemélyzetként - a srác meg egy igazi kanegér, akiről első blikkre nehezen hiszem el, hogy ezt a mini szupert ki tudta rángatni magával a természet lágy ölére, hogy utána a lány utána ráboruljon esetleg a srác már kevésbé lágy ölére.
Három lépésre sincsenek a sátortól, de a fiú azért figyelmezteti a lányt, hogy vigyázzon, hova lép. Elképzelhető, hogy a forgatásra kitett elektromos kábelekre értette... A sátorban csókolóznak kicsit és előkerül egy üveg borocska, aminek a lány módfelett örül, igaz, se sajt, se keksz, mert azért azt felhánytorgatja. Annál furább, hogy a két rejtett pohár mellett, amit a srác elővarázsol, jól láthatjuk, hogy a trehány berendező egy már megkezdett üveget tett a díszletbe. Vagy a fiú ivott le korábban két decit a palackból, hogy felkészüljön a lánnyal forgatott csókjelenetre. Cuki.
Azután megtörténik, aminek meg kell történnie. (Kevésbé tanult személyek ezzel a magvas fordulattal szoktak a szexuális aktusra utalni. Itt megkapjuk a főcím előtti véres gyilkosságot, mert, hát ez egy horrorfilm és úgy szokták, hogy felvezetésként elhullik egy szimpatikus - jobb esetben - párocska.)
Sidney Sweeney a végére egészen jól alakítja az áldozatot.
Rögtön utána megismerhetjük a további biodíszletet; tanár nénit és az ő diákjait, akikkel természetfotózásra kell menniük a hét végén. mondanom sem kell, azonnal látni fogjuk, hogy ki az, aki valószínűleg a film végéig kitart majd és ki az, akinek lesz néhány vágása, mind játékidőben, mind a testén. Szerencsére, nem kell nagyon izgulnunk senkiért, mert a stábnak sikerült a világ talán legirritálóbb ötösfogatát összeszedni a mozira. Rég láttam - hazudok, sohasem láttam - ennyire elbaszott egy bandát, akiknek egy perccel a megismerésük után a halálát kívántam volna. Mind a két lány, mind pedig a három srác igazi lúzer és/vagy ütni való figura.
Aztán állt össze a kép, hogy valójában itt a tannéni és párja, az exkatona - ezt eléggé a szánkba is rágják - John Crenshaw (Paul Logan) lesz a főszereplő, akiért izgulni kell. Feltételezem, ha tovább fogom nézni a filmet, lassan beigazolódik a gyanúm, hogy a "gyerekek" az áldozatok és John aki majd a kedvesét kimenekíti a kellemetlen szituációból, amelyet nagy vonalakban a néző megismert az első pár percben; mivel a film nem nagyon rejtegeti a gyilkosainkat, sem azok számát. Semmi sejtelmes vágás, sötétbe vesző kameramunka. Már az elején fogalmat kapunk róla, hogy itt bizony, ha szereplőink megjelennek az erdei környezetben, vagy felkoncolják őket pikk-pakk, vagy komoly háború fog kialakulni, hiszen nem 3-4 gyilkosról beszélünk, hanem, ahogyan a cím is belebegteti, egy egész csőcselékről van szó.
Mivel a fiatalok szerepére nem sikerült karizmatikus tini-sztárokat előszedni - szerintem ez a film kb. annyira jó debütálás lehetett volna Justin Biebernek horrorvilágban, mint amikor a Viasztestekben lemészárolták a Hilton örökösnőt, vagy tizenpár éve - így a mellékszerepekbe kellett néhány ismertebb filmes nevet megszerezni. Vernon Wells neve számomra nem volt ismeretlen, hiszen nagy kedvenceimben alakított velejéig gonosz figurákat. Schwarzenegger a Kommandóban döfte keresztül egy vascsővel, míg a Mad Max második részében Mel Gibson hajtott át rajta egy kamionnal, miközben Wells a hatalmas gépjármű hűtőrácsán keresett fogást. A seriff szerepét pedig Nestor Serrano kapta meg, aki szintén dolgozott Mel Gibson-nal, hiszen Serrano játszotta a Halálos fegyver sorozatban az egyik zsarut, aki a főszereplők mellett viszonylag fontosabb karakter volt, míg a második részben levegőbe nem repítették. (Ejnye, ezek a második részek.) Aztán van még Costas Mandylor, aki tucatnyi filmben szerepelt, mire valamilyen szinten végre megjegyeztem én is a nevét a Fűrész sorozatnak köszönhetően és végül Bill Moseley, akinek több mint száz filmjéből magam is láttam vagy egy tucatot, de mivel totálisan jellegtelen arca van, mostanában kezdem megjegyezni őt a neve miatt.
Ha nem gond, az idegesítő fiatal színészek nevét inkább nem gyűjtöm ki az írásomban. Annyit nem érdemelnek.
