Vörös nap - Soleil rouge - Red Sun (1971)

Vörös nap - Soleil rouge - Red Sun (1971)

Rendezte: Terence Young

A film Mafab adatlapja: Red Sun (1971)

Megtekintés: Az egyik legjobb westernfilm, amit láttam.

Több westernfilmes listát is megnéztem és általában ez a darab rendre le szokott maradni róluk, legalábbis, ami a Top10-et illeti. Ez szerintem sajnálatos, hiszen ebben a filmben nagyjából benne van minden, amiért egy western western filmnek hívunk. De tényleg:
1.) Banditák és fegyverforgatók
2.) Katonák
3.) Indiánok
4.) Szajhák
5.) Vonatrablás
6.) Aranylopás
7.) Sziklás, kietlen tájak
8.) Lovak, lovasok
9.) Akciók, kalandok
10.) Pisztolypárbajok

De még ennél több is:
1.) Idegen kultúrák ütköztetése, filmen belül és kívül.
2.) Zsiványbecsület.
3.) Árulás és kialakuló férfibarátság
4.) Nő ragaszkodása
5.) A másik elfogadása
6.) Önfeláldozás
7.) Nemzetközi sztárparádé

Ezt a filmet már gyerekként is imádtam, mint a moziban látott MacKenna aranyát - Mackenna's Gold (1969), csak annyi a különbség, hogy azt amikor újranéztem, rettentően porosnak találtam - leszámítva talán a fülbemászó főcímdalt - , ez viszont egyelőre újra és újra el tudott szórakoztatni, pedig mindkét mozit értő kezű rendező mesterek készítették el.


Terence Young filmje egyelőre így számomra egy időtálló szórakozás. A felsorolás, hogy miket kapunk ettől a filmtől, közel sem teljes, hiszen annak ellenére, mennyire profán maga a történet, olyannyira sikerült kalandosan elmesélni. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy Young amúgy ha akcióról volt szó, tehetséges direktornak bizonyult, hiszen eleve három James Bond kalandot is levezényelt, ott meg eleve elvárt, hogy inkább akció orientált legyen a rendező hozzáállása és legyen érzéke a finom, gúnyos humorhoz is. Ezen kívül bizonyos karaktereket is ügyesen árnyalt, mint pl. a banditát, akit Link elenged és az utána megígéri, hogy személyesen fog leszámolni vele, akár egy Bond csatlós.

Nagyon jó a kontraszt a két főszereplő között. Habitus, mentalitás eltérése, mégis lesz bennük közös.

1870: Néhány bandita szövetkezik, hogy kiraboljanak egy - többek között - aranyat szállító vonatot. Véletlenül éppen a vonaton utazik a japán császár követe, akik baráti jobbost kívánnak nyújtani az USA aktuális elnökének és a tárgyalás gördülékenységét egy gyönyörű ajándék katanával igyekszenek megtámogatni. Banditáink közül a legszámítóbb és legmegbízhatatlanabb, Balos (Mivel bal kézzel lő kiválóan) más szinkronban Gotch (Alain Delon) önös érdekből elveszi a kardot és közben megöli a konzul egyik szamuráj testőrét, ezzel magára szabadítva a másik szamuráj testőr, Kuroda (Toshiro Mifune) haragját. Mivel Gotch a rablás lebonyolítása után azonnal megszabadulna legkeményebb riválisától, Linktől (Charles Bronson) dinamitot dob a vagonba, amit épp kirámol a bandita. Link azonban idejében kiugrik a szerelvény másik oldalán és megsérül, ami jól jön Kurodának, hiszen így gyakorlatilag élő GPS-ként Gotch nyomába eredhet, hiszen Link nagyjából tudja, merre lehet a francia bandita és emberei és neki is van leszámolni valója az egykori kényszer szülte társsal.
Vándorlásaik során Link többször igyekszik megszabadulni Kurodától, de lassan kialakul közöttük egyfajta férfi bajtársiasság és összecsiszolódnak annyira, hogy ne csak saját érdekeiket nézzék, miközben vadásznak az áruló gyilkosra. A film ezen része tiszta road movie egybegyúrva némi buddie movie-val. Kalandjaik időhöz vannak kötve, hiszen a konzulnak időre kell az elnök elé járulnia, és ha nincs nála a császár ajándéka, akkor lelkiismereti okokból akár az öngyilkosság sem kizárt a becsületük megóvásának érdekében. Kurodának tehát becsületbeli ügye, hogy visszaszerezze a kardot, míg Link csupán a bosszú és az anyagi javak megszerzése miatt ered a francia nyomába.
Miközben a megszökött haramiák nyomában haladnak, sorra beérik a banda lemaradt tagjait és végeznek is velük, és, hogy ne legyen morálisan elítélhető a kettős tevékenysége, a forgatókönyv ügyesen olyan szituációkat épít fel, amelyben a mészárlás még indokolt is lesz.

Az utolsó összecsapás előtt ideiglenes a szövetség.

Közben, Gotch mivel egy szajhához viszonylag gyengéd érzelmek fűzik, embereket küld a nőért, ahol Link és Kuroda már belebotlott a nőbe. Végül hármasban indulnak útnak, hogy egy meghatározott helyen leszámolhassanak Gotch-csal és maradék bandájával és még közben megjelennek az indiánok is.

A film a két órás játékidő alatt végighalad az összes vadnyugati klisén, amit hirtelen el tudsz képzelni:
A vonattal érkezik a seriff és egy egész kis hadsereg, hogy megvédjék a szállítmányt illetve a konzult.
Linket már a vonatra érkezés közben sarokba szorítja a seriff, de Gotch hátulról jön egy pisztollyal és rákényszeríti a törvény emberét, hogy ugorjon le a vonatról - és még ő így jól is jár, hiszen hamar kiderül, hogy a francia bármilyen lelkiismereti probléma nélkül tesz hidegre bárkit, aki az útjába áll. 
Utána elkezdődik a vonatrablás, sőt, egy egész seregnyi lovasbandita érkezik, hogy fedezve a főszereplőket összecsapásba keveredjen a katonákkal. A széfet felrobbantják, az aranyat kezdik elhordani. Link és Gotch tiszteletét teszi a követnél, majd Gotch, mielőtt lelépnének, kiiktatná Linket. Link túléli az árulást, de nyakába kapja a szamurájt, aki nem ismeri a vadnyugati életet. A két kultúra közötti különbségek ezért elég sok humorforrást biztosítanak. Kedvencem, amikor Link azt hisz, Kuroda mélyen alszik, ezért mellé lopakodik, hogy visszalopja a csizmáit és elszökhessen, erre Kuroda felül és Link dührohamot kapva a legyekre kezd panaszkodni, hogy miattuk nem tud aludni. Kuroda flegmán megjegyzi, hogy csak egy légy van, majd egy villámgyors mozdulattal kettévágja az apró rovart.

Némi vér is került a vágatlan változatokba. Nem tobzódunk benne, de elsőre meglepő lehet a gyanútlan nézőnek.

A későbbiekben a harcok alatt jó kontraszt a fegyverforgató vadnyugati emberek és a szamuráj keleti harcmodora (kendzsucu) közötti eltérés. Amikor Gotch csapatának néhány tagjával összecsapnak egy apró farmon, már-már gore is jut a képernyőre, mikor Kuroda a részeg banditát egyetlen mozdulattal keresztülszúrja. (Néhány tévés változatból többek között ezt is kivágták.)
Hogy ne unatkozzon a néző a táj egyhangúságán, a sziklákon kívül kapunk sivatagot, hegyet és még havat is.
Közhelyes megoldásként és, hogy lássuk, mekkora féreg Gotch - csodálkozom, hogy Delon vállalta ennek a karakternek a megformálást, azután, hogy evidens volt, a néző nem neki fog drukkolni a film alatt - miután embereinek egy kis csoportja elássa a megszerzett aranyat, a férfi rövid úton agyonlövi a banditákat, hogy tanú ne maradjon a kincs rejtekhelyéhez.

Christina (Ursula Andress) Gotch babája mi más lehetne, mint tipikus western női kellék; szajha. Azért, van rá szükség, hogy legyen egy női karakter is a filmben, legyen, akiért mehet a harc, stb. A karakterre csak azért volt szükség, hogy ezzel kicsit gyengítsék Gotch figuráját, hogy neki is legyen egy gyenge pontja. Furcsa is, hogy a férfi mennyire kitart választottja mellett és nem ránt egyet a vállán, majd lép tovább, hogy kifaroljon az ütközetből. Azok után, amit megtudtunk a figuráról, ez kicsit szerintem karakteridegen húzás tőle.
Az indiánok pedig megjelennek a végén, mint plusz bio-díszlet, akiket lehet halomra gyilkolni. Igazi szerepük nincs is a filmben, talán, csak, hogy elhúzzák a végső konfliktust és összecsapást, hogy az ne csak a két üldözőre és a banditákra szorítkozzon.

A forgatási szünetben pihen Charles Bronson és Alain Delon.

A végén vannak kötelező áldozatok és hepiend, amennyire lehet. Young jól összetrombitálta az akkori évek nagy sztárjait. Volt olasz, francia, japán, Svájci, skót, amerikai és osztrák-magyar (Paco szerepében Bart Barry, aki Budapesten született majd Spanyolországban csinált karriert!!!) is. Mifune megjelenése azért is üdvös, mert az egyik legjobb amerikai western az ő egyik filmjéből készült. A hét szamurájból a Hét mesterlövész vagy a Testőrből az Egy maréknyi dollárért, így neki egyébként is volt jogosultsága amolyan western nagykövetként megjelenni egy ilyen műfaji filmben.
Így ez a produkció egy nemzetközi vállalkozás.
Érdekes a film abból a szempontból is, hogy a hét szamuráj egyike szövetkezik benne a hét mesterlövész egyikével. Így mosódik össze két világ kultúrája.
Ha eddig nem tudtad volna, a film nem amerikai produkció, hanem francia-olasz-spanyol mű, nemzetközi stábbal. Clint Eastwood végül nem írt alá a filmhez, helyette jött Bronson.
A filmet először Franciaországban mutatták be, 1971.szept.15.-én, majd rákövetkezően az USA-ban is, 1972, júniusában.
A külső felvételeket Spanyolországban lőtték, Tabernas régióban, Almería területén.

A zene külön kedvencem. Maurice Jarre munkája fülbemászó, érzelmes és az akcióknál kellően drámai.

100%

Nekem nagy kedvencem, ha már western, pedig nem rajongok a műfajért.

Ha szeretnéd látni:
- Vörös nap (1971)

A filmről viszonylag kevés anyagot sikerült találnom magyarul, de azért volt róla vélemény: Smoking Barrel Blog

Ázsiafilm

Hamarosan a mozikban: Cop Mortem (2016)

Cop Mortem - Cop Mortem (2016)

Rendezte: Kovalik József

Megtekintés: Miért hagynék ki egy hiánypótló filmet?

A "Cop Mortem" egy akciófilm, amelyről fontos tudni, hogy ugyan vannak gyerekhibái - Kovalik úr első rendezése - a trailer alapján legalább az akciók tekintetében simán felveszi majd a kesztyűt a hollywoodi mozik B filmjeinek javával. Több pénzzel pedig simán el tudom képzelni, hogy meg is tudták volna ugrani egyik-másik blockbuster akciófilm nívóját. Kovalik Józsi már a kilencvenes évek elejétől kaszkadőrködött filmekben. Kezdetben televíziós munkákban, magyar produkciókban, majd jöttek a koprodukciók és nagyfilmek is. Csak néhány cím: Evita, Kútfejek, Eragon, 8MM 2, Taxidermia, A cég - A CIA regénye sorozat, Assassin Creed II. videójáték, Robin Hood sorozat, Hellboy 2.

"A macleodfilm hivatalos oldala, ahol még több infót találhatsz meg!"

Ezt a mozit végül Joseph MacLeod - Kovalik Józsi írói álneve - kisregényéből barkácsolták össze és minimalizálták a forgatási költségeket, amik így nem érik el egy átlagos mozifilm büdzséjét. Hogyan lehetséges ez? Nos, Kovalik Józsi több, mint húsz éve dolgozik a pályán és ezalatt a szakmában töménytelen barátot sikerült szereznie, mind szakmán, mind egyéb területeken. Mikor úgy érezte, hogy összehozna egy mozifilmet, amelybe tudásának legjavát töltené bele - amolyan magyar filmes műfaji kolbászként - csak felemelte a telefont és a barátok, szakmabeliek mellé álltak. A jelenetek helyszíneihez sikerült engedélyeket szerezni,  A forgalmazó már megvan, csak az utolsó simítások után a bemutató elvileg november 24. várható. A trailert pedig itt is láthatjátok.

"Joseph MacLeod könyve létező irodalmi tény..."

Első megtekintésre vannak benne persze visszás apróságok, mint a szereplők egytől-egyik véresen komolyan vett macsósága. Volt egy mozi, amit pont azért nem tudtam élvezni, mert mindenki halál macsó volt benne: Vas - Torque (2004). Megvan ez a filmes csoda? Tetszett?
Ugyanakkor, elvitathatatlan, hogy az akciójelenetekben rengeteg a potenciál és dinamika, amire szükség is lesz, ha az átlagnézőt célozzák meg. Egy magyar filmtől, főleg, ha akció műfaj - lásd Európa Express - sokat nem várunk el. Bármit kapunk, annak örülni fogunk. Amit láttam, az többnyire meggyőzött, hogy a végeredmény, minimum szórakoztató lesz és azt hiszem, ennél többet magyar film nem akarhat.
Szerencsére a magyar kaszkadőrtársadalom krémje benne van a kész műben, így a látványra lehet majd a legkevesebb panaszunk. (Aztán, ha esetleg a kamerák nem feltétlenül a legmegfelelőbb helyekre lesznek téve, akkor majd az operatőrről húzzuk le a keresztvizet.)

"Ha esetleg mélyebben ásnád bele magad Kovalik úr fantáziájába, megteheted, hiszen az írói énjének is van oldala."