Szóval, ez a cikkem első fele, amit a 25. percig tudtam összerántani. Most pedig daráljuk le azt a következő órát.
Különvélemény: Mikor megérkeznek a táborhelyhez a főszereplőink - ami nem nagyon alkalmas letáborozni, hiszen egy kereszteződés döngölt földjén egyetlen kiépített tábortűzhely köré cuccolnak le, aminek talajába nem is lehet kényelmesen sátort verni, másrészt, poros és kemény is, így egyébként sem választanám ezt a helyet, mert kurva kényelmetlen lenne rajta végigülni egy esti szalonnasütést és később aludni is, akármilyen kényelmes hálózsákban - John megáll a kocsival egy apró parkoló részen - innen gyalogolnak még tovább negyven percet az említett kényelmetlen táborig - és miután kiszáll, elkezdi leadogatni a kocsi tetejéről a csomagokat, amelyeket, amennyire a vágások során észrevettem, egyáltalán nem rögzítettek semmilyen gumipókkal vagy egyéb módon. Ez érdekes, hiszen én egyszer felejtettem egy 24 tekercses vécépapírt Cic kocsijának tetején, de az első fékezésnél repült is előre 5 métert az egész kupac.
Onnan folytatjuk, hogy egy kis kocsmai verekedés után megérkeznek a táborhoz...
Gondolom, csak engem zavart, hogy ezeket az egyetemistákat úgy viszi magával tancsinéni és párja a természetbe fotózni, hogy közben egyetlen szőlővel sem találkozunk, említés szintjén sem nagyon és az már csak hab a tortán, amikor megérkeznek a végállomáshoz, ketten azonnal lepattannak egy kis enyelgésre - legalábbis erősen célozgatnak rá, hogy itt bizony szex lesz - de tancsinéni ahelyett, hogy erélyesen megakadályozná a légyottot, inkább csak mosolyogva John-hoz bújik, és megemlíti, hogy reméli, vigyáznak magukra. Mi van??? Elég felületes egy forgatókönyvvel dolgoztak. A második párost már egyenesen a tancsi, Selina (Tiffany Brouwer) igyekszik összeboronálni, ami a hétvége fényében megkérdőjelezi annak helyességét, hogy az örök elégedetlen, kifejezetten társaság ellenes ötödik srácot feltétlenül magukkal kellett hozniuk erre az amúgy bugyuta fotózási programra.
Szerencsére utána rövidre is zárhatjuk: Ahogyan sejtettem, a töltelék elhullik, a főszereplő pedig legyakja a gonoszokat, akiknek a motivációja nem teljesen világos, ami az ártatlanok legyilkolását jelenti, ellenben sokan vannak, így lehet őket aprítani. Sajnos, mivel a főszereplőnk nem igazi akciósztár - értsd, nem Van Damme, Chan vagy Stallone - így kézitusában eléggé gyenguska. Szerencsére, használhat egyéb fegyvereket. Oké, Logan teste azért elég kidolgozott, de, ahhoz kevés, hogy 2016-ban ne aludjak el, ha nincs értékelhető akció a filmben és itt, bizony, eléggé gyengén szerepel a mozi, ami az akciójelenetek megkomponálását illeti. Olyan tipikus videótékás, alsó polcos. Rengeteg sötét jelenet, rángatózó kamera, stb. A végére azt hiszem felmondhatott a vágójuk is, mert a leszámolások utolsó jelenetei eléggé zavarosra lettek vágva. Nem elég, hogy a folytonosság csorbát szenvedett két rúgás vagy vágás között, de az autós üldözésre már végképp elfogyhatott a stáb türelme, annyira hulladék módon lett elkészítve.
Ma már ez roppant kevés.
Paul Logan maradjon inkább az írásnál, az akciót meg hagyja meg olyanoknak, akikről elhiszem a köríves ágyékrúgást.
Egy kedves ismerősöm megjegyezte, hogy jókat olvasott a filmről és, hogy egy kicsit Sziklák szeme összevonva a Rambóval. Nos, ez nem, hogy hamis állítás - vagy reklámfogás, amit a stúdió vetett be a tengerentúlon - de egyenesen rossz vicc. Paul Logan a nyomába nem érhet Arn... Sylvester Stallonénak. Stallone zsigerből volt Rambó, Logan viszont bár, nem tagadom, külső adottságaiban hajaz a sztárra, kiállása és harcművészeti tudása hagy némi -sőt - kívánni valót maga után. Pl. mindjárt komolyabb harcművészeti jártasságot. Vagy a kaszkadőrök voltak gyengén összeválogatva, akiket kardélre hányt. Egyik-másik kézitusája egyenesen a komolytalanság határát súrolja. A befejezés meg - szpojler alert! - kifejezetten röhejes lett. Vannak színészek, akiknek elhisszük, hogy kitépnek egy stukit a másik kezéből és azzal körbelőnek fél tucat ellent, de vannak olyanok, akiknél ez izzadtságszagú performansz.