Kovalik József

Hogy a küzdősportok mennyire maradnak a végső változatban benne a lövöldözések ellenére - Józsi Kyokusin mester - az a bemutatásra kerülő film titka. Elképzelhető, hogy a kézitusa nem lesz annyira markáns a filmben, mint a látványosabb autó törések és lövöldözések, de kit érdekel, ha másfél órára ki leszünk ragadva a hétköznapokból. Egyébként is, roppant nehéz hihetően vászonra vinni egy verekedést, hiszen a szereplők azért többnyire vigyáznak egymásra, ellenben felrobbantani, felborítani kocsikat, tereptárgyakat már sokkal könnyebb.

A történet szerint rendőreink egy olyan sorozatgyilkost keresnek, aki főleg rendőrökre szakosodott. Hogy ki áll a brutális gyilkosságok mögött azt egy országunkba érkező Interpol ügynök igyekszik kideríteni, akinek elsőre még a magyar kollégák szimpátiáját is el kell nyernie, majd ismeretlen terepen - Budapesti éjszaka - kell helyt állnia. A kezdeti ellenségeskedést hamar felváltja a bajtársiasság, hogy felgöngyölítsenek egy bűnügyet, mely egy titokzatos szektához vezeti szereplőinket.

A főszereplők a magyar filmezés derékhadából pont azok, akiket már láthattunk hasonló magyar és külföldi akciófilmekben: A főszereplő Kamarás Iván. Őt nem kell bemutatni. Míg nálunk főleg főszerepeket alakíthat, addig nagyobb amerikai produkciókban vagy apró szörnyek falják fel - Hellboy 2. - vagy egyenesen Bruce Willis mond neki Daszvidányját - Die Hard 5. - Keze alá játszik Nagy Zsolt, akinek talán legnagyobb dobása a kőkemény krimi, a Szabadesés volt.
További fontos szereplők Anger Zsolt, Gáti Oszkár, akinek ha meghallom a hangját, azonnal Stallone jut eszembe, Gangxta Zolee, Szabó Győző és még sokan mások.

A produkcióról egy barátomtól hallottam, aki legalább húsz éve kaszkadőrködik és említette, hogy ez lesz a következő munkája. Hát, engem érdekel, Csaba!
De ha esetleg nem tetszik valami, azt is ki fogom elemezni, hiszen, több szem, többet lát! :)

Csatlakozz te is a film hivatalos facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!

Kérdés: Vajon mikor változtatta meg Józsi a film címét a sokkal rövidebb és egyszerűbb Cop Mortem-re az eredeti regény kissé hatásvadász címéről?

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)

Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Jack Reacher (2012)

Megtekintés: Cruise jobb filmjei közül való, habár elsőre nem tetszett.

Lee Child regényeinek száma lassan eléri a két tucatot, ennek ellenére filmes berkekben gyakorlatilag ismeretlen és idén (2016) a második mozifilm fog megjelenni tőle, melynek Jack Reacher, egy igen öntörvényű ex katona és katonai nyomozó kalandjait meséli el. Egyik könyvéhez nekem is volt szerencsém, de a történet, érdekessége és csavarossága ellenére nem hiszem, hogy filmben is elkészül, mert ahhoz "kevés" volt, hogy Tom Cruise izgalmassá tegye. A címére sem emlékszem, ami nekem kellemetlen. Ellenben a 2012-ben moziba került első Reacher mozi elég izgalmas volt ahhoz, hogy két órára a székbe szögezzen és második megtekintésre még meg is kedveljem.

Mindenesetre Jack Reacher is belépett a J betűs akcióhősök táborába, James Bond, John Wick, és társaik után. Egyetlen apróság, hogy míg Reacher a könyv szerint egy kb. egy-kilencven magas és száz kilós drabális pasas, addig Tom Cruise talán ha száznegyven centi magas és minden, csak nem drabális. Habár, ha kellő méretű ellenfeleket pakolnak be mellé a filmbe, akkor egészen hihető kis közelharcokat vívhat a nézők kegyeiért. Ettől függetlenül Cruise látott fantáziát Child könyveiben és produceri minőségben is belenyúlt a filmkészítésbe és annyira megkedvelte a rendező McQuarrie-t, hogy mindjárt két Mission: Impossible film rendezését is rábízta, amiből jelenleg egy készült el.

Egy férfi, egykori katona a jelek szerint elborult aggyal leshelyről végez öt találomra kiválasztott emberrel. Hagy maga után annyi bizonyítékot, hogy hamar elfoghassák. Mielőtt azonban a vizsgálati fogságban úgy megverik rabtársai, hogy ideiglenes kómába esik, megadja Reacher (Tom Cruise) nevét, akivel van némi közös múltja és esetleg a nyomozás lefolytatását is befolyásolhatja ez a tény.
Reacher megérkezik a helyszínre, de se együttműködni nem akar a hatósággal, sem tisztán nem látja, hogy mi a szerepe az ügyben, miután találkozik a feltételezett tettes védőügyvédjével, Helen Rodinnal (Rosamund Pike), aki történetesen az államügyész lánya és szakmai okokból apja, Rodin (Richard Jenkins) riválisa.
Miközben az ügyészség igyekszik a halálsorra küldeni a gyilkost, Helen és Jack több fronton nyomoznak a háttérben meghúzódó lehetséges kiváltó okok után, amelyek lassan egymásba érnek és egy sötét összeesküvést feltételeznek, amely bárkit elsöpör, aki az útjába áll.

A film egyik fele egy csavaros krimi, míg a másik egy viszonylag izgalmas akciófilm, néha már-már abszurdba hajló történésekkel. (A kihalt házban való baseball bunyót elsőre nem is értettem.) Reacher szintén rendelkezik olyan képességekkel, amit korábban megszoktunk Bondtól, Bauertől, stb. Jó a beszélőkéje és ha végkép elfogynak az érvek, akkor rövid úton a tettek mezejére lép. Kicsit ő is sérthetetlennek tűnik a fene nagy magabiztosságával és a végső leszámolásban kapott segítsége is meseszerű számomra, így éreztem némi negatívumot a forgatókönyvben, igaz, ezek ellenére szórakoztató volt a komplex mű és a lezárás profánsága is tetszett. Ettől függetlenül az első Reacher film tényleg olyan, mintha megágyazna egy sorozatnak és örülök, hogy a napokban bemutatják a folytatást, amelynek jelenleg már elérhető a trailere is és hasonló izgalmakat ígér, mint ez az első rész.

A színészek jól hozzák a szerepeket, de vannak benne eleve lelőtt csavarok, amelyekkel lehetett volna kicsit húzni a néző idegeit - mintha lusta lett volna a forgatókönyvíró, hogy bonyolítsa a történést - és néhány fordulat erősen kiszámítható. Az olyan jelenetekkel meg nehéz mit kezdeni, mint amikor Reacher rossz helyzetből, beugorva egy hosszú csövű fegyverrel kilövi az ellent az ügyvédnő mögül, miközben az egyszerre két pisztolyt is a markában tart és egyik szereplőt sincs ideje lelőni. Még jó, hogy elvileg a karaktert rendesen kiképezték fegyverhasználatra a kérdéses, feszült helyzetben meg simán hagyja magát lepuffantani. Ezt pl. elegánsabban oldottam volna meg.

Az ilyen apróságok miatt nálam csak 65% a film, amit az erőteljes flashback használat jó alkalmazása felhúz egészen 70%-ra.
Az tetszett, hogy a kult-rendező Werner Herzog-ot megnyerték egy fontos szerepre és talán itt láttam először filmben Jai Courtney-t, aki jól hozza a figurát, ugyanakkor eléggé unszimpatikus... megint.

Töfi:
- Az összes autós kaszkadőr munkát Cruise maga végezte el.
- Nem Cruise volt az első jelölt a főszerepre: Jamie Foxx, Hugh Jackman, Brad Pitt és többen is visszadobták.
- Rosamund Pike - akit amúgy nagyon nem kedvelek - éppen terhes volt a forgatás alatt a fiával, Soloval.
- Az író, Lee Child alakítja azt a rendőrt, aki visszaadja a börtönben Cruise személyes holmiját.

70%

Ha megtekintenéd: J A C K  R E A C H E R

Ha szeretnéd meghallgatni a film zenéjét: J A C K  R E A C H E R  S C O R E (Joe Kraemer)

Örülök, hogy ha néha még látom jó filmben Robert Duvall-t, de a szerepe finoman szólva is amolyan in medias res.

Harc a szabadságért - Free State of Jones (2016)

Harc a szabadságért - Free State of Jones (2016)

Rendezte: Gary Ross

A film Mafab adatlapja: Free State of Jones (2016)

Megtekintés: Nem egy tökéletes történelmi tabló, habár vannak erős pillanatai.

Gary Ross filmje talán úgy jellemezhető, hogy korrekt. Ettől eltekintve száraz alkotás, hézagos is kicsit, töredezett és még a néha megjelenő feliratok ellenére sem feltétlenül teljesen érthető egy Európai embernek, hiszen nem a mi történelmünk része volt mindaz, amiről mesél: Észak és Dél háborúját, hogy felszabadítsák és szavazati jogot adjanak a korábban Afrikából és a világ egyéb tájairól behurcolt és elnyomott fekete lakosságnak, akiket korábban csupán rabszolgának tekintették. Sok helyen olvastam már össze erről a háborúról és egyik legérdekesebb hozadékának azt tartom, hogy valójában nem feltétlenül eldönthető, hogy az egész háború kirobbantása valóban felebaráti szeretet vagy inkább politikai és gazdasági sakklépés volt, amelybe százezrek - a legkevésbé felelősek - haltak bele.

Az elképzelés tehát morálisan rendben volt, de a megvalósítás, azaz az odafelé vezető út vállalhatatlan. Nem tudom, Newton Knight filmbeli kalandjai mennyiben felelnek meg a valóságnak, így azt nem is kívánom boncolgatni. Elég az hozzá, hogy megcsömörlik a háború poklában és hátrahagyja az egészet, hogy egy rokonfiúnak, aki a karjai közt halt meg, lerója a végtisztességet és hazajuttassa az édesanyjához. Persze, aki engedély nélkül elhagyja a hadszínteret, az dezertőrnek számít, akit a hátrahagyott konföderációs erők azonnal kivégezhettek.
Nos, ez egy másik szép kis szegmense Amerika történelmének, amitől kiráz a hideg és amit már mind a Hazafi című film, mind pedig a "Hideghegy - Cold Mountain (2003)" című dráma boncolgatott.
Miről is van szó:
Tehát, én elmegyek vígan és dalolva a háborúba, hogy megvédjem az ideológiát, amit gazdagék rám tukmáltak. Teszem azt, besokallok egy év után, mert épp elég halált láttam és igyekeznék hazamenni. Mivel kell a végtelen emberanyag, a parancsnokaim nem fognak elengedni, ezért, ha valóban elegem volt, fogom magam és lelépek a balfenéken. Ezer veszély között hazaérek a feltehetően közben lelakott és kirabolt otthonomba - mondjuk földművelő voltam, egy feleséggel, két gyerekkel és tucatnyi háziállattal - és nem elég, hogy elszartak nekem mindent és akiket hátrahagytam, közben megsarcolták és terrorizálták, de még rám is vadásznak, ha kiderül, hogy otthon vagyok. Nem mások, mint olyan emberek, akik a háborút személyesen meg sem tapasztalták, mert amíg az zajlott és embereket öltem, ők csupán ittak, mint a kefekötő és zaklatták azokat a nőket, akiket nekünk el kellett hagynunk.
Elsőre úgy tűnik, mintha azért ontottam volna a vérem, hogy egy csapatnyi rohadék közben otthon élvezkedjen a koncon.
Miután én, aki már megtettem a hazáért, amit lehetett - minimum öltem - felelnem kellett ezeknek a szarháziaknak, hogy miért is vagyok otthon, ahelyett, hogy megdöglöm a családomtól távol.
Elég sarkított, de Newton Knight (Matthew McConaughey), kb. így érez, mikor végül hazatér és dacolni kezd a konföderációval.

A pont, amikor besokallhatsz a háborúban, ha egy rokon kölyök a kezeid között hal meg.

Ha a film csupán ezekről a harcairól mesélne vadregényesen, egy rossz szavam sem lenne. Azonban Ross filmje sokkal több mindenbe belekap és elindul egy olyan irányba, amelyet a több, mint kétórás játékidő alatt már nem tud érdemben kifejteni, elmagyarázni és ezért, úgy érzem, a tanítás derékba törte a játékidő alatt a szórakoztatást. Maga a téma simán megért volna két, egyenként legalább két órás filmet és akkor nincs az a sokat markol, de keveset fog érzésem.

Tényleg vártam azt, hogy egy Mel Gibsonos akciós kalandfilmet fogok látni - mintha az első trailer is ezt sejtette volna, de lehet, rosszul emlékszem - , ami persze Emmerich műve után ("A hazafi - The Patriot 2000") lerágott csont lenne, viszont szórakoztató. Erre gondolhatott Ross is, mikor Leonard Hartman ötletét végül átdolgozta forgatókönyvvé és a végeredmény egy szájbarágós és a második felére sajnos unalomba fulladó életrajzi tabló lett a kevésbé jó fajtából.
Még akkor is így érzem, ha Newton szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a KKK áldatlan tevékenykedéseinek kezdeti szakaszába, hiszen 1865-ben alakult meg az azóta már szitokszóként is aposztrofált illegális szervezet. Nem tudom, hogy Knight-nak voltak e személyes konfliktusai ezekkel az emberekkel, azonban a filmben tesznek rá utalást, hogy lett volna miért a körmükre néznie és ebben hathatós segítsége is lett volna, valahogy ezt a leágazást azonban már a film nem tudja kifejteni, hiszen, mire kezdhetné az egész elemezgetését, egyszerűen véget ér a mozi. Jobb esetben, mikor barátját meglincselik, akkor kezdődött volna a második fejezet.
Ismerve azonban, hogy a KKK mennyire gyűlölte a feketéken kívül azokat is, akik segítettek nekik, fájdalmas kimarad ez Knight történetéből.

Lehet, hogy nem túl etikus, amikor Knight rákényszeríti az özvegyet és kiskorú lányait a fegyveres erőszakra, de szükséges és arányos azzal, amit a konföderációs tisztek tennének velük.

Ha esetleg nem lenne eléggé hiányos és mély a film, még kapunk néhány jelenetet a későbbi jövőből - ami mostanra régi múlt - amiben Knight egyik leszármazottját bíróságon cincálják meg, pusztán azért, mert bár külső jegyekben nem látszik a férfin, de vérségi örökség okán van benne fekete vér, ami miatt az akkori törvények szabályozási rendszere szerint nem léphet házasságra egy fehér nővel. Isten áldja Amerikát!!!
Azonban ez a történeti leágazás még soványabb és alig tesz hozzá a mozihoz. Részemről felesleges szócséplés és inkább figyeltem volna Knight életét a két "felesége" között, illetve reakcióit a KKK további fejlődésére.
Szóval, voltak érdekes lehetőségek, kérdések a filmben, amik elemezgetése, filozofálgatása érdekes lett volna számomra. (A lincselések és a konföderációs visszaélések számomra eléggé visszataszító fejezetei az emberiség fejlődésének történetében.)

Matthew McConaughey egészen kiváló alakítást nyújt, habár nekem már hiányzik a szépfiús arca és valami kis tökös akciómarhaság, amiben láthatnám. Elhiszem, hogy jó színész, de mintha erről az egész világot meg akarná győzni. Akinek örültem, mikor felismertem, az Christopher Berry volt. Ha nem ugrik be az ürge arca, akkor lehet, hogy nem vagy nagy TWD rajongó, hiszen Berry Negan egyik első csatlósaként jelent meg a sorozatban és érdemtelenül rövid sorozatbeli "pályafutása" alatt sikerült az egyik legemlékezetesebb monológot elsütnie - Harapsz, rágsz, nyelsz és harapsz! - mielőtt Daryl-nek meg egy páncéltörőt sikerült.
Pofátlanság lenne kifelejteni a fekete színészek közül a tragikus sorsú Moses-t, akit Mahershala Ali kelt életre és Knight szíve hölgyét, Rachel-t (Gugu Mbatha Raw). Alakításaik erőteljesek, habár Rachel figurájából keveset tudunk meg. Engem még érdekelt volna az ő és Knight romantikus közeledésének mélyebb ábrázolása.

Olvastam itt-ott, hogy ezzel a filmmel az Oscar gálára hajtanak, ám úgy vélem, ahhoz a végeredmény még felületesebb a hasonló témájú "12 év rabszolgaságnál - 12 Years A Slave (2013)" is.

60%

Ha szeretnéd látni: H A R C  A  S Z A B A D S Á G É R T 

Gary Ross elmagyarázza a színészeinek, hogyan is éltek akkor a lázadozó törvényen kívüliek.

Videodrome kritikája, mert szeretem hallgatni, amiket mond és mindketten 60%-ra taksáltuk a mozit.
Utózönge: A filmre abszolút nem emlékszem! Ez azért, szerintem egy Oscar várományos film esetében elég ciki. (Még határozott jelenetek is alig ugranak be.)

Sajnos a videót a youtube törölte!!!

Sorozat: Stranger Things (2016)

Sorozat: Stranger Things (2016)

Rendezte: Matt Duffer, Ross Duffer

A film Mafab adatlapja: Stranger Things (2016)

Megtekintés: Visszahozott valamit a gyermekkorom videós élményeiből...

...amikor olyan filmekért rajongtunk - nyolcvanas évek, ne felejtsük ezt el - amelyekben a hősök bekalandozták a bolygónkat, gyerekek vették fel a harcot a felnőttekkel illetve a gonosszal, és egész kisvárosokat kebeleztek be rémisztő és/vagy vicces teremtmények. A Duffer fivérek jó érzékkel nyúltak bele a tutiba, hogy az egyszeri átlagnézőt, - aki legalább akkora rajongó kell legyen, mint ők, - beleszögezzék a fotelba. Nálam célt értek, mert a Stranger Things végig lekötött és néhány apróságot leszámítva - amiből igazából csak egy baszta fel az agyam - csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti, ha a központi szál gyerekekre fókuszál, míg rajtuk kívül is van miért izgulni, stb.
A Netflix előtt pedig le a kalappal és csak azt tudom kívánni, mindig legyen elég pénzük a jó elképzeléseket megvalósítani, még akkor is, ha kis képernyőről van szó, amíg ilyen minőségben teszik azt.

Gyerekkoromban volt egy remek kis sorozat, amelyben egy kislány kerül földünkre és néhány tini barátkozik vele össze és igyekszik hazajuttatni. Azt hiszem, még valamikor az E.T. előtt, de erre nem esküdnék meg. A lány neve Majka volt és bár az arany festés alatt nem egy igazi kis szépség bujkált, azért bele tudtam zúgni rendesen a figurába. A sorozat tényleg megelőzte 4 évvel az E.T. című klasszikust, 13 rész készült el belőle és megtalálható az eredeti szinkronnal a youtube-on: Csillagok küldötte. (Szomorú adalék, hogy a Majkát alakító gyerekszínész legalább ugyanúgy megjárta a poklot, mint az agyon sztárolt amerikai pályatársai; Zuzana Pravnanská rászokott a heroinra, egy ideig élt az utcán és fiatal korában még egyik barátja is megerőszakolta. Mostanra közel ötven éves, két kislány édesanyja és a filmes karrierrel örökre felhagyott.)
Ezeket csak azért írtam le, mert szegről-végről pont az ilyen filmek és sorozatok miatt volt bennem olyan erős nosztalgikus érzés, amíg ezt a nyolc részes - már készül a folytatás - sorozatot néztem.

A sorozat húzóneve Winona Ryder, aki az egyik főszereplő srác anyukája. Ettől függetlenül a sorozatban nagyon vigyáznak, hogy nagyjából minden történetszál egyszerre haladjon és egymáshoz viszonyítva arányosan senki se kapjon több figyelmet. Ennek ellenére, hiába Ryder az, akinek nevével reklámozzák a sorozatot - a gyerekekével nehéz lenne, hiszen ki figyelne fel egy csapat korábban szinte ismeretlen taknyosra? - ha az első nyolc rész felében egy hisztérikát kell alakítania, aki jó úton halad az őrület felé. Nem túl hálás.

A srácok viszont - nem sorolom fel őket -  egytől-egyik remek karakterek. Pont, ahogy egy gyereksorozatnál elvárható. Mind külön karakter, egyik sem irritáló alapból, amikor meg igen, az a figurából adódik, nem a játékstílusból. Jól végszavaznak egymásnak, tökéletes a harmónia, ami elvárható, hiszen a két rendező - akinek mellesleg saját terve volt a sorozat - gondosan válogatta ki azt a néhány kölyköt, akik végigviszik hátukon a showt. Nem véletlen, hogy jó az összhang, hiszen pont a srácok közötti kémia az, ami miatt olyan sokáig tartott a megfelelő színészeket összeszedegetni.
Akit még érdemes kiemelni, az a seriffet remekül alakító, lassan a helyzetet kezelni tudó és azt részben megoldó Jim Hopper (David Harbour) aki pont olyan tökös, mint amilyennek elvártuk a hasonló filmekben a seriffet - és többnyire egyfajta apafigura is - vagy valamelyik tanárt, esetleg a helyi lelkészt vagy szatócsboltost (South Parkban pl. a séf bácsi) aki a gyereket vezetni szokta vagy csak figyel rájuk.

Aztán van egy kislányunk is, aki miatt a fiúk között kialakulhat némi feszültség és aki körül az egész eseménysor forog. Nem volt véletlen a lengyel ifjúsági sorozat megemlítése. Eleven (Millie Bobby Brown) titokzatos képességekkel rendelkezik, képes magát megvédeni, mégis szüksége van a fiúkra, hiszen nélkülük egyszerűen elveszne. Brown nem éppen egy tipikus tündéri kislány - erre még rá is játszanak a frizurájával, amelynek köszönhetően egy ideig tényleg akár fiú is lehetne és nekem állandóan a Pitch Black jutott eszembe, ahol egy elsőre tök ugyanilyen karakter hitette el velünk, hogy nem az, akinek látszik - egy idő után azonban meg lehet kedvelni a karakterét, de ehhez kell, hogy a fiúkkal együtt jelenjen meg.
A rosszfiú meg Matthew Modine, de az ő szerepe egyelőre eléggé klisés lett. Bízok benne, hogy több teret kap majd a folytatásban, még akkor is, ha egyelőre azt sejtetik, hogy erre nincs esély.

Ha sok film eszünkbe jut a ST megtekintése közben, az nem véletlen, hiszen a Duffer fiúk nyíltan vállalták fel, hogy a sorozathoz rengeteg helyről "loptak", ezért lesz sok deja vu meg utánérzés. Haragudni még sem fogunk rájuk, mert az első évad egy méltó múltidézés.
A zenéje szintén kiváló szintiscore, ami emlékeztet kicsit Carpenterre is, de sok egyéb nyolcvanas évekbeli munkára. Kyle Dixon és Michael Stern értő kézzel idézi fel a korszakot és a képek alá is remek hangulatot varázsol.

90%

Az Interneten nagyon sok jó kritikát kapott a sorozat és eszméletlen sok és minőségi rajz, poszter, karikatúra készült már hozzá. Az első nyolc részt annak éllenére érdemes megtekinteni, hogy teljesen még nincs lezárva a történet, hiszen a folytatást berendelték. Ettől eltekintve elég kérdésre választ kapunk ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetünk.

Malom a pokolban - Windmill in the Hell (1987)

Malom a pokolban - Windmill in the Hell (1987)

Rendezte: Maár Gyula

A film Mafab adatlapja: Malom a pokolban (1987)

Megtekintés: Kőkemény társadalmi dráma egy olyan korból, amelyet el kell felejtenünk.

"- Egyedül fogsz megrohadni! - Jobb, mint veled élni!"

Moldova György 1968-ban megjelent regénye egy igazi pesszimista karriertörténet; felemelkedés (olyan, amilyen) és végül az elkerülhetetlen bukás.

Flandera János (Funtek Frigyes) kiégett egyetemista egész életében a nagy lehetőséget várta. Az már-már elérhető közelségbe kerül egy szovjet ösztöndíj formájában, de a szavazó bizottság névtelen levelet kap, melyben kompromittálják a fiút egy idősebb újságírónővel folytatott viszonnyal kapcsolatban, Nem elég, hogy Flanderát parkolópályára teszik egy egész évre, még munkaszolgálatot is tennie kell, miközben a fizikuma nem alkalmas rá: a tüdejével van gondja.
Mivel fortyog benne a düh az elutasítás miatt és pontosan tudja, hogy szeretője vétózta meg kérelmét a tanácsnokoknál, rövid úton szakít az újságírónővel, Demjén Ildikóval (Moór Marianna) és máris beleveti magát egy másik kapcsolatba egy társadalmilag sokkal alacsonyabb egzisztenciájú kalauznővel, akit akaratlanul teherbe ejt.
Közben megismerkedik egy grófi származású férfival, Károlyival (Rajhona Ádám) a munkatáborban, akivel végre nyíltan tud beszélgetni, mivel Flander valahogy jobban megérti magát a férfiakkal, miközben a nőket inkább ugródeszkának tekinti és szükséges rossznak. Flandera el lehet e ezért ítélni, miközben a világ is képmutató körülötte és romlott, amerre csak néz az ember?

Paranoiás világ volt ez. Értékétől, hitétől függetlenül érte az embert erőszak, verbális vagy fizikai formában. Aki valamiért magasabb pozícióba tudott kerülni, azok rendre visszaéltek hatalmukkal, talmi erkölcsi, morális magyarázatokba csomagolva azt, így élősködve az alárendelteken. Felfelé kapaszkodtak, lefelé tapostak. Ebben a világban Jancsinak ugyanúgy helye van, mint bárki másnak. Mai szemmel elítélhetjük őt - akár a tanácsnokok, akik megvétózták ösztöndíját - de az ötvenes években, amikor a történet játszódik, szinte mindenki így élt, így próbált túlélni. Már az is visszás, hogy ugyanaz a személy szavazati joggal lehetett jelen egy egyetemi dispután egy ösztöndíjjal kapcsolatban, azután mint legfőbb katonai ügyész, tizenöt évet varrhatott egy másik ember - aki talán erkölcsileg sokkal tisztább - nyakába.

Flandera pedig ebben a környezetben igyekszik életben maradni. Hogy ő keresi a nők segítségét, vagy egyszerűen így alakul, az nem tisztázott, hiszen ebben a világban a nők - habár erősen alárendeltek - hasonlóan igyekeznek belekapaszkodni valakibe, aki mellett talán biztonságban érezhetik magukat. Jancsi barátnői is ilyenek és a férfi is kihasználja őket, amíg érdekei engedik. Hosszú oldalakon keresztül lehetne a szereplők viszonyrendszerét elemezgetni, de idő sincs rá. Az azonban biztos, hogy ahogyan a férfi kihasználja a nőket, úgy a nők is legalább annyira igyekeznek a férfitől kapni valamit, amit az nem tud megadni nekik, vagy nem hosszú távon.

Flandera végül egy önzetlen tettével - nem vall Károlyi ellen - elnyeri a katonai ügyész (Garas Dezső) paralízises lányának, Nagyezsdának (Ráckevei Anna) szerelmét és ezzel magasabb körökbe nyer bebocsájtást. Ehhez azonban el kell hagynia korábbi szerelmét, Erzsit (Vlahovics Edit), aki tőle terhes és a férfi pont a magzatelhajtás előtt, a kórház bejáratánál szakít a nővel. Utóbb kiderül, hogy a baba megszületett és lassan cseperedik anyukája mellett, aminek köszönhetően felébred Flanderában a lelkiismeret és ezzel tragikus befejezésbe kergeti önmagát.

A fényképezés sajnos követi a történet hangulatát, ezért sok a sötét és homályos felvétel, amiben nehéz követni, mi folyik a vásznon. A magyar filmgyártás egyik rákfenéje, hogy a régebbi filmek - nem feltétlenül a túl régiek, hanem már a nyolcvanas, kilencvenes években is - képminősége erősen megkérdőjelezhető. Itt sincs másképpen; a tévében vetített kópia minősége kritikán aluli, pedig megérdemelné a film, hogy tökéletes képminőségben élvezhessük.

Flandera alakítója, Funtek Frigyes nem lett számomra ismert színész, de jól hozza a törekvő ficsúrt. Garas Dezső egészen kiváló, bár szerepe visszataszító. A nők közül Ráckevei Anna emelhető ki. Gyönyörű az a nő és neki volt a legnehezebb a karaktere.
A film első fele néha indokolatlanul lassúra van vágva, lehetett volna belőle húzni. A végére felgyorsulnak az események.
Gyerekkorom óta megakartam nézni ezt a filmet, mióta találkoztam vele egy Fazekas Attila képregény feldolgozásban. Annyi magyar film közül nem tudom, miért ezt választotta Fazekas megrajzolásra, de már gyerekként lebilincselt a drámai történet, igaz, akkor a felét sem értettem, miért viselkednek úgy a szereplők egymással, viszont a lezárás hatással volt rám.
Ettől függetlenül, hogy végül kiderül, hogy valójában Flandera szíve hova is húz és, hogy neki is vannak érzései, nem nagyon lehet azonosulni a karakterrel, ami egy drámánál nem feltétlenül előny. A férfi korábbi cselekedeteit és ezzel karakterét az egyetlen helyes döntése sem írja felül. Ne felejtsük el, hogy eleve, mikor megismerjük a film elején, már tilosban jár a figura, mert belopódzik valahová. Nem megbocsáthatatlan bűn, de egyértelműen negatív jellemvonással kezdődik a szereplő felvezetése. A néző igazságérzetét erősen befolyásolja, ha egy karakter etikailag helytelen dolgokat művel. Néhány esetben szinte várjuk, hogy a büntetés utolérje.

Hogy mennyire mostohán bántunk ezzel a filmmel (is) az évek során - pl. eddig nem jelent meg dvd-n és a tévében is úgy kell vadászni rá - mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig lehet megfelelő képeket találni hozzá az interneten.
A filmet meghívták 1987-be Cannes-ba is bemutatásra került a "Rendezők Kéthete" párhuzamos rendezvénysorozat alatt.
A film zenéjéről sokat nem tudnék elmondani, mert bár közreműködőként meg van említve a stáblistán a Bergendy szalon és tánczenekar, a film alatt nem nagyon csendülnek fel emlékezetes dallamok és a lezárásban - eléggé kilógva a film egészéből - a stáblista alatt Vittorio Monti Csárdását hallhatjuk.

80%

Ha szeretnéd látni: M A L O M  A  P O K O L B A N

A képregényváltozat borítója.

Legfontosabb kérdések:
- Ha egy nőnek van egy kb. kétéves fia, miért az utcán beszélget egy férfival, ahelyett, hogy otthon lenne a gyerek mellett, aki egyedül van és a házinéni sincs épp otthon?*
- Mi a fenét esznek Puhapöcs Jancsin a nők? Mivel tudott három nőt is magához édesgetni, hogy azok annyira ragaszkodjanak hozzá?*

*A válaszokért látnod kell a filmet.

Neon démon - The Neon Demon (2016)

Neon démon - The Neon Demon (2016)

Rendezte: Nicolas Winding Refn

A film Mafab adatlapja: The Neon Demon (2016)

Megtekintés: Komoly próbatétel.

Csak az amerikai munkásságát ismerem a direktornak. Ez így nem igaz. Korábban két filmjét láttam, abból az egyik amerikai produkció az akkor sztárrá váló Ryan Gosling-gal a másik pedig egy viking történet, amelyben a képi világ sokkal izgalmasabb volt, mint maga a történet. A Gázt! - Drive (2011) nagy közönség kedvenc lett, amiért értetlenül bambulok magam elé. Gosling eszköztelen játéka számomra nem túl érdekes, a film lassú, monoton, alig szakítja meg néhány akció. Drámaként sem tetszett, mert lehetett volna sokkal feszesebb, erősebb. Simán kidobtam volna belőle negyed órát. Ennek ellenére arra elég volt, hogy égbe emelje a rendezőt és főszereplőjét. A 2009-es Valhalla: A vikingek felemelkedése - Valhalla Rising egy szürreális horrorfilm lett számomra, ám arra elég, hogy kapjon egy lehetőséget Amerikában. A blöffje bejött, a filmet a kritikusok imádták, aztán, amikor másodszor kellett valami hasonlót megnézniük a moziban, "Csak isten bocsáthat meg - Only God Forgives (2013) címmel, mintha kipukkadt volna a rózsaszín, vagy inkább neon lufi. Ettől függetlenül kapott még egy lehetőséget és sikeresen összehozta a Neon démont, amelyet, mintha ismét kajálna az értő közönség, de szerintem egy átlagos, szórakozni vágyó nézőnek embert próbáló feladat nem elaludnia rajta.

Az első óra annyira egyenletes és monoton, hogy be kellett iktatnom közbe egy három órás alvást. A stilizált környezet, diszkófények, a szintetizátoros minimál zene, a kimért vágások, szimbólumok és a tudatosan belassított színészi játék - néhány párbeszéden szinte érződik, hogy rászóltak a színészre, hogy lassabban beszéljen, megrágva a szövegkönyvet - mind arra megy ki, hogy elaltassa a nézőt, hátha, mire történik valami, annyira ki legyen éhezve, hogy együtt rágjon a szereplőkkel.

Jesse (Elle Fanning) új lány a városban és egyben új modell, aki munkát keres. Szerencséje van, mert stílusa alapján nehezen képzelném el, hogy egy törtető cafka, pedig, amennyit hallottam erről a bennfentes világról, az létszükséglet. Ő valahogy, lassúsága mellett, hamar a megfelelő emberek kezei között találja magát, és legalább olyan gyorsan maga mögé utasítja a konkurenciát, akik régebben vannak a szakmában, tapasztaltabbak, de pont ezért, lejáróban van a szavatosságuk. Elle Fanning elég szép, törékeny porcelánbaba, bár, azt nem hittem el neki, hogy vidéki virágszál, azt azonban igen, hogy a felfogásával vannak problémák, olyannyira leszedálva reagál mindenre a környezetében, miközben pl. beszélget vagy fényképezik. Amikor mondjuk megvágja magát véletlenül egy üvegszilánkkal, akkor gyorsul fel annyira, hogy kicsit fel is riadtam a szunyókálásból.

Összebarátkozik egy sminkes lánnyal, Ruby-val (Jena Malone) akiről elsőre, a megfelelő vágástechnikának köszönhetően, már azt hittem leszbikus, azután kiderül, hogy csak azért mászott bele Jesse aurájába, hogy egy pamaccsal megspékelje amúgy is gyönyörű arcát. Ez jó húzás volt, Refn, le a kalappal. Jena Malone figurája nagyjából megfelel a színésznő  ázsiójának a filmiparban. Masszív mellékszerepek, amik lehet, hogy egy érdekesebb karaktert rejtenek, mint a főszereplő, épp, csak nem annak lettek megírva. Malone-t jobban szeretném már abszolút főszerepben látni és nem egy csapat részeként. (Az Éhezők viadalában és az Álomháborúban is elaprózódott a tehetsége. Refn korábban már elsüt egy hasonló poént a vágásokkal zsonglőrködve, mikor Jesse halottat alakít egy díványon, majd "hirtelen" eltűnik, miközben a jelenetsor dinamikája nem indokolná azt. Utána derül ki, hogy valójában a vágás ismét a ludas abban, hogy tudatosan elbizonytalanítsa a nézőt, hogy mit lát, miközben annyi történik, hogy Jesse végzett és kiment a sminkszobába, letörölni magáról a piros kukoricakeményítőt. A következő órában ezek a kis nüanszok teljesen elvesznek és belekeveredünk egy horrorba, amely az első óráig inkább amolyan unalmas konkurenciaharc a modellek között, akik rendesen megidézik számomra az angol felsőbb osztály modorosságát, amelyet már a kosztümös filmekben is annyira utáltam. Az a fajta csillogás és pezsgés teljesen hiányzik, ami olyan izgalmassá és szórakoztatóvá tette számomra a Verhoeven rendezte Showgirls-t, amelyet ugyan lehúzott a kritika és a mozipénztáraknál is bukott, utólag mégis megtalálta a közönségét és aki látta és nem ismeri a film pénzügyi hátterét, izgalmas drámának írja le. Itt nem érzetem, hogy jól szórakoznék. Az apátiából még Keanu Reeves teljesen kilógó karaktere sem rángatott ki. Ahogy teltek a percek, egyre inkább akartam csak túl lenni az egészen. Sejtelmem sincs, Reeves miért vállalta ezt a szerepet be, ahelyett, hogy saját filmterveket szövögetne és azokban játszana főszerepet, mielőtt kiöregedik az olyan jó kis akciófilmekből, mint a John Wick volt. (Szerencsére készül a második etap, de nyugtával dicsérd a napot.)

Aki korábban sem kedvelte a modellek fényűző, vagy inkább fényben úszó életét - több fényeffekt és elmosódás van a moziban, mint JJ Abrams utolsó mozijaiban, pedig ő aztán nagy lens flare buzi - az nem ez miatt fog beleszeretni a témába. Engem külön zavart a háromszög, mint képi metafora megjelenése, mert kb. annyira sem értettem, mint a Circle című sci-fi horror motivációs tréningjét abban a bizarr világító kőrben. Mindegy, Refn biztos ezzel is ki akart fejezni valamit, ami az éles kép ellenére is homályos maradt számomra.

Aztán végül a nyolcvanadik perctől "beindul" a film. Nem véletlenül volt addig olyan elidegenítő a produkció. Sokan még ma is tüntetően kivonulnak egy filmről, ami nem tetszik a nézőknek. Refn nyolcvan percig erre játszik, mert utána olyasmiket látunk - enyhe pedofília, nekrofília, stb. - ami nem minden néző gyomrának lesz befogadható. Főleg nem az agyának. Mostantól Jena Malone-ra is másképp fogok nézni, az tuti. Ennek ellenére a film nem elég bevállalós, ami nem meglepő, hiszen a forgatás alatt Elle Fanning még csak tizenhat éves volt és a bemutató idejére töltötte be a tizennyolcat, így a filmben elhangzó párbeszéd a koráról nagyjából helytálló momentum. Viszont hirtelen megcsavarodik a történet, olyan irányba, amire nem számítasz.

Eredetileg azt hitted, hogy Jesse konkurenciaharcát látod, két másik modellével, Gigi-vel (Bella Heathcote) és Sarah-val (Abbey Lee) szemben, akik már jóval régebben a városban vannak és féltékenyek a lányra és bimbózó sikereire és ezért Ruby segítségével visszavonhatatlan lépésre szánják el magukat?

- Volt már lány, aki kitúrt egy munkáról?
- Igen.
- Mit tettél vele?
- Megettem.

Ennél a résznél eszembe jutott megint a Showgirls, hogy ott is úgy tettek a lányok pontot egy-egy felmerülő konkurenciaharcra, hogy a másik lánnyal "tettek valamit". Csak Verhoeven nem ment el a horror irányába, míg Refn elrugaszkodott a valóságtól. Tényleg az a módja, hogy bizonyos szakmákban talpon tudjunk maradni és értékünk elvész, hogy a másik értékeit próbáljuk kisebbíteni? A másik piaci értékét rontjuk le szándékosan, ha a miénket már nem tudjuk tartani? Ebből a szempontból a film parafrázisa a világgazdaságnak. A régi cégekkel szemben újak jelennek meg és néha bizony, egyik bekebelezi a másikat. A szépségipar pedig manapság az egyik legnagyobb befolyásoló erő a kereskedelemben. Nem feltétlenül pozitív irányba.
Ugyanakkor azt is boncolgatja a mozi, hogy a külső szépség nem feltétlenül jelent belső harmóniát, szépséget. Azért, mert valaki kifogástalan látványra - pszichológiai tesztek és kutatások tömege foglalkozik a témával, hogy a külső tulajdonságok milyen mértékben befolyásolják az adott emberhez való viszonyulásunkat, pl. első benyomás - az illető még lehet velejéig romlott.

Vagy csak három földönkívüli lény, akik női testben akarnak érvényesülni egy nagyvárosban, azzal a munkával keresni a betevőt, amelyről a legkevesebb fogalma van egy átlagembernek, amelyről rengeteg tévképzet és városi legenda mesél. A modell szakma pont ilyen. aki nincs benne, annak kevés a rálátása és pusztán annyit gondol róla, hogy ezeknek a lányoknak semmi más dolguk a világon nincs, mint szépnek lenni, pedig ez nem így van. Sok a lemondás, sok a fájdalom. A film sem képes teljes képet adni róla, hiszen alig néhány fotózást látunk, meg ruhapróbát. Innen nézve, talán még a rendezőnek és a forgatókönyvírónak sem volt elég rálátása erre az iparágra. Földönkívüliink pedig ha valaki veszélyezteti a pozíciójukat, egyszerűen megeszik az illetőt. Ha ezt a verziót preferálom, máris sokkal érdekesebb az a két óra, amit sosem kapok vissza. Ha innen nézem, akkor ez tényleg egy sci-fi, mint ahogyan Refn utalt rá néhány interjúban.

Hangulatát tekintve a film számomra közel olyan volt, mint Scarlett Johansson agymenése a "Felszín alatt - Under the Skin (2013). Hasonlóan dekódolhatatlan mondanivaló. Női főszereplő, feltehetőleg nem e világi identitás. Lassú, monoton történetvezetés. Szimbólumok, meghökkentő halálesetek. Idegesítő zene és szürreális fényképezés. Ha ez tetszett és azt nem láttad, akkor uccu neki!

70% - De csak mert a végére kihámoztam belőle némi rejtett tartalmat is.


Ha érdekelne:

N E O N  D É M O N

C I R C L E

J O H N  W I C K

S H O W G I R L S

Á L O M H Á B O R Ú

A  F E L S Z Í N  A L A T T